Budapesti Hírlap, 1927. július (47. évfolyam, 146–172. szám)
1927-07-12 / 155. szám
s szágnak, hanem egész Európának, az európai békének az eminens érdeke, hogy ne gyöngíttessünk még jobban, hanem hogy inkább ojtsanak belénk egy kis erőt. — Ebben azután a cseh politikának kellene előljárni. — Már csak azért is mert bizony nem nagy dicsőség Isten és ember előtt az erősnek ráripakodni, ököllel fenyegetni okkal, ok nélkül a mozdulni sem tudó pusztakezű gyöngét. Hodzsa beszédét kommentálva hogy is mondja, csak a Venioo? „.A gyönge haderejű állam a világ csúfja." Ez is rólunk beszél. Mert bizony a világ csúfja vagyunk kukoricaszárral a kezünkben. És az „erős nemzeti" csak akkor lesz keresett szövetségestárs, ha nem a világ csúfján igyekszik megmutatni, hogy valóban erős. Prága, júl. 11. Hodzsa Milán kultuszminiszter a szokortornászok pozsonyi kongresszusán beszédet mondott, amelyben éles kirohanást intézett a pacifizmus ellen. Hangoztatta többek között, hogy végzetes tévedés volna azt hinni, hogy a békét hajlott háttal és lankadt karokkal meg lehet őrizni. A gyönge nemzet az erős nemzet számára állandó kisértés és a gyenge nemzet akaratlanul is legveszedelmesebb ellensége a békének. A Venkov, a miniszterelnök lapja, a beszédhez fűzött kommentárjában azt írja, hogy a cseh nemzet még mindig nem elég erős, mert a nemzet ereje a hadseregben van. Ha Csehországnak meglesz az őt megillető hadserege, tekintélye lesz a külföld előtt. Az erős hadsereggel rendelkező államot a külföld számításba veszi. Az erős nemzet keresett szövetséges és nem kell támadástól félnie, míg a gyenge haderejű állam a világ csúfja. Budapesti Hírű? 1 stífitís YTIEIs A hercegprímás holnap felveszi a haldoklók szentségét. Csernoch János bíboros-érsek állapota hirtelen rosszabbra fordult. Vasárnap riasztó fájdalmas hír terjedt el Budapesten. Arról szólt ez a hír, hogy Csernoch János bíboros hercegprímás, aki tudvalévően tavasz óta többször gyengélkedett, annyira megbetegedett, hogy környezete orvosi konzíliumot hívott egybe. A prímási udvar köréből ezt a hírt ma, hétfőn délben megcáfolták. A hercegprímásnak csak múló gyengeségérőlvan szó, állapota nem súlyos és aggodalomra egyelőre nem ad okot, így szól a cáfolat. Ámde későn este újabb hírt kaptunk, amely szerint a bíboros hercegprímás állapota az est folyamán annyira súlyosodon, hogy maga kívánta fölvenni a haldoklók szentségét. Környezete természetesen teljesíti az agg egyházfejedelem kívánságát, de mivelhogy közeli veszedelemtől nem tart, úgy intézkedett, hogy az egyházfejdelem csak miornap, kedden reggel láttassák el t a haldoklók ’ szentségével. Bár ezek a híradások nem mondják ki teljesen, hogy tartanunk kell Csernoch János elmúlásától, az egész ország odafigyel az esztergomi betegágyra, ahol nemcsak a magyar katolikus egyház feje, hanem az ország első közjogi méltóságának viselője, a magyar nemzet egyik legbölcsebb vezére vívja talán utolsó tusáját. * Esztergom* juh 1L A hercegprímás közvetetten környezetéből a Magyar Távirati Iroda munkatársa előtt a leghatározottabban megcáfolták azokat a hírlapi közleményeket, amelyek szerint a hercegprímás állapota válságosra fordult volna. Az egyik budapesti hétfői reggeli lap ezzel kapcsolatban különböző nyilatkozatokat adott a hercegprímás környezetében levő emberek szájába. Ezzel szemben a valóság az, hogy a hercegprímás környzetéből hivatalos személy a nyilvánosság számáraegyáltalában nem tett semmiféle érdemleges nyilatkozatot. Ami a cikk tartalmi részét illeti, nem felel meg a valóságnak az sem, hogy Korányi profeszszor Esztergomban járt volna és ott Hajós magántanárral, valamint a prímás kezelőorvosával együtt orvosi konzíliumot tartott volna, mert állítólag annyira válságosnak ítélte a prímás állapotát. Korányi profeszszor egyáltalán nem is volt Esztergomban, tehát nem is tarthatott ott semmiféle konzíliumot. Hajós magántanár tényleg meglátogatta a prímást, de nem valami különös alkalomból; a