Budapesti Hírlap, 1926. február (46. évfolyam, 26–48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

2­ 1 más anyagi helyzetének érdekében hatá­rozta el a hamisítást, hanem azért, hogy a hamisítványok értékesítése után elérendő anyagi eszközöket hazafias célok szolgá­latára használja fel. Ez az állítása az eljá­rás folyamán bizonytalan maradt, viszont az ellenkezője sem nyert bizonyítást, e te­kintetben a valódi tényállás megállapítható nem volt. Felmerült ugyan gyanú, hogy Windisch­graetz főleg az utóbbi években nyomasztó anyagi viszonyok közé kerülvén, a hami­sítványok előállításával elsősorban saját anyagi helyzetén akart volna segíteni, ezt a gyanút azonban nem támogatja helytálló érv és bizonyíték, mert Windischgraetz el­fogadhatóan kimutatta, hogy mintegy húsz­milliárd magiyar koronát kitevő adósságá­nak bizonyos részét, még­pedig körülbelül felét, éppen a pénzhamisítás, illetve a ha­misítványok előállítási költségeire fordí­totta. Előadásából megállapítható, hogy e költségeket a bűntettből származó haszon­ból kívánta elsősorban megtéríttetni. A Windischgraetz által elkövetett cselek­mény megállapítja a Btk. 203. §-a 1. pont­jába ütköző pénzhamisítás bűntettét, akár saját önző érdekei céljára ,akár az általa említett és önzetlennek beállított célok ér­dekében követte el ezt a bűncselekményt és mindaz, amit ő a bűncselekmény elkö­vetésének indítóokául előad, legföljebb a büntetés mérvének megállapításánál ve­hető figyelembe. után avatták be a tervbe Hajós Lajos­, aki előtt szintén hivatkoztak az országos főka­pitányra. Hajós a vele közölteket felsőbb helyen bejelenteni szándékozott, erről azon­ban lebeszélték. Negyedik közreműködőként a herceg ma­gántitkára­. Rába Dezsőt nyerte meg. Rá­bát közvetítő és küldönci szerepekre hasz­nálta fel Windischgraetz. Rába külföldön is járt a szükséges anyagok beszerzésére. Hajts helyett Kurtz* Időközben a Térképészeti Intézet vezető­ségében változás állott be. Hajcsot 1924. december 31-én nyugdíjazták és az intézet vezetését Kurtz Sándor vette át. Szüksé­gessé vált tehát, hogy Kurtz hozzájárulását megszerezzék. Windischgraetz, Haris és Gerő tudomására hozták Kurtznak az ak­ciót. Kurtz eleinte vonakodott, mikor azon­ban említették előtte, hogy a pénzhamisí­tást hazafias célból, Nádosy főkapitány tudtával és hozzájárulásával, sőt erkölcsi támogatásával kezdték meg és folytatják, ő is beleegyezett, hogy a hamisítást a régi keretben folytassák. Gerő és a Térképészeti Intézet vád alá helyezett alkalmazottai azzal védekeznek, hogy Windischgraetznek arra a megnyug­tató kijelentésére vállalkoztak, hogy a hasznot hazafias célokra fogják fordítani és az akciót magasabb állami funkcioná­riusok is támogatják, Nágy részük azzal is védekezik, hogy Gerőnek, mint felettes ha­tóságuknak, ellenszegülni nem mertek. Te­kintettel azonban arra, hogy ez a védeke­zés még valódiság esetén sem büntethetősé­get kizá­ró ok, az ő cselekményük beszá­­mít­ható. Nádosy és Gerő szerepel Windischgraetz saját beismerése szerint, miután ismételten barátaival elhatározta, hogy francia ezerfrankosokat fog utánoz­tatók tervébe elsősorban Nádosy Imre dr.