Budapesti Hírlap, 1930. április (50. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

2 állott barátság szorosabbra fűzését és hogy­­Walkó Lajos utazása más, múlt egyszerű ud­­hvarmssági tény. Törökország ugyan nem tagja a Nemzetek Szövetségének, de becsületbeli kö­telességének tartja, hogy ennek ajánlásait figyelembe vegye az általános pacifikáció út-­ján és külpolitikáját ugyanazoktól az elvektől vezéreltesse mint a Nemzetek Szövetségében "egyesült" más országok. Törökország továbbá biztosítékokat keres nemzetközi tekintetben előállható meglepetés ellen, miért is a gyakor­lati regionális egyezmények módszeréhez folya­modik. Magyarország hajthatatlanul a talprcs­­állás politikáját követi, amely kötelességévé teszi, hogy ellensúlyt keressen a Közép-Euró­­­pában megnyilatkozó különféle befolyások já­téka ellen és így nem hagyhatja figyelmen kí­vül azokat az előnyöket, amelyekkel a Közel- Kelet egyensúlyának lényeges elemévé lett •regenerált Törökországgal való barátság jár. Törökök és magyarok egyaránt büszkék, közös eredetükre, ugyanazoktól az ősöktől való le­származásukra s egyébként is régóta kölcsönös •megbecsülést tanúsítanak egymás iránt. Igen természetes tehát, hogy ezek a hagyományos érzések azt írják elő nekik, hogy a mostani időpontban egyesítsék erejüket érdekeik vé­delmére. A török-magyar eszmecsere semmiféle bizalmi a­taságot nem kelthet, mert a két or­szágnak ugyanolyan mértékben szüksége van jóltevő biztonságra, mint egész Európának. Sem Ankara, sem Budapest nem akarják ma­gukat veszedelmes kísérletezésnek kitenni. A bolgár közvélemény rokonszenvvel üd­vözli a magyar-török barátság föltámadását és a magyar-török viszony szorosabbra fűzé­­sét. Bulgária a legjobb viszonyban van egy­részt Magyarországgal, másrészt Törökor­szággal s így őszintén óhajtja, hogy Buda­pest­ és Ankara szoros együttműködése a jö­vőben még megerősödjék és szilárd támasza legyen a középeurópai és balkáni békének. Budapest, március 31 . A képviselőház legközelebbi ülését április 1-én, kedden reggel 10 órakor tartja. Napirenden a székesfővárosi törvényjavas­lat részletes vitája szerepel. A vitát a 73. szakasznál folytatják, amely a szükségle­tek fedezéséről szól. Ennél a szakasznál a legutóbbi, pénteki ülésen Usetty Béla előadó azt a módosítást javasolta, hogy a Margitszigetet mentesítsék a községi és vá­rosi pótadók alól mindaddig, amit szóra­kozóhelyül szolgál.­­ A magánjogi kódexjavaslat bírálata. A Magyar Jogászegylet magánjogi szakosz­tálya Szászy Béla államtitkár elnökletével szombaton este folytatta a magánjogi kó­­dexjavaslat kritikáját. Papp István kúriai tanácselnök a közel két órán át tartó elő­adásban foglalkozott a köteles részre vo­natkozó szakaszokkal. A nagy tapssal fo­gadott előadás után érdekes vita indult meg a fölött, hogy a köteles rész termé­szetijén, vagy készpénzben szolgáltatandó ■nRflramzmaHaiannnaaHBi A BÉKEBOMBA REGÉNY 13 ÍRTA ASZLANYI KÁROLY Négyhónapi békegáz-akció után tehát visz­­szajutott a világpolitikai helyzet oda, ahonnan elindult. Visszanyerte egyensúlyát, nyugodtan nézett újabb, rendes háborúk elé. Ez is valami. Sokkal nehezebb