tanár ugyanis bizonyos időközökben — két-három hetenként — rendszerint meg szokta látogatni a prímást. Tegnap is ezt a rendes időszakos látogatását tette Esztergomban, ahol körülbelül három hete nem volt már. Ami a prímás állapotát illeti, Hajós tanár és a kezelő orvos úgy találta, hogy némi gyöngeség észlelhető nála, bizonyos idegkimerültség, amit az orvosok az elmúlt hét kánikulai napjaival hoztak összefüggésbe. A prímás még szombaton is lenn járt a kertben, mint ahogyan állandóan fenn volt, ami legjobb bizonyítéka annak, hogy jól érzi magát, most azonban az említett kis fáradtság miatt az orvosok azt ajánlották, hogy kímélje magát és egy-két napig maradjon az ágyban. Hétfőn reggel hivatalosan közölték a Magyar Kurírral, hogy a hercegprímás az éjszakát jól töltötte, ma bőséges reggelit vett magához és utána tovább pihent. Legszűkebb környezetében, ahol tartós betegségének minden fázisát megfigyelhették, az az impresszió, hogy valószínüleg átmeneti gyöngeségről van szó. Imádkoznak az egyházfejedelemért. Esztergom, jul. 11. Este 8 óra. A bíboros-hercegprimás állapotában délután hirtelen súlyosbodás állott be, amennyiben magas hőemelkedés jelentkezett erős köhögési roham kíséretében. A beteg azt a kívánságát fejezte ki, hogy szeretné felvenni a betegek szentségét. Ennek megfelelően az előírt szertartások mellett kedden kora reggel fogják számára az utolsó kenet szentségét kiszolgáltatni. Valószínűleg már reggel öt-hat óra tájban misét mondanak a beteg főpap szobájában, amely után feladják a szentséget, hogy a hercegi prímás így a szokásos időben még esetleg reggelizni is tudjon. Kohl Medárd dr felszentelt püspök, érseki helynök az egyházmegye összes templomaiban könyörgő imádságok tartását rendelte el a nagybeteg egyházfejedelemért. ságos lélek képe tükröződik: „Egy jó szó drágább neki, mint egy korona — egy könny jobban bünteti, mint az özönvíz!.." Rendkívül érdekesen festi meg Ravasz, külföldi tartózkodása idején írt naplótöredékében a volt erdélyi református püspöknek, Nagy Károlynaknak markáns alakját, aki „az egész erdélyi magyarságnak legszélesebb látókörű és legnagyobb politikai képességekkel megáldott embere" volt. Erősen szangvinikus vérmérséklet, biztos logika, rendkívül éles kritikai szellem, fényes szónoki képesség jellemezte ezt a pár excelence „idegembert", akit „leginkább az ember érdekelt széles e világon". De aki ,,szeretett gyönyörködni szellemi fölényében, mint az atléta saját izmaiban." Érdekes volt nézete a sokat emlegetett Ady Endréről. Mint naplójában Ravasz írja, Nagy Károly „pernahajdernek" tartotta Adyt, „aki készakarva és maga megerőltetésével rossz vagy értelmetlen verseket irt." De Ravasz Lászlónak ez a könyve nemcsak képeknek gazdag csarnoka, mely vonalakban biztos és színekben eleven portrékkal szolgál — hanem az egyes emberektől elvonatkozó, általános értékű, mély értelmű szentenciáknak, szép és bölcs aforizmáknak is nagyszerű gyűjteménye. Mutatóba íme közlünk ezekből a ragyogó mondásokból is néhányat: „A jó embert az jellemzi, hogy minél közelebb jutunk hozzá, annál több szépséget fedezünk föl benne." * „A legendákat születésükkor senki sem veszi észre. Századok kellenek, hogy kiviruljanak rejtett gyökerükből, mint az á lóé-virágok." . * „Millió rózsalevél nem nyom annyit, mint egy alázatosan és hittel hordott tövis." „A dal úgy tér vissza az örök harmóniába, ahonnét kölcsönöztetik, mint ahogy a lélek visszatér Istenhez, ahonnét származott."