Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

1923 március 24. Budapesti Hírlap (68. sz.) fokozódik és a jobboldalon azt kiáltják, hogy a Ház baloldalán Németország ügy­nökei ülnek. A miniszterelnök a kavaro­dás közben is fenntartja azt a kijelentését, hogy a kamara a ruhr-vidéki megszálási hitelt rögtön a pénzügyi bizottság jelenté­sének beérkezése után fogja tárgyalhatni. A lárma végül akkora lett, hogy az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. Az ülés újból való megnyitása után az elnök azt indítványozta, hogy a Ház fejezze ki rosszulását Berthon képviselővel szemben. A zajos jelenetek megismétlődtek. Az elnök az ülést délután 3 órakor felfüggesztette. Nyugtalanság finalián­an a fr­nencia Seggei flotta fölénye miatt. Berlin, márc. 23. Londonból jelentik: A francia légiflotta növekvő fölénye miatt a nyugtalanság oly nagy, hogy szinte a Ruhr-kérdés iránti ér­deklődést is háttérbe szorítja. A Daily Mail Anglia nagy veszedelméről ír és kifejti, hogy a francia légiflotta ez év végére na­gyobb lesz, mint a világ összes többi légi­flottája. Anglia megfizeti adósságait Ame­rikának, de Franciaország nem fizeti meg adósságait Angliának. Anglia fizet, Francia­­ország fegyverkezik. ffilsaalpassf! ©tfwla §§s^f Scitovszky Béla elnök fces?3r»£.ssy« pöl. — H nemzetgyű­lés ülése. A képviselőház mai ülésének végén Szci­­tovszky Béla elnök lendületes beszédben emlékezett meg idősb Andrássy Gyula gróf születésének századik évfordulójáról. Dió­héjban ismertette Andrássy Gyula gróf élet­­történetét s azután igy folytatta: — Az ő személyében került az első ma­gyar államférfiu a monarkia külügyeinek élére, hogy ebben az európai jelentőségű pozícióban az osztrák diplomácia minden iskolás hagyományait nélkülöző zsenijének önerejével, politikájának nagyvonalúságá­val, eszközeinek és útjának egyenes nyílt­ságával, igazságszeretetének becsületességé­vel vívja ki nemzete számára is a múltjá­hoz méltó helyet a világ sorsát intéző ténye­zők körében. Ennek a törekvésnek betető­zése pályájának második történelmi jelen­tőségű mozzanata, az ő kezdésére létrejött berlini kongresszus, a­melyen Európa ösz­­szes hatalmasságainak vezető államférfiai között az ő egyénisége a monarkia érde­keinek képviseletében egyszersmind az európai tekintélynek zenitjévé emelkedett magyarság élő perszonifikációja. — így tekintve végig sikerekben gazdag pályájának főbb mozzanatain, ne borítsuk siralmas jelenünk gyászfátyolát tisztán tün­döklő emlékére, ne időzzünk kislelkű két­kedéssel a feltolakodó kérdésnél, hogy a nagy földindulás mit hagyott mindabból a munkából, a­mire élete végén a beteljese­dett hivatás megnyugvásával tekinthetett vissza. Ne írjuk álám férfiúi nagyságának rovására, hogy legkedvesebb alkotásai kö­zül — „megfogyva bár, de törve nem“ — csak az az egy élte túl az összeomlást, a­min a legnagyobb szeretettel és büszkeség­gel csüggött: a magyar honvédség intézmé­nye. De ha alkotásai fölött keresztülgázolt is az idő, hogy még nyugvó porait is elsza­kítsa hazája testéből, törekvéseinek vezét­ a szálakat, melyekből szövőszékén ülve, vonzó goblénjeit szövögeti. Ha az irodalmi formák sablonjaiba be kell őt skatulyázni, akkor inkább a regény­írásra látszik őt utalni tehetsége, de dialóg­jainak annyi éle, annyi fordulata, s annyi epigramikus csattanója van, s regényei anyagát oly szerencsésen tudja drámailag szinte az izzásig felfűteni — nem színpadi fogásokkal és elhasznált de mindig hasz­nálható helyzetekkel, hanem