Budapesti Hírlap, 1924. március (44. évfolyam, 51–75. szám)
1924-03-28 / 73. szám
I . IB belföldi kölcsön és egyéb javaslatok. Bethlen István gróf miniszterelnök: Tisztelt nemzetgyűlés! Van szerencsém beterjeszteni az állami háztartás egyensúlyba hozásáról, a magyar nemzeti vagyon létesítésének alapjáról szóló, az állami háztartás hiányának fedezése céljából fölveendő belföldi kölcsönről és az olasz királyi kormánnyal a múlt év március 27-én kötött pénzügyi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Kérem a tisztelt nemzetgyűlést, hogy az osztályok mellőzésével a javaslatokat a parlament pénzügyi, közgazdasági és jogi bizottságaihoz tegyék át. Ugyancsak kérem a tisztelt nemzetgyűlést, hogy a már beterjesztett 371. számú javaslatot — mely a cseh-szlovák köztársasággal kötött egyezmény becikkelyezéséről szól — ezekkel a javaslatokkal együtt tárgyalják le a bizottságok és ugyancsak együtt tegyenek jelentést azokról a nemzetgyűlésen. (Percekig tartó óriás zaj balról.) Zsirkay János:Vád alá kell helyezni a kormányt. Baross János azt indítványozza, hogy a javaslatot külpolitikai jelentőségénél fogva a külügyi bizottsághoz is utasítsák. Bethlen István gróf miniszterelnök kijelenti, hogy a benyújtott törvényjavaslatok elsősorban pénzügyi és közgazdasági tartalmúak s a külpolitikai vonatkozások nem oly fontosak bennük, mint a pénzügyiek. Ezért kéri Baross indítványának a mellőzését. A Ház a miniszterelnök indítványát fogadta el. Az elnök azután szavazásra tette föl a miniszterelnöknek azt az indítványát, hogy a cseh-szlovák egyezmény becikkelyezéséről szóló javaslatot is a most benyújtott javaslatokkal együtt tárgyalják. Baross János: Ezt a javaslatot különösen külügyi kérdésnek tekinti s ezért újra kéri a külügyi bizottsághoz való utasítását. (Nagy zaj balról.). Az elnök folyton csönget, miközben Bethlen István gróf miniszterelnök és Horváth Zoltán egyszerre szólásra állnak föl, de azután a miniszterelnök leül. Nagy Ernő (Horváthra mutat): ő a nemzet nevében beszél! (Viharos derültség.) Az elnök arra kéri a zajongó képviselőket, hogy csöndben hallgassák meg a szónokokat, mert sokkal komolyabb időket élünk, semhogy állandó zajongással lehetne megzavarni a tanácskozást. (Élénk helyeslés jobbról.) Horváth Zilán arra kéri a miniszterelnököt, mjl egy Baross indítványával szemben engedjen makacs álláspontjából. Az elnök kéri Horváthot, hogy tartózkodjék az ilyen kifejezésektől. Erre a baloldalon újra hatalmas vihar támad, a fajvédők és a Kossuth-pártiak szenvedelmesen kiáltják: " Ez elnöki diktatúra! Mégis csak hallatlan! Ezt nem lehet tűrni! Horváth Zoltán végre perceke múlva szóhoz jut, de ekkor újra kitör a lárma, a kormánypárti oldalról felugrik Varsányi Gábor ési öklével hosszasan fenyegeti a baloldali képviselőket. A szocialisták ingerülten .Varsányinak támadnak és azt kiáltják felé: Pfuj! Pfuj! Horváth Zoltán ezután azt mondotta, hogy ezt a kérdést a szavazással eldönteni nem lehet, most van igazán szükség az egész ország összefogására. Hedry Lőrinc Tessék e szavakat komolyan átérezni! (Nagy zaj.) Horváth Zoltán: E törvényjavaslatok tárgyalásában a nép szabad akaratából bekerült ellenzéknek is részt kell vennie. (Nagy zaj. Helyeslés balról, különösen a fajvédők soraiban.) Nagy Ernő: Kénytelen vagyok Zsirkayval is összeházaodni. (Viharos derültség jobbról.) Még Gulácsyval is. (Zaj.) Horváth Zoltán szintén a külügyi bizottsághoz való utalását kéri a javaslatnak. Ismétli, a miniszterelnök konokul és makacsul zárkózik el