Budapesti Hírlap, 1930. június (50. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

r IMG, Join­na 1. A búza és a kenyér írta Koós Mihály a Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója. " Hónapok óta egyebet se hallunk, mint­hogy a mezőgazdaság kétségbeesett hely­zete az egész gazdasági élet alatt m­egren­­­dítette a talajt. Nem a mezőgazdaság köz­vetlen érdekeltjei, de gyárosok, kereske­dők, bankárok és a gazdasági helyzet ér­dektelen kutatói valamennyien azt köve­telik, hogy mindent meg kell tenni a me­zőgazdaságért, mert túlnyomórészben a földből ered itt minden, ami részt visz a többi gazdasági ág életereibe. Nincs jo­gunk kételkedni, hogy őszintén foglalnak állást a mezőgazdaságért valamennyien. Semmit se von le állásfoglalásukból, hogy önmagukért teszik. A gyáros el akarja adni produktumait s kinek adja el, ha az ország földje és gazdáinak tömege nem lehet vevő? Forgalmat akar a kereskedő, de az ország vérszegény gazdasági életé­ben összezsugorodik minden forgalom. A gazdák nyomorúsága mellett a bankok el­vesztik betevőiket, de elvesztik jó adósai­kat is, mert a visszafizetés biztos reményé­vel ki mer a mai viszonyok között köl­csönpénzt fektetni a mezőgazdasági ter­melésbe? Másutt is utat tört ez a meggondolás. Másutt is a mezőgazdaság bajaiban látják az általános gazdasági depresszió okait. Mindenütt a mezőgazdaság bajait igye­keznek meggyógyítani. Tudjuk, hogy a mezőgazdaság bajainak sokféle oka közt legnagyobb szerepet ját­szik a soha el nem képzelt árcsökkenés. A többi gabonaneműek között is a búza ára jön itt legelsősorban figyelembe, különö­sen nálunk, ahol a búza a legkiterjedtebb, legfontosabb termelési ág. De voltaképpen az egész világon a búza katasztrófája okozza a mezőgazdaságra nézve a tragikus helyzetet, mert a világforgalomban elér­hető áránál jelentékenyen többe kerül a termelése. Mindenütt legelsősorban a búzaár esése elé emelnek gátakat. Meghoz­zák ezért az államok a legnagyobb áldo­zatokat. Elviselik a társadalmak a kenyér drágulását, mert belátják, hogy az olcsó kenyér nem jólétet, hanem mindenkire szegénységet jelent. Nálunk is azt hangoztatta mindenki mostanig, hogy minden áron a búza ár­esését kell megállítani. Legelsősorban a búza árán keresztül kell megmenteni a gazdákat és az egész mezőgazdaságot. Hó­napok óta főzünk terveket, keresünk a mi helyzetünkben is segítséggel biztató meg­oldási lehetőségeket. Egyik tervet a másik után dobjuk el, de megint csak újakat ter­vezünk, mert érezzük, hogy okvetlenül tenni kell valamit. Tennünk kell addig is, amíg búzánk minősége hosszú évek kitartó munkája után elérkezik arra a színvo­nalra, hogy kivételes helyet foglaljon el a világpiacon, drágán fizesse meg a kül­föld malomipara és a külföld fokozódó ke­reslete folytán itthon is bekövetkezzék az áremelkedés. A kormányt is valósággal ostrom alatt tartjuk, hogy vizsgálja meg az ajánlott módozatokat és valósítsa meg a tervek leg­jobbikát. De amikor a kormányzat részé­ről kecsegtet valamelyes biztató elhatáro­zás, szóban és írásban a fogyasztó tömegek elé tárjuk­ az ijedelmet, hogy megdrágul a ken­yér. Tudatlanság diktálja ezt a rémkiáltást, vagy tudatos demagógia? A