Budapesti Hírlap, 1925. december (45. évfolyam, 272–295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

2 ból is, de csak úgy a nagyközönség köréből, ám rendszerint Genfben, a népszövetségi tanácskozások alkalmával jövünk rá, hogy még mindig a régi kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, hogy, még a szűkkeblűen kimért trianoni jogaink sérelme esetén sem számíthatunk feltétlenül jogorvoslatra. Pedig elemben ugyancsak nem panaszkodhatnak ránk. Sérelmeink mindig kíméletes, diplomatikus, a népszövetség tekintését respektáló formában kerültek a népszövetség elé. Soha túlzásokon, ferdítéseken, alaptalan panaszokon nem kaptuk rajtunk. Mint szelíd, békés igazságszerető nép jelentünk meg mindannyiszor fóruma előtt, melytől az igazságszolgáltatást nem volna szabad megtagadni. A szanálással járó kötelezettségeinknek pedig oly példás módon tettünk eleget, hogy e részben még a népszövetségi tanács elismerésétis kiérdemeltük. Úgy érezzük, itt az ideje, hogy most már az eddigi mostoha bánásmód helyett igazságot is kapjunk a népszövetségtől. A magyar kormány ezúttal is csupa olyan igénnyel lép a népszövetség elé, melyeknek elutasítása a legnagyobb csalódást keltené bennünk és csattanós cáfolata volna Poincaré szépen csengő kijelentésének, hogy „a népek szövetsége magában foglalja az erkölcsi igazságot“. A szanálás művének határideje a jövő évi júliuus elsejére van kitűzve, de a mű tényleg be van már fejezve, minden kötelezettségünknek elég van téve és még hátralévő kötelezettségeink beváltása is biztosítva van, mire nézve a népszövetség meggyőződhetik abból a jövő évi költségvetésből, melyet a nemzetgyűlés általánosságban már megszavazott. Nincs tehát semmi ok, hogy a népszövetségi ellenőrzés a maga temérdek költségével a megszabott határidőn túl tartson és önrendelkezési jogunkat a legteljesebb mértékben vissza ne kapjuk. Ha tehát a magyar kormány, — mint kire jár, — ebben az irányban kérelmet terjeszt elő, a népszövetség meg nem tagadhatja. Amióta a népszövetség fellovall bennünket arra, hogy igyekezzünk szomszédainkkal gazdasági összeköttetéseket létesíteni, a népszövetség meggyőződhetett, arról, kivált legutóbb Ausztria magatartásából, hogy a huzavona nem rajtunk múlik. Magyarország a trianoni szerződést az utolsó pontig teljesítette, oly mértékben, hogy szinte áldozata páratlan önmegtagadásának és erőfeszítésének. Semmi sem volna logikusabb és igazságosabb, ha a népszövetség az utódállamokat is végre rászorítaná szerződéses kötelezettségeik teljesítésére. A kisebbségi kérdésen kívül ezt a jogos igényünket a nyugdíjasok ügye teszi aktuálissá. Magyarország nem láthatja el tisztességesen és emberségesen a maga nyugdíjasait, mert a megszállott területekből kiszorult vagy elűzött tisztviselőkről is kell gondoskodnia, akiknek ellátása az utódállamok kötelessége volna. Sok-sok milliárdról van itt szó. Nincs az a formula, amelylyel a népszövetség az utódállamokat fölmenthetné kötelezettsége alól, olyan világos a trianoni szerződés rendelkezése és még ennél is világosabb az emberiesség parancsa. Csapot, papot, költségvetési vitát, királykérdést, drágaságot itt felejtve, a kormány három tagja utazik Genfbe. Kénytelen volt vele, mert nagy érdekeket kell képviselnie. Nemcsak azt kell kieszközölnie, hogy a magunk heverő pénzét köphessük beruházásokra a gazdasági pangás enyhítése céljából, hanem felvilágosító munkáját is folytatnia kell, nehogy ellenségeink továbbra is Genfen keresztül dolgozhassanakellenünk. A kormány és a románok A budapesti gör. kel. román egyház ünnepe. Huszonöt évvel ezelőtt alakult meg a budapesti sörös-keleti román "egyház és ugyanakkor választott.", meg az egyház Bonceviciu Ghenadie főesperest lelkészül. Ezt az évfordulón ünnepelte meg vasárnap a budapesti görög-keleti román egyház. Az ünnep hálaadó istentisztelettel kezdődött, amelyet a főesperes szolgáltatott, aki a mise után röviden vázolta az egyház történetét. Az egyház alapításában, mint a főesperes elmondta, annak idején részt vet Golál József főrendiházi tag. Szerb György udvari tanácsos, továbbá az akkor