indítványai elől. (Nagy zaj.) Az elnöklő Zsitvay Tibor rendreutasítja Horváthot.) (Nagy zaj balról.) A Ház tekintélyének megóvása az elnöki feladata. Eckhardt Tibor: Ilyen elnökkel lehetetlen tárgyalni! Az elnök Eckhardtot rendreutasítja. Bethlen István gróf miniszterelnök: Úgy látja, hogy Baross a cseh egyezséget nem ismeri, nem olvasta, pedig módja lett volna rá. A szerződésben a biztosítótársaságok működéséről van szó, ez tehát nem fontos külügyi kérdés. Az ellenzéken, anélkül, hogy elolvasnák a javaslatokat, némelyek csak a maguk akaratát akarják érvényesíteni a kormánnyal szemben. A Ház többsége Baross és Horváth javaslatával szemben a miniszterelnök javaslatát fogadta el. Újabb minap: Szilágyi Lajos a házszabályokhoz szólott azután, az elnöki hatáskör határait bírálja és az elnök első kötelességének a szólásszabadság megőrzését mondja. Az elnök őt tegnap beszéde alatt folyton zavarta és nem engedte jóformán beszélni. (Ellenmondások jobbról.) Tiltakozik az ellen, hogy ő durván, vagy bántóan beszélt volna. Az ő tegnap használt kifejezései a kétszínűsködésről és alakoskodásról nem voltak durva kifejezések. Az elnök figyelmezteti, hogy a házszabályok értelmében az elnök magatartását a rendreutasítások alkalmával nem szabad vita tárgyává tenni. A kifejezés sértő-e vagy sem, az elnök diszkrecionális joga megállapítani. Erről senki sem vitatkozhatik. (Helyeslés jobbról. Tiltakozások balról.) Szilágyi Lajos azt vitatja, hogy az elnök vele szemben helytelenül alkalmazta a házszabályokat. Az elnök újra figyelmezteti, hogy ne bírálja az elnökséget. (Nagy zaj és tiltakozások balról.) Szilágyi Lajos: Az elnök megvonhatja tőle a szót, de neki joga van az elnök maga- tartását bírálni. (Nagy zaj. Fölkiáltások balról: Ez klotür!) Ő nem sértette meg tegnap a parlamenti illemet. Felolvassa a túloldalról ellene tett sértő kifejezéseket, amelyekért az elnök az illetőket nem utasította rendre. (Nagy zaj jobbról.) Hegyeshalmy Lajos: Jól van! Jól van, nem vagyunk kiváncsiak! (Viharos tiltakozások balról.) Szilágyi Lajos: Vájjon lovagias úri gondolkozásra vall-e az, amit önök csinálnak? (Óriás zaj jobbról tiltakozások, Kállay Tamás, Biró Pál és Hoyos Miksa gróf a padot verve tiltakoznak Szilágyi aggresszív fellépése ellen.) Kijelenti, hogy az ellene zúduló sértésekkel szemben az elnök nem védte meg őt. Az elnök megállapítja, hogy az elnök tegnap a jobboldallal szemben is gyakran alkalmazta a házszabályokat. Mivel nem ő elnökölt, a parlamenti szokások értelmében nem foglal álást. Szilágyi Lajos bejelenti, hogy holnap válaszolni fog a közbeszólásokra. A tanácskozási rendet tegnap az elnök bontotta meg. Erre óriás vihar tört ki újra. Az egységes párti képviselők a padot verik és ezt kiáltják: Hallatlan! Tűrhetetlen ez a leckéztető modor! Ez elviselhetetlen! Az elnök még egyszer figyelmezteti Szilágyit, hogy az elnök intézkedéseiről ne vitatkozzék, mert különben kénytelen lesz vele a házszabályok legszigorúbb szakaszát alkalmazni. (Nagy zaj és tiltakozás balról.) Szilágyi Lajos: Leteszi a Ház asztalára Almásy Lászlónak egy levelét, amelyet az ő lakásán hagyott. Ő nem változott meg, csak a túloldal. Az egész esetet a nemzet megítélésére bízza. Reméli, hogy a legrövidebb idő alatt az általános, egyenlő és titkos választójog alapján fog ítélkezni az ország a mostani rendszerről. (Zajos taps és éljenzés a szocialista párton) Baross János személyes kérdésben kijelenti, hogy a Ház megítélésére bízza, hogy az előbb a miniszterelnök volt-e aggresszív, vagy a