Budapesti Hírlap, 1926. október(46. évfolyam, 222–248. szám)
1926-10-17 / 236. szám
SS mm KÖZGAZDASÁG. ^ ^ ______ Egy fogyasztó naplójából, írja Sugár Ottó. Nincs nagy érzékem a statisztikához, de akárhogy húzódom is tőle, olykor-olykor hozzám is elhatolnak a hullámai, így legutóbb, számadatok pecsétjével hitelesített kimutatást olvastam, mely szerint a magyar nemzeti jövedelem ma nagyobb, mint békében volt. Megértetted nyájas olvasó? Hogy Maradék-Magyarország maradék lakói ma aranykoronában többet keresnek, mint kerestek Nagy-Magyarország korában? Bevallom, kezdetben nem értettem meg a dolgot. Hát vaksötétségben éltem eddig? Hát bolondították eddig és én is bolondítottam másokat? Hát üres szóvirág volt mindaz, amit eddig olvastam és hallottam az ország elszegényedéséről, a középosztály nyomoráról, a lateinerproletariátus elszaporodásáról, a B-lista pusztításáról, a mezőgazdaság küzdelméről, a kereskedő vergődéséről, az ipar nehéz helyzetéről? Talán csak álmomban jelenik meg előttem a sok réfnyi jelentés, mely napról-napra a kereskedelmi élet elesettjei számára kér megértő részvétet? Talán csak hangulatkeltés a megállapítás, hogy a háború és az utána következő pokoli időszak az exisztenciák özönét söpörte el, a mobiltőke legnagyobb részét elpusztította, vagy forgácscsá vagdalta, a tőkeképződést a legszűkebb határok közé szorította és olyan gazdasági helyzetet teremtett, melyből csak a külföldi kölcsön mankóján vánszoroghatunk ki? Talán nem is ránk, hanem valamelyik holdbéli országra vonatkozik, hogy az államháztartás szanálása csak a társadalom szörnyű vérvesztesége árán volt keresztülvihető? Talán képmutatás az a kijelentésünk, hogy csak most kezdünk rátérni a javulás útjára? Talán szerénytelen a társadalomnak az a kívánsága, mely szerint az államnak most már egész erejével a meggyengült magángazdaság segítségére kell sietnie és talán pusztán gavalléros tempó pénzügyminiszterünknek az az ígérete, mely szerint az adómérséklés terén el fog menni a legszélső határig? Talán csak csalfa képzelet űzi velem gonosz játékát, amikor még mindig ürességtől kongóknak látom a boltokat és gondtól elborultaknak az arcokat? Nem vagyok statisztikus, ezért a magam őskori, laikus módszerével akartam meggyőződni a valóságról. Nyakamba vettem ezt a maradék országot és Almodi módjára bekukkantottam az emberi hajlékokba. Megkérdeztem azoktól, kiknek keresete a nemzeti jövedelem összegét adja: a gazdától, a paraszttól, a lateinertől, a kereskedőtől, az iparostól: igaz-e, hogy mostanábannem bánom az áruindexbeli vagy aranyindexbeli eltolódás beszámításával) jobban boldogulnak, mint békében, igaz-e, hogy jövedelmük nagyobb, mint békében volt? És íme, legnagyobb ámulatomra mind azt feleli, hogy igaz, jövedelmük valóban nagyobb a statisztikában. * Egy idő óta feltűnően sok Ford-cikk jelenik meg az európai lapokban. Kérdés, hogy a cikkek révén Ford úr mit akar terjeszteni Európában: az eszméit, vagy az autóit? * Tunney, az ökölvívás világbajnoka szerint a legellenállóképesebb és legteljesítőképesebb gép az ember. Nekünk mondja? Budapesti Hírlap 1926 október 17.(236. sz.) Mit vár az ipar az új kereskedelmi minisztertől? — Fenyő Miksa, a Gyosz igazgatójának nyilatkozata. — Hermann Miksának kereskedelmi miniszterré történt kinevezése természetszerűen élénken foglalkoztatja az ipari és kereskedelmi érdekeltséget. Az új miniszter eddigi tevékenysége inkább az ipari közvélemény szeme előtt folyt le. Ezért a kereskedelmi érdekeltségnek nem lehet annyira kialakult véleménye róla, mint az iparinak. Ez okból csak az utóbbihoz fordultunk, tisztázandó, mit is vár a gazdasági közvélemény az új kereskedelmi minisztertől. Kérdésünkre Fenyő Miksa dr., a Gyosz igazgatója a következő választ adta: — Hermann Miksa kinevezését gyáripari