Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-14 / 10. szám

1923 Január 14. BrotFESufflffln* ao.». Egy kedves költőről. (Dalmady Győző.) - írta Szász Károly. A Kisfaludy-Társaság már, néhány esz­tendővel ezelőtt elhatározta, hogy egy kö­tetben kiadja válogatott verseit Dalmady Győzőnek, a hatvanas évek népszerű köl­tőinek, a­kit Toldy Ferenc „a mi líriku­sunk“ néven szeretett emlegetni — a­mi­vel, mint Beöthy Zsolt mondotta volt egy­szer,­ nemcsak éppen nyájaskodni akart irodalomtörténetírásunk atyja, hanem in­kább azt akarta kifejezni, hogy a Dalmady „szerény, de meleg és vonzó költői világa­­— emberi és nemzeti érzésének legneme­sebb motívumaival“ — egyszersmind a Kisfaludy-Társaság világa is, e tiszteletre­méltó testület költői hagyománya. A kötet — melynek kiadását a közbe­jött, rettenetesen nehéz viszonyok hátrál­tatták — most, a Kisfaludy-Társaság kiad­ványaként, csinos kiállításban, a nemes hevületű költőtársnak, Sajó Sándor­nak formás előszavával és régi, kedves szokás szerint a költő arcképével diszítetten ke­rült ki a Franklin-Társulat nyomdájából. Dalmady Győző költészetét mindnyájan ismerjük, a­kik többé-kevésbbé foglalko­zunk irodalmunk történetével — ismerik az idősebb olvasók közül is azok, a­kik mint laikusok érdeklődnek az irodalom termékei iránt. Hiszen Dalmady a múlt század hatvanas éveiben — Tóth Kálmán mellett — a legnépszerűbb szerelmi lan­tosok közé tartozott, a hölgyek körében különösen igen nagy olvasottságnak és érdeklődésnek örvendve. Jól ismerte és méltányolta az ő hazafias verseit a nemzeti függetlenség politikai jelszavai után in­dulók tábora, de nevét általában tisztelet­tel és rokonszenvvel emlegették mindenütt, a­hol csak szóba került. Mindenki elis­merte róla, hogy ő egész pályáján — a költőin és a tisztviselőin, valamint társa­dalmi szereplése során is, mindig és min­denben a szépet, jót és igazat kereste, a mely eszmények — mint a­hogyan ő maga igen szépen mondotta ötvenöt esztendővel ezelőtt, Kisfaludy­ Társaságbeli székfogla­lásakor — „sohasem lehetnek oly távol, hogy a tiszta lelkesülés és komoly igyeke­zet egyben-másban meg ne közelíthesse őket“. Bár én magam is eléggé jól ismerni vél­tem Dalmady költői egyéniségét — néhány csinos versében sokszor gyönyörködtem s igazat adtam a róla a Kisfaludy-Társaság­­ban nagyon szép emlékbeszéd­et tartott Sajó Sándornaik, hogy Dalmady. érzései melegségével, kedves egyszerűségével, s er­kölcsi tisztaságával, Petőfi és Tóth Kálmán utá­n a szerelmi lírának egyik számottevő képviselője volt kora költészetében — mon­dom, mindezeket tudva és vallva, mégis meglepetést — és pedig, sietek hangsú­lyozni, kedves meglepetést szerzett nekem most ennek a kis kötetnek első betűtől az utolsóig végigolvasása. Nem habozom kijelenteni: Dalmady nagyot nőtt előttem. Igaz, hogy a ciffrál­­kod­ástól való tarózkodása néha a másik végletbe, a prózaiság felé viszi. Igaz az is, hogy verselési pongyolasága néha nehéz­kessé, döcögőssé, ritmustalanná teszi köl­teményeit. Azt sem hallgatom el, hogy költői szemlélete nem nagyon tágkörű, s eb­­ben az aránylag szűk határú körben is a képzeleti elem nem nagyon gazdag. Mégis — így egybesülve ez a válogatott versbokréta, melynek minden virágszála, látható­ag és érezhetőleg haza, földön és a maga mezején termett — felettébb gyö­­nyörködtetőleg