Budapesti Hírlap, 1926. április (46. évfolyam, 74–97. szám)

1926-04-07 / 77. szám

10 U 11H Mozik: Capitol Filmpalota. (Telefon: József 43—37). Az ördög nem alszik! (Vidám história, 8 felvonásban. A főszerepben: Constance Tal­­madge és Ronald Colman). Vadnyugati Karnevál (Kalandorkép, 6 felvonásban. A főszerepben: Tom Mix). Számi és Miami. (Fox burleszk, 2 felvonásban). Csak a fe­jét (Fox burleszk, 2 felvonásban). Előadá­sok kezdete: Hétköznap 5, 7, 9; vasárnap és ünnepnap Vs4, V­6, Vs8 és Vsl0 órakor. ?OIS­*l'Nr Sally (Burleszk vígjáték, 8 felv. Szinkei Főszereplő: Colleen Moore, Pta­­sinszky Pepi személyes felléptével). Le az álarccal Filmregény 8 felvonásban. Fősze­replő: Antonio Moreno). Előadások kezdete hétköznap V6, V»8, ‘/»10; vasár- és ünnep­nap */»4, V»6, Vi8, */*1­0 órakor. Sally (Burleszk vigj., 8 felv. Fősz. Colleen Moore). Le az ál­arccal (Filmregény 8 felv. Fősz. Antonio Moreno). Előadások kezdete 4, 6, 8 és 10 órakor. Mozgókép Otthon: (Telefon: Lipót 982—82). Az ördög nem alszik. (Vidám história, 8 felvonásban. A főszerepben: Constance Tal­­madge és Ronald Colman). Vadnyugati Karnevál (Kalandorkép, 6 felvonásban. A főszerepben: Tom Mix). Számi és Miami. (Fox burleszk, 2 felvonásban). Csak a fe­jét (Fox burleszk, 2 felvonásban). Előadá­sok kezdete 4, 6, 8 és 10 órakor. Ossula (József­ körút 31 Tel.: József 1­­ 251. Kertész Mihály, a zseniális magyar rendező legnagyobb mesterműve: A 13. számú bér­kocsi. (Regényes történet, 8 felvonásban, a főszerepben Lili Dimita). No, ne izéljen doktor úri (a legszellemesebb francia víg­játék, 7 felvonásban, a főszerepben Niko­­laus Rimsky). Előadások kezdete: hétköz­nap 5, Vi8 és Vsl0 órakor. Orion:­­IV., Eskü­ u. 1. Telefon: ,1. 150.011. Az ördög nem alszik. (Vígjáték, 7 felv. Fő­szereplő: Constance Talmadge és­­Ronald Colman). Tom Mix legújabb bravúrja: Karnevál a vadnyugaton. — Csak a fejét (Slágerburleszk, 2 felv.) — Számi és a Miami (Burleszk, 2 felv.) Gaumont Hír­adók. Előadások kezdete Vs6, Vs8, V2IO, „UFA“ Filmszínház (Teréz­ körút 60 Telefon: L. 921—32 és L. 921—33 Nyugati p. u. szemben): Ufa és Magyar Hiradók, Tinta Matyi kalandjai. Hol vagy csitri? Ufa víg­játék, 5 felvonásban Főszereplő Xénia Desny Kalóz szerelem. Regényes történet, 6 felvonásban. Főszereplők: Paul Richter, Aud Egede Nissen. Előadások kezdete hét­köznap 5, V48 és V210 órakor. Uránia: (Rákóczi-út. Telefon: József 121—35). Az ördög nem alszik! (Vidám história, 8 felvonásban. A főszerepben: Constance Tal­madge és Ronald Colman). Vadnyugati Karnevál (Kalandorkép, 6 felvonásban. A főszerepben: Tom Mix). Számi és Miami (Fox burleszk, 2 felvonásban). Csak a fe­jét (Fox burleszk, 2 felvonásban). Előadá­sok kezdete hétköznap 5, 6:8, Vat 6 órakor. A színházak e heti műsora. Hagy. Kir. Operaház. Csütörtök: Walkür (a Wagner-ciklus 5-ik előadása). (Bérlet D sorozat 23. sz.) Péntek: Nincs előadás. Szombat: Siegfried (a Wagner-ciklus 6-ik előadása). (Bérlet B sorozat 24. sz.) Vasárnap: Lohengrin (a Wagner-ciklus 7-ik előadása). (Bérlet D sorozat 24. sz.) Hétfő: Nincs előadás.­­ Kedd: Istenek alkonya (a Wagner-ciklus 8-ik előadása). (Bérlet A sorozat 24. sz.) Nemzeti Spirtu­s: Csütörtök: A vén bakancsos és fia a huszár. Péntek: A vén gazember. Szombat: Zenebohócok. Vasárnap délután: A piros bugyelláris; este: A híd. Kamara Színház: Csütörtök: Nem lehessen tudni. Péntek: Lili. Szombat: Elzevir. Vasárnap délután: Mimikri; este: Lili. Városi Színház: Csütörtök: Csókos asszony. Péntek: Csókos asszony. Szombat délután: Jancsi és Juliska, vagy a bűvös tulipán (bemutató gyermekelőadás); este: Csókos asszony. Vasárnap délután: Dolly; este: Csókos asz­­szony. Vígszínház: Csütörtök: Az alvó férj. Péntek: Az alvó férj. Szombat: Az alvó férj. Vasárnap délután: Úriemberek; este: Az alvó férj. Hirály-Színház- Csütörtök: A királyné rózsája. Péntek: A királyné rózsája. Szombat: A királyné rózsája. Vasárnap délután: Alexandra; este: A ki­rályné rózsája. Magyar Színház: Csütörtök: Dr. Szabó Juci. Péntek: Párizsi kiraka­t. Szombat: Párizsi kirakat. Vasárnap délután: Peer Gynt; este: Párizsi kirakat. Fővárosi Operett Színház: Csütörtök: Epsteins Witwe­­ilenaissance Színház: Csütörtök: 303 (Hűség-szérum). Péntek: Marika. Szombat: 303 (Hűség-szérum). Vasárnap délután Marika, este: Csitri. *7'*­ városi Színi:A.z. Csütörtök: Az ártatlan Don Juan. Péntek: Az ártatlan Don Juan. Szombat: Holnap reggel. Vasárnap délután. Holnap reggel, este: Az ártatlan Don Juan. Andrássy­ úti Színház: Katalin. Egy éj az aranybogárban. Krumpli­­kapálás. Vadvirág, Radetzky-Mars. A kraké­­ler. Ilosvay. Kökény. Vaszary. Boross. Békef­i. Radó és Fekete magánszámai. TESTEDZÉS. A húsvéti labdarúgás botránya. — Egy rendőrtisztviselő beavatkozása miatt félbenmaradt az FTC—MTK mérkőzése. — Ha a prágai Szlávia vendégszereplése, nagyszerű játéka, korrekt sportszerűsége és a sport komoly szellemétől irányított fel­lépése meg nem követelné, a labdarúgás húsvéti eseményeinek a sport nézőpontjából való bírálatát a legszívesebben egyszerűen mellőznénk. Pedig ezeken a hasábokoin az elmúlt évtizedek folyamán sok szeretetet, áldozatos munkát, lelkes buzdítást szentel­tünk a labdarúgó sportnak s örömteli szív­vel szemléltük a magyar futballsport hódí­tását az országban, nagyszerű fejlődését, haladásának útját és külföldi elismertetését. Részesévé akartunk lenni az ügy diadalá­nak s a fényes sikerek jutalma volt a mi önzetlen fáradozásunknak is. Elmond­juk ezt ma, talán először huszon­öt esztendő óta. Elmondjuk a fájdalom és a keserűség érzésétől zaklatva s nem men­tesen a fölháborodástól sem. Mert ebben a pillanatban úgy érezzük, mintha szörnyű csalódás sújtott volna ránk. Úgy érezzük, mintha méltatlan dologra pazaroltuk volna a szeretet melegét s mintha a szines virág, amelyet oly gonddal ültettünk és öntözget­­tünk, vad kóróvá nőtt volna ki a szikes talajból. De ne beszéljünk virágnyelven. Mondjuk ki nyíltan: visszataszító, brutális, szégyen­teljes dolog volt ,ami húsvéthétfőn az üllői­­úti sporttelepen MTK—FTC meccs ürügye alatt végbement. A sport és a sportszerű­ség száműzve volt ebből az ,,eseményből,­s amit a két elit cs­apat művelt, kigúnyo­lása volt a játéknak az igazi futballnak. A futball igazi szellemének és rut visszaélés volt a közönség sportszeretetével, dühön­gött a tudatlanság. Homokban hevert a közönség előtt, huszonötezer főnyi közönség előtt, az egykor oly diadalmas, dicsőséges magyar futball. Egy egészséges mozzanat, egy lebilincselő akció, egy öntudatos csele­kedet nélkül folyt a küzdelem, amely azon­ban nem a futball céljait tekintő és a fut­­ball­játék előírásait jelentő küzdelem volt, hanem durva fizikai küzdelem a győztes egyesületnek ráért húsvéti ezüst serleg és a győztes csapat játékosai részére kitűzött aranyérmekért. Háttérbe szorult a sport­szerűségnek még a gondolata is, a vérbe­­borult szemek elől eltűnt a cél, a játék­nak formájában is, kivitelében is nemes célja, a korrekt eszközökkel­­kivívandó be­csületes eredmény. Egymásután terültek el a földön a játékosok, a