Budapesti Hírlap, 1928. szeptember (48. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-01 / 198. szám
S. hogy látták is a vonaton , akiről azt beszélik, hogy Szolocén keresi meg azt a pénzt, amit aztán Párizsban költ el. Ez a módszer mindenesetre célszerűbbnek látszik, mintha megfordítva csinálná. A helyszínen megtartott lelkiismeretes utánjárás után sem tudtuk azonban felfedezni a mesebeli „business-man“ állítólagos üzleteinek nyomait. A szovjetkereskedelem nagy gócpontjai — már amennyire a bizonytalan viszonyok és a bizalom hiánya egyáltalában lehetővé teszik a kereskedelmet — talán Varsó, aztán Riga, de főképp Berlin. Az egyetlen nagyszabású üzlet, amelynek lebonyolítása itt történik, a környékbeli nagy erdőségekben vágott fa leúsztatása. A fatörzseket itt fűrészelik széjjel az Angol-Európai Társaság (Anglo—European Co. Ltd.) itteni nagy fűrészmalmában, amelyet e célból létesítettek és amely Németországot, Svédországot és Nagybritanniát látja el elsősorban finom, asztaloscélokat szolgáló fával. Ez a hely azért látszott alkalmasnak az efajta munkálatokra, mert a Niemen itt válik hajózhatóvá — no meg talán azért is, mert egy kis reménység is szunnyad a szívekmélyén, hogy egyszer talán mégis csak el lehet majd jutni a ma elérhetetlen erdőségek területére ... Nagy Katalin fái alatt ...Ez itt a Berezina útja: a büszke, sudár fenyők, a nyírfasorok, amelyeket hajdan még Nagy Katalin parancsszavára ültettek. Sok tragédiának lehettek tanúi: szétszórt seregek kábultan támolyogtak a biztos halálba, avagy vadul meneteltek hátrafelé, mindent elpusztítva, ami útjukba akadt; előbb a „grande armée“, majd száz egynéhány évvel később a világháború meredtszemű halottai, akik fölött váltakozva vonulnak el oroszok és németek roppant tömegei. Itt-ott, Nagy Katalin egy-egy fája alatt, elhagyott kereszt jelöli meg a világháború valamelyik névtelen hősének nyugvóhelyét . . . A nagymennyiségű fát, mely a Niement jelenleg valósággal ellepi, mind a környékbeli időikből kerül ki, — a határ két oldalán elterülő, erdőjog szerint gyakran egy és ugyanazé a tulajdonosé — először a Niemenéit úsztatják, majd egy gátakkal ellátott csatornán keresztül a Visztulába jut, ahonnan Dantzigig úszik. Köztudomású, hogy a Niemen litván részén a hajózást betiltotta a litván kormány, amely az ország Lengyelország felé eső határait immár nyolc esztendeje zárva tartja. Eltűnődhetünk azon, vájjon ez a gazdasági élet ellen irányuló intézkedés minek árt jobban: a Niemen kereskedelmének és Memel kikötőjének, amely abból kél elé, amit a folyó hoz, avagy pedig a Visztulának és Dantzignak, ahol a vízióutón érkező ártf lebonyolítása történik. A háború előtte az út a Niemenen tíz napig tartott. Most, a csatorna és a Visztula igénybevételével, ugyanez az út százhúsz napig tart. Ez körülbelül megadja a mértékét annak a nyereségnek, amelytől ilyenformán a litván víziút és kikötő elesik. Címe, egynéhány kiragadott kép a határról. A külső körülmények váltakoznak, a benyomás mindig ugyanaz: meg nem határozható, aggódó nyugtalanság, sőt rettegés attól a pusztító számomtól, amely — ha ledönteti nem is tudja — mégis folyton fenyegeti a keresztény és európai civilizáció épületét, amelynél itt a lengyelek az őrzői. A perspektíva, mely Kelet felől szemünk elé tárul - ha még úgy igyekszünk is elfogulatlanságunkat megőrizni — különösen hat reánk már abban a percben, amint odaérünk Európa politikai szervezetének ehhez a neuralgikus pontjához. Akár egy pontos műszer, csupán le akarom szegezni itt az észlelt benyomásokat, anélkül, hogy bármilyen következtetéseket akarnék is belőlük levonni, avagy csak sejtetni, mielőtt többet láttam volna, mielőtt túl a drótsövényen, bent éltem volna az összeomlott orosz világ szívében , Moszkvában. Lehet, hogy itt ösztöneim félrevezetnek, amikor furcsa szívszorongással szemlélem a szerencsétlen orosz szeredniakokat (kisgazdákat).. .amint verejtékezve dolgoznak a nekik erre az esztendőre kiutalt tenyérnyi földön, kedvetlenül, szótlanul, elégedetlenül