Budapesti Hírlap, 1930. április (50. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

1930. április 1, kedd B. ) POLGÁRI KABINET NÉMETORSZÁGBÓL :4 straning-kormány politikai alvezérekből alakult meg . Máris új választások lehetőségéről beszélnek a nagy­koalíció kormányának, a Mülle­r­­ka­binetnek sikerült legnagyobb feladatát meg­oldania: a Young-tervet tető alá hozta, de megbukott az ezzel kapcsolatos pénzügyi re­formokat. A több mint 300 milliós munkás­­biztosítási deficit fedezetének előteremtése­­ki­élezte a viszályt a német néppárt és a szo­cialisták között. Minthogy Hindenburg elnök a Young-terv megszavazása előtt személyesen biztosította a centrumpárt vezérét, Brüning doktort, az elengedhetetlen pénzügyi refor­moknak, ha kell az alkotmány 48. szakasza alapján rendeleti úton való végrehajtásáról, a tehetetlenné vált kormánynak távoznia kellett. A kabinetalakítás fe­ladata természet­szerűen a centrum vezérére, az eddig isme­retlen Brüningre hárult. A sz­ocialistákkal való együttműködés a polgári és a munkás­pártok közt levő alapvető elvi differenciák következtében lehetetlen lévén, az úgyneve­zett weimari koalíciónak — szocialisták, de­mokraták, centrum — létrehozására nem le­hetett gondolni. Ezért Brüning dr. egy tiszta polgári — bár szükségképp kisebbségi — kabinet megalakítását vette tervbe. A kor­mány főképp a centrumra és a Stresemann­­alapította német néppártra támaszkodik, de Brüning megkísérelte balra a demokratákon kívül még, hogy jobb felé a nemzeti párt Hugensbergtől elválni készülő agrárszárnyá­­val egészítse ki kormányát. A kormányzás alap­j­a, úgy látszik, az elnöki szükségtrendelőtvjogot­ biztosító 48. szakasz. Schiele képviselő, a német nemzetiek megnye­rendő szárnyának vezére, belépésének egyik feltételéül azt szabta, hogy a mezőgazdaság megsegítését előmozdító rendszabályok is en­nek a szakasznak védőpajzsa alá kerüljenek. Politikai érdekessége az új kabinetnek tehát az a körülmény, hogy legalább is bizonyos mér­tékig — a frakciós szellemtől átitatott és ez által munkakéntelenné vált Reichstag kikü­szöbölésével szándékszik kormányozni. A leg­újabb hírek szerint állítólag el van határozva a Házfelosz­tásra is, ha nem kapná meg a bemutatkozásnál a többséget, ami pedig igen kétségesnek látszik: ahhoz, hogy több­sége legyen, még közel húsz német nemzeti­­párti szavazatra lenne szüksége. Kétséges, várjon Schiele, aki mandátumáról is lemon­dott, képes lesz-e pártjának tekintélyes ré­szét magával hozni. Ami pedig egy új vá­lasztás­­kilátásait illeti, alig várható ettől döntő, egészséges változás, hiszen az arány­­lasros, tiszt­a választási rendszer mellett a l­ag­­hathatósabb agitációval sem igen lehet a par­lament mai felaprózottságán sokat változ­tatni. De viszont, ha a pénzügyi törvények szükségrendelettel egyszer tető alá jutnak is, a német közélet a Young-terv agitációs mér­gétől megszabadul, akkor az új választás után gondolni lehet a koalíciónak akár jobbra, akár balra való kiterj­es­ztésére. Ez a kabinet mindenesetre kísérlet a céltudatos, energikus, de polgári és demokratikus kormányzásra — a folytonos megalkuvások és párthuzavo­nák helyett. Személyes szempontból az új kabinetnek fő érdekessége Brüning kancellár, aki a teljes ismeretlenség