hatott lelkemre. Gyönyör­ködtem igazságában és őszinteségében az érzésnek, mely lépten-nyom­on dalra han­golta a költő könnyen hevülő lelkét. Örö­mem telt olvasni egyvégtében egy nagy csomó szerelmes verset, a melyekben érzé­kiségnek legparányibb a nyoma, legkisebb árnyéka sem látszik. Tetszett nekem a nyelvbeli és kifejezésbeli cikornyátlanság és az, hogy semmi sincs benne a néhány­­évtized óta annyira divatossá lett nyálkás szenvelgésből, mely negatív jó tulajdonság feledteti a verselési és szafvatosságbeli zök­kenőket, s busásan kárpótol a kétségtelen fogyatkozásokért. És itt bukkanok rá nyitjára és magyará­zatára a szinte meglepő hatásnak, a­mit Dalmady ma rám verseinek ezzel a gyűj­teményével tett. E hatás, melynek kiala­kulásában tagadhatatlanul része van a Sajó Sándor finom ízlésének és biztos ítéleté­nek is, mellyel e verseket kiszemelte és összeválogatta, két fő tényezőből szövődik. Az első, mindezesetre a Dalmada önálló költői értéke. Mert ha ez a poétai kedves egyéniség nem tartozik is a magyar költé­szet egén a fényük erejével feltűnő hatal­mas álló csillagok közé, — melyekhez „ki­­mérten nyugvó szerkezetre hasonló“ nem sok van az égnek bolozatján — mégis, bi­zonyos, hogy ha szelíd fényű is, de ön­­fényű a Dalmady költészetének kedves csillaga. S­­­őt általában a Petőfi iskolájához szok­ták számítani. Ez igaz is, de nem oly érte­lemben, mint ha Petőfit utánozta volna, — az úgynevezett Petőfi-utánzók lába sal­­langosságából és bántó szertelenségéből kü­­lönsen nincsen bennne egy szemernyi sem, — hanem anyiban mondhatjuk őt Petőfi-, utódnak, hogy megnyerő, kedves tehet­sége, a maga egyszerűségével, őszinteségé­vel és magyarosságával határozott rokon­ságban van a most száz éve született nagy költő világraszólóan fényes talentumával. De nemcsak nem utánzója Dalmady Pe­tőfinek, még csak azt sem mondhatnám, hogy versein a Petőfi-hatás egészen ponto­san és részletesen kimutatható volna. Nem. Dalmady — éppen ellentétben a Petőfi­­utánzókkal — legfeljebb iz­ést tanult Pe­tőfitől és nyomait igyekezett követni. De nem úgy, hogy belelépni akart volna e nyomokba, hanem csak utánuk s őket szemmel tartva, haladt a maga virágos­­szélű ösvényén, mezei bokrétával kalapja mellett, dallal alakján, szeretettel szivében és istenfélelemmel lelke mélyén Pályája elején — vagy hatvan évvel ez­előtt — egyik bírálója, az Arany János híres Szépirodalmi Figyelő­jében, francia és angol költők befolyását — Lamartine-ét és Hugo Viktor-­ét, Burns-ét és Words­­worth-ét — igyekezett kimutatni Dalmady költői hangulatán és tárgyalási modorán. Hogy ez idegen nagyok általánosságban hathattak Dalmadyra — azt nem akarom kétségbe vonni. De hogy ez a hatás nem forgatta ki a maga talán nem nagyszabású, de mégis önálló és teljességgel magyaros mivoltából „a mi lirikusui­ik“-at, — az bi­zonyos. S mostani kötetéből eg­ész csomó verset lehet külön kis koszorúba fűzni — Az első csók, Egy angyal emléke, Szállj le hozzám. Nyári est, Itt vagy, itt vagy, A szerelemről. Vallomás, Násznapon, A pártokhoz. Én is írtam néha verset, Nevem napján, A tassi templomban, A királyi bál. Vándorfelhő, Búcsú a vármegyeházától stb. ciműeket, a melyek határo­zottan számot tesznek sze­relmi és hazafias költészetünkben, s miket tisztalelkü ember mindig megilletődléssel, gyönyörűséggel