Budapesti Hírlap, 1927. március (47. évfolyam, 48–73. szám)
1927-03-01 / 48. szám
ai A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére Bod János pénzügyminiszter külföldi hivatalos tartózkodása tartamára a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével Walkó Lajos dr. külügyminisztert bízta meg. A képviselőház bizottságainak legközelebbi ülései. A képviselőház igazságügyi, közgazdasági és pénzügyi bizottsága március 1-én, kedden délelőtt 11 órakor az I. számú bizottsági teremben együttes ülést tart, amelyen folytatja a biztosítási díj késedelmes fizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 8. számú törvényjavaslat részletes tárgyalását. A képviselőház pénzügyi bizottsága március 2-án, szerdán délután 5 órakor az 1. számú bizottsági teremben tart ülést, amelyen az 1927/28. állami költségvetés földmívelésügyi és vallás- és közoktatásügyi tárcáját tárgyalja. A képviselőház mentelmi bizottsága pedig március 3-án déli 12 órakor az I. Akkor egyszerre lódobogás harsant bele az éjszakába. Vágtató, agyonhajszolt ló csattanó dobogása. És csaholó mély, rekedt kutya hangja . . . Mintha a Belzebub közelednék. A horkanás és lihegés ott állapodott meg az ablak alatt. — Mária. Mária,— súgta bele valaki rekedten az éjbe. A szent asszony kifeszült. Odaugrott a szekrényhez. Revolver kékes csillogását láttam, — aztán futottam a fegyveremért. Mária már kinn állt a kapuban. — Lázadnak mindenfelé, — ismételte rekedten a férfi — előbb követelőznek, aztán mindig többet akarnak, végül rabolnak, gyújtogatnak, ölnek . . . De az asszony konokul ellenkezett. — Itt nem lesz baj, — ismerem az embereimet. De maga menjen. — Egyedül hagyjam, Mária, lehetetlent... Jöjjön vagy maradok. — Menjen! — roppantott az asszony, — tudja, hogy nem alkuszom. A lovas egy percig várt még. Csodára vagy mennykére, nem tudom. Aztán fordult és ment. Most halvány volt. Reszketett. Vad dobogás jelezte útját a pirkadatban . . . — Itt maradok egyedül. — mondotta bele halkan az asszony a közelgő napba. Úgy hangzott mint egy ítélet. Talán, mert olyan halkan mondta. — Minek volt a fegyver, — kérdeztem, — mert a szemében könny ült a kihalt fény helyében. — Ja, a fegyver, — az asztalra vetette, aztán szinte önmagának mondta, — hiszen a golyó nekem volt szánva . . . A legnagyrbls ellenség bennem lakik. —• A szegény, a távolba figyelt, csak felidézi . . . — De ki volt hát az a lovas? — kérdeztem most már egész tájékozatlanul. Mária rám nézett. Mögötte fellángolt a nap. Csak ő állt háttal a fénynek, mint egy sötét gyászos árnyék. — Ó, — mondta búgó kirásos asszonyhangon, ugye a neve nem fontos, — fontos csak annyi, hogy ő az egyetlen ember a világon, akit valaha szerettem . . . 2 szombati gyűlésről beszámolva, szükségesnek tartja megállapítani, hogy ezúttal egy szál rendőrt sem látott a régi képviselőház környékén. De semmi sem érthetőbb, mint a mi szociáldemokratáink hűvös tartózkodása Albert Thomassal szemben, óriási távolságok választják el őket egymástól. Thomas nemzeti alapon áll, a mieink nemzetköziségükkel kérkednek. Thomas, ha háború lenne, újból muníciót gyártana, a mieink tizenhárompróbás pacifisták és utolsó gondjuk a nemzet katonai védelme. Thomas idézi Széchenyit, Vörösmiartyt és a Szózatot, mire a mi szocialistáink az Internacionálét és a Népszavát éltetik. Thomas civilizált országot és társadalmat talált Magyarországon, a mieink a reakció, a maradiság, a nyomorúság fészkét látják benne. Thomas szerint javulnak szociális viszonyaink, Rothenstein Mór elvtárs szerint a fényesen kivilágított parlament, a miniszterek kényelmes és otthonias fogadószobái spanyolfalként takarják el a tennivalónak azt a tömegét, amely a szociálpolitikai törvényhozásra Magyarországon vár. Thomas bejárja Európát, felkeresi nemcsak az elvtársakat, hanem a kormányokat, a kapitalista érdekeltségeket is, hogy egy Irányába terelje és dűlőre vigye a munkáskérdéseket, a mi szociáldemokratáink még Thomas kedvéért sem hajlandók keresni az érintkezést azokkal a körökkel, amelyektől „az ellenforradalomtól teremtett különleges viszonyok távoltartják". Ezek után azt kell hinnünk, hogy Thomas vendégszereplése nagyon csekély hatással lesz a szociáldemokrata párt további magatartására. Pedig Thomas úgy érezte, hogy kedvező pillanatban jött, amikor előmozdíthatja a közeledést és pozitív eredményeket biztosíthat. Csakhogy a mi szociáldemokratáink annyira rabjai érzelmi hullámaiknak, hogy Thomas békítő és egyeztető szavai alighanem kárba vesznek. Thomas igen szép és fontos nyilatkozatokat tett a nemzetközi gazdasági konferenciáról, melynek feladata lesz a műveit nemzetek szolidaritását legalább gazdasági alapon megteremteni, azonban a mi szociáldemokratáink minden szava és tette azt bizonyítja, hogy még nagyon messze állanak attól a felfogástól, hogy „a nemzeti és nemzetközi törekvések között valójában nincs semmi ellentét". Külföldi összeköttetéseik felhasználásával — Föld kell mindenkinek, — ismételte csengőn a szent asszony — hát ez igaz. De nem az én földem, emberek. Az én földem az enyém. Én élek, én küzdök érte. A termést rá Isten adja. De jaj annak, aki a más földjén arat. Ott veri meg az Isten sújtó keze .7{{verést. dögvész'. *.*tány esztendőt jósolok én annak. A morgás elült, — de egy asszonyi hang élesen felsikított. — Hát a szeretője ... A szent asszony feléje fordult. — Ide gyere és mondd a szemembe! — mondta királynői hangon — hogy cserélnél-e velem? ... Mert én a legkoldusabbal is cserélnék köztetek. Elhallgattak. Egymást húzták hátra. Egyik-másika pipáját tömködte. — Beszéljen, — beszéljen! — esett itt is, ott is... A szent asszony égnek emelte a két üres kezét. — Engem akartok kifosztani — kiáltotta most már szenvedélyesen, — hisz én vagyok éppen a legszegényebb és a legszomorúbb fesztetek. Nincs egy asszony sem a faluban, aki nagyobb sebet viselne az enyémnél. Emberek higyjétek el végre, hogy nem lehet igazságosan osztozni a jóban, amíg igazságosan nem osztozhatunk a rosszban is. Jöjjön el az a bölcs törvényhozó nekem ide Pestről, — én odaadom a földemet, — de vegye le rólam a fájdalmat is ... Csend lett. — Hát hisz nem is úgy gondoltuk — bátorkodott egyik-másik, miközben szerteszállingóztak. Nem szent asszony, — gondoltam — csak erős, tiszta, bátorlelkű asszony. A folyosón találkoztunk. — Igyék velem egy pohár grogot, — mondta, — kissé hideg már az éjszaka októberben. Állva ittuk meg. Az asztalon sárgásan lobogott az ezüstkaros gyertyatartó gyertyája és kékesen a spirituszfőző lidérclángja. — Gratulálok, — mondtam melegen, — nagyszerű volt, és királyian bátor . . . Mosolygott. Egy percre gondtalanul fáradhatatlanok abbeli törekvésükben, hogy Magyarország el ne foglalhassa őt megillető szerepét a nemzetek családjában. Thomas vendégszereplésében az a legkecsegtetőbb, hogy néhány vonatkozásban elég jól meglátta Magyarország különleges viszonyait. Ha Trianonban csak annyira ismerték volna Magyarországot, ahogy ő ismeri ma, akkor nem kellett volna annyira tartózkodnia a békeszerződések politikai bírálatától, mert ezek a békeszerződések létre sem jöttek volna. Nyilvánvalóan francia mivolta, nemzetközi állása és szerepe miatt óvakodott a politikától. Bevallja, hogy Európa komoly veszedelme a világháború óta mutatkozó gazdasági zűrzavar, de tovább már nem megy vallomásában és elhallgatja, hogy a gazdasági zűrzavar a békeszerződések egyenes következése, amelyen nem segíthet a gazdasági világértekezlet és a nemzetközi kartelek megszervezése. Mindent összefoglalva, Albert Thomas világszemlélete határozott lépés az igazság felé. Ennek mi csak örülhetünk, mert Thomas szavaira az egész műveit világ felfigyel és Magyarországnak nincs mit félnie az igazságtól és a világosságtól. Budapesti Hirus 1927 március 1. (48. te-) A POLITIKA HÍREI. Walkó Lajos helyettesíti Bod pénzügyminisztert. számú bizottsági teremben tart ülést, amelyen Esztergályos János (háromrendbeli), Gaál Endre, Reisinger Ferenc (háromrendbeli), Szabó Imre (nyolcrendbeli) és Vaniczák János országgyűlési képviselők mentelmi ügyét tárgyalja. Demokrata képviselő Bethlenragyogó napjáról" A budai demokrata körök vasárnap este a Lukácsfürdő dísztermében ünnepi vacsorán iktatták be Gál Jenő dr.-t, a budai választókerület demokrata képviselőjét. A vacsora ünnepi szónoka beszédében kétségbeejtőnek mondotta, hogy nálunk is kezd erőre kapni a mussolinizmus. Fájó jelenség az is, hogy az adókkal nyomorított alapányok a maguk érdekei ellenére csak Bethlen István ragyogó napjában sütkéreznek. Gát Jenő beszédében azzal foglalkozott, hogy a törvényhozói hivatás mostanában mennyire elfajult. — A parlament ma olyan, mint a kiszikkadt föld — mondotta. A kormányfő életrehívta a gigantikus nagy többséget s úgy járt vele, mint Goethe bűvészinasa, aki megidézte a szellemeket, de aztán nem bírt velük. A derecskei petíció tárgyalásé. Az általános választások alkalmával a derecskei kerületben kisebbségben maradt fajvédő jelölt, vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre megpeticionálta Pekár Gyula mandátumát. A derecskeiek panaszának tárgyalása napjain április 23-át tűzte ki a közigazgatási bíróság Lampel Hugó tanácsa. A panaszt előadója Bieber Gyula közigazgatási bíró, a derecskeiek panaszának képviselője Antal István dr. ügyvéd, Pekár Gyula védője pedig Lányi Márton ügyvéd. A földmivelésügyi miniszter a FAKSz-ügy megoldásáról. „A miniszterelnök és köztem semmi ellentét nincs." — Álkir Mayer János távozásáról. — Bottlik István báró is cáfolja a tárca felajánlását A FAKSz- ügyben holnap értekezlet lesz a földmivelésügyi minisztériumban. A hétfői lapok egy része politikai szenzációként híradást közölt arról, hogy Mager János földművelésügyi miniszter, a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet szervezése körül az egységes pártban felmerült ellentétek következtében elkedvtelenedett és felajánlotta a miniszterelnöknek tárcáját. A földművelésügyi minisztérium élére kerülő új miniszternek már a nevét is terjesztették, határozottan állítva, hogy a miniszterelnök már napokkal ezelőtt levélben felkérte Bottlik István bárót a tárca elvállalására. Ezt a kombinációt azzal iparkodtak valószínűvé tenni, hogy Bottlik István báró 1917-től az összeomlásig már államtitkára volt a földművelésügyi minisztériumnak. Sőt voltak olyanok is, akik a miniszterelnök állítólagos levelét saját szemükkel látták. Ezekkel a híresztelésekkel szemben a legilletékesebb helyen nyert értesülésünk szerint sem miniszterváltozásról nincs szó, sem pedig arról, hogy Bethlen István gróf levelet intézett volna Bottlik István báróhoz. A fenti hírek minden alap nélkül valók. Bottlik István báró országgyűlési képviselő maga is a következő nyilatkozat közzétételét kérte. — Egy hétfő reggeli lap azt írta, hogy a miniszterelnök nekem a földművelésügyi tárcát felajánlotta. Megelégednék illetékes tényezők cáfolatával, ha a cikk nem állítaná, hogy ez ügyben Bethlen István gróf miniszterelnök úrtól levelet kaptam és hogy ezt a levelet többen olvasták. Itt konkrét állítás van, amelyet a lap informátora részéről tendenciózusnak kell minősítenem. Kijelentem tehát, hogy én a miniszterelnök úrtól semmiféle levelet nem kaptam és így azt még akkor sem olvashatták, ha egyébként leveleimet másokkal közölni szoktam is volna. Ezzel kapcsolatosan egyes lapok iparkodtak kiélezni a FAKSZ-ügyben is a hangulatot. Az egységes párt egyes tagjai ugyanis részletes tanulmány tárgyává téve a FAKSz szervezetére és működésére vonatkozóan tervbevett szabályzatot, az elmúlt pártértekezleteken egyes szakaszok módosítását kívánták elérni. Ezekbe a tisztára a dolog tárgyi részét illető kívánságokba iparkodtak belemagyarázni olyan tendenciát