-t, az államrendőrség országos főkapitányát avatta be, aki az egész akció kezdetének első pár hónapja után történt minden lé­nyegesebb eseményről tudott, azokhoz hoz­zájárult, tudta és beleegyezése nélkül a ha­misítványok előállításának előkészítése, tényleges elkészítése, majd forgalombahoza­­tala körül semmi lényegesebb intézkedés nem történt. Nádosy is azt állítja, hogy ő azért vál­lalkozott arra, hogy a Windischgraetz által tervezett pénzhamisításban részt vegyen, mert úgy gondolta, hogy azzal hazája ér­dekeit segíti elő. Az eljárás során nem is merült fel a legkisebb gyanú­ja sem annak, hogy Nádosy, aki martasállású és anyagiak­ban független, sőt kedvező viszonyok k­özt élő egyén, elhatározásaiban és fényeiben a legkisebb önző szándék is vezette volna. Harmadik közreműködőként a herceg Gerő László állami térképészeti tanácsno­kot nyerte meg, aki előtt szintén az akció önzetlen, nemes és hazafias célját hangoz­tatta s különösen kiemelte azt, hogy a fran­cia frankok tervezett hamisítását Nádosy is tudja, akarja és támogatja s így a maga személyével és magas államhivatali állásá­val az egész akciónak mintegy hátvéd­jéül szolgál. Gerő hitelt adott Windischgraetz szavai­nak és vállalkozott a közreműködésre, de feltételül kikötötte, hogy a Térképészeti Intézet vezetősége hozzájáruljon, hogy a munkálatok az intézetben és az intézet esz­közeinek felhasználásával történjenek. Ez­ A vér. írta Pekár Gyula* Az idő már későre jár... az asztalon félbemaradt patience s ők ketten még egyre sugdozódnak a kártyák felett az éji csendben. Azaz, hogy már inkább csak az ő aggódó anyai szava hallatszik,­­ ál­mok, remények, szép tervek a Géza jövő­jére ... megint nagyon belejött a régi ked­ves témájába, szívesen fecsegne még to­vább, de a fiú mintha unná már. Ásítva kel fel: ,,jó éjt, mama!­' ő kis keresztet vet a homlokára, megcsókolja, aztán valahogy meg se ereszti. Küszködve kérdi: — Lefekszel, ugy­e? Nem megysz ki többet? — Nem, mama. Igazán nem! A fiú nevet s ő aggódva gyönyörködik benne. Elegánskodó csinos jogászgyerek. — voltaképp nem is illik ide a nyomorgó, tönkrement özvegy kis udvari lakásába. — No, eresszen, mama! Géza himbálod­zva lett át az egyetlen sze­gényes nappalin pajtáskodva pillant még vissza, aztán behúzza maga mögött a szo­bája ajtaját. Az asszony állva marad s hosszan néz utána, oly bágyadtan, oly szo­­moruan, hogy hervadt arca szinte még­­jobban beleöregszik. Ajka lassan hallgató­zásra nyílik, — nesz ... igen, ő dúdol odabent, hadd dúdoljon, hisz húsz eszten­dős a gyerek! Fiatal, éli a világát, h­ej-het, ki tudhassa, hol, merre szokott járni? Nem beszél ő, nem közlékeny, nem mondja ő a valót. — tréfál, hazudik, titkolódzik, de tán nem is oly nagy baj ez. diák s ez tán a diákélettel jár. Jó. Jó, csak tanulna leg­alább. De nem igen tanul ő. Bizton kár­tyázik. Jumpol, tán iszik is, érzik rajta a rossz társaság. Jaj .. az anya a szivéhez kap: az a himbálódzó, hetyke járás, ahogy az imént kiment: — Az apja, az apja vére! Szinte megijed a motyogó. Shalk hangjától s háborodottan bámul maga elé: igen, egé­szen a boldogult ura mozdulata volt az. Szörnyűség... hát az a szerencsétlen vér, az kezdene dolgozni, ágaskodni a fiúban? Az özvegy a homlokát simogatja, egészen belekábul régi rögeszméje régi kételyeibe. Eh, hagyjuk... vetve az ágya, mér töpreng­jen, mit gyötörje magát.. lefekszik ő is. Menjünk ... De csak állva marad. Tovább hallgatózik. A fiú nem dúdol már ott a harmadik szobácskában. Mit csinál? Nesz, motoszkálás hallatszik a kulcslyuk felől. •­ Képzelődés ez? Mintha Géza lábujjhegyen állna ott benn a kulcslyuk előtt, ő is ön­kénytelenül lábujjhegyre áll s úgy indul ineje. Benyit hirtelen. Géza ingujjban, ha­risnyában áll az ablaknál kikészített smo­­kingja mellett. A kezében tartott lakkcipőt nézi. — Géza! — Maga az, mama? Hahaha... még­se hisz nekem? Mondom, nem megyek ki, itt­hon maradok. — És az a smoking, ez a lakkcipő? — Ez? ... Csak