Budapesti Hírlap, 1924. október(44. évfolyam, 205–231. szám)

1924-10-07 / 210. szám

1924 október 7.­­(210. sz.) Budapesti Hírlap IRODALOM is MŰVÉSZET. * (A Tudományos Akadémia ülése.) A Magyar Tudományos Akadémia ma délután tartotta Berzeviczy Albert elnöklésével a nyári szünet után első összes ülését. Az ülés elején Berzeviczy Albert megemléke­zett Szily Kálmán haláláról. Az Akadémia — mondotta a többi között Berzeviczy Al­bert — rendkívül sokat vesztett Szilynek, ennek a széleskörű és sokoldalú tudósnak a halálával, mert Szilynél az Akadémia szeretete szorosan összeforrott az Akadémia viszonyainak, ügyeinek, hagyományainak, szabályainak tökéletes ismeretével, ő volt az, a­ki megszervezte Széchenyi emlékének kultuszát. Szily Kálmán maradandó emlé­ket állított magának minden téren, melyen működött, neve ragyogni fog az Akadémia évlapjain. Azután Berzeviczy bejelentette a nyár eleje óta érkezett adományokat. A Budapest Székesfővárosi Közlekedési R.-T. 40 milliót, a Ganz Villamossági R.-T. 25 milliót, a Magyar Földhitelintézet két könyvelési napló díjtalan átengedésével 978.700 koro­nát adományozott­ Több részvénytársaság néhai Serbán János emlékére alapítványul húsz darab száz aranykoronás névértékű Magyar Nemzeti Bank részvényt adomá­nyozott. Ezután Balogh Jenő főtitkár tett jelentést a folyó ügyekről, majd az összes ülés befejezése után a harmadik osztály gyűlt össze felolvasó ülésre. Az ülésen Rados Gusztáv rendes tag Egy speciális számtani haladvány törzsszámainak sűrű­sége címen, Zimmermann Ágoston levelező­tag pedig a belső fejartéria összehasonlító anatómiájáról tartott előadást. * (A Blaha Lujza-Színház u.i műsora.) Va­sárnap este mutatták be a Blaha Lujza- Színház új kabaré műsorát, kiforrottabb, jóval értékesebb, mint az első volt. A leg­szebb szám Pásztor Árpád Sziriában, Ajk­afaluban ... című dramatizált népballadája, Kiss Ferenc magyar művészetével. Reálisan jó társa volt Gázon Gyula, Csathó Gitta igen szép stá­jer leány. A Muskátli címü kis víg­játékban Csortos Gyulának van hatásos szerepe. Beer és Morischka énekes vígjáté­­kában, a Puszipajtásokban, Vendre­y vidéki embere pompás, Ihász Lajos jókedvében van szuggesztiv erő, Harmath Hilda szépen énekelt, Síró Anna és Simon Marosa jól ha­­tottak. Kökény Ilona, Rátkai Márton, Gázon Gyula, Gárdonyi Lajos és Boross Géza ma­gánszámai elsőrangú dolgok. Leo Urvanov Egy szék a szoba közepén című aprósága unalmas, ötlettelen sivárság. Ihász Lajos és Kökény Ilona nem is tudták, mit csinálja­nak vele. A kivándorlók című melodráma pedig vizenyős szentimentalizmusával fe­lesleges. Az új műsor nagyon tetszett a kö­zönségnek és a magyar kabaré színvonalá­nak emelésében, úgy látszik, szerepe lesz a Blaha Lujza­ Színháznak. * (Előadás Lengyelországról.) Sawicki Lubomir krakói egyetemi tanár hétfőn este 6­ órakor a Magyar Néprajzi Társaság Em­berföldrajzi Szakosztályában (Múzeum-kön­yt 4. szám, Egyetemi Ásványtani Intézet), Lengyelországról tart német nyelven elő­adást. Vendégeket szívesen látnak. * (A Petőfi-Társaság ülése.) A Petőfi-Társaság Vasárnap délelőtt az Akadémia dísztermében tartotta