Budapesti Hírlap, 1925. december (45. évfolyam, 272–295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

1926 .december 1. (272. sz.) Budapesti Hírlap A POLITIKA HÍREI. Kállay Tibor az új gazdasági berendezkedés alapelveiről. Nagykanizsa, nov. 29. Kállay Tibor nemzetgyűlési képviselő, volt pénzügyminiszter, akit Nagykanizsa városa díszpolgárává választott, szomba­ton Nagykanizsára utazott, hogy átvegye a díszpolgári oklevelet. Kíséretében voltak Dabasi-Halász Móric, Dréhl Imre, Putnoki Sándor, Kovács-Nagy Sándor, Dinich Ödön, és Maday Gyula egységespárti képviselők. A vonat, amelyben a képviselők utaztak, a nagy hófúvás miatt csak másfélórai ké­séssel érkezett meg a nagykanizsai pálya­udvarra, ahol a város vezetőinek élén a polgármester fogadta az érkezőket. Vasárnap délelőtt fél 11 órakor szent­mise, utána pedig a városháza dísztermé­ben közgyűlés volt. Sabjárt dr. polgármes­ter megnyitó szavai után Örley Györcgy dr. méltatta Kállay Tibor érdemeit. A nagy hatást keltő beszéd után Sabjárt polgár­­mester átnyújtotta Kállay Tibornak a dísz­polgári oklevelet. Ezután Kállay Tibor szólalt föl, aki meg­hatott szavakban köszönte meg az őt ért megtiszteteltést. Három és fél évvel ezelőtt — mondotta — amikor Nagykanizsára jött, az ú­j eszmék utáni lázas keresésben leg­többen radikális megoldásokat hirdettek. Ha visszatekint erre az időre, úgy látja, hogy abban az időben a nagy konzervatív gondolat megvalósítására való törekvés volt az uralkodó. Sejtette, tudta, majd hirdette is ez a közvélemény, hogy nem lehet szá­munkra fontosabb feladat, mint oly beren­dezkedés megteremtése, amely megőrzi a társadalomnak becsülettel szerzett politikai és gazdasági jogait.­­ Ezután az infláció kérdésével foglalko­zott. Most, hogy az infláció után pontot tehettünk, — folytatta — az új gazdasági berendezkedés alapelve nem lehet más, mint a szélsőségektől való tartózkodás. Mint a város új polgára arra fog törekedni,­­— amint arra törekedett eddig is — hogy a polgárság becsülettel kivívott pozíciója ne veszélyeztessék. Ennek alapfeltétele ugyanaz, ami a társadalmi élet alapfelté­tele, azaz ne fegyverkezzünk egymás ellen. Délután 6 órakor a Nőegylet rendezett teadélutánt a vendégek tiszteletére, ame­lyen ezer ember vett részt. Kállay Tibor és kísérete az éjjeli vonat­­tal visszatért a fővárosba. Pesthy Pál expozét mond a nemzetgyűlés keddi ülésén. A nemzetgyűlés holnapi, keddi­ ülésén folytatja a költségvetési javaslat részletes vitáját és az igazságügyi tárcát tárgyalja. Pesthy Pál igazságügyminiszter a holnapi ülésen expozét fog mondani. A költségvetés részletes vitájának sorrendjét újabb válto­zás érte, amennyiben a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalása kerül utoljára sorra, hogy Bod János pénzügyminiszter, aki december közepe előtt érkezik vissza Génfből, jelen lehessen tárcájának költ­ségvetési tárgyalásán. A költségvetést de­cember 15—16-ika körül véglegesen meg­szavazzák és azután az appropriációs tör­vényjavaslat fogja a nemzetgyűlést foglal­koztatni, amelyben a kormány külön sza­kaszban arra fog k­érni felhatalmazást, hogy a beruházási program fejlesztése ér­dekében rendelkezésre álló összegeket a népszövetségen folytatott tárgyalások értel­mében igénybe vehesse és azt a gazdasági élet rendelkezésére bocsáthassa. Megszűnt