Budapesti Hírlap, 1932. február (52. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-02 / 26. szám

Akadályozza a japánok bevonulását. Az eré­lyes fellépésre a japánok elálltak szándékuktól. A francia főkonzul, hogy a japánoknak ne lehessen semmiféle ürügyük a francia város­rész megszállására, a délután folyamán a fran­cia negyedben lakó japán alattvalókat kinta­­tk­ozta a városrészből. Az eltávolított japánok a hong-Mui városrészben kaptak ideiglenes el­áll­ást. A sanghaji nemzetközi katonaság létszáma n­apról-napra növekszik. Hétfőn ismét partra- szllítottak egy angol tengerészosztagot, szer­dán pedig nyolcszáz skót katona érkezik Sang­haiba. A hong­kongi kikötőben horgonyzó an­gol flotta is készenlétben áll, hogy szükség ese­tén azonnal Sanghaiba jöjjön. A francia hely­őrség megerősítésére egy francia zászlóalj útban, van Tiencsinből Sanghai felé. Az amerikai helyőrséget is megerősítik. A kínai hatóságok re­mélik, hogy a nemzetközi megerősítések megér­kezése után a japán csapatok visszavonulnak a nemzetközi negyed határáról s éppen ezért a kínai csapatparancsnokok utasítást kaptak, hogy egyelőre ne intézzenek támadást a koncessziós terület határán álló japán csapatok ellen. Ostromállapot Nankingban SANGHAI, febr. 1. Nankingban a japán csatahajók megjelené­sére kihirdették az ostromállapotot. A kínai ka­tonai hatóságok lizanan készülnek a főváros vé­delmére. Mindenütt ássák a lövészárkokat és építik a drótakadályokat. A főváros kapuit el­­barrikádozták. Élettartam és táplálkozás között a tudomány megállapította a szoros összefüggést. A helyes táplálkozástól függ az egészség és erőbeli állapot fenntartása, de ezzel szoros összefüggésben van a hosszú vagy rövid élet kérdése. Tegyen a reggeli és uzsonnatejbe 2—3 kávéskanál Ovomal­­tine-t és ezzel igen nagy szolgálatot tesz egészségének Mikor az alkony ránk borai írta Dánielné Lengyel Laura Mindenki izgatottan kereste papírjait, csak itt a bérelt fülkében lévő utasok maradtak nyu­godtak. Mint akik tudják, hogy őüket semmi sem zavarhatja és semmi sem mozdíthatja ki kényel­mükből. ők meg vannak kimérve a sok minden­féle zaklatástól, mely a többi közönséges utast gyötri. És valóban, az útlevelet vizsgáló hivatalnok, kit már előre figyelmeztették, azzal a megkülön­böztetett tisztelettel nyitott be az orient expressz báréit fülkéjébe, mely hódolat mindig kijár a világhírnévre jutott embereknek. Az útleveleket a komorna adta át. Az ajtó­nyitásra egy pillanatra a férj is felnézett ugyan, de aztán tekintete megint csak visszasiklott könyvére. Kifogástalanul elegáns, szép és unott arc hajolt a sárgafüzetes regény fölé. Olvasott, de mintha csak jobb mulatság hiányában tenné, szórakozottan, egy kis fáradt grimasszal szép, szabályos arcán. Az asszony az ablaknál ült és meg sem moz­dult. Mintha csak saját magának szobra lenne, olyan merev, olyan mozdulatlan. A barna tweed kábát teljesen beburkolja alakját, arcát sűrű fátyol fedi, lehet, hogy az úti por és korom ellen, lehet — mert tudta, hogy a határra ér­nek, — a vámvizsgáló tiszt kiváncsi pillantása ellen. Az egész asszonyból csak a lábait lehet látni. Gyönyörű formájú, hosszú lábait, tökéletes, vé­kony bokáját, karcsú, keskeny vonalú, szobrász­tavn­tára való lábfejét. A hivatalnok az útlevelet nézte és szinte meg­­remegett kezében a papír.­­ —­ Hát ő az?... — gondolta magában. — Oh Istenem... Kutatva tereste az asszony vonásait, de a sűrű fátyol átláthatatlan és mintha még ezt sem tartaná elegendőnek, elfordította fejét és kibámult az ablakon. A hivatalnok mély meghajlással köszönt. A komorna átvette az útlevelet, a férj bólintott, az asszony még mindig merev és mozdulatlan maradt. Aztán egyedül maradtak hármasban és a ko­morna halkan megkérdezte: — Madame, ha talán kissé lepihenne?... — Nem, Eiiie. Most úgy sem tudnék aludni. Majd, ha megérkeztünk... És az asszony tovább néz ki az ablakon. A tájat nézi. A lapos, egyhangú mezőket, a rossz utakat, a szomorú, idegen ország vidékét, hol robog-robog vele a vonat. Igyekszik nem gon­dolni semmire, igyekszik kikapcsolódni minden­ből, a berlini félsikerekből, a szörnyű ham­burgi estékből, nem akar gondolni a tegnapra, nem akar gondolni a holnapra, nem akarja érezni a mát,­­ legalább most egy pár órára nem. Csak nézni akar, csak ki akar bámulni az ablakon, mint akármelyik más utas, aki megváltotta a jegyét. Egyik negyedóra telik a másik után. A ko­­morna halkan, diszkréten, aprókat ásít. Az asz­­szony jól látja és arra gondol, művein élénk, milyen izgatott volt évekkel ezelőtt Elise, mi­kor így egyik városból a másikba mentek... Igen... igen .. . Egyik diadalról a másikra. .. A férjére néz, az cigarettázik és szórakozot­tan, egykedvűen kibámul az idegen ország­utakra. Mióta járja már így a világot? ... Megrázkódi­k és öntudata mélyéből egy kép me­rül föl. Kis, vidéki színésznő korában valaha Toulouséba j­utaasott föl Párizsba. Akkor is ott ült az ablak mellett, akkor is így bámult kifelé az ablakon és várt... Egész úton lázas izgalom­mal várta, hogy megérkezzék Párizsba. Most, most már nem vár semmit. Behunyja szemét és újra látja ott magát a harmadosz­tályú fülkében, a sárcrafogó vigée mellett. Uram Isten... Milyen döbbenetes pontossággal em­lékezik vissza az ember bizonyos dolgokra, még azt is tudja, hogy a vigécnek pirospettyes nyak­kendője volt. Ő pedig? ... Istenem, akkor töltötte be a hu­szadik esztendejét... Az asszony fölsóhajt, de sóhajtására senki sem figyel. A komorna szun­dikál. A férj pedig nem hallja. Ez az ember pedig sohasem hallja meg, ha valaki sóhajt mel­lette. Az asszony ránéz a szép fiúra, ki unott arccal olvassa a Wallace-regényt. Mindig­ ilyen. Mindig unatkozik, ha nem ülhet a kártyaasztal mellett. És az asszony finom, zománcréteggel bevont arca keserű grimaszba torzul a sűrű fátyol alatt. Azután előveszi kis noteszét, aranyceruzá­ját és számolni kezd. Számol és újra számol, mint mindig az utóbbi időkben. Gyakran még éjszaka is számol. Elalvás előtt , álmából föl­riadva, sőt néha még álmában is, Őrült szám­oszlopok táncolnak körü­lötte. És a számoszlopok fölé kövér, nagy betűkkel van írva: Kártya­adósság. Óriási számoszlopok, hosszúlábú és tömzsi számjegyek táncolnak álmában vadul a testén és ő nyög, néha úgy nyöszörög, mint egy elkín­­zott állat és halkan tördeli: „De Istenem, hát ha nincs, ha nincs miből?!...“ És hallja a szép fiú hangját: „Istenem, a világért sem akarok terhére lenni. Talán legjobb lesz, ha elválunk my dear? ... És most újra számolni kezd. Az első fellépés ötezer... Talán a második estéért is megkapja a kikötött díjat !... És hátha minden jól megy?... Hiszen Antwerpenben pompásan ment... Az első felvonás után nyolcszor, a má­sodik után ötször hívták... És számol, tovább számol... A komorna fölébred, már csak egy órányira vannak a várostól. — Azt hiszem ideje lesz, Madame... Az asszony némán bólint. Hagyja, hogy a ko­morna levegye fejéről a kalapot és fátyolt. Az arca,­­ még az arcbőrre feszülő zománcréteg alatt is reménytelenül fáradt, öreg és szomorú.­­ De a komorna aláfesti a szemeket, krémeket és púdereket, rúzsokat és festéktubusokat vesz elő, percekig pepecsel az arcon, boszorkányos ügyes­séggel dolgozik. Majd egy kicsit hátralép és mű­vészi gonddal nézi munkáját. Ellenőrzi, jó-e, amit csinált? Most a sűrű fátyolt rövid, át­látszó félfátyollal cseréli föl és mikor három­negyed óra múlva égjük külvárosi stációnál a riporterek benyitnak a kupéba, az asszony már tizenöt évvel fiatalabb és mosolyog, — kedves, finom, óvatos mosoly ül arcán — mosoly, mely nem árthat a zománcozásnak. • A házi, csak marlározott próba után. Az előadás napját átaludta. Altatót vett be és csak délután négykor ébredt. A férj nincs itthon, de megüzente, hogy előadás előtt közvetlen itt­hon lesz. De szerencsére jönnek a riporterek, a fényképészek, a komorna behozza az újságokat és a hotel titkára lefordítja a művésznőről szóló cikkeket. A nagy, képes hetilapok címlapján mindenütt az ő képe. Estefelé megérkezik a férj, a szép fiú. Aztán ott ülnek az autóban és robognak a színház felé. Az asszony mellett a színház titkára érdeklődik, hogy tetszik a művésznőnek a főváros? El van ragadtatva. . De csak a szája beszél, a vérvö­rösre rozsozott szája, csak az arcán mosolyog, a zománcos festékkel bevont arca, az agy, az ide­gek, a lélek az számol, számol kétségbeesett mo­­notonsággal... Mint a taposómalomba zárt rab, aki számára nincs menekülés, úgy tapod­ja gon­dolatában újra a számok végtelen, egyre megis­métlődő sorát. És mint galvanikus rángás fut végig testén, mi lesz, ha ma este?... Eddig még sehol, soha ne­m volt botrány ... Antwerpenben még diadalról is lehetett beszélni... Igen ott Antwerpenben... De hátha itt? ... Hátha most?... Aztán széthúzódik a függöny és ő ott áll káp­rázatos estélyi ruhában, óriási Etrud­ell-legyező­vel csodálatosan megformált kezében. Ott állj hosszú, karcsú lábán megfeszül a harisnya, ott áll és mosolyog a forró tapsorkánban. Ajkát B.H. írni, JEBRIÍS !, REDS Repülőgép a népszövetségi vizsgálóbizottságnak AMSTERDAM, febr. 1. A Népszövetség titkársága a németalföldi légiforgalmi társasághoz, amely a Hollandia— Holland-India közötti postaforgalmat lebonyo­lítja, azzal a kérdéssel fordult, vájjon rendelke­zésre tudna-e bocsátani egy repülőgépet a nép­­szövetségi vizsgálóbizottságnak Mandzsúriába való azonnali erreállításra. A légiforgalmi tár­saság igenlő választ adott s egy külön repülőgé­pet készenlétben tart. Újabb értesítés a Népszö­­vetég titkárságától eddig még nem érkezett a légiforgalmi társasághoz. Hoover rendeletére az Unió keletázsiai flottája Sanghaiba indult WASHINGTON, febr. 