Budapesti Hírlap, 1923. június(43. évfolyam, 122–145. szám)
1923-06-10 / 129. szám
1920 június 16. d-S. sz.) álluAi'£.divai(LAP dászgatoa. A szép leány szemet szúrt a huszárnak, szóba állt vele. Eleinte csak beszélgettek, a nyalka legény vigasztalta a szomorú leányt, értett hozzá. Majd napról-napra jobban összemelegedtek, úgy, hogy Veronka mindig szívesebben-szívesebben ment a füzesbe. Hogy ott aztán később mi történt, azt ki tudná, hiszen a füzes sűrű volt. Az azonban tény, hogy amikor a huszártiszt szabadságideje lejárt és különösebb bucsuzás nélkül elutazott, otthon Verénkül megint hideg vízzel kellett fellocsolni az öreg Harangozónak. Ezek a fellocsolások ezután gyakrabban fordultak elő, úgy, hogy egy szép nap az öreg megunta s elköltözött ez árnyékvilágból. Nagy tisztességgel kisérte ki utolsó útjára a falu népe s megállapították, hogy a harangok sem szólnak olyan szépen, mint míg ő húzta, no de meg azt is, hogy Veronka bécsi ronggyal keni a két gömbölyű arcát. De amint hozzászoktak az uj harangozó harangozásához, ugy hozzászoktak ahhoz is, hogy a Veronka arca állandóan tűri a pirosítót s hogy már Veronkából Verőn lett. Telt-múlt az idő, kinek lassan, kinek gyorsan. Verőn is belátta, hogy maholnap elkopik kevés szegénysége, fiatalsága, szépsége maradványa is. Elővette a jobbik eszét s egy szép nap beállt papgazdaszszonynak az uj plébános házához. Nem törődött a falu szájával, de végezte rendre mindennapi saját-dolgát, át sem lépte a parókia kapuja küszöbét. Azonban még olyan parókia-küszöböt nem építettek, melyen át a pletyka át ne lépett volna, így jutott minden hír, minden mendemonda a Harangozó Verőn fülébe is. Természetesen ezek a pletykák mind vonatkozásban voltak a Verőn személyével, hogy így, hogy úgy, hogy ez, hogy az. Ilyenkor szabályszerűen kisírta magát kéti oldalra Verőn, úgy, hogy aliggyőzte vigasztalni a jólelkű plébános úr. De hát megszokik ez ember mindent, mint a kutya a verést, így lett ő véle is. Élt csendesen, már jó egy pár éve a plébánián. Egy szép tavaszi délután, teljesen egyedül volt otthon, ruhát hajtogatott Verőn. Hallotta, hogy valaki kopogó léptekkel jön be az előszobába, úgy tetszett neki, mintha e lépéseket — már valaha — valahol hallotta volna. Kopogtatás hajlik a plébános ajtaján, majd a konyhaajtón, de miután az illető mindenütt zárt ajtóra talált, került a Verőn ajtajára. Hirtelen koppantás után egyszerre nyílt az ajtó s máris Verőn előtt állt Fricsó Ferenc, a molnár. Megdöbbenéssel álltak egymással szemben. Verőn alatt még a lábai is megremegtek, Ferenc meg elfelejtett köszönni is. — A tisztelendő urat keresem! Meghalt a feleségem — szólalt meg halkan, tompán a molnár. — Meghalt? Szegény! Nyugossza meg a jó Isten — felelte krétafehérre vált arccal Veron. — Bizony meghalt! Talán jobb is igy neki. Nem találtuk mink meg a boldogságot egymás mellett, de hát mindennek Istenben boldogult apám az oka. Jót akart, — rosszat tett, — beszélt szinte önmagával a férfi s két kezében forgatta a kalapját A szomorú férfire melegen pillantott fel Verőn s remegő hangon szólalt meg: — Bizony, bizony, kár az öregeknek megölni a fiatalok szivét, tönkre tenni az életüket. Engem is megölt, tönkre tett az apám, pedig ő is a javamat akarta. Nem átkozom érte, Isten nyugosztalja, és megcsillant szemében a könny. Hosszas hallgatás, töprengés után szólalt meg majdnem suttogva a molnár: — Összetörtek, elgázoltak az apáink, Veronka. Meglepett minket a sors is. Nem sok keresni valónk van külön-külön az életben. Messze esik a falutól, a világtól az alsó malom, nem hallani ott csak a malomzugást. Ez a zúgás, kattogás minden bánatot, bajt elfeldiet, lassan-lassan meggyógyít. — Veronka! Én egyszer, nemsokára visszajövök, elviszem magát örökre a malomzúgásba. Ha eláll a malom, majd meghallgatjuk egymás szive verését, hogy javult-e, gyógyult-e valamit. Ugye jó lesz, ugye eljön? Veron — akiből újra Veronka lett, zokogva borail az asztalra. ........................ —..... . .............................. cserző létküzdelemmel, kövek között vertek gyökeret. A bánáti sváb s az erdélyi szász nem kapott a régi királyoktól s a generálisok telephelyein virágzó gazdaságokat, hogy azokat erejük teljében bocsizoros szintre lesüllyessze, nem ipartelepeket és istállókat, hogy tégláit széthordja, nem iskolát, hogy korcsmát nyisson benne, nem telivért, hogy fát fuvarozzon a gyergyói havasról. Itt Európa vesztett csatát, itt Anglia vesztett csatát, mert ha a hatvanas években egy francia akadémikus azt mondhatta még, hogy les Anglais sont ennuyési’irlande, ma már a Balkán sem unalmas nekünk. A Zimony körül élő népek gazdasági józansága, politikai mértéke határolja meg az orosz nyomás erejét India kapujánál s kikerekitheti vagy megállíthatja a pánszlávizmus helyén létünkre törő pánasiatizmust. Erdély, a Kőrös- és Marosvölgy, a Bánát és a Bácska nagy- és középüzemeinek ha nem is egyeteme, de okszerüleg vezetett, jól felszerelt s a városi piacot kenyérrel, zsírral, hússal, tejjel bőven ellátó zöme egyben a rend és tervszerűség magányos szigetei voltak Kelet-Európában, mint Észak felhőjében a Mount of Misery; itt éltek Kelet urai közül majdnem az egyetlenek, a kik nem csupán elvenni, hanem termelni is akartak s kiknél a fegyelem nagyobbik fele alkotó célt szolgált; Drassó és Fogaras, Zsombolya és Csóka, ahol az angol ember otthon gondolhatta magát, a mint sürgönnyel és telefonnal keresik a legjobb vetőmagot és a pótrészeket Fowler gőzekéséhez s a mint munka után örülnek az édes nyugalomnak a henye Bukarest esti borgöze helyett. Hogy a magyarok birtokai útját állták a keleteurópai demokráciának? Még Young és Smith, sőt talán még John Stuart Mill is azt felelné, hogy a demokráciát az emberek helyesebben értelmezik, a hol nevében nem máról-holnapra élnek s ahol a fogyasztás tárgyai közt a tőkét és a jövedelmet meg lehet különböztetni. Az egymással nem törődő függetlenség nem jelent inkább demokráciát, mint az egymásért vállalt függelem és Ramsay Macdonald vagy Bernard Shaw sem mondhatna itt egyebet, mint hogy a demokrácia nem kezdődik, hanem végződik ott, ahol jobban gyűlölik a tehenek gazdáját, mint ahogy féltik a gyermekeket, akik a tehenek tejét megisszák, s nyilván oly konzervatív bölcsek is, mint Balfour vagy Chesterton, készek volnának azon ítélet kimondására, hogy nem szükségképpen gyengébb hazafi az, a ki jobb mezőgazda s hogy az állami megbízhatóság aránya nem növekszik az ugar és vadrepce arányával. A demokrata angol éppúgy megcsodálná, mint a konzervatív, hogy a belgrádi és bukaresti földosztók az öntözőművekre és ipartelepekre úgy tekintenek, mint valami nem közülök való, bosszantó idegenre. S nagyot nézne a két kézzel osztott, válogatást nem ismerő jogosítványokon, melyekkel a régi magyar birtokokat elfoglalják. Egy-egy földkoncot kapnak, hogy egy darabig hallgassanak; nem, mint Robinson kemény örökét kapták egykoron sváb és szász szomszédjaik; birtokbahelyezésük nem a régi fejedelmek telepítő bölcseségével oszlik el, hanem odalökik őket falutornya iránt, a népsűrűség szeszélye szerint. És Hamlet sírásója megkérdezhetné tőlük, mint Ádámcsapánktól, hogy hogyan is akarnak hát ásni szerszám nélkül? Csakhogy ez a politikai farmer csak éppen magának él, a maga gyomrát is alig győzi. A lengyel új paraszt már dollárért sem ad el élelmet a városi népnek. S mentől jobban távolodunk Zimonytól nyugatra. Kelet politikai farmja annál veszedelmesebben érezteti bojkottját, melyhez hozzáférni nem lehet, míg motívuma igénytelenség és tudatlanság; a románoktól megszállt magyar területen még csak 13 él városban minden száz lakos közül, Bánát—Bácska földjén már 21, Magyarország megmaradt részén 30, Ausztriában 40. Az