Budapesti Hírlap, 1928. május (48. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-01 / 99. szám

­ A francia választáson Poincaré politikája győzött A pótválasztáson a jobbpártok­ tietven új mandátumot szereztek - A radikális polgáriak súlyos, a kommunis­ták megsemmisítő vereséget szenvedtek . A Poincaré­­kormánynak másfélszáz fő többsége lesz a parlamentben Franciaország népe új parlamentet vál­­asztott. Helyesen: ennek az új parlament­nek a megválasztása csak alkalom és mód volt arra, hogy a választók túlnyomó több­sége Poincaré mellett megnyilatkozzék. Eb­ből a szempontból a franciaországi válasz­tás végső eredménye nem meglepetés, mert Poincaré parlamenti ellenzéke is azt vallja, hogy Franciaországban minap csak Poinca­­réval lehet kormányozni. A franciaországi választás egy hét alatt­­való első menete 612 mandátumból csak 187 mandátum sorsát döntötte el. A tegnapi 425 pótválasztáson dőlt el tehát voltaképpen a politikai mérkőzés, és pedig nemcsak Poin­­carénak és az általa megjegyzett politikának, hanem az őt támogató pártok javára. Az első menet szignatúrája a jobboldali polgári pártok valamelyes erősödését mutatta. Ez­után a számra legerősebb két balpárt, a szo­cialisták és a radikálisok összefogtak, hogy feltámasszák az 1924-ben Poincarénak Né­metországgal szemben az engesztelhetetlensé­get hirdető nemzeti blokkján váratlanul győ­zedelmeskedett baloldali kartellt. Ám a teg­napi választáson nem ismétlődött meg az 1924. évi francia választás politikai szenzá­ciója. A bal pártok nemcsak hogy nem sö­pörték el, mint 1924-ben tették, Malerand köztársasági elnökkel együtt Poincarét, ha­nem döntő vereséget, szenvedtek. Különösen a polgári balpárt, a radikáli­sok, akik számos mandátumot vesztettek. Fegyvertársuk, a szocialista párt, elkeseredett harcban meg tudta tartani régi mandátu­mait, annak az újabb bizonyságául, hogy a szociáldemokrata­ párt az egyetlen, mely hí­vei vasfegyelmét fenn tudja tartani. A franciaországi választás meglepetése te­hát nem egyszerűen a Poincaré frankstabili­­záló belső politikája iránt megnyilatkozott bi­zalom. Hanem a jobboldali pártok jelentékeny meggy­arapodása a balpártok rovására. Annál nagyobb meglepetés ez, mert a választást már hónapokkal előzően nemcsak a franciaországi, hanem a külföldi baloldali sajtó is — élén Vandereeldével a belgák exponált szocialista volt külügyminiszterével, — elintézettnek vette a francia balpártok felsőbbséges győzelmét. Ennek a sajtókampánynak átlátszó célja az volt, hogy szuggesztív nyomást gyakoroljon egyfelől magára a francia választóközön­­ségre, másfelől azoknak az államoknak a kor­mányaira, amelyek nem eléggé engedékenyek a balfelől állandóan rajtuk nehezedő nyo­mással szemben. Ez a sajtókampány annyira ment, hogy a francia választás első menete után nyíltan hirdette, hogy maga Poincaré és a parlamenti erőviszonyok balfelé való elto­lódását kívánja, mert csak így tud igazi bé­kepolitikát csinálni. A választás második me­netének eredménye mindennek az ellenkező­jét bizonyítja. És ez a tömegpszichológiai momentum ad Franciaország határain túl­menő jelentőséget a Poincarét támogató pol­gári jobbpártok felsőbbséges győzelmének Ezen a ponton nő túl a francia jobbpártok győzelme országos, szorosabban belpolitikai jellegén és vélik az európai polgári társada­lom egyetemét