évadnyitó első felöl­­való ülését. Pekár Gyula elnöki megnyitó­jában az október 6-ára való megemlékezés­sel és a most lepergett külföldi események­­kel kapcsolatban beszélt arról, hogy a nyu­gati győztes államok az Internacionalizmus gondolatából eredő felfogásokkal és esz­mékkel akarják a legyőzött államokat bel­sőleg még inkább gyöngíteni, míg maguk otthon a legszívósabb és tüzelő nacionalis­ták. A magyar nemzetnek azonban nem szabad magát megtévesztenie és a naciona­lizmus előadó összetartó hatalmát nem sza­bad elveszítenie. A Petőfi­ Társaság felemeli intő szavát. Ma nekünk fokozott mér­tékben szükségünk van egy literatura militánsra, egy magyar harcos irodalomra. Majd kedves házi megünneplés volt az a megemlékezés, mely a Társaság három 70-ik életévét a mostani hónapokban betöl­tött tagjának szólt: Kenedy Géza, Bársony István és Jakab Ödön. A közönség mind­hármukat szeretete és elismerése jeléül megtapsolta. Szávay főtitkár jelentésében hírt adott arról, hogy a Madách­ Társaság Balassagyarmaton leleplezi az általa felál­lított Petőfi-táblát. Bemutatott Detroitban megjelenő lapot, melynek címlapján az Finárosi Orosfen­tisiái Pénteken, október 10-én, először Farkas Imre operettje. Főszereplők: Péchy Erzsi Biller Irén Fejes Teri Tolnay Andor Halmay Tibor Ujváry Lajos , Zátony Kálmán Mály Gerő Tatabár Kálmán amerikai földön felállított első Petőfi-szobor (Buffaloban) díszíi. Annak a bejelentése után, hogy a Bulyovszky és Grünwald pá­lyázatok november 1-én lejárnak, ismertette a Vigyázó pályázat eredményét, mely sze­rint A múlt emlékei és a Dal a nótáról a bíráló bizottság dicséretét érdemelte ki és ha a szerzők jelentkeznek, nevüket a Tár­saság közzé teszi. A pályázat jutalmát Vala­mire emlékezem című költemény nyerte el, szerzője Jakab Géza. A felolvasó ülésen nagy sikere volt két poétának. Feleky Sán­dor lírai költeményeket, elégiákat olvasott fel (Pályaudvaron, Ha újból kezdhetném, A zenélőóra, Ajtó mögött, Az én apám). Szatmáry István pedig ódákat, szatírát olva­­sott fel. Mindkét poétát a közönség percekig tartó tapssal jutalmazta. (Szatmáry egyik versét a Napihírek élén közöljük. A szerk.) Pintér Jenő főigazgató Lisznyay Kálmánról olvasott fel megemlékezést, mely alatt a kö­zönség előtt az egykor oly népszerű kedvelt poéta alakja megelevenedett. Osztatlan si­kere volt Fáy Ilona vendégnek, a­kinek Késői látogatás című novelláját Pekár Gyula olvasta fel. A felolvasó ülés után zárt ülés következett. * (Hangverseny.) Ma este indult meg a koncertévad. A megnyitó jelentéktelen és érdektelen volt. Egy Parlow Kathleen nevű­ hölgy hegedült jóravaló középszerűséggel. Műsora túlnyomórészben apróságokból ál­lott, a­melyekbe nem tudott szint és életet lehelni. A terem megtelt, nyilván szabad­jegyesekkel, a­kik szívesen tapsoltak. * (Magyar tudós kitüntetése.) A Nemzet­közi Statisztikai Intézet most tartott tagvá­lasztásán igen nagy szótöbbséggel válasz­totta tagjává Buday László dr. helyettes ál­lamtitkárt, a műegyetem tudós tanárát. A háború kitörése óta Buday az első magyar tudós, a­kit a nagyhírű intézet tagjává vá­lasztott. * (Templomi hangverseny.) A