Budapesti Hírlap, 1924. február (44. évfolyam, 27–50. szám)

1924-02-29 / 50. szám

2 Ifi#8Sli®Ä«PB*Sa!5Sgj feafemai BBionörzé!»©. London, febr. 28. A németországi katonai ellenőrzésre vo­natkozóan a’ fleuter-iroda kijelenti, hogy Anglia élénken óhajtja a ruhrvidéki meg­szállás előtti állapot visszaállítását. A kor­mány azon a nézeten van, hogy a jelenlegi ellenőrző­ bizottságot garanciabizottság he­lyettesíthetné. Páris, febr. 28. (Havas.) Bourgeois tábornok a szenátus külügyi bizottságában nyilatkozatot tett a németországi ellenőrző-bizottság munkála­tairól. Utalt azokra a nehézségekre, me­lyekkel a bizottság a helyi hatóságok ré­széről találkozik, ezek a hatóságok ugyanis rendszeresen vonakodnak a bizottság mun­kálatait megkönnyíteni. A ruhrvidéki megszállás óta az egész ellenőrzés a gyakorlatban megszűnt. Német­ország nem respektálja a tényleges kato­nai állománynak a békeszerződésben meg­állapított számszerű adatait. Önkénteseket toboroz, tartalékos tiszteket fegyvergyakor­­latra hiv be s a szászországi és thüringiai eseményeidrel kapcsolatban valósággal moz­gósítási kísérle­teket, tett. Felszólalása vé­gén a tábornok hangsúlyozta az ellenőrzés folytatásának szükségét. laOTEST! HlrSiAP 1924 Februar 29. 759. szf vés 5t«fos»S2c®sfe®s9 sst©§§saS§sai©ifféSB a lsaf©i®ai felvételes elteltei. Berlin, febr. 28. (Wolff.) A birodalmi elnök rendeletet adott fel a katonai kivételes állapot felfüg­gesztéséről és az államellenes törekvések elhárításáról. A rendelet érvényen kívül he­lyezi a személyes szabadságnak a sajtósza­badságra és az egyesülési jognak korábbi rendeletekben foglalt korlátozásait. Az al­kotmányos államforma törvényellenes meg­változtatására irányuló törekvések elhárí­tása céljából a belügyminiszter, vagy a pol­gári közigazgatásnak általa megállapított hatósága jogosult a szükséges intézkedések megtételére. Szabad ég alatt gyűléseket vagy utcákon és köztereken felvonulásokat rendezni tilos. A rendelet ellen vétőket fog­házzal és pénzbüntetéssel sújtják. n feälliSisäea äSissp«? msgswhinSeäS­set S as*®psaösfe®»»'.*s tri»iIrt«gM» ban nem fogäik­st is szívesen. Brezda, febr. 28. (Wolff.) Held miniszterelnök az ország­gyűlésen a német nemzetiek bizalmatlan­­sági indítványának vitája során kijelen­tette, hogy Németországban mindenütt ked­vezően fogadták a kivételes állapot felfüg­gesztéséről szóló hírt, csupán Szászország­ban és Türingiában nem. Ez bizonyos mér­tékben érthető, mert itt legutóbb zavargá­sok voltak. Müller tábornok a mostani kormánynak tett azt az ígéretet, hogy az ostromállapotot a lehető legészrevehetet­­lenebbé teszi, teljes mértékben megtartotta. A kivételes állapot kérdésében a szász kor­mánynak módjában van és hajlandó min­den állami eszközt föltétlenül igénybe venni, ha bármely oldalról megzavarnák a ren­det és a nyugalmat. 19 re««!«*«* csatit pCsv!?