Budapesti Hírlap, 1929. március (49. évfolyam, 50–73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

1­ 9 döntött. Az elnöki tanács megbízza a párt elnökét, hogy az általa választandó módon lépjen érintkezésbe a Keresztény Gazdasági Párt elnökségével, közölje vele, hogy Petrovácz Gyulának a Reichspostban írt cikke a pártban megdöbbenést keltett. Az Egységes Párt ezt a kérdést elsősorban a Keresztény Párt bel­­ügyének tekinti, kéri és várja, hogy a Ke­resztény Gazdasági Párt ezt a kérdést saját kebelén belül kielégítő módon oldja meg s a maga részéről csak a Keresztény Gazdasági Párt állásfoglalása után kíván a kérdéssel érdemlegesen foglalkozni. Végül Pesthy Pál pártelnök javaslatára az elnöki tanács hozzájárult ahhoz, hogy a párt­élet élénkítése céljából időközönként népszerű és közérdekű kérdésekről előadásokat és vita­estéket rendezzenek a pártban. Negyedfél miliárdot követelnek Németország­tól s másfelel ígér PÁRIZS, febr. 28. (Wolff.) Néhány lap azt állítja, hogy mód­jában áll megbízható adatokat közölni azokról az összegekről, amelyeket a szövetségesek kö­vetelnek, továbbá annak az összegnek nagy­ságáról, amelyet német részről a jövőbeli jóvátételekre felajánlottak. A Petit Parisien szerint a Schacht dr. által tervezett összeg 1­5 milliárd aranymárka kö­rül mozog, míg a szövetségesek követelése meghaladja a hárommilliárd aranymárkát. A Matin szerint a németek első ajánlata egymilliárd aranymárka volt. A szövetségesek egész számlája azonban évenként 3,5 milliár­­dot tett ki. /­i — És mit mondott, mikor megkérte a leányt? , — Mit mondott? Csak annyit, hogy meg­kéri és ha nem megy hozzá, belepusztul, mert halhatatlanul szereti. A násznagy igen megnyugodott, a jó hírt hallva. De volt még kérdeznivalója. Azt óhaj­totta tudni, hogy hallottak-e a legényről va­lami olyanféle izét, amit jobb szerettek volna meg nem hallani? Az örömanya kinyilatkoztatta, hogy semmi­féle olyan izét nem hallottak. Legfeljebb any­­nyit, hogy a törvénnyel volt valami kis össze­ütközése. Verekedett. Akkor a törvényszék elé vitték. A törvény azonban nem fogott rajta, mert kiskorú volt, így azután ott tar­tották és igen finoman bántak vele. Tanítot­ták, prédikáltak neki, majd hazaengedték. — Akkor minden rendben van. A vereke­dés természet nem baj. Fiatalembertől nem lehet rossz néven venni, ha néha-néha egy kis szórakozást keres. Elhallgattak. Mindig több világosság szű­rődött be a szobába. Milyen jó, hogy az égen nincs külön mécs a szegényeknek és külön a gazdagoknak. Mindenhová egyformán jut a fényből és melegből. — Ha meg semmiféle olyan izét nem köve­tett el a vőlegény, akkor miért akarjátok, hogy megsemmisüljön a házasság? —- kér­dezte a násznagy. Azért sógorom, mert aszongya az én lányom, hogy nem ismeri a legényt és bor­zasztóan fél, hogy szerencsétlen lesz mellette. Köntös Mihály újból összeráncolta a hom­lokát, amint ezt hallotta. Nyugtalanul tekint­­getett hol a kisírtszemű menyasszonyra, hol az örömanyára, hol meg a feleségére. Az ar­cáról lehetett látni, hogy komolyan fontol­gatja az ügyet. A szobában síri csend lett. Majd hangzott az ítélet: — A házasság nem semmisül meg. — És miért nem? — kérdezte félénken a menyasszony. — Azért, mert én nem engedem, hogy meg­­piman­ál­ljön. •— De ha én nem megyek hozzá, akkor csak megsemmisül. A násznagy — ezt hallva — atyáskodó han­gon kezdette pirongatni a menyasszonyt: — Szégyeld magad, lányom! Az a fiatal­ember különben viselkedett, mint te. Mert aszongyátok, hogy hétfőn megismert, kedden már megkért. Látod, nem ismert és mégsem bizalmatlankodott. Még gondolatában sem forgott meg ilyen valami. Te meg azzal jösz ide, hogy szerencsétlen leszel mellette, mert nem ismered. Majd megismered. Lesz rá egy egész élet. Mirevaló ez a komédia? Hajnali szürkületben, az esküvő napján! — Jaj, de okos ember, sógorom! — ujjon­gott hirtelenében az örömanya. — Istenem, de irtózatos okos ember! Nem lehet eléggé csodálni az értelmét. Minden szó úgy igaz, amint