Budapesti Hírlap, 1928. május (48. évfolyam, 99-122. szám)
1928-05-01 / 99. szám
A francia választáson Poincaré politikája győzött A pótválasztáson a jobbpártok tietven új mandátumot szereztek - A radikális polgáriak súlyos, a kommunisták megsemmisítő vereséget szenvedtek . A Poincarékormánynak másfélszáz fő többsége lesz a parlamentben Franciaország népe új parlamentet választott. Helyesen: ennek az új parlamentnek a megválasztása csak alkalom és mód volt arra, hogy a választók túlnyomó többsége Poincaré mellett megnyilatkozzék. Ebből a szempontból a franciaországi választás végső eredménye nem meglepetés, mert Poincaré parlamenti ellenzéke is azt vallja, hogy Franciaországban minap csak Poincaréval lehet kormányozni. A franciaországi választás egy hét alattvaló első menete 612 mandátumból csak 187 mandátum sorsát döntötte el. A tegnapi 425 pótválasztáson dőlt el tehát voltaképpen a politikai mérkőzés, és pedig nemcsak Poincarénak és az általa megjegyzett politikának, hanem az őt támogató pártok javára. Az első menet szignatúrája a jobboldali polgári pártok valamelyes erősödését mutatta. Ezután a számra legerősebb két balpárt, a szocialisták és a radikálisok összefogtak, hogy feltámasszák az 1924-ben Poincarénak Németországgal szemben az engesztelhetetlenséget hirdető nemzeti blokkján váratlanul győzedelmeskedett baloldali kartellt. Ám a tegnapi választáson nem ismétlődött meg az 1924. évi francia választás politikai szenzációja. A bal pártok nemcsak hogy nem söpörték el, mint 1924-ben tették, Malerand köztársasági elnökkel együtt Poincarét, hanem döntő vereséget, szenvedtek. Különösen a polgári balpárt, a radikálisok, akik számos mandátumot vesztettek. Fegyvertársuk, a szocialista párt, elkeseredett harcban meg tudta tartani régi mandátumait, annak az újabb bizonyságául, hogy a szociáldemokrata párt az egyetlen, mely hívei vasfegyelmét fenn tudja tartani. A franciaországi választás meglepetése tehát nem egyszerűen a Poincaré frankstabilizáló belső politikája iránt megnyilatkozott bizalom. Hanem a jobboldali pártok jelentékeny meggyarapodása a balpártok rovására. Annál nagyobb meglepetés ez, mert a választást már hónapokkal előzően nemcsak a franciaországi, hanem a külföldi baloldali sajtó is — élén Vandereeldével a belgák exponált szocialista volt külügyminiszterével, — elintézettnek vette a francia balpártok felsőbbséges győzelmét. Ennek a sajtókampánynak átlátszó célja az volt, hogy szuggesztív nyomást gyakoroljon egyfelől magára a francia választóközönségre, másfelől azoknak az államoknak a kormányaira, amelyek nem eléggé engedékenyek a balfelől állandóan rajtuk nehezedő nyomással szemben. Ez a sajtókampány annyira ment, hogy a francia választás első menete után nyíltan hirdette, hogy maga Poincaré és a parlamenti erőviszonyok balfelé való eltolódását kívánja, mert csak így tud igazi békepolitikát csinálni. A választás második menetének eredménye mindennek az ellenkezőjét bizonyítja. És ez a tömegpszichológiai momentum ad Franciaország határain túlmenő jelentőséget a Poincarét támogató polgári jobbpártok felsőbbséges győzelmének Ezen a ponton nő túl a francia jobbpártok győzelme országos, szorosabban belpolitikai jellegén és vélik az európai polgári társadalom egyetemét érintő érdekességgé. Eddigelé az egyes országok választási mozgalma többé-kevésbbé belügy maradt. Ma az ütköző világnézeti szempontok által is erősen befolyásolt nemzetközi helyzet okozza, hogy a sorba egymást követő francia, belga, német és angol választásokra egész Európa és Amerika felfigyel és úgy érzi, hogy ezek a vá 1998 n&msT&t. sz.) Budapesti Hm» Anglia ultimátumot küldött Egyiptomnak Kiélesedett a brit—egyiptomi ellentét az egyiptomi nyilvános gyűlések miatt LONDON, ápr. 30. (TVdff.) A lapok szerint tegnap este Náthás Kasa egyiptomi miniszterelnöknek ultimátumjellegű brit jegyzéket nyújtottak át. A Daily Mail szerint a jegyzék felhívja a miniszterelnököt, hogy 24 órán belül vonjavissza a nyilvános gyűlésekről szóló törvényjavaslatot, amelyet a kamara már elfogadott. Tiahas basa, — írja a lap — el van tökélve arra, hogy csak kényszer esetén lép vissza. A Daily Chronicle diplomáciai levelezője lehetőnek mondja, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén az egyiptomi vámokat lefoglalják. A Morning Post pusztán annyit ír, hogy a jegyzék figyelmeztetést tartalmaz és igen