Budapesti Hírlap, 1923. szeptember (43. évfolyam, 196–220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

2 fAz olasz kormány a következő felhívást tette közzé: — A kormány felszólítja az újságokat, hogy az olasz-görög kérdésben a legna­gyobb tapintattal és higgadtsággal járja­nak el. A katonai mozdulatokról, akár igazak azok, akár nem, semmiféle hír nem közölhető nyilvánvaló okokból. A kor­mány számít az olasz sajtó hazafiasságára.­­A­mennyiben a kormánynak eme felhívása nem járna eredménnyel, haladéktalanul megtorló intézkedéseket léptetnek életbe. Két görög sajtótudósítót kiutasítottak és felszólították őket, hogy 24 órán belül hagyják el Olaszországot. «&s SosafeS. Róma, aug. 31. Egész Olaszországban ,minden városban gyászlobogókat tűztek ki a meggyilkolt olasz lisztek emlékére. Néhány helyről ko­moly zavargásokat jelentenek. Különösen Milánóból, ahol a reggeli órákban a tömeg ellenséges tüntetést rendezett a görög kon­zulátus előtt. A tömeget azonban gyorsan és erélyesen feloszlatták. A nyugalom a nap folyamán — noha a hangulat még mindig harcias — majdnem, mindenütt helyreállt. Róma, aug. 31. Milánóban óriási tömeg m­egostromolta­­z a görög konzulátust. A görög címert letép­ték és elcipelték. Triesztben a görög zászlót felégették, a görög templom és a görög iskola előtt viharosan tüntettek. Firenzé­ben és Olaszország több más városában tiltakozó gyűléseket tartottak. London, aug. 31. Olaszországból érkező hírek szerint el­lenséges görögellenes zavargások voltak majdnem az egész országban. Rómában a görög konzulátusra bombákat dobtak, azonban kárt nem okoztak. A tömeg Milá­nóban, Triesztben a konzulátus épületeit megrongálta és a görög zászlót becsmérelte. A nagyfennefieik nak istiskoltósai az kozmá­­­y is á­n. Paris, aug. 31. A nagykövetek tanácsa tegnap ülést tar­t­ott, a­melyen foglalkozott az albán határ­­megállapító nemzetközi bizottság olasz tagjainak meggyilkolásával. Elhatározták, hogy a francia, a brit és az olasz kormány nevében energikus tiltakozást küldenek a görög kormányhoz és felszólítják, hogy miután Tellini tábornoknak és társainak meggyilkolása görög földön történt, elvár­ják, hogy haladéktalanul szigorú vizsgá­latot indítson a bűnösök kiderítésére. Az angol sajt­ó felfogása London, aug. 31. A sajtó behatóan foglalkozik az olasz­­görög konfliktussal. A lapok mérsékletet ajánlanak az olasz kormánynak és a vi­szálynak a népszövetség elé való utalása mellett foglalnak állást. Beo*E3ra3 Eap©Sc az olasz­görög — A vilí­ghéiísopifiS ntegelüzű és a mossani eseményed kö­­zö iti Ssasonléság. —• Berlu, aug. 31. A berlini lapok behatóan tárgyalják az olasz-görög viszályt. Majdnem egybe­hangzóan kiemelik azt a hasonlatosságot, a­mely a mostani eset és a világháború kitörésére alkalmat szolgáltató szerajevói gyilkosság között fennforog. A Lokalanzeiger a következőket írja: Egyik állam, a­mely Németországot még mindig bűnösnek vádolja a világháború kitöréséért, most hasonló helyzetbe jut, mint a minőben Ausztria volt 1914-ben és hasonlóképpen cselekszik is, noha tízszerte kevesebb oka van erre, mint Ausztriának volt. A Vossische Zeitung szerint Mussolini kétségtelenül kardcsapás nélkül nagy győ­zelmet üthet, de evvel mégsem csökkent az Európa délkeleti részén felhalmozott