mondja. A legény egy percig sem kétel­kedett, a lányom meg bizalmatlan volt hozzá. Hogy nem jutott ez nekem eszembe? Meg arra is hogy nem gondoltam, hogy megismer­heti egy egész életen keresztül? — Azért jöttetek hozzám, hogy tanácsot adjak. Megvan a tanács. A házasság nem sem­misül meg. Nekem nagyon tetszik ez a fiatal­ember. Ezalatt felkelt a nap. Bekuk­ucskált az ab­lakon és kimondhatatlanul gyönyörködött a társaságban. Milyen szép menyasszony! Mi­lyen boldog örömanya! Milyen bölcs nász­nagy! Köntösné eddig hallgatott Nagy dolog, hogy eddig is bírta. De most már nem hagy­hatta tovább szó nélkül az ügyet . Az én uram szerdai napon ismerkedett meg velem és másnap már ott volt nálunk, hogy megkérje a kezemet Azt mondotta, — mintha most is hallanám,.— hogy aszongya: Ha nem adják hozzám Julcsát, belehalok. Köntös Mihálynak sehogysem tetszett, hogy a felesége így teregeti ki a múltat, azért helyreigazításként megjegyezte: — No, no! Fiatalember gyakran vét az emberi tek­itély ellen, ha megzavarta a lány. Később aztán csak nevet az ilyen társas­játékon.­­ — Azután — folytatta az asszony, — meg­­esküdtünk. Semmink nem,volt a világon. És mégis: mire vittük! Itt van ez a ház. A miénnk. Magától, ugy­e, nem épült föl? Itt van a nyolc hold föld. Ezt sem szórakozás­ból írták a mi nevünkre a telekkönyvbe, ha­nem megdolgoztunk érte. Itt van a tehén az istállóban. Ezt sem adták ingyen a vásárban. Azután ott van a­árhelyünk. Ez is elég drága volt, mert a temetőben a legszebb he­lyen van. Látod! Nem ismertük egymást És mégis. Saját ház. Saját föld. Saját tehén. Saját sírhely. Kell még ennél több? Még a halált sem úgy nézi az ember, mikor tudja, hogy saját sírhelye van. — Igazán, gyönyörű történeti — örvende­zett az örömanya. — Istenem, ha megérhet­ném, hogy a kedves lányom megtalálja va­­laha ezt az égi boldogságot. Saját ház. Saját föld. Saját tehén. Saját árhely. — Milyen ember különben a vőlegény? — érdeklődött újból a násznagy. — Szép fekete bajusza van, meg csuda­­egészséges szíve, — válaszolt az örömanya. — Hát még? — Olyan sem nem alacsonny, sem nem magasnövésűű. — Hát a szava milyert? — Kevésszavú. Mikor a lányomat meg­kérte, akkor sem mondott többet, csak any­­nyit, hogy megkéri a lányt és ha nem adom hozzá, belepusztul, mert halhatatlan szereti. —­ Elég sokat mondott. Már többet nem lehet mondani. Különben, mit locsogjon any­­nyit? Hanem most már menjetek haza, Mari. Készüljetek az esküvőre. Kilencre ott leszek nálatok. De várjatok csak még egy keveset! Valamit akarok tőled kérdezni, lányom. — Tessék, Mihály bátyám. — Azt kérdezem még egyszer: akarod-e, hogy megsemmisüljön a házasság? — Óh, Idén őrizzen meg attól! — fohász­kodott boldogságtól ragyogó arccal a meny­asszony. — Hiszen, belehalnék, ha megsem­misülne a házasság. A Poincaré-kom­ány magában hordja a válság magvát PÁRIZS, febr. 28. A­ lapok a lappangó kormányválsággal foglalkoznak. A Temps szerint megvan a parlamentben a biztos többség. Az Intran­­sigeant szerint azonban a kormány ugyan a legközelebbi parlamenti támadásokból még biztosan kerül ki, de a lényeges baj nem az ellenzéki kisebbség részéről fenyeget, hanem magában a kormányban keresendő. A lap­pangó válságot tehát oly események fogják megoldani, amelyek nem a kormány akaratá­tól függnek. BÜMFTSTI RIHIÄ1* Iffífi ml­rlf­li T. *fcT Washington népe és az alkoholcsempészek lázasan készülnek Hoover beiktatására WASHINGTON, febr. 28. (A Budapesti Hírlap távirata.) Coolidge elnök hétfőn, március negyedikén déli fél 12 órakor megszűnik az Egyesült­ Államok­­elnöke lenni. Coolidge fél 12 órakor távozik a Fehér Házból, ahová pontban déli 12 óra­kor vonul be ünnepies ceremóniával hivatali utóda, Hoover elnök. Coolidge egyelőre visz­­szavonul a politikai élettől és north­ samptoni birtokára utazik, Massachusetts­ államba. Washington lázasan készülődik az új elnök beiktatására. Az ünnepies aktusra több száz­ezer vendéget várnak Washingtonba, akiknek elhelyezése a