Budapesti Hírlap, 1929. június(49. évfolyam, 121–145. szám)

1929-06-18 / 135. szám

Red'd, 1929 Junius 18. (135. sz.I ffoninsri­ffiliu) Kínos k­­ü­lpoliti­k­csi bonyodalmaire­­riacDonaldnak egy régebben írt, de most közzétett cikke körül Amikor a mai miniszterelnököt zavarba hozza a tegnapi párt­vezér nyilatkozata — A cikk szerint radikálisan kell megvédeni a kisebbségek érdekeit — így elsősorban Franciaországban, Olaszországban, Romániában és Jugoszláviában . MacDonald nem tartja aktuálisnak, de nem is tagadja meg a cikket Mint derült égből a villám, úgy csapott le az európai politikai világban egy cikk, amely vasárnap reggel jelent meg egy londoni lap­ban. A cikket MacDonald írta, aki igen éles szavakat talált ama véleményének megfogal­mazására, hogy a kisebbségi kérdést meg kell oldani egész Európában, és pedig nemcsak a legyőzötteknél, hanem a győztes államokban is. Erre természetesen nagy kavarodás tá­madt, a francia sajtó valósággal fölhorkant, hiszen a cikk szerint Elzász-Lotaringiában is van nemzetiségi kérdés. Az olasz kormány pedig, hír szerint, már tiltakozott is a cikk ellen, londoni ügyvivője útján. Néhány órára a cikk megjelenése után már kiderült, hogy MacDonald ezt a cikket nem most írta, sőt a megjelentetéséről nem is tu­dott, ez azonban már csak kevéssé tudta mér­sékelni a cikk visszhangját. Pedig meg kell állapítani, hogy MacDonald jóhiszeműsége kétségtelen. A cikkről ugyanis első olvasásra meg le­het állapítani, hogy MacDonald nem írhatta most, hiszen aktív miniszter nem is írhat ilyen kevéssé diplomatikus hangon más országok belügyeiről. ■ Rossz nem jár egyedül, mondja a közmon­dás. Szombaton még úgy látszott, hogy Mac­Donald zavartalanul fogja leélni mézeshe­jit a hatalommal. A múlt hét a teljes külső és belső zavartalanságban telt el. Mindenünnen tisztelettel teljes várakozás fordult az új kor­mány felé. Most azonban nemcsak a világ­sajtó jutott pletyka­csemegéhez MacDonald jóvoltából, aki oly véletlenül lett hőse ennek a méregfogától szerencsésen megszabadított skandalumnak, hanem már magában az an­gol munkáspártban is kezdenek hangok hal­latszani a vezér politikája ellen. A párt bal­szárnya egyenesen kifogásolja, hogy Mac­Donald magának tartotta fenn a kabinet ösz­­szeállítását és nem nagyon elégítette ki a túlzó balszárny személyi kívánságait, Cook pedig, aki a legutóbbi időkig tiszteletbeli nép­biztos volt és mint a bányászsztrájk megszer­vezője lett világhírű, nyomatékosan kezdi figyelmeztetni MacDonaldot ígéreteire. úgy látszik tehát, hogy az új angol kor­mánynak sokkal előbb kell átesnie a politikai tűzkeresztségen, mint azt még szombaton is gondolni lehetett volna. HA AUTÓ­s legyen MERCEDES-BENZ­S. MN­ k­i MacDonald a kisebbségek jogairól? !­­ . LONDON, jún. 16. A Sunday Times cikket közöl Ramsay MacDonald miniszterelnök tollából a követ­kező címmel: Európa veszedelme a kisebb­sége. Van-e szükség­­a békeszerződések reví­ziójára?. A cikk szerint a parlamentarizmus csődje és a diktatúra kikeltása Jugoszláviában a legújabb intő szózat, amely figyelmezteti Európát, hogy a kisebbségi probléma méltá­nyos és igazságos megoldásának elhalasztása a legsúlyosabb bajokhoz fog vezetni. Min­denki, aki ismerte a nacionalizmusban rejlő erőt, a fejét csóválta a párizsi