ellátatlanok felhője uj és uj bonyodalmakkal fenyegeti a monarkia egykori területét s a műveltebb és megfontoltabb magyarság számot is vetett ezzel, a mikor 1920-ban mérsékelt és fokozatos földbirtoktörvénnyel érte be. A legyőzöttek e fölényes józansága előbbutóbb éreztetni fogja életerejét a Stuartmillovicsek és Lloydgyörgyek falon de parler-ival szemben, a melyekkel barátaik bírálatára válaszolni szoktak s a melyekben a felelőtlenség cinizmusa vetekszik a reménytelenség zavarával. Ezeknek az embereknek egész bölcsesége a paraszti epigramm, a melyet mintha tikkasztó szél énekelne kiszáradt Duna-medrek fölött. Valahogy csak lesz, sehogy még sohasem volt. Tegnap jöttem meg az utolsó magyar állami birtok átadásáról és legyen szabad Lordságodnak leírnom azt a jelenetet, midőn az utolsó, vén gazdatisztek elhagyták a legszebb európai mintagazdaságok egyikét. Egy hatalmas szál jószágigazgató volt a vezetőjük, nyiltnézésü öregúr és én figyeltem, amikor azt mondta szolgájának kis várakozás után: „Fogd be azt a két vasderest!" E szónál mosolyogva nézett a levegőbe, látszott, hogy a két állatot pontosan látja maga előtt, izomzatukat, fejük tartását, lábállásukat s apró hibáikat s az ember érezte, hogy oly dologról beszélt, amelyet e pillanatban ő ért legjobban egész Európában. S mikor átadta a magtárkulcsot az önkénytelenül meghajló dászkálnak, azzal a méltósággal tette, a melyet brit katonák arcán láttam utoljára, a mikor egy kiéheztetett állomást kellett átadnunk túlnyomó számú benszülötteknek. Felült magas kocsijára s tekintetének acélfigyelmével még egyszer megnézett mindent: az istállókat, melyeket ő emelt, a vasutat, melyet ő épitett, a gyümölcsöst, a melyet ő ültetett és szemét átfutotta a fényes homály, melyet Isten könny helyett adott a férfiszembe. Jelentem Lordságodnak, hogy Európát immár egymagunk képviseljük az Aldunán. — aláírva: Colonel Todlate, Zimony kormányzója.“ Forradalom Bulgáriában. Ifisgaiahu, az ujj kormány. — 16 forradaimat a katonai liga szervezi® és a maoeslonoigkai együtt hajtotta végre. — Az országiban rend és van. — Lsfap&cafaffr&k SastaittliMlisissiMf §ss©Fm< 3i!í»$áf„ — Szófiai jelentés szerint a bolgár kormányt, amely a többi osztályok érdekeit erősen sértő és különösen az értelmiséggel szemben aggresszíven viselkedő antinacionalista agrár irányzatnak volt a képviselője, erőszakosan eltávolították. A puccsot, úgy látszik, már hosszabb idő óta tervezték és nagy fegyelmezettséggel hajtották végre, mert a döntő pillanat után az országot terror és statárium nélkül is nyugalomban tudták tartani. Ebben valószínűen segítségére van a forradalmi kormánynak a nép hangulata is, amelyet Sztambulinszky kormányának és az őt támogató és túlzó paraszt frakciók erőszakosságai nagy mértékben elkeserítettek. Az eddig beérkezett táviratok szerint a forradalmi mozgalom főrészesei tisztek és a macedónok. Hogy a hatalomra jutott új kormány képes lesz-e helyét tartósan biztosítani, számolni kell-e Bulgáriában polgárháborúval, avagy a parasztság megnyugszik a változott rendben, azt már a közeljövőben meg fogjuk tudni. Az új rezsim mindenesetre számíthat a fellobbanó nacionalizmus erejére, melyet a Moszkvával erősen kacérkodó Sztambulinszky kormánya mesterségesen elnyomott és háttérbe szorított. A bolgár eseményekről érkezett távirataink a következők: Bécs, jun. 9. (Sajátt tudósítónktól.) Szófiai jelentés szerint a kormányt ma reggel a volt tartalékos tisztek és az aktív hadsereg segítségével létesített szervezet megostromolta. Az összes minisztereket elfogták. Az új kormány az ellenzéki pártok vezetőiből áll, de a kommunisták nem foglalnak benne helyet A vidéki garnizonok szolidárisak a tartalékos tisztekkel. Az országban rend és nyugalom van. Az új miniszterelnök Cankov. Bukarest, jun. 9. (Orient-Radio.) A lapok különkiadásban jelentik, hogy Bulgáriában