nagy hideg folytán igen nagy gondot okoz a hatóságoknak. A múltban az elnöki beiktatásoknál az volt a szokás, hogy a vendégek százezreit sátorban helyezték el. A beiktatás dátuma mindenkor március ne­gyedike volt, amikor rendszerint Washing­tonban már meleg tavasz van. Az idei fagy­hullám folytán azonban ezt a tervet most aligha lehet megvalósítani. Felvonultak Washingtonba az alkoholcsem­pészek is, akik igen jó üzletre számítanak abban a reményben, hogy a szárazpárti el­nök beiktatása nem fogja megakadályozni az ünneplők százezreit abban, hogy a nagy na­pot egy pohár borral is megünnepeljék. Ed­dig hír szerint többezer alkoholcsempész ér­kezett a fővárosba. Kikből fog állani Hoover kormánya WASHINGTON, febr. 28. A washingtoni lapok értesülése szerint az új kormány összetétele a következő: Külügyi államtitkár: Buimson. Pénzügyi államtitkár: Mellon. Főállamügyész: Mitchell. Belügyi államtitkár: Wilbur. Postaügy: Wal­ter Brown. Munkaügy: William Dook. Ten­gerészeti államtitkár: Adams. Kereskedelmi államtitkár: William Whiting. Hadügyi állam­titkár: James Good. Földmívelésü­gy: William Donovan. HOOVER A magyar térképészeti intézet jubilál Egy katonai alapítású polgári intézet tudományos és ipari munkája húsz év múlva fejezik be Csonka-.M Magyarország térképezését Az Állami Térképészeti Intézet meghívta a sajtó képviselőit, hogy bemutassa az inté­zetet és az általa elért tud­ományos eredmé­nyeket, abból az al­kalomból, hogy az inté­zett most üzi meg fennállásának tízéves jubi­leumát. A jubileum csöndes és nem ünnep­séggel akarja felhívni magára az ország figyelmét. Tudományos munkája az a rek­lám, amelynek most teret kér a lapok hasáb­jain. A sajtóbemutatót K­ruttschnitt Aurél főtanácsnok, az intézet igazgatójának elő­adása vezette be. — A térkép — úgymond —ma már nem páncélszekrényben őrzött katonai titok, ha­nem általános társadalmi szükséglet. Német­országban például a térképolvasás már az elemi iskolában kötelező tantárgy. Közönsé­günk nagy része még ma is katonai intéz­ménynek tart bennünket, így is volt ez a monarchia korában és így van ma is a leg­több külföldi államban. A mi intézetünk alapját is katonák vetették meg, a volt bé­csi katonai földrajzi intézetből hazatért szak­képzett térképészek, akik az összeomlás után egyedül voltak hivatva arra, hogy a csonka­ország térképező munkáját előkészítsék. A szervezkedés tehát a hagyományos katonai alapon indult meg. Azonban a trianoni dik­tátum, főként pedig különleges magyar vi­szonyaink arra késztettek bennünket, hogy a magyar térképezést, a kataszteri felméréssel és a háromszögelő hivatallal kapcsolatban polgári alapon szervezzük meg és hogy ez­által a térképezést gazdaságossá tegyük. 1919 februárjában alakult meg a Katonai Tér­képező Csoport, amely 1922-ben a pénzügy­minisztérium hatósága alá került, teljesen­ polgári alapon. — Intézetünk igen nehéz viszonyok között és nagyon szegényes alapon kezdte el műkö­dését. Amidőn a külföldi államoknak évszá­zados intézményeik vannak, mikor az utód­államok közül Bécs világhírű, nagyszabású intézményt örökölt, Prága és Belgrád pedig nagy, modern palotákat épített a katonai tér­képezés számára, akkor nekünk egy a háború alatt nagyon is elhanyagolt laktanya egyik részében kell meghúzódnunk, a finom rajz­munkát­ düledező legénységi asztalon, a ki­dolgozást itt-ott összeszedett ütött-kopott mű­szerekkel kellett megkezdeni. Az elszegénye­dett állam az új intézet berendezésére nagyon keveset áldozhatott, a bécsi intézet gazdag fel­szereléséből nem kaptunk semmit. Magunk­nak kellett mindent beszerezni. Fejlődésünk-­ nek még csak kezdetén vagyunk, helyünk még nagyon szűk, létszámunk csekély, felszerelé­sünk még korántsem teljes, de munkánkkal eljutottunk odáig, hogy intézetünket ma már a legnagyobb igényű külföldi látogatónak is bemutathatjuk, mert munkánknak értéke Európa vezető államainak színvonalán áll. Ezután Szűcs altanácsnok tartott előadást az intézet működéséről. Az Állami