homályából kerül felelősségtel­jes, magas állásába. Három hónapja lett Kaas prelátus betegség miatt történt vissza­vonulása után a centrum vezérévé és vezér­­ségét annak köszönheti, hogy a centrum, két szárnya — Stegerwald munkaminiszter és Wirth dr. volt kancellár, belügyminiszter al­­frakciói — között foglal helyet. Államférfiúi készségéről a Young-terv megszavazásakor mondott beszédével tett bizonyságot. A kormány másik erőssége Sc­hiole lesz, a személyes híveit a Hugenberg diktatúrától megszabadító német nemzeti párt alvezére, aki a közélelmezési tárcát vállalja. Az ő be­lépése jele annak, hogy a nacionalista túlzás­tól a legtisztább nemzeti gondolat követői is elfordulnak, ha a józanabb alkotó nacionaliz­musnak ez az elgondolása terjed, akkor re­mény lehet arra, hogy a polgári koalíció kor­mányzása nem efemer jelenség lesz, hanem állandóbb jelleget is ölthet. Hogy az új kor­mány külpolitikája azonos lesz az előbbi kor­mányéval, azt Curtius külügyminiszter to­vábbi részvétele biztosítja. parlament keddi ülésén olvassa fel A vita csak szerdán kezdődik, hogy legyen idejük a frak­cióknak állásfoglalásuk leszögezésére. A döntő szavazás szerdán este vagy csütörtök délután lesz. Minden a német nemzeti párttól függ, mert ha a párt a Brüning-kormány ellen sza­vaz, a kormány kisebbségben marad. Ebben az esetben a szavazás eredményének kihirdetése után azonnal felolvassák a parlament feloszla­tásáról szóló elnöki dekrétumot. Brüning dr., az új német birodalmi kancellár Kritikus nap: szerda vagy csütörtök BERLIN, márc. 31. Az új Brüning-kormány hétfőn délelőtt át­vette az államügyek vezetését. Az első minisz­tertanácsot délután öt órára hívták össze. Ezen a minisztertanácson véglegesen megszövegezik a kormánynyilatkozatot, amely a beavatott körök értesülése szerint — igen rövid lesz és csak nagy vonalakban ismerteti az új kormány programmját. Politikai körökben egyébként kétségtelennek tartják, hogy ha a Brüning-kor­­mány nem kap többséget a birodalmi gyűlés­ben, vagy pedig ha a parlament megszavazza a szociáldemokrata és kommunista részről vár­ható bizalmatlansági indítványt, azonnal be­következik a birodalmi gyűlés feloszlatása. A kormánynyilatkozatot Brüning kancellár a Schiele lemondott mandátumáról Schiede dr. közélelmezési miniszter, általá­nos meglepet­ésre, lemondott képviselői man­dátumáról. Schiele hétfőn délelőtt levelet in­tézett Loebe szociáldemokrata képviselőhöz, a birodalmi gyűlés elnökéhez, és bejelen­tette a mandátumról való lemondást. Parla­menti körökben Schiele lépését azzal magya­rázzák, hogy az új miniszter, aki mandátu­mát a német nemzeti párt programmjával szerezte, nem tartja össz­eegy­ezt­ethetőnek, hogy megtartsa a képviselőséget akkor, mi­kor a német nemzeti párt parlamenti frak­ciója kimondotta, hogy Schiele nem vállal­hat tárcát az új kormányban. A honvédelmi tárca a bizottságban A nemzeti hadsereg harcképessége — A lisztek nősülése és any­ai helyzete — Nyugdíjterhek — Védekezés a légi­es gáztámadások ellen — Katonaság és ren­dőrség — A honvédelmi tárca költségvetését egyhangúan megszavazták A képviselőház pénzügyi bizottsága hétfő délután Kenéz Béla elnöklésével tartott ülé­sén a honvédelmi tárca költségvetését tár­gyalta. A kormány részéről Gömbös Gyula honvédelmi miniszter és Wekerle Sándor pénz­ügyminiszter volt jelen. Kenéz Béla elnök üdvözölte Gömbös Gyula honvédelmi minisztert abból az alkalomból, hogy a pénzügyi bizottságban első ízben kép­viseli a honvédelmi tárcát. Hegedűs Kálmán előadó rámutatott arra, hogy a költségvetés a tiszti illetmények be­csületes szabályozását tartalmazza. A honvé­delmi miniszter a központi igazgatást csök­­kenti a csapatok parancsnoksága és képző­­intézetek javára.