Budapesti Hirlap, 1927. június (47. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-19 / 137. szám

12 Budapesti Rihiap 1927 junius 19. 7137. sí.1) Az országos lovasmérkőzés. Uf programszámok. — Gyermekek díjugratása. — Feltűnően szép eredmények. Rekkenő hőségben folytatódtak ma dél­után a lovasmérkőzések. Azonban a nap izzó sugarai sem tartották vissza urlovas­­nöinket és urlovasainkat. Dicséretükre vál­jék, hogy félre téve minden kényelmet, tu­dásuk szinét-javát adták s így a nézőket olyan sportélvezetben részesítették, amely a lovassportok híveinek táborát ugyancsak lényegesen gyarapította. Az első szám B) kategória szerinti díj­ugratás volt, amelyben húsz, egyenként 120 centiméternél nem magasabb s 350 centi­méternél nem szélesebb akadályt kellett időre ugratni. A versenyben ötvenen vettek részt. Úgy az egyes ugrások, mint az átlagteljesítmény megint csak a lovasok haladásáról és a ló­anyag minőségének további javulásáról tettek tanúbizonyságot. Néhány bukás is előfordult, amelyek közül különösen Zupka Győzőé keltett nagy ijedelmet. A különben kiváló lovasnak „Daru“ nevű lova röviden vette az akadályt, ebben megbotlott, orra esett, Zupka pedig egy szabályos bukfencet léve meg a levegőben a ló alá zuhant. Sze­rencséje volt, hogy a ló a zuhanás után nyomban oldalra fordult és nem esett reá. Ló és lovasa külön-külön nyomban elhagy­ták a majdnem végzetessé vált pályát. Az egyébként simán lebonyolódott ver­senyszámban a helyezés sorrendje a követ­kező volt: 1. Trümmer Béla az ódalmadi csikótelep tenyésztéséből származó „Csa­lárdján nulla hibaponttal, 2 perc 17 rap. idő alatt; 2. Malanotti Lajos. Éber Amália „Bogáncs“-án (1 hibapont, 2:12 idő); 3. Gyürky Aladárné grófné Bérezi) Erzsébet­nek, a Teleki) J. gróf tenyésztéséből szár­mazó ,,Auréliá“-n (1 h. p. 2:35 idő); 4. Imre Dénes Gellert Bélának a Nádasát) T. gróf tenyésztéséből származó „Fuvolá“-ján (2 h. p. 2:18) és 5. Nagy Sándor, Rónay Imre „Adél II“-jén (2 h. p. 2:29). Rendkívül érdeklődés, kisérte a korlát­­ugratást. Ez a szám nálunk először szere­pelt a lovasmérkőzések programján. Bizo­nyos fokig magasugrási versenynek volt ez tekinthető s kár, hogy az első helyezett nem folytatta a 150 centiméter magasság vételét is. Ez a szám hasonlít az ember­­sportok gátversenyéhez azzal a különbség­gel, hogy itt a versenyt újból és újból emelt korlátokon át meg kellett ismételni. A he­lyezés sorrendje a következő volt: 1. Platthy György ,.Apács“-án (0 hiba­pont 140 cm. magasság); 2. Binder Ottó, Almásy Pál gróf ,,Terlinde“-jen 1 h. p. 140 cm); 3. Schaurek Ottmár, a mezöhe­­gvesi állami ménesből eredő ,.Dagály“-án (1 h. p. 130 cm.); 4. Binder Ottó Andrássy Géza gróf „Anis“-án (1 h. p. 130 cm.) és 5. Keresztes Ákos „Abelard“-ján (2 h. p. 130 cm.) Igen bájos és kedves versenyszám volt a gyermekek díjugratása. Nyolc-tizenkét éves gyermekek vettek ebben részt s olyan lovaskészségüknek adták bizonyságát, amely a nézőket minduntalan lelkes tapsra kész­tette. Az elért eredményekről a következő helyezési sorrend ad számot: 1. Uerberstein Máry grófnő „Erda“-n (0 h. p. 1:35 idő); 2. fíády Blanka „Áb­­ránd“-on (0 h. p. 1:37); 3. Uerberstein Máry grófnő a kisbéri állami ménesből származó „Lárifári“-ján (0 h. p. 1:53) és 4. Vejacsevicli J. gróf ,,Bonyhád“-on (2 h. p. 1:58). A mérkőzés mai napját páros díjugratás fejezte be, amelyet a közönség odaadó figyelemmel kisért és lelkes ovációkkal kö­szönt meg. Ebben a versenyszámban egy hölgy- és férfiurlovasnak együtt kellett ug­ratnia a felállitott tiz akadályt. A hibapon­tok bonyolult összeesése után a helyezés sorrendje a következőképpen alakult ki: 1. Éber Amália (Bogáncs) és Szász Endre (Apatinka) 3 h. p. 1:46 idővel. 2. Pauly Hartinanné (Bonyhád) és Schaurek Ottmár (Dagály 3 h. p. 1:58 idővel és 3. Horváth Antalné (Csinna-Palkó) és Ledniczky György (Bóbita) 7 h. p. 2:02 idővel. A közönség ma még nagyobb számban lepte el a tribünöket, mint az előző két na­pon s mindvégig hiven kitartott, úgy. hogy a Buda felől tornyosuló sötét felhőktől sem ijedt meg. A nézők között ott voltak Fri­gyes királyi herceg. Izabella királyi her­cegnő, Bethlen Istvánná és Khuen-Iléder­­váry Károlyné grófnők, Jánky Kocsárd honvédségi főparancsnok, Álgya Papp ál­lamtitkár, Borovin mecklenburgi herceg és felesége, Ludwigh György gyalogsági tá­bornok, Horthy István ny. lovassági tábor­­nők, Thán Károly és Tóthvárady Asbóth István altábornagyok. Karácsonyi gróf máltai követ, Gregersen Endre svéd kon­zul, fiber Antal, Száhlender Béla altábor­nagy, d’Orsay Ede gróf, Múzsa Gyula, Hajnyi, Kiss Ferenc, Zvonicsek, Schvoy, Megay, Sipos, Wirth, Kagerer, Prónay, Wildnér, Demény, Lenz tábornokok, Peja­­csevich gróf, Geist Gyula, Kelemen Aurél, Fischer Ottó, Máry Dezső, Jászay Béla, Rády József alezredes, Filótás és v. Lipcsei) ezredesek. Pettkó-Szandtner Tibor, Hohen­lohe herceg, Lipthay Béla, Somssich Mik­lós, Tarányi főispán, Herberstein gróf, Mé­száros Lóránt, Dabasi Halász Jenő, Szu-Burcelona. junius. A nusztrál éles áramlata ugyancsak hatalmas hullámokba borzolta a Lioni öblöt s Marscillest elhagyva alaposan meghintáztatta hajónkat, mig a Spanyol partok felé vettük utunkat. Messziről a Pyreneusok nyúlványai kék határokat rajzolva kisérnek, mig huszonkét órai tengeri utazás után a távolság ködét keresztül töri az első spa­nyol város — Mataro. Majd egymás­után vonul el előttünk Vilasar, Premia, Masnon, Badalona a Földközi tengerbe nyúló homokos partjaival. Végül balra félkörbe kanyarodva — Barcelona, a ha­talmas spanyol kikötőváros képe bonta­kozik ki egyelőre pasztelszinekben. A vitorlások könnyű lepkeszárnya leb­­ben a kikötő előtt, melyek közt nem egy régi tipusu, Kolombus Kristófra emlékez­tető ősvitorlás úszik előkelő tempóban tova, mig a Montjuich tetején az ős nor­mandiai idők emlékét őrző Castelló — régi vár, hol jelenleg io.ooo katonát befogadó kaszárnya terpeszkedik — fi­gyeli a kikötőbe könnyedén bekanyarodó hajónkat. Barcelona a régi Katalóniá fővárosa, hol tisztaság és pedáns rend lepi meg a Délolaszországból ide utazót. Hatalmas terei, sétautjai, széles utcái, modern palo­tái tágas perspektívát nyitnak az idegen előtt. A pompás frissen lakkozott lan­­dauerek kocsisai fekete cilindert, kürtő­kalapot elegánsan viselő