békeszerződé­sek tervezeteinek láttára. E szerződések rati­fikálása a következő helyzetet­­ teremtette: Lengyelország 27 milliónyi lakosságából hat­millió idegen fajú, Csehország 13 millió lako­sából 3.250.000 német, 745.000 magyar, Ma­gyarország 7 millió lakosából 500.000 német és közel 250.000 más nemzetiségű. Romániá­ban még sokkal rosszabb a helyzet," ameny­nyiben Erdély lakosságának a fele idegen, Bukovina német, Besszarábia orosz, stb. Nem is tettek kísérletet, hogy a faji elvet a Balkánra alkalmazzák, miután Wilson elnök lejelentette­, hogy az ön­rendelkezési elvet csak a legyőzött álla­mokban kell alkalmazni, így például Ma­cedónia kétségbeesett tiltakozásával senki sem törődött és egyéb nemzetiségek kö­zötti ellentétek, amelyeket Benes emlékiratá­ban oly érdekesen ismerte, háborítatlanul to­vább tartanak. Elzászt és a Saar-vidéket sem lehet a kisebbségi probléma köréből kihagyni. A nemzeti eszme bizonyos szempontból két­élű fegyver, mert gyakran nagyon nehéz fel­adat lecsillapítani a lángra lobbantott nem­zeti szenvedélyeket, amelyek a nyugodt kor­mányzást néha súlyosan akadályozzák. Középeurópa faji keveredéseinek köze­pette a legnagyobb politikai lángelme sem találhatna olyan határokat, amelyek ponto­san követnék a néprajzi határokat. Egyes helyeken idegenfajú szigetekből nem lehet államokat alkotni, sem pedig a faji rokono­kat egyesíteni. Ezért a béke és a demokrá­cia közös érdekében meg kell határozni a kisebbségek jogait és a velük szemben köve­tendő állami politikát. Magától értetődőleg az elérendő cél az legyen, hogy a kisebbsé­gek jól érezzék magukat abban az államban, amelynek tagjai, úgy, hogy annak közéleté­ben részt vehessenek. Egyes utódállamok bevallottan vegyes fa­júak, mint például Cseh-Szlovákia és Ju­goszlávia. Ezeknek problémája némileg kü­lönböző, mert itt nincs szó határkiigazítás­ról, hanem szabadságról és igazságról és a szabad együttműködés alapjáról a kormány­zásban. Ezekkel az államokkal szemben nem szabad türelmetlenkedni; időt kell engedni a lakosságnak, hogy keserű emlékeit elfelejtse. Kan szabad szelíd keresztényi érzelmeket várni azoktól a népektől, amelyek most sza­badultak fel a magyar vagy az osztrák ura­lom alól. Azokat a népeket, amelyek rövidel ez­előtt Ausztriában uralkodtak, Csehországban erőszakosan (cavalierly) kormányozzák. Ezt egyelőre nem kell túlságosan komolyan venni, ha ez csak kezdő stádiumban volna. Egyéb­ként ezekben az államokban a faji ellentétet még vallási differenciák súlyosbítják. A po­litikai probléma tárgyilagos megoldása nem volna nehéz. Nem szabadna különbségeknek lenni a polgári jogok élvezése tekintetében. A törvény, a közigazgatás ,tartsa tiszteletben a nyelvi és vallási különbségeket. Ahol az idegen fajokat külön tartományokban lehet egyesíteni, ott önkormányzatot kell adni. Olyan politikusok, akik unják a szakadat­lan kisebbségi súrlódásokat, azt állítják, hogy az egyenlő elbánás visszaélésekhez ve­zet. De a visszaéléseket csakis türelemmel és állandó jó bánásmóddal lehet megszün­tetni. Az igazi demokrácia rendszere abban áll, hogy mindig helyesen cselekedjünk. Az államot a belső szétzülléstől csak úgy menthetjük meg, ha felvilágosító propagan­dával ellensúlyozzuk a belső aknamunkát. (Ezt a rendszert követi Cseh-Szlovákia és noha még állandóan kapok emlékiratokat a kisebbségek panaszáról, minden újabb láto­gatásom alkalmával csak arról győződhetem meg, hogy ennek az országnak belső szolida­ritása növekedik.