szóló. Az elnök javaslatára a Ház holnap folytatja a tárgyalást. Almásy László személyes kérdésben kijelenti, hogy mivel nem volt tagja az előző nemzetgyűlésnek, nem tud arról, hogy Szilágyi Lajos azt a beszédét, amelyben Tisza István emlékét megvédte, a házszabályvita kapcsán mondotta-e el vagy sem. A Tisza István Kör azért a működéséért adózott hálával Szilágyinak, hogy megvédte Tisza István emlékét. Szilágyi Lajos újra fölszólal s azt mondja a többi között, hogy ő maradt, a ki volt és nem tűri, (az elnök meginti ezért) hogy őt ok nélkül rendreutasitsák. A mai események is csak a kétszínűséget bizonyítják ... Az elnök Szilágyit rendreutasitja, a honvédelmi miniszter Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter válaszolt Gömbös Gyulának Győrffy őrnagy hadbíró áthelyezése dolgában a minap hozzáintézett interpellációjára. Gömbös sajnálatos tévedésben van, amikor politikát keres ott, ahol ilyesmiről szó sincsen. Sarkalatos hibája Gömbös Gyula felszólalásának, hogy intézkedéseiben politikát keres, holott azok az intézkedések nem mások, mint egyszerű katonai intéz-kedések, amelyek egy katonai személy ellen szólnak fellebbvalója részéről. Azt kértdezte Gömbös, hogy hajlandó-e a politikai opportunitásból folyó intézkedésektől el-tekinteni és a hadsereg jogos önérzetét megvédeni? Erre a kérdésre igennel válaszolhat, annál is inkább, mert ebben a kérdésben soha nem vezette és nem is vezett politika. A második kérdés az volt, hogy hajlandó-e Győrffy László őrnagy-hadbíró elhamarkodott áthelyezését visszavonni és illetve neki az eddigi kiváló szolgálatainak megfelelő elégtételt nyújtani. Erre a kérdésre nemmel válaszol. Nemmel válaszol pedig azért, mert intézkedése nem volt elhamarkodott. Három napon át igyekezett meggyőződni arról, hogy megfelelnek-e a lapoknak tudósításai és ez alatt a három nap alatt arról győződött meg, hogy azok nagyrészt megfelelnek az igazságnak. Ez a három nap elegendő volt arra, hogy jól meggondolja azt, amit cselekszik. Nem volt tehát elhamarkodott az intézkedése és nincs szándéka őt visszahelyezni, annál kevésbé, mert Gömbös által említett nagyszerű szolgálatoknak nem tudott nyomára akadni. Nem akadt semmi olyan nyomra, ami őt bármiképpen is magasabbra emelné, mint bármely más hadbírót, sőt kutatásai inkább az ő hátrányára ütöttek ki. Ulain Ferenc felugrik helyéről és az ülésteremből való távozása közben kiáltja! Arculüti a saját tisztjét! Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter: Egy esetben ugyanis Győrffy László őrnagy-hadbirót dorgálásra kellett ítélni azért, mert akkor is nem bíróhoz illően járt el a bírói székben. A mi Gömbösnek azt a kérdését illeti, hajlandó-e az egész tisztikar önérzetét kielégítő megoldást, illetve elégtételt szolgáltatni, arra nézve csak azt jegyzi meg, hogy a tisztikarnak nincs fontosabb, mint az igazság. Ha ezt látja, akkor meg van nyugodva. Eddig is ezt az igazságot kereste, ezután is azt fogja tenni. Ami Gömbösnek azt a kérdését illeti, hajlandó-e a tisztikart és a hadsereget a különböző, kívülről jövő támadások ellen megvédeni, igennel válaszolhat. Eddigi irányú működéséért sem tehet magának szemrehányást és ugyanúgy fog eljárni a jövőben is. Ami azt a kérdést illeti, ami a tisztikai önérzetét és tettrekészségét fokozni hivatott intézkedésekre vonatkozik, erre vonatkozóan rámutat arra, hogy már 1919-ben történtek ilyen intézkedések és ebben különösen önökneka fajvédőkre mutatva nem illik kételkedni. Tervbe van véve elől kelő tudósok részéről nyújtandó