Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)
1923-01-14 / 10. szám
1923 január 14.Budapesti Hírlap(10. sz.) fa 17—18.000, Szalámi 5400—525, Tröszt 25-500, Gummi 18.800, Pamut 29.500, Égisz 2950—3000, Georgia 88—91.000, Láng 32— 34.000, Juta 13-500, Karton 19.000—500, Magyar Cukor 400—410.000, Stummer 130.000, Ofa 32—33.000, Ganz villamossági 235—245.000 Lámpa 31—32.000, Motor 7400, Magyar Hitel 12.000, Báni 16.000, Viktória fa 1700—1850, Danica 19.500 korona. A délutáni forgalomban az irányzat kezdetben szilárd volt, később háborús hírekre ellanyhult. Előfordultak: Salgó 54 500—51.600, Rima 13.850—13.725, Általános Kőszén 132.000—129.000, Izzó 64—62.000, Georgia 90.000—89.000, Államvasut 32.500, Hazai Fa 17.200, Lámpa 35.000, láng 32— 61.000, Pamut 30—29.000. Valutapiac. A Budapesti Devizaközéppont mai árai: Napoleon (pénz) 9900, Angol font és London 112.250—1,2550. Leva és Szófia 16.25—17.25. Dollár és Newyork 2625—2700. Francia frank és Páris 183 50—193.50. Márka és Berlin 26 —34. Lira és Olaszország 129—139. Osztrák korona és Bécs 370—390. Leu és Bukarest 13.50—14.50. Szokol és Prága 75—79. Svájci frank és Zürik 495—515. Korona- és frankdinár és Belgrád 26.75—28.75 Lengyel márka és Varsó 12.50—13.50. Hollandi forint és Amszterdam 1040—1075. Brüsszel és belga frank 167.50—175-50. Kopenhága és dán korona 527—552. Krisztánia és norvég korona 487—512. Stolkholm és svéd korona 705—735. Zilonik. Zárlat. A budapesti kifizetés, ma tegnapi kifizetésével szemben %-ponttal drágább 0.20% volt. Berlin 0.OeVs (0.051,), Newyork 528% (528%), London 24.73 (24-74), Paris 37.10 (36.80), Milánó 26.35 (26-27%), Prága 15.20 (15.15), Belgrád 5.32 (5.40), Varsó 0.02% (0.02%), Bécs 0.0075 (0.0075), osztrák bélyegzett 0.0076 (0.0076). Berlin. Zárlat (középérték) : Budapest 1107, Amszterdam 4080, Brüsszel 660, Milánó 510, London 48000, Newyork 10350, Páris 730, Zürich 1980, Bécs 15, Prága 301, Szója 70. Esti forgalom: Newyork 10.550, London 49.125. Irányzat szilárd. A paritás. A magyar korona külföldi jegyzéseinek paritásai svájci frankokra átszámítva: Berlin 20.56. ,, Jescu és Budapest. Gabonapiac. A terménytőzsdén szilárd irányzat és kis forgalom mellett az árak nem változtak. Hivatalos árak: búza: 70 kgros tiszavidéki 12700—800, pestvidéki és dunántúli 12600—700, 78 köros tiszavidéki 12800—13000, pestvidéki és dunántúli 12700—900, rozs: 8200—300, takarmányárpa: 7600—300, sörárpa: 7800—8000, köles: 8500—9000, zab: 7800—900, tengeri: 7700—900, korpa: 5200— 5250 korona. Bejelentések a készáruforgalomban: Búza: 76 kgros 1 vagon Fejér megyében 12800, 2 vagon pesti paritásban 13100, 77 kgros Torbágy-Herceghalmon 12950, 78 kgros 150 a Bicska 12900, 100 g Sákságon 13000, 1 vagon Martonvásáron 13000, 2 vagon Majorban 13000, 150 g Ráckevén 13000, 5 vagon Szegeden 13000, 1 vagon Jászárokszálláson 13000, 5 vagon Újszászon 13000 korona. Tengeri: 1 vagon Kiskőrösön mire. 31-ig 10400, 1 vagon Felsőnyéken 7600, 1 vago Nagykállón 7200, 1 vagon Lepsényben 8, 8 vagon Békésben 7850 korona. Bab: 1 vagon fehér Dombóváron 9000, 1 vagon Szigetvárott 9200 korona. Lucerna: 15 g állomáson 570 korona. Cirokrhag: Budapest 5100 korona. Bükköny: 2 vagon 3 százalékos forgalmiadó beszámításával. Budapesten 17400 korona Korpa: 2 vagon Budapesten, február végére 6000 korona. Ir tudós arheológus. Irta Gróh István. A szombat nehéz napom volt. Esővel kezdődött, aztán forró déli szél boglyozta az akácokat és fogta le a lélekzetet. Hiába minden megnyugtatás, bántott a Marcell dolga és sűrűn elmondtam magamban, bár válnék