dzsentlmének. S e bérkocsik előtt kényes járású lovak lép­delnek, még az omnibuszok rosszul tar­tott sovány gebéi sem felejtik el nemes fajtájukat. Talán épen magyar lovak, melyeket oly szívesen importálnak Spa­nyolországban ? Az utcák szögletein cinóber-piros ka­bátba öltözött rendőrök ügyelnek s nem érdektelen a csendőrök lakkozott tepsi­­formájú kalapja sem. Spanyolországban általában igen megbecsülik az idegent s gavalléros készséggel sietnek segítségére. A spanyol nem igen beszél hazája nyel­vénél egyebet, de készséggel magyaráz kézzel-lábbal az utazóknak s minden­kép megérteni igyekszik őket. Az egy­szerű kofa asszony is ott hagyja minden áruját és fél utcán keresztül vezeti a té­velygő kérdezősködőt. Minden Spanyolországba utazó erősen érdeklődik a típus iránt s gyönyörködve legeltetheti szemét a fényes feketehaju, fe­hér arcbőrü, ragyogó feketeszemü és rubin­piros ajkú fiatal spanyol nőkön, kik több­nyire középtermetüek s mintha később hervadnának, mint az olasz típus. Spanyolországban, ha régi épületet lát az utazó — szinte érzi, hogy az részese volt a régi nagy hatalomnak — az Ara­­gón királyságnak, melyet a középkori Földközi tenger uralt. Valami ősi pati­nát hordanak a régi mór falak, gothi­­kus ablakok Aragónia s Katalónia le­gendás történeteit suttogják benn a hű­vös misztikus félhomályban. Barcelona még ma is Katalónia régi dicsőségéről álmodik és Spanyolország legmakrancosabb gyermeke. Már évek nyogh Albert, Kempner Pál. Mihályi Kál­mán, Reiter József, Kende Pál, Horváth Antal s a lovasélet számos más kitűnősége között természetesen a fáradhatatlan ren­dezőség, Andrássy Géza és Teleki Sándor grófok, valamint Cs. Szabó Kálmán. óta katonai diktatúra alatt áll, mely csak mostanában szűnt meg, mert Barce­­lóna Katalóniát el akarta szakítani az anyaállamtól, hogy független államot al­kosson — külön autonómiával. Éveken keresztül egy külön zászlóval is tüntetett a kataloniai eszme mellett. Ám e zászlót Primo de Riviera erős keze eltüntette s szigorú büntetés terhe alatt eltiltotta a katalóniai zászló használatát Spanyolor­szág egész területén. Sok baj volt az anarkistákkal is, de a katonai diktatúra egy időre kikurálta a különszakadás esz­méjét s elérkezettnek vélte a kormány az időpontot, hogy most a katonai dik­tatúra megszüntetésével meglazítsa a lá­zadók szájkosarát, mely egész Katalónia területére megkönnyebbülést hozott. Alfonzo király is már kétszer járt mos­tanában Barcelonában, ami simán, min­den tüntetés nélkül megtörténhetett. Spanyolország egész területén kissé nyomasztóan hat az erős katonai uralom, de már megszokták Primo de Riverát is, aki erősebben s biztosabban ül bár­sonyszékében, mint valaha. Egyes előkelő spanyol vélemény szerint — hozzánőtt a székéhez. Általában a modern szellem megle­pően nagy tért hódított Spanyolország­ban, mely a konzervativizmussal mind­­alább hagy s ez erősen megváltoztatta a nők helyzetét is. Még nem is olyan rég az előkelőbb osztályhoz tartozott spanyol nő csaknem egész életére otthona és női hivatása rabja volt s az ősi szellemhez való ra­gaszkodást annak idején hagyományos öltözékeivel — a