a statáriális eljárás az uzsora­ügyekben. A kormány rendeletet adott ki az uzsora­­bírósági eljárás módosításáról, amely a gaz­dasági viszonyok fokozatos megszilárdulása következtében hatályon kívül helyezi a je­lenlegi uzsorabíráskodás egyes statáriális jellegű rendelkezéseit. Ezentúl az uzsora­­bíróság elsőfokú ítélete ellen semmiségi panasszal lehet élni abban az esetben is, ha a cselekmény nem bűntett, hanem vét­ség. Hatályát veszti az a rendelkezés is, mely szerint a nem jogerősen elítéltet azon­nal előzetes letartóztatásba kell helyezni, a szabadságvesztés büntetés elhalasztásá­nak pedig ezentúl uzsorabírósági ügyekben ugyanolyan okok alapján van helye, mint amelyek alapján egyéb bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtása elhalasztható. Vasvármegye közgyűlése. Vasvármegye törvényhatósága november 1­0-án tartotta őszi rendes közgyűlését Darányi Ferenc főispán elnökletével. Az alispáni jelentés után a közgyűlés vasvári főszolgabiráját, Tulok József dr.-t válasz­tották meg. Ezután Gyömörey György volt nemzetgyűlési képviselő méltatta Széchenyi István gróf emlékét. A törvényhatóság Apponyi Albert grófot üdvözölte abból az alkalomból, hogy Apponyi a megye lako­sává lett. A Külügyi Társaság ülése. A Magyar Külügyi Társaság külső politi­kai és népszövetségi szakosztálya decem­ber 3-án, csütörtökön délután hat órakor a társaság tanácstermében ülést tart. Az ülés tárgya: Lukács György dr. v. b. t. t. nyug. miniszternek, a társaság alelnöké­­nek előadása A Washington—ottawai inter­parlamentáris konferencia eredményei címmel. Megkezdődtek a magyar-szerb tárgyalások. A magyar és a szerb kormányok között hosszabb időn át folyamatban levő pénz­ügyi tárgyalásokat ma délután Budapesten újra megkezdték. A tárgyalások program­ján szerepelnek: a régi koronatartozások és követelések rendezése, a letétek ki­adása, a nyugdíjkérdés, a gyámpénztárak, valamint a határ által kettészelt törvény­­hatóságok vagyonának ügyei. Magyar rész­ről Wodianer Rezső rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, szerb részről ped­ig Jankovics Péter, a szerb közigazga­tási bíróság elnöke vezeti a tárgyalásokat. Szülők küldöttsége a kultuszminisztériumban. Pakots József nemzetgyűlési képviselő vezetésével ma délben szülőkből álló kül­döttség jelent meg a kultuszminisztérium­ban, amelyet Kleblesberg Kunó gróf mi­niszter távollétében Petry Pál államtitkár fogadott. A küldöttség szónoka az állam-­­­titkárnak memorandumot nyújtott át,­­ amelyben arra kérik a kultuszminisztert, • Hogy a középiskolákban a tanítás kilenc­­ óra helyett nyolc órakor kezdődjék, mert­­ a kilenc órai kezdett felborítja a házi ren­­­­det és megakadályozza a gyermekek dél­­i utáni önképzését és sportolását. Az álla­m­titkár kijelentette, hogy maga is híve a szülők által kérelmezett rendszernek és a kultuszminiszternek javaslatot is fog tenni ebben az irányban. Rakovszky Iván a kommunizmus és az oktobrizmus ellen A belügyminiszter beszámolóbeszéde Nyíregyházám — A kormány nem vállalkozott arra, hogy a nemzeti fellángolást letörje vagy ellensúlyozza. Pesthy Pál és Teleki Pál gróf beszédei, Nyíregyháza, nov. 30. Rakovszky Iván belügyminiszter vasár­nap tartotta meg beszámoló beszédét nyír­egyházi választói előtt. A miniszter kísére­tében voltak Pesthy Pál