itt működő, román születésű kúriai bírák, valamint a Budapesten működő tisztviselői karnál, számos tagja. Stenescu József dr. prelátus, kormánybiztos üdvözölte a miniszterelnök, a vallás- és közoktatásügyi miniszter és a főpolgármester nevében a jubiláló egyháza valamint a főesperest Akormánybiztos ’ beszédében többek között ezt mondta: — A román nép szereti egyházát, szeret! templomait és a legnagyobb fájdalmat akkor érzi, ha az elárvul. Tudvalévő, hogy a román megszállás megszűntével a legtöbb román van és lanttá minden vetni lelkiismereti furdalás nélkül itthonta híveit. A magyar kormány, de különösen Bet,Klén István gróf miniszterelnök, ismervén a román nép lelkű idét, mindent elkövetett, hofgy ezek lelki vigaszt nyerjenek. A miniszterelnök úr, mielőtt még miniszterelnöki székét elfoglalta, fölkérte a Salam Bogoeviciu Ghenadie főesperest, hogy siessen a pap nélkül maradt községekbe. A főesperes úr kérésemre végigjárta a községeket és lelki vigasztalásban részesítette a híveket. A miniszterelnök ur, a vallás legintimebb fehérneműdarabok is vidáman lengenek a szűk utcák tahiról, az üvegezett balkonokról (begirakune) kíváncsian figyelő, varrogató asszonyfejek szemlélik a lent nyüzsgő életet, csacsiháton lovagló kofák, halat áruló hihetetlen sovány matrónák, silinkózó köszörűsök, alpargatást varró cipészek között nem nagy művészeti feltűnést kelteni: ha csak más cipő van az ember lábán, jó félóráig van témája az utcai kaszinónak. Ha valaki dolgozik, mindig akad egy pár emberből álló nézőközönsége, még akkor is, hít csak utcát kapar véletlenül. Az az elv, aki dolgozik, az is többet beszél, mint ténykedik. Szegény asszonyok, ilyenkor otthon sürögnek-forosinak a halszagú konyhában hat’-nyolc visítázó, eleven kisgyerek és egy férfitől áttolt gond és munka között. Szegényeket sokszor megsajnálom, amint abszolút szeparáltságban verejtékeznek rendesen sokkal csinosabb férjeiként, sőt saját szememmel láttam, amint kint asziklák közé ékelt kis szántóföldön két aszszony húzta az őskori faekét. Egyetlen szórakozásuk és vigasztalásuk a templom, ahová naponta többször is átfutnak, hosszú fekete fátylakba burkolózva imádkozni a rikító szinü, valódi szövetekből készült ruhájú szentek előtt. Becsületes náció. Házunk azaz Károlyi József gróf messze földön hires kedves Echezabalia, soha lezárva nincsen. Ajtók, kapuk kulcs nélkül. A postás behozza a leveleket, beviszi a szalon ezüsttálcájára, anélkül, hogy bárki is látta volna. Szent- lül meg vagyok győződve, — bár próbálni még eddig nem mertem, — hogy ha egy teli pénztárcát tennék az út közepére, másnap már hiány nélkül hoznák lakásomra". A múlt roppant érdekes kontrasztot alkot a jelennel. A Krisztus előtti időkből változatlanul megmaradt, tömörkerekűenntenaelves. Ízjármú tehenek által vont kordé (baszkul szalkurdi!) mellett, vidáman tölt benzint autójába az, amerikai Shell gazolin-automata tartálya mellett álló kékinges paraszt. Vagy pedig a szántaim, alacsony, kis, őskori vontatókocsin, disznóbörtömlőkben szunnyadó bort elektromos szívógép szivattyúzza föl a villámmal világsolt pincéből. Ezeknek előrebocsátásával nem kell csodálkozni akkor, amikor a többszázéves, gyönyörű góttemplom tetőrácsát rádióantennának használta föl az élelmes sekrestyés. Még egyet. Tekintettel, hogy Spanyolország északi Riviéráján élnek, meglehetősen el vannak rontva a nyaraló városiaktól s igy mindig a dupláját számítják föl annak, amit a jámbor idegen megkíván. Egy este, hazafelé, tartva. Dévánál (!) lekéstem az utolsó autóbuszt s igy autó után kellett néznem, ami engem a huszonhárom kilométerre fekvő Leemelt tóig lett volna elviendő. Vasárnap este lévén, essse egy szabad kocsit találtam ebben a kis fészekben s így a tulajdonos alaposan meg akart sarcolni, nyolcvan pesetát ( peseta , 10.000 korona) számítva föl az útért. Én, nagyon jól ismerve ez árakat, harminc, pesetát ígértem, mire a jóképű, vén rabló vita nélkül elköszönt. Feldühödtem ezen a zsaroláson és komoly szándékkal dobtam vállamra kabátomat, hogy gyalog tegyem meg az utat a legközelebbi faluig ami pedig az útnak a fele volt. Az én öregem garázsa ajtajának támaszkodva, egykedvűen nézte távozásomat. Alig tűnt el azonban az utolsó pirosfedelű házacska az. eső kanyarodóban, hallom, amint dübörög mögöttem a kis Ford-kocsi s az öreg udvariasan nyitja az affiót. ..Elviszem anynyiért, amennyit mondott uram, tessék beszállni.