­ Sokkal súlyosabb a helyzet Jugoszláviában, ahol a horvátok elszerbesítésének politikája olyan helyzetet teremtett, amelynél egyik faj sem akar együttműködni és az állam csak a parlamentarizmus zsákutcája, vagy a dikta­túra között választhatott, amely utóbbi alig lehet rövidtartamú. (Az olaszok sem követ­nek jó politikát német és szláv kisebbségeik­­kel szemben.­ Tekintettel arra, hogy a kér­déses államok különleges feltételek alatt nyer­ték új területüket, olyan háború következté­ben, amelyért valamennyien közösen fizettünk és szenvedtünk, a kisebbségeknek módot kell nyújtani, hogy a Népszövetség, mint végső békéltető testület elé járulhassanak. (Nagy baj, hogy ezt Olaszországra nézve nem mon­dották ki.) Nagy baj, hogy a Népszövetség ellenőrzésének jogát a kisebbségek védelme tekintetében a gyakorlatban gyengítik. Ezek­nek az állapotoknak azonban meg kell szűn­niük és a Népszövetség hatásos ellenőrzési jogát haladéktalanul helyre ke­l állítani. A petíciók beadásánál a technikai nehézségeket el kell hárítani, a vádolt kormányok védeke­zését nyilvánosságra kell hozni, a mandátu­­mos bizottság példájára állandó kisebbségi bizottságot kell alakítani és ennek működését fel kell szabadítani a diplomáciai titkolózás alól. Stresemann bejelentette, hogy a legköze­lebbi népszövetségi ülésen újból fel fogja MacDonald és Dawes találkozása egy skót falucskában LONDON, jún. 17. Dawes tábornok szombaton reggel Hender­son külügyi államtitkár társaságában külön­­vonaton Windsorba utazott és a királynál különkihallgatáson bemutatta elődje vissza­hívó és a maga megbízólevelét. Dawes tábornok este Skóciába utazott, hogy Forresben találkozzék Ramsay Mac­Donald miniszterelnökkel­, aki családja kísére­tében a pályaudvaron várta A miniszterelnök elindulása előtt istentiszteleten vett részt, ame­lyen a pap beszédében célzott a két állam­férfi találkozásának magasztos céljára, a világbéke biztosítására, ami megfelel a ke­resztény tanítás alaptételének. Dawes megérkezése után a két politikus visszavonult Sir Alexander Drant házába vil­lásreggelire. Feketekávé után a miniszter­­elnök és a nagykövet a szalonba mentek és körülbelül egy óra hosszat tanácskoztak. Kö­zösen megszövegeztek azután egy nyilatkoza­­tatot, amelyet a miniszterelnök vetett pa­pírra. Ezután mindketten kimentek a parkba és Dawes tábornok az ott várakozó újság­írók felé fordulva, felolvasta a nyilatkozatot. A közlemény szövege a következő: „Dawes tábornok és én tárgyalást folytat­tunk az Egyesült­ Államok és Nagybritannia között a tengeri leszerelési kérdésben folyta­tott tárgyalások jelenlegi állásáról. Beszélge­tésünk teljesen fesztelen és kielégítő volt. A nagykövet úr ő excellenciája erről a tárgy­ról a zarándokok társaságának holnapi ebéde l vetni a kisebbségi kérdést. Mindenki, aki szí­vén viseli a demokrácia diadalát és Európa békéjét, sikert fog neki kívánni. MacDonald miniszterelnök e cikke előtt szerkesztőségi megjegyzés áll, amely szerint a lap nem azonosítja magát a cikk minden nézetével. Rövid harmadik vezércikkben a lap ki­emeli, hogy a kisebbségi