®«s haré-Byes Bajorepsaagreats. Berlin, febr. 28. (Wolff.) Jarres birodalmi belügyminisz­ter a birodalmi elnöknek a kivételes kato­nai állapot megszüntetéséről kiadott rende­lete alapján elrendelte, hogy Bajorországra ne alkalmazzák a rendelet 2­­. §-ait, te­kintettel arra, hogy ott messzebbmenő ki­vételes állapot van érvényben. Eltiltotta továbbá, hogy katonai eszközöket, különö­sen katonai fegyvereket és lőszert kínálja­nak fel, vagy pe­­ig átengedjenek olyan sze­mélyeknek, a­kik ezek tartására nem jogo­sultak. Ugyancsak eltiltja a fegyverek szer­zésének vagy átengedésének közvetítését is. A tilalom alá nem esnek azoknak a cégek­nek oly hivatalos hatóságok részére való szállításai, a­melyek jogosultak közegeiket e tárgyakkal ellátni, a­mely cégeknek a szövetségesközi ellenőrző bizottság engedé­lyezett a békeszerződés alapján. SS litoéieles áSinpot nem katonai SopísibSusm flowBlbtopa äs fenmapad. Berlin, febr. 28. A birodalmi belügyminiszter a birodalmi gyűlésben a katonai kivételes állapot meg­szüntetése miatt különösen Szászország ré­széről megnyilvánult aggodalmakkal szem­ben közölte, hogy a szász kormány a biro­dalmi kormánnyal szemben vállalta a fele­lősséget is, hogy az országos rendőrség­gel és a katonai parancsnokok által felál­lít­ott kisegítő rendőrséggel fenn fogja tar­tani a rendet. A kivételes állapotot teljesen felfüggeszteni még nem lehet. A birodalmi kormány el van szánva hogy kíméletlenül szembeszáll a még ma is megnyilvánuló fe­nyegető törekvésekkel, a­melyek arra irá­nyulnak, hogy az alkotmányos államforma megváltoztatását törvényellenes módon ki­­kényszerítsék, akár jobbról, akár balról jönnének is e kísérletek A felforgató irány­zatok elhárítása céljából a kivételes állapot nem katonai formában tovább is meg­marad. Md’sas ©leféa* §©ssz SSX 8S| »Bl8«2.SSX&S. Bécs, febr 28. (Saját tudósítónktól.) Berlini jelentés szerint a birodalmi gyűlés feloszlatása kér­désében valószínűleg kompromisszumot köt a kormány a pártokkal. A német néppárt azt javasolja, hogy a birodalmi gyűlés má­jus 4-ig maradjon együtt és mindjárt a kö­vetkező napon, május 5 én ejtsék meg a választásokat. A kormány a néppárt javas­latát tárgyalási alapul elfogadta s a jelek szerint ezen az alapon megegyezésre is jutnak. az angol alsóház en­dra Henderson miniszter beszédéről. — Slsa© Mmi'i és Oserge SSssszéai®. — IS válság elsimult. — IS Bt©iíE©s*HalásgoSi lentondfih a szavazásról. London, febr. 28. (Wolff.) Az alsóházi vita további folya­mán Mac Neill utalt arra, hogy a francia sajtó Henderson beszédének igen nagy je­lentőséget tulajdonít. Azt a kérdést intézte a miniszterelnökhöz, várjon végérvényesen visszaveti-e a Henderson részéről lényeges­nek minősített politikát és felvetette a kér­dést, hogy mit tesz ebben az esetben Hen­derson? Macdonald kijelentette, hogy Mac Nei­ll beszéde egyike a legkórosabb beszédeknek, a­melyet a parlament felelőtlen tagja tisz­táza pártcélokból oly kényes tárgyalások idején mondott, a­melyek remélhetően örökre megváltoztatják Európa helyzetét. Macdonald azt kérdezte Mac Neilltől, hogy veszélyeztetni akarja-e Franciaország és az angol kormány jó viszonyát? Henderson a választási küzdelemben nyilvánvalóan azt hitte, hogy bár miniszteri állást tölt be, mint magánember is beszélhet. Mac Neill nem éri el azt, hogy Hender­son lemond. Macdonald azzal folytatta, hogy a külpoli­tikáról tett kijelentései jelzik a kormány politikáját s­­, mint miniszterelnök, helyt­áll ezért a politikáért. Ez bizonyára ele­gendő. Lloyd George Henderson beszédét hallat­lan indiszkréciónak nyilvánította. Macdo­nald most minden kétséget kizár a kormány szándékai tekintetében. Akárhogy is véle­kedjék valaki a Versailles- szerződésről, mégis ez a szerződés az alapja néhány új európai nemzet fennállásának és ez állapí­totta meg Elszász-Lotharingia hovatartozá­­sát. A revízió szó tehát a legveszélyesebb szó, a­melyet egy miniszter a versaillesi szerződéssel kapcsolatosan használhatott. Egyetlen miniszter sem javasolhatja Euró­pának a vérrel kirajzolt határok revízióját. A­mi a jóvátétel felülvizsgálását illeti, Európában egyetlen ország sincs, a­melyet ne nyugtalanítana, ha a jóvátételt kétséget kizáró módon meg nem állapítják. Ez nem a brit kormány feladata. Franciaország egy lépést sem fog tenni a békeszerződés jóvá­tételi rendelkezésének felülvizsgálása felé. Ha ellenben Franciaország biztosan mérle­gelhetné a jóvátétel összegét, időpontját és az erre szolgáló biztosítékokat úgy talán megtenné ezt a lépést. Baldwin, a­ki a konzervatívok nevében zárta le a vitát, kijelentette, hogy Macdo­nald újabb válaszát bizonyára egész Euró­pában a megkönnyebbülés érzésével fogad­ják. Az ellenzék nem fogja gátolni a mun­káskormányt az európai nehézségek elosz­latásában. London, febr. 28. (Havas.) Az alsóháznak a versaillesi bé­keszerződésről folytatott tegnapi vitája ha­tározat nélkül végződött, miután a konzer­vatívok lemondtak arról, hogy Mac Neill javaslata felett szavazzanak. • A­mi Lloyd George beszédét illeti, egy­előre két momentumot emelünk ki belőle. Megnyugtató az, hogy Henderson beszédét indiszkréciónak mondja. Ellenben azt a ki­jelentését, hogy Európa új határainak re­vízióját egyetlen kormány sem javasolhatja, csak annak tulajdoníthatjuk, hogy abba a vérbe, mellyel ezeket a határokat kirajzol­ták, ő is belemártotta az ujját és ő is raj­zolta a határokat. Hitünk, hogy a kormá­nyok mulandók, de a vérrel kirajzolt ha­tárok sem lesznek állandók. Si5©neSßB*soia Sissxédéesofe wässzh­aagjjia» - £9 hisaBai'aaisA Megess kos sdíc fléi a békeszépzsidések­ pevnsidiátAI.­­Henderson munkáspárti angol belügy­miniszternek a békeszerződések revíziójára vonatkozó kijelentése nagy megrökönyö­dést keltett különösen a kis­ antantállamok­­ban, a­melyeknek a békeszerződés a leg­nagyobb koncot juttatta, melyet sehogysem tudtak megemészteni. A cseh sajtó is beha­tóan foglalkozik Henderson beszédével s érdemes néhány megállapítását ismertetni, így a Lidove Noviny „Egy veszedelmes jelszó“ címmel a többek között azt írja, hogy minden könnyelmű kijelentés, melyet a békeszerződések revíziójáról tesznek, új háború veszedelmét idézi föl. Cecil lord Angliának a nemzetek szövetségében levő kiküldöttje a békeszerződések revíziójának jelszavát határozott módon visszautasította. A békeszerződések, véli a lap, elég ruga­nyosak és esetleg megváltoztatható részeik is vannak. E változtatások végrehajtásával a­ nemzetek szövetsége van megbízva. Hen­derson kijelentése a békeszerződések reví­ziójának a szükségességéről lényegében csak választási agitációs eszköz, a­mellyel képviselővé való megválasztását kívánja el­érni. A Pravo Lidu magától értetődőnek tartja, hogy a munkáspártnak az a kate­­górikus kongresszusi és határozati hangja, mely Henderson beszédében kifejezésre jut, lényegesen eltér a munkáspárt gyakor­lati politikájának hangjától. Henderson beszédje végeredményében inkább taktikai, mint igazi tendenciák kifejezése. Macdonald miniszterelnök nem változtatta meg abbeli fölfogását, hogy a jövendő békepolitikának a nemzetek szövetsége az eszköze. London, febr. 28. (Reuters) A