ismeretterjesztő előadássorozat a tisztikar számára, a tisztek, altisztek és legénység szó-Persze, odahaza Hortoványon a nagymama ennivalóért egy fillért se adott ki, hát természetszerűen elirtózott az itteni rettenetes áraktól, holott ő ugy emlékezett a régi pesti piacra, (valamikor régen a nagypapáék idefent laktak) hogy három tojás egy hatos, egy kiló hús harminc krajcár s egy liter tej két garas volt. Órákig elgubbaszkodott szótlanul, szomorúan az ablak előtt: — És ti képesek vagytok egész nap az átellenes ház falát nézni? És kiáltjátok, hogy a nap be se kukkanjon ebbe az odúba? . . . Ült ült szomorúan az ablaknál s az otthoni gyönyörű képre gondolt, a mit látott, ha kinézett a hortoványi kúria ablakából a Mátrára, a zagyvaparti rétekre, a havasi szőlőre. És a napra gondolt, mely garmadában öntötte sugárkéveit a vén házra . . . Közben leesett a hó is. Természetesen» menten sárrá olvadt. — Fuj, itt még a hó ír feketei Napról-napra jobban elkomorodott a 15 nagymama. Jóformán szavát se lehetett már venni. Próbáltuk szórakoztatni, elvittük ide-oda, de ha már csak az utcára kilépett, vagy ha a villamosokon mentünk, már elfogta valami beteges emberutálat: — Nem bírom ki ezt a rettenetes sok embert! Irtózatos ennyi népség! Nyüzsögnek, mint a pondrók a sajtban ... És az autók! Mennyi autó! S hogy rohannak, hogy bebüdörítik ezeket az úgyis elég büdös utcákat! Féltünk már, hogy belebetegszik, hiszen napokig ki se mozdult a szobából. Egy szép nap aztán odaszólt Mártának: — Pakolj fiam, megyünk haza! S megsimogatta a Laci arcát s megfogta szeretettel az én kezemet, mondta: — Nagyon szeretlek titeket, de még a kedvetekért se tudnék itt maradni ebben a rettenetes Babylonban . . s — írta Ilértessy Gyula. Máli néni, az én drágalátos, lump, korbely, verekedő, szigorlatokat elbliccelő, lányokat, asszonyokat bolonditó, de azért aranyos, a maga léhaságában is kedves Laci öcsémnek az édes nagymamája, az én édes jó Máli néném elhatározta, hogy, télire felköltözik Pestre. — Úgyis rátok fér, gyerekek’, hogy valaki vigyázzon rátok. Mert hallottam szép hire- teket! Hogy te, vén létedre (hiába akarod letagadni, én tartottalak keresztvízre, hát tudom, hogy maholnap átléped a négy ikszet, hát idején lenne már jó útra térni!) együtt lumpolsz az én csibész Lacimmal! Fuj, nem szégyenled magad! No de majd pórázra foglak én mind a kettőtöket, csak felmenjek. Egyelőre majd meghúzódom a ti egyik szobátokban, aztán majd keresünk lakást. Mert ha nem unom meg a veletekvaló bajlódást, hát fentmaradok állandóanés csak nyárra jövünk haza. A birtokot majd elkezeli Zsiga bátyátok. Úgy sincs a vén bűnösnek egyéb dolga, mint hogy ferblizik meg vadászik. A jövő héten fent leszek körülnézni. Lakás után már most nézhettek, mertha kapnánk egy jó ötszobás lakást, hát mindjárt a bútoraimat is felvinném. Maradna még azért elég itt is, a vén házban, írjátok meg, ha kaptatok lakást. De ne füllentsetek, hogy nincs. Mert úgy se menekedtek meg tőlem. Felmegyek igy is, úgy is s majd magam nézek lakás után. Szeretném látni, hogy én, hortoványi Hortossy Dániel, alispán özvegye azon a rongyos Pesten ne kapjak lakást. Ha másképp nem, hát egypárezer koronát a szennái zsidótól se sajnálnék, aki lakást kommendálna... Elképedve néztünk egymásra Lacival, mikor elolvastuk a nagymama levelét. Örültünk ugyan neki, hogy látni fogjuk a kedves öreget, de féltünk tőle, hogy rémitő kellemetlen lesz ránézve, ha elsősorban is megtudja, hogy itt Pesten boldog, aki nem lakik vagonban és hogy lehet