Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-14 / 10. szám

1923 Január 14. BrotFESufflffln* ao.»> 9 Egykedves költőről. (Dalmady Győző,)- Irta Szász Károly. Ä Kisfaludy-Társaság már, néhány esz­tendővel ezelőtt elhatározta, hogy egy kö­tetben kiadja válogatott verseit Dalmady Győzőnek, a hatvanas évek népszerű köl­tőinek, a kit Toldy Ferenc „a mi líriku­sunk“ néven szeretett emlegetni — a mi­vel, mint Beöthy Zsolt mondotta volt egy­szer,- nemcsak éppen nyájaskodni akart irodalomtörténetirásunk atyja, hanem in­kább azt akarta kifejezni, hogy a Dalmady „szerény, de meleg és vonzó költői világa r— emberi és nemzeti érzésének legneme­sebb motívumaival“ — egyszersmind a Kisfaludy-Társaság világa is, e tiszteletre­méltó testület költői hagyománya. A kötet — melynek kiadását a közbe­jött, rettenetesen ndhéz viszonyok hátrál­tatták — most, a Kisfaludy-Társaság kiad­ványaként, csinos kiállításban, a nemes hevületü költőtársnak: Sajó Sándor-nak formás előszavával és régi, kedve^ szokás szerint a költő arcképével diszitetten ke­rült ki a Franklin-Társulat nyomdájából. Dalmady Győző költészetét mindnyájan Ismerjük, a kik többé-kevésbbé foglalko­zunk irodalmunk történetével — ismerik az idősebb olvasók közül is azok, a kik mint laikusok érdeklődnek az irodalom termékei iránt. Hiszen Dalmady a múlt század hatvanas éveiben — Tóth Kálmán mellett — a legnépszerűbb szerelmi lan­tosok közé tartozott, a hölgyek körében különösen igen nagy olvasottságnak és érdeklődésnek örvendve. Jól ismerte és méltányolta az ő hazafias verseit a nemzeti függetlenség politikai jelszavai után in­dulók tábora, de nevét általában tisztelet­tel és rokonszenvvel emlegették mindenütt, a hol csak szóba került. Mindenki elis­merte róla, hogy ő egész pályáján — a költőin és a tisztviselőin, valamint társa­dalmi szereplése során is, mindig és min­denben a szépet, jót és igazat kereste, a mely eszmények — mint a hogyan ő maga igen szépen mondotta ötvenöt esztendővel ezelőtt, Kisfaludy-Társaságbeli székfogla­lásakor — „sohasem lehetnek oly távol, hogy a tiszta lelkesülés és komoly igyeke­zet egyben-másban meg ne közelíthesse őket“. Bár én magam is eléggé jól ismerni vél­tem Dalmady költői egyéniségét — néhány csinos versében sokszor gyönyörködtem s igazat adtam a róla a Kisfaludy-Társaság­­ban nagyon szép emlékbes^éd-et tartott Sajó Sándorjaik, hogy Dalmadv. érzései melegségével, kedves egyszerűségével, s er­kölcsi tisztaságával, Petőfi és Tóth Kálmán utáin a szerelmi lírának egyik számottevő képviselője volt kora költészelében — mon­dom, mindezeket tudva és vallva: mégis meglepetést — és pedig, sietek hangsú­lyozni, kedves meglepetést szerzett nekem most ennek a kis kötetnek első betűtől az utolsóig végigolvasása. Nem habozom kijelenteni: Dalmady nagyot nőtt előttem. Igaz, hogy a cilfrá1- kod-ástól való tarózkodása néha a más'k végletbe, a prőzaiság felé viszi. Igaz az is, hogy verselési pongyolasága néha nehéz­kessé, döcögőssé, ritmustalanná teszi köl­teményeit. Azt sem hallgatom el, hogy költői szemlélete nem nagyon tágkörü, s eíl-ben az aránylag szűk határu körben is a képzeleti elem nem nagyon gazdag. Mégis — így egybefüave ez a válogatott versbokréta, melynek minden virágszála, látható ag és érezhetőleg haza; földön és a maga mezején termett — felettébb gyö­­nyörködtetáleg