Budapesti Hírlap, 1925. augusztus (45. évfolyam, 171–194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

2 ­­ szel, akik mind-mind keresnek valami ere­deti és felsőbb életcélt, amíg meg nem ta­lálják, vagy nyomorultan el nem pusztul­nak. A fejlődés életútja ilyen drága és el­hullott anyaggal van kikövezve, akikhez azonban világért sem szabad hozzászámí­tani azokat a máso­k félreértett eszméiből magukat habargósakká tanult radikális ,.entellektu­eleket“, akiktől a művelt nem­zetek szellemi élete korunkban szinte nyü­zsög, a mienk, fájdalom, a többinél is jobban. A Bologna és Rimini közé eső régi olasz Romagna tartomány. — amelyet a mi kö­zönségünk inkább csak remek tengerparti fürdőiből ismer. — a mostani kormány előtt a pápai államhoz tartozott és nagy történeti multja van. A háború előtt azon­ban kissé elhagyott, jobbára földmíves­­népe erősen szociális érzelmű volt. Ennek a máskülönben szelid területnek szinte a közepén Forli közelében, egy kis falu, Devia di Predappio volt az a hazarét, ahol a jelenleg 42 éves Mussolini 1883-ban született. Az apja kemény természetű, de gyöngéd és becsületes kovácsmester volt és természetesen elvben nagy világ­javító szocialista. „Eszméi győzedelmét“ azon­ban csak fiában, Benitóban érhette meg, de vajh­milyen másképpen, mint ahogyan ő a szocialista újságok és szónoklatok nyomán elképzelte. Felesége, a gyermek anyja, ugyanott falusi tanítónő volt s gyer­mekét a mi asszonyainknál bizony nem divatos erős fegyelemben nevelte, kivált erős akaratra és becsületességre. A falu­ból később a legközelebbi tanítóképzőbe, Forlimpopolóba került és mint kész tanító kezdetben, szülővidékén, tanítóskodott, majd később, az akkor még Ausztriához tartozott friauli Tolmeinban, melynek ma Tolmezzo a neve s közben az Isonzo mel­léki véres harcokban is szerepelt. Azonban itt sem volt maradása. Ment „keresni“ a­ maga külön életcélját és mi sem termé­szetesebb, mint hogy azt az akkor legjár­tabb után, a hazulról magával hozott szo­­­ciáls eszmék útján kereste. Ez az út azon­ban­ zordon vidékeken át vezette a most már sokat tanult fiatalembert. Svájcban mint napszámos az építkezéseknél tégla­­hordással kereste meg betevő falatját, de mellette is mindig tanult és sokat segített a vele egy sorban levő szocialista munká­sokon is. És természetesen propagálta az ,,eszmét“ is. Első nagyobb sikere azonban később Genfben volt, ahol a szocialisták akkor szemefénye és vezére, a háború el­lenzése miatt később. 1914-ben megölt Jaurés után már franciául, még­pedig ak­kora sikerrel beszélt, hogy Jaurés maga is szerencsét kívánt neki. "­­ Körülbelül ez a siker sodorta őt a nyil­vános pályára, mivel innét túl már mint hírlapíró is működik, ami csakhamar megszerezte neki Svájcból való kiutasítá­sát. Habozik, talán elhibázta élete útját? Hazatér szülőföldjére, mint ahogyan a nagy bűntettesek és pályatévesztett zsenik szoktak. Forliban azonban hidegen fogadják­ a kóborló, mogorva alakot. Pályát akar vál­toztatni és le akar telepedni. Leteszi a jegyzői vizsgálatot, de (szerencséjére) nem kap állást, pedig már meg is nősült. Kop­laltak. Első gyermekének alig birt bölcset venni, de életkedvét azért nem vesztette el. Torinóba ment s később Milánóba, ahol csakhamar mint jeles újságíró a szo­cialista Avanti főmunkatársa, majd később szerkesztője lett. Ekkor azonban már be­borult Európai égboltozata és kitört a há­ború. Ez ismét új fordulópont Mussolini éle­tében. Bizonyosan nem a pacifista, békét hirdető szociális eszmék, hanem a maga jobb belátása vitte őt rá, hogy 1915 kora tavaszán egyik legbuzgóbb támogatója volt a liguriai parton háborút hirdető D.Annunziónak és a nemzeti politikának. Úgy látszik, a már folyó világháború éb­resztette föl benne a szocialista dogmák alá temetkezett olasz hazafit. Ettől az idő­től fogva Garibaldi útján halad. A háborút­­Ausztriának (az olaszok nem említik Ma­gyarországot is) 1915 május 24-én Olasz­ország megüzeni. Mussolini beáll közlegény­nek, része van az Isonzó-melléki borzasztó harcokban, de megsebesül s Őrmesterségig viszi föl. Jórészt innen hozta későbbi nép­szerűségét és a köznéppel való bánni tudá­sát is, de mindenesetre azt a keserű ta­pasztalatokból szerzett belátást, hogy a a népet a szocialista eszmékkel csak tönkre lehet tenni, de boldogítani nem lehet. És könnyen meg lehet érteni ebből, hogy ugyanaz az értelmi erő és szív, mely ko­rábban a másod-harmadkézből vett marxi tantételeket annyi szenvedéllyel tudta föl­karolni, milyen hévvel vetette rá magát a­­ nacionalizmus védelmére, amikor a saját maga tapasztalataiból győződött meg, hogy az amúgy is erős felsőolaszországi szocializmus, most már az 1917 november óta diadalmas orosz kommunizmus és Le­nin doktrínái szerint egyenesen az olasz szovjet­ köztársaság megvalósításán dol­gozik. És itt kezdődik nemcsak Mussolini igazi politikai föllépése, hanem az olasz fascio (fasio) első hajnalhasaolása is. Kenedy Géza dr. Budapesti Hírlap 1926. augusztus T. Iszíj 87.T Vádirat Beniczky Ödön és Kóbor Tamás ellen. Pünkösd vasárnapján tette közzé Be­niczky Ödön volt belügyminiszter az Az Újságban azt a beadványát, mely a hon­véd vegyesdandár-parancsnokság ügyésze előtt a Somogyi—Bacsó-féle gyilkosság ügyében tett vallomását foglalta magában. A közlés, mint tudjuk, országszerte nagy megütközést keltett, különösen azért, mert a­ beadvány a kormányzó ő főméltósága személyét sértő módon aposztrofálta. Meg is indult nyomban a megtorló eljárás nem­csak Benicziky, hanem az Az Újság ellen. Betliczkyt kormányzósértésért, hivatali ti­tok elárulásáért és tiltott közlésért fogták perbe s le is tartóztatták. Az Az Újságot pedig a belügyminiszter elkobozta, illetőleg megjelenését betiltotta, s csak nemrégiben engedte meg, hogy a lap változott címen újra megjelenhessek. Ezekm­üil tiltott köz­lésért is megindult az eljárás a lap egyik szerkesztője, Kóbor Tamás ellen, aki az inkriminált beadványt lapjában közzétette. A királyi ügyészség most készítette el eb­ben az ügyben indítványát, melyet a bün­­tetőtörvényszékhez, mint sajtóbírósághoz már be is terjesztett. Az ügyszség sajtó útján elkövetett kormányzósértés és hiva­talos titok elárulásának vétségével mint szerzőt vádolja Beniczky Ödönt, vádolja továbbá Beniczky Ödönt és Kóbor Tamást mint tettestársakat tiltott közlés vétségé­vel és indítványozza Beniczky további fog­­vatartását azzal a megokolással, hogy te­kintettel az alkalmazandó büntetés nagysá­gára, a szökésétől lehet tartani. , Az ügyész vádirata így szól: , Az ügyészség az 1925. junius 23. által ,vizsgálati fogságban levő Beniczky Ödön­­ellen az 1913. évi XXXIII. törvénycikk 2. ,§-ába ütköző és annak második bekezdése­­szerint minősülő és az 1920. évi 1. tör­­­vényci­k­k 14. §-a alá eső sajtó utján elkö­vetett kormányzósértés vétsége és a Btk.