Budapesti Hírlap, 1929. június(49. évfolyam, 121–145. szám)
1929-06-18 / 135. szám
Kedd, 1929 júniu 18. (135. be.) Budapesti Filum Az utolsó vitézi avatás Összesen 12,479 tett hitvallást a nemzeti gondolat és a magyar cselekvés mellett .A vitézi avatásokon immár szinte hagyományos borús, szemergős időben vonult föl a tíz év előtt hazánkon átvonult vérzivatar hőseinek az az utolsó csoportja, amely a vitézi rend kereteibe annak szabályai értelmében még fölvehető volt. Aligha akadt még rend a világon, amelynek céljai és feladatai olyan magasztosak lennének, mint éppen a magyar vitézi rendé, amelytől egy árván maradt, megcsonkított ország feltámadását, nemzeti létének új megalapozását várja. Ez a mélységesen komoly és színes lélekkel átérzett hivatás tükröződött vissza kétezernégyszáznyolcvanhat új vitéznek arcáról, amidőn az ország minden zugát képviselve, megjelent a zászlódíszbe öltözött és a vitézi rend jelvényeivel ékesített margitszigeti pályán. Festőművészi ecsetjére való és felejthetetlenül megkapó volt az elénk táruló látvány. Jobbról az oltár, szemben vele az előkelőségektől és az új vitézek hozzátartozóitól roskadásig megtelt tribün, a kettő között pedig egymással szemben, díszmagyarban, színes népviseletben a különböző megyék vitézei, a ludovikások délceg díszszázada,, a magyar névnek külföldön máris annyi dicsőséget szerzett és fegyelmezett cserkészcsapatok, a másik oldalon pedig az egykori tartalékos tisztek és legénység fekete ünneplőben megjelent csoportja. A kormányzói főhelyet körülvevő marcona testőröket a díszmagyaros előkelőségek nagy tábora övezte. Ott vannak: Wlassics Gyula, a felsőház, és Almásy László, a képviselőház elnökei, Csáky Károly gróf, Vass József, Zsitvay Tibor és Mayer János miniszterek. Darányi Kálmán, Sztranyavszky Sándor államtitkárok, a honvéd-főparancsnokság, a felső- és képviselőház számos tagja, Karaffiáth Jenő, a képviselőház karnagya. Kilenc órakor kürtszó hallatszott a Margit híd felől, Horthy Miklós kormányzó érkezett családjával és kíséretében ott látjuk Janky Kocsárd honvéd-főparancsnokot, Ripka Ferencet, Sipőcz Jenőt, Bezegh Huszogh főkapitányt és sok nagyrangú katonatisztet. Megszólalnak a harsonák, megkezdődik a lélekbe markoló ünnepség, aminőhöz hasonlót talán egy nemzet sem tud felmutatni, mert hiányzik az eszmei tartalom, az a vérző fájdalom, amelyet elszakadt testvéreink utáni olthatatlan vágyódásunk mar lelkünkbe. Hász István, az új tábori püspök vitéz költői szárnyalási beszédet a felavatandó vitézekhez. Hasonló lelkes beszédet intéznek hozzájuk Melles Emil görög-katolikus esperes, Raffay Sándor az evangélikus és Szabó Imre a református egyház nevében. Újból száll a Himnusz dallama az ég felé. A kormányzó a díszsátorhoz vonul. Harsonajelzés. Mintha ezer év mélységéből hangzana felénk, zeng a főszéktartó által a díszkarddal megkongatott pajzs. Vitéz Hellebronth Antal vitézi főkapitány átadja a kormányzónak a kardot. Vitéz Szinay Béla vitézi törzskapitány után hangosan hangzik a vitézek esküje. Majd a kormányzó szavait viszi szerte a szellő, mintha nem is csak a vitézeknek, hanem az egész világnak, a haza minden ellenségének szólnának. Reámutat, hogy miért zárja le a vitézek avatását, figyelmezteti őket, hogy amidőn a nemzet hősiességüket jutalmazza, ezzel nemcsak jogokat ad nekik, hanem kötelességeket is