hatott Icikemre. Gyönyör­ködtem igazságában és őszinteségében az érzésnek, mely lépten-nyom on dalra han­golta a költő könnyen hevülö lelkét. Örö­mem telt olvasni egyvégtében egy nagy csomó szerelmes verset, a melyekben érzé­kiségnek legparányibb v nyoma, legkisebb árnyéka sem látszik. Tetszett nekem a nyelvbel? és kifejezésbeli cikomyátlanság és az, hogy semmi sincs benne a néhány 'évtized óta annyira divatossá lett nyálkás szenvelgésből, mely negativ jő tulajdonság feledteti a verselési és szafcatosságbeli zök­kenőket, s busásan kárpótol a kétségtelen fogyatkozásokért. És itt bukkanok rá nyitjára és magyará­zatára a szinte meglepő hatásnak, a mit Dalmady ma rám verseinek ezzel a gyűj­teményével tett. E hatás, melynek kiala­kulásában tagadhatatlanul része van a Sajó Sámdor finom Ízlésének és biztos ítéleté­nek is, mellyel e verseket kiszemelte és Összeválogatta, két fő tényezőből szövődik. Az első, minderesetre a Dalmadv önálló költői értéke. Mert ha ez a poétái kedves egyéniség nem tartozik is a magyar költé­szet egén a fényük ereiével feltűnő hatal­mas álló csillagok közé, — melyekhez „ki­­mérten nyugvó szerkezetre hasonló“ nem sok van az égnek bolozatján — mégis, bi­zonyos. hogy ha szelíd fényű is, de ön­­fénvü a Dalmadv költészetének kedves csillaga. >- őt általában a Petőfi iskolájához szok­ták számítani. Ez igaz is, de nem oly érte­lemben, mint ha Petőfit utánozta volna, — az úgynevezett Petőfi-utánzók lába sal­­langosságából és bántó szertelenségéből kü­­lőnsen nincsen benme egy szemernyi sem, — hanem anyiban mondhatjuk őt Petőfi-, utódnak, hogy megnyerő, kedves tehet­sége, a maga egyszerűségével, őszinteségé­vel és maevarosságával határozott rokon­ságban van a most száz éve született nagy költő yilágraszólóan fényes talentumával. De nemcsak nem utánzója Dalmady Pe­tőfinek, még csak azt sem mondhatnám, hogy versein a Petőfi-hatás egészen ponto­san és részletesen kimutatható volna. Nem. Dalmady — éppen ellentétben a Petőfi­­utánzókkal — legfeljebb iz ést tanult Pe­tőfitől és nyomait igyekezett követni. De nem úgy, hogy belelépni akart volna e nyomokba, hanem csak utánuk s őket szemmel tartva, haladt a maga virágos­­szélű ösvényén, mezei bokrétával kalapja mellett, dallal ajakián. szeretettel szivében és istenfélelemmel lelke mélyén Pályája elején — vagy hatvan évvel ez­előtt — egyik bírálója, az Arany János hires Szépirodalmi Figyelő-jében, francia és angol költők befolyását — Lamartine-él és Hugo Viktor-'ét, Burns-ét és Words­­worth-ét — igyekezett kimutatni Dalmady költői hangulatán és tárgyalási modorán. Hogy ez idegen nagyok általánosságban hathattak Dalmadyra — azt nem akarom kétségbe vonni. De hogy ez a hatás nem forgatta ki a maga talán nem nagyszabású, de mégis önálló és teljességgel magyaros mivoltából „a mi lirikusur.ik“-at, — az bi­zonyos. S mostani kötetéből egiész csomó verset lehet külön kis koszorúba fűzni — Az első csók, Egy angyal emléke, Szállj le hozzám. Nyári est, Itt vagy, itt vagy, A szerelemről. Vallomás, Násznapon, A pártokhoz. Én is írtam néha verset, Nevemnapján, A tassi templomban, A királyi bál. Vándorfelhő, Búcsú a vármegyeházától stb. cimüeket, — melyek batároizottan számot tesznek sze­relmi és hazafias költészetünkben, s miket tisztalelkü ember mindig meg'lletődléssel, gyönyörűséggel olvashat. Bizony