gallérral s a nagy sál­­szerü csipkefátyol viseletével is kife­jezte. Ma már a spanyol hölgy is tel­jesen párizsi mintára öltözik s a térdig­­érő utolsó divatu ruhákban, köpenyek­ben, sikkes kis kalapban alig különbözik a többi női típustól. A fejreboritott szé­les és bő spanyol sál és kendő, általá­ban mint utcai viselet, egy kurta fekete tüli, vagy olcsó csipkefátyollá sorvadt, mely alig hogy a vállig ér az alsóbb néposztály körében is. A spanyol női tanulóifjúság előtt pedig nyitva állnak az egyetemek kapui is, kik nagy lendü­lettel látnak az uj élethez. Mig nagy­anyáik képe nemzeti pompában csodál­kozik ki a régi keretekből — addig a mai spanyol leány a szabadságnak ör­vendezve diáksapkát hord és autót kor­mányoz. De Spanyolország azért még mindég a Spanyol Grand-ok hazája, mely zárkó­­zottan és hozzáférhetetlenül őrzi régi ha­gyományait, kikhez gyakrabban nehezebb hozzáférni, mint a királyi udvarhoz. Grandszenyőrségében és megközelíthetet­lenségében talán még leginkább a régi angol arisztokráciához hasonló. A spanyolok életbeosztása eltérő a mienktől, ám utóbbi időben közelednek a középeurópai vágányok felé. A spa­nyol általában éjszakai életet él. Színhá­zaik, mulatóhelyeik este n-kor nyílnak meg és éjfél után 3—5 órakor van a le­fekvés ideje. Újabban a színházak záróórá­ját éjféli 1 órára szabták meg s a leg­utolsó hivatalos rendeletek szerint reg­gel 9 órára a hivatalnokoknak, tisztvi­selőknek meg kell jelenniök hivatalaik­ban. Szombat déltől kezdve hétfő reg­gelig az angol »weekend« szerint szüne­telnek a spanyol hivatalok is. Az üzle­tek azonban hétköznapokon reggel 9—1-ig és d. u. 3—7-ig tarthatók nyitva. A spanyol nép általában szorgalmas és munkaszerető. A spanyol nép asszonyá­nak mindig seprőt látni a kezében s a legszegényebb zug tisztaságára is nagy gonddal ügyelnek. Barcelonában sok magyar munkás él, kik legnagyobbrészt a kikötőben kapnak alkalmazást, hol Spa­nyolország kereskedelmének negyedré­sze bonyolódik le. A magyar munkások­kal általában nagyon meg vannak a spa­nyolok elégedve s közbecsülésben élnek. Nagy szerencséje a barceloniai magyar­ságnak, hogy a köztiszteletben és szerc­­tetben álló magyar konzul Ruttkay Udo támogatja őket minden lehető eszközzel, ki 24 év óta aklimatizálódhatott Spa­nyolországgal, melyet egész családja má­sodik hazájának tekint — ám vér nem válik vízzé — ha egyszer az magyar! Ruttkayék meleg barátságban élnek Romanelli ezredessel, ki itt lakik Barce­lonában s nagyon büszke a magyar disz­­kardra és gyakran és mindég nagy , sze­retettel emlegeti Magyarországot s a magyarokat. Az idegennek Spanyolország igen drága. A pezeta értéke nagyobb, mint a pengőé, de egy pezetáért félannyit sem adnak, mint pl. nálunk egy pengőért. Sz. Sólymos Bea. Maróczy győzött Kopenhágában. A sakkozás magyar nagymestere, Maróczy Géza a napokban tért vissza Európába há-, romévi amerikai tartózkodás után. Maró­­czyt a hires newyoriki sakikör, a Man­­challan Ches Club hívta meg trénernek s a klub legutóbbi versenyén is győzelmet aratott a legkiválóbb amerikai sakkozók fölött. Kopenhágába junius 4-én érkezeit az Es­­toniá-val, hogy