Budapesti Hírlap, 1928. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-08 / 31. szám

f ' ■ • ' 58 TeBruiSr 3. fSf. S*­T BUDAPESTI fflHUP IS Jim láncai, Eperk Hanak*, Mészáro* Erzsiké, Kővári Mariska, Cseri Erzsébet, Kiss Joli, Hegyi Margit, Kormos Manci, Kruppa Manci, Harmath Erzsike, Andusich Mancika, Haboradichy Edit, Timiiczky Annua, Petró Annus, Stefkovica Pi­rosa, Wischer Magda, Drexler Emilia, Barink* Klári, Bebry Esztike, Szalay Jucika, Debry Mica, Tassinger Káté, Sztahurszky Manci, Risz­­tágh Babus, Balogi Erzsébet, Sztahurszky Gi­zella, Schaditsch Piriké, Martina Margit, Bakos Mariska, Mészáros Erzsike, Kovács Mária, Hol­­lay Erzsébet, Neumann Erna, Hollay Annuska, Kovács Nusika, Czene Gizella, Bitter Irmos, On­­folk Irma, Stumbricsek Márta, Török Ágnes, Andrejka Katóka, Andrejka Nusika, Csorba Gab­riella, Ágoston Ternska, Patitz Irénke, Hovecz Arca, Gyurinovits Nusika. Atlét­a-bál. Az Atléta-bál előkészületeit és a m­eg­lu­vók szétküldését már befejezte a rendező-bizottság. Az atléták hagyomá­nyos bálján ezúttal is teljes számban ré­nül fel a Régi Gárda, a 80-as évek Attita­­bdl­-jainak legismertebb rendezői és híres táncosai: Pekár Gyula dr., Asbóth Jenő bajnok, Porzsolt Kálmán, Szabó Nándi, Szilágyi Victor dr. stb., akik a bá­l magas vendégeivel, védőkkel és indykkel együtt nyitják meg az ünnepies felvonulást. A báliroda mától kezdve a Hungária-szálló­­ban áll az érdeklődők és jegyüket előre váltók rendelkezésére. Vasasok táncestje. A Vas- és Fémmun­kások Sport Clubja atlétikai szakosztálya, a felszerelési alap javára, szombaton, 11-én este 8 órakor a Vas- és Fémmunká­sok Otthonában (Thököly­ út 56.) szépség­­versennyel egybekötött nagyszabású tánc­estet rendez. Katolikus­ bál. A Katolikus Társaság bálja (Katolikus-bál) meghívóinak szétkül­dése megtörtént. Miután a rendezőség min­dent elkövet annak biztosítására, hogy a február 14-én a Hungáriában megtartandó bál az eddigi Katolikus-bálok sikereihez mindenben méltó legyen, kéri, hogy a meghívó igénylések rendezői ajánlással el­látva a bálirodához (IV., Ferenciek-tere 7. szám, II. lépcső, I. emelet 6. Telefon J. 488—11, J. 454—41) minél előbb eljuttat­­tassanak, nehogy azok idejében való elkül­dése késedelmet szenvedjen. Protestáns-tea a Bristolban. A Protes­táns-bál rendező­bizottsága február 10-én, pénteken este fél 9 órakor tartja negyedik teaestjét a Bristol-szálló összes termeiben. Délvidéki bál. Úgy a főváros, mint a vi­dék igen nagy érdeklődést mutat a Délvi­déki bál iránt, amely február 9-én, csütör­tökön lesz a Szent Gellért-szálló összes helyiségeiben, Herczeg Ferenc fővédősége alatt. A bál díszelnöki tisztét a magyar társadalom kiválóságai fogadták el. A bált magyar ruhás lányok és ifjak a palotás­sal nyitják meg. A rendező­bizottság fel­hívja mindazokat, akik esetleg még nem kaptak meghívót, hogy forduljanak a ren­dezőséghez. V., Deák Ferenc-­utca 10., I. emelet, Délvidéki Otthon. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Csokonai Vitéz Mihály feltámadása a Nemzeti Színházban. Csokonai „civil“-ben volt ugyan, de halhatatlanná szépült szerelmének poétikus történetét a polgári gdnya nem halványí­totta el. A magyar poéták egykor legéke­sebb virága, Csokonai Vitéz Mihály fekete zakóban jött be a Rákóczi-útról a Nem­zeti Színház színpadára, de abban a pil­lanatban, hogy Csathó Kálmán patinás­veretes szavaira nyitt az ajka, a fekete zakó és a lakk félcipő egyszeriben bele­finomult a magyar bidermeier mesés, kosz­tümös, halk-szelíd világában, amely ked­den délelőtt először elevenedett meg a Nemzeti Színház színpadán. Kedden vol­t ugyanis az első jelmezes próba Csathó Kálmán Lilla című három­­felvonásos színművéből, amelyet péntek este mutat be a Nemzeti Színház. Furcsa, izgalmas délelőtt volt ez, furcsa és izgal­mas, mint minden első jelnetes próba, mint minden főpróba és premier. A szí­nészek szava és gesztusa most igazodott először a korhű kosztümökhöz, játékuk, gesztusaik ma simultak bele először a ma­gyar bidermeier csöndes szépségeibe. Csak Csokonai Vitéz Mihály, vagy ha úgy tet­szik: Petheő Attila és Lévay István uram (akit Csortos Gyula játszik) jelent meg utcai ruhában a színpadon, még nem ké­szült el jelmezük. A színház és a színé­szek ritka becsvággyal készülnek a pre­­mierre. Csortos Gyula például már féltíz­­kor ott ücsörgött az üres nézőtéren, holott körülbelül tizenkét óra tájban került csak rá a sor. Tíz óra tájban érkezett meg a szerző, aki tudvalevőleg igen kitűnő ren­dező is: pillanatok alatt észrevette a dísz­leteken az apróbb stílustalanságokat, a kosztümök egynémely anakronizmusát. Azon nyomában kiadta az utasítást, hogy az egyik komódot vigyék ki, hozzanak he­lyébe másika­t, a színésznők pártáján kissé szélesnek találta a szalagokat. Lilla meg­szem­él­yesítőjének, Bajor Gizinek öltözetén észrevette, hogy olyat csak nemesasszo­nyok hordtak, nem pedig polgári dámáik. Jelen volt a kosztümös próbán az opera­házi szabóság direktrisze, egy huszártiszt felesége, aki szorgalmasan jegyezte Csathó hogy azok alapján még a nyilvános főpróba előtt kiirtsák a jelme­zekből a korszerűtlenségeket. * Miközben a színpad hátterén fantaszti­kus égboltozatok, kertek, erdők és egyéb „hátterek“ húzódnak fel-alá, megérkezik Herczeg Ferenc, aki szintén végignézte az előadást. Féltizenegy tájban a darabot ren­dező, de távollévő Hevesi Sándor igazgató helyett Siklóssy Pál rendező harsány han­gon adja ki az utasítást: — Hölgyeim, uraim, akinek nincs sze­repe, menjen le a színpadról, kezdődik a próba. Leomlik a függöny, a nézőtéren Herczeg Ferencen, Csathó Kálmánon, a rendezőn és pár színészen kívül csak néhány újságíró tartózkodik. Az első sorokban leül két-há­­rom jelmezes színész is, akiknek csak ké­sőbb kezdődik a szerepük, egyelőre a szín­pad képszerűségét tanulmányozzák, hogy ha majd rájuk kerül a sor, otthonosabban mozogjanak Bédi János csizmadiamester uram szobájában, ahol az első felvonás játszódik. Itt settenkedik a debreceni csiz­madialegény Bédi uram Manca leánya kö­rül és Manca bugám — Ághy Böske — épp azt igyekszik kipuhatolni a jóképű le­génytől, Matány Antaltól, várjon debreceni létére hajlandó volna-e feleségül venni egy komáromi leányzót. Mert hát a Manca ko­máromi. Matyinak, a legénynek