bizony, a szavaló-06tek és hangversenyek amaz ára­datában, a mdy újságainkban hasábokat tölt be — juthatna egy egy szám egy-egy kedves hangulatú, megkapó Dalmady-vers. nek is, a sok úgynevezett modern költői termék mellett. És itt jutok el Dalmady reám tett mai hatásának másik tényezőjére — e jófor­mán elfelejtett, divatjamúlt poéta viszony­lagos, de jelentékeny ériekére. Két szabad este nyájas csöndjében, a reklámos külvi­lág zajának elül téve; és a mindennapi gond elcsitulásával — belemerülvén csinos kis kötetének olvasásába, igazán úgy éreztem magamat, mintha a csúf léli világ fojtó kö­déből, a rikoltozó nagyváros lármájából kimenekültem volna a ragyogó tavaszija, egy kies magyar mezőre, a hol élvezhetem a nap enyhe sugarát, tele tüdővel szívha­tom a mézvirág és szagos menta illatát, s gyönyörködve hallgathatom a pacsirta égbe fúródó énekét . . . Istenem, milyen mások ezek a Da mady versei, mint a deka­dens modern költői iskola fáradt gcrie­­delmü, mesterkélt nyelvű, szenvelgő érzésű és idegen izü poémái, a mik — s ezt nem lehet elégszer emlegetni és eléggé hangoz­tatni — Magyarország megrontásához nem is csekély mértékben járultak hozzá. Ezektől az újszerű, divatos versektől megcsömörölve — kétszeresen érzem cs méltánylom a Dalmady kedves, tiszta verseit, s ajnJáom őket figyelmébe, mind­azoknak. a kük szeretik az egyszerűi, a -szé­pet1 érzésben és hangulatban, erkölcsben és gondolatban. A nemzetközi radikalizmus — kezdve az irodalomban s folytatva a politikában — ingatta meg nálunk is a minden állam­nak támaszát, talpkövét tevő tiszta erkö ­­csőt. Ennek a támasznak, talpkőnek hely­reállítása, megerősítése fogja magával hozni az igazi nemzeti ujjácbreelést. Ezt\megint az irodádra terén kell kezdeni. Tekintsünk hát a veszedelmek sötét felhői közt j_s ki­­csifiámló fényére a magyar firina.ncnUiin sok ragyogó vezércsil agának. S vegyük észre mellettük a kisebb, de szintén tiszta sugáru csillagokat — a Dalmady Győző kötészetét is. Ha Dalmadv — mini maga zengette — életében nem várt is hirt, koszorút — de sírba roskac’va. nemcsak azt a lombot crctimli meg, mit a szél oda sodort, hanem azt, is, Iiogv néha-néha az emlékezésnek, megértésnek és szeretetnek egy-egy virgaszálát is ielegyük kegyeletes kézzé! sírjára. Egy fogyasztó napIőfáSsőV. írja Sugár Ottó. A pékek azért emelik a kenyér árát, mert félnek, fiógy drágább 1-esz a beret­­válkozás. A borbélyok meg azért emelik az árakat, mert attól tartanak, hogy megdrágul a kenyér. Utólag pedig mindegyikük meg fogja állapítani, hogy joggal félt a másiktól. És jaj, holnap újra joggal fognak félni egymástól! * Múltkor a tőzsdén voltam. Érdekes tanya. Majdnem olyan érdekes, mint a milyen zsenge ifjú koromban a lóver­seny tér 30 krajcáros helye volt. Éppen olyaji izgalom, ide-oda futkosás, druk­kolás, önámitás és mások ámítása, suta elméletekhez való ragaszkodás, beteg okfejtés, mely pénzt hoz és egészséges logika, melyre ráfizet az ember. A kü­lönbség csak az, hogy itt, a nagyobb ké­nyelem kedvéért, nü£n kell a totalizator körül tolongani, hanem a totalizatörös urak járnak a közönség között. Meg az, hogy a városligetből az ember, ha már ott hagyta a pénzét, legalább né­hány tüdőnyi jó levegőt vitt haza. Nem is beszélve arról, hogy ott a lovak fu­tottak, az ember pedig nézte, mig itt. . . A játék nem