volt a londoni lakossá­got megnyugtatni: azt a többmillió embert, aki nemcsak újságokból ismerte, hanem a sa­ját bőrén is tapasztalta a békegáz hatását. A bepiszkított bútorokat, a lakások ottho­nos rendjét helyreállítani, az elajándékozott holmit részben visszakapni, ez még csak ment valahogy. De a lakosok zömében, mint névtelen, határozatlan fenyegetés, élt a jobb jövőtől való félelem, az embernek saját rosz­­szaságába vetett megnyugtató hite nem tu­dott helyreállni, mindenki sokáig félt még attól, hogy egy szép napon ismét személyi és vagyoni biztosságát támadja meg majd a tisztultabb erkölcsök, erőszakos uralomraju­­tása-De lassan azért helyreállt a rend. És a legközelebbi választásokon újra Whinborg lett a hadügyminiszter. Whinborg, aki életé­ben egyetlenegyszer mondott ki három szó­nál terjedelmesebb mondatot: akkor is egy vis major a mérgezés hatása alatt. A német megszálló csapatok kivonulásából az Amszterdami Egyezmény körülményeiből önként következett a békegáz sorsának az a távoli­ kissé leverő perspektívája, amelyet itt sietve felvázoltunk. Túlságosan sietve, mert hiszen sokkal fontosabb dolgokról nem szól­tunk még elég részletesen, — így például arról, hogy mi módon talált Woodleby úr haza és mit talált surreyi házában, amikor kijózanulva, a békegázmámoros éjszaka után oda benyitott?! * Woodleby úr be­nyitott saját elő­szobájába és fel­akasztotta kabát­ját. Le akart fe­küdni, hogy má­morát kialudj­a. Déli tizenkét óra volt. A levegő­ben, elfogulatlan orr, még érezhe­tett volna valami enyhe gázszagot, de ez már sava­nyú volt, határo­zatlan, részeire bomló maradéka a vegyüléknek, amely esetleg az emberiség megmentésére lett volna hivatott. Woodleby úr nem hitt szemeinek. Az előszoba ajtajában a gyűlölt fiatalember állt: Philippe Lanceton. Még hozzá pyjamában! Otthono­san! Az ördög vigye el! Woodleby úr mérge­sen pislogott. — Mit keres ön itt? Már megint! — Hohó, — mosolygott Lanceton — mi­csoda kérdés ez? — Hagyja el azonnal a házamat?!- ig.*,' vagy nem? V — Nem. — Mért nem? — Csak. — De fiatalember, — kiáltotta bőszült ha­raggal Woodleby úr — így ne beszéljen velem saját házamban, mert fejére rántom a csil­lárt! — No-no, — csitította Lanceton — bezzeg éjjel másképp be­szélt! A békegáz hatása alatt! És még hozzá ivott is! Öreg ember lé­tére ! Csak nem akarja azt mon­dani, hogy annyi­ra részeg volt, hogy már egy­általán nem is emlékszik leányá­val kötött házas­ságomra? — Miféle há­zasságára? De, e pillanat­ban már pirkadt Woodleby úr el­méjében. Kezdett emlékezni a dolgokra. A szend német gyalogságra, az össze-vissza­­kevert társadalmi rétegekre, Phelippe Lance­­tonra és Joanra és a papra, aki összeadta őket. Sötéten nézett a kiál­lhatatlan idegenre, aki pir um­ában sétál a Woodleby-házban! És komor, végleges hangsúllyal dörögte: — Nem érvényes! — Micsoda?! — A házasság! Semmi sem érvényes, ami tegnap éjjel történt! A maga átkozott talál­mánya megbolondította az ear.b.reket. Ezt senki sem gondolta komolyan, ezt a házasságot! — Téved, — fellel­te nyugodtan Lanceton. — Joan és én komolyan gondoltuk.