Budapesti Hírlap, 1930. október(50. évfolyam, 223-249. szám)

1930-10-01 / 223. szám

r­ 1930. OKTÓBER 1, SZERDA B.H. A nemzeti méltósággal összeférhetetlen az egy­oldalú leszerelés Apponyi válasza Brianti beszédére a Népszövet­ség leszerelési vitájában , GENF, szept. 30. A népszövetségi közgyűlés kedd délutáni ülése nagy leszerelési vita színhelye volt. A vitában az összes nagy szónokok résztvettek.­­A legnagyobb szenzációt Briand beszéde kel­tette, aki majdnem szóról-szóra megismételte Tardieu alemconi beszédének alapelvét, a döntőbíráskodás, biztonság és leszerelés lú­gossá vált francia elméletét. A délutáni ülés napirendjén a leszerelési bizottság jelentése állott, amelyet a Népszö­vetség többórás vita után megszavazott. A német delegáció indítványával ellentétben, amely azt követelte, hogy az általános lesze­relési világkonferenciának még az 1931. év folyamán össze kell ülnie a Népszövetség legnagyobb feladatának elintézésére, a köz­gyűlés határozata csak arra a megállapításra szorítkozik, hogy az előkészítő leszerelési bi­zottság novemberre összehívott ülésszaka bi­zonyára lehetővé teszi majd az előkészítő m­unka befejezésével az általános leszerelési világkonferencia „minél rövidebb időn belül“ történet összehívását. A határozat ezt a re­ményt arra alapítja, hogy a londoni flotta­konferencia hármas egyezménye megkönnyíti ez általános leszerelési megállapodást. Az osztrák delegátus és Curtius német kül­ügyminiszter a határozati javaslat szövegének felolvasása után bejelentették, hogy nem szavazzák meg ezt a javaslatot és tartózkodni fognak a szavazástól. „A népek között még mindig zavaros a viszony .Curtius után Briand emelkedett szólásra. Rövid nyilatkozatot akart tenni. Ebből a rövid nyilatkozatból a végén hosszú beszéd lett, a­melyben a francia külügyminiszter egyaránt kitért Henderson leszerelési programmjára, az olaszok magatartására, sőt a németországi bel­politikai eseményekre is, a­nélkül, hogy nevén n­evezte volna ezeket a dolgokat. ,­­J A leszerelési kérdést — mondotta Briand .— nem lehet­ egyszerű elméleti kötelezettség­­n­ek tekintetni. A dolgok megítélésénél számí­tásba kell venni az egyes államok tényleges helyzetét is. Az utóbbi időkben mindenféle hí­reket hallott és különböző jelenségeket tapasz­talt, amelyekből azt a következtetést kellett le­vonnia, hogy a népek között mért mindig zava­ros a viszony. A felelős államférfiaknak erre is tekintettel kell lenniök, ha leszerelést hirdet­nek hazájukban. A maga részéről melegen óhajtja a leszerelést, de nem hallgathatja el, hogy­ politikája miatt az utóbbi időkben keserű szemrehányások érték. Kívülről mindenhonnan nyugtalanító hírek érkeztek, Franciaország ha­tárain áthallatszik a gyűlölet és a vak düh er­­állása. Szabad-e figyelmen kívül hagyni mind­ezt? Nem kötelessége-e, hogy számoljon ezek­kel a zavaros viszonyokkal, akkor is, amikor a jövő­ érdekében biztosítani akarja a békét? "Briand ezután Curtius külügyminiszterhez és az osztrák delegátushoz fordult. Megérti, — mondotta, — hogy­­Ausztria és Németor­szág nem vesz részt a szavazásban, bár egyik delegátus sem adta ennek részletesen magya­rázatát. Úgy­ látszik, mindketten érzik, hogy­ itt olyan dolgokról van szó, amelyeket jobb elhallgatni. Hinni és remélni akarja, hogy a végén valamennyi nemzet szakít az újabban oly divatos túlzások politikájával és megérti, hogy­ mik az igazi érdekei. Minden népnek a döntőbíráskodás, biztosság és leszerelés az igazi­ érdeke. A világ minden népe tudja, mennyire jogosan aggódik­ Franciaország biz­tosságáért. Fia nem volna ez az aggodalom, akkor már régen tető alá lehetett volna hozni a nemzetközi leszerelést. A biztosságot csak úgy lehet megteremteni, ha új rendszert fej­lesztenek ki, amelynek alapja a kölcsönös se­gítség. Ha ez sikerül, akkor minden további fegyverkezés fölöslegessé