is olyan nehéz. Az ember eladja azt a nyomorúságos Zabolait, (mert elég soká ül már rajta, mert ki az ördög fog leupapirost tartani, mert a faiparnak nincs konjunktúrája, stb.) és vesz a pénzért Államvasutat; azután eladja az Állaqjvasutat és vesz érte Flórát; azután eladja a Flórát és vesz a pénzért KloÜldot azután eladja a Klotil­­dot és vesz a pénzért Zabolait. Igen kérem, Zabolait, (mert ma > már péntek van és hétfő óta az a meggyőződés érle­lődött meg bennünk, hogy a fapiac­nak kitűnő a konjunktúrája, a legjobb a leupapir, stb.). Szóval az ember úgy jár mint az „elvarázsolt kastély“ nevű kedvelt népmulatóban. Úgy érd, mink ha mértföldeket szaladt volna, pedig tulajdonképen egy .helyben állt. No és belépti dijat fizetett A kurzusok táb- Iákra vannak Írva. Legjobban a gép-< ipari tábla ragadta meg a figyelmemet A Ganz-Danubius igy van kiirva: Ganz I. 400. Kérdem, mi’ez? Azt felelik, hogy; a 400 annyi mint 400.000, as I. pedig annyi mint egy millió. Milyen egyszerű! És milyen természetes! Csak attól félek, hogy az újítás hódítani talál és az ele­­miben a tanító h£csi nemsokára igy^ fogja magyarázni a táblán a nebulók-;; nak az egyszeregyet: IIXII=iV. De honnan veszik majd akkor a számjel] gyeket a Ganz kurzusának rövidített!; jelzésére? * A képviselőház ügyvéd tagjai gyűlést tartottak a kereseti adó ellen. A nem-“; zetgyülés kereskedő tagjai nem követ­ték a példát Kár! r el tétlenül egy­hangú határozatok hoztak volup* • Azt olvasom, hogy a marha olcsób­bodott, * a hús pedig drágult. Sebaj! Majd qjjröt sütünk, a Vérmezőn. * „A mostani 160 milliárdos költségve­tési kiadás mindössze 13 mjlljp mm. bú­zának felel meg, mig békében csalk 10Ö milljó métermájzsából telt ki a költség­­vetési kiadás fedezése. 1913-ban ä pénzügyminiszter a búzatermés 250 százalékát költötte el, mjg békében csak* 100 millióból telt ki a köjt^gvetési ki-j, adás fedezése.“ A mióta ezt a néhány, sort elolvastam, mindig azpn töröm a fejemet, hogy, is történi, ez a kedvező változás# \z állami adminisztráció, lett-e ennyire olcsó, vagy a búza lett-e ennyire drága? n hes*es®£i ael© «?ógs*e3iai$ása. Irta Bodroghy József dr., az OMKE titkára. A Budapesti Hírlap ma reßgel kpzölte azokat a módosításokat« a melyeket a pénz­ügyminiszter ejtett az általános kereseti adó végrehajtási utasításának egyes ren­delkezései», Ismeretes, hogy az utasítás megjelenése után a polgárság minden ré­tege. minden foglalkozási ág e rendelet egyes intézkedéseinek módosítását kérte. Ha azonban összehasonlítjuk az adózók' ál­tal kért intézkedéseket azokkal, amelyeke! mia publikált a pénzügyminiszter, a kettő között oly nafí.v különbséget találunk, hogy az uj módosítások nem elégíthetik ki, az adózókat. Igen nagy jelentőségű az a módosítás, a mely a kiskereskedőket általában mente­síti a raiktárk'önvv vezetése alól és csak az általuk bevásárolt árukról fe1 fektetett könyvek vezetésére kötelezi. Azonban a vég­rehajtási utasítás értelmében vezetendő árubeszerzési könvv is oly sok rovatot tar­talmaz, hogy a kiskereskedőkre igy is igen scik felesleges adminisztratív munka hárul. Minthogy a kereskedőknek amúgy is meg kel! őrizni az áltaiuk vásárolt áruk szám­láit, ezektől a számlákból pedig minden adat, tehát úgy az eladó neve és lakhelye, mint a vásárolt áruik ára ellenőrizhető, tel­jesen elegendő volna