­­ — Hol van Joan?! — És különben is, mondja már meg végre, mi kifogása van ellenem?! Nem próbálna meg békegáz nélkül is tisztességesen visel­kedni? Utóvégre azért adott a sors szabad akaratot magának, hogy erőszakot vegyen a természetén! — Hol van Joan?!! — Most már nem mondhatja azt, hogy a foglalkozásom háborús szellemét kifogásolja. Azt sem mondhatja, hogy nem tudom eltar­tani a lányát, mert három napon belül olyan, pozícióm van a­­hadügyminisztériumban, ami­lyet akarok, — ezt bízza csak rám. Hát mit akar még?! — Hol van Joan?!!!! — Még alszik.­­­­— Hol alszik?! — Semmi köze hozzá. Felszólítom, hogy ne molesztálja a feleségemet, amíg alszik. — De hol alszik?!!!! — A szobájában. Woodleby úr bement a szobába, ahol J­oan aludt. Joan arcán szelíd öröm lebegett, szája édesen duzzadt, szemhéjai simafehérek vol­tak, arca rózsaszínű. Woodleby úr leült a jobboldali székre, Lanceton pedig a balolda­lira. Egy ideig megpróbálták visszafojtani a lélegzetüket, hogy ne zavarják Joan ál­mát, Woodleby úr jobbról nézte Joant, Lan­­ceton ellenben balról. Politikai jellegű érdek­lődés a pillanatban egyáltalán nem volt ben­nük. A szobát egy egészen másfajta, régen feltalált, anyagtalan békegáz töltötte be: a szeretet jobbról és balról a szerelem. És az egészséges, mély emberi álom a középen.­­ — VÉGE - I. X Fejezet EPILÓGUS B. H. Walko Lajos dr. külügyminiszter és felesége ünnepi fogadtatása a sztambuli pályaudvaron. Balról jobbra: Fazli bey, a sztambuli vilajet kormányzóhelyettese, Walko Lajos külügy­miniszter, Walko Lajosné, Landasz Baby, aki a magyarok nevében virágcsokorral üdvözölte a külügyminisztert és nejét. Kadry bey, a törö­k külügyminisztérium politikai osztályfőnöke ki, melynek során Kollár László dr., Vav­centy dr. titkár, Nizsalovszky Endre dr., Szladits Károly és Tunyoghy-Szüts Lajos vettek részt. A vitát április 12-én foly­tatják.­­ Krúdy Ferenc és Csák Károly elő­adása az Egységes Pártban. Az Egységes Párt agrárblokkja holnap, kedden és hol­napután, szerdán délután 6 órakor ülést tart az Egységes Párt klubhelyiségében. Kedden Krúdy Ferenc tart előadást a me­zőgazdasági közigazgatás egyszerűsítéséről, szerdán pedig Csák Károly a karteljogról. A Demokraták nagygyűlése Budapesten. A nemzeti demokrata párt vasárnap dél­előtt Budapesten beszámoló nagygyűlést tartott. Bródy Ernő országgyűlési képvi­selő­ elnöki megnyitója után a gyűlésen felszólaltak: Magyar Miklós, Pakots Jó­zsef országgyűlési képviselő, Benedek De­zső műépítész, Gál Jenő és Fábián Béla országgyűlési képviselők. A szónokok a munkanélküliség kérdéséről, a kormány gazdasági politikájáról, a szabadságjogok­ról, a Beszkártról és a Társadalombizto­sító Intézetről beszéltek.­­ Tovább folynak a tárgyalások a Tár­sad­alombiztosítóról. A Társadalombiztosító felülvizsgálása ügyében Fass József nép­jóléti miniszter tovább folytatja a tárgya­lásokat. Még ezen a héten összehívja a miniszter a munkaadók és a munkások kiküldötteit egy közös értekezletre. Erre az ankétre, amelynek ideje még bizonytalan, a munkaadók a meghívást már megkap­ták. A képviselőházban Györki Imre szo­cialista képviselő fog interpellálni a Tár­sadalombiztosító ügyeiről.