kérdés a legsúlyo­sabb veszedelmek egyike, amelyet mindeddig nem méltattak kellő figyelemre. A miniszter­­elnöknek teljesen igaza van, amidőn sürgeti, hogy arra kell törekedni, hogy a kisebbségek jól érezzék magukat azokban az országok­ban, amelyekben élnek, hogy továbbá meg kell szüntetni minden vallási és közoktatás­­ügyi megkülönböztetést. A cikk pusztán ab­ban kételkedik, váljon kívánatos volt­-e, hogy az olasz kisebbségi politika tekintetében a miniszterelnök nyilvánosan, ilyen szókimondó módon fejtette ki nézetét. MacDonald nyilatkozik a cikkről LONDON, jún. 17. (Havas.) A Sunday Times cikket közöl MacDonald tollából a kisebbségi kérdésről. A cikkel kapcsolatban kérdést intézte­k a mi­niszterelnökhöz, aki kijelentette, hogy a cik­ket több hónappal ezelőtt írta és nem adott arra felhatalmazást, hogy most közöljék. A kisebbség kérdése — tette hozzá — a leg­utóbbi tárgyalások következtében más színe­zetet nyert. A Daily News közli Ramsay MacDonald nyilatkozatát, amely szerint ő a cikket több hónappal ezelőtt egyik ügynökség számára írta abból a célból, hogy akkor használják föl. A jelenlegi közzététel teljesen jogosu­­latlan volt. Az angol sajtó véleménye LONDON, jún. 17. Az angol nagylapok a Daily Mail kivéte­lével élénken foglalkoznak Ramsay MacDo­nald miniszterelnöknek a Sunday Timesben megjelent cikkével és pedig főképp azzal a hatással, amelyet a cikk külföldön keltett. A Times párizsi levelezője szerint különö­sen éles kommentárokban részesült Francia­­országban a cikknek Elzászra vonatkozó ki­tétele, miután a francia felfogás szerint El­zászban egyáltalán nem lehetnek nemzeti ki­sebbségek. A lap igen bőven idézi a Temps erről szóló cikkét. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint az Olaszországról szóló kitételek miatt bármely pillanatban erélyes tiltakozás vár­ható Mussolini részéről és Róma példáját va­lószínűleg követni fogja Belgrád is, miután Ramsay MacDoonaldnnak sikerült ezt a két adriai versenytársat egyaránt megbántani. Egyébként csak Briand és Tituleszku csilla­pító befolyásának lehet majd tulajdonítani, ha Franciaország és Románia nem tiltakoz­nak. Általános az a felfogás, hogy a minisz­terelnök cikke a szokásos hivatalos óvatosság szabályainak megsértése terén túltett Lloyd George vezércikkein, amelyeket egykor maga Ramsay MacDonald oly élesen elítélt. Ha Ramsay MacDonald megelégedett volna álta­lában bizonyos reformok sürgetésével a je­lenlegi népszövetségi eljárással kapcsolatban, akkor Anglia és a domíniumok közvéleményé­nek zöme támogatta volna. Egészen más do­log azonban az ilyen általános követelés és más dolog bizonyos idegen kormányok meg­támadása. Egyébként a miniszterelnök köve­telései sokkal tovább mennek, akár Dandu­­rand, akár Stresemann követeléseinél, ameny­­nyiben a kisebbség védelmi intézkedéseknek a nagyhatalmakra való kiterjesztését is sür­geti, amit éppen bizonyos kisebb hatalmak követeltek és Ramsay MacDonaldnak be kel­lett volna látnia, hogy ezt a gyakorlatban nem lehet megvalósítani. A cikk végül számos történeti és jogi tévedést is tartalmaz. „MacDonald megrón­ Ja a francia-angol viszony!