* „Az igazság bízik magában és a jövendőben, tudja, hogy ő várhat; lényege az érdem s az nem múlik el. Minél inkább telik az idő, annál inkább nő az ő vetése." * „Minden szív annyi végzetet hordoz, amennyi szeretet és reménység van benne." * „Isten néha úgy dolgozik, mint a napsugár, néha mint a villám; olyan néha, mint az özönvíz, máskor, mint a harmat." * „Minden emberi szív kijelentés, mihelyt hevül, szeret, ragaszkodik, megáld." * „Jónak lenni boldog ajándék, szeretni az élet nagy nyeresége áldozatot hozni isteni kegy, a választottak boldog kiváltsága." * „A halál ablak, amelyen át könnyes szemünk az örökkévalóságba néz." * „Némának szokták mondani a koporsót, pedig semmi sem tud úgy beszélni és semmi sem mond annyit, mint a koporsó." * „Minden, amiért ide semn törjük magunkat: kicsinyesség, látszat, árnyék. Igazi öröm, nagyság, élet és valóság egy van: a Jézus szive; az a szív, amely ingyen és örökre amienk, mint ahogy alvó gyermeké az édesanyja őrző, ébresztő szive.. Emich Gusztáv : 1866-1927. Ismét elvesztettük közéletünk egyik kiváló férfiút, aki a maga munkásságát szerényen és a nyilvánosság elől visszavonultan végezte. A háború alatt és után teljesített emberfeletti munka megviselte emőkei Emich Gusztáv szervezetét. Bajábak gyógyítására Bécsben súlyos operációnak vetette alá magát. Az operációval kapcsolatos narkózis vetett véget áldásos életének. Emich Gusztáv 1866-ban, Budapesten született. Atyja, id. Emich Gusztáv, az Athenaeum r. I. vezérigazgatója és mint ilyen, közéletünk egyik ismert szereplője volt. Anyja, Tormay Etelka, Tormay Cecil nagynénje volt. Egyetemi tanulmányait részben Budapesten, részben pedig külföldön végezte. Megszerezte a jogtudományi doktorátust és elvégezte a bécsi Keleti Akadémiát. Több nagyobb külföldi utazás után 1888-ban mint fogalmazógyakornok belépett a fennállott Földmivelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium szolgálatába, ahonnét 1889-ben átkerült az újonnan szervezett Kereskedelemügyi Minisztériumba. Itt eleinte kereskedelempolitikai teendőkkel foglalkozott és már miniszteri fogalmazó korában magára irányította az illetékes körök figyelmét a legnagyobb kedvezményről írt értekezésével. Később a vasúti ügyosztályba osztották be, ahol nyolc évig szolgált, majd 1898- ban mint miniszteri titkár a belkereskedelmi ügyosztálynak lett vezetője. Ettől az időponttól kezdve állandóan önálló ügykörbentevékenykedett, 1919-ben, Hieronymi minisztersége alatt, a belkereskedelmi, a külkereskedelmi és a kereskedelempolitikai ügyosztályt magában foglaló nagy kereskedelmi szakosztálynak lett főnök-helyettese, Lers Vilmos államtitkárrá történt kineveztetésekor pedig 1913- ban ennek a szakosztálynak főnöke. 1917 szeptemberében államtitkárrá neveztetett ki és mint ilyen az akkor felállított átmenetgazdasági minisztériumban dolgozott Földes Béla miniszter mellett. 1918 tavaszán Szterényi József báró minisztersége alatt ismét a kereskedelemügyi minisztériumba került, még pedig mint adminisztratív államtitkár. Ebben a minőségében szolgált 1920 februárjáig, amidőn aSimonyi-Semadam-kormányban kereskedelemügyi miniszter lett. 1920 júliusában berlini követté nevezték ki s ilyen minőségében szolgált 1926 elején történt nyugdíjbavonulásáig. A Német Birodalom Hindenburg aláírásával fényes bucsúzólevelet intézett hozzá, melyben egyebek közt ez áll: — A rendkívül értékes szolgálatokat, melyeket excellenciád itt való tartózkodása alatt hazájának tett, sohasem fogják itt elfelejteni. Emich Gusztáv kiváló volt mint jogász is. Elsősorban a hiteljog és a nemzetközi jog, de általában a gazdasági élettel kapcsolatos minden jogterület kérdéseinek alapvető ismerője és művelője volt. Széleskörű elméleti tudása ellenére is azonban minden intézkedésében a gyakorlat embere volt, aki nem a tudományért, még kevésbbé az aktákért, hanem magáért a mindig változatos való életért szeretett dolgozni. Tudásánál csak gyakorlati érzéke volt nagyobb. Nézzük meg közelebbről rövid összefoglalását nagyobb alkotásainak. A kereskedelmi szerződések megkötésére vonatkozó irányító tevékenység; a különböző földművelésügyi érdekeknek, mint például: állategészségügyi rendszabályok, a borhamisítások elleni védekezés stb. a kereskedelem és ipar érdekeivel való összeegyeztetése; a szabadalmi- és védjegy-jogszabályoknak megalkotása; a budapesti kereskedelmi és iparkamara kitűnően bevált védjegyhivatalának létesítés, mely szinte eleve