­­ Kisgazdagyűlés. A Békés megyei Kis­gazdák Egyesülete vasárnap Mezőberényben gyűlést tartott, amelyen több kisgazda-képvi­selő is megjelent. Csizmadia András ország­­gyűlési képviselő megnyitó beszéde után Csige- Varga Antal igazgató olvasta föl az évi je­­lentést. Ezután elfogadták azt a határozati javaslatot, amelyben a kartelek megrendsza­­bályozását kérik. Több felszólalás hangzott el a kamatuzsora ellen és a mezőgazdasági hitel kérdésének a megoldásáról. Végül Szabó Sán­dor országgyűlési képviselő arra hívta fel a jelenlevőket, hogy a kormány előtt bizalom­mal tárják fel a panaszaikat. A gyűlés a helyi vonatkozású kérdések letárgyalása utánt véget ért, a­ Képviselői beszámoló. Békéscsabáról jelentik: Temesváry Imre országgyűlési képviselő tegnap Köröstarcsán beszámoló­beszédet mondott. A külpolitikáról szólva hangoztatta, hogy a párizsi tárgyalások si­kerétől várja, ho­gy a nyugati piacok is megnyíljanak a magyar hosszúlejáratú kölcsönök előtt. Rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági értékesítés nehézsége világ­­gazdasági jelenség; nálunk ehhez hozzájá­rul a határidős piacon folyó spekuláció. 1930. április 1. kedd Hangsúlyozta, hogy a kormány e téren is el van szánva a legradikálisabb intézkedés­­ekre. A nagyszámú közönség a beszéd vé­­gén lelkesen ünnepelte Temesváry Imrét. A párizsi tárgyalások A keleti jóvátételi bizottság ülésén Loucheur nyomatékosan hangoztatta, hogy a kérdés lé­­nyegét Hágában rendezték, Pá­rizsban csak szövegezésről lehet szó. PÁRIZS, márc. 31. (Hársas.) A keleti jóvátételi bizottság dél­után, öt órakor a jóvátételi bizottság szék­házában Loud­eur volt miniszter elnöklésével ülésre ült egybe. Az ülésen Magyarországot Bethl­en István gróf miniszterelnök, Ju­goszláviát Marinkovics külügyminiszter, Ro­mániát Titulescu londoni követ és Csehorszá­got Benes külügyminiszter képviselte. Benes kevéssel az értekezlet előtt a délután folya­mán érkezett Prágából Párizsba. Az értekezleten a következő államok kép­viseltették magukat: Franciaország, Anglia, Olaszország, Belgium, Japán, Ausztrália, Ka­nada, Görögország, Cseh-Szlovákia, Jugo­szlávia, Románia, Magyarország, Lengyel­­ország, Portugália és végül az Egyesült­ Álla­mok egy úgynevezett megfigyelővel. Az ülés tisztán formaszerű volt és mind­össze 20 percig tartott. Louc­eur az ülést megnyitó felszólalásában utalt arra, hogy a bizottság feladata mind­össze a végleges szöveg megszerkesztése, mint­hogy a kérdés lényegét Hágában már rendez­­ték. Nyomatékosan hangoztatta annak szük­ségét, hogy a bizottság mielőbb végezzen a rábízott feladattal.­­ Az értekezlet ezután elhatározta, hogy, Louc­eur megbeszéléseket fog folytatni az érdekelt hatalmak megbízottaiva. Valószínű, hogy a bizottság szerdán tartja legközelebbi teljes ülését. .. . • A bizottság eddig leginkább a földreform­ kérdésével foglalkozott; az erre vonatkozó egyezmény megszövegezése okozta a legtöbb nehézséget. .! • A tárgyalásokkal kapcsolatban úgy ér­tesül a Budapesti Hírlap, hogy — mivel a magyar kormány semmiesetre sem en­gedhet álláspontjából — számolni lehet azzal, hogy a tárgyalások még elhúzódnak.

Next