és dalolás nélkül, már pedig a termékeny és Budapesti Hírlap aammmt—Mi 1928 szeptember 1. ^198. sl| szívesen végzett munkának lelke: a dal. Ám, csak a határnak ezen az oldalán, Lengyelországban — ahol még a Cárok idejében kénytelenek voltak oroszul tanulni s ahol a mai napig értik ezt a nyelvet, — szállnak felénk a szelek szárnyán, amikor a nap nyugovóra tér a halvány, prera- , faelita, messzi égbolton, a Volga-dal melodikus hangjai: Volga, Volga, mat rodnaia . . . Volga, Volga, édesanyánk . . . Úgy látszik, odaát süket a lélek és néma a hang . . . (Minden jogot fenntartunk.) APPONYI KIJELENTI, hogy a legújabb román „kommüniké“ ténybeli tévedéseket tartalmaz Az Antoniade-téte levél azzal fenyeget, hogyha a Népszövetség napirendre tűzné az optánspört, minden békés megegyezés meghiúsulna GENF, aug. 31. (Magyar Távirati Iroda.) A Nemzetek Szövetségének főtitkára egy közleményt adott át a genfi magyar képviseletnek. A közlemény címe: A tanácshoz és a magyar kormányhoz intézett kommüniké. A közleményben a főtitkár Románia képviselőjének kérésére közli Antóniádénak az optánsügyre vonatkozó levelét. A főtitkárhoz címzett levélben Antóniádé kijelenti, hogy a román kormány csodálkozással fogadja a magyar kormány ama lépését, hogy az optánsügy napirendre tűzését kéri a jelen ülésszakban. A román kormány fenntartással fogadja, vájjon a magyar kormánynak ezt a kívánságát el lehet-e fogadni, mert hiszen szerinte olyan kérdést vet fel, amely felett a Tanács június nyolcadikán véglegesen döntött, kijelentve, hogy eláll a kérdés tárgyalásától. Antóniádé rámutat ezután arra, hogy Tituleszku a június nyolcadik tanácsülésen felolvasta azt az ajánlatot, amelyet a magyar kormánynak tett. Ismerteti a július 21-én kelt magyar válaszjegyzék, valamint az augusztus 9-én kelt román válaszjegyzék tartalmát. Antóniádé szerint ez az utóbbi jegyzék nyitva hagyja a további tárgyalások lehetőségét a magyar kormány részére. A magyar kormány folytatja Antóniádé levele — augusztus 23-án válaszolt és válaszában elutasította a román kormány álláspontját. Amikor a magyar követ Bukarestben ezt a magyar jegyzéket átnyújtotta, közölték vele, hogy augusztus 28-án fog rá választ kapni a román kormánytól. A magyar kormány mindazonáltal nem várta be ezt a választ, hanem a tanács elé vitte ismeretes kívánságát. Antóniádé felhívja a tanács figyelmét arra a jegyzékre, amelyet augusztus 29-én adtak át a magyar kormány bukaresti követének. Ebben a jegyzékben a román kormány megállapította, hogy a magyar kormány elutasítja a románoknak azt az ajánlatát, hogy nevezzen ki delegátusokat és azok lépjenek érintkezésbe a román delegátusokkal abból a célból, hogy bizonyos megszabott körű tárgyalások folyamán megállapítsák a magyar optánsoknak nyújtandó ellenértéket. Ezeket a tárgyalásokat már augusztus 9-én felajánlották, ennek következtében a román kormány csak sajnálkozással fogadhatja, hogy a magyar kormány elutasította a gyakorlati megállapodás egysetlen lehetőségét. Mindazonáltal a román kormány — folytatja Antóniádé levele — nem tekinti végleg lezártnak a békés megegyezés útját és újból kéri, hogy kezdjék meg minél előbb teljes jóhiszeműséggel ezeket a megbeszéléseket, mert nem hiszi, hogy a végletekig ragaszkodni lehetne ahhoz a makacs magatartáshoz, amely a Népszövetség legutolsó tanácshatározatával is ellentétben áll. Amennyiben a magyar kormány kijelentené, hogy minden baráti megegyezés lehetetlen, vállalja is ezért a kijelentéséért a felelősséget. A jelenlegi helyzetben a román kormánynak az a nézete, hogy ha a tanács a kérdést napirendre tűzné, az egyet jelentene annak elismerésével, hogy minden békés megegyezés útja el va zárva a két kormány között. Ez azonban nem felelne meg a valóságnak s annyival súlyosabb megítélés alá esnék, mert a tanács maga is elismerte, hogy a viszály elintézésének egyetlen lehetősége az, ha a két fél közvetlen tárgyalásokba bocsátkozik egymással. A levélhez Antóniádé csatolta a bukaresti kormány augusztus 29-én kelt