Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

mm Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Skofszati árak : Egy hónapra 600 korona, negyedévre 1700 korona, es a szám ára 30 korona. Külföldi előfizetések fenti árak kétszerese. Ausztriában egy példány ára 1200 osztrák kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek ez összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Ara 30 korona», Budapest, 1923. XLIv. évfolyam, 68. szám Szombat, március 24. Budapesti Hírlap Szerkesztőség: Vili. kerület, Rükk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. fl gazdasági válság. Budapest, márc. 2.. • / I Úgy látszik, mi esztelenségünktwn !Macbeth mondását követtük, aki mikorhatalomvágyó utjának a derekán volt, azzal biztatta magát: most már gázoljunk a vérben tovább. Igaz, hogy ő ellenfelei vérében, gázolt. Mi a magjunk vérében gázolunk. Most, hogy látszólag túl vagyunk a politikai válságon, melynek intézői társadalmi excesszusokat fogtak a szekerük elé, hogy célt érjenek, ismét a gazdasági válság lép homloktérbe. A dühöngő drágaság, a korona rohamos esése, melyet ma reggel valahogy felgalvanizáltak tízről tizenkettőre, mely azonban délután ismét visszazuhant tízre, mindez méltán nyugtalanítja a politikusokat, a kormányt és mindenkit, akinek a vállára az élet kötelességet rótt és vele gondot rakott. A pénzügyi tanács tegnapi üléséből azt a hírt hozták, hogy ez az illusztris testület eddigi deflációs politikájáról át akar térni az inflációs politikára. Ma az a hír, hogy nem ilyen radikális változtatásra készül. Három éve vergődünk ebben a helyzetben, három éve hirdetjük, hogy Bécs sorsára jutunk, három év óta ma se tudjuk, inflációt csinálunk-e vagy deflációt. Három év óta hadakozunk a jelenségek, a tünetek ellen és ma sincs bátorságunk arra, hogy imjaink gyökerét támadjuk meg.. Három év óta vádolják a merkantilisták az agrárvilágot; három év óta az agráriusok a börzét, a határidőüzletet, a 'kosztpénzt s a mi nyavalyát a viszonyok' fölvetnek vagy kicsiből naggyá nevelnek, és három év óta ámítjuk s áltatjuk magunkat a kölcsönös vádaskodással. A vége az lesz, hogy mindnyájan belepusztulunk. Mert nincs meg az fűhöz való bátorságunk, hogy a reális élet, a tényleges helyzet szemébe nézzünk és bevalljuk nyíltan, hogy koldussá tettek bennünket s hogy háztartásunkat koldusok háztartása szerint kell berendeznünk. Magunkra vagyunk hagyva, blokád alatt állunk és tehetetlenül vergődünk, mert kifelé se hatalmunk, se tekintélyünk, se hitelünk, most már magánhitelünk sincs. Eddigi pénzügyi politikánk csupa jelszó, csupa kuruzslás, csupa jószándék és némi tudomány volt, amellyel valahogy eltengődtünk, ami azt jelenti, hogy három esztendőt elvesztegettünk, egy ötlet, egy eredeti gondolat, egy a helyzet által inspirált eszme nélkül, csak a régi sablonokon lovagolva. De ebből talán már elég volt, mert az eredmény rémesen siralmas: a pénzügyi bukás küszöbe, és a megélhetés kezdődő lehetetlensége. Az úgynevezett deflációval tönkretették a kereskedést és nagyra növelték a kosztüzletet, mely a nagyobb pénztelenség egyik forrása. Azután kivitellel akarták tartani a koronát Zikrikben s a koronát nem tudták a lezuhanástól megmenteni, az erőszakolt kivitel pedig óriási mértékben megnövelte a drágaságot. Defláció mellett pedig bankóforgalmunk millliárdja Hegedűs óta a duplájára emelkedett. Mert az építkezésre szánt milliókét és a vagyonváltság millióit mind improduktív célokra fordították. A társadalmi konszolidáció előre ment az utolsó két évben s amint most a miniszterelnök