ferencesek Ixdvárosi templomában a restaurálás költ­ségeinek előteremtésére hétfőn este fényes közönség előtt templomi hangversenyt ren­deztek. A hangversenyen megjelent a tem­plomban Izabella királyi hercegasszony leányával, Gabriella királyi hercegnővel, Piret de Bihain báró főudvarmester kísére­tében. A vendégek elhelyezkedése után Ke­­reszthy Jenő orgonán előadta Bach egy praeludiumát és Lisztnek B. A. C. H. fugá­ját, majd az Egyetemi Énekkarok Schubert és Cherubini egy-egy művét interpretálták. Báró Emil hegedűművész Kereszthy Jenő orgonakíséretével eljátszotta Goldmark Air­­jét, majd P. Zadravecz István a szószékről mondott megható beszédet az egybesereg­­lett közönséghez. Ezután Székelyhidy Fe­renc operaművész Haydn Teremtés­ének egy áriáját énekelte el, mire újból Ke­reszthy Jenő művészi orgonajátéka, majd Frisch Antal gordonkajátéka következett. Ádám Iván dr. Floror egy Mária-himnu­­szát énekelte Noseda Károly orgonakísére­tével. A műsort Bach G-dur fantáziája fe­jezte be Kereszthy Jenő interpretálásában. A templomi hangverseny jóval 9 óra után ért véget. * (Kultur-ünnep.) Október 8-án tartja a M. E. F. O. N. „Turul“­Szövetség nagysza­bású Icultur-ünnepét a Fővárosi Vigadó nagytermében este 8 órai kezdettel. Fellép­nek: Bihay Zóra az Operaház tagja, Goda Gizella az Operaház tagja, Plasinszky Peppi az Operaház prima-ballerinája, Brada Rezső az Operaház foto-táncosa, Kernács Pál he­gedűművész, Murgács Kálmán dalköltő és zeneszerző, Pataky Kálmán az Operaház tagja, Pator Sára hegedűművésznő. Jegyet előre lehet váltani a Középponti Egyetem portásánál (IV., Szerb-u. 10.), Bárdnál (IV ., Kossuth Lajos-u. 10.), Németh József könyvkereskedésében (L. Horthy Miklós-út 15.) és a helyszínen. 9 * (Nesper Eugen dr.) a berlini műegye­tem hírneves tanára okt. 14-én felolvasást tart bemutatással és vetített képekkel a rádióról a Zeneművészeti Főiskolában. Köz­tudomású, hogy Nesper Eugen dr., ki a rádió kérdésével már évtizedek óta foglal­kozik, ma a német tudományos világ egyik legkiválóbb szaktekintélye. Jegyek a Har­móniánál. Színház. * (A Vígszínházban) kedden és szerdán a Bunburyt adják. Csütörtökön a Cseresz­nyéskert kerül színre. * (Darvas Lili ma, kedden este) újra fel­­lép parádés szerepében, a Sasfiók­ban, a Magyar Színházban. * (Az Árvácska századik előadását) ün­nepli szerdán a Király­ Színházban. Kiss Ferenc, Vaály Ilona, Somogyi Nusi, Boross Géza, Latabár oszlopai a parádés előadás­nak. * (Góthné Kertész Ella, Gaál Franciska, Rajnay, Góth, Kabos,­ Vágóné, Szerémy, Sarkadi és Pártos az Imádom! főszereplői. Szombaton kerül bemutatóra Verneuil víg­­játéka, a­melyet Szép Ernő fordított a Víg­színház számára. * (A Fővárosi Operettszínházban) a Nótás kapitány pénteki bemutatójáig minden este a Drótostótot adják. * (Bajor Gizi első fellépése a Magyar Színházban) Shaw Johannájában lesz októ­ber tizedikén, pénteken. Európában és Amerikában Shaw Johannája a legnagyobb művészi szenzáció. A páratlan darabot pá­ratlanul szép előadásban hozza ki a Magyar Színház. * (A Fővárosi Operettszínház) parádés szereposztásban mutatja be pénteken Far­kas Imre