az. ha ezek a feljegy­zések csak uz áruk szaporodását tüntetnék fel és a megfelelő számlákra hivatkoznának. A fenti módosítás nem vonatkozik azokra a kereskedőkre, akik nem ts^k kicsiny­ben. hanem viszonteladók részére is áru­sítanak. Minthogy azonban ezek közölt a cégek között is igen sok a kisex sztencia és különösen a vidéken lehetetlen lesz ezek­nek a kereskedőknek rakíárkönyvet ve­zetni, nagyon is ni eg van okolva, hogy a kiskereskedők könyvvezetési kedvezése ezekre a kereskedőkre is kiterjedjen. (Amikor azonban egyrészt a végrehajtás; utasításban a pénzügyminiszter igen nagy súlyt helyez a könyvek pontos vezetésére, másrészt a kereskedőknek nincs biztosí­tékuk arra, hogy az általuk vezetett köny­vek eredményeit az adóztatásnál figye-UTAL A SZEMORVOSI VIZSGALAT »REFRSCTIO« Lát »CR.É.SZE.TI IWTE.ZHVÍ'BE.N (IV., Szer .ita-tér 6., a templomnál; Rendelés kiváló szemorvos által '/jH-l-ig és d. v. 4—6-ig. lembe is falják venni. Legalább, a leg­utóbb; adókivetéseknél olyan gyakorlat alakult ki, hogy az adódik által nagy gonddal és be<jsülciességgel vehetett köny­vekkel semjnit sem leheteti bizonyítani. A pénzügyminisztériumi rendeletnek tehát ugyanakkor a mikor a könyvek vezetését! kötelezővé teszi börtönnel bünteti, a! a könyvekké való hamis bejegyzéseket, eV. kell rendelnie azt is, hogy az adóalapok megállapításának feltétlenül a kereskedelmi, könyvek alapián kell történnie, Ha a köny, vek eredményei azután aggályosak a pénz­ügyi hatóságod élőit, módjukban áll azok megvizsgálását, lefoglalását elrendelni és ilyenkor a hamjs könyvek vezetője amúgy; is mfghünhödik. De ha már minden keres­kedő nagy munkával és nagy gondosság­gal könyveket fog vezetni, szeretne már most rendeleti utcij megnyugtatást kapni aziránt, hogy a munkája nem fog kárba veszni. De nem intézkedik a miniszteri rendelet azokról az adózóikról sem, a kik már ve- * zettsk eddig i$ blyjm könyveket, a melyek­ből pontos jövedelmük meő’állapjjható. A kereskedőit és iparosak ig3n nagy része vezetett raáp eddig is a kereskedelmi tör­vény rendelkezéseinek megfelelően pon­tos kereskedelmi könyveket. Ezek a köny* vek azutáni feltüntették a pontos jövedel* met, de másfelől beosztásukkal, rendszer rükkel az illető üzlef természetűhez alkal­mazkodtak. Mindezeket a könyveket most máról-holnapra félredobni és ajpk - he­lyébe egy sablonos könyvvezetést életbelép­téim nem lehet Qe erre adózási szem­pontból pénzügyminisztériumunknak sincs szüksége, mert hiszen az állanakin.estárnak nem a könyvek vezetésének rendszere a fontos, han-jn az. hogy az adóalapokat pentosan ellenőrizhesse. Erre pedk^ egy­aránt jó mindéit megbízható kereskpaelmi kiörryvvezeté^ A végrehajtói utasítás könyvvezetési rendelkezéseit tehát c§ak azokra az adózókra kellene álé tbeléptetni, a kik eddig neip vezettek könyveket. A ki azonban már eddig is vezetett a törvé­nyeiknek megfelelő könyvet, azt csak ezen könyveknek továbbra való vezetésére kell kötelezni. Hisszü^, hogy efek a ^módosítások i$ meg fdgnak történni és meg fogják nyug­tatni az adozp közönséget. Az_ adózók be­csületesen ujeg akarják fizetni azt, a nji-, vei a törvények értelmében tartoznak az államnak, de„ viszont elvárjak, hogy ebben nem akadályozzak * meg lehetetlen admi­­n jztráeiós munkák végeztetésével. I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék