Budapesti Hírlap, 1927. július (47. évfolyam, 146–172. szám)

1927-07-12 / 155. szám

s szágnak, hanem egész Európának, az európai békének az eminens érdeke, hogy ne gyöngíttessünk még jobban, hanem hogy inkább ojtsanak belénk egy kis erőt. — Ebben azután a cseh politikának kel­lene előljárni. — Már csak azért is­ mert bizony nem nagy dicsőség Isten és ember előtt az erősnek ráripakodni, ököllel fe­nyegetni okkal, ok nélkül a mozdulni sem tudó pusztakezű gyöngét. Hodzsa beszédét kommentálva hogy is mondja, csak a Ven­­i­oo? „.A gyönge haderejű állam a világ csúfja." Ez is rólunk beszél. Mert bizony a világ csúfja vagyunk kukoricaszárral a kezünkben. És az „erős nemzeti" csak akkor lesz­ keresett szövetségestárs, ha nem a világ csúfján igyekszik megmutatni, hogy valóban erős. Prága, júl. 11. Hodzsa Milán kultuszminiszter a szokor­­tornászok pozsonyi kongresszusán beszé­det mondott, amelyben éles kirohanást intézett a pacifizmus ellen. Hangoztatta többek között, hogy végzetes tévedés volna azt hinni, hogy a békét hajlott háttal és lankadt karokkal meg lehet őrizni. A gyönge nemzet az erős nemzet számára állandó kisértés és a gyenge nemzet aka­­ratlanul is legveszedelmesebb elle­nsége a békének. A Venkov, a miniszterelnök lapja, a be­szédhez fűzött kommentárjában azt írja, hogy a cseh nemzet még mindig nem elég erős, mert a nemzet ereje a hadseregben van. Ha Csehországnak meglesz az őt megillető hadserege, tekintélye lesz a kül­föld előtt. Az erős hadsereggel rendelkező államot a külföld számításba veszi. Az erős nemzet keresett szövetséges és nem kell tá­madástól félnie, míg a gyenge haderejű állam a világ csúfja. Budapesti Hírű? 1 stífitís YTIEIs A hercegprímás holnap felveszi a haldoklók szentségét. Csernoch János bíboros-érsek állapota hirtelen rosszabbra fordult. Vasárnap riasztó fájdalmas hír terjedt­­ el Budapesten. Arról szólt ez a hír, hogy Csernoc­h János bíboros hercegprímás, aki tudvalévően tavasz óta többször gyengél­kedett, annyira megbetegedett, hogy kör­nyezete orvosi konzíliumot hívott egybe. A prímási udvar köréből ezt a hírt ma, hétfőn délben megcáfolták. A hercegprí­másnak csak múló gyengeségéről­­van szó, állapota nem súlyos és aggodalomra egy­előre nem ad okot, így szól a cáfolat. Ámde későn este újabb hírt kaptunk, amely szerint a bíboros hercegprímás álla­pota az est folyamán annyira súlyosodon, hogy maga kívánta fölvenni a haldoklók szentségét. Környezete természetesen telje­síti az agg egyházfejedelem kívánságát, de mivelhogy közeli veszedelemtől nem tart, úgy intézkedett, hogy az egyházfejdelem csak­ m­iornap, kedden reggel láttassák el t a haldoklók ’ szentségével.­­ Bár ezek a híradások nem mondják ki teljesen, hogy tartanunk kell Csernoch Já­nos elmúlásától, az egész ország odafigyel az esztergomi betegágyra, ahol nemcsak a magyar katolikus egyház feje, hanem az ország első közjogi méltóságának viselője, a magyar nemzet egyik legbölcsebb vezére vívja talán utolsó tusáját. * Esztergom* juh 1L A hercegprímás közvetetten környezeté­ből a Magyar Távirati Iroda munkatársa előtt a leghatározottabban megcáfolták azo­kat a hírlapi közleményeket, amelyek sze­rint a hercegprímás állapota válságosra fordult