körökben bizalommal fogadják. Kétségtelennek tartják, hogy az új miniszter a kereskedelmi politikában ugyanazon az úton fog haladni, mint elődje, Walkó Lajos és a kereskedelmi szerződések megkötésével építi ki azt a rendszert, amit az új Magyarország az autonóm vámtarifa megteremtésével a kereskedelmi politika terén inaugurált. Majdnem fontosabb azonban ennél az, amit a gyáripar Hermann Miksától, mint gépészmérnöktől vár. Hermann Miksát kitűnő konstruktőrnek tartják, aki azonban tudja azt is, hogy a gép nem öncél, hanem csak eszköz a termelés szolgálatában, egyik tényezője a termelő politikának a fogyasztás mennél nagyobb mértékű, mennél kedvezőbb kielégítésére. Ezt tudja és kétségtelen, hogy a jövőben alkalma is nyílik ennek az elvnek mind nagyobb érvényesítésére. Hogy egyebet ne említsünk, itt van az államvasúti beruházások kérdése. Ezzel függ össze a munkanélküliség. (Magában a gyáriparban 50.000 a munkanélküliek száma.)A kérdés megoldása körül két irány áll egymással szemben. Az egyik oldalon az a törekvés, hogy a problémát a segítés rendszerével kell elintézni. A másik oldalon pedig az a törekvés, hogy a munkanélküliség problémája munkaalkalmak teremtésével nyerjen megoldást. Nem kétséges, hogy Hermann Miksa politikáját az utóbbi felfogás szolgálatába fogja állítani. Az államvasutak ellenére a gondos és minden elismerést megérdemlő vesztésnek, a nagy invesztíciók hiánya folytán nem tarthattak lépést a folyton fejlődő igényekkel. Az ország széjjeldarabolása folytán tranzverzális vasutakra van szükség és vicinális vasutakat, melyek a régi Magyarországon feladatuknak úgy ahogy megfeleltek, ma elsőrangúsítani kell. Egyik-másik viszonylatban második vágányt kell lefektetni. A fejlődő gazdasági élettel a vagonpark szaporítása nem tudott lépést tartani, tehát új vagonokra, új mozdonyokra van szükség. A régi vagonok, különösen a teherkocsik fékberendezése elavultak, a békeszerződés új fékberendezésekre kötelezi a Mávot, a technika egész sereg új találmányt hozott, melyek segítségével komolymegtakarításokat lehet elérni tüzelőanyagban és egyéb anyagokban, az épületek és az épületek felszerelése elavult és hiányos, a jóléti intézkedések pedig teljesen elmaradottak. Bizonyos, hogy Hermann Miksa mérnöki tudására és gazdasági ismereteire nagy feladat vár, olyan feladat, melynek megoldása ambícióját a legteljesebb mértékben kielégítheti. Pénzélv 18 é I. helyi jelzálogbiztosíték mellett kihelyezi a RÓTH BANK Jelzálogosztálya Budapest, Vilmos császár ut 45. i.— Mindent felfal a kamat. A mezőgazdaság a kamatuzsora letörését sürgeti. — Az ipar és kereskedelem a közszolgáltatások után járó kamatkulcsok leszállítását kívánja. — A pénz értékállandóságát biztosítottuk. A gazdasági konszolidáció előnyeit lassan, de mégis csak érezzük. Egy téren azonban megokolatlanul késik a békeállapotokhoz való visszatérés. A kamatviszonyok terén még mindig sok rendezni való van. A jegybank kamatlábpolitikájával ugyan mindenképpen arra törekszik, hogy a termelés, valamint a magángazdálkodás érdekeit szolgálja, de a magánkamatlábnak, különösen a vidéken való megrendszabályozását eddig csak kis részben tudta elérni. Igaz, hogy az állam is késik a jó példával. Adópótlék, adóbehajtási illeték, zálogolási illeték és egyéb címen ugyanis még ma is olyan nagy kamatot szed, ami nincsen arányban a viszonyokkal. A kamatszedés tekintetében a hitelélet terén még mindig tapasztalható túlkapások így ismét az érdeklődés homlokterébe állították a kamatszedés hatósági szabályozásának ügyét és általában az egész kamatkérdés törvényhozási rendezését. Dessewffy Aurél gróf, mint már megírtuk, javaslatot terjesztett a gazdatársadalmi érdekképviseletek elé, melynek lényege, hogy hatóságilag üldözni kell mindenkit, aki a hivatalos