megvan a hajlandósága a leányhoz, csak a leány fa­míliájával van egy­ kis ba­j. Mert hát Manca mostohaanyja, Bédiné asszonyság nem csupán csizmadiam­esterné és híres komá­romi főkötőkészítőnő, hanem egyúttal verzifikátor is: zengzetes poémáit szorgal­masan küldözgeti a híres literátornak, Gva­­dányi generális úrnak. Röviden azután meg is jelenik a színen Bédiné asszonyság, Aczél Hana, aki már az első pillanatban, puszta megjelenésével megérezteti ezt a kü­lönös, legendává halkult kort, amikor oly nagy volt a nemzeti fellángolás, a magyar irodalom szeretete, hogy akadt tiszteletre­méltó csizmadiáné, aki vállalta a megvetett léhűtők, éhenkórászok, a poéták címét. Ez a kitűnő főkötőkészítőnő ügyesen házasítja ki leányát, jókarban tartja házatáját, pom­pás gazdasszony, de valósággal megindító, amikor naiv, de lelkes pátosszal szavalja el gyenge, de tiszteletreméltó versét a ko­máromi földindulásról. És amikor ilyen módon megismerkedünk a múzsák barátnőjének házatájával, egy­szerre csak berontanak Manca barátnői, a­kik vihogva, csúfondáros hangon mesélik, hogy a városba­ érkezett a ragyásképű, trombitaorrú, pokolian csúf poéta: Csoko­nai Vitéz Mihály. Hallja ezt a módos ko­máromi gabonakereskedő leánya, Vajda Ju­lia is — Bajor Gizi, — aki néhány pillanat múlva egyszerű, polgári leányzóból a hal­hatatlan Lillává avanzsál. Megérkezik ugyanis a poéta, aki a nemesi felkelés ér­dekében írt versével egyszeriben megnyeri a csúfolódó leányok rokonérzését, egyben pedig mecénást talál, aki kinyomatja két politikai versét. Most kezdődik el aztán a nagy korhely, az állhatatlan poéta életének tragédiája, amely halhatatlanná tökéletesült a Lilla­­dalok­ban. Az első felvonás végén születik meg az első Lilla-dal, amelyet a poéta el­szaval. És ekkor az est jöttére elhomályo­sodó reflektorok szelíd derengésében könnybeborul a nézőtéren ülő pár újság­író szeme, amikor több mint egy évszázad távlatából felhangzik múlhatatlan szépségé­ben Csokonai Vitéz Mihály semmirekellő, léhűtő, halhatatlan nagy magyar poéta sze­relmes ritmusa: Esküszöm, szép Lilla hidd el, Hogy mióta kellemiddel Megkötöztél engemet, Már azóta semmi szűznek, Semmi nyílnak, semmi tűznek Nem nyitom meg szivemet. Esküszöm, S e szent hitemnek, Melyet adtam édesemnek, Pontjait meg nem csalom. Kérlek is reménykedéssel, Hogy viszonti esküvéssel kösd le szived, angyalom. Esküszöm haszii kezedre, Rózsaszádra, tűzszemedre, Hogy te lesz csak kedvesem. Esküszöm, hogy mig csak élek, Más szerelmet nem cserélek, Vagy Lillám, vagy­­ senkisem. Vajda Julia mély megrendüléssel hall­gatja a csodaszép verset és ebben a pilla­natban­­a gazdag és jóhírű kalmárkisasz­­szony visszavonhatatlanul szívébe fogadja a semmiházi költőt. A költő — jómódú polgáremberek felfogása szerint — ebben az időben még valóban semmiházi, bár or­szágszerte futott már a híre, de érzi, sőt biztosan tudja,,hogy örökifjú, szép szerel­mes versein át neve örökké élni fog. Az első felvonás ezzel befejeződik és Csokonai Vitéz Mihály szerelmének bús történetében félórás pauza következik, mi­közben a színházi lapok fényképészei az ezer wattos