lélekkel, in­dulattal és szellemmel, hogy színpadi hatá­sai nem veszítenek erejökből, de nyernek értékben. Az előadás kitűnő. A színház ebben na­gyon segítségére volt azzal, hogy kisebb,­­ néha csak egy-egy jelenetre szorított szerepeket is elsőrendű erőinek osztotta, mint Hettyey Arankának, Odrynak, Pethes­­nek, Kürthy Józsefnek és Abonyi­tak, kik­hez méltóan sorakoztak a többiek. Gaalnak jutott Voltaire súlyos szerepe. Gaal kissé lármásam zsörtölődő, öreg embernek fo­galmazta meg, a­mi furcsán ütötte meg azok fülét, a­kik ezt a rendkívüli agy­ve­lőt — a Voltamét — műveiből ismerik. De oly egységesen, oly következetesen, oly biztosan, oly virtuóz teljességgel vitte ke­resztül koncepcióját, hogy nem lehet vele perbe szállalni. Ligeti Juliskáé volt az egyik cseléd szerepe, a ki végigmegy a darabon s a kinek reális jóságát, józan okosságát, elmésségét, asszonyi szerénysé­gét és cselédszemtelenségét a művésznő művészete gazdag hangszerén nag­y válto­zatossággal játszta el, eszméje fennmaradt továbbra is a magyar politika irányító feladatául és egyszersmind nemzetünk történelmi küldetésének további biztosítékául. — Ennek a történelmi küldetésnek útján dicsőség és gyász változó sorsát szánta fa­junknak a Gondviselés, de a­mint a Mátyás­korabeli nagy magyar reneszánsz fényét nem homályosította el a harminchat évvel rá következő Mohács, nem fogja Trianon sem kitörölni történelmünkből a nemzeti föllendülésnek és virágzásnak azokat a ra­gyogó évtizedeit, a­melyeknek fénykorában él és világít a Széchenyi, Kossuth és Deák emléke mellett az Andrássyé is. A­mi egy véges emberi életből fölemelő és biztató tanulságul szolgálhat egy nemzet örök éle­tének változó sorsára, mindezt bőségesen meríthetjük szomorú napjaink vigasztalá­sául is az ő gazdag élete példájából. Lelki­erőt a tűrésben, kitartást a küzdelemben, óvakodást a megfontolatlan kockázatoktól, de erős elhatározást és összetartást az el­­érhetőért való céltudatos munkára és min­­denekfölött tántoríthatatlan hitet a jog és igazság erejében, mely a nyers erőszak és boszu uralmának megdöntésével az ő halálra ítélt nemzetének is meghozza, úgy, mint neki is meghozta az uj dicsőségre való fel­támadást. A beszédet lelkesen megéljenezte a nem­zetgyűlés. mm eplfii^és g%i«*fgiifiilifásai»el. 13 ESessassfii iP»J§es*3 értekezlete. — PefrieSsseEch« ü©5*i2£ifEs lEiftgE a falszaSsfefe és Erodála hű­retését követeli. A Nemzeti Polgári Párt péntek este Lukács László volt miniszterelnök elnök­lésével rendkívül látogatott ülést tartott, a­melyen a lakáskérdést és ezzel kapcsola­tosan az építkezés megindítását tárgyalták. Az értekezleten megjelent, mint vendég Petrichevich Horváth Emil báró népjóléti államtitkár. Németh Károly v. b. t.­­„ Hein­rich Ferenc és közgazdasági életünk szá­mos kitűnősége. Schiffer Miksa beszédének elején a köz­munkákról emlékezett meg, majd kitért arra, hogy a lakáshiányon csak építkezés­sel lehet segíteni; az államnak eminens ér­deke, hog­y építkezés induljon meg ország­szerte, s ezzel az építő szociális problémák megoldása is lehetővé válik. Az építkezés gyakorlati megoldására nézve helyesnek tartja, hogy ha egy jól megalapozott, anya­gilag és erkölcsileg teljesen megbízható részvénytársaság alakulna, szigorúan üz­leti gazdasági alapon. Az a részvénytársa­ság tízmillió svájci frank hitelt ven­­ne igénybe, erre nézve a lehetőségek tudomása szerint megvannak, a magyar kormány ugyancsak tízmillió svájci franknak meg­felelő magyar korona hitelt adna és azután öt év alatt amortizálnák ezen épülő házak­nak nyolcvan százalékát és évenként ti­zenöt százalék kamatát. Azonban kétségtelen hogy a házak jöve­delme, a lakásbérek, a befektetett tőke ka­matát és amortizációját nem hozhatja meg, mert hogyha nem így volna, akkor más is építkeznék. Tehát itt a lakásbérek rende­zésénél a régi házbérek értékét kell alapul venni és az egyszobás lakásoknál a béke­érték egytized részét, kétszobás lakásoknál egykilenced részét, háromszobás lakások­nál nyolcadrészét, négyszobás lakásoknál hetedrészét, ötszobás lakásoknál hatodré­szét fizetnék. Az üzlethelyiségek és a laká­sok a békebeli bérnek ötödrészét fizetnék a mai koronára átszámítva. Ezt elbírná a bérlő és a háztulajdonos is megtalálja szá­mítását. Az így kapott házbértöbbletből venne le az állam egy bizonyos részt arra a célra, hogy mind a 10 millió svájci frank­nak megfelelő magyar korona kamatait, mind pedig az amortizáció költségeit is megkapja. A lakáskérdést csakis építkezés­sel lehet megoldani, és minden más kor­látozó rendszabály, a­melyet ezen a téren életbe léptetnek, nem fogja ezt a kérdést Márkus Emilia tartotta a címszerepet tündéri kezében. Talán sohasem volt sze­repe, melyben művészi lénye tökéletesebb, teljesebb képét lehetett volna látni. Első föllépésében oly szép és oly fiatal tudott lenni és első megszólalása oly jellemző volt, hogy az ember megérezte: ez a tra­gikus szépség, ez a tragikus asszonyi lélek. Csodálatos az ő művészete. A­­fizikai erő csak a szépsége és előkelősége. Ő nem föl­felé fokoz, hanem lefelé. Nem akkor leg­hatalmasabb és leghatásosabb, mikor leg­nagyobbat kiált, hanem mikor halkan szól, mikor egy szót lehel ki s utána küldi sze­méből kiszakadt tekintetét. A beszéd oly művészete, a gesztus oly bája és a lélek oly szakad­ozása az ő művészete, mely ma­gában álló és egyetlen. A rendezés, a kiállítás méltó volt az elő­adáshoz és a becsvágyhoz, mellyel a szín­ház Lengyel Laura darabját a közönségnek bemutatni kívánta. AZ előadás, a színéig megtelt ház előtt, a sikeres bemutató-előadások módjára folyt le. A közönség figyelemmel, megértéssel kisérte a dialógot és az események fordu­latait s a szereplőkkel együtt s külön is megszámlálhatatlanszor hívta a lámpák elé a szerzőt. Érdekes, hogy a forradalmi ak­tuális frázisokra nem reagált a közönség, ellenben, különösen Voltaire elmésségeit derültséggel fogadta. A közönség az ismert, fényes budapesti premier-közönség volt, élén a kormányzóval. —ft. gyökeresen megoldani. Ha az állam igyek­szik előmozdítani az építkezés lehetőségét ilyen irányban is, akkor a kérdés meg­oldható. X Wellisch Andor műépítész szólalt fel ez­után, a­ki nem osztja Schiffer nézeteit, mert véleménye szerint elsősorban is ez az összeg a külföldön nem teremthető elő, másrészt a magyar államnak erre jelenleg pénze nincs. Eddig mindig csak a magán­tőke épített Budapesten. Jelenleg is csak a magántőkétől várható az építkezés megin­dítása. A magántőke pedig minden építke­zésbe belefog, a­mely kifizetődik, csak bér­házakba nem, mert az jelenleg nem jöve­delmez. A­kinek van pénze ingatlanba fek­tetni, az inkább több régi házat vesz ugyanazért a pénzért, mint hogy újat épít­sen. A lakásépítés csak akkor indulhat meg, ha a magánvagyon lekötöttségét meg­szüntetik és fokozatosan felszabadítják a helyiségeket. Tetétleni Árminnak az olcsó építkezés lehetőségéről tartott előadása után Ullmann Gyula az Építési Vállalko­zók Országos Egyesületének elnöke ismer­tette azokat az intézkedéseket, a­melyek kívánatossá tennék a tőke előtt az építke­zések megindítását. Ezután Petrichevich-Horváth Emil ál­lamtitkár szólalt föl, összegezd az előtte s­zólók véleményét, rámutatott arra, hogy az egész lakáskérdésnek­ és építési problé­mának alapja pénzügyi kérdés, a­mely­nek megvizsgálásánál azt kell eldönteni, ki vállalhatja: az állam-c­ vacy a magán­tőke. A korona mai állása mellett alig le­het arról beszélni, hogy az állam e fővá­rosban harmincezer és a vidéken ugyan­csak harmincezer lakáskeresőn segíteni tudjon. Mai helyzetében az állam erre képtelen. Arról lehetne beszélni, hogy a magánégyént az állam serkentse az építke­­zésre. Holgy az építkezést megindíthassuk­ — mondotta az államtitkár — szükséges, hogy a nagyobb közületeket, egyéniségeket és alanyokat buzdítsuk és hozzá segítsük. A­kik pedig építkezni tudnak és most fa­l­kasokat tartanak elfoglalva, kötelezni kell őket­, hogy megszabott határidőn belül azo­kat kiürítsék és emeljenek máguknak épü­letet. Nagy szabálytalanság van ezen a téren. Elsősorban az államnak kell elöljár­­nia és ki kell ürítenie a magánházak­ban lévő hivatalokat, az olyan hivatalokat kü­lönösen, a­melyeknek éppen a megcsonkí­­tottság folytán a munkakörük ba­nyzók. Tizenhat-húszszobás hivatalokban lézeng ném­-öt hivatalnok és tizenöt-húsz beosztott ember. Azért lézengenek, mert nincs mun­kájuik. A tisztviselőlétszám redukciója és az állami hivatalok összevonása elsősorban szükséges ahhoz, hogy egy bizonyos lakás­tartalékhoz jusson az állam. A legutolsó lakásrazzián megdöbbentő adatokat lát­tunk. Vannak magánvállalatok, a­melyek a hatvanhéttől lefelé, ötven, negyven, har­minc, huszonöt és húsz szobát foglalnak el. Van az állammal kapcsolatos olyan szervezet, a­mely százhatvanhat szobát fog­lal el. Számtalan 30—40 szobás irodahelyi­­séget találtak. A­kik ilyen óriási irodákat tudnak fenntartani és ilyen horribilis bért tudnak fizetni irodáért, feltétlenül tudná­nak építeni is. Lakástartalék nélkül az állam nem vállalkozhatik arra, hogy bár­minő lakáskategóriát felszabadítson. Azon­ban természetesen gondját fogja képezni az államnak, hogy már egyszer rátérjen ő is a szabadforgalomra. Nagyon szeren­csésnek tartaná, ha a külföldi kölcsön kér­dését meg lehetne oldani és ha ez sikerül, az Schiffer személyes összeköttetései foly­­tán jöhet létre, azonban az állam nincs abban a helyzetben, hogy ugyancsak tíz­millió svájci franknyi magyar koronát for­dítson erre a célra, mert ha ennyi pénzzel kezdhetnénk az építkezést, akkor mi ma­g­unk is meg tudnánk oldani. Végül Mandel Gyula szólt még a kér­déshez és kedvezést kívánt nyújtani a magánépítkezésnek, hogy meginduljon. Lu­kács László, majd Heinrich Ferenc záró­­szavaival az értekezlet véget ért.­ ­ Hírek Hálfiay és Belifska távozásáról. Az egységes párt mai értekezlete után a párt több tagja egészen nyíltan kijelentet-t te, hogy Kálloty Tibor pénzügyminiszter be­szédével nem ért egyet és hogy az a poli­tika, a­melyet Kállay a pénzügyi téren inaugurált, a mai viszonyok közepette to­vább nem folytatható. Ennek az állásfog­lalásnak a kapcsán olyan hírek terjedtek el, mintha a pénzügyminiszter állása meg-, ingott volna. Regisztráljuk ezt a hirt, de megjegyezzük, hogy semmi olyan kézzel-­ fogható bizonyíték, a­mely ennek a híresz­telésnek tápot adhatna, nincsen. Egészen bizonyos, hogy Kállay Tibor, ha egyálta­lában szó lehet távozásáról, maga fogja megállapítani azt az időpontot, a­mikor