Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-23 / 67. szám
mérleg kialakulására azonban vitathatatlanul döntő jelentőségű, ha olyan kész iparcikkeket viszünk ki, melyek valutáris tekintetben elsősorban a rájuk fordított testi és szellemi munka szempontjából jönnek számba. Ez irányban utóbbi időben örvendetes jelenségeket is látunk, így pl. éppen minap történt, hogy a franciák a paris borleansi vasút részére, egyelőre próbaképpen, két villamosmozdonyt rendeltek meg a Budapesti Ganz-Danubius gyárnál, Kandó Kálmán igazgató tervei szerint. Az ilyen ipari kivitel kérdésében a kormányra csak az a feladat vár, hogy a magyar munkát és a magyar tehetséget meg ne akadályozza expanzív törekvésében. Kérdezzük azonban, történik-e ebben az irányban valami, vagy nem éppen az ellenkezője történik-e annak, aminek a kereskedelmi és fizetőmérleg emelése érdekében történnie kellene? Amíg az olyan iparvállalatokat, mint amilyenről az előbb beszéltünk, bürokratikus intézkedésekkel megakadályozzák abban, hogy a kiviteli cikkek előállításához szükséges devizaszükségletüikről saját exportjuk révén maguk gondoskodhassanak; amíg a gabona drágulását a gabonahatáridő-üzletre fogjuk ahelyett, hogy érte a gabona-tezaurálást tennénk felelőssé; amíg a gazdasági politikánk és kiviteli politikánk által okozott bajokat egy mesterséges deflációval óhajtjuk kiegyensúlyozni, addig állandóbb jellegű javulásról szó sem ■lehet és minduntalan el lehetünk készülve a mostani zűrzavar megismétlődésére, a mezőgazdasági munkanépen. — Il namzetgyülés ta!#so. — A nemzetgyűlés ma hosszabb vita után általánosságban és részleteiben is elfogadta a mezőgazdasági munkaviszonyok szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. Az érdemleges vitát ma is személyeskedések zavarták meg. Az ülés végén a Ház elfogadta a gazdasági bizottság abbeli, javaslatát, hogy a képviselők ezután ülésenkint ezer korona jelenléti díjat kapjanak. A mezőgazdasáági munka szabályozásáról szóló javaslatnál Szabó István földmivelésügy miniszter hangoztatta, hogy a földmivelésügyi minisztérimnak továbbra is fölebbviteli forulminak kell maradnia. A földmivelésügyi miniszter azután a támadásokkal szemben erélyesen megvédelmezte a szolgabírói kart, mely igenis tud pártatlanul ítélkezni. Dénes Istvánnak a mezőhegyesi uradalom ellen tett vádjait Szabó István földmivelésügyi miniszter visszautasította és tiltakozott az ellen, hogy az uradalom munkásait kiuzsorázza. A nemzetgyűlés azután a javaslatot általánosságban megszavazta és a részletes tárgyalás során a földmivelésügyi miniszter csupán Szakács Andornak egyik módosítását fogadta el. Köziben Rupert Rezső is fölszólalt és beszéde köziben éles szóváltás kerekedettközte meg Barthos Andor és Zsilinszky Endre között. Minidin kette® visszautasították Rupert támadását és Zsilinszky Endre Rupertnek arra a megjegyzésére, hogy ő több pénzt kap romboló munkájáért, mint bármelyik ügyvéd, megkérdezte, mit értett ez alatt, mire Rupert azt felelte, hogy a Szózatban megjelent cikkeire célzott. Zsilinszky Endre ingerülten válaszolt : — Ha ön föltételezi, hogy én valamely kárért fizetést kapok, akkor ez alávaló, és gyalázatos gyanúsítás! Ezután részleteiben is elfogadta a Ház a javaslatot. Usetty Ferenc, a gazdasági bizottság előadója terjesztette elő a gazdasági bizottság jelentését az 1922—23. költségvetésben mutatkozó túl kiadásokról. A táldadások meghaladják a 32 milliót.