reflektor vakító fénycsóvájaiban sorra fotografálják Bajos Gizit, Aczél Ha­nát, Aághy Böszkét, majd Lilla keményszívű „kedves édesanyját“, Kiss Irént és a ki­tűnő burleszk keresztmamát, Vaszary Pirit. Csokonai Vitéz Mihály az öltözőjé­ben cigarettát szív, a szerzőt úgy ah­olt egy karikaturista rajzolja, odalent a színpadon pedig az ügyelő hajbakap a diszletező munkások előtt lábathonkodó fotográfussal, hogy hagyja már abba a sok fotografálást. — Egy félórája fotografál már itt, — mondja dühösen az ügyelő. __ Maguk az oka, — mondja általános derültség közt a jókedvű fotográfus, — mi­nek adnak ilyen jó darabot, aminek min­den jelenetét le kell fényképezni. • Ismét berreg a csengő, a rendező leza­­varja a nem odavalókat a színpadról, ahol tovább folyik a nagy magyar költő keser­ves és megindító tragédiája. Csokonai Vi­téz Mihályt ebben az időben már nem csu­pán a múzsák csókolják homlokon, de ke­gyesnek mutatkozik irányában Fortune is­tenasszony is: látszólag felvirrad a poéta szerencséjének napja. Széchenyi Ferenc gróf pénzt küld neki, hogy megindíthassa az oly régóta tervezett lapot, egyben pedig megadatik neki a lehetőség, hogy Festetich őnagysága jóvoltából tiszteletreméltó pol­gári személy váljék belőle: ha akarja, csur­gói professzor lehet. Ezt is akarja, azt is akarja, de kalandvágyó a vére, állhatatlan a természete, elhatározása csak felbuzdu­lás, amely addig tart, amíg szenvedő lelké­ből kifacsar néhány ragyogó ritmust. Cso­konai Vitéz Mihály, a peregrinus, az örök garabonciás nem lesz csurgói professzor, lapot se indít. Ez pedig nagy baj,, mert „kedves anyám“ tudtára adja Lillának, aki rohamosan szürkül vissza Julivá, hogy ha Csokonai urammal azonnyomban abba nem hagyja a szeredmeskedést, hát elküldi őt Pozsonyba, a nagyanyjához. Ez pedig nem lehet valami kecsegtető kilátás, mert Bajor Gizi sirva-riva mondja néhány perc múlva Aczél Ilonának: . . 1. El akar küldeni kedves nagy­anyámhoz, aki szörnyű öreg asszony ... A tragédia már teljes. Megjelenik a gaz­dag Lévay István — Csortos Gyula, — aki megkéri Vajda Júlia kezét. Lilla menekülni próbál, koros kérőjét, Bédiné asszonyság tanácsára, Pista bácsinak szólítja és be­vallja neki, hogy szereti — Csokonait. Csortost azonban pillanatra sem zökkenti ki rendíthetetlen nyugalmából ez a vallo­más. Derűsen, az első viharokon túl lévő, megállapodott férfi sziklaszilárd szerelmé­vel mondja: — ... az utcán meg süvegeinek, a tem­plomban élői lágyon a helyem, feleségemé is ott leszen ... Egyhónapi haladékon ad, de derűs fölé­nye, szuggesztiív férfiassága lenyűgözi a né­zőit, aki már tudja, hogy Vajda Julia kalh­­márkisasszony minden bizonnyal Csortos Gyulát választja, amikor választania kell a csélcsap, határozatlan poéta és a tisztes megbecsülést, nyugodt jólétet biztosító pol­gári jövő között. Számom, megrendítő tragédia ez­ az ideál és a pénz örök küzdelmének histó­riája, amelyet csak az tesz derűssé, hogy a kedvesen léha költő környezete mind megannyi derűs, vidám figura, akik mind­untalan megnevettetik a könnybelábadt sze­met. Ott van például Csokonai Vitéz Mi­hály kollégiumbeli pajtása, a bicskei