bíró tudatlansága egyenrangú volt a játékosok analfabétizmu­sával, gyengesége pedig fordított arányban állott a játékosok tobzódó, habzó szájú bru­talitásával. S mindez nem maradhatott hatás nélkül a nézőközönségre sem. A tribünön és az állóhelyeken orgiát ültek a bárdolat­­lan kiszólások, meg-megújultak a csetepatét s minduntalan a tömeghisztériának a ki­robbanásától kellett tartani. Csak idő kérdése volt a botránynak a ki­robbanása. Be is következett a második fél­idő 27-ik percében, de nem a nézőtérségen, hanem a pályán s nem is a játékosok kö­zött,hanem olyan ponton, ahonnan senki sem várhatta: a rend fenntartására hivatott rendőrközeg indította az'v'r­t a példátlan botránynak a lavinái'!. Budapesti Hírlap 1926 .április 7. 777. sz. Az történt, hogy Braun, az MTK játé­kosa, mintegy bosszúból társainak a levá­gásáért csúnyán leterítette fólumot, az FTC játékosát. A bíró kiállította Braunt, közben azonban visszatért a pályára az imént sé­rülten kivitt Nadler s ugyanekkor a pályára lépett Kiss Árpád rendőrkapitány nyilván azzal a szándékkal, hogy maga is bele­avatkozik a Braun-Blum esetbe. Ezen a ponton borult föl azután a helyzet véglege­sen. Az izgalomtól remegő különben is hir­telen természetű Nádler kérdőre vonta a rendőrkapitányt, hogy mit keres a pályán. Kiss Árpád rendőrkapitánynak sem kellett több. Azonnal rendőrkézre adta Nádiert, majd Molnárt is, aki gúnyos hangon érdek­lődött, hogy őt nem vezetteti-e le a kapi­tány úr. A rendőri beavatkozás természete­sen nem ment simán, a rendőrlegények nem foganatosították a parancsot egészen kez­­tyüs kézzel s némi kis ráncigálások is tör­ténte­k az aktus közben. A közönség soraiban valósággal megdöb­benést keltett a meccsnek ez a váratlan for­dulata s a két csapatnak a játékosai is kő­­vémeredten nézték az esetet. Természetesen az izgalom úrrá lett az egész pályán s irtó­zatos zűrzavar uralkodott, miközben az MTK valamennyi játékosa bevonult az öltözőbe. Kínos, hosszú percek teltek el, a mialatt az öltözőhelyiségben a tényállást megállapí­tani és esetleg a mérkőzésnek a befejezését lehetővé tenni igyekeztek. Kiss Árpád rend­őrkapitány kijelentette, hogy az ő részéről nincsen akadálya a meccs folytatásának, miután Nadler a vélt sérelemért elégtételt szolgáltatott, az MTK vezetősége azonban úgy határozott, hogy ebben az atmoszférá­ban nem hajlandó a csapatot ismét a játék­térre állítani, annál is inkább, mert a csa­pat három játékosát, Nádiert, Molnárt és Kocsist a rendőrség a Kiss Árkáddal történt affér elintézése után is igazoltatta. A vezetőség határozatát közölték Him­­ler Oszkár bíróval, aki erre kiment a pá­lyára, ahol az FTC csapata mindezideig vá­rakozott és sípjával jelezte a meccs befeje­zését, így végződött a húsvéti serleg döntő mér­kőzése 1926-ban, a sportkulúra fénykorá­ban, a magyar sport örök szégyenére és mindazoknak a kétségbeesésére, akik áldoz­tak, dolgoztak, lelkesedtek e gyönyörű sportért, amelyet a magyar átok ime bitang­jára züllesztett. A közönség, amelynek soraiban ott volt Ripka Ferenc dr. főpolgármester, az MLSz­­nek mostanában megválasztott díszelnöke és Dréhl Imre dr., a szövetség új elnöke is, mélységes lehangoltságban kelt útra a gyászos eset színhelyéről. A tömegben sű­rűn hangzott el a fogadalom, hogy „soha többé mérkőzésre nem megyek­", az üllői­ülő klubházban pedig nemsokára győzelmi tort ült az FTC csapata s a játékosok jó­kedvűen vitatták hogy a klubé az ezüst serleg és övéké az aranyérem. Az övéké, mert ők a győztesek. A vesztes pedig