“ PÁRIZS, jún. 17. A francia jobboldali sajtó igen kedvezőt­lenül ítéli meg MacDonald kisebbségi cik­két. Az Intransigeant vezető helyen kifejti, hogy a Franciaország és Anglia közötti jó­viszony fenntartására igen hátrányos befo­lyással lesz MacDonald cikke. MacDonald ugyan kijelentette, hogy cikkét nem a meg­felelő időben közölték, de sokkal lojálisabb volna, ha megtagadná azt, vagy sajnálatát fejezné ki. Franciaország nem felejtheti el a jövőben, hogy olyan kérdésben, amely Fran­ciaország leglényegesebb létérdekeit és leg­mélyebb érzékenységét érinti, az angol mi­niszterelnök nézete Franciaországéval hom­lokegyenest ellenkező. Ez pedig igen rossz kezdet azokhoz a nemzetközi tárgyalásokhoz, amelyek rövidesen megkezdődnek és amelyek valószínűen nagyon komplikáltak, veszedelme­sek és „tüskések“ lesznek. A Petit Parisien ezeket írja: Nagyon nehezen magyarázhatjuk meg ma­gunknak, hogy egy angol miniszterelnök, akárcsak implicite is, a politikai helyzet azo­nosságát tudta megállapítani Irakra nézve, mely pedig független állammá lesz és Er­délyre nézve, holott ezt a békeszerződések a román államhoz csatolták. MacDonald a va­lóságban a kisebbségi problémát a békeszer­ződések ellen működő háborús géppé akarja kifejleszteni. Az Echo de Paris a következőket írja Mac­Donald cikkéről: A lokomói szerződések, amelyeket Anglia garantált, a nyugati határok sérthetetlenségén alapultak. MacDonald cikke megmutatja, mi­ként vélekednek a második Internacionálé Downing­ Streeten hivatalban lévő emberei az 1925-ös szerződések szövegéről. Ez igen üdvös tanulság azok számára, akik Franciaországot vezetik. A radikális Eve Nouvelle és Daladier lapja, a La République, ugyancsak állást foglal MacDonald nyilatkozatai ellen. MacDonald cikke és Snowden kincstári kancellár régebbi nyilatkozatai után szükségessé vált, hogy a francia és angol miniszterelnök külön tárgya­láson állapítsa meg, vájjon autentikus-e Mac­Donald cikke, amely francia politikai körök­ben nagy nyugtalanságot keltett. — Azok az elvek, — írja a Temps amelyeket MacDonald a kérdéses cikkben kifejt, bajosan egyeztethetők össze azokkal az elvekkel, amelyekért . Anglia képviselői Genfben mindig síkra szálltak és amelyeket a mostani munkáspárti kormány delegátusai is jóváhagytak Madridban, amikor hozzájá­­rulta­k a kisebbségi kérdésben kiküldött hár­masbizottság jelentéséhez, valamint a tanács kebelében elfogadott határozathoz. Az Oeuvre szerint MacDonald kisebbségi elveinek következetes érvényesítése azt kí­vánná, hogy a kisebbségek számára külön státust biztosítsanak Gibraltárban az Indiá­ban és Transvaalban. Olaszország erélyesen tiltakozik PÁRIZS, jún. 17. (Havas.) Az Echo de Paris londoni érte­sülése szerint az olasz ügyvivő tegnap dél­után az angol külügyminisztériumban a kor­mány nevében erélyesen tiltakozott Mac­Donald cikke ellen. Kiterjedt vevőköröm­nek köszönhetem, hogy rövid időn belül már másodszor üzletemet ne­mua kik Viszonzásul ragaszkodom GyilaSyODPIVOm A vevőim részére az épít­kezés tartama alatt, összes raktáron levő cikkeimet hihetetlen olcsó áron bocsátom rendelkezésükre Például: svájci grenadin........................................................ 1.70 fillér gallércsipke.............................................................—195 , bedolgozható cakkos fehérneműcsipke —.40 . „ÉRMA“ kézimunkaház Telefon: József 300—57 Raktáron levő függönyeimet kiárusítom.

Next