válik. Apponyi felszólalása A francia külügyminiszter után ’Apponyi­­Albert gróf emelkedett szólásra. Adják meg te biztosságot a lefegyverzett államoknak is, — mondotta az ősz magyar politikus. — Ma elég mindig, különbséget tesznek győztes és legyőzött államok között. Ennek meg kell­­szűnnie és most már végre hozzá kell fogni Hr. nagy leszerelési ígéret gyakorlati megvaló­sításához. A legyőzött államok teljesítették a a vállalt kötelezettséget, teljesítsék most a győztesek is, amint Henderson angol külügy­miniszter a folyó ülésszakon is megígérte. Ha­­a győztes államok, folyton halogatják le­szerelési kötelezettségük teljesítését, akkor a faépek hite és bizalma még jobban meg fog tendülni a Népszövetségben. — Meg kell ismételnem, — folytatta Apponyi Albert gróf — amit már többször elmondot­­tam erről a szószékről és amit szent kötelessé­gem hangoztatni mindannyiszor, valahányszor ez a probléma felmerül, hogy ha a biztosság kérdését és a veszélyek lehetőségét hozzák szóba azok, akiknek módjuk van arra, hogy a veszélyeket elhárítsák, akkor vegyék figye­lembe az illetők a biztosság problémáját azok szempontjából is, akiknek erre nincs módjuk, mert egyoldalú leszerelésnek vetették őket alá. Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságára min­den­ egyes alkalommal rá kell irányítanom a Népszövetség figyelmét. — Én is arra a testvéri érzületre hivatko­zom, amelynek mindnyájunkat el kell tölteni és amelyre Briand külügyminiszter olyan ékes­szólóan utalt. Bízhatunk-e azonban a testvéri­ség olyan érzületében, amely nem vet számot ezzel a tűrhetetlen helyzettel, amely ilyen ala­pon akarja fenntartani a testvéri viszonyt azokkal az államokkal, amelyek ebben a hely­zetben vannak? Azt hiszem a közgyűlésnek nincsen egyetlen tagja sem, aki ne érezné, hogy a nemzeti méltósággal összeférhetetlen állapotot teremtett az egyoldalú leszerelés. Ezt az­ egyoldalú leszerelést azzal az ígérettel ki­sérték, hogy ez csak átmeneti állapot lesz. — Nem ringatjuk magunkat ábrándokban, — mondotta Apponyi Albert gróf. •— A nemzetek megoszlása — a háborúban elfoglalt helyzetük szerint — ma is fennáll. Ezen nem csodálkozom. Ilyen rettenetes katasztrófa után, mint a­minő a világháború volt, nem tűnhe­tik el tíz év alatt az a szellem, amelyet a há­ború kialakított. Mindamellett megelégedés­sel állapítom meg, hogy ez a szellem csökke­nőben van. Törekedjünk arra, hogy minél hamarább teljesen megszűnjék. De nem jámbor óhajok­­ vezetnek minket e célhoz, hanem az olyan tevékenység, amely véget igyekszik vetni a mostani — úgy er­kölcsi, mint anyagi szempontból tűrhetetlen — helyzetnek. Megelégedéssel látom, hogy a francia külügyminiszter bizonyos megértéssel viseltetik azoknak lelkiállapota iránt, akik nem nyugodhatnak bele véglegesen a nem­zeti méltóságukkal ellentétben álló helyzetbe. Minthogy ő megértette ezt a lelkiállapotot és fontosnak tartja, hogy a népszövetségi szel­lem győzedelmesen érvényesüljön, én is az igaz testvériség érzületéhez szólok. Az egész Népszövetség támogasson minket, hogy mielőbb eljussunk odáig, amikor elmondhatjuk: jó széllemben kezdtük meg a munkát, jó útra tértünk és ezen az úton haladva, el fog tűnni az a háborús megoszlás, amely ma még el­választ minket egymástól. A nagy vita utolsó szónoka újra Curtius külügyminiszter volt. Az állandó fegyverkezé­sek sokkal inkább fenyegetik a világ békéjét, — mondotta — mint azok a különböző nehéz­ségek, amelyek lehetetlenné teszik a döntőbírás­kodás rendszerének kiépítését. Briand hármas jelszava: a döntőbíráskodás, a biztosság és leszerelés, helyénvaló ugyan, de fordított sor­rendben alkalmazandó: először jöjjön a lesze­relés, azután lesz majd biztosság és lehet döntőbíráskodás is. A legjobb biztosság a mi­előbbi leszerelés, erre a leszerelésre pedig szer­ződések kötelezik a nemzeteket. A francia mi­niszterelnök