­­479. §-ába ütköző hivatali titok elárulásá­nak sajtó utján elkövetett vétsége, m­itatt mint szerző ellen emel vádat. A kormány­­­zósértés vétségének vádját az Az Újság című politikai napilap 1925. évi május 31. napjáról keltezett számában Beniczky Ödön­­vallomása a Somogyi-gyilkosságról felirat alatt megjelent és Beniczky Ödön által írt cikknek a vádíratba­n szó szerint idézett ama részei képezik, amelyekben nevezett szerző a kormányzó az őfőméltósága ellen sértést­­követett el. A kormányzósértés­­miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás egy­általában nem vonatkozik Beniczky Ödön­nek a honvéd bűnvád­i eljárás során 1925 május 30. napján tett tanúvallomására. E tanúvallomás a sajtópernek anyagát semmi tekintetben nem alkotja, a tanúvallomás során elmondottak eme bulnpörben bírálat és megtorlás tárgyává téve nem lettek. A hivatali titok elárulásának sajtó útján elkövetett vétsége miatt pedig Beniczky Ödön ugyancsak mint szerző ellen a kir. ügyészség azért emelt vádat, mert Beniczky Ödön, aki 1919. évi szeptember 15. napjá­tól 1920. évi március hónap 15. napjáig Magyarország belügyminisztere volt, a Somogyi Béla és Bacsó Béla 1920 február 17-én történt meggyilkoltatása tetteseinek felderítése tárgyában folyamatba tett rend­őri nyomozás során séjt hivatali állásából kifolyólag tudomására jett hivatalos tár­gyalást, meghagyást, tudósítást és hivatalos minőségben kezéhez jött iratot ..Az Újság­ című lap 1925 május 31. napjáról keltezett számában közzétette annak dacára, hogy a hivatali titoktartás kötelezettsége alóli fölmentést a­­ kormányzó úr őfőméltó­­sága az 1925. évi március hónap 7. nap­ján kelt magas elhatározásával csupán a Somogyi Béla és Bacsó Béla hírlapírók meggyilkolása miatt folyamatba tett bűn­vádi eljárás során tanúként leendő kihall­gatása esetére adta meg. Ezenkívül a királyi ügyészség Beniczky Ödön és Kóbor Tamás, mint tettestársak ellen külön vádiratot nyújtott be a katonai bűnvádi perrendtartásról szóló 1912. évi XXXIII. törvénycikk 264. §-ába ütköző és it 263. §. 3. bekezdése szerint büntetendő tiltott közlés vétsége miatt, amelyet neve­zettek azáltal követtek el, hogy Beniczky Ödönnek, a Somogyi és Bacsó meggyilko­lása miatt folyamatba tett honvéd bűnvádi eljárás során a magyar királyi budapesti első honvéd vegyesdand­ár parancsnokság ügyésze előtt 1925. május hó 30-án történt kihallgatása során felvett jegyzőkönyvhöz bemellékelt beadványát mint honvéd bűn­vádi eljárásra vonatkozó ügyiratot, mielőtt azt nyilvános tárgyaláson előterjesztették volna, hatósági engedély nélkül Az Újság című lapnak 1925. május 31. napján ki­adott számában a maga egészében együtt és közösen közzétették. A királyi ügyészség Beniczky Ödön ter­helt vizsgálati fogságának fenntartását az elrendelés okainak változatlan fennállása miatt indítványozta azért, mert a neve­zett terhelt megszökésétől az alkalmazandó büntetésnek előrelátható nagyságánál fogva alaposan lehet tartani és pedig annál in­kább, miután semmivel sincs igazolva, hogy Beniczky Ödönnek olyan rendes ke­resetforrása, vagy olyan értékű vagyona volna, amely otthonához szorosabb