— Az ezer korona napidij, illetve a képviselők jelenléti dija 10 millió több kiadást jelent. A gazdasági bizottság jelentését emihanmian elfogadták. Az elnök inditványána elhatározták, hogy április elsejétől kezdve azok a képviselők, akik a Ház plenáris ülésén részt vesznek, az elnöki hivatalban jelenlétüket igazolják azzal, hogy egy kitett ívre nevüket írják. Az ülés végén az ívet lezárják. A bizottságokban dolgozó képviselőik a bizottság helyiségében írják alá az ívet. Kimondották még, hogy azok a képviselők, akik a névsorolvasásnál nincsenek jelen, nem kapják meg az ezer koronát és távollétüket igazolniuk kell. Ugyancsak az elnök javaslatára aholnapi ülés napirendjére a gazdasági munkabérekről szóló javaslat harmadszori olvasását, a könyvtári, a mentelmi, a kivándorlás és kérvényi bizottság jelentéseit tűzték ki. Ezzel az ülés véget ért « Bdldaksti Hmum «57. «.) 1923 március 29. ■ átferdalhatatlan ellentét a franciái és németek között. USS nemzetközi kereskedelmi hamapa amerikai delegátusainak indítványa. — Hmeir Eka Németország helyett fizet 26 milliárdot Franciaországnak. — Feltétel a franciák őszinte semlegessége a jóvátétel kérdésében. — Néhány nappal ezelőtt még az volt a kérdés, hogy a ruhr-vidéki akciónak az érdekelt felek megegyezése vagy közvetítés fog-e véget vetni. Ma már úgyszólván sem az egyik, sem a másik megoldási módnak nincs többé aktualitása. Nem mintha ma kevesebb szükség lenne a békés kibontakozásra, mint ezelőtt, de kiderült, hogy azok az előfeltételek, amelyek nélkül a kiegyenlítéshez még hozzáfogni sem lehet, ma még teljességgel hiányoznak. A közvetítés gondolatát Franciaország kereken viszszautasította, és így az angol és amerikai kormányok kezét eleve megkötötte, mert ma még olyan a helyzet, hogy ezek a kormányok ezt a megkötöttséget nemcsak kénytelenek tűrni, de szívesen vállalják is, mert egy kavicsot sem óhajtanak a francia szövetséges lába elé tenni. A közvetetten tárgyalás ügye franciák és németek között pedig még rosszabbul áll. Mindegyik a másiktól várja, sőt követeli az első lépés megtételét, egyik sem hisz a másik őszinteségében, de mindegyik meg van győződve arról, hogy ő bírja tovább ideggel és lélegzettel a mai harcot. Ez nem az útja a békés megegyezésnek. Ha erre a gondolkozásra mentséget lehet találni, akkor kétségtelen hogy a mentség a németeket illeti meg. ők a franciákkal ellentétben szívesen látnák a harmadik részről érkező beavatkozást, sőt Amerikához és Angliához eljuttatott jegyzékük, mely igaz, hogy csak magánhasználatra van szánva és informatív jellegű, cáfolhatatlan bizonyíték a mellett, hogy ők őszintén kívánják a kibontakozást. És Végül Németország már egyszer ivott a keserű pohárból és a versaillesi béke megtanította arra, hogy mit jelent védtelenül szembeszállani a győztessel. Egyszer már elvesztette a háborút, ezt megismételni nincs sem ereje, sem kívánsága. Ha Franciaországnak kiszolgáltatja magát, az a biztos katasztrófa, ennél nagyobb veszedelem pedig akkor sem érheti, ha továbbfolytatja a mostani egyenlőtlen harcot, amelybe Franciaország is végül belefáradhat. Poincaré ellenben nem taít attól, hogy Németország nyújtsa át neki ajánlatát és egyezzék bele a Ruhr-vidék fokonkénti kiürítésébe. Az ellentét tehát olyan nagy, hogy lemondással kell