operettjét, a Nótás kapitányt. Péchy Erzsi, Biller Irén, Fejes Teri, Tolnay, Halmay, Ujváry, Zátony, Mály és Latabár játsszák a főszerepeket. Uránia inal-upol Éljen a Királyi / HOMOK ÉS DÉLIBÁB — REGÉNY. - 4 IRTA BÁLLÁ IRMA. 1 — Nem­ hallgatsz, te nyomorult dög. — szólt Kata a leleplezéstől való félelmében­­és bevágta a Bundzsi orrát a zsiros lébe. — Ha erőszak, engednem kell. — gon­dolta végre és fölszabadultam vigyorogva kezdte pofázni a vacsoránkat. Kata kisze­dett a kosarából egy fél sonkát és egy tor­tát és a nevetéstől potyogó könnyek között osztotta meg velem erővel... Mindjárt az első éjszakán tapasztaltam, hogy Kata nem valami jó alvó. Mert két­­izben riasztott föl álmomból, miközben gyertyával az arcomba világított. Először azzal, hogy valami állat van a szobában, másodszor, hogy betörők ássák a szobánk falát. Végre sikerült megnyugodnia és el­aludt és átvette a tücskök csendes birodal­mát. Én azonban sokáig nem tudtam még aludni. Másnap reggel, mikor a szemem kinyi­tottam, Kata hajfürtökkel, púderos dobo­zokkal és flakonokkal körülbástyázva ült az öltöző asztalomnál és éppen azzal volt elfoglalva, hogy egy cragonnal feketére fesse a szemöldökeit, a­mi túlontúl sikerült is neki. Magára vett egy égőpiros selyemblúzt, nagy tollas kalapot nyomott a fejére és előre rohant, otthagyván nekem kibontott kofferjeit, n­­dóvizét és levetett ruháit, a­miért is sze­ncsésen elkéstem aznap az is­kolából. Halász némi összecsapta a kezét, a­mint benézett. — Micsoda egy Sötre Kata, de azért ügyes lány, — szólt elfogultan. De a lánya, a szép, szolid Ilonka a fejét csóválta. — Nem olyan, mint maga. Fruzsinkám. Csak vigyázzon ám, mert nagyon erőszakos tud lenni. Bár, hisz itt a faluban, ráfér né­­melyekre, hogy egy kicsit kimutassa valaki a foga fehérjét. Az iskolai „tíz perc“ alatt odajött hozzám Kata. — Micsoda buta Klepsidrák ezek a te kollégáid? — Ebben a percben lépett hoz­zánk a tantestület legtekintélyesebb nőtagja, nemes özv. kókafalvi Ivókayné. Megszokta, hogy ő legyen a hangadó, részben régi csa­ládfája, részben kikiáltóit jóizlése révén és féltékenyen őrizte ezt, mint valami mono­póliumot mindenféle betolakodó újonccal szemben. Bizonyos leereszkedés volt a hang­jában, a­mint Katóval szóbaállt. — Kedvesem, magának nem áll jól ez a kócos frizura, hallgassa meg az én tanácso­mat fésülködjék másképp. Majd meglátja, mennyivel jobban fog tetszeni minden­kinek. — Jó tanácsokat és ingeket tucatszámra hoztam magammal hazulról, szíveskedjék az önéit ellenni a gyermekei Számára — szólt Kata lekötelező mosollyal. A nők ösz­­szenéztek. „Csupán a szemek szavaztak.“ Kókaynéval így beszélni? Hallatlan! Most a faluvégi másik özvegy került elő. Apró fekete szemével figyelmesen mustrálta vé­gig­ Katát és udvariasan mosolygott. — Topolyfalvi és garamvölgyi Szuhay Katalin — mutatkozott be Ka­ta az uj jö­vevénynek, a­ki újra mosolygott, de a mo­solyában visszautasítás volt olvasható. A kettős előnév szivén találta Kókaynét. Vér­veres lett. Eddig az ő nemesi előneve tün­döklött diódámként. — Én az enyémet ki se csomagoltam és ime ... — Rokona talán Szuhay Pétereknek, az