jegyzékét. Apponyi levele GENF, aug. 31. Apponyi Albert gróf levelet intézett a Népszövetség főtitkárához. A levélben elismeri, hogy átvette a főtitkárnak a magyar delegációhoz intézett közleményét, amely Antóniádé román delegátus levelét és az augusztus 29-én kelt román jegyzéket tartalmazta. Apponyi Albert gróf kijelenti a levélben, hogy nem kíván részletes vitába bocsátkozni azokkal az állításokkal, amelyek Antóniádé levelében foglaltatnak, de már most jelzi, hogy a levél olyan ténybeli és megítélésben tévedéseket tartalmaz, amelyekre részletesen rámutat majd a tanács előtt, kiemelve mindazokat a következtetéseket, melyek ezekből a tévedésekből folynak. A Népszövetség új tanácsa GENF, aug. 31. A Népszövetség szeptemberi közgyűlésének egybeülése magával hozta a népszövetségi tanács újjáalakítását is. Eddig az volt a szokás, hogy nyomban a választások megejtése után a régi tanács megszűnt és az új tanács lépett a helyébe. A legutóbbi közgyűlésen azonban azt a határozatot hozták, hogy a régi tanács a népszövetségi közgyűlés egybeülését követő hét első napjáig még hivatalban marad. Románia megsértette a diplomáciai érintkezés szabályát LONDON, aug. 31. . .(Magyar Távirati Iroda.) A reggeli lapok jelentései röviden fölemlítik, hogy a népszöv vetségi tanács zárt ülésen érintette a magyarromán optánsügyet is. A Daly Mail hangsúlyozza, hogy Románia hajthatatlan magatartása kényszeríti a Népszövetséget arra, hogy újból foglalkozzék az üggyel. Románia legutolsó jegyzéke nem tekinthető válasznak, azonkívül a román kormány a félhivatalos ügynökséggel közzététette a jegyzék szövegét, mielőtt az a magyar kormányhoz érhetett volna, s ezzel megsértette a diplomáciai érintkezés régi udvariassági szabályát. Románia nyilván el akarja kerülni az ügy érdemi tárgyalását Genfben azzal az ürüggyel, mintha a felek között közvetlen tárgyalások volnának folyamatban. De Monzie döntőbíróságot követel GENF, aug. 31. De Monzie szenátor a Journal de Geneve hasábjain figyelemreméltó vezércikkben foglalkozik a kisebbségek problémájával. Cikkében utal arra, hogy a Népszövetség nem alkalmas az ilyen természetű peres kérdések elintézézésére. A magyar-román optánsügyben és a lengyel-litván viszály kérdésében a Népszövetség olyan habozást és bizonytalanságot tanúsított, amely ártalmára van az intézmény tekintélyének. De Monzie megállapítja, hogy ezzel szemben a döntőbíróságok és a hágai nemzetközi törvényszék igen hatályos működést fejtenek ki a nemzetközi vonatkozású peres kérdések rendezésében. De Monzie szükségesnek tartja, hogy a béke munkáját kettéosszák: Genf hivatása a békéltetés, Hágáé az igazságszolgáltatás. Meghamisítja a Népszövetség célját, mondja tovább a cikk, ■— aki azt kívánja tőle, hogy ítélkezzék is. A kisebbségeknek is érdekében állana, hogy az értelmezés vagy a végrehajtás körül felmerült világkérdéseket Hágába vihessék. Almásy László szerint az interparlamentáris konferencia közelebb hozta egymáshoz a magyarokat és a németeket Tegnap érkezett vissza a berlini interparlamentáris konferenciáról Almásy László országgyűlési képviselő, az egységespárt elnöke, aki az interparlamentáris magyar delegáció egyik vezetője volt. A konferencia ülésezéséről közönségünket napról-napra részletesen tájékoztattuk; most, hogy a magyar delegáció hazaérkezett, fölkerestük Almásy Lászlót és megkértük, beszéljen berlini tapasztalatairól, hogy így a résztvevők személyes tapasztalatain keresztül is ismertessük a berlini tanácskozások lefolyását. — Öt évvel ezelőtt jártam utoljára Berlinben, — kezdett beszélni Almásy László — az akkori viszonyokhoz képest valóban egészen megváltozott Németország. Az előzékenység és a pontosság, amellyel bennünket fogadtak, a régi viszonyoknak teljesen megfelel. Az első fogadóestét az interparlamentáris konferencia német csoportja rendezte a Reichstag épületében. A házigazda Loebe veit. Maga a konferencia igen népes volt. Mi magyarok voltunk a legnagyobb számban. Az üléseket a Reichstag épületében tartottuk, mégpedig a nagy