tudomásul venni pillanatnyi áthidalhatatlanságát. A lemondás ellenben annyira nem felel meg azltalános érdeknek, hogy minduntalan újabb és újabb tervek merülnek föl, mégpedig felelőtlen helyről, mert a tehetetlen kormánytól senki sem vár már semmit. A szocialisták megmozdulása után most arról érkezik hír, hogy a kereskedelmi kamarák nemzetközi összülésén az amerikai iparosok, kereskedők és bankárok képviseletében az amerikai delegátusok Európa gazdasági és pénzügyi újjáépítésére gyakorlati indítvánnyal fognak előállani. Ez az indítvány, amely a diplomácia teljes megkerülésével léteznék, állítólag azt tartalmazza, hogy az amerikaiak Németország helyett hajlandók 26 milliárdot Franciaországnak fizetni, feltéve, hogy ez utóbbi a jóvátételi kérdésben őszinte semlegességet vállal, így Franciaország helyett Amerika lenne Németország hitelezője. Az amerikaiak az indítványt csak akkor óhajtják előterjeszteni, ha Anglia, Franciaország, Belgium és Olaszország előzetes hozzájárulását sikerült megnyerniük. Hír szerint Belgium hozzájárulása máris biztosítva van, Angliáé és Olaszországé legalább is valószínű, csak Franciaország szándékát fedi homály. Az amerikaiak felfogása szerint a francia visszautasítás nyílt beismerése volna annak, hogy Franciaország a Ruhr-vidék megszállásával elsősorban politikai célokat kerget. «■niw. jwihihi i nur mii« Rabolnál a DoptmessisEisan állomásozó francia katonák. Berlin, márc. 22. (Wolff.) A Berliner Tageblatt dortmundi jelentése szerint március 19-éről 20-ára virradó éjjel több francia katona egy altiszt vezetésével benyomult a Leierstrasse hét házába. A katonák elvitték a lakosok értéktárgyaités irományait. Összesen másfél millió márka készpénzt és igen sok irományt raboltak el. Azokkal az asszonyokkal szemben, akiket egyedül találtak a lakásokban, a leggyalázatosabban bántak. A kárvallottakat a dortmundi megszálló hivatal ma kihallgatta. Ugyanezek a katonák az éjszaka folyamán több járókelőt is kiraboltak. Radvánszky Albert báró beiktatása. — A1z evangélikus egyház egyetemes gyűlése. — A magyar evangélikus egyház ujonan választott egyházi és iskolai felügyelőjét, Radvánszky Albert bárót ma iktatták be hivatalába. Ez alkalomra egybegyűltek az evangélikusok egyházi és világi vezérei, egyúttal megtartották az új felügyelő elnöklete alatt egyetemes gyűlésüket. Radvánszky Albert báró 1880. szeptember 11-én született a pestmegyei Pusztavarsányon. Jogi tanulmányokat végzett 1905 óta tagja a főrendiháznak. Munkásságát azonban főleg egyházi téren fejtette ki. Az egyházi közigazgatás és kulturélet sok ágában dolgozott. Legutóbb az egyetemes Gyámintézet és a Luther-Társaság elnöki székébe választották, innen hívták el az egész magyar evangélikus egyház vezetésére. Az ünnepies beiktatás istentiztelettel kezdődött, melyen Raffay Sándor dr. püspök mondott mélyérzésü imádságot. Geduly püspök köszöntötte az újonan megválasztott felügyelőt. Azután az ülésterembe vonultak, ahol Zsigmondy dr. üdvözölte Radvánszkyt, aki erre elmondta programbeszédét. Köszönetet mond megválasztásáért. De elfogódik a szíve, ha arra gondol, hogy most nem az egész magyar evangélikus egyház választott, mert ebben a választásban nem vehettek részt az erőszakosan elszakított területeken levő hívek. De az erőszak nem szakíthatja el tartósan azt, amit az Isten együvé rendelt. Azért csak addig