energikus hangú. Az egyiptomi kormány enged? LONDON, ápr. 30. Kairói Reuter-jelentés szerint az egyiptomi kormány tegnap minisztertanácsot tartott, amely után Nahas basa miniszterelnök audiencián jelent meg Fuad királynál. Politikai körökben általános az a vélemény, hogy a nyilvános gyűlésekről szóló törvényjavaslat elintézését bizonytalan időre el fogják halasztani. KAIRÓ, ápr. 30. (Reuters) Nahas pasa miniszterelnök, hír szerint, indítványozni fogja a szenátusban, hogy a nyilvános gyűlésekről szóló törvényjavaslat vitáját a novemberi ülésszakra halasszák el. A miniszterelnök reméli, hogy közben sikerül alapot találni az Angliával való megegyezésre. Angol hajóhad indult az egyiptomi vizekre MALTA, ápr. 30. (Reuter.) Öt angol hadihajó egyiptomi rendeltetéssel Malta kikötőjét elhagyta. A Wolff-iroda megerősít és cáfol MALTA, ápr. 30. (Wolff.) A Ceres, Calypso és Caledon cirkálók szintén elindultak Egyiptom felé. MÁLTA, ápr. 30. (Wolff.) A haditengerészeti hatóságok kijelentik, hogy azok a hadihajók, amelyek ma délelőtt indultak el Máltából, nem Egyiptom felé tartanak, hanem, mint annak híre jár, parancsot kaptak arra, hogy Korinthoszba menjenek. Az angol kormány rendkívüli ülésen tárgyalta az egyiptomi válságot LONDON, ápr. 30. (Wolff.) Az érdeklődés középpontjában Az egyiptomi helyzet áll. A lapok szerint Baldioin a kabinetet ma estére rendkívüli ülésre hívta össze, hogy a válságot megbeszéljék. Hivatalos körök ma a délután folyamán nem kaptak újabb jelentéseket Kairóból. Rámutatnak arra, hogy újabb lépés most Egyiptomtól várható. A brit kormány világosan kifejtette álláspontját és most Egyiptom válaszát várja. Chamberlain szoros érintkezésben, van Lloyd lorddal, az egyiptomi brit főbiztossal. Valósínűnek tartják, hogy Nadas pasárnak és kollégáinak határozatát szerdánál előbb nem közlik Lloyd lorddal. Izmándi természetes keserűviz gyomor és béltisztító hatása páratlan. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserűvizzel lassítások egymásra is elkerülhetetlen hatással lesznek. A franciaországi választás ennek a választás-sorozatnak az első taktusa. És ez a taktus a polgári világszemléletnek a bolsevik és ezzel kacérkodó világnzeten való győzelmét zengi. Hogy mennyire így van, bizonyítja a francia balszélső Quotidien-nek az a megállapítása, hogy e választás nem fogja biztosítani sem a külső, sem a belső békét. Ez a megállapítás csak keserűízű következménye annak, hogy a francia kommunistapárt elvesztette mandátumainak felét és hogy a szociáldemokrata párt vezére, Blum is megbukott, mégpedig nem pusztán börtönben ülő kommunista ellenfele, hanem józan belátású saját elvtársainak a jóvoltából. Az elmondottakban van elsősorban a francia választás meglepő eredményének nemzetközi jelentősége. Másodsorban pedig a közelebbről nézett külpolitika, az európai békepolitika szempontjából és abból a szempontból, minő hatással lesz a francia választás a három hét múlva esedékes németországi választásra. A francia jobbpártok Marin köztársasági demokratái, Leygues és Maginot baloldali republikánusai, Franklin-Bouülon és Loucheur unionist» radikálisai) megerő södése körülbelül 140 szótöbbséget biztosít Poincarénak a parlamentben. Ez azonban korántsem jelenti a Németországgal szemben engesztelhetetlen „nemzeti blokké” feltámadását. A mostani francia választáson nem bizonyos belső vagy külső politikai jelszó vagy irány mellett kellett hitet tenni a választóknak. Egy Poincaré által kipróbált és bevált politikai parlamentáris „módszert“ hitelesített majdnem tizenegy millió embernek a megnyilatkozása. A frankstabilizálás dolgában áll Poincaré mögött az ország javarésze. Sokkal súlyosabb kérdés ennél: minő külpolitikát várhat Európa Poincarétól a Franciaországra és Németországra egyformán sorsdöntő négy politikai esztendő során. A választási harc folyamán Poincaré (Aalva az 1924. évi kudarcán, két beszédet mondott: egyet jobbfelé Bordeauxban, a másikat balfelé adreszálva, Carcassoméban. Az utóbbiban bejelentette a lokomnai és thorryi békepolitika folytatását, a német jóvátételt — mint utóbb kitűnt, — elviselhetetlen súllyal szabályozó Dawes-terv revízióját, amely viszont a Rajna-vidék kiürítése nélkül el sem képzelhető. Ez Ariand politikája, melyet Poincaré magáévá tett. Magáénak kell vallania továbbra is, mert a Loucheur-csoport nélkül nem tud boldogulni, ez pedig az engedékenység