gyúj­tőanyag tömege. A Berliner Tagblatt kijelenti, hogy Né­metország mélységes megvetéssel ítéli el a kötelességteljesítő tisztek ellen elkövetett véres merényletet, de mégis azt kívánja, vajha sikerülne tárgyalások útján és köl­csönös engedékenységgel a legrosszabb lehetőséget elhárítani. Oltár és tűzhely. — Charles Read regénye. — Az a hatalmas kétkötetes regény, me­lyet a Géniusz könyvkiadó társaság igen szép formátumban és kiállításban adott a könyvpiacra, a legérdekesebb, legtartalma­sabb és legélvezetesebb olvasmányok egyike. Charles Read, az angol regényíró, a reneszánsz korból mond nekünk histó­riát. Egy hollandul fiatal­ember történetét meséli el, a­ki művészvérétől, meg boldog­talan szerelmétől űzetve, elindul Hollan­dián, Németországon, Burgundián, Fran­ciaországon keresztül Itáliába, a művészet ígéretföldjére Rómába, hogy mint első­rendű latin és görög szövegíró hírnevet és pénzt szerezzen magának. Mi minden tör­ténik Eliassoen Gerarddal a hosszú uton keresztül? Miféle csodálatos kalandokon, találkozásokon, eseményeken megy keresz­tül, mint formálják, gyúrják, alakítják ezek át a lelkét, ez voltaképpen az egyenes .Vonal, melyen a regény menete halad. Eliassoen Gerard fia egy lelkes, derék hol­landus posztókereskedőnek, beleszeret egy szegény orvos csodaszép leányába, Marga­réta Brandtba. A kiválóan tehetséges, szép és ügyes fiatalembert papnak szánták szü­lei és így természetesen ellenzik a házassá­got. Segítségükre van a város polgármes­tere, a­ki Margaréta apját gazul meglopta és fél, hogyha a derék, okos, tudós fiatal­ember a Brandt-családba kerül, kiderül a titok. Alávaló fortély segítségével kiüldözi szülővárosából a fiatalembert, a­ki szülői akarata ellenére eljegyezte Margaréta Brandtot és az akkori szokás szerint, há­zassági levelet is adott neki. Gerard hátat fordít hazájának, hogy Rómában hirt, di­csőséget, vagyont szerezve, visszatérjen kedveséhez. Németországban találkozik a Berlin, aug. 31. A görög kormány válasza a Vossische Zeitung szerint ma délben érkezett meg Rómába. Irányadó helyen természetesnek találják az olasz követelések visszautasí­tását. Általános a meggyőződés, hogy a kocka eldőlt, Olaszországnak cselekednie kell. Hogy mennyire egységes Olaszország hangulata, kitűnik abból is, hogy ellenzéki lapok is szolidárisnak vallják magukat az energikus fellépésre elszánt kormánnyal, legderekabb, legkedvesebb legények egyi­kével, kivel csak regényíró megajándékoz­hat bennünket. Egy fiatal katolai lesz hosszú időn át útitársa, a burgundi Denys. Denys állandóan olyan veszettül káromko­dik és úgy szalad minden szoknya után, hogy a jámbor életű, szűzies gondolkozása Gerard félti Denys örök üdvösségét. De aztán megvigasztalódik, mert hiszen ta­pasztalásból tudja, hogy Denys lelke éppen olyan erős, merész, tüzes és bátor, mint a milyen hűséges, szerető, gyöngéd a szive s mint a milyen ötletes, kedves és mulattató az elméje. A Gerard és Denys kóborlása alatt feltárul előttünk az egész XV. század­beli Németország várgrófjaival, lovag­jaival, polgármestereivel, szerzeteseivel, papjaival, doktoraival, kuruzslóival, korcs­­márosaival, rablóival, gyilkosaival, előkelő hölgyeivel és korcsmárosleánykáival együtt. íme, itt van­­előttünk a XV. század Né­metországa. Húsz