tekinti magát e vezető állásban a közbizalom letéteményesének, amíg az elszakított részek vissza nem kerülnek, akkor a Választás elrendelését fogja követelni Nehéz időkben, aggódó lélekkel veszi át hivatala terhét. Meggyőződése, hogy ahová elhívják az embert, ott a rá rótt munkát elvállalni kötelesség. Ez adja meg az evangélikus egyház szervezetének erejét, hogy vezetőiket, a hívek szabad véleménynyilvánításá alapjai®, a közbizalom emeli helyükbe. Megválasztásában elismerését látja annak a munkának, amelyet kora ifjúságától fogva az egyházi élet terén végzett, de azt is érzi, hogy a neki jutott megtiszteltetést annak a névnek is köszönheti, amelynek ősei az egyház küzdelmei között érdemeket szereztek. Megemlékezik ennek a nagy méltóságnak előző viselőiről, különösen Prónay Dezső báróról, aki 35 éven át nagy tudással és nemes lelkesedéssel vezette a magyar evangélikus egyházat. E nagy elődök után válságos időkben kell neki kezébe vennie a vezetést, mikor a radikalizmus és nemzetköziség támadja az egyház alapjait. Az egyház célja, hogy az emberiség javáért dolgozzék és megőrizze a múltakból a jövő számára mindazt, ami történelmileg értékes, de ugyanakkor törekednie kell arra is, hogy a történelem folyamán kifejlődött kereteket a jelennek megfelelően tudja betölteni az igazi krisztusi világnézet alapján. Azért eszmei magaslatokra kell tekintenie, de számolnia kell a földi élet reális követelményeivel is. Látnia és értékelnie kell a múltat minden tanulságával, de csak azért, hogy annál eredményesebben dolgozhasson a jövő számára. Az evangélikus egyház integráns része a magyar államnak és a nemzet társadalmának. Alkotó tényező volt a múltban, munkás tényezője a, jelennek, örömmel látja, hogy a nemzeti életből kifejlődött egyház a válságos időkben a külföldi testvéregyházakkal is megtalálta a kapcsolatokat és most, mikor az egész világ evangélikusainak szervezkedése van kifejlődőben, ebben az alakulásban a magyar evangélikusok is megtalálták megillető helyüket., Az egyház és állam viszonyában a tételes törvények alapján áll. Kötelességének tudja a kielégített jogok megvédelmezését és a küzdelmet a ki nem elégített jogigényekért, így az 1848:XX. törvénycikkben gyökerező jogok fenntartását és a törvény fokozatos végrehajtását az egyházkormányzat egyik sarkalatos kötelességének ismeri. Mert az egyház egyre fokozódó anyagi szükségleteit csak ennek a törvénynek fokozatos végrehajtásával tudja fedezni. De azért végzetes hiba volna, ha az állam teljesen az állam támogatására rendezkednék be és a hívek áldozatkészsége elsorvadna, mert ezáltal egyrészt elvesztené függetlenségét, másrészt nem találná meg az áldozatkészség ősi forrásait, ha szükség lesz reájuk. A különböző egyházakkal szemben őszinte nagyrabecsülést és testvéri szeretetet ápol szívében. A velük való együttműködést keresni fogja. De az együttműködés csak az egymás kölcsönös megbecsülése alapján, lehetséges. A testvér református egyházzal a különös kapcsolatot is keresi és tovább akarja fejleszteni a közöst származásban és történelmi múltban gyökerező testvéri jó viszonyt. Valáserkölcsi és kulturális téren együttes munkára kéri föl a reformátusokat. Az evangéliumból szertesugárzó szeretet a legbiztosabb alapja a nemzet jobb jövőjének. A magvetés munkáját az iskolák végzik, azért különös kötelességének ismeri az iskolaügy