­ Ez a rendelkezés emeli a hadsereg harcképességét, és emellett a hadsereg gondozása elégedettebb tisztikarra van bízva. A tárca költségvetésének a kiadásai 5.754.280 pengővel csökkentek. Az illetményrendezés egyelőre mindenkit kielégített és a honvédelmi miniszter a nyugdíjasok helyzetének rendezé­sére is bizonnyal megtalálja a módot, ha az ország pénzügyi helyzete majd megengedi. Türelemmel kell várni az állam pénzügyeinek megerősödését és bízni a kormány belátásá­ban. Perényi Zsigmond báró szerint nem lehet örülni a honvédelmi tárca kiadásai apadásá­nak, mert életkérdés, hogy Magyarországnál­ harcképes serege legyen, nem a kalandos vál­lalkozás céljára, hanem hogy megvédje az or­szágot a külső és belső veszedelmektől. Arra kell törekedni, hogy terjedjenek az igazi ka­tonai erények: a fegyelem, a kötelességtelje­sítés és az áldozatkészség. Meg kell erősöd­nünk minden téren, gazdasági és katonai té­ren egyaránt. Az igazság mit sem ér erő nél­kül. Nem kell tehát az anyagi áldozatot saj­nálni a nemzeti hadseregtől. A nyugdíjasok kategorizálását igazságtalanságnak tartja; nem szabad megfeledkeznünk a régiekről, akik a fronton életüket és egészségüket koc­káztatták. Az állások betöltésénél részesítsék elsőbbségben a fronton harcolt tiszteket és altiszteket. Farkas Elemér hangsúlyozta, hogy a ma­gyar nemzet a legnagyobb barátja a békének. Nem szabad azonban annyira gyengének len­nünk, hogy semlegességünket se tudjuk adandó alkalommal megvédeni. Helyesli a tiszti fizetések rendezését. Kéri a minisztert, hogy a tiszti lakbéreket és a kaució kérdését is ren­dezze. Emelni, kellene azoknak a tiszteknek családi pótlékait, akik kauciójukat hadiköl­­csönbe fektették. Kéri a katonai egészségügy fejlesztését. A katonakórházak zsúfoltak a katonák hozzátartozóival. A nyugdíjas tisztek­nek csak egy orvosuk van. Katonai elmebeteg­­intézet létesítésére is szükség van. Kállay Tibor szerint az illetményrendezés csak akkor lett volna helyénvaló, ha a többi állami alkalmazott érdekében is lehetett volna intézkedni. Aggályosnak tartja a családi pót­lékok csökkentését. A nyugdíjasok körében új kategóriát teremtettek, ez növeli az arány­talanságokat. Várnai Dániel szóvá tette, ho­gy a honvé­delmi minisztert szolgálaton kívüli századosi rangjából egyszerre a tábornoki karba nevez­ték ki. Kérdi, igaz-e egyes lapoknak az a hír­adása, hogy az eddig polgári rendőrigazgatás más szabályok alá kerül A honvédelmi miniszter beszéde Gömbös Gyula honvédelmi miniszter vála­szolva a felszólalásokra, rámutatott arra, hogy a szomszédállamok az általános védkötelezett­­ség alapján, fokozott fegyverkezési politikát folytatnak, amely messze felülmúlja azokat a kereteket, amelyeket a Trianon részünkre megszabott. Nekünk a honvédségen belül leg­alább azokat az