János máglyája még füstölög. Az egyház vaskézzel nyomja el azt, a­mit a hét halálos bűnnél is jobban üldöz: az eretnekséget. A reneszánsz, mely büszkén hirdette magáról, hogy a klasszikus kort támasztotta fel, voltakép­pen ennél sokkal grandiózusabb munkát végzett, mert átadta az ókor tudását az újkor értelmének. Soha ehhez hasonló méretű és fontosságú forradalom az em­beriség újabb történetében nem zajlott le. Vajúdott az egész Európa és a világrész vajúdásából megszületett az új­kor és a modern ember. Az újkor három sorsdöntő forradalmat élt át: a reneszánszot, a re­formációt és a francia forradalmat. De a két utóbbi sem hatásában, sem jelentősé­gében nem mérkőzhetik az elsővel. A re­neszánsz a mi apánk, a mi anyánk. Azért fordulunk felé olyan kiapadhatatlan érdek­lődéssel és tudásvággyal. A saját bölcsőnk­nél vagyunk. Tegnap éjszaka a rendőrség nagyobb ará­­nyú és következéseiben igen komoly ter­mészetű bűncselekmény előkészületeit lep­lezte le. Az Ébredő Magyarok Egyesületé­nek több alkalmazottja és tagja van súlyo­san kompromittálva az ügyben, a­melynek kusza részletei még egyáltalában nincse­nek tisztázva. Annyit máris megállapított a rendőrség tegnapi és mai nyomozása, hogy államellenes bűncselekmények előké­szítéséről volt szó, a­melyeknek sötét poli­tikai háttere van. Az ügy ma délelőtt a nemztgyűlésen is szóba került. Kiss Menyhért napirend előtt kérdést intézett a belügyminiszterhez az Ébredő Magyarok Egyesülete alkalma­zottainak elfogatásáért és szabadlábra he­lyezésüket követelte. Rakovszky Iván bel­ügyminiszter erős szavakkal felelt Kiss Menyhértnek és kijelentette, hogy konkrét bizonyítékok vannak a kezében, a­melyek szerint az elfogott emberek nagyon komoly és nagyon súlyos államellenes bűncselek­ményt akartak elkövetni. Az egész ügy leleplezését megelőzően nagyobb szabású tanácskozás volt a főkapi­tányságon Rakovszky Iván belügyminisz­ter és Marinovics Jenő főkapitány között és ezután indult meg teljes erővel a rend­őri eljárás. Ma délelőtt a rendőrség veze­tői szintén hosszabb tanácskozást tartottak a tovább nyomozás megúsztása céljából, este pedig nagy rendőri készültséggel meg­szállották az Ébredők sörház­ utcai szék­házát, ott házkutatást tartottak és számos iratot vittek el. De nézzük tovább Gerardot, a­ki hűsé­ges szívvel testét-lelkét tisztán megőrizve Margarette számára, egy hajótörés után eljutott Rómába. Hogy Charles Read, a­kit Dickens-tanítványnak tartanak, milyen önálló, erős szellem, annak bizonyságául elég volna a hajótörés jelenetét végigol­vasni. Hányféle embertípust tud itt meg­­érzékíteni!... Itt van a kalmár, a­ki pén­­zeszsákjáért jajgat, itt a dominikánus szerzetes, a­ki a fedélzeten, mikor a ha­lál hulláma már locsolja lábát, menydörgő szóval inti az embereket, hogy ne nyomo­rult földi életükért reszkessenek, hanem halhatatlan lelkükért­­ és örök üdvössé­gükért. S a félig már elmerült hajón gyóntat, feloldoz, rendületlen komorság­gal, minden szánalom, megindulás nélkül. Mert nem a gyöngédlelkű papok közül való ez a Fra Geronimo, hanem elszánt, kemény katona, mint volt ama spanyol lovag, ama Lajosa Ignác, a­kinek vitézsé­géről, harci tüzéről, kegyetlen erejéről lantosok énekeltek, míg csak egyszer el­dobta kardját, vértjét és Krisztus