eredetileg meccsnek terve­zett mérkőzését Niemzovics-al lebonyolítsa. Azonban elegendő idő nem állott rendelke­zésre, mert úgy Maróczy, mint Niemzovics benevezlek a junius 25-én kezdődő kecske­méti magyar sakkongresszusi versenyekre, a Politiken-nek — Dánia legelőkelőbb napi­lapjának — kisebb versenyén indultak, amelyre a két nagymesteren kívül négy ki­váló dán sakkozót hívtak meg. A verseny sorsa természetesen a Ma­­róczy—Níemzon/cs-játszma győztesének ke­zében volt, amelyre a negyedik fordulóban került a sor. A játszma szívós küzdelem után döntetlennel végződött, s igy Maróczy, aki az előző három fordulóban dán ellen­feleit legyőzte, mig Niemzovics félpontot „leadott“, félegység-előnnyel érkezett az utolsó fordulóhoz. Nagy meglepetésre Niemzovics nem tudta legyőzni Kari Rubent s igy Maróczynak is elegendő volt Andersen ellen remist tarta­nia, hogy a verseny győztese legyen. Maróczy nagymestert a dán sakkunió rendkívüli meleg ünneplésben részesítette; komoly, nyugodt versenyzése, amely éppen Niemzovics közismerten ideges versenyzé­sével szemben még kellemesebb feltűnést keltett, a dánok rakonérzését is meg­nyerte, aminthogy nem véletlen, hogy a magyar nagymester versenykarrierjének kezdete óta mindig és mindenütt a közönség és sakkmesterek „liebling‘-\e, kedvence volt, még a hideg angolok is. mint a nem­rég elhunyt Blackburn (1924 f) és Burn (t 1926) nagymesterek is mindig megra­gadták az alkalmat, hogy Maróczyról mint emberről is, oly melegen nyilatkozzanak, mint a Politiken, amely bizonyára hűen fe­jezte ki a dán sakkozók érzelmeit. Maróczyt az ünnepség után a dán sakk­unió kikisérte az állomásra, ahol újabb ün­neplésben volt része. A nagymester,csütörtökön érkezett Buda­pestre és nyilatkozott legökzelebbi terveiről. Egyelőre vidéki körútra indul és szülőföld­jét, Szegedet látogatja meg. A közel jövő­ben két nagy verseny lesz: a kecskeméti és az azt nyomon követő /cl doni világsakk­­kongresszusi verseny. Valószínűen csak az egyik versenyen indul, mivel ő — a hajdani hosszú versenyek csodálatos szivósságu harcosa, — ötvenhét évvel a vállán már soknak érzi két ilyen hatalmas verseny iz­galmas fáradalmait. Nincs ideje megfelelő elmélyedéssel tanulmányozni (1) a verse­nyeken induló többi nagymester stílusait A közhasznú és jótékonycélu Nagy. Hír. 48-ih f® Allamsorsjálék nyereményeinek számát és összegét lényegesen felemelték Húzás feltétlenül e hó 30-án FBnycremtnyi 30.000 pengő Azután 10.000 penge 5000 pengét 2500 pengő 2000 pengő* 1000 p engtt stb., stb. összesen 12.000 nyeremény! A tiszta jövedelem a Népjóléti Minisztériumnak engedteti-c át jótékony és emberbaráti intézmények ■ támogatására. 1 sorsjegyre 2 nyeremény is eshet: Az összes nyereményeket készpénzben fizetik ki Egy sorsjegy ára 2 pengő Fél sorsjegy ára 1 pengő Kaphaló minden dohánytőzsdóben, bank- és sors­­játéküzletben, postahivatalokban. Postai rendeléseket a pénz előzetes beküldése után azonnal teljesít Székesfővárosi m. kir. pénzügy igazgat óság Budapest, IX., Fővámház, félemelet 26. Spanyolországi gyorsfényképek. ä l t

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék