Budapesti Hírlap, 1931. június(51. évfolyam, 122–145. szám)

1931-06-02 / 122. szám

2 lalkozott a búza értékesítésének problémájával, az állat- és gyümölcskivitel fokozásának, a tejgazdaságok létesítésének és a belső piac megszervezésének a kérdésével. Legfőbb gondunk — mondotta ezután — hitelviszonyainkat megjavítani. Mindent elkövetünk kisiparosaink érdekében is. Nehéz a helyzete Magyarországon az értelmiségnek is. Számos hivatal beszüntetése következtében a fiatalság nem tud elhelyezkedni. Jobban tenné a fiatalság, ha a produktív pályákra menne. Helyes telepítési politikát kívánunk folytatni. Ez sok áldozatot követel ugyan, de ezt az áldozatot meg kell hozni. Beszélt még a birtokreform eredményeiről. Végül a búza értékesítésének ügyében folytatott nagyjelentőségű tárgyalásokra mutatott rá. A kormány igyekszik a legsúlyosabb problémákat is megoldani és az ország vezetői tudatában vannak annak, hogy milyen módon kell a nemzetről gondoskodni. — Istenért, királyért és hazáért, ez volt a jelszavunk, — fejezte be beszédét a miniszter, — ez lesz a jelszavunk most is és ezért a népért dolgozni fogunk utolsó leheletünkig. A minisztert beszéde után percekig tartó lelkes ovációban részesítették. 1931. JÚNIUS 2. KEZDD B.H. Ki tudna ma hivatottabb vezért Bethlennél? Sztranyavszky Sándor beszéde Jánossy Gábor beszámolóján CELLDÖMÖLK, máj. 31. Jánossy Gábor országgyűlési képviselő vasárnap Celldömölkön beszámolót mondott, amelyen részt vett Sztranyanszky Sándor belügyi államtitkár is, Tarányi Ferenc főispán, Horváth Kálmán dr. alispán, Berky Gyula, Brundt Vilmos, Csizmadia András, Szabó Sándor és Tóth Pál országgyűlési képviselők kíséretében. A választóközönség lelkes ünnepléssel fogadtaJánossy Gábor beszámolóját, melyben hangsúlyozta, hogy újból vállalja a jelöltséget, mert meggyőződést szerzett arról, hogy választóközönségének túlnyomó nagy része bizalmával mellette van. Sztranyavszky Sándor államtitkár szólalt fel ezután, s a kormánynak Jánossy Gábor személye iránti megbecsüléséről és szeretetéről tett tanúbizonyságot. Elismerő szavakkal méltatta Jánossy Gábor közéleti szereplését, hangsúlyozta, hogy Jánossy Gábor mindenkor becsületesen teljesítette kötelességét, soha nem tévesztve össze a közérdek szolgálatát önmaga szolgálatával. Egyesek kísérletet tettek arra, hogy megbontsák azt a megértést és összhangot, amely Jánossy Gábort választóihoz fűzi, s ezért mindenféle ellentétes híreszteléssel szemben kijelentette, hogy Bthlan István gróf miniszterelnök és a kormány súlyt helyez arra, hogy Jánossy Gábort a jövőben is a parlamentben lássa. Sztranyavszky Sándor államtitkár ezután a politikai helyzettel foglalkozott. Még nem született a világra olyan ember, — mondotta többek között, — aki minden akaratát, törekvését valóra tudta volna váltani, aki a romokból varázsütésre paradicsomot tudott volna teremteni. Tudna-e ma valaki Bethlen István grófnál hivatottabb vezért elképzelni. Bármilyen súlyosak is ma az idők, tárgyilagos szemmel meg kell állapítani, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt sokban javult az ország helyzete és a miniszterelnök joggal elvárhatja a nemzettől, hogy az elkövetkező választások során igazságot szolgáltasson neki és megadja a lehetőséget ahhoz, hogy nemzetépítő és fenntartó munkáját folytathassa. — Az elmúlt tíz év siktt elsimoltak a felekezetiválaszfalak, a gyűlölködésből békesség lett. Imittamott történnek még ugyan kísérletek a társadalmi és felekezeti béke megbontására, ezek