tudatlansággal szemben azt kell mon­danunk, hogy biztos tönkremenés nélkül semmit sem lehet termelni eladási értéken alul. Emelkednie kell a búzaárnak akár önmagától, akár azzal, hogy az áremelke­dést a kormányzat segíti. Ami pedig a bú­zának a mostaninál magasabb árát és a kenyérnek ezt követő valamelyes áremel­kedését illeti, emlékezzünk arra, hogy még nem sokkal ezelőtt 30 pengőn felül volt a mostani 20—22 pengős magyar búza ára a budapesti piacon. És a 30 pengőn felüli búzaárak idejében az ipari munkásságnak több volt ugyan a munkaalkalma, de nem volt a mostaninál nagyobb munkaköre, se a tisztviselőknek nagyobb fizetése. Még­sem volt az országos nyomorúság akkora, mint az elértéktelenedett búza idejében. Nemcsak falun, de a városokban sem. A tudatos demagógiának nehéz magya­rázni. Különösen nehéz olyan oldalról, ahonnan demagógiával szembe sem külde­nek demagógiát. De talán mi is megkér­dezhetjük a fogyasztók tömegét, mit gon­dolnak, miért megy tönkre újabban a vá­rosokban is annyi üzlet? A vidéki vásárlók sorát mi ritkította meg? Mi tartja most távol a várostól a falut? Mi sorvasztotta el a városokban is a különféle munkaal­kalmakat és kereseti lehetőségeket? És megmondhatjuk mindjárt, hogy a falu­siak szegénysége a városiakra nézve súlyo­sabb csa­pás, mint a kenyér kitogram­mjá­­nak néhány fillér­nyi drágulása.. — Majd a jövő órán folytatjuk! .— Szólt Réchy tanár úr. — Nyissák ki az ab­lakot! Egy pillanat alatt világos lett. Réchy felkapta a székről a kalapját és fejébe nyomta gyanútlanul. Mintha még mindig kalap lenne, nem pedig csak egy szomorú kalaphulla, amelyen a horpadás helye, mint soha helyre nem vasalható, szörnyű, zúzódás és törés okozta seb futott körös­­körül. Fejére tette. Nem látta. Elment. Elment abban a tudatban, hogy gyönyörű új ka­lapjában hódítás vár rá és boldogság. El­ment bemutatkozni Till Babának, akit már hónapok óta imádott messziről és akitől eddig csak az tartotta vissza, hogy nem volt új kalapja. És most odament, ezzel a kalap­ ronccsal a fején! ...Nem tudom, mi lett a dologból. Hogy és mikor vette észre Réchy a szörnyű kárt, ami érte és hogy mit gondolt, mi ér­hette a kalapját? Nem tette szóvá előt­tünk soha. Nem kérdezte meg, hogy ki a bűnös és hogy hogy történt a gyilkosság? Mert hiszen, ha megkérdezte volna! Egy pillanatig sem jutott volna eszembe, hogy letagadjam, így azonban nem volt lelki­­erőm a vallomáshoz. ő pedig, úgy látszott, egyáltalán nem gyanakodott ránk és ha kereste is, másutt kereste a tettest, nem közöttünk. Pedig bizonyos, hogy észrevette, mert a kalap, mondom, tönkre volt téve egészen. Annyira, hogy nem is viselte többet, és másnap már megint a kifakult, ócska, zsí­ros volt a fején. A fiúk azt mondták: Kíméli az, újat!