volna. Az egyik budapesti hétfői reggeli lap ezzel kapcsolatban különböző nyilatkozatokat adott a hercegprímás kör­­nyezetében levő emberek szájába. Ezzel szemben a valóság az, hogy a hercegprí­más környzetéből hivatalos személy a nyil­vánosság számára­­egyáltalában nem tett semmiféle érdemleges nyilatkozatot. Ami a cikk tartalmi részét illeti, nem felel meg a valóságnak az sem, hogy Korányi prof­esz­­szor Esztergomban járt volna és ott Hajós magántanárral, valamint a prímás kezelő­orvosával együtt orvosi konzíliumot tartott volna, mert állítólag annyira válságosnak ítélte a prímás állapotát. Korányi profesz­­szor egyáltalán nem is volt Esztergomban, tehát nem is tarthatott ott semmiféle kon­zíliumot. Hajós magántanár tényleg meg­látogatta a prímást, de nem valami külö­nös alkalomból; a tanár ugyanis bizonyos időközökben — két-három hetenként — rendszerint meg szokta látogatni a prímást. Tegnap is ezt a rendes időszakos látoga­tását tette Esztergomban, ahol körülbelül három hete nem volt már. Ami a prímás állapotát illeti, Hajós ta­nár és a kezelő orvos úgy találta, hogy némi gyöngeség észlelhető nála, bizonyos idegkimerültség, amit az orvosok az elmúlt hét kánikulai napjaival hoztak összefüg­gésbe. A prímás m­ég szombaton is lenn járt a kertben, mint ahogyan állandóan fenn volt, ami legjobb bizonyítéka annak, hogy jól érzi magát, most azonban az em­lített kis fáradtság miatt az orvosok azt ajánlották, hogy­ kímélje magát és egy-két napig­ maradjon az ágyban. Hétfőn reggel hivatalosan közölték a Magyar Kurírral, hogy a hercegprímás az éjszakát jól töltötte, ma bőséges reggelit vett magához és utána tovább pihent. Leg­szűkebb környezetében, ahol tartós beteg­ségének minden fázisát megfigyelhették, az az impresszió, hogy valószínüleg átmeneti gyöngeségről van szó. Imádkoznak az egyházfejedelemért. Esztergom, jul. 11. Este 8 óra. A bíboros-hercegprimás állapotában dél­után hirtelen súlyosbodás állott be, amen­­­­nyiben magas hőemelkedés jelentkezett erős köhögési roham kíséretében. A beteg azt a kívánságát fejezte ki, hogy szeretné felvenni a betegek szentségét. Ennek meg­felelően az előírt szertartások mellett ked­­­den kora reggel fogják számára az utolsó kenet szentségét kiszolgáltatni. Valószínű­leg már reggel öt-hat óra tájban misét mondanak a beteg főpap szobájában, amely után feladják a szentséget, hogy a herceg­i prímás így a szokásos időben még esetleg reggelizni is tudjon. Kohl Medárd dr felszentelt püspök, érseki­­ helynök az egyházmegye összes templomai­ban könyörgő imádságok tartását rendelte el a nagybeteg egyházfejedelemért. ­­ ságos lélek képe tükröződik: „Egy jó szó drágább neki, mint egy korona — egy könny jobban bünteti, mint az özönvíz!.." Rendkívül érdekesen festi meg Ravasz, külföldi tartózkodása idején írt napló­­töredékében a volt erdélyi református püspöknek, Nagy Károlynaknak markáns alakját, aki „az egész erdélyi magyarság­nak legszélesebb látókörű és legnagyobb politikai képességekkel megáldott embere" volt. Erősen szangvinikus vérmérséklet, biztos logika, rendkívül éles kritikai szel­lem, fényes szónoki képesség jellemezte ezt a pár excelence „idegembert", akit „leg­inkább az ember érdekelt széles