azonban megtörnek a magyar nép józan belátásán és higgadtságán. Sok szó esik mindenütt arról, hogy ki kell küszöbölni a nemzetek közül azokat a súrlódási felületeket, amelyek összeütközésre adhatnak alkalmat, ugyanekkor azonban azt látjuk, hogy a nemzetek az önellátásra törekednek. Ennek az a következménye, hogy megszűnik az államok között az összeköttetés, az árucsereforgalom, ahelyett tehát, hogy közelednek egymáshoz a nemzetek, eltolódnak egymástól. Újból felvetődött az a gondolat, hogy a természet törvénye által teremtett kapcsolatokat újból meg kell teremteni, s meg kell kísérelni egyes államok között a gazdasági közeledést, de azt látjuk, hogy azok, akik a népek egymás iránti szerelméről beszélnek és világbékét hirdetnek, útjában állanak ennek a gazdasági közeledésnek, s mesterséges eszközökkel törekszenek megakadályozni. Sztranyavszky Sándor államtitkár beszédét hosszantartó éljenzéssel fogadta a hallgatóközönség, majd Szabó Sándor, Csizmadia András, Berky Gyula és Tóth Pál mondott beszédet. A beszámológyűlés hallgatósága végül egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy Bethlen István gróf miniszterelnököt táviratban üdvözli és bizalmáról biztosítja. Embervadászat írta Takáts Sándor A spanyol örökösödési háborúban esett meg először, hogy a leírhatatlan nyomorúság és a kegyetlen bánásmód szökésre kényszerítette a magyar hajdúkat és a huszárokat. S e szerencsétlen embereknek a Rajnától fogva ellenséges területeken át, ezernyi veszedelem között kellett hazájukba jutniuk. Lipót császár és a haditanács rendeletet hirdettek ki mindenfelé, hogy a szökevény magyar katonákat bárki agyonverheti. Aki pedig élve elfogja őket, az még jutalmat is kap. Bár a szökés nem sok sikerrel biztatott, azért megesett, hogy egy-egy ezredből egyszerre 120—140 huszár is megszökött. S a legérdekesebb, hogy a legtöbbnek sikerült hazajutnia . Itthon azonban bujdosniok kellett, míg Rákóczi szabadságharca meg nem kezdődött. A falvak lakói azonban e bujdosókat, vagyis szegény legényeket, mindennel ellátták, sőt védelmezték is. A francia forradalom és Napóleon háborúi alkalmával nálunk erőszakos asszentálás folyt, vagyis kötéllel fogták a katonákat. A katonák szökése tehát még nagyobb mértékben folyt. A külföldre vitt magyar ifjak legnagyobb része a csatamezükön maradt. Az életben maradottak pediga hoszszú és nehéz katonai szolgálat alól menekülni igyekeztek. Hiszen hihetetlenül rossz bánásmódban volt részük és hosszú szolgálatuk után is üres zsebbel jöttek haza. Érdemes megemlítenünk, hogy még a titkos rendőri jelentések is azt írták 1812-ben,hogy az ország néptelenné lesz, ha a katonafogdosást ily mértékben folytatják. Különben is az erőszakkal fogott katona — a tapasztalás szerint — keveset ér. („Der mit Gewalt genommene Soldat ist nicht viel Wert“ etc.) Az ütés, verés és a különféle büntetés, a koplalás, a legtöbb besorozottnak hamarosan elvette a kedvét a katonai szolgálattól. („Wie soll sich nicht ein Sohn des Vaterlandes sehenen — írják a titkos jelentések, — unter die Waffen bei einer solchen Behandlung zu tretten!