rek­tor, Kovács Sámuel uram, aki poéta lévén, a világért sem beszélne másképp, csak rímben. Egész biztos, hogy Csathó Kálmán a legnehezebben ezeket a harsány derűt keltő kvnrimeket írta meg. Kovács Sámuel rektor úr eljön Bicskéről, hogy névnapján köszöntse Bédi János csizmadiamester ura­mat. Az utolsó pillanatban tudja meg, hogy Bédi János aznap lett nagyapa. De már készen is van a rimes főköszöntőval: Bicskéről jöttem én köszönteni Jánost. Egy örömet vártam, de találtam párost. Nagyapaság, névnap, mit is mondjak mármost: Éltesse az Isten necsak Bédi Jánost... Kovács Sámuel uram töri a fejét egy jó rímen, ami az unokára pászolna, de nem jut semmi az eszébe. Nyugodtan kiböki. .... Éltesse az Isten necsak Bédi Jánost. De az unokáját is erőben, egészségben. Egyébként állandóan rímben beszélne, ha akkurátus felesége nem fékezné a nyelvét. Ha csak lehet, megereszt egy rigmust. Útra ha mész, indulj napkelte előtt a szekérrel. Éjszaka botlik a ló, szól kavik, síkos a hó. Lilla Lévay István felesége lesz és „felet­­tébb igen, méltatlankodik, ha emlékezte­tik, hogy nem mindig volt Lévay Istvánná, vannak, akik Lilla néven emlékeznek rá. I Báli naptár, Február 8. Atléta-bál (Hungária), Kereskedelmi bál (Vigadó), Gömörmegyeiek bálja (Ge­llért), Február 9. Állatorvosi főiskola bálja (Hun­gária), Postatisztek bálja (Tisztviselő Kaszinó), Budapesti Budai Torna Egylet bálja (Budai Vigadó), Technológiai főiskola bálja (Gellért), Kassai bál (Vasúti és Hajózási Klub), Február 10. Pesti Szent Imre-kollégium bálja (Gel­lért), Február 11. Neptun, Hungária és Nemzeti evezős-egyleti bál (Hungária), Emerikána-bál (Vigadó), Dalnok­ utcai egyházközség bálja (Vasúti és hajózási klub), Selmecbányaiak egyesületi bálja (Tisztviselő Kaszinó), Csaba bajtársi egyesületi bál (Kath. Kör), Görög katolikus bál (Budai Vigadó), Kereskedelmi utazók bálja (Utazók), Lövész-bál (Lövölde, II., Marcibányi-tér), Cipőkereskedő-bál (Gellért) , Szent Család bál (Vasúti és Hajózási Klub), Február 12. Délvidéki bál (Gellért), Erdélyi bál (Vigadó), Német népművelő­dési egyesület (sváb) bál (Budai Vigadó), Február 14. Katolikus bál (Hungária), Szállodai portások bálja (Gellért), Február 16. Katalin-bál (Hungária), Február 18. MEC álarcosbál (Hungária), Pátria jelmezesbál (Vigadó), Ének- és zenekaregyesü­leti bál (Vasúti és hajózási klub), Corporatio Sophiane bálja (Kath. Kör), Felvidéki egyesületek bálja (Gellért), Magyar tanítók otthona bálja (Budai Vigadó), Droguista ifjak bálja (Utazók), Február 18. Keresztény szocialista villamos bál (Postás kaszinó), Unitárius bál (Lloyd-palota), Február 10. Egészségügyi alkalmazottak bálja (Gellért), Csaba-táncestély (Kath. Kör), Február 21. Harcos jelmezestély (Gellért),­ Zrínyi bajtársi egyesület bál (Budai Vigadó), Háromszéki álarcosbál (Vasúti és Hajózási Klub), Február 25. Fogtechnikusok bálja (Gellért), Izraelita fiúárvaházi bál (Vigadó), Gépészek bálja (Utazók Egyesülete). Ezüst evőkészletek, ■á«fajiadiliok, brilliáai ésiaxerwk­, e­y­ö­d­g­y » o­t «U­oloaan­iJ.sSvob­it­ak SCHMELCZER BENŐNÉL Kiralykarat 2*. síim, |Kitop«nU »4ro»hi» Mk»pun*1/

Next