olvashat. Bizony bizony, a szavaló-hetek és hangversenyek amaz ára­datában, a moly újságainkban hasábokat tölt be — juthatna egy egy szám egy-egy kedves hangulatú, megkapó Dalmady-vers­­nek is, a sok úgynevezett modern költői termék mellett. És itt jutok el Dalmady reám tett mai hatásának másik tényezőjére — e jófor­mán elfelejtett, divatjamúlt poéta viszony­lagos, de jelentékeny értékére. Két szabad este nyájas csöndjében, a reklámos külvi­lág zajának elül téve, és a mindennapi gond elcsitulásával , belemerülvén csinos kis kötetének olvasásába, igazán úgy éreztem magamat, mintha a csúf téli világ fojtó kö­déből, a rikoltozó nagyváros lármájából kimenekültem volna a ragyogó tavaszira, egy kies magyar mezőre, a­hol élvezhetem a nap enyhe sugarát, tele tüdővel szívha­tom a mézvirág és szagos menta illatát, s gyönyörködve hallgathatom a pacsirta égbe fúródó énekét . . . Istenem, milyen mások ezek a Da­mady versei, mint a deka­dens modern költői iskola fáradt terje­­delmű, mesterkélt nyelvű, szenvelgő érzésű és idegen szó poémái, a­mik — s ezt nem lehet elégszer emlegetni és eléggé hangoz­tatni — Magyarország megrontásához nem is csekély mértékben járultak hozzá. Ezektől az újszerű, divatos versektől megcsömörölve — kétszeresen érzem és méltánylom a Dalmady kedves, tiszta verseit, s­ajnálom őket figyelmébe, mind­azoknak, a­kik szeretik az egyszerűt, a­­szé­pett érzésben és hangulatban, erkölcsben és gondolatban. A nemzetközi radikalizmus — kezdve az irodalomban s folytatva a politikában — ingatta meg nálunk is a minden állam­nak támaszát, talpkövét tevő tiszta erkö­l­csöt. Ennek a támasznak, talpkőnek hely­reállítása, megerősítése fogja magával hozni az igazi nemzeti újjáébreélést. Ezt­ megint az irodádra terén kell kezdeni. Tekintsünk hát a veszedelmek sötét felhői közt i­s ki­­csi siámló fényére a magyar firm­a­ncn­im­ sok ragyogó vezércsil­agának. S vegyük észre mellettük a kisebb, de szintén tiszta sugarú csillagokat — a Dalmady Győző kötészetét is. Ha Dalmady — mint maga zengette — életében nem várt is hirt, koszorút — de sírba roskac­va, nemcsak azt a lombot érdü­mli meg, mit a szél oda sodort, hanem azt, is, h­ogy néha-néha az emlékezésnek, megértésnek és szeretetnek egy-egy virgaszálát is felegyük kegyeletes kézzé! sírjára. Egy fogyasztó naplórá esől, írja Sugár Ottó. A pékek azért emelik a kenyér árát, mert félnek, h­ogy drágább l­esz a beret­­válkozás. A borbélyok meg azért emelik az árakat, mert attól tartanak, hogy megdrágul a kenyér. Utólag pedig mindegyikük meg fogja állapítani, hogy joggal félt a másiktól. És jaj, holnap újra joggal fognak félni egymástól! * Múltkor a tőzsdén voltam. Érdekes tanya. Majdnem olyan érdekes, mint a­milyen zsenge ifjú koromban a lóver­seny tér 30 krajcáros helye volt. Éppen olyasi izgalom, ide-oda futkosás, druk­kolás, önámítás és mások ámítása, suta elméletekhez való ragaszkodás, beteg okfejtés, mely pénzt hoz és egészséges logika, melyre ráfizet az ember. A kü­lönbség csak az, hogy itt, a nagyobb ké­nyelem kedvéért, nü£n kell a totalizátor körül tolongani, hanem a totalizatorös urak járnak a közönség között. Meg az, hogy a városligetből az ember, ha már ott hagyta a pénzét, legalább né­hány tüdőnyi jó levegőt vitt haza. Nem is beszélve arról, hogy ott a lovak fu­tottak, az ember pedig