állását el akarja hagyni. Ugyancsak hire jár — és ennek a hírnek már több az alapja, — hogy Delitska Sán­dor honvédelmi miniszter is lemond. Be­­litska távozási szándéka már régebbi ke­letű és semmiféle politikai vonatkozása nincsen. A honvédelmi miniszter, a­kinek­ a működése a parlament osztatlan bizal­mával találkozik, hogy úgy mondjuk: ráunt a miniszterségre és vissza akar vonulni a magánéletbe. Távozása azonban még tá­volról sem befejezett dolog. A főváros a lakásrendeletek ellen. — A főváros közgyűlése. — A mai folytatólagos közgyűlésnek érde­kes, új képe volt. A lakáskérdés tárgyalá­sánál ugyanis megszűntek a régi pártkere­tek, új többséget és kisebbséget lehetett látni a közgyűlési teremben. A többség a lakás- és üzletbérlőkből alakult, a kisebb­ségben pedig az a néhány boldog város­atya helyezkedett el, kinek háza van a fő­városban. Négy órán át tartott a lakásren­delet tárgyalása és csak egyetlen szónok akadt, a­ki ezt védelmébe vette. A tárgy­­sorozatból csupán egy pontot tárgyaltak még le és így a legközelebbi folytatólagos közgyűlésre, mely valószínűen szerdán lesz, még 36 pont maradt, ezenkívül 13 interpelláció, 9 indítvány és 2 régi inter­pellációra adandó válasz. Részletes tudósí­tásunk a következő: Az elnöklő Sipőcz Jenő polgármester be­jelentette, hogy a feltámadásn­api körmenet a Bazilika szentélyében őrzött irredenta zászlóval elzarándokol a szabadság téri szobrokhoz. Kérte a városatyákat, hogy mi­nél számosabban vegyenek részt a körme­netben. A napirend mai első tárgya a lakáskérdés volt, melyet Lohmayer Jenő tanácsos referált. Elmondotta, hogy mily lépéseket tett a polgármester és a táncás a lakosság érdekében és a népjóléti mi­niszternek már ismeretes terveit. Az elő­terjesztésihez először Ilovszky János szólott hozzá. Kijelentette, hogy sem az marosok­, és kereskedők, sem a lakók nem zárkóz­nak el egy mérsékelt emeléstől, de tiltako­zott a nagyobb lak­ásbéremelés ellen és rámutatott arra, hogy mily szomorú követ­kezményei lesznek a­­nagyobb emelésnek. A­ki a szabadforgalom elvét hirdeti mag­a: a bankok és a háziurak szekerét tolla és a polgársáinak ellensége. Javaslatot nyújt be, mely azt célozza, hogy a raig a pénz, értéke kilengéseket mutat, a lakásbért a kormány mindig csak egv-egy negyedévre állapítja meg, de úgy, hogy például az augusztusi bérösszeget má­r májusban kö­zöljék a bérlővel. A javaslat második pontja azt kívánja, hogy -a lakó bármely évnegyedben felmondh­­asson, de akkor a bérlet felett a laká­shivataltól függetlenül a háztulajdonos szabadon rendelkezhessék és végül lakáscsere a háztulajdonos beleegye­zése nélkül is történhessék. A közgyűlés efsv pár háziúr kivételével minden oldalon­ éljenzéssel, tapssal fogadta Ilavszky javas­latait. A második felszólaló Bródy Ernő volt, ki azt indítványozta, hogy a lakásfelmon­dás és a lakásbéremelés kérdésében ma, mikor már megszűnt a kivételes hatalom, ne rendeletekkel intézkedjenek, hanem csak a nemzetgyűlés útján, a szabadforgal­mat pedig mindaddig ne engedjék meg, míg elég lakás nem épül, és végül a mi­niszter a lakáskérdésre vonatkozó javasla­tot a nemzetgyűlési tárgyalás előtt küldte meg a fővárosnak, hogy az a közgyűlésen foglalkozhassék vele. A szabadforgalomnak akadálya az, hogy nem építenek. Ez azon­ban mindaddig nem történik meg, míg a magántőke többet keres a kosztpénzen mint az építkezéssel. Követeli tehát .Mosst ezt az állam indítsa meg, úgy hogy tele­pítse ki a lakásra alkalmas helyiségeke’"

Next