intézkedéseket kell folyamatba tennünk, amelyeket a trianoni szerződés meg­enged. Minden honvédelmi miniszternek kö­telessége, hogy ennek az ország érdekeinek meg nem felelő kis kereten belül a legtöbbet pro­dukálja. Kezdettől fogva arra törekedett, hogy a felesleges kiadásokat elkerülje, tehát racio­nalizáljon. Általánosságban pedig olyan poli­tikát folytat, amely beleilleszkedik az ország általános gazdasági politikájába. Az ötpercen­­tes költségredukciót magasabb államháztartási érdekből fogadta el. Bármennyit követelne, nem tudna eleget tenni a honvédség követel­ményeinek, ha követelése nem illeszkednék bele az állam egyetemes érdekeibe. Ezért a re­dukcióhoz hozzájárult és azt keresztül is vitte. Azzal az ellenvetéssel foglalkozva, hogy in­kább a dologi kiadásokat emelje, mint a sze­mélyi kiadásokat, rámutatott, hogy a régi vi­lágban a hadsereg valóban előmozdítója volt a gazdasági életnek. A nagy hadseregek nagy fogyasztók voltak és az ipart erősen foglalkoz­tatták. Vannak azonban momentumok, ame­lyekben a személyi kérdések is súlyosan es­nek latba.­­ A tisztikar anyagi helyzete sivár. A pénz devalvációja idejében sohasem jött kellő idő­ben a fizetésrendezés. Ezt most azért tekintette sürgős kérdésnek, mert a fizetésrendezéssel le­hetővé vált, hogy a tisztek törlesszék adóssá­gaikat, amelyek különben nem rúgnak nagy összegre. A racionalizálással lehetővé tette a szükséges fizetésrendezést. Bizonyos tisztilét­számot nem tölt be és ezt a megtakarítást for­­díja a tisztikar helyzetének javítására. Ez nem jelent újabb megterhelést az állam számára. Nem helyes, ha a tisztikarnak száz százaléka házas, mert nincs a szolgálat érdekében, ha a tisztet családi bajok bántják. A régi hadsereg­ben limitálva volt a házasok száma. Egyrészt arra kíván ügyelni, hogy a tisztek jobb körül­mények­ között, házasodjanak, másrészt bizo­nyos korhatárokkal akarja korlátozni a házas­­ságok­at. A nyugdíjasok létszámának nagy emelkedé­sét jórészt az okozta, hogy annak idején jószí­vűségből mindenkit elfogadtak magyar állam­­­ polgárnak, aki jelentkezett, ha a régi magyar államhoz kevés köze is volt. Ausztriába kato­nai nyugdíj címén­­ évente két-hárommillió pengő megy ki. A külföldön élő öreg nyugdí­jasokat nehéz elszakítani lakásuktól és körül­ményeiktől, de folyamatban vannak olyan lé­pések, amelyek a gyermekes nyugdíjasokat visszatelepülésre kényszerítik, különben nem gondoskodnak gyermekeik neveltetéséről. A lakbérkérdésben a leghelyesebbnek tartaná, ha a tiszteknél is természetbeni lak­ásokról gon­doskodnának, hogy áthelyezés esetén ne legyen gond a lakás. Állami kaszárnyánál az állam feladata volna a lakások építése, a városi és­ vármegyei laktanyákban pedig a városoké és vármegyéké. Magyarország az összeomlásból eredő nyugdíjkötelezettségeit túlzott mértékben vállalta. A nyugdíjalapnak honvédalappá tör­tént minősítéséről a nyugdíjalap komplikált adminisztrációját megszüntette, az így nyert összeget a nyugdíjasok jóléti intézményeinek támogatására fordítja. A nyugdíjasok száma a jövőben csökkenni fog a szolgálati időnek negyven évre történt kitolása révén. Azon­kívül megtakarítást fog eredményezni, hogy alezredesnél magasabb rangra igen kevesen fognak jutni. Saját tábornoki kinevezésére