nézte, míg itt. . . A játék nem is olyan nehéz. Az ember eladja azt a nyomorúságos Zabolait,­­mert elég soká ül már rajta, mert ki az ördög fog b­upapirost tartani, mert a faiparnak nincs konjunktúrája, stb.) és vesz a pénzért Államvasutat; azután eladja az Állam­vasutat és vesz érte Flórát; azután eladja a Flórát és vesz a pénzért Klotldot azután eladja a Klotil­­dot és vesz a pénzért Zabolait. Igen kérem, Zabolait,­­mert ma­­ már péntek van és hétfő óta az a meggyőződés érle­lődött meg bennünk, hogy a fapiac­nak kitűnő a konjunktúrája, a legjobb a leupapír, stb.). Szóval az ember úgy jár mint az „elvarázsolt kastély“ nevű kedvelt népmulatóban. Úgy érze mint ha mértföldeket szaladt volna, pedig tulajdonképen egy­­helyben állt. No és belépti dijat fizetett A kurzusok táb­ lákra vannak írva. Legjobban a gép-­ ipari tábla ragadta meg a figyelmemet A Ganz-Danubius így van kiírva: Ganz I. 400. Kérdem, mih ez? Azt felelik, hogy­ a 400 annyi mint 400.000, az I. pedig annyi mint egy millió. Milyen egyszerű! És milyen természetes! Csak attól félek, hogy az újítás hódítani talál és az ele­­miben a tanító h£csi nemsokára igy­ fogja magyarázni a táblán a nebulók­;; nak az egyszeregyet: N­XII-IV. De honnan veszik majd akkor a számjelü­gyeket a Ganz kurzusának rövidített!. jelzésére?* A képviselőház ügyvéd tagjai gyűlést tartottak a kereseti adó ellen. A nem­“­­zetgyűlés kereskedő tagjai nem követ­ték a példát Kár f f­el­tétlenül egy­hangú határozatok hoztak volna* • Azt olvasom, hogy a marha olcsób­bodott, * a hús pedig drágult. Sebaj! Majd györöt sütünk, a Vérmezőn. * „A mostani 160 milliárdos költségve­tési kiadás mindössze 13 millió mm. bú­zának felel meg, míg békében csa­k 100 millió méter mojzsából telt ki a költség­­vetési kiadás fedezése. 1913-ban a pénzügyminiszter a búzatermés 250 százalékát költötte el, míg békében csak­ 100 millióból telt ki a költégvetési ki­j, adás fedezése.“ A­mióta ezt a néhány, sort elolvastam, mindig azon töröm a fejemet, hogy m is történt, ez a kedvező változás a­­z állami adminisztráció, lett-e ennyire olcsó, vagy a búza lett-e ennyire drága? UTAL A SZEMORVOSI VIZSGÁLAT »REFRSCTIO«Lá t »CR.É.SZE.TI INTE.ZHVI'BE.N­­IV., Szer .ita-tér 6., a templomnál. Rendelés kiváló szemorvos által '/jH-l-ig és d. v. 4—6-ig. I­ n hes*es®£i ael© «?egs*eriaitása. Irta Bodroghy József dr., az OMKE titkára. A Budapesti Hírlap ma reggel közölte azokat a módosításokat« a­melyeket a pénz­ügyminiszter ejtett az általános kereseti adó végrehajtási utasításának egyes ren­delkezései». Ismeretes, hogy az utasítás megjelenése után a polgárság minden ré­tege, minden foglalkozási ág e rendelet egyes intézkedéseinek módosítását kérte. Ha azonban összehasonlítjuk az adózók­ ál­tal kért intézkedéseket azokkal, amelyeket mia publikált a pénzügyminiszter, a kettő között oly natí­v különbséget találunk, hogy az új módosítások nem elégíthetik ki, az adózókat. Igen nagy jelentőségű az a módosítás, a­mely a kiskereskedőket általában mente­síti a ra­ktárk­önyv vezetése alól és csak az általuk bevásárolt árukról fel­fektetett könyvek vezetésére kötelezi. Azonban a vég­rehajtási utasítás értelmében vezetendő árubeszerzési könyv is oly sok rovatot tar­talmaz, hogy a kiskereskedőkre így is igen so­k felesleges adminisztratív munka hárul. Minthogy a kereskedőknek