nemrégiben azt mondotta, hogy a békét erős és nyugodt nemzetek biztosíthatják a legjobban. Véleménye szerint a gyönge és nyugtalan népeknek — ilyen Németország is — nincs más céljuk, mint hogy békében tel­jesíthessék hivatásukat. Először a háború okait kell eltűntetni és ha Briand nyugtalanító né­metországi jelenségekről beszél, arra csak azt válaszolhatja, hogy ez idő szerint egész Európa, sőt az egész világ nyugtalasági hul­lám lázában él. A népszövetségi közgyűlés ezután megsza­vazta a beterjesztett határozati javaslatot. A szavazás egyhangú volt, miután Magyar­­ország, Ausztria és Németország delegátusa tartózkodott a szavazástól.­­ A közgyűlés ezután elfogadta a fegyverke­zési ipar és a fegyverkereskedelem ellenőrzé­séről szóló jelentést, amely úgy szól, hogy ennek a két kérdésnek megvitatását csak a leszerelési vita befejezése után, vagyis az álta­lános leszerelési szerződés megkötése után kez­dik meg. 99Tűrhetetlen lenne, ha az emberek nem imádhatnák saját nyelvükön az Istent“ GENF, szept. 30. Délelőtt a nép­szö­vets­égi közgyűlés tovább­ folytatta a főbizottságokban előkészített pon­­tozatok letárgyalását. Mottg svájci fődelegátus beterjesztette a ki­sebbségek védelmére vonatkozó előadói jelen­tését. Kifejtette, hogy a madridi tanácshatáro­­zatok után a kisebbségi pan­­szok ügyében most követelt eljárás véleménye szerint lénye­­ges javulást jelent a korábbi eljárással szem­ben. Reméli, hogy ha ezt az eljárást szabad­elvű szellemben alkalmazzák, akkor ez meg­adja a kisebbségek részére a saját védelmük­höz és oltalmukhoz szükséges eszközüket. Az érdekelt kormánynál való diszkrét és barátságos közbelépés gyakran nagyonn ered­ménnyel jár, mintha a közbelépés túlságosan széleskörű nyilvánosság mellett történik. A kisebbségek vallását, nyelvét és kultúrá­ját tiszteletben kell tartani­ A kisebbségek problémája non múló és átmeneti, hanem ál­landó jellegű és éppen ezért közelről érinti a világ békéjét. A rendszeres és erőltetett be­olvasztás politikájának tételét­ elítélte a világ egyetemes lelkiismerete.­­ Tűrhetetlen igazságtalanság lenne, ha az emberek nem imádhatnák saját nyelvükön az Istent. Az 1922. évi egyhangú közgyűlési ha­tározatban a népszövetségi közgyűlés annak a reményének adott kifejezést, hogy a kisebbsé­gekkel szemben valamennyi állam ugyanolyan igazságos és méltányos elbánást fog gyako­rolni, mint aminőre a kisebbségi szerződések köteleznek egyes államokat. A békeszerződések mélyreható területi vál­tozásokat hoztak magukkal. Ezek a változások nem kevésbbé mélyreható következményeket vontak maguk után a népek egymáshoz való viszonyában. Kíván­atos, hogy a többségek és kisebbségek bizalomtól és lojalitástól áthatott együttműködésének gondolata minden oldalon érvényesüljön. A szociális főbizottság köszönetet mondott Apponyi grófnénak GENF, szept. 30. Az ötödik (szociális) főbizottság, amelynek Apponyi Albertné grófné az elnöke, befejezte munkálatait. Taglianio gróf olasz delegátus a főbizottság tagjainak élé­nk helyeslésétől kí­sérve, meleg szavakban mondott köszönetet Apponyi­ Albertné grófnénak azért a kiváló tapintatért és odaadó buzgalomért, amellyel az elnöklés kényes és fáradságos tisztét be­töltötte. i .• Dr . Az eskütétel BÉCS, szept. 30. ] Az új szövetségi kormány kinevezése utáni nyomban minisztertanács ült össze, amely el­határozta, hogy javasolni fogja a szövetségi elnöknek, hogy a külügyek tárgyi vezetését Seipel Ignác dr. szövetségi miniszterre, a bel­­ü­gyek tárgyi vezetését abban a terjedelemben, amelyben eddig külön szövetségi miniszter alatt volt, Starhemberg Rüdiger Ernő szövetségi miniszterre ruházza. Miklós szövetségi elnök este fél hét órakor az új kormány tagjait esküjük átvétele végett fogadta. Az eskütételen H­ueber Ferenc dr. igazságügyminiszter, aki még nem érkezett Bécsbe, nem vett részt. Az eskümintát Lö­­wenthal dr. kabinetigazgató olvasta fel.