köte­lékkel fűzné. A politika hírei. A mai miniszteri tanácskozás. A­ kormány tagjai ma délelőtt Vass Jó­zsef helyettes miniszterelnök hivatalában miniszteri tanácskozásra gyűltek össze, a­melyen a kormány valamennyi Budapesten időző tagja és a szabadságon levő minisz­terek helyettesei vettek részt. A tanácsko­zásról, amely harmadfél óra hosszat tar­tott és amelyen leginkább folyó ügyek ke­rültek szóba, a helyettes miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a játékkaszinó ügyében nem történt döntés. Ennek az oka részben az, hogy még mindig sok ajánlat érkezik, amelyet a pénzügyminisz­térium illetékes osztályának meg kell vizs­gálni, de oka az is, hogy a miniszterek egy része szabadságon van, a kormány pedig súlyt vet arra, hogy minden minisz­ter minden ajánlatot pontosan ismerjen és véleményt mondjon az ügyben. Ami Sopron városának azt a kérését illeti, hogy a játékkaszinó esetleges engedelmezésénél a kormány legyen tekintettel a város kü­lönleges helyzetére, erre vonatkozóan Vass kijelentette, hogy a kormány nem zárkó­zik el az elől, hogy Sopronnak ezt a ké­rését teljesítse, ha megfelelő ajánlatot tud bemutatni. Ez az álláspont azonban még nem jelenti, hogy a kormány Sopron mel­lett döntött. Erről már csak azért sem le­het szó, mert még arról sem határozott a kormány, hogy általában ad-e engedelmet játékkaszinó felállítására. Nyilatkozott még a miniszterelnök he­lyettese arról is, hogy az osztrák-magyar kereskedelmi tárgyalások eredménnyel ke­csegtetnek. A termés értékesítése ügyében közeljövőben várható a megnyugtató dön­tés. A beruházó­ programról nem esett szó, erre nem is volt szükség, mert a program teljesen kész és most már a legrövidebb időn belül a munkák kiírására kerül a sor. A városok részére engedelmezett köl­csönöket augusztus 7-én folyósítják. — A szombathelyi eset egyáltalában nem került szóba, mert ez megnyugtató módon elin­téződött. — A miniszterelnök — mondotta végül Vass. — Igen jól érzi magát. Sokat lova­gol és sportol. Az operáció minden utó­hatása megszűnt és a miniszterelnök álla­pota és kedélye kitűnő. A hatvani mandátum. A hatvani kerület mandátumáért folyó küzdelem, úgy látszik, két jelölt között fog eldőlni: az egysséges párti Petrichevich- Horváth Emil báró és a fajvédő Buda-­­háza Miklós között. Eleinte úgy volt, hogy, a keresztényszocialisták is jelöltet állíta­­nak Krüger Aladár személyében. Ettől a szándékuktól azonban elállottak és elhatá­rozták, hogy Budaiházy jelöltségét támo­gatják. Egyébként holnap jár le az ajánn­lások beadásának határideje és nem lehe­tetlen, hogy a mandátum sorsa már az ajánlások beadásával eldőlt.­­­ A belügyminiszter szabadságon.­­ A kormányzó Rakovszky Iván dr. bel­ügyminiszternek augusztus elsejétől 31-éig szabadságidőt engedélyezett és ennek tarta­mára a belügyminisztérium ideiglenes ve­zetésével Pestins Pál dr. igazságügyminisz­­tert bizta meg. A Bethlen-udvar építési költségei.­ ­ A népjóléti minisztérium nyilatkozata. — A­ népjóléti minisztérium a Magyar Táv­­irati Iroda utján nyilatkozatot tett köz­zé, melyben a következőket mondja: , A Magyarság és a Szózat mai számában­ megjelent cikk a tények hamis beállításá­val a jóhiszemű közönséget félrevezeti és azt a látszatot akarja kelteni, hogy az ál­lami építkezéseik a magánépítkezésekinél aránytalanul többe kerültek. A cikkíró­ maga sem tudja, hogy milyen nagy az általa kritizált épület, hogy mennyi idői alatt épült fel, mennyibe került, mégis vak­merőséggel következteti, hogy az épületi túl hosszú ideig épült és a napi árviszo­nyokhoz képest túl sokba került. 1. A cikkíró 38.000 köbméter beépített­ térfogatról beszél, holott kereken 60­000­ köbméter a beépített térfogat. Természetes, hogy a költségek sem lehetnek ilye­n nagy, a különbség mellet ugyanazok. I 2. A cikkíró azt állítja, hogy két év előtt ■kifizették a vállalkozónak a vállalati összeg tekintélyes részét, holott az építkezéshez 1924. tavaszán, tehát csak a múlt eszten­dőben fogtak hozzá és a vállalkozó ugyan­olyan, ,vagy gyengébb vásárlóerejű koro­nában kapta egész mu­nka fo­lyamán al •keresetét. • 3. A cikkíró nem tudja, mibe­­került azt'!' •épület, de nem is tudhatja, mond: a leszá­molás az épület befejezése után történik fet meg. • 4. Nem tudja a cikkíró, hogy hány milyen lakás és bolthelyiség van az épü­lteiben, természetes tehát, hogy a béreket­­is rosszul számította ki. Nem felel meg a­ váls­ágnak tehát, hogy az épület nem jö-t­ védelmező, mert már az eddig kiadott he­l­­yisé­gek után évi 215.000 aranykorona­ alapbért ajánlottak fel, ami az építkezési költségekhez viszonyítva körülbelül 7 é ö­tszáza­lékos tiszta kamatozásnak felel meg. 5. Nem tudja a cikkíró azt sem, hogy mibe kerül ma Budapesten egy hasonlóan megépített ház építési költsége akár szo­­bánkint, akár légköbméterenkint. Az ugyan­abban az időben épült magánépítések ada­tai szerint a leghatalmasabb gazdasági té­nyezők által végzett építkezések költségei lényegesen nagyobbak, tehát az állam ol­csóbban építkezett, mint a legnagyobb gazdasági tényezők. A cikkíró állítása, hogy légköbméteren­ként 450.000 papírkoronából modern kivi­telű, liftes, parkettás, fürdőszobás, felsze­relt lakásokból álló házat 1924. év tavaszától 1925 augusztusáig fel lehet építeni, nagyfokú tudatlanságot, vagy szán­dékos rosszakaratot árul el. A lakásépítő állandó bizottság 1400 lakás költségvetését vizsgáltatta át a legkiválóbb európai hírű szakemberekkel és megállapittatott, hogy a legegyszerűbb kivitelű földszintes, csaknem barakszerűen épült fürdőszoba nélküli épü­let is ennyibe kerül s a jobbkivitelű há­zak építési költségei beépített légköbm­é­­terenkint 6—7—800.000 papirkoronára rúgnak, sőt az épület rendes kivitelére és állandóságára súlyt vető nagyvállalatoknál a 900.000 koronát meghaladták. A cikk többi része személyeskedés és burkolt gyanúsítás s úgy látszik, hogy a cikkírónak nincs bátorsága gyanúsításait egy meghatározott személy ellen intézni, mert fél a büntetőjogi felelősségrevonástól. Miután a lakásépítési miniszteri biztosság­nak Vasváry Géza miniszteri osztálytaná­­csos a vezetője, feleljen a cikkíró arra, hogy gyanúsításait ő reá értette-e, hogy hivatalos úton megfelelő elégtételt szerez­hessen magának. Vagy akár a lakásépítési miniszteri biztosságnál, akár a felügyele­tet végző hatóságnál nevezze meg azt a­ személyt, aki egy tucat bérházat vásárolt, avagy bárkit, aki ezen hivataloknál a leg­­utolsó három év alatt egyetlen egy bérhá­­zat is vásárolt. A további lépéseket a diktí­­rója ellen csak ilyen irányú nyilatkozatá­nak megtétele után fog tenni az, akire bur­kolt gyanúsítását értette

Next