Budapesti Hírlap, 1932. február (52. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-02 / 26. szám

1932. FEBRUÁR 2. KEDD B.H. Hogyan harcolta ki Tisza István a honvédtüzérséget 1904-ben állását kötötte a honvédtüzérséghez — Horánszky Lajos történelmi tanulmánya " _ A Budapesti Szemle februári számában Ho­­ránszky Lajos elmondja annak a végeredmény­ben győzelmes harcnak a történetét, melyet Tisza István miniszterelnök 1901-ben a honvéd tüzérség felállításáért folytatott. A közlemény rendkívüli érdekességét fokozza, hogy az annak­idején Ferenc József elnöklésével megtartott koronatanácsok hiteles jegyzőkönyvi anyagát dolgozza fel, tehát eddig ismeretlen és abszolút autentikus hivatalos adatokat. Ez a hivatalos anyag úgy Tisza egyéniségét, mint nemzeti irányú politikáját — amelyet annak idején any­­nyiszor vettek tagadásba — nappali fényesség­gel világítja meg. Tisza harca a honvéd tüzér­­tágért hosszas előcsat­ározások után az 1901. év tavaszán kitört vasúti sztrájkkal jóformán egy­idejűen kap nagy erőre. Először az 1904. április 23-án Bécsben tartott koronatanácson. Ez alkalommal elsőnek Körter akkori osztrák miniszterelnök vonultatja fel érveit a honvéd tüzérség ellen, amelytől a körös hadsereg egységes struktúráját és végeredmény­ben a reálúniót féltette, annak ellenére, hogy Pittreich hadügyminiszternek nem volt kifogása a honvéd tüzérség felállítása ellen. Körtér után nyomban Tisza szólal fel: — Az osztrák miniszterelnök — úgymond — állandóan a magyar honvéd tüzérség felállítá­­sáról beszél, holott itt arról van szó, hogy mind­két haderőt, mind a honvédséget, mind a Land­­wehrt tüzérségi csapatokkal kell ellátni. A kö­zösség nem szenved tehát sérelmet, viszont ha egyedül a honvédség tüzérségi ellátásáról volna szó, akk­or arra, mint tisztán magyar kérdésre, az osztrák kormány befolyást nem gyakorolhat. Majd így folytatja: — Illetékes körök a honvéd tüzérség felállí­tásának ellenzését mindig azzal okolták meg, hogy kétéves szolgálat alatt a tüzérségi kikép­zést tökéletesíteni nem lehet. Most, midőn a két­éves szolgálati idő a közös hadseregnél megvaló­sul, elesik a legfőbb érv, mely a honvéd tüzérség létesítésének eddig akadályul szolgált. Tisztán szervezési és technikai kérdésekről van szó és az egész ügyet politikai okoktól kiszínezni nagy hiba volna. Már­pedig rögtön politikai kérdéssé válik, ha a honvéd tüzérség felállítása ellen­zésre talál. Ha az új intézmény megvalósulását, mint hazafias vívmányt nagyra felfújják, ezzel csak a kormánynak használnának. Az ellenzék érdeke inkább az, hogy az intézményt kicsinyel­jék. Viszont ha a honvéd tüzérség megvalósu­lása csak nagy harcok és nehézségek árán volna lehetséges, az ellenzék azt a kormány vereségé­nek és a maga győzelmének tüntetné fel, ami ismét a kiegyezési politika hátrányára szolgál­hatna. Tisza végül kijelentette, hogy ,­ha a honvéd­tüzérség megvalósítása az óhajtott formában létre nem jöhetne, akkor már most azt az alá­zatos kérést intézi őfelségéhez egész kormánya nevében, hogy ha nem is rögtön, de a vasúti sztrájk után állásától felmenteni kegyeskedjék­. Körber viszonválasza és Pittriech hadügy­miniszter ama kijelentése után, hogy katonai szempontból nincs kifogása az ellen, hogy a honvédség tüzérséget kapjon, fölötte érdekes a király ama megállapítása, hogy „amidőn a hon­védség megalkottatott, annak tüzérségi csapat­­okkal való ellátása a kellő bizalom hiányában nem volt megvalósítható, de azóta változott a helyzet. A régi bizalmatlanságra nincs többé ok.