bankkamatlábon felül bizonyos százaléknál nagyobb kamatot követel, vagy szed. A javaslat ezt a kamathatárt hivatalos bankkamatláb plusz hat százalékban kívánja megállapítani. Tekintettel a kérdés nagy közgazdasági fontosságára, szükségesnek láttuk tájékozódni ebben az ügyben úgy a mezőgazdaság, mint pedig az ipari és kereskedelmi körök felfogása felől. A gazdaközönség véleményét Koós Mihály ny. államtitkár, az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója a következőkben ismertette: — A hivatalos bankkamatláb megfelel a pénzügyi viszonyoknak. A nagy kereskedelmi és ipari központok hitelélete hozzáigazodik a jegybank kamatlábpolitikájához. A vidéken azonban egészen más a helyzet. A kisebb intézetek, amelyek a közép- és kis mezőgazdasági üzemek, továbbá a kisipar és a kereskedelem hitelszükségletének kielégítésével foglalkoznak, még most is olyan aránytalanul nagy kamatot szednek, ami teljességgel lehetetlenné teszi a mezőgazdasági termelés pénzügyi alimentálását. A vidéki mezőgazdasági kamarák értekezletein alkalmam volt ismételten meggyőződni erről. A nagy és mértéktelen kamatokat szedő intézetek nem respektálják sem a Jegybank, se a Pénzintézeti Központ figyelmeztetéseit. Azt mondják, hogy ebből a két hitelforrásból ők úgyis csak keveset tudnak meríteni és más módon kénytelenek gondoskodni magukról. A betétgyűjtés számukra a fontos. De mert a betevők csak a legnagyobb intézeteket keresik föl, mefelelő nagy kamat vállalásával igyekeznek a betéteket magukhoz édesgetni. A nagy betétkamatot pedig csak úgy tudják előteremteni, ha ennek megfelelő nagy kihelyezési kamattal dolgoznak. Fokozza a bajt, hogy a vidéki intézetek üzletforgalma megcsökkent s a megszaporodott rezsiköltséget csak a drága kamaton lehet megkeresni. Mindezeken felül nem szabad elfelejteni, hogy különösen vidéken igen elterjedt a magánosok kihitelezési akciója. Ezek is igen drága kamattal dolgoznak. A végeredmény tehát az, hogy a lussz százalékos kamat vidéken egyáltalán nem ritka. Ha figyelemibe vesszük, hogy pénzbőség van és hogy a hivatalos bankráta 6,5 százalék, akkor kétségtelen, hogy azok, akik ilyen körülmények ellenére mégis igénybe veszik a húsz százalékos kölcsönt, azok kényszerhelyzetben, szorultságukban cselekednek így, vagyis joguk van a hitelezőkkel szemben arra a védelemre, amit az uzsoratörvények biztosítanak. — Az államot is mulasztás terheli e téren. Törvényes intézkedés folytán például a nyolc százaléknál nagyobb kamat telekkönyvi biztosítása nálunk ma lehetséges. Sőt, teljes egészében érvényben van az 1923: XXXIX. törvénycikk, az inflációs idők alkotása, amely kimondja, hogy ha az adós a magánjogi címen alapuló pénztartozás teljesítésével késedelembe esik, késedelmi kamat helyett, a törvény rendelkezéseihez képest, kártérítéssel tartozik a hitelezőnek. Ez a törvény érthető volt a pénzromlás idején, amikor a napipénz és kosztpénz intézménye is természetes jelenség volt. Ma azonban a helyzet egészen más. A bankráta 6,5 százalék. A külföldi tőke érdeklődése állandóan nagy. Minden feltétel adva van arra tehát, hogy a hitelezési kamat megfeleljen a normális viszonyoknak. Miután ennek ellenére azt látjuk, hogy ez nem következik be, az állam intervenciója szükséges. A kérdéssel az Országos Mezőgazdasági Kamara október 26-i ülésén foglalkozik. A kamara vezetősége részletes javaslatokkal fog előlépni. A javaslatok alapja az a meggondolás, hogy miután bizonyos törvényes rendelkezések életbenléte folytán az uzsora fogalma elhomályosult , mintha az eddigi tapasztalatok szerint szavakkal és intelmekkel ezt az ügyet rendezni nem lehet, az állam részéről a dolgokba való erélyes belenyúlás szükséges. Ennek megfelelően a gazdáknak kérniük kell elsősorba az 1923: XXXIX. törvénycikk hatálytalanítását, továbbá