igazságügyminisz­­ter, Teleki Pál gróf, Szabó Zoltán, Barabás Samu, F. Szabó Géza, Illés József, Erdő­hegyi Lajos, Mózer Ernő, Hh­rczegh Béla, Nánássy Andor, Kaas Albert báró és Fráter Pál nemzetgyűlési képviselők. A beszámoló délelőtt 11 órakor kezdő­dött a Bethlen­ utcai Gazdaotthon nagyter­mében, melyet a választóközönség zsúfolásig megtöltött. A gyűlést Sassi-Szabó László pártelnök nyitotta meg, majd Rakovszky Iván belügyminiszter emelkedett szólásra. — Nézzünk végig ennek a nemzetnek a tragédiáján — mondotta. — A vesztett há­ború első következménye az volt, hogy elpusztult ebben az országban az állami rend. Azután jött a békekötés a maga kom­plikált, de régen előkészített csapdájával. — Ha a Trianon után szolgaságba sülyedt és koldusbotra jutott nemzetet ismét talpra akarják állítani, ugyanezt az utat kell járni, a fejlődésnek ugyanezt a három etappeját kell követni. A kormány ennek az útnak az első két szakaszát már megjárta. Biztosí­totta a közrendet és helyreállította az állam­­háztartás egyensúlyát. A jelen munkája és jelen feladata a gazdasági rekonstrukció. — Magyarország agrárország s ezért első­sorban a mezőgazdasággal szemben vannak kötelességei. Meg kell szervezni és újítani a mezőgazdasági hitelt. Hitel nélkül a me­­­zőgazdasági élet fejlődni nem tud, csak stagnál. A másik dolog, mely a mezőgazda­ság boldogulásához szintén nagy mértékben szükséges, az, hogy fejezzük be gyorsan a földbirtokreformot.­­ A másik teherhordó pillére az ország gazdasági életének az ipar és kereskedelem. Új életre kell kelteni azt az ősi magyar ipart és kereskedelmet, amelynek megvan­­nak a tradíciói, nagy előnyei, elismert ki­válóságai, de amelyik elpusztult az utóbbi esztendőkben. Ezt a munkát az államnak kell megindítania. Munkát kell adni az ipar­nak és a kereskedelemnek, hogy tevékeny­ségét biztosítsa, hogy a forgalom növe­kedjék. A középosztály helyzete. — Végül a középosztály helyzetével kívá­nok foglalkozni. A köztisztviselőosztály, a nyugdíjasok, a fixfizetéses alkalmazottak az utóbbi években nagyon sokat szenvedtek. Akkor, amidőn a kormány ennek a kérdés­nek a megoldásához fog, megvallom őszin­tén, kegyetlen munkát végez. Nekünk, akik ezt a munkát végezzük, bizony nagyon gyakran sok fájdalomba, sok álmatlan éj­szakába kerül, amikor azt a feladatot tel­jesítjük, amivel át tudjuk alakítani a kö­zéposztály sorsát annyira, hogy azok, akik a nagy világrengésben megrendültek, biztos, tűrhető exisztenciához jussanak. Ami feles­leg mutatkozik a költségvetésben, azt arra használjuk fel, hogy elsősorban az aktív tisztviselők sorsán segítsünk, kis mérték­ben, mert a rendelkezésünkre álló összeg kicsi, de ezzel is megtettük az első lépést. Amint az államkincstár helyzete megengedi, segíteni fogunk a nyugdíjasokon, a háború rokkantjain, özvegyein és árváin. — Áttérek most már a belpolitika vilá­gára. Három és fél esztendővel ezelőtt ki­fejtettem azt, hogy a mi belpolitikai éle­tünkben veszedelmes, a belső rendet vesze­­delmeztető túlzások vannak és hogy a kor­mány kötelességének ismeri, hogy ezeket az almák idején kilengéseknek nevezett hi­bákat és bűnöket megszüntesse. Újabban nagyon gyakran félreértik azt, hogy mi volt akkor a kormánynak a kötelessége és feladata. A forradalom és a bol­sevizmus után felébredt és magához tért ismét a nemzet. A nemzeti érzésnek, a hazafias lel­kesedésnek hatalmas hulláma csapott vé­gig ezen az országon. Az elkeseredett, nyo­morúságba kergetett magyar büszkén ve­tette fel a fejét. Nem hajlandó és nem akar a nemzetköziségbe, a forradalomba, a tehe­tetlenségbe sülyedni. „Nem törjük le a nemzeti fel­ lángolást !