Budapesti Hírlap, 1923. június(43. évfolyam, 122–145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

1920 június 16. d­-S. sz.) álluAi'£.div­ai(LAP dászgatoa. A szép leány szemet szúrt a huszárnak, szóba állt vele. Eleinte csak beszélgettek, a nyalka legény vigasztalta a szomorú leányt, értett hozzá. Majd nap­­ról-napra jobban összemelegedtek, úgy, hogy Veronka mindig szívesebben-szíveseb­­ben ment a füzesbe. Hogy ott aztán ké­sőbb mi történt, azt ki tudná, hiszen a füzes sűrű volt. Az azonban tény, hogy a­mikor a huszártiszt szabadságideje le­járt és különösebb bucsuzás nélkül eluta­zott, otthon Verénkül megint hideg vízzel kellett fellocsolni az öreg Harangozónak. Ezek a fellocsolások ezután gyakrabban fordultak elő, úgy, hogy egy szép nap az öreg megunta s elköltözött ez árnyék­világból. Nagy tisztességgel kisérte ki utolsó útjára a falu népe s megállapítot­ták, hogy a harangok sem szólnak olyan szépen, mint míg ő húzta, no de meg azt is, hogy Veronka bécsi ronggyal keni a két gömbölyű arcát. De a­mint hozzászoktak az uj harangozó harangozásához, ugy hoz­zászoktak ahhoz is, hogy a Veronka arca állandóan tűri a pirosítót s hogy már Ve­­ronkából Verőn lett. Telt-múlt az idő, kinek lassan, kinek gyorsan. Verőn is belátta, hogy ma­hol­nap elkopik kevés szegénysége, fiatalsága, szépsége maradványa is. Elővette a jobbik eszét s egy szép nap beállt papgazdasz­­szonynak az uj plébános házához. Nem törődött a falu szájával, de végezte rendre mindennapi saját-dolgát, át sem lépte a parókia kapuja küszöbét. Azonban még olyan parókia-küszöböt nem építettek, melyen át a pletyka át ne lépett volna, így jutott minden hír, minden mende­monda a Harangozó Verőn fülébe is. Ter­mészetesen ezek a pletykák mind vonat­kozásban voltak a Verőn személyével, hogy így, hogy úgy, hogy ez, hogy az. Ilyenkor szabályszerűen kisírta magát két­­i oldalra Verőn, úgy, hogy alig­­győzte vi­gasztalni a jólelkű plébános úr. De hát megszokik ez ember mindent, mint a­­ kutya a verést, így lett ő véle is. Élt csen­­­­desen, már jó egy pár éve a plébánián. Egy szép tavaszi délután, teljesen egye­dül volt otthon, ruhát hajtogatott Verőn. Hallotta, hogy valaki kopogó léptekkel jön be az előszobába, úgy tetszett neki, mint­ha e lépéseket — már valaha — valahol hallotta volna. Kopogtatás hajlik a plébá­nos ajtaján, majd a konyhaajtón, de mi­után az illető mindenütt zárt ajtóra talált, került a Verőn ajtajára. Hirtelen koppan­­tás után egyszerre nyílt az ajtó s már­is Verőn előtt állt Fricsó Ferenc, a molnár. Megdöbbenéssel álltak egymással szemben. Verőn alatt még a lábai is megremegtek, Ferenc meg elfelejtett köszönni is. — A tisztelendő urat keresem! Meghalt a feleségem — szólalt meg halkan, tom­pán a molnár. — Meghalt? Szegény! Nyugossza meg a jó Isten — felelte krétafehérre vált arc­cal Veron. — Bizony meghalt! Talán jobb is igy neki. Nem találtuk mink meg a boldogsá­got egymás mellett, de hát mindennek Istenben boldogult apám az oka. Jót akart, — rosszat tett, — beszélt szinte önmagával a férfi s két kezében forgatta a kalapját A szomorú férfire melegen pillantott fel Verőn s remegő hangon szólalt meg: — Bizony, bizony, kár az öregeknek megölni a fiatalok szivét, tönkre tenni az életüket. Engem is megölt, tönkre tett az apám, pedig ő is a javamat akarta. Nem átkozom érte, Isten nyugosztalja, é­s megcsillant szemében a könny. Hosszas hallgatás, töprengés után szó­lalt meg majdnem suttogva a molnár: — Összetörtek, elgázoltak az apáink, Veronka. Meglepett minket a sors is. Nem sok keresni valónk van külön-külön az életben. Messze esik a falutól, a világtól az alsó malom, nem hallani ott csak a malomzugást. Ez a zúgás, kattogás minden bánatot, bajt elfeldiet, lassan-lassan meg­gyógyít. — Veronka! Én egyszer, nemso­kára visszajövök, elviszem magát örökre a malomzúgásba. Ha eláll a malom, majd meghallgatjuk egymás szive verését, hogy javult-e, gyógyult-e valamit. Ugy­e jó lesz, ugy­e eljön? Veron — akiből újra Veronka lett, zo­kogva borail az asztalra. ........................ —..... . .............................. cserző létkü­zdelemmel, kövek között ver­tek gyökeret. A bánáti sváb s az erdélyi szász nem kapott a régi királyoktól s a generálisok telephelyein virágzó gazdaságo­kat, hogy azokat erejük teljében bocsizoros szintre lesüllyessze, nem ipartelepeket és istállókat, hogy tégláit széthordja, nem iskolát, hogy korcsmát nyisson benne, nem telivért, hogy fát fuvarozzon a gyergyói havasról. Itt Európa vesztett csatát, itt Anglia vesztett csatát, mert ha a hatvanas években egy francia akadémikus azt mond­hatta még, hogy les Anglais sont ennuyés­­i’irlande, ma már a Balkán sem unalmas nekünk. A Zimony körül élő népek gazda­sági józansága, politikai mértéke határolja meg az orosz nyomás erejét India kapu­jánál s kikerekitheti vagy megállíthatja a pánszlávizmus helyén létünkre törő pána­­siatizmust. Erdély, a Kőrös- és Marosvölgy, a Bánát és a Bácska nagy- és középüzemei­nek ha nem is egyeteme, de okszerüleg ve­zetett, jól felszerelt s a városi piacot ke­nyérrel, zsírral, hússal, tejjel bőven el­látó zöme egyben a rend és tervszerűség magányos szigetei voltak Kelet-Európában, mint Észak felhőjében a Mount of Misery; itt éltek Kelet urai közül majdnem az egyetlenek, a kik nem csupán elvenni, ha­nem termelni is akartak s kiknél a fegye­lem nagyobbik fele alkotó célt szolgált; Drassó és Fogaras, Zsombolya és Csóka, ahol az angol ember otthon gondolhatta magát, a mint sürgönnyel és telefonnal keresik a legjobb vetőmagot és a pótrésze­ket Fowler gőzekéséhez s a mint munka után örülnek az édes nyugalomnak a he­nye Bukarest esti borgöze helyett. Hogy a magyarok birtokai útját állták a keleteurópai demokráciának­? Még Young és Smith, sőt talán még Joh­n Stuart Mill is azt felelné, hogy a demokráciát az em­berek helyesebben értelmezik, a hol nevé­ben nem máról-holnapra élnek s ahol a fogyasztás tárgyai közt a tőkét és a jöve­delmet meg lehet különböztetni. Az egy­mással nem törődő függetlenség nem jelent inkább demokráciát, mint az egymásért vállalt függelem és Ramsay Macdonald vagy Bernard Shaw sem mondhatna itt egyebet, mint hogy a demokrácia nem kez­dődik, hanem végződik ott, a­hol jobban gyűlölik a tehenek gazdáját, mint a­hogy féltik a gyermekeket, a­kik a tehenek tejét megisszák, s nyilván oly konzervatív böl­csek is, mint Balfour vagy Chesterton, ké­szek volnának azon ítélet kimondására, hogy nem szükségképpen gyengébb hazafi az, a ki jobb mezőgazda s hogy az állami megbízhatóság aránya nem növekszik az ugar és vadrepce arányával. A demokrata angol éppúgy megcsodálná, mint a kon­zervatív, hogy a belgrádi és bukaresti föld­­osztók az öntözőművekre és ipartelepekre úgy tekintenek, mint valami nem közülök való, bosszantó idegenre. S nagyot nézne a két kézzel osztott, válogatást nem ismerő jogosítványokon, melyekkel a régi magyar birtokokat elfoglalják. Egy-egy földkoncot kapnak, hogy egy darabig hallgassanak; nem, mint Robinson kemény örökét kap­ták egykoron sváb és szász szomszédjaik; birtokbahelyezésük nem a régi fejedelmek telepítő bölcseségével oszlik el, hanem odalökik őket falutornya iránt, a népsűrű­ség szeszélye szerint. És Hamlet sírásója megkérdezhetné tőlük, mint Ádámcsapánk­­tól, hogy hogyan is akarnak hát ásni szer­szám nélkül? Csakhogy ez a politikai farmer csak ép­pen magának él, a maga gyomrát is alig győzi. A lengyel új­ paraszt már dollárért sem ad el élelmet a városi népnek. S men­től jobban távolodunk Zimonytól nyugatra. Kelet politikai farmja annál veszedelme­sebben érezteti bojkottját, melyhez hozzá­férni nem lehet, míg motívuma igénytelen­ség és tudatlanság; a románoktól megszállt magyar területen még csak 13 él városban minden száz lakos közül, Bánát—Bácska földjén már 21, Magyarország megmaradt részén 30, Ausztriában 40. Az