semmivé az ifjak terve. Fájdalom, nem úgy volt. Este féltízkor láttam megállni a sétatér végén Marcell autóját — a fiú messziről intett és szájára nyomta tenyerét, hogy halgassak — én elfordultam, nem akartam látni se a latrot. De látták mások, a méneskari főhadnagy, meg a rendőrtanlátesos és még azon este a Sasban a tiszti asztalnál trágár krónikák teremtődtek az esetről Menekültem előlük, s szinte lehánytam magamról a ruhát, hogy fejemre húzva a takarót, elbújjak ettől a világtól. Az ilyen ébrenlétnél százszor jobb az álom . . . de az csak nem akart megjönni. Éjfél előtt kevéssé gyufát, gyújtottam és sarkanál szódabikarbónát vettem be. Hiába nem bírja a gyomrom sokáig a végegyházi táplálkozást . . . böjt kellene immáron és szigorú életmód, de ezek közt itt leheteten. Csodálatos, de úgy van, hogy most, közel ahhoz az órához, aogy hatalomot juttat, va ami borzongás fogott el, titkos félelem. Szerettem volna menekülni más emberek közé. Csendes kartauzi kolostorra gondoltam, magános cellára, a hő nem 2. varra díszült a tudomány s ez a gondolat átvezetett az óhajtott -'lomb'.. N-eli-*- isz-.maradtam el, de remekel az éjjel feh,s jobban nem aludtam. És gyönyörű napra is virradtam, igaz, jó későn, mert nyolc óra múlt, mire az utcára kerültem. Körüljárom árteret, üde megmosdatott fa-fa és az én zászlóim lobognak a szellőben, alattuk a tanyai gazdák kocsijai iramodnak a nagytemplom felé. A kaszinósarkon nagy meglepetésemre autót látok, mellette Kovács, a Fischer sofőrje, kezében papiros csomaggal, s tétovázva néz körül. Megszólítom: — Valami Salzer nevű ezermester zsidót keresek, — válaszolja — hogy ezeket összeragassza. — Kibontom a selyempapirost, hát a tritonos holtest asztaldísz darabjai vannak benne. — Odabenn van a hattyú is darabokban, — folytatja Kovács s az autóba mutat — furcsa egy vacsora volt az ... a rokokó óra is összetört... pedig egy kicsi óráig tartott az egész... csak Salzert találnám meg. — Hát a Márta kisasszony, — kérdeztem tovább— hisz maga vitte. — Én vittem innen, meg én vittem tovább az éjjel a kiskupcsányi állomásra ... Elszánt teremtés az. Éjfélkor leült az állomás egy padkájára, engem meg szinte kergetett vissza... Azóta már utazik Pest felé a reggeli vonattal. No, úgy látszik, a pásztoróra nem egész olyan volt, mint Marcell barátom gondolta. A soffőr elköszönt. — Megyek még a patikába angol flastromért, össze van hasogatva a Marcell úr képe... Rikoltani szerettem volna örömömben és áldottam a gondviselést, hogy semmivé tette a parázna szándékot. Fiatalos lendülettel lépkedtem az aszfalton, de Fábiánékhoz, hogy megbeszéljük az utolsó nap tennivalóit, nyugodtan, mintha csakvirágünnepélyre készülnénk. Éhes és méltóságos lesz minden. Este a polgári körben műkedvelők játsszák a „Csizmadia mint kísértet“ című kedves, régi népszínművet, ezt megelőzőén egy magyarruhás leányka, a kis Tohonya-leány (a fiú nővére) ódát szaval a színpadról nekem fordulva, amit Fehér Jenő írt. Nagyon kedvesek voltak mind s már most alig győztem fogadni a gratulációkat. Fábiánoktól a Stark fogadójába mentünk sörözni, mert vasárnaponként odagyűlik össze egész Végegyháza. Külön áll ott az intelligenc a hosszú asztala, odább az iparosoké, össze nem keverednének még választáskor se, de olykor átkiabálnák egymásnak. * A második pohárnál lehettünk, amikor beront Ilente, a pedellus, egészen elfulladva és Fábián elé áll. — Csakhogy megtaláljam a tanár urat... Baj van ... Szakonyi Nagy Pál igazgató úr ma hajnalban féjje lőtte magát... a karosszékben ülve leltük, a felesége meg a leánya képei