fogadkozik, talán eléri a teljesség valamely mértékét is. Vele azonban lépést tart a gazdaságireszoláció, hogy ne mondjam destrukció. Én nem tudom, van-e ismert fináncpolitikusaink között ember, aki a zseni olyan áttekintésével bír e bonyodalmas birodalomban, amely nélkül reménytelen minden próbálkozás. Talán még csak az egy Lukács László nincs ezekközül kipróbálva, akinek pedig nagy hite és nagy tekintélye van nevezetes múltja mellett is. De lehetetlen, hogy a kereskedő- és pénzvilágban ne legyen ember, aki nagy feladatok megoldására is képes, és aki találékonyságát bátorsággal, bátorságát cselekvő erővel együtt bírja. Lehetetlenségnek tartom, hogy a mai pénzügyi és kereskedelmi romlás ez idejében egy ország házba ne állítsa olyan emberét, mint Lukács László, vagy azt, aki mögött a munkaképességnek, az adminisztratív talentumnak, a hivatottságnak és az állami szolgálat gyakorlatának olyan múltja van, mint a Szterényi József báróé. Tudom, hogy sokak előtt manapság az egyik is, a másik is vörös posztó. De hiszen ma nem arról van a szó, hogy kibe vagyunk szerelmesek, hanem arról, hogy valaki megmentsen bennünket. A Budapesti Hírlap e válságos időben már korábban két gondolatot vetett fel. Az egyik volt (még mikor aránylag tisztes értéke volt a pénzünknek), hogy adjon ki a kormány építkezés céljából annyi milliárd újbankót, amennyi alkalmasan beépíthető. Ez befektetés lett volna, amely reális fedezetet talál az új épületekben és nem infláció és egyik bajától, a lakásínségtől már megszabadította volna a fővárost. A másik gondolat, melyet most megismétlünk, a drágaság ellen lépett fel. Elvégre mi az a szerencsés ország vagyunk tenger nyomorúságaink közepette is, amelynek nem muszáj semmi körülmények közt sem koplalni vagy éppen éhen halni. Tessék elzárni határainkat és nem engedni ki semmit, amire itthon szükség van. Az ugyan igazi szegénység lesz, de legalább mindenkinek meglesz a mindennapi kenyere. Primitív állapot lesz, de nem kell éhen halnunk és táplálkozás híján ezrivel pusztulnunk. Szegényeknek most isszegények vagyunk, csak nem merjük bevallani. A primitív állapotok felé most is rohamosan közeledünk, mert a nagy sokaság immár utolsó civilizált kényelméről kénytelen lemondani, amibe beletartozik a szappan, a tiszta fehérnemű és a jobb ruha, s a tori tett asztal. Az öngyilkosság bátorsága kell ily radikális elhatározásokhoz, de csak a hiúságunk, politikusaink önhittsége, és vezéreik álszemérme hal bele. Az első lépésen túl meg fognák látni, hogy erkölcsünk megnő, önérzetünk feltámad, becsületünk hódit és reputációnk minden tisztességes ember és nemzet köréiai meg gyarapszik, i i i HgragoeSalsnas figisutfi szünet. — S& sí©fül&«§$£8lés ülése, — 63 & ©igerczéisi ps8B«fsEDs?©fssg ss BS3lilsz;t©p@ggauSea2el. — $3 BEiSnlsEfspeSmön n^&iggfísitö B3ij3l©iBSés«S. — ÉHSsiSSk^ seb pénzügyi Ssetafzntröl. — Iái, ftneSa?ass«2 Sfsaisa ' eaialSélies©®© — ' A nemzetgyűlés ma tartotta utolsó ülését a húsvéti ünnep előtt. Mindegyik pártban merültek föl hangok, hol, tekintettel a politikai helyzet nyugtalanságára és a gazdaságihelyzet félelmetességére, még a jövő héten is együtt legyen a Ház, a húsvéti szünet pedig ne tartson tovább egy hétnél. Erről napirendi vita is támadt. A többség végezetül is határozattá emelte Scitevszky Béla élniük indíványát, melynek értelmében a húsvéti szünet holnaptól kezdődően április 10-ig tart. Sorsunk gondviselői nehéz szívvel frúcsúzkodtak. Kevés jó hírt vihetnek haza. Mit válaszoljanak, ha kérdezősködnek odahaza az ország állapotáról, a meddő politizálásról, a