“ — A nemzeti érzésnek ebben a fellángo­­lásában egyesek súlyos bűnöket és hibákat­­ követtek el. Nem kilengéseket, mert ez a­­ kifejezés enyhe, hanem súlyos bűncselek­­­­ményeket. Arra vállalkoztunk, hogy ezeket­­ a hibákat és bűnöket kiirtsuk, de sohasem­­ vállalkoztunk arra, amit most egyesek tő­­l­­ünk számon kértek, hogy ellensúlyozzuk,­­ hogy letörjük ezt a nemzeti föllángolást. Azt­­ akarom, hogy a konszolidáció helyreálljon.­­ A kormánynak az a kötelessége, hogy meg­állítsa a politikai ingát, a mérleget az egyensúlyponton. — Azt halljuk ellenzéki oldalon, hogy a kormány csak játszik a forradalmak és a bolosevizmus rémével. Azt mondják, hogy mi csak ürügynek használjuk fel ezeknek a veszedelmeknek az emlegetését, hogy azután ennek fejében megnyitjuk a szabadságjogokat. Hogyan lehet rémlátás­nak nevezni azt, amikor hazaérkezett Ma­gyarországra az első népbiztos és szabad-e rémlátásnak nevezni ezt a mi álláspontun­kat, amikor ismét, mint nyílt programot kezdik hirdetni és dicsérni az oktobrizmust. — A kormány tisztában van az e téren mutatkozó kötelességeivel. Hiába jönnek vissza Magyarországra az elmenekült nép­biztosok és hiába akarják ismét parlamen­tárissá, szalonképessé tenni az oktobriz­must, mi nem engedjük, hogy az inga is­mét elhagyja egyensúly­helyét. Az oktobrizmus bírálata. — Újabban minduntalan hallunk be­szédeket, hogy az oktobrizmus elvégre nem is forradalmat, nem is gyilkosságokat je­lent, hanem az oktobrizmus jelszó, amely a szabadságjogokat, a nagy demokrácia fellángolását jelképezi. Gondoljunk vissza arra az októberre. Akkor is voltak gyilkos­ságok, amelyeknek tetteseit sohasem talál­ták meg. — Ezek azok a szabadságsogok, ame­lyeket ők velünk szembeállítani mernek. Nem szabadság volt akkor, hazugság volt akkor. — Azt mondják, hogy ők voltak azok, akik legelőször akarták a birtokreformot. De hogy valósították ezt meg. Zászlók alatt, katonazenével levonultak Károlyi Mihály heves megyei birtokára és fel is osztottak a százezer hold birtokból tizen­hat holdat. A közvélemény azonban azt hitte, hogy a birtokot valóban odaadták a népnek. És mi történik most. Amikor az államkincstár rá akarja­ tenni a kezét erre a birtokra, amelyet egyszer a nemzet­nek ajándékoztak, az ügyvédek egész se­rege vonul föl hogy megvédelmezze Ká­rolyi Mihály birtokát és nemzetközi fórum elé akarják vinni azt a birtokot, melyet ő már a nemzetnek ajándékozott. Az ellenzék.I — Vannak.. akiknek a kommunizmus­­hoz és októbrizmushoz semmi közük, akik bátran szembeszállanak e mozgalmakkal, de akikkel mi nem tudunk egyetérteni. Ezek a pártok mind demokratikusnak ne­vezik magukat Ennek oka az, hogy jelszó vált ebből a magasztos szóból, amely való­ban a néppel és a népért való uralmat je­lenti. Ha a demokrata pártoknak a pro­gramját vizsgáljuk, azt látjuk, hogy poli­tikájukkal egy-egy szűkebb néposztály ér­dekeit szolgálják.