között. Azonnal meghalt. Első harangozáskor mentem Dékán úr parancsára a kékkúti majorba, de nem találtam ott a leányát. Rettenetes izgalom járta át az ottvalókat és szorosan körülállva vallatták Hentőt. Homályosan éreztem, hogy ebből bajom lesz, de nem keltett soká vámom, Fehér Jenő iramodott be valami apró cédulát szorongatva a markában. — Ehol van, ezt osztják a református templomban... a sokadalomnak már szónokol Dékán, de nem tudom mit, nem férhettem oda ... Majd felolvasom a repülő cédulát. Nógatták buszán, s ő olvasni kezdte. „Kik ölték meg Szakonyi Nagy Pált .. (ez a nagybetűs cím). Végegyháza polgárai, kik ölték meg Szakonyi Nagy Pált... azok, a kik a kormány Zsoltijával idejőve, befurakodtak a ti bizalmatokba, be Szakonyi családjába és meggyalázták őt, csak hogy, hatalomhoz jussanak. De itt van a programja, olvassátok, az elveinek örököse Dékáp, hallgassátok. A gyilkosokat pedig űzzétek el, mert vérrel fertőzték be Végegyházát .. .. — Hazudik, — harsogtam fölugorva, —* hazudik, — ordítottam és két öklömmel vertem az asztalt. •— De ki az a gyalázatos, a ki rám keni mindezt, a ki frissiben tőkét csinál Szakonyi halálából . . . Hazudik, megmondom, a népnek a piacon... eresszetek . . . nem félek . . . Hol a Czikó, hívja össze a gyűlést és a torkomon zokogás tört föl, vegyest a szavakkal. A rágalom okozta fájdalom rikatott meg. Előbb csitították, aztán aki megmaradt, az is utána ment a többinek. Szinte egyedül maradtam. Rázott a harag, amikor megindultam, de a folyosón Stark, a vendéglős karomfog és betuszkol egy kicsiny szobába. . . — Maradjon itt, nagyságos uram . . . odakünn nagyon izgatottak, kivált a kisiparosok, meg a tanyaiak, bántódása lenne . . . Majd másfél óra múlva, ha ebédelni mosnék, beszólok . . . addig várjon. Egy piszkos diványra rogytam s csurogtak a könnyeim. Késő délután Fehér Jenő jött a szállásomra és elmondta, hogy Fábián a tanári kart magához kérette megbeszélésre ezelőtt egy órával, Szakonyi végtisztessége dolgában s azt javasolta, kérjék meg Dékánt, Végegyháza polgársága bizalmának egyetlen letéteményesét, a megboldogult pro IRODALOM ÉS MilVtOSZGT. Hupla vagy semmi. (Vígjáték 3 felvonásban. Irta Alfred Savóit. Fordította Heltai Jenő. Első előadása a Renaissance Színházban 1923 január 13-án.) Savoit, akinek egy vígjátéka már nagy diadalt aratott a Belvárosi Színházban, most a Renaissance Színházban jelent meg új darabjával. A darab a régi francia recipe szerint készült. Elméssége, ötletei, sőt tagadhatatlan gráciája is inkább faji erény, mint egyéni tulajdonság. Témájával, szituációjával már annyiszor találkoztunk igaz, hogy minden találkozásnál jól mulattunk. A ki nevetett, az utólag ne nagyképűsködjék. Hagyjuk hát a komoly kritikát és ne beszéljünk a kártyás grófról,a ki elveszti vagyonát, társadalmi jó hírét, hitvesét a kártyán, hogy aztán egyszerre visszanyerjen mindent, és főként a szép, szerelmes asszonyt — a feleségét. Egészen bizonyos, hogy a közönség ízlése, talán az életünk lecsigázottsága és keserves volta miatt a lehető legkönnyebb műfajok felé fordult. Néha az olyan könynyvekhez, melyek már nem is műfajok. A közönséggel nem lehet vitatkozni, legfeljebb elgondolkozhatunk azon, mit is tegyen az író? Legyen pincér, aki kiszolgálja a közönséget, úgy, ahogy az kívánja, vagy dolgozzék az íróasztalának és hagyja át a teret azoknak, akiknél az ügyesség és elmésség pótolja a talentumot. Nehéz dilemma. Minden iró előtt ott áll s mindenik végezze el saját lelkiismeretével. Én csak arra gondolok, hogy mi lesz, ha a komolyan és becsületesen szomjazó