korona zuhanásáról, a kosztpánz garázdálkodásáról, a drágaság tombolásáról, a gazdasági jövő bizonytalanságárólés mindennek tetejébe az orsóit emésztő viszálykodásokról.? A parlamenti szünet nem jár mindig a kívánt hatással. Megesik, hogy inkább fokozza a nyugtalanságot, mintsem csillapítaná. Talán annak az elkeseredett kormánypárti képviselőnek van igaza, aki azt mondta,hogy miért ne mennénk szét, mikor úgysem segíthetünk semmi. Annyi lármás ülés, politikai zenebonaután a nyugtalan felk-ismeretek csillapító szerek után áhítoztak úgy a jobb-, mint a baloldalon. Biztosítékok nélkül nem akartak szétmenni, különösen most, mikor már az utca is beleszólt a politikába és a titkos veszedelmek félelmétől sáppadoznak az arcok. Az ellenzéki pártszövetség a közrendet félti, a többséget a pénzügyi helyzet aggasztja. Az ellenéki pártszövetség a miniszterelnöknál. Rossay Károly ez ellenzéki pártszövetség nevében nyitt ülésen akarta szóvá tenni a rendbontó kísérleteket. E helyett azonban az történt, hogy Bethlen miniszterelnök magához kérette Srassayt és szövetségeseit, hogy tudomásul vegye információikat és megismertesse velük a kormány elhatározásait. A miniszterelnök teljes garanciát vállalt a közrend fentartására bármely oldalról jövő rendbontó törekvésekkel szemben. Biztosította az ellenzéki szövetséget, hogy feltétlenül rendelkezik a rendfentartó eszközökkel és hogy haladéktalanul kihirdeti a statáriumot, ha a politikát bármely oldalról megint az utcára hurcolnák. Az ellenzéki képviselők meggyőzdődetnek a miniszterelnök szavaiból, hogy pontosan van tájékozva az egyetemi mozgalmakról és bennük egyes képviselők szerepléséről, továbbá a szélsőséges elemek különféle tervezgetéséről. Az értekezletről azon melegében adott ki kommünikét úgy , kormány, mint az ellenzék. A lormanni Hivatalos kommünikéje tau SZÓL „Bethlen István gróf miniszterelnök a nemzetgyűlés elnöki szobájában az ellenzéki pártszövetség megbízottaival tanácskozást folytatott, melynek rendjén minden oldalról informálták a miniszterelnököt. Bethlen István gróf miniszterelnök kijelentette,, hogy minden rendbontással szemben a legerélyesebben fog fellépni a kormány és ha még egy esetben a politikát bármilyen formában is az utcára viszik, a kormány a statáriumot fogja kihirdetni." Az ellenzék a következő kommünikét adta ki: „Az ellenzéki pártszövetség megbízásából ma reggel a nemzetgyűlés ülésének megkezdése előtt Szcitovszky Béla házelnök szobájában Balsay Károly, Peyer Károly, Farkas István, Pakots József és Giesswein Sándor fölkeresték Bethlen István gróf miniszterelnököt, akivel részletes megbeszélést folytattak az utóbbi napoknak a közrend szempontjából veszedelmes jelenségeiről. A miniszterelnök a megbeszélés végén kijelentette, hogy a közrend fenntartására bármely oldalról jövő rendbontó törekvésekkel szemben teljes garanciát vállal és e téren, ha szükség lenne, az eddigieken is túlmenő eszközöket és intézkedéseket fog alkalmazni." a folyosókon. A konferencia után Hassay Károly kijelentette, hogy a nyílt ülésben való felszó- la-tástól eláll. A kommünikék a folyosókon csakhamar közkézen forogtak és élénk kommentárokra szolgáltattak alkalmat. A kormánypártot azonban nemcsak a közrend érdekelte, hanem egynémely párttagjának a mozgolódása s a pénzügyi helyzet is. Tamáskodtak a pénzügyi tanács állítólagos állásfoglalásaiban az infláció dolgában. Annak a kimondására, hogy ia de fln-cióról át kell térni az inflációra, nem volt semmi szükség."Eddig is volt infláció, hiszen minduntalan jelentek meg Kommünikék arról, hogy ennyi