érintő érdekességgé. Eddigelé az egyes országok választási moz­galma többé-kevésbbé belügy maradt. Ma az ütköző világnézeti szempontok által is erősen befolyásolt nemzetközi helyzet okozza, hogy a sorba egymást követő francia, belga, né­met és angol választásokra egész Európa és Amerika felfigyel és úgy érzi, hogy ezek a vá­ 1998 n&m­s­­­T&t. sz.) Budapesti Hm» Anglia ultimátumot küldött Egyiptomnak Kiélesedett a brit—egyiptomi ellentét az egyiptomi nyilvános gyűlések miatt LONDON, ápr. 30. (TVd­ff.) A lapok szerint tegnap este Ná­thás Kasa egyiptomi miniszterelnöknek ultimá­­tumjellegű brit jegyzéket nyújtottak át. A Daily Mail szerint a jegyzék felhívja a mi­­­niszterelnököt, hogy 24 órán belül vonja­­vissza a nyilvános gyűlésekről szóló törvény­­javaslatot, amelyet a kamara már elfogadott. Ti­ah­as basa, — írja a lap — el van tökélve arra, hogy csak kényszer esetén lép vissza. A Daily Chronicle diplomáciai levelezője lehetőnek mondja, hogy a törvényjavaslat el­fogadása esetén az egyiptomi vámokat lefog­lalják. A Morning Post pusztán annyit ír, hogy a jegyzék figyelmeztetést tartalmaz és igen energikus hangú. Az egyiptomi kormány enged? LONDON, ápr. 30. Kairói Reuter-jelentés szerint az egyiptomi kormány tegnap minisztertanácsot tartott, amely után Nahas basa miniszterelnök audien­cián jelent­ meg Fuad királynál. Politikai kö­rökben általános az a vélemény, hogy a nyil­vános gyűlésekről szóló törvényjavaslat el­intézését bizonytalan időre el fogják halasz­tani. KAIRÓ, ápr. 30. (Reuters) Nahas pasa miniszterelnök, hír szerint, indítványozni fogja a szenátusban, hogy a nyilvános gyűlésekről szóló törvény­­javaslat vitáját a novemberi ülésszakra halasszák el. A miniszterelnök reméli, hogy közben si­kerül alapot találni az Angliával való meg­egyezésre. Angol hajóhad indult az egyiptomi vizekre MALTA, ápr. 30. (Reuter.) Öt angol hadihajó egyiptomi ren­deltetéssel Malta kikötőjét elhagyta. A Wolff-iroda megerősít és cáfol MALTA, ápr. 30. (Wolff.) A Ceres, Calypso és Caledon cirkálók szintén elindultak Egyiptom felé. MÁLTA, ápr. 30. (Wolff.) A haditengerészeti hatóságok ki­jelentik, hogy azok a hadihajók, amelyek ma délelőtt indultak el Máltából, nem Egyiptom felé tartanak, hanem, mint annak híre jár, parancsot kaptak arra, hogy Korinthoszba menjenek. Az angol kormány rendkívüli ülésen tárgyalta az egyiptomi válságot LONDON, ápr. 30. (Wolff.) Az érdeklődés középpontjában Az egyiptomi helyzet áll. A lapok szerint Baldioin a kabinetet ma estére rendkívüli ülésre hívta össze, hogy a válságot megbe­széljék. Hivatalos körök ma a délután folyamán nem kaptak újabb jelentéseket Kairóból. Rámutatnak arra, hogy újabb lépés most Egyiptomtól várható. A brit kormány vilá­gosan kifejtette álláspontját és most Egyip­tom válaszát várja. Chamberlain szoros érintkezésben, van Lloyd lorddal, az egyiptomi brit főbiztossal. Valósínűnek tartják, hogy Nadas pasárnak és kollégáinak határozatát szerdánál előbb nem közlik Lloyd lorddal. Izm­ándi természetes keserűviz gyomor és béltisztító hatása páratlan. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserűvizzel lassítások egymásra is elkerülhetetlen hatással lesznek. A franciaországi választás ennek a válasz­tás-sorozatnak az első taktusa. És ez a tak­tus a polgári világszemléletnek a bolsevik és ezzel kacérkodó vilá­g­n­­zeten való győzel­mét zengi. Hogy mennyire így van, bizo­nyítja a francia balszélső Quotidien-nek az a megállapítása, hogy e választás nem fogja biztosítani sem a külső, sem a belső békét. Ez a megállapítás csak keserűízű következ­ménye annak, hogy a francia kommunista­párt elvesztette mandátumainak felét és hogy a szociáldemokrata párt vezére, Blum is meg­bukott, még­pedig nem pusztán börtönben ülő kommunista ellenfele, hanem józan belátású saját elvtársainak a jóvoltából. Az elmondot­takban van elsősorban a francia választás meglepő eredményének nemzetközi jelentő­sége. Másodsorban pedig a közelebbről nézett külpolitika, az európai békepolitika szempont­jából és abból a szempontból, minő hatással lesz a francia választás a három hét múlva esedékes németországi választásra. A francia jobbpártok Marin köz­­társasági demokratái, Leygues és Maginot baloldali republikánusai, Franklin-Bouülon és Loucheur unionist» radikálisai) megerő­ södése körülbelül 140 szótöbbséget biztosít Poincarénak a parlamentben. Ez azonban korántsem jelenti a Németországgal szem­ben engesztelhetetlen „nemzeti blokké” fel­támadását. A mostani francia választáson nem bizo­nyos belső vagy külső politikai jelszó vagy irány mellett kellett hitet tenni a választók­nak. Egy Poincaré által kipróbált és bevált politikai parlamentáris „módszert“ hitelesí­tett majdnem tizenegy millió embernek a megnyilatkozása. A frankstabilizálás dolgában áll Poincaré mögött az ország javarésze. Sokkal súlyosabb kérdés ennél: minő külpo­litikát várhat Európa Poincarétól a Francia­­országra és Németországra egyformán sors­döntő négy politikai esztendő során. A vá­lasztási harc folyamán Poincaré (Aalva az 1924. évi kudarcán, két beszédet mondott: egyet jobbfelé Bordeauxban, a másikat bal­felé adreszálva, Carcassoméban. Az utóbbiban bejelentette a lokomnai és thorryi békepoli­tika folytatását, a német jóvátételt — mint utóbb kitűnt, — elviselhetetlen súllyal sza­­bályozó Dawes-terv revízióját, amely viszont a Rajna-vidék kiürítése nélkül el sem kép­­zelhető. Ez Ariand politikája, melyet Poincaré ma­gáévá tett. Magáénak kell vallania továbbra is, mert a Loucheur-csoport nélkül nem tud boldogulni, ez pedig az engedékenység politikáját vallja. Magáénak kell vallania többségének koncentrációs jellege miatt, melynek egységét j­órészben Briand garan­­tálja. És ha Poincaré komolyan kinyújtott kéz­­zel közeledik Németországhoz, akkor eredeti színjátéknak lehet a szemlélője Európa. An­­nak, hogy a jobbpártokra támaszkodó fran­cia kormányelnök oly német kormánnyal fog szembenállni, melyben a német szociáldemok­­ratáké a hangadó szerep. Mert a francia vál­­­asztások eredménye ellenére a közeli német­­országi választáson nem az egymás között egyenetlenkedő német jobbpártok, hanem a szociáldemokraták fogják a relatív többséget szerezni. Ámde ez a körülmény éppenséggel nem fogja lerontani a francia választás vi­lágnézeti sikerét, még kevésbbé lesz gátja a francia-német s végeredményben az európai békepolitika őszinteségének. Az új parlament pártjainak erőmegoszlása PÁRIZS, ápr. 30. (Wolt.) A belügyminisztérium hivatalos közleménye szerint az első választási menet alkalmával megválasztott képviselőket is bele­számítva, a választás eredménye a következő: Jobboldali 15, jobboldali republikánus 145, baloldali