‘‘) S ha a hosszú szolgálat után esetleg még életben maradt, mint koldus jött haza. Ez a koldus-állapot teszi érthetővé, hogy úgy a tisztek, mint a közemberek közül sokan idegen állam szolgálatába léptek. Az 1812 április 17-én jelentette a titkos rendőrség, hogy a dezertálás hadseregünkből az oroszokhoz állandóan tart. Az oroszok egy lovasnak, (ha lova és fegyverzete van), száz aranyat fizetnek s a szolgálat megkezdésekor még 12 aranyat. A nádor-huszárok és az Eszterházy-gyalogok ezredéből legtöbben szöktek át. Egy francia ezred is az oroszokhoz pártolt. A katona nálunk — írja e jelentés — szolgálatával mit sem szerezhet magának s ha az éhség kínozza, a szökés az egyetlen mód, amellyel lendíthet valamit a sorsán. A szökött katona meg a sorozás elől elbujdosott legény természetesen nem mehetett szülővárosába, vagy falujába, mert hiszen megbüntették és újra besorozták őt s az ilyeneknek — ha elfogták — hat évvel tovább kellett szolgálniok. Újra besorozták azokat is, akik már kiszolgálták ugyan a kapitulációt, de otthon rendetlenkedtek s a munkát kerülték. Így állván a dolog, a katonaszökevények az erdőkben rejtőztek el s csak éjjel jöttek falvaikba egy kis élelemért. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek nem voltak rablók, vagy zsiványok, hanem szegény legények, akik télvíz idején mind behúzódtak szülőfalujukba. A bécsi udvar és a kormány azonban nem tett különbséget a zsivány és a szegénylegény között s az egyiket csakúgy üldöztette, mint a másikat. Ezzel természetesen az ártalmatlan szegénylegényeket is ellenségeivé tette. Pedig a kormány konfidensjei írták 1811-ben: „miért nem hívja a király szolgálatba az erdőkben bujdosó embereket, akik félelemből, a verések miatt, ruházatés élelemhiány miatt az erdőkben kóboroltak s így a katonai szolgálattól elvonják magukat, aztán kenyérért koldulva járnak faluról-fokira. Nem büntetni kellene ezeket, hanem besorozni.“ Radicsevich, a titkosrendőrség e fő megbízottja, 1808 október 21-én Pozsonyból jelentette Bécsbe, hogy a tél legalkalmasabb a sorozásra, mert télen azok is a falvakban vannak, akik különben az év nagy részében az erdőkben kóborolnak. Azt a szolgabírót és falusi bírót — írja Radicsevieh, — aki a kívánt emberszámot ki nem állíttatja, hivatali állásra soha többé nem szabad jelölni ! Tudjuk, hogy amíg Bécsben a szökevények és a bujdosók kiirtásáról tanakodtak, a monarchiában hallatlan drágaság uralkodott s ehhez egy még nagyobb csapás járult : a bankócédulák elértéktelenedése. Akinek aranya vagy ezüstje volt, azon igyekezett túladni. Mikor például az 1810. év december havában elterjedt a hír, hogy a király országgyűlést hirdet s Magyarországtól bankócédulák helyett ezüstöt és aranyat fog követelni, a főurak eladták a tulajdonukban lévő nemes fémet. Erdődy kancellár például harminckét mázsát nyomó ezüstedényt adott el. Eötvös, a kamara viceelnöke, szintén eladta minden ezüstneműjét az utolsó kanálig. Almássy István s mások is ugyanígy cselekedtek. Az általános rémületet sok valótlan hír is növelte, így például egész országban elterjedt az a hír, hogy Napóleon az orosz háború előtt kárpótolni akarván a sok veszteségért Ferenc császárt és királyt, negyvenezer francia katonát küld Magyarországba az alkotmány eltörlésére! A birodalom kétségbeejtő pénzügyi, gazdasági és politikai viszonyai között is maradt ideje Ferenc császárnak, hogy az erdőkben bujdosó szökött katonák — szegénylegények — ellen kellő intézkedéseket tegyen. Rendeletei közül itt csak néhányat ismertetünk. Az 1810. év április 9-én megírta volt Erdődy kancellárnak, hogy Baranya és Somogy megyében rablóhordák járnak, Vas megyében és Sopron egy részében is bizonytalanokká teszik ezek az utakat. „Akarom, — írja a király — hogy minden erővel megszüntessék ez állapotot. Mielőtt a zöldelő erdőkbe vonulnának ez emberek, ki kel őket irtani. Az eredményről jelentést várok! ‘ E rendelet előtt a