harcosa lett. Ilyenforma ember ez a Fra Geronimo, a­ki menti a lelkeket és óriási, szinte em­berfeletti erejével menti az életet is. Aztán kiúszva a partra, hátra sem néz a halot­takat sirató, vagy az élőknek ujjongó néptömegre, komor, elszánt, kemény lép­tekkel indul el klastroma felé. Ott van a hajón egy fiatal római asszony, a­ki fehér arccal, de nyugodtan ül helyén és kis gyermekét szoptatja a halálrajongás köze­pette. Közrendű nő volt — mint Charles Read mondja, de ki tudja mit örökölt át vérében a világ legnemesebb fajtájából, talán azt, hogy a halált minden körülmé­nyek között méltóságteljesen kell fogadni. Gerard Rómában bejut a tudományt kedvelő főpapok, szerzetesek, bíborosok házába, bejut a világhírű humanista tudó­sokhoz, sőt bejut magához a pápához is, a Tegnap este nyolc óra tájban a Molnár­­utca 8. számú házat, a­melyben Tapcsagics Mujaga, népies nevén „Csicsó bácsi“ korcsmája volt, nagyszámú rendőri ké­szültség vette körül. A készültséget Hor­váth Antal rendőrtanácsos vezette és részt vett benne két tisztviselő, 18 rendőr, több­ kerületi és belügyminisztériumi detektív. Kilenc órakor a rendőrök megrohanták a korcsmát és a benn tartózkodó 30—40 embert igazolásra szólították föl. Az egyik asztalnál mintegy tizenöt ember ült, fiatal­emberek ólmosbotokkal és bikacsökkel fel­szerelve és több iparos külsejű ember. Az igazoltatás lefolyása után tizenkét embert állítottak elő a szerb­ utcai rendőrkapitány­ságra. A kis korcsmából egyesek, közöttük egy Raád Barnabás nevű fiatalember nyomban az Ébredő Magyarok Egyesületének Sör­­­ház­ utca 3. szám­ alatti székházába siettek, a­hová hírül vitték, hogy „Csicsó bácsit” korcsmájából a rendőrség vitte el társai­kat, a­kik az EME-vel szoros kapcsolatban állnak. Raád Árpád és Nagy Bertalan, az EME alkalmazottai ezután a szerb­ utcai kapi­tányságra jutottak, hogy közbenjárjanak elfogott társaik érdekében. Megérkezésük után azonban a rendőrség őket is azonnal őrizetbe vette és mint gyanúsítottakat, őket is kihallgatás alá fogta. A szerb­ utcai kapitányságon ezalatt ki­hallgatták az elfogott ébredőket, közöttük Apor Viktor volt főhadnagyot, az EME nemzetvédelmi osztályának helyettes veze­tőjét, továbbá­­Raád Árpádot, Nagy Berta­lant, Nagy Albertet, Zsíros Jánost és Krata­kinek Plutarchost másolja. Itt van aztán megint egy csodálatos fejezet, mikor a pápa megmagyarázza Gerardnak, meg egy fiatal, hóbortos testőrkapitánynak, hogy az állatok Isten által figyelembe vett lé­nyek és részesülhetnek az egyház jóindu­latában. A pápa előrebocsátja, hogy a­mit mond, korántsem teológia s nem is Szent Péter utódja mondja, csak egy békességet szerető öreg ember tesz igazságot a két hirtelenkedő, hevesvérű ifjú között. Ne fe­ledjük, hogy a pápa, a kiről Charles Read beszél, ama II. Pius, a ki mint Aeneas Sylvius Piccolomini korának első tudósa, legékesebb stilisztája s legelmésebb írója volt. S előadása, melyet a két hevesvérű ifjúnak tart, csupa olasz báj, ötlet, kel­lem, finomság, fordulat. Hogy ezt egy an­gol szerző meg tudta csinálni, az igazán az irói alkalmazkodás legeklatánsabb bizo­nyítéka. Mert lehet, hogy az angol joggal tartja magát a világ legelső nemzetének, de ha bájt, kellemet,, könnyedséget, grá­ciát keresek, akkor nem az ő irodalmuk­ban