államtitkároknak? mert az is felvidéki, de úgy tudom, más előneve van. — t. i. a só­gorom keresztapja — szólt könnyednek akarván látszani, hogy ellenfele meg ne sejtse a kelepcét. Csak az arcán kigyúló tüzrózrák mutatták belső indulatát. — Rokonaink — parírozott Kata, — de nem érintkezünk velük. — Nem érintkeznek az államtitkárékkal? És miért nem? — kérdezte édeskés fullánk­kal Kókayné. — Jogom volna ugyan a kérdés nem egészen diszkrét voltára való tekintettel, megtagadni a feleletet, de megsúgom mégis, hogy valami asszony história miatt, mely­nek szerény szereplője én valók. — Hogy-hogy? A fiatal Szuday? — Éppen ő. — Ugyan, — rázta a fejét szkeptikus mo­sollyal Kókayné, — hisz ő, úgy tudom, évek óta vőlegény — és diadalmas lány vil­lant meg a szemében. Kata észrevette, hogy merész riposztra van szüksége, ha ott nem akar maradni a káröröm terítékén ebben a párbajban. — Ott akarta hagyni a menyasszonyát miattam, ha érdekli. Persze, én nem egyez­tem bele. Néha nagylelkű vagyok, — ne­vetett. Kókayné megzavarodva letette a fegy­vert ... — Te Kata, milyen az a fiatal Szuhay, a ki a menyasszonyát el akarta hagyni miattad? — Mit tudom én sohase láttam őket, még a nevüket se hallottam — nevetett Kata. — Hát hogy merted ... — A­ki mer, az nyer, jegyezd meg ma­gadnak fiam ... Katával új szellem költözött Kakukfal­­vára. Az asszonyok olyanok, mint a mada­rak, ha ragadozó fenyegeti a fészküket: szolidárisak lesznek. A háta mögött sűrűn megszóltak, de szemben többnyire nyája­sak voltak hozzá. Megbotránkoztak a pa­zarló öltözködésén, de itt is, ott is, szemér­mesen leplezve bár, előkerült egy róla elle­sett dísz, hímzés vagy más motívum, mert a Kata öltözködése, mi tűrés-tagadás, ideálja volt a közízlésnek. Kata rá is­ olvasta a vi­selőjére rögtön, hogy róla nézte le ezt vagy amazt. Csak Kókayné biggyesztette megve­tően az ajkát. Nem tudom, hogy csinálta Kata, de tény, hogy a gyerekeket is megbabonázta. Olyan példás rend és fegyelem alig akadt egy osztályban, mint az övében. A nebulók is megérezték, úgy látszik, hogy az új ta­­nítónéni nem sokat kukoricázik velük és nem nagyon sajnálja ottfogni egy kis tintalevesre, meg papirgaluskára. Míg el­lenben nálam majdnem biztosra vették, hogy a végén úgyis megsajnálom őket és hazaengedem. Pedig a nevelésben a követ­kezetesség egyik főelv, — hangoztatta sok­szor a kis káplán. Lucskos, esős napokra virradtunk. Ilyen­kor kiállhatatlan a falu. Sétálni nem le­het, mert az ember bokáig süpped a sárba. Az eső veri az ablakokat és régi, borzon­­gós mesék jutnak az ember eszébe. Kata elhatározta, hogy megkezdi a vizi­teléseit. Kileste, mikor­ mennek el hazulról a kiszemeltek, aztán hirtelen átsietett és otthagyta a névjegyét. Kivételt csak a pa­tikusokkal tett. Tudta, hogy ott gyakran van férfitársaság és a helyi szokástól elté­rően, délután állított be első vizitre. Erre az alkalomra egy arannyal hímzett kék paplinruhát öltött magára. Az ajkát pi­rosra festette és magára rakta minden ék­szerét. Hiába akartam visszatartani kalan­dos vállalkozásától. — Sőt, te is velem jössz —– hangoztatta. Nehéz szívvel követtem.

Next