1. Hoover elnök elrendelte, hogy egy cirkálót, hat torpedórombolót és 1400 katonát Sanghaiba küldjenek. A keletázsiai vizeken tartózkodó amerikai flotta, amely rendeletet kapott, hogy holnap 13 órakor Sanghajba induljon, a Huston nevű tengernnigyi hajóból és hét torpedónaszádból áll. „Ha Japánnak nem tetszik,­­ nagyon sajnáljuk" -- mondta Pratt, az Unió tengernagya­ ­ LONDON, febr. 1. Az amerikai kormány az ezer emberből álló 34. gyalogezredet és 400 tengerészkatonát kül­dött Sanghaiba. Az ázsiai flotta 48 hadihajóból és 12 repülőgépből áll. Midőn a flotta parancs­noka meg­kérdezte Pratt tengernagyot, a tenge­részeti vezérkar főnökét, hogy akkor is intézked­hetni-e, ha Japánnak ez ellen kifogásai lenné­nek, Pratt a következőket válaszolta: — Természetesen, hiszen ez a feladatunk. Nem törődhetünk mások kifogásaival. Ha Ja­pánnak nem tetszik az eljárásunk, nagyon saj­náljuk. Japán nem lépte át a szükség határát — válaszolta a japán külügyminiszter TOKIÓ, febr. 1. A japán külügyminiszter az angol nagykö­vetnek, aki tudomására hozta kormányának til­takozását a japánok sanghai intézkedései el­len, kijelentette, hogy a Sanghaiban japán részről történt intézkedések nem lépték túl a szükséges teendők alsó határát s értésére adta a nagykövetnek, hogy az angol tiltakozás, úgy látszik, propagandae­tika természetű, hamis információkon alapul. Yoshizawa külügyminiszter kijelentette, hogy a sanghai nemzetközi telepet a lehető legsú­lyosabb veszély fenyegeti, ha a kínaiak nem vonulnak vissza. Hozzátette, hogy felkérte az angol, az amerikai és a francia nagykövetet, hogy kormányaik gyakoroljanak közös nyo­mást Kínára ebben az irányban. Az angol kormány szaporítja erőit Sanghaiban LONDON, febr. 1. A Foreign Office közleményt adott ki, amely szerint Downing Street 10. számban — a mi­niszterelnöki rezidenciában — tanácskozás volt, amelyen többek között részt vett MacDonald miniszterelnök, Neville Chamberlain kincstári kancellár, Sir John Simon külügyminiszter, Sir Bolton Ayres-Monsell, az admiralitás első lordja és a birodalmi vezérkar főnöke is. A tanácskozáson a sanghai helyzettel foglalkoz­tak és elhatározták, hogy a Sanghaiban levő három angol zászlóalj megerősítésére Hong- Hongból egy hadihajót küldenek, fedélzetén egy gyalogos, és egy tüzér­ zászlóaljjal. A Sanghaiban levő tengeri haderők megerő­sítésére rövidesen két angol hadihajó érkezik Sanghaiba. A japánok Charbinban is meg­vetik a lábukat TOKIÓ, febr. 1. A japán félhivatalos Rengo-ügynök­ség jelenti Charbinból, hogy a katonai hatóságok elhatá­rozták, hogy a mandzsúriai japán csapatok túl­nyomó részét Ch­arbinba vetik, ahol a Ting-Csau kínai tábornok parancsnoksága alatt álló kínai vasúti őrség jelentékenyen veszélyezteti a japán csapatok helyzetét. Franciaország nem kötött Japánnal paktumot PÁRIZS, febr. 1. (Havas.) Hivatalos helyen teljesen alaptar­tamnak nyilvánítják azt az állítást, hogy Fran­ciaország és Japán között megegyezés jött létre, amelynek értelmében Franciaország támogatja Japánt a Tivoli Keleten és ennek ellenében Ja­pán a leszerelési értekezletem csatlakozik a fran­cia állásponthoz. Megcáfolják azt a hírt is, hogy Sanghaz­ban a francia hatóságok megengedték a japán katonaságnak, hogy a francia engedmé­nyes negyed területére lépjen. Franciaország csatlakozott az amerikai és az angol nagykövet tokiói közbelépéséhez. A szovjet csak látszólag tiltakozik­ ­ LONDON, febr. 1. Karadion szovjet külügyi népbiztoshelyettes értesítette a moszkvai japán nagykövetet, hogy a Szovjet kénytelen lenne tiltakozni, ha japán csapatok vonulnának be Charbonba. A tiltako­zás azonban inkább csak technikai jellegű lehet, mert a Szovjet már beleegyezett abba, hogy ja­pán csapatokat szállítsanak a kínai keleti vas­utak déli szakaszán. Kína Genfben is kijelentette, hogy semmiesetre sem üzen hadat GENF. febr. 1. Kína népszövetségi képviselője ma a sanghai eseményekről a népszövetségi tanács tagjainak új jegyzéket küldött, amely ezeket mondja: Japán kísérlete, hogy Sanghait megrohanja és megszállja, újabb megsértése a népszövetségi alapokmánynak, a Kellogg-paktummak és a ki­­lenchatalmi szerződésnek. Kína türelemmel nézte Japán egyre terjedő támadó cselekedeteit. A Sanghai ellen intézett támadás veszélyezteti Nanking fővárost. Kína arra kéri a Nemzetek Szövetségét, tegyen gyors és hatékony intézke­déseket, amelyekkel elejét lehet venni további japán támadásoknak. Kínai körökben egyébként határozottan cáfolják azt a híresztelést, mintha Kína hadüzenete küszöbön állana vagy csak tervben is volna. A hadüzenet — hangoztatják ezekben a körökben — súlyos politikai hiba Az amerikai sajtó fel­háborodása LONDON, febr. 1. Az amerikai sajtó a felháborodás hangján tárgyalja a sanghai vérengzéseket. Az Evening Post szerint Sanghai a Távol­­lelet Belgiuma; semlegességének megsértése fel­háborítja az egész világot és védőinek hősies­sége zavarba ejti a japánokat. A Newcyork­ Telegramm szerint a sanghai vé­rengzés tiszta őrület, amellyel Japán törvényen kívüli állapotba helyezte magát. Dollár vifly svájci frank nem vásárolhat olcsóbban ágyneműt mint most JT fehérnemű-üzletében. írt IV., Petőfi Sándor.:9 volna, amellyel Kína az egész világ szemében azt a látszatot keltené, hogy nincs igaza. Tömegesen lelőtt és felkoncolt kínai frankitőrök LONDON, febr. 1. A japánok Sanyu­mban 150 franktizőrséggel vádolt kínait közvetlen­ közelről hátulról főbe­­lőttek. Még sokkal nagyobb azoknak az áldoza­toknak száma, akiket olyan házakban találtak, amelyekből lőttek a japánokra; ezeket azonnal felkoncolták. A holttesteket japán tengerész-, katonák kora reggel roskadásig megrakott te­herautókon szállították el. A francia nagykövet is lépést tett a japán kormánynál PÁRIZS, febr. L Tokóból jelentik: De Martel francia nagykö­vet az angol és amerikai nagykövetekkel együtt újabb lépést tet a japán kormánynál; ennek folyamán komolyan felhívta a japán kormány ügyeimet a nemzetközi területek szabályzatának tisztel­etben tartására. A Hindenburg bzottság felhívása BERLIN, febr. 1. A Hindenburg-bizottság, amelyet Lahm ber­lini főpolgármester alakított Hindenburg újra­választásának megszervezésére, ma este felhí­vást bocsátott ki, amelyben az összes némete­ket felszólítják, hogy egységesen órak­ozzanak Bindenburg újraválaztásának biztosítására. Amikor Hindenburg és a nemzeti egység mel­lett kell megnyilatkozni, senkinek sem szabad félreállani.

Next