ellátatlanok felhője uj és uj bonyodalmakkal fenyegeti a monarkia egykori területét s a műveltebb és megfontoltabb magyarság számot is ve­tett ezzel, a mikor 1920-ban mérsékelt és fokozatos földbirtoktörvénnyel érte be. A legyőzöttek e fölényes józansága előbb­­utóbb éreztetni fogja életerejét a Stuartmil­­lovicsek és Lloydgyörgyek falon de par­­ler-ival szemben, a melyekkel barátaik bírálatára válaszolni szoktak s a melyek­ben a felelőtlenség cinizmusa vetekszik a reménytelenség zavarával. Ezeknek az embereknek egész bölcsesége a paraszti epigramm, a melyet mintha tikkasztó szél énekelne kiszáradt Duna-medrek fölött. Va­lahogy csak lesz, sehogy még sohasem volt. Tegnap jöttem meg az utolsó magyar állami birtok átadásáról és legyen szabad Lordságodnak leírnom azt a jelenetet, mi­dőn az utolsó, vén gazdatisztek elhagyták a legszebb európai mintagazdaságok egyikét. Egy hatalmas szál jószágigazgató volt a vezetőjük, nyiltnézésü öregúr és én figyel­tem, a­mikor azt mondta szolgájának kis várakozás után: „Fogd be azt a két vas­­derest!" E szónál mosolyogva nézett a le­vegőbe, látszott, hogy a két állatot ponto­san látja maga előtt, izomzatukat, fejük tartását, lábállásukat s apró hibáikat s az ember érezte, hogy oly dologról beszélt, a­melyet e pillanatban ő ért legjobban egész Európában. S mikor átadta a magtárkul­­csot az önkénytelenül meghajló dászkál­nak, azzal a méltósággal tette, a melyet brit katonák arcán láttam utoljára, a mi­kor egy kiéheztetett állomást kellett átad­nunk túlnyomó számú benszülötteknek. Felült magas kocsijára s tekintetének acél­figyelmével még egyszer megnézett min­dent: az istállókat, melyeket ő emelt, a vasutat, melyet ő épitett, a gyümölcsöst, a melyet ő ültetett és szemét átfutotta a fé­nyes homály, melyet Isten könny he­lyett adott a férfiszembe. Jelentem Lord­ságodnak, hogy Európát immár egym­agunk­ képviseljük az Aldunán. — aláírva: Colonel Todlate, Zimony kormányzója.“ Forradalom Bulgáriában. Ifisgaiahu, az ujj kormány. — 16 forradaimat a katonai liga szervezi® és a maoeslonoigkai együtt hajtotta végre. — Az országiban rend és van. — Lsfap&cafaffr&k SastaittliMlisissiMf §ss©Fm< 3i!í»$áf„ — Szófiai jelentés szerint a bolgár kor­mányt, a­mely a többi osztályok érde­keit erősen sértő és különösen az értel­miséggel szemben aggresszíven visel­kedő antinacionalista agrár irányzat­nak volt a képviselője, erőszakosan el­távolították. A puccsot, úgy látszik, már hosszabb idő óta tervezték és nagy fegyelmezettséggel hajtották végre, mert a döntő pillanat után az országot ter­ror és statárium nélkül is nyugalom­ban tudták tartani. Ebben valószínűen segítségére van a forradalmi kormány­nak a nép hangulata is, a­melyet Sztambulinszky kormányának és az őt támogató és túlzó paraszt­ frakciók erő­szakosságai nagy mértékben elkeserí­tettek. Az eddig beérkezett táviratok szerint a forradalmi mozgalom főrészesei tisz­tek és a macedónok. Hogy a hata­lomra jutott új kormány képes lesz-e helyét tartósan biztosítani, számolni kell-e Bulgáriában polgárháborúval, avagy a parasztság megnyugszik a vál­tozott rendben, azt már a közel­jövő­ben meg fogjuk tudni. Az új rezsim mindenesetre számíthat a fellobbanó nacionalizmus erejére, melyet a Mosz­kvával erősen kacérkodó Sztambulin­szky kormánya mesterségesen elnyo­mott és háttérbe szorított. A bolgár eseményekről érkezett táv­irataink a következők:­­ Bécs, jun. 9. (Sajátt tudósítónktól.) Szófiai jelentés szerint a kormányt ma reggel a volt tar­talékos tisztek és az aktív hadsereg segítsé­gével létesített szervezet megostromolta. Az összes minisztereket elfogták. Az új kor­mány az ellenzéki pártok vezetőiből áll, de a kommunisták nem foglalnak benne helyet A vidéki garnizonok szolidárisak a tartalé­kos tisztekkel. Az országban rend és nyu­galom van. Az új miniszterelnök Cankov. Bukarest, jun. 9. (Orient-Radio.) A lapok különkiadásban jelentik, hogy Bulgáriában