forradalom tört ki. A Sztambulinszki-kormányt hír szerint elkergették. A katonai liga és az ellenzéki blokk álltak a népszövetség jegyében megindult mozgalom élére. A parlament épületét körülvették, azután behatoltak és a jelenlévő képviselőket és minisztereket elfogták. A többi minisztert lakásukon fogták el. Szófiából egy vonat sem indult el. A határokat mindenfelé elzárták. Az új kormány valószínűen egyetemi tanárokból fog állani. A kormányelnök előreláthatóan Cankov egyetemi tanár lesz. A forradalmi bizottság mindent elkövet, hogy az esetleges rendzavarásoknak elejét vegye. A legszigorúbb rendszabályokat léptették életbe, hogy megakadályozzák a Sztambulinszki híveinek zömét kitevő agrárpárt ellenmozgalmát. A forradalmárok minden jel szerint a helyzet urai. A régi miniszterek ellen folyó politikai pereket megszüntették. Más verzió szerint Boris cár Melityev szófiai egyetemi rektort bízta meg az új kormány megalakításával és aláírta az ostromállapotot elrendelő okmányt Szófia, jun. 9. (Bolgár Távirati Iroda.) Az a hír, hogy az új kormány elrendelte a mozgósítást, teljesen valótlan. Semmiféle mozgósítási parancsot nem adtak ki. A rendelkezésre álló erő teljesen elegendő a rend fönntartására. A rendet egyébként sem zavarták meg. Szófia, jún. 9. (Bolgár Távirati Iroda.) A ma reggel bekövetkezett kormányváltozás csupán incidens az ország belső életében. Azok az okok, amelyek ezt a változást előidézték, sokkal ismertebbek, semhogy azokat most részletezni kellene. Bulgária, amely negyven év óta alkotmányos élethez szokott, nem tűrhetett oly kormányt, amely a törvényességet semmibe sem vette és a belpolitikában az erőszakot jelölte meg, mint a legalkalmasabb elvet. Az a hirtelenség, amellyel ezt a kormányt meg lehetett dönteni, a legjobb bizonysága a kormány népszerűtlenségének és korrupciójának. Az új kormányt mindenfelé, a lakosság minden rétegében nagy lelkesedéssel fogadták. Az új kormányt a törvény és a demokrácia megdönthetetlen elveinek tisztelete hatja át. Törekvése az, hogy Bulgáriának a belső békét, a rendet és így azt az egyetértést adja vissza, amely az ország természetes fejlődésére nélkülözhetetlen. Ez fogja az ország gazdasági talpraállítását biztosítani. Mindezek a politikai momentumok nagyon kedvezően fognak visszahatni a bolgár népre, amely a legnagyobb lojalitást fogja szüntelenül tanúsítani nemzetközi kötelezettségeivel szemben. A bolgár nép óhaja, hogy a nagy nemzetek jóindulatát és bizalmát biztosítsa magának és hogy mind szorosabbra fűzze a jószomszédság és barátság kapcsait a környező államokkal. Ezek az elvek szolgálnak a kormány nemzeti politikájának erős alapul. Béke az országban és béke a külfölddel. Ez jellemzi az új kormány programját. A megkötött szerződések tiszteletben tartása megvásíthatatlan vezérlő elv az új kormány számára. IS greaces a msccon sECS’versesík műve. Egy macedón komité vezetése alatt álló forradalmárok hatalmukba kerítették a kormányépületeket s ejtették foglyul a kormány tagjait. Havas-iroda is megerősíti a forradalom kitöréséről szóló hírt. 3 Hz tájsvolgár Storsnányi, Belgrád, jun. 9. (Apala.) Ma reggel forradalom tört ki Szófiában, amelynek vezére Cankov szocialista. A középületeket elfoglalták. Az új kormány a következőképpen alakult meg: Miniszterelnök és külügyminiszter: Cankov, belügyminiszter Ziuszev tartalékos tábornok, földmivelési és közoktatási miniszter Ivan Kivolov, aki a demokrata párthoz tartozik, igazságügyminiszter Szmilov, pénzügyminiszter Todorov Péter, kereskedelmi miniszter, Cvetko Pobocsevkij közlekedésügyi miniszter, Timo Karaszov szocialista, közmunkaügyi miniszter Janko Sztojencsev. Sztambulinszki a forradalom kitörésének idején éppen belpolitikai propagandaútán volt. A mozgalom annak a tevékenységnek következménye, amelyet az utóbbi időben a macedóniai szervezetek fejtettek ki