ugyan lakást kapni, de csak jó egypár millió lelépési díjért... Bajos lesz a nagymamával ezt megértetni, aki eddig ott élt békén Hortoványon, az öreg kúriában, ellátva mindennel, ami kellett neki. A ruhafélét Zsiga bácsi vásárolta neki a városban, persze a horribilis árakról nem merve előtte szót se ejteni, úgy, hogy a nagymama eddig a maga álomvilágában, a régi jó olcsó, becsületes világban élt. Mi lesz vele, ha itt Pesten belecseppen ebbe a mai valódi, utálatos életbe? No de hát, nem írhattuk neki, hogy ne jöjjön! Lesz, ami lesz! — Majd elvisszük a nagymamát mindenhová, elmulattatjuk, elszórakoztatjuk. Eh, hiszen csak jobban érezheti majd magát itt, min otthon, abban az unalmas fészekben. Kivált most télen, színház, hangverseny, mozi, — tervezgette Laci, — meglásd, jól fogja magát érezni. S nekünk milyen jó lesz. Itthon kosztolunk, a nagymama főz majd jó hazai eledeleket. Már a minap írta, hogy fölhozza az őrt! Mártát is, hát cselédről se kell gondoskodni. Meglásd, arany éltünk lesz. — Bár úgy lenne. De félek, hogy nem így lesz. Nem fog a nagymama beletörődni ebbe az életbe ... S fájdalom, nekem lett igazam. Mikor felvonult, rengeteg sok holmijával, először is szörnyen leszidott minket, hogy nem találtunk lakást. Azaz, hogy először a szálítókocsist gazemberezte le, aki tízezer koronát mert tőle kérni, mikor behozta a vasútról a holmiját. — Megőrült ez a gazember? Becsukatom. Még ráadásul kétezer koronát nyomtunk a kocsis markába, hogy fel ne jelentse a nagymamát. Hogy a frakkeresnek mit fizettünk, aki behozott a vasúttól, azt persze, említeni se mertük. — Hát ti haszontalan lusták, nem kaptatok lakást? Nem is kerestetek bizonyára. Mert olyan bolondnak ne tartsatok, hogy elhigyjem, hogy ebben az irdatlan nagyvárosban ne akadjon lakás. Hiszen, honnan a poklok fenekéből tudnának ennyi házba lakót kapni... Azt azután szegény hamarosan megértette, hogy létezik Budapesten egy lakáshivatalnak nevezett intézmény, mely arra való, hogy az ember sose juthasson lakáshoz, így aztán a régi két szobánkban kellett meghúzódni. De a nagymama annyi cóka-mókot, lim-romot, szekrényt, divánt, meg mi mindent hozott fel, hogy mozdulni is alig lehetett a lakásban. Márta pedig hatalmas termetével, úgy betöltötte a konyhának nevezett lyukat, hogy a nagymama is alig fért bele. — Ez is konyha? S azt hiszem, ha nem restelte volna, a konyha láttára, menten összepakolt volna és hazautazott volna. Hát még mikor másnap kimentek Mártával bevásárolni. Elkísértem őket a vásárcsarnokba, de azután, dolgom lévéin, ott hagytam őket, de előre sejtvén, hogy botrány lesz, ha a nagymama meghallja a rettenetes árakat. Lacit mégis leküldtem aztán értük, hogy vegye elejét a nagyobb bajnak. Éppen jókor ért oda. A kofák elkeseredett orditozása közben, egy rendőr éppen akkor akarta bekísérni nagymamát és Mártát. Alig bírta Laci kiszabadítani őket a kofák, meg a rendőr körméből. —■ Az asszonyság a becsületünkbe gázol! — ordították a kofák kórusban. — Minket is legazemberezett, —• kiabálták a mészárosok. — Azok is vagytok mind! Gazemberek, bestiák! Egy kiló húsért egy vagyont elkérni! Három szál petrezselyemért kétszáz koronát, egy tojásért majdnem ezret! Gyalázat’ — tajtékzott a nagymama. Végre is elhitette Laci a rendőrrel, hogy a nagymama gyengeelméjű, aki ápolás alatt van otthon s most megszökött otthonról. Szegény nagymama még odahaza is magánkívül volt a dühtől: — A gyalázatosak! Van még a képükön bőr ilyen árakat kérnis Budapesti Hunor 1921 március 28. 1(73. szj .1