és ennyi milliárd papírpénzt fognak kibocsátani. Eddig is volt infláció, csak nem a kellő méretekben. – mondotta egy gazdasági szaktekintély. Ez alatt az ülésteremben mentelmi ügyeket tárgyaltak, köztük Nagyatádi Szabó István miniszterét, aki ellen Pallavicini György gróf tett feljelentést, azon a cimen, hogy tiltott népgyűlésen vett részt. A többség vigyázott, hogy Nagyatádit ki ne adják, az ellenzék sem vette nagyon szigorúan adolgot, csak azt kivánta, hogy hasonló, esetben az ellenzéki jelölteket ne tartóztassák le. A mentelmi előterjesztések kevésbé érdekelték a képviselőket, mint a folyosók. A politikai helyzelet jellemzi, hogy mennyire figyelték az exponáltabb politikusok minden mozdulatát. Wolf Károly, Gömbös Gyula egy lépést sem tehetett észrevétlenül. Minden csekélységnek jelent állásét tulajdonítottak. Wolf és Gömbös négyszemközt tanakodtak, Wolf Károly tegnap Rakovszky Iván belügyminiszterrel tárgyalt, Wolf Károly és Nagyatádi is találkoztak, Gömbös Gyula és Ráday Gedeon kihallgatáson voltak a kormányzónál, Bethlen miniszterelnök Zichy János gróf és Heinrich Ferenc pártelnököket is informálta. Ezt mondták, azt mondták. Valami van a levegőben suttogják a szimatolók. A liberális tájékokon, mint valami új követelésekről beszélnek Wolff Károlynak a sajtó megrendszabálozására és a tőzsde bezárására vonatkozó feltételeiről, azonban tudvalévően ezek a követelések már az eredeti programjában benne vannak. Megfigyelés alatt állanak az agrárdemokraatát is, akik alatt azokat a kormánypárti kisgazda képviselőket kell érteni, akik zöldhitelt, radikálisabbföldreformot és adó- könnyítést követelnek. Gömbösék állítólag ezekre vetették magukat, de nem lehet őket eltántorítani Nagyatáditól, akit viszont nem lehet elválasztani Bethlen miniszterelnöktől. Az agrárdemokraták most vannak puhítás alatt, mint a vadkörte a szalmazsákban. Nem lesz semmi baj, a párt egysége megbonthatatlan. Az egyséj oly szilárd, hogy még Gömbösök sem lépnek lei nagy bánatára az egység híveinek, akik szerették volna, s ha Gömböséi, különállást, még rikítóbban nyilvánult volna, legalább levonhatták volna velük a konzekvenciákat. I fiz egységes párt rögtönzött értekezlete. A mentelmi ügyek letárgyalása után az elnök szünetet adott. A szünet, alatt tarjtotta meg rögtönzött értekezletét a Kormánypárt. Bethlen István gróf miniszter, elnök körülbtelül ugyanazt mondotta itt, amit az ellenzéki értekezleten mondott a közrend megóvásáról. Nincs szükség a nem-zetgyűlés együttmaradására, mondotta híveinek, csak menjenek nyugodtan haza. Kállay Tibor pénzügyminiszter a pénzügyi helyzetről tájékoztatta a képviselőket. Helyzetünkön csak a kitartás segít és külföldi kölcsön. A koronát stabilizálni, a hanijegymennyiséget szaporítani, a kosztpénzt megadóztatni, a bankokat ellenőrizni kell, de a pénzügyi politika radikálisabb változtatására nincsen szükség. A párt a miniszterelnök kijelentéseit megnyugvással fogadta, a pénzügyminiszter szavait fagyos hallgatással. Nagy Emil végig sem hallgatta Kállayt, hanem egy elégedetlen kézlegyintéssel otthagyta az értekezletet. Napirendi vita. A kormánypárt értekezlete után az előnök újból megnyitotta az ülést és napirendi indítványt tett, hogy a húsvéti szüzünet holnaptól kezdve április 10-ig tartson. Szakács Andor elleni indítványt tett, hogy a szünet csak március 27-ig tartson. A nagy problémák egész sora vár megvitatásra, ilyen esetben nincs helyén a szünet. Hasonló szellemben beszélt Farkas István, aki a munkáskizárásra mutatott rá. A többség részéről Nagy Emil és őri Szabó Dezs.