megszüntetését annak a jogállapotnak, mely lehetővé teszi a nyolc százaléknál nagyobb kamat minden korlátozás nélküli telekkönyvi bekebelezését. Ezenfelül védelmet kell adni az uzsorával szemben a megszorult teremtőknek az uzsoratörvények alkalmazásával. Végül erélyesen hozzá kell fogni a vidéki intézetek fuzionáltatásához, mert ezzel a költségek csökkenthetők és a kamatfeltételek enyhíthetők lennének. Az ipar és kereskedelem felfogását a budapesti kereskedelmi és iparkamarának a véleménye tükrözi vissza, amelyet Szegő Ernő dr. titkár a következőkben ismertetett: — A kamara a kamatkérdéssel legutóbb foglalkozott. Ennek alapján éppen most , felterjesztést intéz a kormányhoz, amelyben elsősorban azt kéri, hogy az igazságügyminiszter, amennyire a jelenlegi viszonyok közepette célszerű és megengedett, szállítsa le a magánjogi területen a késedelmi kamatokat. A felterjesztés kifejti, hogy sürgősen szükséges a kamatleszállítás keresztülvitele a közadózás terén is. Az államháztartás egyensúlya megvan s igy a hozott áldozattok után a magángazdaság nem terhelhető azokkal a közterhek után járó kamatokkal, amelyeknek szedését a pénzromlás és az infláció megokolta. Ehhez képest kéri a kamara a közadók után szedett tizenkét százalékos késedelmi kamat leszállítását és a havi három százalékban megállapított adópótlék kulcsának mérséklését. Mint ismeretes, ezeket az adópótlékokat az alkalmazottak kereseti adójának és a forgalmi adónak késedelmes fizetése esetén szedik. A kulcs nagyságát az okolja meg, hogy itt az adós az állam részére beszedett pénz befizetésével van késedelemben. Ha ezt a szempontot mérlegeljük is, lehetetlen ilyen magas kulcs mellett maradnunk, mert ez teljesen aránytalan. Mérsékelni kell a munkásbiztosítási járulékok késedelmes fizetése esetén szedett havi kétszázalékos pótlékot, továbbá a hatszázalékos adóbehajtási és tízszázalékos zálogolási illetékeket is. Hogy ez a két kamatjellegű tétel milyen aránytalanul nagy, azt bizonyítja az is, hogy békében a késedelmi kamat öt, a behajtási illeték kettő és a zálogolási, illetőleg árverési illeték csak három százalék volt. De azért is mérsékelni kell a közadózás egész vonalán a jelenlegi kamatokat, mert békében a helytelenül kivetett és beszedett adók visszafizetésével kapcsolatosan az államot kamatfizetési kötelezettség terhelte. Ma ezt a békét a magángazdság nem élvezi. Ami azt illeti, hogy a leszámítolási kamat oly módon maximáltassék, hogy a hatóság üldözze azt, aki a bankkamat plusz hat százaléknál nagyobb kamatot szed, vagy követel, a kamara ezzel a kérdéssel is foglalkozott. A Romániában dúló kamatuzsora, ahol 40—50 százalékos kamattal dolgoznak, arra bírta a nagyváradi kereskedelmi csarnokot, hogy országos mozgalmat indítson a kamat maximálása érdekében. A mozgalom vezetősége véleményt kért a budapesti kereskedelmi és iparkamarától is. A kamara válasza az volt, hogy a kamatláb maximálása a tőke teljes viszszavonulásához vezet s végeredményben a meglevőnél is súlyosabb helyzetet teremt. Az is bizonyos, hogy ebben az esetben a maximális kamat egyben a minimális kamatot is jelenti. Ezen az úton tehát a kamatuzsora kérdése nem oldható meg.• Az adott véleményen most sincs ok a változtatásra. — A lillafüredi építkezés. A földmivelésügyi miniszter a lillafüredi nagyszálloda épületének munkái kiadása tárgyában a nyilvános versenytárgyalást 1926 november 17-ére halasztotta. Ajánlatok ennélfogva legkésőbb 1926 november 17-én délelőtt 11 óráig adandók be. A kiírási műveletek és az építési tervek a versenytárgyalási hirdetményben megjelölt időpontokban és helyeken ezévi november 2-ától kezdve megszerezhetők, illetve megtekinthetők. BÚTORTM, FIGYELMÉBE! Hálók, ebédlők, szalonok, konyhák, rendkívül olcsón DC részletre! Bútorcsarnok, VI., Ó-utca 3.1