király az útszéli csárdák bezárását is elrendelte. Mivel a csárdák jórésze a földesuraké volt, a királyi rendeletet végrehajtani nem lehetett. A titkos jelentések szerint a megyék különben sem tettek semmit az erdők lakói ellen, akik legnagyobbrészt szökött katonák és kanászok voltak. (Gehorsamst Meldung, dert 21. Maerz, 1810.) Ez a jelentés nem fedi az igazságot. A megyék ugyanis felsőbb rendeletre megkezdték az erdők lakóinak üldözését. E célra felfegyverezték a falvak népét s a bírák és a parasztkapitányok vezetése alatt a szegénylegények ellen küldték. Az üldözést minden megyében, ahol ilyen emberek voltak, egyszerre kezdték. Mivel azonban a falvak lakói — írja a hivatalos jelentés — a legjobb viszonyban éltek az erdők lakóival, a világért sem fogtak el közülök egyet sem. Akik a falvak népét vezették, arrafelé irányították, őket, ahol Pesthy Pál csak a gyönki kerületben lép föl A MOT jelenti: Pesthy Pál dr. a gyönki kerület országgyűlési képviselője ismét a gyönki kerületben lép föl és egyetlen más kerületben sem vállalt jelöltséget. Azok a hírek, amelyek szerint Pesthy Pál más kerületben is vállalna jelöltséget, tévesek. Az új honvédelmi államtitkár eskütétele Lázár Andor dr., az új honvédelmi államtitkár hétfőn délben letette hivatali esküjét Gömbös Gyula honvédelmi miniszter kezébe. Az eskütételnél Bogsch Géza, miniszteri főtanácsos olvasta az eskümintát. Az eskütétel után Gömbös Gyula üdvözölte Lázár Andor dr. államtitkárt, akit holnap délelőtt a minisztérium tisztviselői kara üdvözöl hivatalbalépése alkalmával. Beszámoló PÉCS, jún. 1. Feniczy Ignác dr. országgyűlési képviselő vasárnap Oroszlón és környékén, valamint Sásdon beszámoló beszédet tartott s mindenütt nagy lelksedéssel fogadták. Sásdon a járás összse községeiből igen nagy közönség gyűlt össze. Itt Szűcs esperes üdvözölte a képvielőt, majd a beszámoló elhangzása után Kerese György dr. mondott a járás nevében köszönetet és közölte, hogy a kerületi kisgazdapárti gyűlése őt jelölte a kerület jövendőbeli képviselőjéül. Sásdon ez alkalommal megalakult Fericzy Ignác elnöklésével a kerületi egységes párt. A székesfehérvári egységes párt A Magyar Távirati Iroda jelenti. Az egyik délutáni napilapban tendenciózus hír jelent meg arról, hogy Székesfehérvárott nem sikerült megalakítani az egységes pártot, mert mindazok, akiket a főispán meghívott, sorra kijelentették, hogy nem lépnek be az egységes pártba. Ezzel szemben jól informált helyről megállapítják, hogy a székesfehérvári polgári pártokkijelentették, hogy örömmel fogadják Károlyi Gyula gróf jelöltségét és őt egyhan*gúlag támogatják. Éppen erre az egyhangú bizalomnyilvánításra, való tekintettel, teljesen szükségtelennek mutatkozott, hogy Székesfehér* vároit az egységes pártnak ma meglevő kere* telt kibővítsék. 1^. I II. .■M..— A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tízéves jubileuma A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt fennállásának tízéves évfordulója alkalmából vasárnap délelőtt a Vigadó nagytermében jubileumi ünnepség volt. Albrecht királyi herceg, díszelnök, aki akadályoztatása miatt nem vehetett részt az ünnepségen, meleghangú levélben mentette ki magát. A vezetőség és a minisztériumok részéről jelen vollak: Gévay-Wolff Nándor, Berry Pál kultuszminisztériumi államtitkárok, Pollermann Artúr népjóléti államtitkár, Petri Pálné, Kertész K. Róbertné, Demény Károlyné, Szukováthy Imre és még mások. A Himnusz után, amelyet az állami Szent István reálgimnázium énekkara adott elő Gruber Miklós vezénylésével, vitéz Simon Elemér főispán elnöki megnyitót és beszámolót mondott, amelyben visszapillantást vetett az elmúlt tíz esztendő munkájára és eredményeire. Az Ifjúsági Vörös Kereszt munkája akkor vett tulajdonképpen erős lendületet, — mondotta — amikor Petri Pál kultuszállamtitkár felesége elvállalta a társelnökséget és lelkes buzgalommal, kitűnő hozzáértéssel vette kezébe a szervező munkát. A jelenlévők hosszantartó tapssal ünnepelték Petri Pálnét, majd az elnök részletesen feltárta az elért eredményeket. Ma 918 csoportja van az intézménynek, s összesen 61.021 tagot mondhat magáénak. Sebestyén Erzsébet kitűnő szervező munkáját külön kiemelte a beszámoló, amely nagy elismeréssel emelékezett meg a Lőrinczy-nővérekről, akik közül az egyik: Angyal Jánosné Lőrinczy Erzsébet az Ifjúsági Vörös Kereszt lapjának fáradhatatlan szerkesztője, a másik pedig Lőrinczy Mária tanárnő, a Vörös Kereszt helyi megbízottja. Lőrinczy Mária polgári leányiskolás tanárnőhöz Simontsits Elemér K. t. t., a Vörös Kereszt Országos elnöke rendkívül meleghangú elismerő levelet intézett. Az elnöki beszámoló után az üdvözlésekre került a sor. Horthy Miklósné, a kormányzó felesége a jubiláló intézményt a következő levéllel üdvözölte: „Ne kicsinyeljünk le semmi munkát, amely Isten-, ember- és hazaszeretetre neveli az ifjúságot, ezért tartom mindenekfelett hasznosnak és áldásosnak a Magyar Ifjúsági Vörös Kereszt munkásságát, amelynek további fejlődéséhez az Isten áldását kérem.“ Gévay-Wolff Nándor kultuszállamtitkár az üdvözlések során a kultuszminiszter képviseletében méltatta az Ifjúsági Vörös Kereszt áldásos munkáját. Egymásután mondtak üdvözlő szavakat a különböző egyesületek kiküldöttei. Vajkay Éva Júlia, a Génfben székelő Nemzetközi Gyermekmentő Szövetség nevében beszélt. SClebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter r.deteghangú levélben méltatta a vöröskereszt békebeli nemzetépítő munkát. Kornis Gyula államtitkár szintén írásbeli üdvözlést küldött,, ezekhez csatlakozott Petri Pál államtitkár, Karafiáth Jenő, Széchenyi Emil gróf, a Magyar Vörös Kereszt elnökének üdvözlő levele, amelyeknek tartalmát Sebestyén Erzsébet ismertette.. Az üdvözlések után Borús Endre vezénylésével a Wesselényi utcai polgári fiúiskola énekkara Demény- és Kodály-dalokat adott elő nagyhatás mellett. Péter Erzsébet volt ifjúsági Vöröskeresztes előadása következett ezután. Végül a II. kerületi állami tanítónőképző intézet énekkara Zeitler Etelka vezénylésével elénekelte Izsa Béla Ifjúsági Vöröskeresztes indulóját. A Vigadóból az ifjúság az elnökség vezetésével kivonult a városligeti Hősök emlékművéhez, amelyre koszorút helyeztek. Itt Szukováthy Imre dr. ügyvezető alelnök mondott hazafias beszédet. ............................... Francia-orosz tárgyalás PÁRIZS, máj. 31. Négyéves szünetelés után az elmúlt héten ismét megkezdődtek a tárgyalások a francia és a szovjetorosz kormány delegátusai között a háború előtti orosz államadósságok rendezése és a két ország között kereskedelmi kapcsolatot újrafelvétele tárgyában. Az orosz delegáció vezetői Lubimov, a pénzügyi népbiztosság egyik osztályának vezetője és Dwojlatzky kereskedelmi népbiztossági osztályfőnök. A tárgyalások május közepén kezdődtek és sikerült is a fölmerült kérdések megoldásának lehetőségét és módszereit elvben megállapítani. Az orosz delegátusok már visszautaztak Moszkvába és még a nyár folyamán ismét Párizsba jönnek, a szükséges kiegészített felhatalmazásokkal.