republikánus 106, jobboldali radiká­lis 55, radikális 123, szociálrepublikánus 47, szocialista 101, kommunista 14, szociálkom­­munista 2, regionálista (elszászi autonó­mista) 3. Az 1928-as képviselőház szembeállítva az 1924-essel PÁRIZS, ápr. 30. Az új választási eredmények szerint a pártok arányszáma az 1924. évbeli arány­számmal szemben a következően alakult ki: Kommunisták 1924-ben 27, ma 14, szocia­listák 1924-ben 105, ma 102, köztársasági szocialisták 1924-ben 44, ma 44, radikális szocialisták 1924-ben 139, ma 118, baloldali radikális köztársaságiak (jobbközép) 1924- ben 131, ma 160, mérsékelt köztársasági de­mokraták (jobboldal) 1924-ben 122, ma 155, konzervatívok 1924-ben 16, ma 12, elszászi autonómisták 1924-ben 0, ma 4. Az új képviselőház negyedrésze ügyvéd PÁRIZS, ápr. 30. (Wolff.) A kamara újonnan megválasz­tott tagjai foglalkozás szerint a következően oszlanak meg: Ügyvéd és közjegyző 143, or­vos, állatorvos és gyógyszerész 55, tanár és tanító 46, újságíró és író 55, hivatalnok és volt hivatalnok 28, lelkész 4, katona 8, al­kalmazott 15, munkás 22, mérnök, építész és szobrász 20, földművelő 40, földbirtokos 57,­­iparos 62, kereskedő 26, hajósválalkozó 2, bankár 2, diplomata 1 és más foglalkozású 15. A választás a francia sajtó tükrében PÁRIZS, ápr. 30. (Távirati Iroda.) A Matin a választásokról azt írja vezércikkében, hogy a második vá­lasztási nap még erősebben kidomborítja a forradalmi pártok hanyatlását, mint az első. A bolsevizmus visszavonhatatlanul megbukott. Az Echo de Paris a nacionalista pártok dia­dalát hangsúlyozza. Ez az eredmény bizo­nyára nemcsak Franciaországban, hanem az egész világon visszhangot fog kelteni. A Journal megjegyzi, hogy a választási küzde­lem Poincaré politikája javára dőlt el. Az Excelsior bizonyos híreszteléseket közöl a Poincaré-kormány átalakításáról. E­ híre­ket a­­ legnagyobb óvatossággal kell fo­gadni. A baloldali Oeuvre szerint Poincaré sikere minden kétségen felül áll. Az Ere Nouvelle azt írja, hogy az 1928-ban megválasztott kamara a köztársasági koncen­tráció parlamentje lesz. A szélsőséges pártok megbuktak. Franciaország a köztársaság mellett és a kommunizmus ellen szavazott. A Quo­dien úgy találja, hogy a választás nem fejezi ki az ország akaratát. A szocialista Popularia megállapítja, hogy Leon Blum bukása a munkásosztályok és a demokrácia szégyene. Az 1928-as kamara a jobboldal kamarája. Akik mandátumhoz jutottak és akik lemaradtak PÁRIZS, ápr. 30. A megválasztottak közt van Danielou, a trianoni szerződés kijelölt előadója és Guer­­rier, aki Danielou államtitkári kinevezése után a trianoni szerződés végleges előadója lett, valamint Mistier, a volt budapesti fran­cia követségi sajtóattasé, továbbá Miellet, a magyar követség ügyésze. A megbukottak közül meglepő a szocialista párt több oszlopának kudarca, elsősorban magáé Leon Blumé, kinek ellenfele Duclos kommunista ma is börtönben ül, azután Mon­tet szocialista vezér bukása. Kibukott Tis­­seire, az ismert magyarbarát képviselő és Barthélémy, a parlament külügyi bizottságá­nak elnöke, Franciaország volt képviselője a Népszövetségnél, a Sorbonne híres jogtanára. Bouisson is megbukott, akit Nobel-békedíj­­jal tüntettek ki. Briand állapota egyre javul PÁRIZS, ápr. 30. (Havas.) Briand külügyminiszter állapo­tában a javulás tovább tart.

Next