si­rathatja a múltat, a szomorú, legázolt, hús­­vét szép ünnepén halálra sújtott magyar futballsport... Az MTK portá­ján nem ül­tek semmiféle tort. Üldözöttnek érezték magukat, elkeseredéssel tárgyalták a velük történt igaztalanságokat és különösen Kiss Árkád rendőrkapitány eljárását illették erős kritikával. Állítóan Kiss Árpád tagja az FTC-nek s klubfanatizmus hajszolta be a játéktérségre és feledtette el vele, hogy hivatalos minőségben tanúja a mérkőzés­nek. Ha a rendőrkapitánynál beigazolódik­, hogy valóban ... egyik mérkőző klubnak a kötelékébe tartozik, úgy isten súlyosan esik a latba a szereplése, amellyel egy példa nélkül álló botrányba kergette az amúgy is száz sebből vérző, ledegradált, leromlott magyar futballsportot. A meccs bírája, Himler Oszkár, szintén lidércnyomást érezhet a mellén, ha van lellkiismerete, mert neki is nagy része van ebben a szégyennapban. Hagyta garázdál­kodni a játékosokat, elnézett egy 11-est az FTC terhére s pipogyaságával egészen meg­­vadította a játékosokat, akik szívesen tol­dották meg rövid kardjukat egy lépéssel, lévén törvényszerű, hogy a rossz formában lévő, vagy a tudást nélkülöző játékos a fogyatékosságokat a durvaságban leplezi el — ha lehet. Himler bírónál pedig lehetett, mert tájékozatlanságában azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány. Nem hiányzott más ennek a szerencsét­len futballnak a rossz csapatok mellé, mint az ilyen tehetetlen bírák s mindennek a tetejébe klubsoviniszta rendőrtisztek hi­vatalos szolgálatban... A „finálé" mellett szinte eltörpül az a sportszerűtlenség, amit az FTC és az UTE tanúsított azzal, hogy vasárnap csa­k tar­talékcsapatukat állították ki egymás ellené­ben. Ezzel előnyt szereztek az MTK-val és a Szláviéval szemben, mert ezek mind a három meccsüket legerősebb összeállításuk­ban játszották le. A magyar sportszerűtlenségek és a rossz magyar futball mellett viszont csillogó fé­nyében ragyogott a cseh csapat sportsze­rűsége és nagyszerű játéka. A Szlávia nem tört a minden áron való győzelemre, a já­ték nívóját és a maga részére megszer­zendő szimpátiát tartotta szemmel s ezzel meg is hódította az egész közönséget. Hús­­vét vasárnapján legyőzte az MTK csapa­tát. Legyőzte reálisan, rendkívül intelligens, finom játékkal s ugyanezzel a fegyverrel vívta meg mérkőzését az UTE-vel is. Ek­kor már csak dönte­tlen eredmény jutott részéül, de az erkölcsi győzelem most is a Szláviét illette. A cseh csapat az FTC- MTK meccse közben vonult el az üllői­ úti sporttelepről, hogy visszatérjen Prágába s a közönség előtt történt elvonulása diadal­menet volt. Zúgó, hálás, elismerő taps kí­sérte a pálya kijárósáig s ez a megnyilat­kozás méltó volt ahhoz a közönséghez, a­melynek a magyar csapatok d­y rut há­látlansággal fizetnek. Ha a Szlávia szép játéka nem nyújtott volna igazi sportot, a húsvéti mérkőzések nem hagytak volna más emléket, mint a hétfői botrányt és a vitát, hogy megilleti-e az FTC csapatát a győzelmi trófea annak ellenére, hogy egyenlő eredménnyel vég­zett a Szláviéval, de az MTK levonulásával nem egy, hanem két pont írandó a javára. A kérdést a labdarúgó Szövetség dönti el s amennyiben a szövetség az MTK-át a 0:0 arányú döntetlen eredmény mellett is vesz­tesnek nyilvánítja, úgy az FTC játékosai valóban mellükre tűzhetik a húsvéti arany­érmeket, dicstelen jutalmát egy szomorú mérkőzésnek. A húsvéti ünnepen lefolyt mérkőzések részletei és eredményei itt következnek. A húsvéti sors Vasárnap: Szlávia—MTK 2:1 (2:0). A Hungária-sporttelepen lefolyt