e világon". De aki ,,szeretett gyönyörködni szellemi fölényében, mint az atléta saját izmai­ban." Érdekes volt nézete a sokat emle­getett Ady Endréről. Mint naplójában Ra­vasz írja, Nagy Károly „pernahajdernek" tartotta Adyt, „aki készakarva és maga megerőltetésével rossz vagy értelmetlen verseket irt." De Ravasz Lászlónak ez a könyve nem­csak képeknek gazdag csarnoka, mely vo­nalakban biztos és színekben eleven port­rékkal szolgál — hanem az egyes embe­rektől elvonatkozó, általános értékű, mély értelmű szentenciáknak, szép és bölcs aforizmáknak is nagyszerű gyűjteménye. Mutatóba íme közlünk ezekből a ragyogó mondásokból is néhányat: „A jó embert az jellemzi, hogy minél közelebb jutunk hozzá, annál több szép­séget fedezünk föl benne." * „A legendákat születésükkor senki sem veszi észre. Századok kellenek, hogy ki­­virul­janak rejtett gyökerükből, mint az á lóé-virágok." . * „Millió rózsalevél nem nyom annyit, mint egy alázatosan és hittel hordott tö­vis." „A dal úgy tér vissza az örök harmó­niába, ahonnét kölcsönöztetik, mint a­hogy a lélek visszatér Istenhez, ahonnét származott."* „Az igazság bízik magában és a jöven­dőben, tudja, hogy ő várhat; lényege az érdem s az nem múlik el. Minél inkább telik az idő, annál inkább nő az ő vetése." * „Minden szív annyi végzetet hordoz, amennyi szeretet és reménység van benne." * „Isten néha úgy dolgozik, mint a nap­sugár, néha mint a villám; olyan néha, mint az özönvíz, máskor, mint a harmat." * „Minden emberi szív kijelentés, mihelyt hevül, szeret, ragaszkodik, megáld." * „Jónak lenni boldog ajándék, szeretni az élet nagy nyeresége áldozatot hozni isteni kegy, a választottak boldog kiváltsága." * „A halál ablak, amelyen át könnyes szemünk az örökkévalóságba néz." * „Némának szokták mondani a koporsót, pedig semmi sem tud úgy beszélni és sem­mi sem mond annyit, mint a koporsó." * „Minden, amiért ide semn törjük ma­gunkat: kicsinyesség, látszat, árnyék. Igazi öröm, nagyság, élet és valóság egy van: a Jézus szive; az a szív, amely in­gyen és örökre a­­mienk, mint ahogy alvó gyermeké az­­ édesanyja őrző, ébresztő szive.. Em­ich Gusztáv : 1866-1927. Ismét elvesztettük közéletünk egyik ki­váló férfiút, aki a maga munkásságát sze­rényen és a nyilvánosság elől visszavonul­tan végezte. A háború alatt és után telje­sített emberfeletti munka megviselte emő­­kei Emich Gusztáv szervezetét. Bajába­k gyógyítására Bécsben súlyos operációnak vetette alá magát. Az operációval kapcso­latos narkózis vetett véget áldásos életé­nek. Emich Gusztáv 1866-ban, Budapesten született. Atyja, id. Emich Gusztáv, az Athenaeum r. I. vezérigazgatója és mint ilyen, közéletünk egyik ismert szereplője volt. Anyja, Tormay Etelka, Tormay Cecil nagynénje volt. Egyetemi tanulmányait részben Budapesten, részben pedig külföl­dön végezte. Megszerezte a jogtudományi doktorátust és elvégezte a bécsi Keleti Akadémiát. Több nagyobb külföldi utazás után 1888-ban mint fogalmazógyakornok belé­pett a fennállott Földmivelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium szolgála­tába, ahonnét 1889-ben átkerült az újon­nan szervezett Kereskedelemügyi Miniszté­riumba. Itt eleinte kereskedelempolitikai teendőkkel foglalkozott