burnleyi pótválasztáson Hen­derson belügyminisztert 21571 szavazattal képviselővé választották. Camps konzerva­tív jelölt 17.534 szavazatot kapott H | nemzetiségi pontika. — S3 RBinzsSgplés éötése. — neSü&ien miMÍígzÉ©eísls88l« a nemzetiségi pwSlfiafeáiról» — KretaeissSsepgi fetaSfusz­­«sffigisisEpea* 53 testnevelésről. — Hz elBenszéltefl­ista^íc. — A nemzetgyűlés ma dicséretes munka­­kedvvel látott a dolgához. Arról tárgyaltak, hogy a nemzeti kisebbségeket nyelvük használata dolgában micsoda jogok illetik meg a közhivatalok előtt. Móser Ernő, Zsirkay János, Pintér László szóltak a ja­vaslathoz. Okosan, higgadtan beszéltek, pártkülönbség nélkül figyelemi hallgat­ták őket. Hol lenne már az ország, ha az elmúlt négy évben ilyen komolyan tanács­koztak volna? Bethlen István miniszterelnök válaszolt a tegnapi és a mai vita szónokainak. Meg­világította a nemzetiségi kérdés fejlődési állomásait és rámutatott a követendő új irányra. Kívánatos volna, hogy a köztu­datba menjen át, a­mit a háború előtti nemzetiségi politika védelmére mondott. A magyar közvélemény egy része maga is el­hitte, a­mit halálos ellenségeink hirdetnek, hogy Magyarországot hibás nemzetiségi po­litikája döntődő romlásba. Statisztikai ada­tok cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy mi nem nyomtuk el nemzetiségeink kultúráját a mi szerbjeink, oláhjaink közt nem volt annyi analfabéta, mint Szerbiában és Ro­mániában. Hatóságaink sohasem üldözték a nemzetiségeket, a­mennyiben volt hiba a közigazgatásban, a magyar is megszen­vedte. Az a kritika sem helytálló, hogy a nemzetiségek nem szakadtak volna el, ha kellő időben több jogot kaptak volna. Ausztriában már jó néhány évvel­­a há­ború előtt az általános választójogot lép­tették életbe és nemzetiségei a csehekkel az élükön, mégis szétszedték Ausztriát. A­mit pedig az utódállamokban művelnek a magyar kisebbséggel, az nem szolgálhat nekünk példaképül. Ezt elsős­orban ma m­ar véreink szenvednék meg. A megváltozott helyzet és Trianon új ösvények keresésére szólítanak bennünket a nemzetiségi kérdés­ben. Régi nemzetiségi törvényünk szelle­mét ma sem kell megtagadnunk. Csak ott hibáztuk el, hogy a nyelvet összetévesztet­tük a haza­fi­sággal. A magyar nyelv tudása még nem biztosítéka a hűségnek. A­kik oktató nyelvül az anyanyelvüket óhajtják azoknak meg kell adni. Ez nincs ellentét­ben a hazafisággal. A nemzetiségek jogait a nyelv és a kulturális intézmények terü­letein biztosítanunk és ápolnunk kell. Az új nemzetiségi politikának ezek a kiinduló pontjai. A miniszterelnököt általános figyelemmel hallgatták és minden oldalról biztatták fej­tegetéseinek kiszélesítésére. A javaslat elfo­gadása után Klebelsberg Kunó gróf kul­tuszminiszter a testnevelésről szóló javasla­tát ajánlotta a nemzetgyűlés jóakaratába Nagy szempontokból fejtegette a kérdés fontosságát, a sport demokratizálásának szükségességét, a legszükségesebb tennivaló­kat. Klebelsberg igen meleg szavakkal em­lékezett meg Kállay expénzügyminiszterrel, ki mindenkor a legnagyobb megértéssel vi­seltetett a kulturális intézményeink szük­séglete iránt és a mostani javaslat megvaló­sításához is hozzájárult A nemzetgyűlés megéljenezte és megtap­solta a kultuszminisztert, az utána felszó­laló Szilágyi Lajos is köszönetet mondott neki a javaslatért. Szilágyi a javaslatról csak