mérkőzés megkezdése előtt kedves ünnepség zajlott le a pályán a két csapat részvételével. Az MTK elnöke, Brült Alfréd, a viszontlátás örömére a mérkőzés előtt meleg szavakkal üdvözölte a Szláviét. Brüll elnök szavaira Pulchert, a Szlávia vezetője válaszolt és meghatottan kö­szönte meg az üdvözlést. Húszezer főnyi közönség volt együtt, ami­kor a mérkőzést vezető bíró sípjelére a kö­vetkező csapatok a játékot megkezdték: Szlá­via: Planicka — Hojer, Seiffert — Plodr, Pleticka, Vodicka — Dobias, Soltos, Sil­v, Puc, Kratochwill. MTK: Remete — Kocsis, Senkey I —Rebre, Kleber, Nadler — Senkey II, Molnár, Braun, Opata, Jeno. A játék első perceiben úgy látszott, mintha az MTK megvalósítaná a győzelme iránt táp­lált reményeket. De az első percek elmúltá­val lassankint kidomborodott a Szlávia na­gyobb technikai tudása, amivel döntő fölénybe került A játék t1-ik percében Kratochwill, a csehek kitűnő jobbszélső csatára, Kocsis mel­lett elfutva, élesen a kapura lőtt s labdáját Remete csak rávetéssel tudta megmenteni. A labda azonban a kezéből kieset, Simnyhez ke­rült, aki két lépésről a hálóba gurította. A magyar csapat játékosait teljesen meg­zavarta a csehek játéka, de még jobban az elért gól. A 18-ik percben újból gólt értek el a csehek. S­im­ kiszöktette a jó helyzetben álló Pucot, aki mintegy tíz méterről védhe­­tetlenü­l rúgta a labdát a kapuba. A félidő vége felé Jeny vezet ugyan néhány támadást, de beadásait Molnár vagy Braun tehetetlenül sorra elhibázta. A második félidőben a magyar csapat játé­kosait a közönség hangosan lelkesítette, ami több támadásra serkentette őket. Az MTK sorozatos támadásai azonban mégsem marad­tak siker nélkül, mert a 28-ik percben Braun kiszöktette Opatát, ki a labdát Jenyhez továb­bította. Jeny a kedvező helyzetet kihasználta íg mérkőzései, és védhetetlen lövéssel megszerezte az MTK egyetlen, egyben a mérkőzés utolsó gólját. FTC—UTE 2:1 (0:1). A Szlávia—MTK-mérkőzés előtt az FTC és az UTE csapata játszott a húsvéti serlegért. Amidőn a két csapat a pályán megjelent, a közönség megütközéssel látta, hogy mindkét csapat tartalékos legénységgel áll ki. Ez ter­mészetesen sokat levont a küzdelem értéké­ből, mert hiszen ha a két egyesület a teljes első csapatával állott volna ki, a csapatok jelenlegi rossz formájukra való tekintettel, akkor sem lehetett volna valami magas­­niveló küzdelemre számítani. A mérkőzés lefolyásán meg is látszott, hogy a játékosok második csapatbeliek, mert semmi tetszetősét nem produkáltak. Az első félidő gólját Csontos szerezte meg az UTE-nek, a második félidőben pedig az FTC kiegyenlítő és győztes gól­ját Palcsek lőtte. Hétfő. Slavia—UTE 3:3 (2:1). A Slavia előző két mérkőzése alapján az UTE elleni fölényes cseh győzelem volt vár­ható. A Pribojjal megerősített újpesti legény­ség azonban a csehek kemény ellenfelének bizonyult , bár nem egészen megérdemelten, de némi szerencsével döntetlen eredményt értek el. A cseh csapat valamennyi tagján a fáradság jelei voltak láthatók, de még így is jobbak voltak a pihent UTE-nál. Az első cseh gólt Silny lőtte a 10-ik percben, majd a 26-ik percben Grossmann kiegyenlített. A 41-ik percben Soltys ismét vezetéshez juttatta a cseheket. A második félidőben azonnal a kezdés után az újpestiek 11-es büntetőrúgás­­hoz jutottak, amelyből a pompás formában levő Priboj az UTE második kiegyenlítő gól­ját szerezte meg. A 13-ik percben Schaller remek lövéssel vezetéshez juttatta csapatát, majd a Szlávia a 30-ik percben a Puc góljá­val kiegyenlítettek.

Next