kutatok. Charles Read regénye hatal­mas, tömör kompozíció, nagy perspektívá­val belátja és átfogja az egész kort, a­melyről mesél. Egyes fejezetei pedig olyan nemesek és kicsiszoltak, mint valami finom ötvösmunka. Gerard jámbor istenfélelemben, szorgal­masan dolgozik és gyűjti a pénzt, hogy Hollandiába visszatérve, Margarétájával együtt otthont alapítson. Hűséges marad kedveséhez a legerősebb kísértések közel pette is. Ezalatt odahaza a szép Margarétái­nak fia született. Mert a polgármester alá­való üldözésében nem a börtön volt az igazi veszedelem, hanem hogy a fiatal pár a menekülés után, a halálos veszedelmek­től szabadulva, egyedül, őrizet nélkül ma­rad. Margarétának már hiteles eljegyzési levele volt Gerardtól, ez olyan döntő fent Budapesti Hírlap 1923 szeptember 1. (196. sz.) A isí@toS«5 eüsnt&aséís Sehefi^sés®. London, aug. 31. A legutóbbi újsághírek szerint az olasz kormány a görög választ nem tekinti ki­elégítőnek. Ideérkezett jelentések szerint egy görög hajót, a­mely a brindisii kikö­tőből Görögországba indult, visszatartot­tak. A vészhírek ellenére az a vélemény uralkodik Angolországban, hogy a mér­­­­sékletre intő tanácsoknak, a­melyek mind­két félhez érkeznek, az lesz a hatása, hogy az olasz-görög konfliktust békésen fogják elintézni. Az angol lapok kiemelik azt, hogy Olasz­országban nagy rokonszenvvel fogadták Britanniának azt a lépését, a­mellyel az olaszok ellen elkövetett sértést, a­mely az összes szövetséges nagyhatalmak sértésének tekinthető, magáévá tette. Az összes nagy­hatalmak azért őrzik át a sértés nagyságát, mivel az olasz tisztek tulajdonképpen a nagykövetek tanácsának határ­ozmánya­it vitték keresztül. A eldőlt. Az olaszok Korfu­s, Bécs, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) Római jelentés szerint a kormány félhivatalos lapja, a Corriera d'Italia­, rendkívüli kiadást adott ki, a­melyben a következőket írja: Tekin­tettel arra, hogy az olasz kormány az ulti­mátumára kapott görög választ nem ta­lálta kielégítőnek és elfogadhatónak, egy to­rpedórombolót küldött Korfu sziget elé. A naszád felszólította a sziget parancsno­kát, hogy a szigetet adja át. Egyidejűen egy sorhadihajó is Korfu szigetéhez indult A félhivatalos lap rendkívüli kiadásában közölt híradást a Giornale d'Italia is meg­erősíti. A lap közlése szerint nem ellensé­ges aktusról van szó, csupán arról, hogy Olaszország büntetésképpen veszi birto­kába a szigetet, hogy ezzel a zálogot bizto­sítsa magának az ultimátumában közölt követeléseknek teljesítését. Bécs, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) Római jelentés szerint Mussolini a mai minisztertanácson felolvastatta a görög válaszjegyzék pontos és hiteles szövegét, a­melyről kijelentette, hogy nem találja kielégítőnek. A hadügy és a tengerészetügyi miniszter beszámolt a minisztertanácsnak az eddig tett intézke­désekről. Hir szerint Korfu megszállását még a mai napon végrehajtják. E30 sgseSerg.­üäzliisftsifäs az É tarsal­isfh szSiiiisizsiliasi. tfsasz éhwaM áSBameIS©w®s büncselefcméfiay misfit örSaefiase vettek. — SPoSStyfesti pesccs fcészlifi ? — SS fe©l«äg§S$g8Si8BiSEfc®fi’' SS ff gÉZilüBE ntyHilfkOZOft a SefapfCKEtaftasohrőIL — Az esemény lefolyásáról részletes tudó­­sításunk a következő: fa Sefm’fiezfafiásoBe.

Next