ró reájuk, mert belőlük kell kisarjadnia egy erőteljes, hatalmas, nemzetfentartó és nemzeterősítő szellemnek, hogy hazánkat többé soha semmiféle romboló áradat hullámai el ne boríthassák. Ők legyenek a magyar hit lángoló fáklyái, amelyeknek még akkor is világítaniok kell, ha a csüggedés éjszakája szállna lelkeinkre s nekik kell a magyar cselekvés, a magyar munka apostolaivá is válniok, mert ezt a földet az ősök nemcsak vérrel, hanem verejtékkel is öntözték. Végül a nemzet nemes és új hajtásait szíve egész melegével köszöntötte. A mély hatású beszéd percekig tartó viharos éljenzést váltott ki úgy a vitézekből, mint a közönségből. Miután pedig vitéz Igmándy- Hegyessy Géza vitézi törzskapitány felolvasta a felavatandók statisztikáját, a kormányzó kirántotta hüvelyéből a kardot s Hadúr nevében megkezdte az előtte féltérdre ereszkedő vitézek felavatását. Kardjával mindegyiknek vállát érintette. Közben a honvédzenekar régi egyházi énekeket és magyar dalokat játszott. Két óra hosszat tartott az avatás. Kitüntetésekkel dúsan megrakodva díszmagyar vitézek, díszruhás tisztek, vasutasok, postások, földművesek, munkások, csendőrök és rendőrök, csupa hősök vonulnak el. Ebben a kaleidoszkópszerű felvonulásban ott látjuk a vitézzé avatottak között Purgly Emil és Fischer Ferenc főispánokat, Gömbös Gyulát, Héjjas Ivánt, Borbély-Maczky Emilt, Aggházy Kamill ezredest. De ott jönnek a vakok is, akikkel a kormányzó hosszan elbeszélget, majd a többi rokkantak, akik közül nem egyet szintén csak úgy kell vezetni. Megható képek s bizony láttukra sok szem könnybe lábadt. De könnyes tekintetek néztek vissza a múltba, amikor a háború elhunyt hőseit avatták vitézekké, köztük Gerő Vilmos őrnagyot, a képviselőházi őrség egykori parancsnokát, és Hír György volt nemzetgyűlési képviselőt. Az avatás véget ér. A kormányzó a Szózat hangjai mellett a vitézi szék tagjaival a kormányzói emelvényhez vonul, hogy végignézze, amint az új vitézek s a különböző díszszázadok kemény dübörgő léptekkel díszmenetben a közönség véget nem érő üdvözlése közben az utolsó vitézi avatás történelmi nevezetességű helyét elhagyják. Először jönnek a vitézek, utánuk a Ludovika Akadémia zászlóalja, majd a leventék, a Sasok, a lövészek s a közönség megütközésére csak ezek után a cserkészek, úgy látszik az őket hagyományosan megillető helyről, valami tévedés folytán kerülhettek ennyire hátra, mert nem képzelhető el, hogy a cserkészek, mint hazánk legrégibb és immár világhírnévnek örvendő alakulata, készakarva részesüljön a mellőzésben. Hiszen a hagyományos helyet tőlük senki, még az új alakulatok sem irigyelték, viszont ha nem véletlenséggel állanánk szemben, akkor csak feleslegesen oltottunk volna nyolc-tízezer ifjú és példásan kötelességtudó lélekbe keserűséget. Ezt az incidenst is csak éppen azért említjük meg, nehogy ez a szintén magasztos céloktól hevített alakulat egy kis tévedés miatt kedvét veszítse s hogy szintén magán érezze az ország szeretettel simogató pillantását. Messziről a Duna túlsó oldaláról, a budai hegyek felől ide hallatszik egy tovavonuló zivatar morajlása. Mintha a múlt és jövő hőseinek dübörgő lépteit visszhangozná az ég, hogy az egész világ tudomásul vegye tizenkétezer magyarnak fogadalmát, egy új évezredre hivatott Nagy-Magyarország alapkövének letételét. M. E. dr. A kormányzó Gömbös Gyulát