ülésteremben, s minthogy a német képviselőknek a száma több, mint négyszázkilencven, a konferencia résztvevői kényelmesen helyezkedhettek el. A magyar csoport a legszélsőbb baloldalon kapott helyet, amely egyébként a német kommunista képviselőknek van fenntartva. A vezértitkári jelentés fölött való vitában a magyar csoport részéről Berzeviczy Albert vett részt, akit a konferencia tagjai komoly érdeklődéssel hallgattak. Beszédét francia nyelven mondotta, majd saját előadásában németül is megismételte. Beszéde nemcsak a magyar csoportnál, de a konferenciának úgyszóván minden csoportjánál helyeslésre talált. Az üléseken felszólalt még a magyarok részéről Lukács György, aki az optánskérdést szőtte bele beszédébe, amelyre azután oláh részről heves és agresszív válasz jött. Lukács beszédét a jól megválasztott téma, a gondlatok és igazságos érvek támogatták, amivel szemben a román szónok oly állításokkal dolgozott, amelyek a valóságnak egyáltalában nem feleltek meg. Természetesen ezeket az állításokat magyar részről Nagy Emil és Szüllő Géza erélyes közbeszólásokkal nyomban megcáfolták, de megfelelő válaszban részesítette azokat a magyar delegációnak Berzeviczy Albert által felolvasott deklarációja. Felszólalt még Lakatos Gyula képviselőtársunk, aki jól átfontolt és szép előadásban tartott beszédet, szintén tetszésben részesült. Általában meg kell állapítanunk, hogy a magyar csoport tagjai, valamint a magyar követség tagjai a magyar érdekek szolgálatában igen nagy buzgalmat fejtettek ki és nemeseik a hivatalos, de a társadalmi úton való érintkezés is a különböző nemzetek csoportjaival igen intenzív és úgyszólván állandó volt. E tekintetben, hölgyek szintén jó példával szolgáltak. Német vendégszeretet szárazon, vizekes levegőben — Berlin gazdag látnivalóinak ismertetésére egy hölgybizottságot szerveztek. Tagjai a legnagyobb szívességgel, figyelemmel és körültekintéssel látták el tisztjüket. Bemutatták a német Lufthansa-repülőteret, amely igen érdekes és a német tudomány előhaladásáról nagyon nagy tanúságot tett. Bemutatták azt a Junker-repülőgépet is, amely az óceánt repülte át. Mi, magyar képviselők a Moewe nevű gépen szállottunk föl Berlin fölé. A repülésben a hölgyek nem kevesebb bátorságot mutattak, mint a férfiak. Általában a német ipar a repülőgépgyártás és a repülés fejlesztése terén óriási előhaladást mutat az utóbbi időben. Ezek a többmotoros repülőgépek olyan simán és kényelmesen közlekednek, hogy azoknak fölhasználása valóban élvezetet okoz. A kirándulások során az Orangerie-parkban tartott ebéden a magyar csoportot külön fölkereste Loebe, a Reichstag elnöke és vendégszeretően üdvözölt bennünket. Tapasztalataink után valóban elmondhatjuk, hogy a németek szárazon, vizen és a levegőben mutatták be vendégszeretetüket. Nehézségek a magyar-német kapcsolatok kiépítése terén A magyar delegáció tagjai régi ismeretségüket felhasználva iparkodtak megértést tanúsítani a gazdasági kérdésekben, keresték és megteremtették az érintkezést a német képviselőkkel is. Ez pedig nagyon értékes, hiszen tudjuk, hogy a társadalmi érintkezésekkel még nagy előnyöket lehet elérni az ország érdekében. Régi ismeretségüket felhasználták a többi közt Szterényi, Teleszky,Kállai, Vészi József, Milndy, Rubinek, Őrffy Imre, Nagy Emil, Erdélyi Aladár, Lakatos Gyula, Tomácsinyi Vilmos, Antal Géza és Neubauer Ferenc. Ez a berlini út mindenesetre alkalmas volt arra, hogy ellenére a nagy nehézségeknek, amelyekkel a magyarnémet közgazdasági kapcsolatok megteremtése találkozik, mégis simábbá és megközelíthetővé tegyük az utat az összeköttetés létesítésére. — Magyarország követe eltemetésre méltó fáradsággal és buzgalommal, a helyzet teljes felismerésével valóban kötelességszerűen mindenben megfelelően munkálkodik. Kétségtelen, hogy Németországgal szemben nagyon nagy nehézségek vannak és nem az a helyzet a mai Magyarország és Németország között, mint volt a régi Németország és a régi monarchia között. De agresszivitást egyedül román részről tapasztaltunk. A