úgy nézegetem, mama. Lássa, rossz a lakkja, már­is repedezik. De én azért itthon maradok. Itthon én! Szavamra ... no! ő mohón lesi minden mozdulatát. Géza mosolyog: — Mit néz úgy, mama? Az anya az ajtóhoz dűl. Már ő is moso­lyog. Bágyadtan, szinte megkönnyebbül­­ten. — Mi lelte, mama? — Semmi! Csak beszélj... — Mit mondjak? — Szépet, fiam. Kedveset. Megnyugta­tót ... a te szegény anyádnak . .. — Édes jó mamám . ..! Ő felsóhajt. Ez a hang, ez a szelíd, gyön­géd nézés... hál’ Istennek, ez már nem a férje! Nem az az elvetemült lump sik­kasztó, nem... ez a másik... az az esz­ményien szelíd és gyöngéd valaki, akihez ő élete nagy drámájában vigaszt kereső szerelmes szívvel menekült volt. Bűn lehe­tett ... de hát tehetett-e róla? Hej, hej, kedvese is halott már hosszú évek óta, de a régi rögeszme azért fájó dilemm­ával üldözi ma is aljas férje helyett ennek a széplelkű, nemes jellemű kedvesnek a vé­rét szerette volna ő tudni a fia ereiben. Vájjon...? Szörnyű kétség, mely bűnt tetéz és életét örli, de hát a fiáról van szó, arról, hogy Géza becsületes ember legyen. „Mindenható, bocsáss meg ...“ nem vét­kezik ő ezzel az óhajjal, csak védekezik. Géza a kezét fogja s még gyöngédebben ismétli: — Édes jó mamám, hát miért sir? Ez a hang, ez a nézés ... úgy érzi, döntő perc ez, — reveláció, nem lehet ezután kétség többé. Ujjongó benső örömtől repes, íme már nem kell aggódnia, nem az a bé­lyegzett vér, hanem a kedvese fia! Géza tisztességes ember lesz! Szegény fiú, fér­jére gondolva, mennyit vádolta igaztala­nt. Jóvá kell tenni. Túláradó szeretettel öleli magához s a fiú hozzája simul. Az apja... igen, egészen a széplelkü igazi apja, nem annak az elvetemültnek a fia! Nyugalom, áldott biztosság, csakhogy el­jött e boldog perc végre... Nem fog két­kedni többé... — No, hisz-e már nekem, mama? — Hiszek, fiam. Jó éjt. Szeretetteljes búcsú. Az anya szobájába tér. Csodás egy reveláció! Édes öröm ...­­ bün-e ez az öröm? Vetkezni kezd. Le­akasztja óraláncát s pénztárcájával együtt s oda az imakönyv mellé teszi az éjjeli szekrénykére. Hopp, ma kapta meg a nő-Szörtsey, miután tudomására jutott, hogy a miniszterelnökhöz feljelentés érkezett, kö­zölte ezt Windischgraetz-cel, Nádassal, továbbá Barossal, akiről nem tudta, hogy ő a feljelentő és másokkal is mire elhatá­rozták, hogy a hamisítványokat a szövetség helyiségéből el fogják szállítani. Rába és Szörtsey mintegy 10.000 darbot Windisch­graetz lakására szállított. 9—10.000 darab Baross lakásának előszobájába és innen rövid idő múlva szintén a herceg lakására került. 6000 darabot Szörtsey egy kis ka­tonaládában a szövetség költözködése miatt gyedévi pénzecskét a nénitől, holnap fizet­ségei lesznek ... Helyes. Lefekszik. A ren­des fohász, aztán pár perc múlva fordít a villanykörtén** Viharos rövid előálom... Az iménti lelki , mozgalmak után a messze múltak moz­dulnak meg benne. A férjét látja újra s boldogtalansága ismét torzra szineződik előtte. Férje jön, belép, kacag s ő sir. Borzasztó napok ... kezdi már látni, kivel van dolga; sejti az ura aljas, szélhámos ösztöneit s úgy érzi, hanyatt-homlok­ba­ , kik alá a kiábrándulás meredekjén- Lenn van már a mélyben s a romlás, a becste­lenség rémei gomolyognak körülötte. Mi lesz vele ez ember oldalán? Hisz fiatal még ... Nincs mentség, megváltás, szaba­dulás? Egyszerre a rémek torz gomolyain át mintha a Sándor életet, bizalmat, re­ményt adó hit szemeit érezné magán. Nap­fény egyszerre ... rémüző, hivó ragyogás,­ hogy állhatna e hívásnak ellent? Semmit, még a bűnt se látja ő ettől