­­. Én azonban tud­tam, hogy azon már nincs semmi kímélni való. Később a fiúk sokat röhögtek rajta, hogy Till Baba, miután Réchy bemutatko­zott neki, két hét múlva jegyet váltott egy törvényszéki albíróval. Réchynek ettől kezdve még pirosabb volt a szeme reggelenként, még többet ci­garettázott, sőt néha pálinkaszagú volt a lehelete. Sőt utóbb mindig pálinkaszagú volt. Rendszeresen. A fiúk ezt is nagyon mulatságosnak ta­lálták, nekem azonban semmi kedvem sem volt, hogy nevessek­ rajta. Hát még mikor rákövetkező esztendőben meghallottam, hogy hosszas szenvedés után meghalt az irgalmasok kórházában! Azt mondták, tüdősorvadásban. Valószínű is, hogy abban, de miért képzelem én mégis mindig, hogy én tapostam agyon szegényt, ott a széken, a fizikai kísérlet közben? • Hiszen én igazán nem akartam semmi rosszat! Véletlen volt az egész és csak ott hibáztam el, mikor azt képzeltem, hogy megsértem az úri önérzetét, ha felajánlok neki négy forintot a kára megtérítésére. Úri önérzet? Honnan? Miből? Vagy volt benne csakugyan? És viselte büszkén, mint a kalapját abban a pilla­natban, mikor még nem sejtette róla, hogy össze van taposva? Akárhogy volt, ma már mindegy! Méhek zsonganak és fülemile szól a sírja felett, amelynek besüppedt, vadvirágos hantjára mélységes szomorúsággal teszem le a visszaemlékezésnek ezt az engesztelő ko- SZg£Új4í. B­­EL Pünkösd hetének SELYEM- Íj NŐI DIVATHÁZ e heti válogatott alkalomszerű divatajánlata * „Fischer vevői nagyon kevés pénzért — nagyon jól öltözködnek“ Angol divat­­különlegességek: Flamingo tweeds, gyapjú Flamengik ruhakompiéra, sima és mintázott, műselyem­mel keverve -tsi Női tennisz-pullover p 5___ Divatkülönlegességek: Mintás mousselinok, georgettek utólérhetetlen választék p 6.eo­ui Mintás crepe de Chinek legújabb kivitel —töl Mintás műselyem kitűnően mosható P 2.90, 2.40 P 1i-85-től « Fischer Simon és társai Rt. R 04-*«1 Selyem- és női divatház Gazdagon rojtozott belépésárak Budapest,V. BéCSI-Utca 10.SZám MacDonald ajánlata Gandhinak Amerikai hír szerint MacDonald egyezséget ajánlott Gandhinak, felajánlva a dominiumi jogállást Indiának LONDON, máj. 31. Najdi Ghohose hindu nacionalista New­­yorkban tartott előadásában kijelentette,­­hogy biztos tudomása szerint MacDonald miniszterelnök egyezségi ajánlatot tett Ghán­áinak, amelyben többek között biztosítja a domíniumok alkotmányát. A miniszterelnök megbízásából jelenleg egy angol újságíró folytat tárgyalásokat Indiában. Tudomása van továbbá arról, hogy Orbán­di egyik híve Londonba érkezett, hogy Mac­­Donalddal tanácskozást folytasson. Az előadó szerin­t körülbelül öt napon be­lül végleges megegyezés várható, de hozzá­tette, hogy a maga részéről helyesebbnek tartaná a harc folytatását a teljes független­ség kivívására. Százhetvenegy rangooni halott A­ra»£«BLI »xargasfife flottáinál, száma a legutóbbi megállapítások szerint 174-re­­emelkedett. A sebesültek számát még nem is­merik. Ezidő szerint Rangook­ban a helyzet megnyugodott és az üzleti élet is megindult. Tekintettel arra, hogy kongresszusi részről ismételten kísérletek történtek arra, hogy az ellenállást különféle bojkottokkal és az adó­fizetés megtagadásával súlyosbítsák, az indiai kormány újabb ellenintézkedéseket határozott el. Rendeleteket bocsátott ki, amelyek a helyi hatóságoknak módot adnak a­rra, hogy netra­gyobb eréllyel vegyék fel a harcot az adófize­tés megtagadásával szemben. Egy további intézkedés a különböző bojkottok, valamint egyes személyek megfélemlítése ellen irányul, amit kongresszusi részről fejtenek ki. A bom­­bayi kerületben mindkét rendelkezés azonnal Bett­ffe

Next