tanítvány kopogtat az ajtón és Fauszt helyett mindig csak Mefisztofelészt találja s annak magyarázataiból tanul, miután a mester a rideg közömbösség miatt előkelően visszavonul. Egyebekben konstatáljuk, hogy Savolt mulatságos darabját igen kedvesen játszották s úgy Csortos, mint a kiválóan talentumon szép Simonyi Mária tehetségük legjavát adták. A mi e két kiváló színésznél felette sokat jelent. Bérczy Ernő, Virányi Sándor szintén jók voltak. A rendezés munkájáért Bárdos Artúrt illeti meg az elismerés. D. L. L. * (Nemzeti Színház.) Ma este volt Voinovich Géza sákóczijának második előadása. A közönség ma is azzal a témát és írót egyaránt megillető érdeklődéssel és lelkesedésel hallgatta az előadást, mint az első estén. Minden felvonás végén többször a lámpák elé hívta a szerzőt. Nyikszini taps, sőt úgynevezett vastaps is volt bőven. Minden jel arra mutat, hogy Voinovieh drámája meglelte a maga útját a közönség szivéhez. (^••Thargversenyek.) Gyméni Rezső professzor, a jeles hegedűművész, a magyar zenepedagógia egyik legérdemesebb munkása, az idén érte meg értékes működésének huszonötödik évfordulóját. Az elmúlt negyedszázadban a jubiláló mester keze alól számtalan talentum került ki. Az ő tanítványa volt a tragikus végű szegény Nagy Jancsi is. Tisztelőinek és volt, úgyszintén jelenlegi növendékeinek nagyszámú serege a kivételes évforduló alkalmából szép ünnepséget rendezett. Először Költi egyik versenyművét adta elő Rozgonyi Ágnes, kinek játéka magában egyesíti a Kemény-iskola összes jeles tulajdonosságait. Azután Kemény Rezső játszotta el Brahms versenyét mesterének, Hubay Jenőnek vezetésével. Tónusának zengése, technikájának biztossága szinte meghazudtolta a jubileumot. Végül mint dirigens mutatkozott be a Jupiter-szimfónia stílusos vezénylésével. Az orkeszterben csupa növendék ült, akik nagy kedvvel és szeretettel játszottak. Az est folyamán melegen ünnepelték a népszerű művészt, aki előadónak és oktatónak egyaránt kiváló. — Ticharich Zdenka zongorázása mindig érdekelt’ tehetségének erejével és belső igazságával. De kiforratlansága sokszornem engedi érvényesülni jelességeit. — Ferenczy György talentuma figyelemreméltó, de a nyilvános szerepléssel még várnia kell. * (Hubay Jenő Petőfi-szimfóniájának bemutatása.) Február 26-án tartják meg a Városi Színházban a nagyszabású zeneünnepet, amely Petőfi emlékezetének a zenével méltóan fog hódolni. Tudvalévően Hubay Jenőt a Petőfi Társaság fölszólította egy Petőfi-szimfónia megírására. A mester nagy művével már teljesen elkészült és most folynak az előkészületek a nagyszabású mű előadására. A Petőfiszimfónia négy részből áll. Az első tétel alcíme: Születés. A nemzet öröme. Honszerelem. A második tétel, amelynek Szülőföld az alcíme, a poétikus epizódok egész sorozatával ecseteli az alföldi rónaság változó hangulatképeit kora reggeltől napnyugtáig. A harmadik rész Petőfi egy szerelmét magasztalja, amelyet Julia iránt érzett. A negyedik rész magában foglalja a szabadságharcot, Petőfi búcsúját Juliát, halálát és megdicsőülését. A mű előadásában, mint magánénekesek résztvesznek: Székelyhídi Ferenc dr., Medek Anna, Tihanyi Vilma és Venceli Béla, továbbá a m. kir. Operaház teljes filharmóniai zenekara, ének- és gyermekkara, a Palesztrinakórus, a budai dalárda és körülbelül 100 tagú gyermekkar. A zenei ünnep fővédőségét a kormányzó és József királyi herceg vállalta. Az ünnep díszelnökei: a közoktatásügyi miniszter, a polgármester és a Petőfi Társaság elnöke. * (Hangverseny az Otthon-körben.) Elsőrangú zenei élvezetben részesítette szombaton este tagjait az Otthon írók és hírlapírók köre,, amely ebben az évadban most rendezte harmadik hangversenyét. A hangverseny két részből állott, mégpedig a Zehner-Smilovits-Roth-Hartmann vonósnégyes társaság előadásából és Kazacsay Tibor szerzeményeinek bemutatásából. Rendkívüli sikere volt a Lemer-vonósnégyes-társaságnak, amely csillogó művészettel játszotta Borodin D.