és már miniszteri fogalmazó korában magára irányította az illetékes körök figyelmét a legnagyobb ked­vezményről írt értekezésével. Később a vasúti ügyosztályba osztották be, ahol nyolc évig szolgált, majd 1898- ban mint miniszteri titkár a belkereske­delmi ügyosztálynak lett vezetője. Ettől az időponttól kezdve állandóan önálló ügykörben­­tevékenykedett, 1919-ben, Hieronymi minisztersége alatt, a belke­reskedelmi, a külkereskedelmi és a keres­kedelempolitikai ügyosztályt magában fog­laló nagy kereskedelmi szakosztálynak lett főnök-helyettese, Lers Vilmos államtit­kárrá történt kineveztetésekor pedig 1913- ban ennek a szakosztálynak főnöke. 1917 szeptemberében államtitkárrá ne­veztetett ki és mint ilyen az akkor felállí­tott átmenetgazdasági minisztériumban dolgozott Földes Béla miniszter mellett. 1918 tavaszán Szterényi József báró mi­nisztersége alatt ismét a kereskedelemügyi minisztériumba került, még pedig mint adminisztratív államtitkár. Ebben a minő­ségében szolgált 1920 februárjáig, amidőn a­­Simonyi-Semadam-kormányban kereske­delemügyi miniszter lett.­­ 1920 júliusá­ban berlini követté nevezték ki s ilyen minőségében szolgált 1926 elején történt nyugdíjbavonulásáig. A Német Birodalom Hindenburg aláírásával fényes bucsúzóle­­velet intézett hozzá, melyben egyebek közt ez áll: — A rendkívül értékes szolgálatokat, melyeket excellenciád itt való tartózkodása alatt hazájának tett, sohasem fogják itt el­felejteni. Emich Gusztáv kiváló volt mint jogász is. Elsősorban a hiteljog és a nemzetközi jog, de általában a gazdasági élettel kap­csolatos minden jogterület kérdéseinek alapvető ismerője és művelője volt. Szé­leskörű elméleti tudása ellenére is azon­ban minden intézkedésében a gyakorlat embere volt, aki nem a tudományért, még kevésbbé az aktákért, hanem magáért a mindig változatos való életért szeretett dolgozni. Tudásánál csak gyakorlati ér­zéke volt nagyobb. Nézzük meg közelebbről rövid össze­foglalását nagyobb alkotásainak. A kereskedelmi szerződések megköté­sére vonatkozó irányító tevékenység; a különböző földművelésügyi érdekeknek, mint például: álla­tegészségügyi rendsza­bályok, a borhamisítások elleni védeke­zés stb. a kereskedelem és ipar érdekeivel való összeegyeztetése; a szabadalmi- és védjegy-jogszabályoknak megalkotása; a budapesti kereskedelmi és iparkamara ki­tűnően bevált védjegyhivatalának létesí­tés, mely szinte eleve kikapcsolja a fe­lesleges védjegyperek keletkezését; az új szövetkezeti törvényről saját kezűleg ké­szített tervezete; az önálló Magyar Nem­zeti Bank felállítására nézve Hieronymi miniszter megbízásából kidolgozott memo­randum, a biztosításügy,, különösen az életbiztosítási ágazatra vonatkozó újabb jogszabályok alkotása. Egyik­ főmunkája volt a tisztességtelen verseny elleni védekezésről szóló törvény­­javaslat elkészítése, ami szinte természe­,­­­tes folyománya volt annak az évtizede­e­ken át vas következetességgel vallott el­vének, hogy hazánk közgazdasága csak akkor vehet nagy lendületet, ha az üzleti tisztesség a gazdasági élet minden vonat­kozásában kellőképpen érvényesül. Több mint 20 éven át volt a budapesti áru- és értéktőzsdének miniszteri biztosa s a tőzsdére vonatkozóan nem egy