annyit mondott, hogy egyhangúan kell elfogadni és aztán a Ház engedelmével a sajtó támadásai ellen védelmébe vette a most alakult ellenzéki blokkot. Némely sajtó­orgánum ráfogta az ellenzéki pártok egyesülésére, hogy koncentrációs kabinetet akarnak kierőszakolni, októbrista mozgal­mat indítanak, obstrukcióra készülnek és versenyfutást rendeznek a hatalomért Ebből semmi sem igaz, valamint az sem igaz, hogy az egyesülés elvtagadás alapján történt A valóság az, hogy az ellenzéki pártok a király­kérdés, a zsidókérdés, az oktobrizmus és mi egyéb kikapcsolásával egységesen akarnak fellépni a pénzügyi ja­vaslatokkal szemben és hogy az egyesült ellenzék vitarendezője az a szónok lesz, aki igen barátságtalanul nyilatkozott a barát­ságtalan sajtóról és körülbelül azt mondta, hogy a sajtó hagyjon nekik békét, ők füg­getlenül a sajtó véleményétől a maguk ön­álló meggyőződésére fognak támaszkodni. Megállapítjuk, hogy Szilágyi pörölése nem igen fogott az újságírókon, ők tudják leg­hitelesebben, hogy mindig a pártpolitika érdekében próbálják megtéveszteni és ki­használni a sajtót. Az ülés végén az elnök napirendi indít­ványa ellenében Gömbös Gyula azt java­solta, hogy a holnapi ülés napirendjén Csáky honvédminiszter tegyen jelentést Győrffy László őrnagy-hadbíró elhelyezésé­ről- De a fajvédőkön kívül csak Wolff Ká­roly és Hegyeshalmy Lajos szavaztak az el­nök napirendi indítványa ellen. az ülés lefolyása. Scitovszky Béla elnök 11 órakor nyi­totta meg az ülést és jelentette, hogy már­cius 3-án a parlamentben nagyobb arányú fogadóest lesz, melynek jövedelmét a tüdő­­vész ellen való küzdelem céljaira fordítják. A nemzetgyűlés mindig kivette a részét a jótékonyság gyakorlásából s most is e nagy és nemes cél szolgálatában csatla­kozni kívánt azokhoz, a­kik adományaikkal példát nyújtanak a nemzetmentő cél elő­mozdítására. Előzetes megáll­apodás alap­ján fölhatalmazást kér a nemzetgyűléstől, hogy a gyűjtés javára valamennyi képvi­selő illetményéből 200.000 koronát levon­hasson. A Ház egyhangúan megadta a föl­hatalmazást. S3 MseSsfcss&ggg Moser Ernő — az első felszólaló — min­denekelőtt rámutatott arra, hogy a javaslat tulajdonképpen túlhaladott álláspont, mert Magyarországon a nemzetiségek már évszá­zadok óta a legteljesebb szabadságot élvez­ték. Történelmi visszapillantást vet a nem­zetiségi kérdésre és azt bizonyítja, hogy Magyarország volt az, melynek a múltban sokszor védekeznie kellett a nemzetiségek­kel szemben és nem fordítva: a nemzetisé­geknek a magyarság ellen. A háborút a nagyhatalmak állítóan az elnyomott nem­zetiségek felszabadítása érdekében is visel­ték. Ennek a célnak kellett, úgy látszik, az ezeréves egységes magyar államot is felál­dozni. Ezt bizonyítja egyébként Scotus Via­tor és Ernest Denis — a magyarság két is­mert ellenségének — titkos memoranduma is, a­melyet 1918. októberében adtak át az antantnak. Ennek a memorandumnak, a­mely a békekonferencián az ország feldara­bolásához vezetett, hatodik pontja így szól: „A független Csehország — Csehországból, Morvaországból, Szilézia egy részéből és Észak-Magyarország tót megyéiből alko­tandó meg. — Erdély és Magyarország ro­mán kerületei és Dél-Bukovina a román ki­rálysággal egyesitendők. — Egységes és független délszláv állam alkotandó, mely áll Szerbia és Montenegró szabad királysá­

Next