“ Budapesti Hírlap 1925 december 3. (272. sz.) és közoktatásügyi miniszter úr és a főpolgármester úr, értesülvén erről az ünnepről, fölkértek, hogy tolmácsoljam az ő üdvözletüket is. A budapesti görög-keleti egyház és ezen keresztül valamennyi román egyház meggyőződhetett arról, hogy a magyar kormány atyai gondoskodással viseltetik az itt maradt román kisebbség iránt. A hívek nevében Orosz György rendőrfőtanácsos üdvözölte a főesperest. Bonoeviciu Ghenadie főesperes hálás köszönetet mondott a kormánybiztos üdvözlő szavaiért, egyben fölhasználta az alkalmat, hogy a kormánynak mély köszönetét nyilvánítsa úgy a budapesti, mint valamennyi görög-keleti egyház nevében azért, hogy a görög-keleti egyház, és a román nép egyházi, iskolai, kulturális és szociális, intézményei iránt olyan melegséggel viseltetik. A demokráciától a császármadárig. Az elmúlt és politikai szempontból meglehetősen színtelen vasárnapba Rakovszkij belügyminiszter s őt követően Teleki Pál gróf volt miniszterelnök nyíregyházai beszéde vitt elevenséget. A belügyminiszter ügyes és kellemes szónok; beszédeit mind logikus átgondolásukban, mind formailag kitűnően felépíti. Mi másról beszélhetne a magyar belügyminiszter, mint a közrend s a nyugalom megszilárdításának feladatairól. Rakovszky ama bizonyos inga őrének tekinti magát, amelyet még ma is felviharzó érzések és gonosz ösztönök mozgatnak. Nem engedi meg — úgymond — az ingának sem jobbra, sem balra való kilengését, ami önként értetődő kötelessége. Most azonban nyilván a baloldali kilengések megfékezése időszerű, hiszen éppen a vádlottak padján ül egy visszaszökött népbiztos, aki újabb kommunista lázadást akart előkészíteni orosz rubelekkel. Ugyanekkor a fórumokon nyíltan dicsőítik az oktobrizmust, a szocialista sajtó megtalálta forradalom előtti durva, izgató hangját, egymást érik aszocialista sajtópörök és sok jel arra mutat, hogy ismét a rombolás szelleme igyekszik diadalra jutni. Nem lehet elégszer hallanunk a belügyi kormányzat vezetőjétől, hogy ezeket a fészkelődéseket visszaszorítja s a közrend előtt balra és jobbra meghajlást parancsol. Demokratizmust hirdetni, sőt brachimmal követelni legkevésbé azoknak van joguk, akik a demokrácia)fogalmából, a nemzeti társadalom nagy rétegét kiközösítik és csak bizonyos munkáskategóriákat ölelnek fek Helyesen mondja a belügyminiszter,, hogy a demokrácia fogalmába, tehát a népuralom eszmekörébe bele kell férnie az egész ország polgárságának, mert amint kizárunk belőle jogoult törekvéseket, egyéneket vagy osztályokat, magát az eszmét ütjük kupán. E komoly fejtegetések között a logika mulatságos kificamodására is rámutatott a belügyminiszter. Elmondotta, hogy milyen nagy hűhót csaptak az októbristák akkor, mikor a Károlyi Mihály birtokából felosztottak a nép között vagy 16 holdat. Hirdették, hogy Károlyi Mihály a nemzetnek ajándékozta a birtokát. És íme most a védelem egész serege vonul fel s tiltakozás morajlik Budapesttől Prágáig, amikor az államkincstár ráteszi a kezét arra a birtokra, amely állítólag a nemzetnek ajándékoztatott. Ugyanezek a torkok követelik, hogy osszák fel a latifundiumokat s minél több földet vegyenek el ártatlan emberektől, akik nemhogy a hazaárulás bűnébe estek volna, hanem szenvedtek és áldoztak a hazáért; vegyék el csupán azért, mert nekik van, másoknak meg nincs. Ez a következetesség és az erkölcs a demagógiában. Beszélt Nyíregyházán Teleki Pál gróf is, akit ritkán látunk a politikai arénán, annál inkább a külföldön a magyar ügy képviseletében, mikor a tudás hatalmával kell szolgálni az igazságot. Diplomáciánk okulására, intő és riasztó példaként elmondotta, hogyan akar az orosz szovjet az idegenek bizalmába és jó véleményébe férkőzni. Most ünnepelte az orosz akadémia 200 éves fennállását és