megjegyzi, hogy itt legfelsőbb kegyről van szó, másrészt, mint szolgálaton kívüli tábornok, illetményt nem kap. Kinevezése kitüntetés volt, amely büszkévé teszi őt. A rendőrségi felügyelői kar illetményeinek rendezésével kapcsolatban nem lehet szó mili­­tarizálásról. Más a célja és feladata a had­seregnek és más a rendőrségnek. Éppen e kü­lönbözőség miatt nem is tartaná helyesnek a két testület egy szempont szerint való igazga­tását. A felügyelői kar illetményrendezésénél azért működött közre, mert erre felkérték. Végül azt hangoztatta, hogy az a hadsereg, amely a nemzeté, tud cselekedni a nemzetért, az a hadsereg, amely a pártoké, mindig csak a pártokért cselekszik, tehát alkalmatlan esz­köz nagy feladatok végrehajtására. A hadsereg szilárd fanatizmussal kíván a nemzet hadserege lenni. 3 A XX1JI. m.iir.mtálysonjáték 3CV.CC0/tenffM yLornst A u nÁ ftMX- \y.t. %idcL(VZóttW., ^xeAA)itaÍ£r3 /öxeiencAeé vcabcÍ wyebtik/. 'úftkiiiá 16-áu 'faetídUhlifí. ytiaj-ataJt&s xVoaÁsi M&dZ,- J&wocL k- ff A pénzügyminiszter a fizetések rendezéséről Wekerle Sándor pénzügyminiszter hangoz­tatta, hogy azokat a megtakarításokat, ame­lyeket a létszámapasztással és az admi­nisztráció egyszerűsítésével el lehet érni, a tisztviselői fizetések javítására fogják for­dítani. Leghelyesebb az a terv, amely a csa­ládi pótlékok útján akarja rendezni ezt a kérdést. Annak idején elsősorban a nagycsa­­ládi tisztviselőkről kell gondoskodni. A kor­mány a létszámcsökkentés és a közigazgatás racionalz AMea révén megtakarításokat vár: ha ez bekövetkezik az egyes tárcáknál, elő lehet venni az illetmények rendezését. A bizottság ezután általánosságban egy­hangúan elfogadta­ a honvédelmi tárca költ­ségvetését. • A részletes vitában az­ első címnél­­Wolff Károly örömmel vette a honvédelmi minisz­ter és a pénzügyminiszter­ kijelentéseit a fize­tések rendezéséről, kérte, hogy a pénzügy­­miniszter a köztisztviselők soraiban felme­rülő jogos kívánságokat vegye figyelembe. Wekerle Sándor pénzügyminiszter kifej­tette, hogy az állami adminisztrációban na­gyobb mértékű személyredukciót csak akkor lehet keresztülvinni, ha az egész közigazga­tást megreformáljuk. Szükség volna a kvali­tatív maníria biztosítására az alsóbb fokon, hogy kevesebb ügy kerüljön a felsőbb ható­ságokhoz. Az egyes tárcák közötti tárgyalá­sok könnyítése és gyorsítása is szükséges. Arra volna továbbá szükség, hogy a tárcák közt is lehessen áthelyezni tisztviselőket. Részletesen ismertette ezután a racionalizá­lási törekvéseket az így elért megtakarítások adják majd az alapot a tisztviselők illetmény­­rendezéséhez. Légi és gáztámadások Várnai Dániel kérte a honvédelmi minis­ze­tért, hogy csak olyan vállalatoknak adjon munkát, amelyek a kollektív szerződés sze­rinti munkabéreket fizetik. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter ki­jelentette, hogy nem helyezkedhetik a kollek­tív szerződések elvi álláspontjának akceptálá­sára, mert ez törvényben nincs kimondva. Szociális tekintetben azonban rendkívül át­­érzi a kérdés jelentőségét és megértéssel fog­lalkozik a munkások kérésével. A 3. címnél Wolff Károly sürgette a ma­gyar légügy helyzetének javítását. Különösen Budapest van kitéve légi támadásoknak. Szabó Sándor a gáz­támadások elírni védő.

Next