amúgy is meg kell őrizni az általuk vásárolt áruk szám­láit, ezektől a számlákból pedig minden adat, tehát úgy az eladó neve és lakhelye, mint a vásárolt áruik ára ellenőrizhető, tel­jesen elegendő volna az, ha ezek a feljegy­zések csak az áruk szaporodását tüntetnék fel és a megfelelő számlákra hivatkoznának. A fenti módosítás nem vonatkozik azokra a kereskedőkre, akik nem­csak kicsiny­ben, hanem viszonteladók részére is áru­sítanak. Minthogy azonban ezek között a cégek között is igen sok a kisex­iztencia és különösen a vidéken lehetetlen lesz ezek­nek a kereskedőknek raktárkönyvet ve­zetni, nagyon is m­­eg van okolva, hogy a kiskereskedők könyvvezetési kedvezése ezekre a kereskedőkre is kiterjedjen. (Amikor azonban egyrészt a végrehajtási utasításban a pénzügyminiszter igen nagy súlyt helyez a könyvek pontos vezetésére, másrészt a kereskedőknek nincs biztosí­tékuk arra, hogy az általuk vezetett köny­vek eredményeit az adóztatásnál figye­lembe is fogják venni. Legalább, a leg­utóbbi adókivetéseknél olyan gyakorlat alakult ki, hogy az adódik által nagy gonddal és becssületességgel vehetett köny­vekkel semm­it sem lehetett bizonyítani. A pénzügyminisztériumi rendeletnek tehát ugyanakkor a­mikor a könyvek vezetését­ kötelezővé teszi börtönnel bünteti, az a könyvekké való hamis bejegyzéseket, el­ kell rendelnie azt is, hogy az adóalapok megállapításának feltétlenül a kereskedelmi, könyvek alapján kell történnie. Ha a köny­­vek eredményei azután aggályosak a pénz­ügyi hatóságok előtt, módjukban áll azok megvizsgálását, lefoglalását elrendelni és ilyenkor a hamis könyvek vezetője amúgy­ is megbünhödik. De ha már minden keres­kedő nagy munkával és nagy gondosság­gal könyveket fog vezetni, szeretne már most rendeleti utoli megnyugtatást kapni aziránt, hogy a munkája nem fog kárba veszni. De nem intézkedik a miniszteri rendelet azokról az adózóikról sem, a­kik már vez­e­zettek eddig is­blgim könyveket, a­melyek­ből pontos jövedelmük meggállapítható. A kereskedőtt és iparosak igen nagy része vezetett ra­p eddig is a kereskedelmi tör­vény rendelkezéseinek megfelelően pon­tos kereskedelmi könyveket. Ezek a köny­­vek azutáni feltüntették a pontos jövedel­­met, de másfelől beosztásukkal, rendszer­­ükkel az illető üzlet természetéhez alkal­mazkodtak. Mindezeket a könyveket most máról-holnapra félredobni és azok­­ he­lyébe egy sablonos könyvvezetést életbelép­téig nem lehet de erre adózási szem­pontból pénzügyminisztériumunknak sincs szüksége, mert hiszen az állanakin­cstárnak nem a könyvek vezetésének rendszere a fontos, hanem­ az, hogy az adóalapokat pontosan ellenőrizhesse. Erre pedig egy­aránt jó mindert megbízható kereskedelmi k­ö­­yvvezetés A végrehajtói utasítás könyvvezetési rendelkezéseit tehát csak azokra az adózókra kellene éle­tbeléptetni, a­kik eddig neim vezettek könyveket. A­ki azonban már eddig is vezetett a törvé­nyeiknek megfelelő könyvet, azt csak ezen könyveknek továbbra való vezetésére kell kötelezni. Hisszük, hogy ezek a­­módosítások is meg fognak történni és meg fogják nyug­tatni az adozó közönséget. Az­ adózók be­csületesen m­eg akarják fizetni azt, a­myi­, vel a törvények értelmében tartoznak az államnak, de„ viszont elvárják, hogy ebben nem akadályozzák­­ meg lehetetlen admi­­n­iztrációs munkák végeztetésével.­ ­

Next