fejlesztését. Örömmel állapítja meg, hogy az evangélikus teolóiai fakultás, hosszú küzdelem után, végre létesült. Ma még a viszonyok kényszere alatt nincs egy városban egyetemével, de a végcél az egyesítés, az egyetem tulajdonképpeni székhelyén, Pozsonyiban. Annál szomorúbb az Eperjesről Miskolcra menekült evangélikus jogakadémia sorsa, melyet a feloszlatás veszedelme fenyeget. Nézete szerint, az egyháznak mindent el kell követni ennek az intézetnek fentartására. Általában egységes iskolapolitikát óhajt, és ezzel összefüggésben szakszerű Vallási tanárképzést. Az új követelmények új szerveket kívánnak. Azért látja szükségesnek a zsinat összehívását és ezzel kapcsolatosan merül föl a kérdés, nem volna-e célszerű a presbiteriális rendszernek valamennyi közigazgatási fokon való kiépítése. Szeretettel támogatja a Gyámintézet, a Luther Társaság és Luther Szövetség működését. Az evangélikus sajtó fejlesztését*, igen fontosnak tartja és érdekébe® mindent el fog követni. Egész működésében lelkiismeretének és meggyőződésének parancsoló szavát tekinti vezérének. A beszéd után az üdvözlések következtek. A kormányzó leiratát Raffay dr. püspök tolmácsolta.. Azután a kultuszminiszter üdvözletét olvasták fel. Ravasz László püspök a református egyház nevében iköszöntötte. Az unitárius és görög keleti egy-* ház üdvözlete után Johson Gisele a skandináv egyházak nevében üdvözölte. Pest vármegye, az Erzsébet tudományegyetem, után Kéler dr. a kerületek, esperességek és egyházközségek nevében szólt, Mágócstr. Dietz Sándor a tanárok, Ziermann Lajos, a Gyámintézet és egyetemes lelkészegyesület. Kaas Alber báró az Evangélikus Szövetség és Kapi Béla püspök a Luther Társaság nevében. Délután az evangélikus egyházegyetem tartotta közgyűlését. Radvánszky elnök üdvözölte Kiss István püspököt és Zelenka Lajos tiszai kerületi felügyelőt, akik most először vesznek részt a közgyűlésen. Kaas Albert báró köszönetet mondott Zsigmondy Jenőnek, aki időközben önzetlen munkássággal végezte a felügyelői teendőket. Zsinatot előkészítő bizottságot küldtek ki. A Luther Szövetség számára egy évre másfél millió korona hitelt szavaztak meg. Az Eperjesről elűzött és most Miskolcra helyezett jogakadémiát a kormányintézkedés meg akarja szüntetni. Az egyetemes gyűlés egyhangúlag a jogakadémia fenntartása mellett foglalt állást, mert az evangélikus középosztály nevelésére szükségesnek tartja. A törekvés támogatására felkérik a közös protestáns bizottságot. A pécs-soproni teológiai fakultás felállításával kapcsolatosan, hogy a budapesti és soproni teológiai intézeteket egyelőre szüneteltetik és a püspöki kart utasítják egy teológiai szeminárium szervezésére. Az 1848. XX. törvénycikk végrehajtásáról szóló jelentésben Szelényi főjegyző megállapítja, hogy nemcsak a törvény fokozatos végrehajtása fejlődést mutatna, sőt ellenkezőleg redukálás tapasztalható, ami tekintettel a korona érték süllyedésére mindig súlyosabb probléma lesz. Az elszakított nyugatmagyarországi gyülekezeteknek nem engedte meg az osztrák kormány, hogy az egyházi érintkezést velünk továbbra is fenntarthassák. A külföldi evangélikus egyházakkal megkezdett együttműködés folytatására bizottságot küldenek ki. Ez a világszövetség keleti Európa evangélikusainak képviselőjéül Raffay Sándor dr. püspököt választotta meg. Több kisebb ügy elintézése után a közgyűlés véget ért.