­­ A kormány összeállítása teljesen megegyezik a korábban közölt kormánylistával, azzal a­ kiegészítéssel, hogy Schmitt alkancellár egy­szersmind népjóléti miniszter is. A Schober-kormány távozó tagjait Miklas elnök a nagy érdemkereszttel tüntette ki. Schober volt kancellár rendkívül szívélyes­­hangú levelet kapott az elnöktől, amelyben Miklas hosszasan méltatja Schober érdemeit. A politikai pártok kedden este megkezdték tanácskozásaikat. A megbeszélések központjá­ban az új választások előkészítése áll. November 9-én lesznek a választások A „Reichspost“ különkiadásban közli, hogy a nemzeti tanácsot a legrövidebb időn belül feloszlatják és az új választá­­sokat november 9-én tartják meg,­­ ..1 3 az Ön­re hogy megbízható cégnél vásároljon! Női és férfi, bel- és kül­földi szövetek, ruha- és kabátkelmék a leg­olcsóbb árakon PANNÓNIA POSZTÓ- ÉS DIVATHÁZ VII., Károly Királyi út 3/B. sz. (Wesselényi­ utca sarok) Briand az asszonyok segítsé­gét kéri békeakciójához GENF, szept. 30. – Briand francia külügyminiszter fogadta a nőegyesületek nemzetközi szövetségének kül­döttségét. Megemlékezett a németországi vá­lasztásokról, amelyek eredménye komoly aggo­dalmat okoz a béke barátainak. A szélső pártok előretörésének magyaráza­tát Németország válságos helyzetében keresik Kikerülhetetlen törvény — mondotta,­­ hogy a nyomor és a szenvedés a népeket a szélső­ségek felé hajtja. Németországban ezen a té­ren a munkanélküliek száma négymillióra fog emelkedni. Ez a helyzet veszélyezteti a békét. Ezért ajánlottam nyomatékkal az európai szövetség tanulmányi bizottságában, hogy erősítsük meg az európai népek együvétarto­­zását és egymásrautaltságát. — A német választások — mondotta — megnehezítették az én helyzetemet. —­ Befe­­­­jezésül kérte az asszonyok támogatását a bé­kéért folytatott küzdelmében. Vaugoin kisebbségi kormányt alakítói! Seipel a külügyminiszter s a Heimwehr is két tárcát vállal BÉCS, szept. 30. Vaugoin deszignált szövetségi kancellár, mi­után ma délután értesült arról, hogy a nagyné­met párt véglegesen kimondotta, hogy az új kormányalakításban K­im vesz részt, megalakí­totta kormányát.­ Az új kormány tagjai a kö­vetkezők : Szövetségi kancellár és hadügyminiszter, Vauguin, Schmitz (volt, közoktatásügyi minisz­ter) alkancellár, Seipel külügyminiszter, Star­­hemberg belügyminiszter (Hellnwel­r), Hueber dr. (salzburgi közjegyző, a Heimwehr szerve­zet második képviselője) igazságügyminiszter, Heinl (volt kereskedelemügyi miniszter) ke­reskedelemügyi miniszter, Jud­i (eddigi pénz­ügyminiszter) pénzügyminiszter, Cermak (volt közoktatásügyi miniszter) közoktatásügyi mi­niszter, Thaler (volt földművelés- és erdőgaz­dasági miniszter) földművelésügyi miniszter. A nemzeti tanács feloszlatásáról szóló ren­delet kibocsátását minden percben várják. Az új kormány kisebbségi kormány. Az új kabi­net min­den tagja a keresztényszocialista párt­hoz tartozik, kivéve a Heimweh­r-szervezet két tagját, valamint Jucit pártonkívüli minisztert. A lemondott Schober-kormány tagjai közül Vauguinen kívül tehát csak Juci pénzügymi­niszter tartotta meg tárcáját. Schmitz, Heinl, Cormak és Thaler régebbi Leipel-k­ormányok­­ban voltak miniszterek. A Heimwehr a belpo­­litikailag legfontosabb két tárcát kapta meg: a belügyi és az igazságügyi tárcát. A kormány programmja: új választás BÉCS, szept. 30. A „Reichspost" vezető helyen a következő vastagbetűs hírt közli: A kormányalakítással megbízott Vaugein alkancellár Seipel dr. volt szövetségi kancellárt meghívta, hogy legyen az alakuló kormány külügyminisztere. Seipel dr. a meghívást elfo­gadta. A hadügyminisztérium ügyeit továbbra is az új szövetségi kancellár maga vezeti. Az új szövetségi kormány azonnal megkezdi az új választások előkészítését, amelyek legkésőbbi, november 16-ig megtörténnek.

Next