Budapesti Hírlap, 1930. június (50. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
r IMG, Joinna 1. A búza és a kenyér írta Koós Mihály a Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója. " Hónapok óta egyebet se hallunk, minthogy a mezőgazdaság kétségbeesett helyzete az egész gazdasági élet alatt megrendítette a talajt. Nem a mezőgazdaság közvetlen érdekeltjei, de gyárosok, kereskedők, bankárok és a gazdasági helyzet érdektelen kutatói valamennyien azt követelik, hogy mindent meg kell tenni a mezőgazdaságért, mert túlnyomórészben a földből ered itt minden, ami részt visz a többi gazdasági ág életereibe. Nincs jogunk kételkedni, hogy őszintén foglalnak állást a mezőgazdaságért valamennyien. Semmit se von le állásfoglalásukból, hogy önmagukért teszik. A gyáros el akarja adni produktumait s kinek adja el, ha az ország földje és gazdáinak tömege nem lehet vevő? Forgalmat akar a kereskedő, de az ország vérszegény gazdasági életében összezsugorodik minden forgalom. A gazdák nyomorúsága mellett a bankok elvesztik betevőiket, de elvesztik jó adósaikat is, mert a visszafizetés biztos reményével ki mer a mai viszonyok között kölcsönpénzt fektetni a mezőgazdasági termelésbe? Másutt is utat tört ez a meggondolás. Másutt is a mezőgazdaság bajaiban látják az általános gazdasági depresszió okait. Mindenütt a mezőgazdaság bajait igyekeznek meggyógyítani. Tudjuk, hogy a mezőgazdaság bajainak sokféle oka közt legnagyobb szerepet játszik a soha el nem képzelt árcsökkenés. A többi gabonaneműek között is a búza ára jön itt legelsősorban figyelembe, különösen nálunk, ahol a búza a legkiterjedtebb, legfontosabb termelési ág. De voltaképpen az egész világon a búza katasztrófája okozza a mezőgazdaságra nézve a tragikus helyzetet, mert a világforgalomban elérhető áránál jelentékenyen többe kerül a termelése. Mindenütt legelsősorban a búzaár esése elé emelnek gátakat. Meghozzák ezért az államok a legnagyobb áldozatokat. Elviselik a társadalmak a kenyér drágulását, mert belátják, hogy az olcsó kenyér nem jólétet, hanem mindenkire szegénységet jelent. Nálunk is azt hangoztatta mindenki mostanig, hogy minden áron a búza áresését kell megállítani. Legelsősorban a búza árán keresztül kell megmenteni a gazdákat és az egész mezőgazdaságot. Hónapok óta főzünk terveket, keresünk a mi helyzetünkben is segítséggel biztató megoldási lehetőségeket. Egyik tervet a másik után dobjuk el, de megint csak újakat tervezünk, mert érezzük, hogy okvetlenül tenni kell valamit. Tennünk kell addig is, amíg búzánk minősége hosszú évek kitartó munkája után elérkezik arra a színvonalra, hogy kivételes helyet foglaljon el a világpiacon, drágán fizesse meg a külföld malomipara és a külföld fokozódó kereslete folytán itthon is bekövetkezzék az áremelkedés. A kormányt is valósággal ostrom alatt tartjuk, hogy vizsgálja meg az ajánlott módozatokat és valósítsa meg a tervek legjobbikát. De amikor a kormányzat részéről kecsegtet valamelyes biztató elhatározás, szóban és írásban a fogyasztó tömegek elé tárjuk az ijedelmet, hogy megdrágul a kenyér. Tudatlanság diktálja ezt a rémkiáltást, vagy tudatos demagógia? A tudatlansággal szemben azt kell mondanunk, hogy biztos tönkremenés nélkül semmit sem lehet termelni eladási értéken alul. Emelkednie kell a búzaárnak akár önmagától, akár azzal, hogy az áremelkedést a kormányzat segíti. Ami pedig a búzának a mostaninál magasabb árát és a kenyérnek ezt követő valamelyes áremelkedését illeti, emlékezzünk arra, hogy még nem sokkal ezelőtt 30 pengőn felül volt a mostani 20—22 pengős magyar búza ára a budapesti piacon. És a 30 pengőn felüli búzaárak idejében az ipari munkásságnak több volt ugyan a munkaalkalma, de nem volt a mostaninál nagyobb munkaköre, se a tisztviselőknek nagyobb fizetése. Mégsem volt az országos nyomorúság akkora, mint az elértéktelenedett búza idejében. Nemcsak falun, de a városokban sem. A tudatos demagógiának nehéz magyarázni. Különösen nehéz olyan oldalról, ahonnan demagógiával szembe sem küldenek demagógiát. De talán mi is megkérdezhetjük a fogyasztók tömegét, mit gondolnak, miért megy tönkre újabban a városokban is annyi üzlet? A vidéki vásárlók sorát mi ritkította meg? Mi tartja most távol a várostól a falut? Mi sorvasztotta el a városokban is a különféle munkaalkalmakat és kereseti lehetőségeket? És megmondhatjuk mindjárt, hogy a falusiak szegénysége a városiakra nézve súlyosabb csapás, mint a kenyér kitogrammjának néhány fillérnyi drágulása.. — Majd a jövő órán folytatjuk! .