-dur 2. számú vonósnégyesét és Mozart D.-dur vonósnégyesét. A hallgatóság hálás tapsokkal adózott elismerést a gyönyörű előadásért a kiváló művésztársaságnak. A hangverseny másik eseménye volt Kazacsay Tibor szerzeményeinek bemutatása. A kitűnő magyar zeneszerző műveit O. Bucár Béla zongora- művésznő játszotta nagyszerű tekhnikával és elmélyedő előadással, Halász Gitta, az Operaház tagja pedig Karacsay néhány dalát énekelte a szerző zongorakísérete mellett. Úgy Bucár Béla finom, művészi zongorajátéka, mint Halász Gitta gyönyörű énekelőadása óriás tetszést arattak a hallgatóság körében, amely sokáig ünnepelte a művésznőket és Kazacsay Tibor zeneszerzőt. A közönség soraiban sok vendég volt, köztük Schwöder Ervin kultuszminiszteri államtitkár és neje, Kertész K. Róbert miniszteri tanácsos, a kultuszminisztérium művészeti osztályának vezetője s az író- és művészvilág sok kiválósága. A hangverseny után tánc volt. * (Két kiállítás.) A Helikon kiállításainak során ma Glatz Oszkár gyűjteményes munkáit mutatta be. Götz a legszimpatikusabb magyar művészek közül való, akinek tehetségét a legprecízebb tudás, forma és színérzék alapozza meg. A katalógus előszava néhány találó szóval jellemzi egész munkásságát és csak a magunk véleményét fejezzük ki, amikor e bevezetéstől idézzük a következő sorokat: „Glatz Oszkár a nyájas halmok, barátságos lankások, bodor hegyoldalak, bárányfelhők ég. idillikus pásztorélet ésa magyar nép szelíd otthonának tolmácsa. Ez egészen megfelel optimista, mindig derűs lelkületének, a melybe semmi formában sem tudta magát befészkeli a zord hang, tragikus pátosz s a mely távol tartotta őt mindentől, a mi elvontnak, a mi teoretikusnak minősíthető a művészetben. Évek óta úgy ismerjük őt, mint a magyar parasztélet festőjét. A nógrádmegyei Buják apró magyarjai, telivér menyecskéi, ködmönös gazdái már egész galériára való modellt szolgáltattak neki s ő megfestette őket szépítés, átírás nélkül, közvetlen realitásukban, azzal az élénkséggel és kedvvel, a mely temperamentumának alapvonása s azzal a nagy készséggel a melyet szakadatlan természettanulmányának köszön. Az emberi vonás pedig, a mely egész oeuvrajét átlengi és éppen a mi napjainkban különlegesnek hat, az életnek a boldogabbik, a verőfényesebb oldaláról való megragadása“. — Pogány Ferenc a lipótvárosi kaszinó egyik emeleti helyiségében állított ki kisebb kollekciót. Művészete nem nagyigényű, színei kissé túlságosan is korongosak, de azért nem egy, sikerültebb tanulmánya van, mely megfelelő válogatással egy-egy enteritőr falaira kívánkozik. * (A Nemzeti Szalán közgyűlése.) A Nemzeti Szalán művészeti egyesület február 3-án, szombaton délután négy óraikor tartja huszonkilencedik rendes évi közgyűlését az Erzsébet-téri kiállítási helyiségben a következő napirenddel: 1. Jelentés a 1922. évről. 2. Az 1922. évi zárszámadásnak bemutatása. 3. A felügyelő-bizottság jelentése és a felmentvény megadása. 4. Az 1923 évi költségvetés megál lítotott szükségletet beszerzi, tekintse meg ELEKTRA CSILLáR gyár kiállítását, Dob ucca 42. A hitszámra kéretik ügyelni. Ma, vasárnap délelőtt is „Urscsoyogság felé“ Az Est mozgóban. A teremben Will-kor, a teremben 11 órakor* 11