­­ Vannak olyan ellenzéki demokrata pártok, melyek a városi polgárság boldo­gulásában látják a demokratizmust és nem gondolnak az egész népre. Vannak olyan politikusok is, akik a demokrácia alatt a zsidóság érdekeinek védelmét értik. Szük­ségesnek tartom, hogy a zsidók érdekei is megfelelő védelemre találjanak, de az egy­oldalú politika sohasem demokrácia, még ha annak nevezik is. Általános, a nép ösz­­szes rétegeit egyformán felölelő program nélkül nincs demokrácia. — Vannak az ellenzéken olyanok is, akik velünk nagyjában egyetértenek. Ezekkel sem tudunk közös politikát foly­tatni. Nekünk nem szabad a háború előtti formákat keresni és ezért nem szabad dok­triner módon azt követelni, hogy a kor­mányzás terén visszatérjünk tökéletesen azokra a formákra, amiket valamikor föl­állítottak. Nekünk nem a formákra kell visszatérni, hanem formákat kell keres­nünk ahhoz, hogy állami életünk ugyanúgy folyjon le, mint békében. Pesthy Pál a felekezeti békéről. A lelkes éljenzéssel fogadom beszéd után Pesthy Pál igazságügy miniszter szólalt föl, aki az osztályok és felekezetek közötti egyetértés szükségességét hangoztatta. Az utóbbi időben az egyik foglalkozási ág szereti a másikat támadni. Irigykedésnek, visszavonásnak ma nincs helye. Mindany­­nyiunknak össze kell fogni. Ennek a nem­zetnek és a kormánynak politikája agrár alapon nyugszik. Ennek meg­van a maga tárgyi oka. A főértéket nekünk a föld szol­gáltatta. Minden erőnket arra kell fordí­tani, hogy ebből a földből minél többet hozzunk ki, mert ennek a földnek a ter­mése nemcsik a földmivelők exisztenciáját biztosítja, de biztosítja az iparosnak, a kereskedőnek a tisztviselőnek a megélhe­tését is egyaránt.­­ A társadalmi osztályok között meg kell teremteni az egyetértést. A különböző felekezetűek legyenek türelemmel egymás­sal szemben mert mindannyian ennek a szerencsétlenségbe döntött hazának vagyunk a fiai. Teleki Pál a szenzációéhség ellen. Teleki Pál gróf, mint a politikai élettől távol álló vendég, külföldi tapasztalatairól számolt be. Meggyőződött arról odahonta, hogy a mi konszolidációnkat Bethlen Ist­ván gróf nevéhez fűzik. Bethlen István egyéniségét a külföld is tiszteli és nagyra­­becsüli, aki bizalmat keltett nemcsak bará­taiban, hanem ellenségeiben is. Az bizo­nyos, hogy csak az erősnek vannak bará­tai. Minthogy mi nem igen vagyunk erő­sek, ennek következtében kevés a bará­tunk. Van azonban erő a gazdasági föl­lendülésben, az egységben is. És ez az erő, ha nem is jelent éppen barátságot, min­denütt tiszteletet szerez, a semlegeseknél és az ellenségeknél is. Idővel a semlege­sekből talán barátok, ellenségeinkből leg­alább semlegesek lesznek. — Aki hosszabb távollét után jön vissza Magyarországba, — folytatta — annak meg kell állapítania, hogy az ország na­gyot haladt a konszolidáció és a gazdasági rekonstrukció felé. Viszont azt is tapasz­talja, hogy nálunk az emberek apró inci­denseket hajuknál fogva ráncigálnak elő. Ez a m­ai társadalomnak, a mai kornak a hibája. A társadalom a szenzációkra éhes. A szenzációhajhászás megrontja a társa­dalom organizmusát, megrontja a lelkek egyensúlyát és ezért a társadalomnak és 3 Utódai gyermekruha-különlegességek üzlete I III., Párisi ucca 1. (Vác­i utca sarok)! Ma, december 1-én­­ nyílik meg a nagyi karácsonyi occasio­­árusitásunk a mégi soha nem létezett] olcsó karácsonyi] árakkal IV. Kossuth ] Lajos-u. 18. sz. alatt | Karácsonyi árucsarnok ]

Next