a boldogító, mentő káprázattól. Megy előre, oly öntu­datlanul, mint ahogy a folyó siet a hivó óceánja felé. Sándorhoz menekül. Rövid , regény, ott játszódik le a Sándor műter­mében. Az ő arcképét festi... jön a perc, kedvese föléje hajtik. Az a csók, az a bol­dogság! Sikoltva riad, szive dobog a megszaka­dásig. Igazán ébren lenne? Körülte­nsi csend, sötétség, mozdulna, de sehogy se tud. Vár, aztán félni kezd. Az a néma fe­keteség a mellére nehezedik. Akár a lelki­­ismeret súlya. Rettentő súly, igen, ezt érezte ő a bűn után. S mikor pár hónap m­úlva elsőszülöttje meghalt, biztosra vette: Isten büntetése ez. És még­se tudott le­mondani szerelméről! Pedig mekkora szé­gyen ára volt ennek. Szerette Sándort, az övé volt s e mellett tűrnie kellett becsre- Budapesti Hírap 1926 feb­ruár 2.­­(16). Nádosy hazája érdekeit vélte előmozdítani­ Nádosy a terhére rótt cselekmény elkö­vetését és alanyi bűnösségét is beismeri s lényegében védekezést nem is terjeszt elő és csupán annak megemlítésére szorítkozik, hogy azzal, amit ő ebben az ügyben elkö­vetett, hazája érdekeit vélte előmozdítani. Minthogy azonban ez az egyébként meg nem föl­ha­tó és így valónak elfogadandó védekezés a büntethetőség megállapítására befolyást nem gyakorol; tekintettel arra, hogy Nádosy beismeri, de ellenében külön­ben is bizonyítva van, hogy Windisch­­graetz­-cel teljes akarategységben a pénz­hamisítás, bűntettét, tudva, és akarva, e vég­ből az indítványt részben kifejezett módon közreműködött; tekintve, hogy Gerőre, to­vábbá a Térképészeti Intézet ,amaz alkal­mazottaira, akik a pénzhamisítás bűntetté­ben mint tettesek és részesek közreműköd­tek, valamint Rába Dezsőre is lényeges be­folyást gyakorol annak tudata, hogy ennek a bűntettnek egyik részese az államrendőr­ség országos főkapitányi állást viselő Ná­dosy, aki tudatosan megengedte nevének és állásának abból a célból való felhasználá­sát, hogy a többi közreműködő akarati el­határozására az ő közreműködésének fel­­említése befolyást gyakoroljon s ezáltal a tettesek és részesek büntető szándékának keletkezéséhez, kialakulásához és meg­állapodásra jutásához lényegesen hozzájá­rult, ez pedig egyenlő a véghezvitt bűntett szándékos megkönnyítésével és előmozdítá­sával. Nárdosyt a pénzhamisítás bűntetté­ben való bünsegédi bűnrészességgel vá­dolni kellett. Haris és Kurtz ellen szintén saját beis­merése alapján kellett mint a pénzhamisí­tás bűntettében való bünsegédi bűnrészes ellen vádat emelni. Hány darab ezerfrankost hamisítottak? Megállapítható, hogy a Térképészeti In­tézetben 1925 szeptember elején mintegy 21—25.000 darab hamisítvány készült el, ezek a herceg gépkocsiján Zadraveci la­kására kerültek egy ládában, a ládát maga Zadraveci vette át. A hamisítványok né­hány napig Zadravecz lakásán voltak, minthogy azonban a püspöknek Rómába kellett utazni, némely adat szerint pedig, mert lakását nem tartották eléggé biztos helynek, Rába a hamisítványokat a her­ceg lakására, majd innen a Nemzeti Szö­vetség helyiségébe vitte és átadta Szörtsey Józsefnek. Jankovich tanulmányútja. A megokolás ezután a külföldi frankter­jesztéssel foglalkozik. Jankovich közremű­ködését a herceg közvetetlenül nyerte meg. Jankovich a herceg felhívására Párisba ment tanulmányútra. Párisi tevékenységé­ről csak azt tudják, hogy ott a Banque de France intern használatára szolgáló Tube jelzésű borítékát megszerezte, magával hozta és a Térképészeti Intézetben sokszo­­rosíttatta. Az eskü. A hamisítványok forgalomba hozatalára vállalkozók, mielőtt bármit tettek volna, Zadravecz