kikapcsolja a felesleges védjegyperek keletkezését; az új szövetkezeti törvényről saját kezűleg készített tervezete; az önálló Magyar Nemzeti Bank felállítására nézve Hieronymi miniszter megbízásából kidolgozott memorandum, a biztosításügy,, különösen az életbiztosítási ágazatra vonatkozó újabb jogszabályok alkotása. Egyik főmunkája volt a tisztességtelen verseny elleni védekezésről szóló törvényjavaslat elkészítése, ami szinte természe,tes folyománya volt annak az évtizedeeken át vas következetességgel vallott elvének, hogy hazánk közgazdasága csak akkor vehet nagy lendületet, ha az üzleti tisztesség a gazdasági élet minden vonatkozásában kellőképpen érvényesül. Több mint 20 éven át volt a budapesti áru- és értéktőzsdének miniszteri biztosa s a tőzsdére vonatkozóan nem egy jól bevált reformot alkotott. A kereskedelmi törvény módosításának előkészítésére, valamint számos új hiteljogi intézmény meghonosítására vonatkozó törvény-előkészítési munkálatait évek hosszú során át ő vezette. Munkásságának súlypontja a háború idejére esik, amidőn egész gazdasági életünket a háborús helyzethez mérten újjá kellett alkotnia. Bár meggyőződéses híve volt az iparfejlesztés érdekeivel összeegyeztethető szabadkereskedelmi irányzatnak, mégis kénytelen volt a háborús szükséghelyzet követelményeivel megalkudni és a fennállott háborús központok hosszú sorozata, valamint számtalan gyártási és kereskedelmi korlátozás az ő nagy kodifikáló agyából került ki. Kereskedelemügyi minisztériumbeli munkatársain kívül ebben a valóban súlyos, szinte emberfelettinek mondható munkájában méltó segítőtársa volt a közelmúltban elhalt Bartha Rikárd, aki az igazságügyminisztérium részéről munkálkodott a háború alatt legtöbbet vele. Ez volt az a nagy tevékenység, az a lázas munka, mely egészségét aláásta. Fokozott súllyal nehezedett rá ez a nagy munka, azért is, mert a háború szerencsés kimenetelében kezdettől fogva nem tudott bízni és mégis férfias elszántsággal küzdött a háború sikeréért a szellemi munkafegyverével. Nem volt olyan gazdasági probléma, melyről kiforrt, szinte alapvetőnek mondható nézetei ne lettek volna. Fennen hirdette, hogy nem lehet külön agrárpolitikát, külön iparpolitikát és külön kereskedelmi politikát folytatni, hanem állandóan hangoztatta az egységes gazdasági politikának egyedül helyes voltát. Főbb közgazdasági elvei voltak: a belső fogyasztás lehető emelése, ami a mezőgazdasági iparra és kereskedelemre nézve egyaránt fontos. Ennek elérésére a hiteléletnek a nagy Széchenyi István örökbecsű útbaigazításai szerint adott fejlesztése, és a stabil valutának nem behozatali elzárkózással, hanem megfordítva, a teljes gazdasági szabadság jegyében történő megalkotása. Az adópolitika terén azt a nézetet vallotta, hogy lehetőleg kevésfajta adóra van szükség. Törekedni kell az adómorál megjavítására és ennek elérése után a jövedelmi adót kell az adórendszer tengelye gyanánt kiépíteni. Emich Gusztáv europáer volt a szó szoros értelmében és mégis minden ízében magyar úr, aki nagy élvezetet talált a nyugati civilizációban és kultúrában, de csak addig a mértékig, ameddig az hazánk javára volt hasznosítható. A nyugati civilizáció egyik jellemző megnyilvánulásában, a nemzetközi jogban végső elemzésben sohasem látott egyebet, mint a keresztény világnézet diadalmaskodását, melynek ő is egyik lelkes híve volt. Szabad idejét legnagyobbrészt családja körében töltötte. 1895-ben nőül vette Haris Nadát, kivel mindvégig a legboldogabb házasságban élt. Házasságából két gyermek született: Hedvig, férjezett Fóris Józsefné dr.-né és ifj. Emich Gusztáv. Utolsó éveinek legnagyobb öröme kis unokájában volt. A tudás, az alkotás, a lelki harmónia és a jóság egyik ritka nagy mesterüket vesztették el benne. Legyen örök nyugodalma olyan békességes, amilyent nemes lelke bízvást megérdemel! Langer Rudolf dr. is a Budapesti Hírlap telefonszámai: József 300—43. József 300 -53. József 300—63. József 323-84.