Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-24 / 68. szám
l pártolták el elnök napirendjét. Nagy Emil szerint nem a lelkek megnyugtatására legyen gondunk, hanem a gazdasági szakkérdések tanulmányozásáira, erre nagyon alkalmas a húsvéti szünet. Nem kivonatos, hogy a gazdasági szakkérdésekben parlamenten kívüli tanácsok játsszák a primhegedűt. "A többség az elnök indítványát fogadta el, enre Scitovszky Béla kegyeletes szavakkal frissítette föl id. Andrássy Gyula gróf emlékezetét (a szép beszédről lapunk« más helyért emlékezünk meg) születésének századik évfordulója alkalmával és néhány szóval boldog ünnepet kívánna a nemzetgyűlésnek. is politikai szünet. Aképviselő urak már féllábbal kívül az Üléstermen viszonozták éljenzéssel az elnök jókívánságait. Az utóbbi napok jelenségei arra engednek következtetni, hogy abszolút szélcsendre nem lehet számítani a politikai szünetben. Sok tisztviselő , sok képviselő. Sok szó esik most az állami alkalmazottakról , s különféle nyilatkozatokat hallunk hivatalos és nemhivatalos helyről, egyfelől, hogy sokat kértek, másfelől, hogy keveset kaptak. Miután a kormányrendelet a rendkívüli segélyek felemeléséről megjelent, erre a kérdésre most már tehet válaszolni. Egy elsőosztályú miniszteri tanácsos kapott békeidőben havi egyezer koronát, most kap fizetést 1000 koronát, háborús és drágasági segélyt, 1750 koronát és a kormány által most felemelt összegben engedelmesett rendkívüli segélyt 42.500 koronát, továbbá természetbeni ellátást, melyek értékét a pénzügyminiszter március hóra 3400 koronában állapította meg, összesen 48.150 koronát. Vegyük most a búzaárat. Ha a 25 koronás búzaárat hasonlítjuk össze a mostani 14.000 koronás búzaárral, 560-szoros áremelkedést jelent, de ne vegyük ezt, hanem csak 500-szoros áremelkedést, amit a Kúria is legutóbb egy ítéletében elismert, akkor is egy miniszteri tanácsosnak havi 500.000 koronás fizetést kellene kapni az áremelkedéshez mérten. Hangoztatnom kell, hogy ilyen emelést eddig senki sem kért, a tisztviselők tudják kötelességüket, ismerik az állam nehéz helyzetét s maguk is minden erejükkel a kibontakozáshoz vezető pénzügyi poltikát akarják támogatni. Csak arra akartam rámutatni, hogy egy miniszteri tanácsos még most is, a rendkívüli segélyeik felemelése után is csak tizedrészét kapja annak, ami az áremelkedéshez képest a békestandardnek megfelel. Más kérdés az, hogy ebből a tizedrészből hogyan lehet egyáltalában megélni. A kulturális szükségletek kielégítéséről, ruháról, cipőről ne is beszéljünk, de hiszen maguk az élelmiszerek árai, a vendéglői és kávéházi árak, villamos, dohány ára búzaparitáson állanak, tehát mindazok a kiadások, melyeket a tisztviselőnek a búzaparitás egytizedére leszorított fizetéséből fedeznie kell. A családos tisztviselőnek még fokozottabban rosszabb a helyzete, mert minden családtag után havonként csak természetbeni ellátást: 3400 K és az évi 1600 K családi pótlékból 134 K, tehát összesen 3534 K többletet kap, tehát itt még fokozódik a háztartás legprimitívebb formában való fentartásának lehetetlensége. Ezek az adatok élesen megvilágítják a tisztviselő helyzetét. Nincs itt szó túlkövetelésről, nincs itt szó szindikalizmusról, hanem csak arról, hogy a tisztviselők a létminimumot akarják maguknak biztosítani. Csakis egy kérdés merülhet itt föl, az, hogy tulajdonképpen hát miből élnek a tisztviselők. Ezt kellene egyszer földeríteni, mert erre kielégítő választ tulajdonképpen senki sem tud adni. A természetbeni járandóságokhoz (liszt, burgonya, zsír, cukor, só) is tulajdonképpen csak azért ragaszkodnak az állami alkalmazottak, mert ezzel legalább a megélhetést biztosító legprimitívebb szükségletei hónapról-hónapra biztosítva vannak s ezek beszerzésén nem kell a fejét törnie. A kormánynak az állami alkalmazottak számának apasztására irányuló tervét maguk az állami alkalmazottak is helyesnek találják már azért is, mert ettől megélhetési viszonyaik javulását várják. Az állami alkalmazottak létszáma azonban téves beállításban került forgalomba. 240.000 alkalmazottról beszélnek, ebből azonban — mindig kerek számban beszélve — csak 200.000 az állami alkalmazott, 40.000 a nyugdíjas. Ebből a kétszázezerből a szorosan vett adminisztrációt és a bírói funkciókat végző tisztviselők száma nem több, mint 38.000. Körülbelül 5000 a katonaságnál, folyamőrségnél, vámőrségnél, méneskarnál, rendőrségnél alkalmazott tisztek száma kezelők és altisztek száma 13.500, a katonaságnál, csendőrségnél, vámőrségnél stb. alkalmazott, tehát katonai szervezetű altisztek száma 43.000, szolgák száma 2200, munkások száma 9500. Az üzemeknél (államvasutak, vasgyárak, posta, postatakarékpénztár stb.) alkalmazottak száma pedig 89.000. Ebből a tételből az államvasutakra 57.800 alkalmazott esik (4800 tisztviselő, 30.000 üzemi alkalmazott, 23.000 munkás). Más országok adminisztrációjával tehát, mely országokban az üzemek nincsenek állami kezelésben, Magyarország alkalmazottainak létszáma csak úgy hasonlítható öszsze, ha az üzemi alkalmazottakat nem számítják. Az állmvasutak magánkezelésbe való átadásával mindjárt 57.800 fővel apadna az alkalmazottak száma, de hogy ez egyéb állami és katonai szempontokon kívül milyen káros lenne közgazdaságilag, nem kell bővebben fejtegetni. A kereskedők és gazdák, akik a mostani vasúti tarifákat is sokalják, meglátnák, hogy az a magánvállalat, mely a vasutakat átvenné, milyen tarifákkal dolgozna, így tagolva a létszámot, mindjárt kitűnik, hogy az állami alkalmazottak létszúmálnark hu®z százalékkal való leszállítása inkább elvi álláspontnak látszik, melynek mikénti végrehajtása nem lesz olyan könnyű. Ilyen elvi alapon talán nem is lehet megoldani a létszámapasztást. Inkább ott, kellene megfogni a kérdést, hogy melyek azok az intézmények, amelyek az ország mai helyzetét számba véve, elkerülhetetlenül szükségesek s milyen legkisebb létszámmal tarthatók fenn. Küldjön ki a nemzetgyűlés egy párlatán szakbizottságot, melyben képviselve legyenek, nenapnymna a különböző pártok, mint inkább azok, a kát is, meg rossz darabot is, a komplikáltabb télretségek mind a kettőt. Az olvasó pedig most azt gondolja, hogy ez egy ravasz bevezetés, mellyel a Budapesti ffirlap színházi kritikai sónak gyömre darabját akarom mentegetni. Szó sincs róla. Ez a darab, kissé teátralikus címe mellett, oly előkelő, egyéni és érdekes munka, mely mentségre nem szorult, melyet dicsérni könnyű és hálák feladtak Lármásabb, erőszakosabb darabokat láttam, már ebben az évadban, egyenletesebb, tisztább irodalmi értékűt nem láttam. Anyagában rendkívül biztos és otollonos, kezelésében szellemes, felállásában érdekes gondolatban szilárd és világos, színpadi eszközeiben természetes és művészi hatásában tanulságos és emberileg fölemelő. Tartalmának mondanám a francia forradalom biológiáját. Három drámailag a legnemesebb eszközökkel kiéhezett korkép a három felvonás. Az elsőnek hőse a forradalom fogantató atyja Voltaire, ront fáradt aggastyán, akinek lelkében mintegy végigjátszódott, mielőtt még meglett volna a nagy forradalom; aki, tanításainak végső konzekvenciáit meglátta káprázatos agyvelejének játékaiban s kiábrándult belőlük. Hiú és hiábavaló neki már minden emberi komódi, mert látja benne az ember tragédiáját. Nagyszerűen, színpadilag mesterien koncentrálja a szerző az érdeklődést erre az alakra, aki a felvonás második felében jelenik meg a színen, leül és egy karosszékben játsza végig a szerepét. Itt lép hozzá egy fiatal asszony elragadó alakjában a további két felvonás hőse: kik legjobban ismerik az állami adminisztrációt s a közgazdasági életet, s ezek minden tárcán végig állapítsák meg, hogy mit kell fentartani s mit kell elejteni s ha megszűnnek az intézmények, a keretek, a betöltésükre alkalmazott tisztviselők is feleslegessé válnak. Elvi alapon végre azt is lehetne kívánni, hogy a nemzetgyűlési képviselők számát is szállítsuk le 20 százalékkal. A csonkítatlan Magyarországnak volt 413 képviselője (horvátok kivételével) most pedig van 245. Ez nem áll arányban sem az ország területi megcsonkításával (282.870 □ km. helyett maradt 91.114 □ km.) sem a lakosság számával (kereken 18 millióból maradt 8 millió). Egyedül a szavazók száma emelkedett az általános választójog behozatalával 1.272.755-ről kereken 2.300.OCO-re Nyitva marad azonban a kérdés, hogy miért kell ugyanannak a községnek, vagy választókerületnek a szavazók megnövekedése folytán több képviselőt küldeni s ezzel a nemzetgyűlés tárgyalásait s pénztárát megterhelni? A nemzetgyűlés által kiküldendő bizottság az állami adminisztráció megvizsgálásánál bizonyára erre ki fog terjeszkedni, hogy nem lehetne-e a minisztériumok számát apasztani, mert ezt a már többször felszínre került kérdést nem lehet ez alkalommal mellőzni. A népjóléti és munkaügyi minisztérium teendőit a belügyminisztériumhoz, a közélelmezésügyi minisztérium teendőit a földmivelésügyi minisztériumhoz lehet utalni, s ez az intézkedés csak hasznára lenne az adminisztrációnak és a létszámapasztásnak is jelentékeny szolgálatot tehetne. A létszámapasztás kérdését, minden melléktekintetet félretéve, teljesen pártatlanul kell megoldani, mert csak ezen az uton kerülhető el a társadalmi ellentétek további fokozása balsorstól sújtott hazánkban. Tüxhalál. *— Dánielné Lengyel Laura darabja. — A Nemzeti Színház újdonsága márc. 23-án. — Ez a második nagy színdarabja ez érdekes szerzőnek, aki azzal a teherrel jelenik meg a színpadon, hogy a Budapesti Hírlapnak színházi kritikusa. Nagy dolog az, állandóan — mondjuk hivatalosan — bírálni színházat, írót, színészt és színművet, s aztán kilépni színdarabbal. Szinte kórusban gondolják hozzá az érdekeltek. No híres, aki örökké szürkülsz lancettáddal és metélsz boncoló késeddel másokat, most a kezembe kerültél: lássuk mit tudsz te jobban, mint mások. _ Persze, ebben semmi más igazság nincsen, mint az emberi természet örök igazsága: hogy irigyek, kárörvendőki, boszura szomjas nép vagyunk. A kritikus darabjának semmi köze sincsen a szinműíró kritikáihoz. A krititeiráshoz is tehetség kell. De a munkát itt a boncoló eleme végzi. A színműíró munkáját a költői inspiráció végzi, az elme csak segítő szólványlem van az, hogy a legjobb, legzseniálisabb kritikus írhatja a legrosszabb darabot s a legzseniálisabb drámaíró komikus kontárnak mutatkozzhatik, ha a színdarabot kell mások számára bírálnia. Persze, ez csak az utolsó meghatározás, a végső lelet a két lélek vizsgálatában s ilyen tisztán talán sohase fordul elő. A tehetségeket vegyesen, egymásba fonódva adja az Úristen kedvenceinek, s szerencsére minden halandó is rossz kritikális. márc. 23. A kamara mai ülésén Bradie szocialista képviselő azt követelte, hogy azádőr-megszállás költségeit még a húsvéti szünet előtt tárgyalják. Poincaré miniszterelnök erre azt válaszolta, hogy a pénzügyi bizottság jelentésének beérkezte után alkalmuk lesz a képviseletnek ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni. Berthon kommunista képviselőnek arra a kijelentésére, hogy a miniszterelnök szavai kétértelműek, Poincaré azt felelte, hogy a kommunistáknak cikkeikért és beszédeikért a bíróság előtt kell majd számolniok. Erre mindenfelől heves ellentmondások hangzottak el. A zaj egyre forradalmi izgalmakból a rezignált emberek melankóliájának temperált körébe. Hiszen a kordén kivitetni és meghalni akkor ott olyan mindennapi dolog volt. Mégis a derék cselédek, ki mint őr, párja mint a fogházra mosó asszony, betalálnak ide is és megható összeesküvést forralnak egykori imádott asszonyuk megmentésére. De Rolandné, a ki ideáljait fertőbe fúlni látta, kinek derék, őt megértő, bár nálánál idősebb férje áldozata lett az üldözőknek, s kinek ideális imádója, egy tiszta idill, mely beleszövődik a szép asszony mozgalmas „közéletébe“ öngyilkossággal menekül meg a vörös kezek hóhérbárdjától: a polgári születésből a francia forradalomba belefutott Rolandné jól elkészített szabadulását áthárítja egy kis virágszál leánykára, a ki véleltenül jutott a halál ez előcsarnokába, hova arisztokrata nevelését, büszkeségét és halálmegvetését ép úgy magával hozta, mint menekült édesanyja iránt való rajongását és az élet szépségeinek a szeretetét. Rolandné a számára a menekülésnek megnyitott útjára ezt a kis mágnáslányt bocsájtja, s ő megy, a vérpadon keresztül utána ideáljainak, szeretteinek, barátainak. Ez egy könnyfakasztó, mint mondani szokás, méla akkord, mely után ráborul a függöny a nagy emberevő tragédiára, melynek mi e darabban nemesebb, emberibb alakjainak a sorsát láttuk egy író világnézete, fantáziája és ízlése fátyolon keresztül, kinek férfias ereje, asszonyi gyöngédsége és a francia szalonok szelleme ereszti BesAKsn Him.it? (68. sz.) 1923 március 24. a pero^a lieiiifilmspiMte 9 ©wé- Élelmi gMiFnesei isf* / feloszlatásai»©!. LiaaleBsáorSS is ©sszssísSSSfisS ésiteBí voifi a szervezetsSsfcei. Berlin, márc. 23. A porosz országgyűlés a kormánynak az önvédelmi szervezetek működéseben tett intézkedéseire vonatkozó szocialista interpellációt tárgyalta. Severina belügyminiszter kijelentette, a mai tárgyalás remélhetően előmozdítja azt a cél, hogy a ruhrvidéki harcosokat meggyőzzük arról, hogy az ország józanul gondolkozó elemei mögöttük állnak és szivvel lélekkel azok ellen fordulnak, akik l a védemi harcot veszélyeztetik. Azorosz kormány az önvédelmi szervezetek működését kivétel nélkül megtiltotta. .A szervezeteket feloszlatták és arról is gondoskodtak, hogy a bűnösöket büntetőjogi felelősségre vonják, mert ezeknek az atekuaiaknak a gazdasági és politikai terror volt a céljuk. A frissiaest-puccsnál a szocialista miniszterek eltávolításáról volt, szó, ami Rossbacni tevésből is kitűnik. A Rossbach-szervezet az utóbbi napokban mesekísérete, hogy valamennyi úgynevezett nemzeti szövetséget helyi körzetekbe tömörítse. Ök kell megállapítani, hogy a birodalmi védőőrség vidéki parancsnoksága és a birodalmi őrség középpontja egyenesen megtagadták a