politikáját vallja. Magáénak kell vallania többségének koncentrációs jellege miatt, melynek egységét jórészben Briand garantálja. És ha Poincaré komolyan kinyújtott kézzel közeledik Németországhoz, akkor eredeti színjátéknak lehet a szemlélője Európa. Annak, hogy a jobbpártokra támaszkodó francia kormányelnök oly német kormánnyal fog szembenállni, melyben a német szociáldemokratáké a hangadó szerep. Mert a francia választások eredménye ellenére a közeli németországi választáson nem az egymás között egyenetlenkedő német jobbpártok, hanem a szociáldemokraták fogják a relatív többséget szerezni. Ámde ez a körülmény éppenséggel nem fogja lerontani a francia választás világnézeti sikerét, még kevésbbé lesz gátja a francia-német s végeredményben az európai békepolitika őszinteségének. Az új parlament pártjainak erőmegoszlása PÁRIZS, ápr. 30. (Wolt.) A belügyminisztérium hivatalos közleménye szerint az első választási menet alkalmával megválasztott képviselőket is beleszámítva, a választás eredménye a következő: Jobboldali 15, jobboldali republikánus 145, baloldali republikánus 106, jobboldali radikális 55, radikális 123, szociálrepublikánus 47, szocialista 101, kommunista 14, szociálkommunista 2, regionálista (elszászi autonómista) 3. Az 1928-as képviselőház szembeállítva az 1924-essel PÁRIZS, ápr. 30. Az új választási eredmények szerint a pártok arányszáma az 1924. évbeli arányszámmal szemben a következően alakult ki: Kommunisták 1924-ben 27, ma 14, szocialisták 1924-ben 105, ma 102, köztársasági szocialisták 1924-ben 44, ma 44, radikális szocialisták 1924-ben 139, ma 118, baloldali radikális köztársaságiak (jobbközép) 1924- ben 131, ma 160, mérsékelt köztársasági demokraták (jobboldal) 1924-ben 122, ma 155, konzervatívok 1924-ben 16, ma 12, elszászi autonómisták 1924-ben 0, ma 4. Az új képviselőház negyedrésze ügyvéd PÁRIZS, ápr. 30. (Wolff.) A kamara újonnan megválasztott tagjai foglalkozás szerint a következően oszlanak meg: Ügyvéd és közjegyző 143, orvos, állatorvos és gyógyszerész 55, tanár és tanító 46, újságíró és író 55, hivatalnok és volt hivatalnok 28, lelkész 4, katona 8, alkalmazott 15, munkás 22, mérnök, építész és szobrász 20, földművelő 40, földbirtokos 57,iparos 62, kereskedő 26, hajósválalkozó 2, bankár 2, diplomata 1 és más foglalkozású 15. A választás a francia sajtó tükrében PÁRIZS, ápr. 30. (Távirati Iroda.) A Matin a választásokról azt írja vezércikkében, hogy a második választási nap még erősebben kidomborítja a forradalmi pártok hanyatlását, mint az első. A bolsevizmus visszavonhatatlanul megbukott. Az Echo de Paris a nacionalista pártok diadalát hangsúlyozza. Ez az eredmény bizonyára nemcsak Franciaországban, hanem az egész világon visszhangot fog kelteni. A Journal megjegyzi, hogy a választási küzdelem Poincaré politikája javára dőlt el. Az Excelsior bizonyos híreszteléseket közöl a Poincaré-kormány átalakításáról. E híreket a legnagyobb óvatossággal kell fogadni. A baloldali Oeuvre szerint Poincaré sikere minden kétségen felül áll. Az Ere Nouvelle azt írja, hogy az 1928-ban megválasztott kamara a köztársasági koncentráció parlamentje lesz. A szélsőséges pártok megbuktak. Franciaország a köztársaság mellett és a kommunizmus ellen szavazott. A Quodien úgy találja, hogy a választás nem fejezi ki az ország akaratát. A szocialista Popularia megállapítja, hogy Leon Blum bukása a munkásosztályok és a demokrácia szégyene. Az 1928-as kamara a jobboldal kamarája. Akik mandátumhoz jutottak és akik lemaradtak PÁRIZS, ápr. 30. A megválasztottak közt van Danielou, a trianoni szerződés kijelölt előadója és Guerrier, aki Danielou államtitkári kinevezése után a trianoni szerződés végleges előadója lett, valamint Mistier, a volt budapesti francia követségi sajtóattasé, továbbá Miellet, a magyar követség ügyésze. A megbukottak közül meglepő a szocialista párt több oszlopának kudarca, elsősorban magáé Leon Blumé, kinek ellenfele Duclos kommunista ma is börtönben ül, azután Montet szocialista vezér bukása. Kibukott Tisseire, az ismert magyarbarát képviselő és Barthélémy, a parlament külügyi bizottságának elnöke, Franciaország volt képviselője a Népszövetségnél, a Sorbonne híres jogtanára. Bouisson is megbukott, akit Nobel-békedíjjal tüntettek ki. Briand állapota egyre javul PÁRIZS, ápr. 30. (Havas.) Briand külügyminiszter állapotában a javulás tovább tart.