aratja A fejér megyei vitézek avatása Egy százszázalékos rokkant kerül sorra 8 KELLEMES KIRÁNDULÁSA LESZ. HA HORDOZHATÓ RÁDIÓKÉSZÜLÉKE SZOLGÁLTATJA A ZENÉT, ERŐS ÉS ZAVARTALAN VÉTELT CSAKIS PHILIPS CSÖVEKKEL ÉRHET EL PHILIPS MESTERCSÖVEK A kisantant újabb intrikája — a közeledés erve alatt „Magyarország nem csak saját számlájára támadja a kisantantot" — írja egy párizsi néplap — Hogy kérdi Diósgyőr a Balaton partjára? PÁRIZS, jún. 17. (A Budapesti Hírlap távirata.) A Petit Párision belgrádi tudósítás alapján foglalkozik a magyar külügyminiszternek a kisantanti államok demarsára adott válaszával és többek között a következőket írja: A cseh, román és jugoszláv sajtó kommentárjaiból kiviláglik, hogy a három állam közvéleménye teljes egyhangúsággal ítéli meg a revíziós törekvéseket. Lehetetlen, hogy a kormányok ne vessenek számot ezzel a hangulattal, különösen akkor, amikor be kell látni, hogy Budapest bizonyos nyugati fővárosokból bátorítást nyert. Magyarországnak a trianoni szerződés revíziójára irányuló akciója nem annyira a régi magyar határok visszaállítását, hanem inkább a kisantant megbontását célozza. Magyarország nem csupán saját számlájára cselekszik. Az olasz sajtó kommentárjai igen jellemzőek ebben a tekintetben. Közép- és Kelet-Európa békéjét e magatartás következtében tényleges veszedelem fenyegeti. A cselszövény könnyen fölismerhető hálózatán keresztül valamennyi ponton szakadatlan támadásokat intéznek a kisantant csoportja ellen, amely a békeszerződésekben megteremtett státus fenntartásán őrködik. Nem szabad másrészt elfeledni, hogy Magyarország állandóan folytatja titkos fegyverkezését, ami joggal nyugtalanítja a közvetetten szomszédait. A titkos fegyver- és lőszerkereskedés fölfedezése epizód volt csupán. Magyarországon ma — a békeszerződések rendelkezései ellenére — 16 éves kortól kezdve 21 éves korig kötelező katonai szolgálat áll fenn. A katonai oktatást aktív tisztek vezetése alatt álló levente ifjúsági egyesületek végzik. A hadsereg költségvetése az állam kiadásainak huszonöt százalékát képviseli. Magyarország másfélmillió teljesen kiképzett embert tud mozgósítani. Az osztrákmagyar hadseregből származó nagymennyiségű régi hadianyagot nem semmisítették meg. Gondosan elrejtve ma is megvan ez az anyag. A kiszolgáltatott anyag csupán elenyésző része annak, amit visszatartottak. A tapasztalás egyébként azt mutatja, hogy Magyarországnak külön szervezete van Németországban, Ausztriában és Olaszországban lőszervásárlás céljaira. A Weiss Manfréd-féle csepeli fegyvergyár a legmodernebb felszereléssel rendelkezik. A diósgyőri üzem a Balaton partján (Sic!) egész városnegyedet foglal el Ez az üzem robbanóanyagokat gyárt. Nyilvánvaló tehát, hogy Magyarország szándékai, nem csupán plátói természetűek. Hasztalan dolog volna azt színlelni, hogy nem tudnak erről a sajnálatos helyzetről. Azok a közeledési kísérletek, amelyeket a kisantant államai — előbb gazdasági téren — megindítottak, nem tudnak célhoz jutni, mert Prága, Bukarest és Belgrád jóindulata mindannyiszor a magyar nacionalizmus újabb kirobbanásába ütközik. Ilyen körülmények között felmerül a kérdés, mi lesz a sorsa annak a legutóbbi erőfeszítésnek, amelyet Belgrádban a kisantant értekezlete alkalmával megkíséreltek és amely azt célozza, hogy Közép-Európa más államaihoz, elsősorban Magyarországhoz.