Térképé­szetnek az a hivatása, hogy helyszínrajzok készítése, az úgynevezett topogrammok révén térképezze az egész csonkaország területét. Az első és legsürgősebb feladat pedig az, hogy megújítsa a bécsi intézettől ránk ma­radt régi és sok tekintetben elavult térkép­anyagot. Erre annál nagyobb szükség van, mert Magyarország a monarchia belső terü­lete volt és így a katonai térképezés meglehe­tősen elhanyagolta. Az új magyar intézet tíz év alatt teljesen térképezte Sopron­ és Fos­­megye környékét, a Dunamentét, továbbá a Nógrádt­ól egészen Miskolcig terjedő vidéket. Ahhoz, hogy az egész csonkaországról ilyen tökéletes térképek álljanak a rendelkezé­sünkre, még húsz évi munka szükséges. A térképezés huszonötezres lépték szerint tör­ténik, ez a térkép műszaki célra szolgál, a turisztikai térképek hetvenötezres lépték sze­rint készülnek, az ennél nagyobb léptékűek pedig csupán átnézeti térképek. Szűcs altanácsnok ezután részletesen el­magyarázta a térképezés módszereit, a tér­képezés alapját, az úgynevezett háromszöge­lést, amelyet a tenger fölötti magasságokat mérő szintezés egészít ki. Ezt a munkát a geodéziai csoport végzi. Ebből a nyers váz­ból pedig a természet hű képét mutató tér-­­ képet a topográfiai csoport készíti el A to- t­­pográfiai térképezés legújabban korszakal­kotó eljárással gazdagodott, a légi fotogram­­metriával. Az eljárás lényege az, hogy hosz­­szadalmas helyszíni mérések helyett repülő­­gépről légi fényképeket készítenek és ezeket alakítják át térképpé automatikus műszerek segítségével. A magyar térképészeti intézet ezen a téren is nagy nehézségekkel küzdt -, erre a célra ugyanis olyan elavult régi re­pülőgép áll a rendelkezésére, amely sokkal kevésbbé biztosságos, mint egy modern re­­­­pülőgép. Az intézet számára dolgozó pilóták azonban, Neogrády Sándor és vitéz Gálffy Béla önfeláldozó munkával megbirkóznak ez­zel a nehézséggel. Kezdetben a négyezer mé­ter magasságból történő felvételeket úgy kellett készíteni, hogy a repülőgép teste alá egy padlódeszkát kötöttek és ehhez szíjazta magát a légi fényképező. A rendkívül alapos és szakszerű előadás után az intézet műhelyeinek bemutatására került sor. A geodéziai és topográfiai cso­port mellett a kartográfiai csoport munká­ját ismertük meg, amely az előbbi csoportok által kidolgozott térképeket kirajzolja. Innen a térképek sokszorosítás végett a műszaki csoporthoz kerülnek, ahol heliogravura útján rézlemezekre viszik át a rajzokat. Azonban a heliogravura mellett valamennyi fotolito­­gráfia eljárást is alkalmazzák. Ezenkívül ki­segítő reprodukciós berendezés a réz-, sík­és könyvnyomda, a cinkográfia, valamint a kartolitográfia. Valamennyi osztály olyan gépekkel van be­rendezve, amelyek minden szegénységük mel­lett is bírják a versenyt a külföld hasonló in­tézeteivel, az intézet tudós vezetőinek és dol­gozótársaiknak szorgalma révén. Az intézet térképeinek technikai kivitele a legkényesebb igényeket is kielégíti és nagy fejlettsége feltű­nést keltett nemcsak itthon, de külföldön is." Az intézet nem csupán hivatalos topográfiai térképeket készít, hanem a különleges térké­peknek egész sorozatát, környék-, turista-,­ város- és fürdőtérképekkel szolgálja ki a nagy­­közönség szükségletét. Tudományos kutatás céljaira különleges térképek megtervezéséhez különnyomatokat is készít. Gondoskodik arról, hogy tanulóifjúságunkat olcsó és jó atlaszok­kal, fali térképekkel, domborművű térképek­kel lássa el­­. A teljesítőképességnek erre a modern fo­kára az intézet a maga erejéből jutott el De amikor az intézet vezetői a tudományos mun­kájuk mellett olyan helyes kereskedelmi gaz­dálkodást folytatnak, hogy a könyvárusi for­galomba került térképek haszna révén fenn tudják tartani az intézetet, akkor meg kellene találni a módját annak, hogy az intézet leg-­­ alább ne mostani szűk helyiségeiben legyen kénytelen meghúzódni. Az Állami Térképé­­szeti Intézet olyan eredményeket ért el a­ maga erejéből, hogy méltó a támogatásra.

Next