kezébe esküt tettek arra, hogy a rájuk bízott feladatot hazafias érzéssel és lelkiismeretes pontossággal fogják el­végezni és sem­ magát az ügyet, sem azo­­kat, akik abban részt vesznek, elárulni nem fogják. Néhányat Rába, néhányat Man­ko­vics György, néhányat pedig Ferdinandy vitt el eskütételre Zadraveczhez, akit Rába minden alkalommal távbeszélőn értesített arról, hogy nála eskütételre fiatalemberek fognak jelentkezni. A hamisítványok osztályozása* A hamisítványok megszámlálása s mi­nőség szerint való osztályozása két helyen történt, még pedig először Zadravecz laká­sán több napon át személyes közreműkö­désével. E munkában Zadraveczen kívül részt vettek Ferdinandy, Mankovics György, Rába, Szénási, Hajts és esetleg mások is. Minthogy azonban a hamisítványok a püspök lakásáról a Nemzeti Szövetség he­lyiségébe kerültek, a hamisítványok to­vábbi összeszámlálása, osztályozása és cso­magolása itt folytatódott és fejeződött be, Jankovich, Olchváry Ödön, Scharf, Wink­­ler, Mankovics György és Marsovszky rész­vételével, sőt egy alkalommal Zadravecz is részt vett ebben, mint Rába állítja, aki e munkálatoknál többször jelen volt Ugyancsak Rába állítja, hogy a munkát egyszer Szörtsey József is megnézte. A miniszterelnök szigorú utasítása a kalandos terv meghiúsítására* Mielőtt a hamisítványoknak külföldre szállítása megtörtént volna, Baross Gábor, aki saját beismerése szerint Nádosy közléséből és vele, valamint a herceggel több ízben folytatott megbeszélésből és tár­gyalásiból tudomást szerzett arról, hogy a már elkészített hamisítványok forgalomba­­hozatalára készülnek, miután nem sikerült sem a herceget, sem Nádosyt lebeszélni, hogy akciójukat hagyják abba és a hami­sítványokat semmisítsék meg, holott erre őket nemcsak ő, hanem Elischer János és Horváth Lóránd is rábeszélni igyekeztek. Horváth Lóránd, illetve Kozma Miklós ut­ján Bethlen István gróf miniszterelnöknek tudomására hozta, hogy a Nemzeti Szövet­ség helyiségében hamis francia ezerfranko­sok vannak és azokat fel is akarják hasz­nálni. Ez körülbelül két nappal a minisz­terelnöknek Genfbe való utazása előtt, te­hát 1925. november utolsó napjaiban tör­tént. A miniszterelnök e hír vétele után levelet irt Petényi Zsigmond bárónak, a Nemzeti Szövetség elnökének, amelyben felkérte, hogy ennek a dolognak nézzen utána és nyugtassa őt meg, mert a kormány min­den ilyen manipulációt a legszigorúbban üldözni fog. Perényi a miniszterelnök levelének tar­talmát közölte Szörtsey Józseffel, aki noha tudomással bírt arról, hogy a Nemzeti Szö­vetség helyiségében folyamatban van a bankjegyek osztályozása és csomagolása. Perényinek azt jelentette, hogy a Szövet­ség helyiségében nincsenek és nem is vol­tak hamisítványok és az egész dologról semmit sem tud. Szörtsey e kijelentését Pe­rényi levélben közölte a miniszterelnök­kel. A miniszterelnök Perényi e megnyugtató válasza ellenére, amelyet közvetetlenül Genfbe utazása előtt vett kézhez, hogy tel­jes bizonyosságot és megnyugvást szerez­zen, Prónay György báró miniszterelnök­ségi államtitkárnak utasítást adott arra, hogy keresse fel Nádosy Imrét, mint azt államrendőrség országos főkapitányát, mondja el neki az előzményeket, hívja fel az ő nevében, hogy nézzen utána ennek a dolognak s ha van alapja, feltétlenül aka­dályozza meg, a nyomozás eredményéről pedig Génfből történt visszaérkezése után tegyen a miniszterelnöknek jelentést. Ná­dosy tudomásul vette a miniszterelnök ren­deletét, azonban annak eleget nem tett. Baross és Szörtsey lakásába viszik a hamis pénzt

Next