— Szólt Réchy tanár úr. — Nyissák ki az ablakot! Egy pillanat alatt világos lett. Réchy felkapta a székről a kalapját és fejébe nyomta gyanútlanul. Mintha még mindig kalap lenne, nem pedig csak egy szomorú kalaphulla, amelyen a horpadás helye, mint soha helyre nem vasalható, szörnyű, zúzódás és törés okozta seb futott köröskörül. Fejére tette. Nem látta. Elment. Elment abban a tudatban, hogy gyönyörű új kalapjában hódítás vár rá és boldogság. Elment bemutatkozni Till Babának, akit már hónapok óta imádott messziről és akitől eddig csak az tartotta vissza, hogy nem volt új kalapja. És most odament, ezzel a kalap ronccsal a fején! ...Nem tudom, mi lett a dologból. Hogy és mikor vette észre Réchy a szörnyű kárt, ami érte és hogy mit gondolt, mi érhette a kalapját? Nem tette szóvá előttünk soha. Nem kérdezte meg, hogy ki a bűnös és hogy hogy történt a gyilkosság? Mert hiszen, ha megkérdezte volna! Egy pillanatig sem jutott volna eszembe, hogy letagadjam, így azonban nem volt lelkierőm a vallomáshoz. ő pedig, úgy látszott, egyáltalán nem gyanakodott ránk és ha kereste is, másutt kereste a tettest, nem közöttünk. Pedig bizonyos, hogy észrevette, mert a kalap, mondom, tönkre volt téve egészen. Annyira, hogy nem is viselte többet, és másnap már megint a kifakult, ócska, zsíros volt a fején. A fiúk azt mondták: Kíméli az, újat!. Én azonban tudtam, hogy azon már nincs semmi kímélni való. Később a fiúk sokat röhögtek rajta, hogy Till Baba, miután Réchy bemutatkozott neki, két hét múlva jegyet váltott egy törvényszéki albíróval. Réchynek ettől kezdve még pirosabb volt a szeme reggelenként, még többet cigarettázott, sőt néha pálinkaszagú volt a lehelete. Sőt utóbb mindig pálinkaszagú volt. Rendszeresen. A fiúk ezt is nagyon mulatságosnak találták, nekem azonban semmi kedvem sem volt, hogy nevessek rajta. Hát még mikor rákövetkező esztendőben meghallottam, hogy hosszas szenvedés után meghalt az irgalmasok kórházában! Azt mondták, tüdősorvadásban. Valószínű is, hogy abban, de miért képzelem én mégis mindig, hogy én tapostam agyon szegényt, ott a széken, a fizikai kísérlet közben? • Hiszen én igazán nem akartam semmi rosszat! Véletlen volt az egész és csak ott hibáztam el, mikor azt képzeltem, hogy megsértem az úri önérzetét, ha felajánlok neki négy forintot a kára megtérítésére. Úri önérzet? Honnan? Miből? Vagy volt benne csakugyan? És viselte büszkén, mint a kalapját abban a pillanatban, mikor még nem sejtette róla, hogy össze van taposva? Akárhogy volt, ma már mindegy! Méhek zsonganak és fülemile szól a sírja felett, amelynek besüppedt, vadvirágos hantjára mélységes szomorúsággal teszem le a visszaemlékezésnek ezt az engesztelő ko- SZg£Új4í. BEL Pünkösd hetének SELYEM- Íj NŐI DIVATHÁZ e heti válogatott alkalomszerű divatajánlata * „Fischer vevői nagyon kevés pénzért — nagyon jól öltözködnek“ Angol divatkülönlegességek: Flamingo tweeds, gyapjú Flamengik ruhakompiéra, sima és mintázott, műselyemmel keverve -tsi Női tennisz-pullover p 5___ Divatkülönlegességek: Mintás mousselinok, georgettek utólérhetetlen választék p 6.eoui Mintás crepe de Chinek legújabb kivitel —töl Mintás műselyem kitűnően mosható P 2.90, 2.40 P 1i-85-től « Fischer Simon és társai Rt. R 04-*«1 Selyem- és női divatház Gazdagon rojtozott belépésárak Budapest,V. BéCSI-Utca 10.SZám MacDonald ajánlata Gandhinak Amerikai hír szerint MacDonald egyezséget ajánlott Gandhinak, felajánlva a dominiumi jogállást Indiának LONDON, máj. 31. Najdi Ghohose hindu nacionalista Newyorkban tartott előadásában kijelentette,hogy biztos tudomása szerint MacDonald miniszterelnök egyezségi ajánlatot tett Ghánáinak, amelyben többek között biztosítja a domíniumok alkotmányát. A miniszterelnök megbízásából jelenleg egy angol újságíró folytat tárgyalásokat Indiában. Tudomása van továbbá arról, hogy Orbándi egyik híve Londonba érkezett, hogy MacDonalddal tanácskozást folytasson. Az előadó szerint körülbelül öt napon belül végleges megegyezés várható, de hozzátette, hogy a maga részéről helyesebbnek tartaná a harc folytatását a teljes függetlenség kivívására. Százhetvenegy rangooni halott Ara»£«BLI »xargasfife flottáinál, száma a legutóbbi megállapítások szerint 174-reemelkedett. A sebesültek számát még nem ismerik. Ezidő szerint Rangookban a helyzet megnyugodott és az üzleti élet is megindult. Tekintettel arra, hogy kongresszusi részről ismételten kísérletek történtek arra, hogy az ellenállást különféle bojkottokkal és az adófizetés megtagadásával súlyosbítsák, az indiai kormány újabb ellenintézkedéseket határozott el. Rendeleteket bocsátott ki, amelyek a helyi hatóságoknak módot adnak arra, hogy netragyobb eréllyel vegyék fel a harcot az adófizetés megtagadásával szemben. Egy további intézkedés a különböző bojkottok, valamint egyes személyek megfélemlítése ellen irányul, amit kongresszusi részről fejtenek ki. A bombayi kerületben mindkét rendelkezés azonnal Bettffe