jól be­vált reformot alkotott. A kereskedelmi törvény módosításának előkészítésére, valamint számos új hitel­jogi intézmény meghonosítására vonatkozó törvény-előkészítési munkálatait évek hosszú során át ő vezette. Munkásságának súlypontja a háború idejére esik, amidőn egész gazdasági éle­tünket a háborús helyzethez mérten újjá kellett alkotnia. Bár meggyőződéses híve volt az ipar­fejlesztés érdekeivel összeegyeztethető sza­badkereskedelmi irányzatnak, mégis kény­telen volt a háborús szükséghelyzet köve­telményeivel megalkudni és a fennállott háborús központok hosszú sorozata, vala­­mint számtalan gyártási és kereskedelmi korlátozás az ő nagy kodifikáló agyából került ki. Kereskedelemügyi minisztériumbeli mun­katársain kívül ebben a valóban súlyos, szinte emberfelettinek mondható munká­jában méltó segítőtársa volt a közelmúlt­ban elhalt Bartha Rikárd, aki az igazság­­ügyminisztérium részéről munkálkodott a háború alatt legtöbbet vele. Ez volt az a nagy tevékenység, az a lázas munka, mely egészségét aláásta. Fokozott súllyal ne­hezedett rá ez a nagy munka, azért is, mert a háború szerencsés kimenetelében kezdettől fogva nem tudott bízni és mégis férfias elszántsággal küzdött a háború si­keréért a szellemi munka­­fegyverével. Nem volt olyan gazdasági probléma, melyről kiforrt, szinte alapvetőnek mond­ható nézetei ne lettek volna. Fennen hir­dette, hogy nem lehet külön agrárpoliti­kát, külön iparpolitikát és külön keres­kedelmi politikát folytatni, hanem állan­dóan hangoztatta az egységes gazdasági politikának egyedül helyes voltát. Főbb közgazdasági elvei voltak: a belső fogyasztás lehető emelése, am­i a mezőgaz­dasági iparra és kereskedelemre nézve egyaránt fontos. Ennek elérésére a hitel­életnek a nagy Széchenyi István örökbecsű útbaigazításai szerint adott fejlesztése, és a stabil valutának nem behozatali elzárkó­zással, hanem megfordítva, a teljes gazda­sági szabadság jegyében történő megalko­tása. Az adópolitika terén azt a nézetet val­lotta, hogy lehetőleg kevésfajta adóra van szükség. Törekedni kell az adómorál meg­javítására és ennek elérése után a jöve­delmi adót kell az adórendszer tengelye gyanánt kiépíteni. Emich Gusztáv europáer volt a szó szo­ros értelmében és mégis minden ízében magyar úr, aki nagy élvezetet talált a nyu­gati civilizációban és kultúrában, de csak addig a mértékig, ameddig az hazánk ja­vára volt hasznosítható. A nyugati civili­záció egyik jellemző megnyilvánulásában, a nemzetközi jogban végső elemzésben so­hasem látott egyebet, mint a keresztény vi­lágnézet diadalmaskodását, melynek ő is egyik lelkes híve volt. Szabad idejét legnagyobbrészt családja körében töltötte. 1895-ben nőül vette Haris Nadát, kivel mindvégig a legboldogabb há­zasságban élt. Házasságából két gyermek született: Hedvig, férjezett Fóris Józsefné dr.-né és ifj. Emich Gusztáv. Utolsó évei­nek legnagyobb öröme kis unokájában volt. A tudás, az alkotás, a lelki harmónia és a jóság egyik ritka nagy mesterüket vesz­tették el benne. Legyen örök nyugodalma olyan békességes, amilyent nemes lelke bíz­vást megérdemel! Langer Rudolf dr. is a Budapesti Hírlap telefonszámai: József 300—43. József 300 -53. József 300—63. József 323-84.

Next