Moszkvában egy 1200 terítékű, nyolcfogásos bankettet rendeztek. Az első fogás császármadár volt és mindenkinek a tányérjára jutott egy császármadár, így hát 1200 császármadarat ettek meg. Aféle lukullusi lakoma volt ez, titáni méretekben, amelyet utánozni vagy viszonozni aligha tudna Európa egyetlen kapitalista államának reprezentánsa is. Lehet-e ennél jellemzőbb adatot felmutatni annak a gazdasági rendnek a megértésére, amely Oroszországban a kommunizmus jegyében folyt le a megszülte a népirtó szegénységgel szemközt a fényűzés példátlan tobzódásait! Magyarországon volt egy földművelésügyi miniszter az októberi forradalom idején; ez a miniszter fogadta a földbirtokosok küldöttségét, akik azt panaszolták, hogy puskás emberek járják a határt és minden vadat kipusztítanak. Erre a miniszter azt válaszolta, hogy örüljenek a birtokos urak, hogy csak a vadakat lövik. Mennyire örülnének most az ilyenfajta biztatásnak az orosz erdő- és földbirtokosok, ha előzően fel nem akasztották volna őket. Csakhogy a forradalmak vadakra és emberekre egyarát rákerítik a sort s a Kun Béla és magyarországi elvtársai által támogatott módszer szerint előbb a birtokos urakat kell kiirtani, hogy azután a vad zavaró közbeszólások nélkül élvezhető és emészthető legyen. Búd János megérkezett Genfbe. Bethlen és Klebelsberg holnap indulnak. Búd János pénzügyminiszter ma reggel Szabóky Alajos pénzügyminiszteri titkár kíséretében megérkezett Genfbe. Bethlen István gróf miniszterelnök Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter kíséretében holnap délután indul el. Ma olyan hírek terjedtek el, hogy a miniszterelnök Bánkútról, ahová péntek éjjel utazott el vadászatra, már nem is tér vissza Budapestre, hanem Bánkútról közvetetlenül indul el Genfbe és szalonkocsiját Győrben fogják a kultuszminiszter vonatához csatolni. Fass József dr. népjóléti miniszter, aki ezúttal is helyettesíteni fogja a miniszterelnököt, a holnapi nap folyamán veszi át a miniszterelnökség vezetését és a pénteki miniszteri tanácskozáson már ő fog elnökölni. Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter, aki Bod János pénzügyminisztert helyettesíti, már ma átvette a pénzügyminisztérium vezetését, míg Rakovszkij Iván belügyminiszter holnap veszi át a kultuszminisztérium vezetését. A genfi tanácskozások, igen nagy jelentőségűek lesznek. Teljesen beavatott helyről arról értesülünk, hogy Genfben a magyar-osztrák tárgyalások meghiúsulásának ügye is napirendre fog kerülni. Fontos tanácskozások lesznek a nyugdíjasok helyzetének javítása érdekében és politikai körökben úgy tudják, hogy a miniszterelnök jelentős engedményeket fog a népszövetségnél ebben a tekintetben elérni. A szanálás ügye is szóba fog kerülni a pénzügyminiszter által bemutatandó és a jövő évre vonatkozó költségvetéssel kapcsolatban. A genfi tanácskozásokon esetleg a numerus klauzusz dolga is napirendre kerül. Ez még nem bizonyos, mert nem tartják kizártnak, hogy az angol zsidó egyesület a magyarországi zsidó nagygyűlés határozata értelmében vissza fogja vonni indítványát és a népszövetség még csak foglalkozni sem fog ezzel a tisztára magyar belügyi kérdéssel, bár a népszövetség alapszabályai alkalmat adnak arra, hogy ez a dolog is szóba kerüljön. A miniszterelnök genfi útjával kapcsolatban egyes lapokban hírek jelentek meg arról, hogy a Nemzetek Szövetsége Tanácsának legközelebbi tárgyalásain szóba kerül a magyarországi újjáépítési akció ellenőrzése is, mégpedig olyan értelemben, mintha a népszövetségi főbiztos által gyakorolt ellenőrzés idejének megrövidítéséről volna szó. Illetékes helyen utalnak arra, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924-ik évi IV. törvénycikkben foglalt úgynevezett 2. számú jegyzőkönyv 2. cikke értelmében a tulajdonképpeni újjáépítési idő 1926. évi június 30-án véget ér és vele véget ér az ellenőrzés jelenlegi módja is. A törvény kifejezett rendelkezésével szembenálló és nyilván csak tájékozatlanságból eredő azoknak a híreszteléseknek tehát, mint hogyha az ellenőrzés jelenlegi módja 1926. december 31-étől tartana, nincsen semmi alapjuk.