Rossbachzal, való összeköttetést. A múlt szombaton nemcsak Potsdamból, hanem az egész birodalomból összegyűlt tisztek részt vettek egy értekezleten, amehren Rossbach elnökölt. A birodalmi hadügyminiszter teljesen egyetért a szónokkal abban, hogy ezeknek a tiszteknek a birodalmi védőőrségben nincs helyük. Néhány hét óta benső szervi kapcsolat áll fönn egyrészt Henning, Waller, Graefe és Rossbach s másrészt Hittler és Ludendorff között Ludend°rffnak az Erhardt-szervezettel folytatott tárgyalásai meghiúsultak. Rossbach a szombaton összegyűlt birodalmi védőőrségi tiszteknek kijelentette, hogy a porosz belügyminiszter március 31 én föloszlatja az önvédelmi szervezeteket, amit a nagynémet szabadságpárt nem fog eltűrni. Puccsra került volna a sor, amelynél a birodalmi védőőrség nem tanúsíthatott volna semleges magatartást. A miniszter ezúttal nem bocsátkozik Rolandné, aki tanítványának vallja magát még a vágytól, hogy a mester tanításait átváltoztassa cselekedetté, valósággá, életté. A világi felforgató eró-agitátorból filozófussá lett öregember szánakozva nézi a szép asszonyt, aki boldog lehetne, de inkább híressé lesz. Mintha a sorsát látná ennek a szép teremtésnek, aki fanatikus hittel indul útjára, anélkül, hogy a mester tanításait odaadná a bölccsé lett író intelmeiért Voltaire pedig a világból dogizók és világröntők komédiásaitól szabadulva, két okos cselédember felé fordítja érdeklődését, akik természetes és praktikus ésszel nézik és ítélik meg a világot. A második felvonás a zsirondisták bukását rajzolja s a párisi utca fölé kerekedését. Roland belügyminiszter, felesége a párt és a kormány lelke. Az ő idealizmusuk feje fölött összecsapnak a forradalom iszapos hullámai s a nemes társaság összetörik a gondolattal, hogy ők meggyujtották a tűzcsóvát, de vájjon ki fogja eloltani? Érezzük, hogy senki. A tűznek ki kell magában égnie a végső üszkéig. És valóban, a harmadik fölvonásban ott tartjuk nagy és előkelő, mégis más elemekkel is tarkázott társaságban a gyönyörű Rotendnét a conciergerieben, a guillotine előszobájában, ahol az összefogdosott urak és hölgyek, Franciaország előkelő társadalmának képviselői, azzal szórakoznak, hogy székből, asztalból s miegymásból összerótt alkotmányon tanulgassák, miképpen kell illemesen, méltóságosan, magukhoz s elődeikhez méltón felhágni a vérpadra. A darab hőfoka itt leszáll a politikai, s a dolog katonai és büntetőügyi részének fejtegetésébe. A miniszter végül kijelentette, hogy mindenki bizonyos lehet afelől, hogy a porosz rendőrség elég erős lesz a rend és a nyugalom föntartására. A Wo?//-iroda a porosz belügyminiszter beszédéről szóló fenti tudósításhoz a következő megjegyzést fűzi: Hivatalos porosz helyen kijelentik Severing beszédéről, hogy az az óvatosság, amellyel a miniszter mellőzte azt, hogy a nagynémet szabadságpárt részéről tervezett puccs részleteit a parlament elé terjessze, arra vezetendő vissza, hogy fontos intézkedések vannak még folyamatban és a birodalmi főügyész részéről megindított nyomozásokat sem szabad befolyásolni. S3 S18s*©eEssích Edsiecellár* - Stuttgapfdssin. Stuttgart márc. 23. Cuno dr. birodalmi kancellár ma délben kíséretével ideérkezett. A pályaudvaron Hieber elnök és a kormány képviselői fogadták. A városba való bevonulásukkor a lakosság lelkesen éljenezte a kancellárt. A miniszterelnökség épületében a kancellár a Württemberg- kormány tagjaival tanácskozott és azután a sajtó képviselőit fogadta. Zajos jelenetelt a francia kamarában.