a kívülálló tényezők, mintha a párt egyes tagjai frontot csináltak volna a miniszterelnök ellen. A földmivelésügyi miniszter, hogy a tervezeten az elfogadható módosításokat minél hamarább keresztülvihesse és így a szövetkezet munkáját minél hamarább megkezdhesse, hogy így — az úgy látszik, rövidesen véget érő téli időszakkal — megkezdődhessék a házak építése is, holnap délelőttre értekezletre hívta magához össze a FAKSz. vezetőit és azokat a képviselőket, akik ezzel az üggyel mélyrehatóbban foglalkoztak. Ez az értekezlet valószínűen teljes sikerre fog vezetni, úgy hogy az egységes párt csütörtöki szokásos értekezletén már véglegesen rendeződni fognak a FAKSz. összes kérdései. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan közvetetlenül Mayer János földművelésügyi miniszterhez fordultunk, aki részletesen tájékoztatta a Budapesti Hírlapot. Mayer János nyilatkozata. Hogy a kérdést helyes megvilágításba helyezhessem, ott kell kezdenem, hogy amikor a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet élére új vezetőség került, ez az előbbi vezetőség által az akcióra vonatkozóan már elkészített előterjesztést bizonyos tekintetekben módosította. Az így módosított előterjesztés miniszteri tanácskozás elé került, amely elvben elfogadta azzal, hogy módot kíván adni még az egységes pártnak is az előterjesztés megvitatására és amennyiben a pártértekezlet tanácskozásain akceptábilis javaslatok és észrevételek hangzanak el, ehhez képest változtat az akció keresztülvitelének módozatain. Ismételten megjegyzem, hogy az új előterjesztés nagyjában azonos a FAKSz régi vezetősége által készített előterjesztéssel, de voltak egyes kérdések, amelyek megvitatásáról szó lehetett. A párt, mint ismeretes, többszer tárgyalta a FAKSz-ügyet és a legutóbb tartott értekezleten be is fejezte volna a tárgyalásokat, ha ugyanaznap este vacsora nincs a kormányzó úrnál, amelyre a kormány tagjai hivatalosaik voltak, így azután nem tudtuk bevárni, amíg az előre föliratkozott sok szónok hozzászólhatott a kérdéshez. Kértük ugyan, hogy ne nyújtsák hiába a vitát, de hát mindeki igyekezett elmondani a véleményét, amit az ügy fontosságára való tekintettel, természetesen csak helyeselni lehet. Éppen ez a meggondolás vezetett akkor is, amikor elhatároztam, hogy holnap délelőtt tanácskozást tartok ebben az ügyben a földművelésügyi minisztériumban. A tanácskozásra azokat a képviselő urakat kérettem magamhoz, akik elsősorban érdeklődtek az akció lebonyolítása iránt és akik részletesen és behatóan foglalkoztak az értekezleteken tárgyalt tervezettel. Miután a kérdés elintézése sürgős és szükségessé vált, hogy a csütörtöki pártértekezleten befejezhessük a tárgyalásokat, a holnapi tanácskozáson a FAKSz új vezetőségével együtt előkészítjük és alkalmassá tesszük a tervezetet arra, hogy csütörtökön véget érhessen e sokat vitatott ügy tárgyalása. Nem szeretném ugyanis, ha a hosszas tárgyalások miatt tovább halasztódnék az akció lebonyolítása. Üdvös lenne, hogy a tavasszal végre megindulhassanak az építkezések, amit az érdekeltek — s ez érthető is — már nehezen várnak. Fölhívtuk a miniszter úr figyelmét azokra a hírekre is, amelyek e kérdéssel kapcsolatban egyes lapokban megjelentek és amelyek szerint bizonyos ellentétek merültek volna föl. — Kijelenthetem, — mondotta a földmivelésügyi miniszter, — hogy sem a miniszterelnök úr és én közöttem, sem a képviselő urak és én közöttem semmiféle néven nevezendő ellentét nincs. Éppen így pártszakadásról sem lehet beszélni. Mindössze annyi történt és történik, hogy a képviselő urak részletesen, nagy körültekintéssel kívánják tárgyalni az akció tervezetét. Ezt a miniszterelnök úr nem ellenzi, én magam is jó néven veszem, sőt éppen azt venném rossz néven, ha nem szólana. Tisztelettel kérjük igen t, vidéki előfizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejében megújítani szíveskedjenek.