forradalom tört ki. A Sztambulinszki-kormányt hír szerint elkergették. A katonai liga és az ellenzéki blokk álltak a népszövetség jegyében meg­indult mozgalom élére. A parlament épüle­tét körülvették, azután behatoltak és a jelenlévő képviselőket és minisztereket el­fogták. A többi minisztert lakásukon fog­ták el. Szófiából egy vonat sem indult el. A ha­tárokat mindenfelé elzárták. Az új kormány valószínűen egyetemi ta­nárokból fog állani. A kormányelnök előre­láthatóan Cankov egyetemi tanár lesz. A forradalmi bizottság mindent elkövet, hogy az esetleges rendzavarásoknak elejét vegye. A legszigorúbb rendszabályokat léptették életbe, hogy megakadályozzák a Sztambu­linszki híveinek zömét kitevő agrárpárt el­lenmozgalmát. A forradalmárok minden jel szerint a helyzet urai. A régi miniszterek ellen folyó politikai pereket megszüntették. Más verzió szerint Boris cár Melityev szófiai egyetemi rektort bízta meg az új kormány megalakításával és aláírta az os­tromállapotot elrendelő okmányt Szófia, jun. 9. (Bolgár Távirati Iroda.) Az a hír, hogy az új kormány elrendelte a mozgósítást, teljesen valótlan. Semmiféle mozgósítási parancsot nem adtak ki. A rendelkezésre álló erő teljesen elegendő a rend fönntar­­­­tására. A rendet egyébként sem zavarták meg. Szófia, jún. 9. (Bolgár Távirati Iroda.) A ma reggel be­következett kormányváltozás csupán inci­dens az ország belső életében. Azok az okok, a­melyek ezt a változást előidézték, sokkal ismertebbek, semhogy azokat most részle­tezni kellene. Bulgária, a­mely negyven év óta alkot­mányos élethez szokott, nem tűrhetett oly kormányt, a­mely a törvényességet sem­mibe sem vette és a belpolitikában az erő­szakot jelölte meg, mint a legalkalmasabb elvet. Az a hirtelenség, a­mellyel ezt a kor­mányt meg lehetett dönteni, a legjobb bi­zonysága a kormány népszerűtlenségének és korrupciójának. Az új kormányt mindenfelé, a lakosság minden rétegében nagy lelkesedéssel fogad­ták. Az új kormányt a törvény és a de­mokrácia megdönthetetlen elveinek tiszte­lete hatja át. Törekvése az, hogy Bulgáriá­nak a belső békét, a rendet és így azt az egyetértést adja vissza, a­mely az ország természetes fejlődésére nélkülözhetetlen. Ez fogja az ország gazdasági talpraállítását biztosítani. Mindezek a politikai momentumok na­gyon kedvezően fognak visszahatni a bol­gár népre, a­mely a legnagyobb lojalitást fogja szüntelenül tanúsítani nemzetközi kö­telezettségeivel szemben. A bolgár nép óhaja, hogy a nagy nemzetek jóindulatát és bizalmát biztosítsa magának és hogy mind szorosabbra fűzze a jószomszédság és barátság kapcsait a környező államok­kal. Ezek az elvek szolgálnak a kormány nemzeti politikájának erős alapul. Béke az országban és béke a külfölddel. Ez jellemzi az új kormány programját. A­ megkötött szerződések tiszteletben tartása megvásíthatatlan vezérlő elv az új kor­mány számára. IS greaces a mscc­­on sECS’versesík műve. Egy macedón kom­ité vezetése alatt álló forradalmárok hatalmukba kerítették a kormányépületeket s ejtették foglyul a kor­mány tagjait. Havas-iroda is megerősíti a forradalom kitöréséről szóló hírt. 3 Hz táj­­svolgár Storsnányi, Belgrád, jun. 9. (Apala.) Ma reggel forradalom tört ki Szófiában, a­melynek vezére Cankov szo­­cialista. A középületeket elfoglalták. Az új kormány a következőképpen ala­kult meg: Miniszterelnök és külügyminisz­ter: Cankov, belügyminiszter Ziuszev tar­talékos tábornok, földmivelési és közokta­tási miniszter Ivan Kivolov, a­ki a demok­rata párthoz tartozik, igazságügyminiszter Szmilov, pénzügyminiszter Todorov Péter, kereskedelmi miniszter, Cvetko Pobocsev­­kij közlekedésügyi minisz­ter, Timo Ka­­raszov szocialista, közmunkaügyi minisz­ter Janko Sztojencsev. Sztambulinszki a forradalom kitörésének idején éppen belpolitikai propagandaútán v­olt. A mozgalom annak a tevékenységnek következménye, a­melyet az utóbbi időben a macedóniai szervezetek fejtettek ki

Next