“ Tisza, majd a király s végül Golub­ovszky külügyminiszter felszólalása után a király be­rekesztette a tanácskozást azzal, hogy legköze­lebb újból összeülnek. Ez az új koronatanács május 5-én folyt le Budapesten. Ezen elsőnek Tisza szólalt fel. — Oly nyilatkozatot kíván tenni a delegáció­ban, — úgymond, — mely az ország kívánságá­nak megfelel és mely a kérdés végleges meg­oldására is döntő jelentőségű. Majd később: „A kérdés megoldását kizárólag szakszerű kato­nai alapon óhajtaná. Kétségtelen, hogy ha nem ezt az utat választják, akkor a politikai irány­zatok beavatkozása nem lesz elkerülhető, ami egyik kormányra nézve sem lehetne előnyös. Ez esetben bármi lenne is a megoldás, valamelyik kormánynak vereséget kellene szenvednie.“ Körber osztrák miniszterelnök szerint „a hon­védség tüzérséggel ellátva azonnal nemzeti had­sereggé válik, ami által a közös hadsereg tekin­télye csorbát szenvedne. Tisza, Golub­ovszky, a erősen összeszorítja, mélyet és nagyot lélegzik. Egy másodperc alatt átcikkáznak lelkén régi si­kereinek emlékei A régi tomboló sikerek ... Ha a felvonás végén megint körülvenné az a régi, tapsorkán­y... Ha újra érezhetné, hogy nevet az ő nevetésével, hogy sír az ő könnyeivel az a két­ezer ember... Felhangzik az első pár taktus és elkezdi be­lépőjét. Fáradt, kopott, meg-megcsukló hangja öreg,­­ reménytelenül fakó és öreg. És a színésznő onnét a színpadról tisztán látja az arcokat, melyre kiül a csalódottság és hidegség kifejezése. Érzi, miért fordul el tőle a közönség, mint szikkad el a feléje áradt lelke­sedés. Egy-egy pillanatra megfeszíti magát, acélos energiával, kétségbeesett nekilendüléssel akar, próbál, igyekszik visszahódítani, kontak­tust találni az egyre figyelmetlenebb, egyre unottabb, egyre nyugtalanabb, néha már-már pisszegő közönséggel. A nagy, a heroikus erő­feszítés alatt még föl-fölcsillan hangjában va­lami melegség, valami puhaság. Mintha óriási zenei és művészi kulturáltsága diadalmaskodna a fogyatékosságokon, mintha pótolni tudná, mit­­az idő elrabolt tőle. De aztán érzi, hogy úgyis hiába minden, úgyis minden mindegy... És játszik és énekel tovább, úgy, ahogyan az utóbbi időkben már megszokta, mint egy elnyűtt, ki­kopott, régi gép és az örök privaadonnamosoly megmerevedik zománcos arcán. Az első számú földszinti páholyban ott ül a férje, az igazgatóval. Az asszony szeme egy pil­lanatra megfogja az igazgató rémült tekintetét. Aztán megint a szép fiút, a férjét nézi. Álmos, fáradt egykedvűség ül ki erre a szoborszerű szép arcra, mint mindig, ha kártya nincs kezé­ben. Unatkozik és álmos, míg ő itt a színpadon járja a kálváriát. Énekel és az ura kezére téved pillantása, úgy tartja a páholy peremén, mintha kártyázna. És az asszony mindent tud, mindent lát, min­dent érez. Tudja világosabban, mintha látná, hogy a táncosnők gúnyosan mosolyognak össze a háta mögött. A szubrett elhúzza száját. A nagy duónál, az első felvonás végén, egyetlen­egy taps sem hangzik fel s felvonás közben már nyíltan beszélik, hogy itt csúnyán becsapták a közönséget. Ez az öreg színésznő már két kraj­cárt sem ér. Azért jár folyton vendégszere­pelni, mert Párizsban már ingyen sem kell. Az asszony talán még sohasem érezte magát ilyen fáradtnak. Le kellett menni az öltözőbe. Ott kellett elmenni a sok gúnyos és rosszaka­ratú arc között. Jön az igazgató, — kétségbe­esett és dühös. Jön a férj, — unott és álmos, és pénzt kér, mindig csak pénzt... És jön a második felvonás és jön a harma­dik. Az asszony már olyan, mint a lelketlen gép. Nem gondolkozik, nem érez , s immár szeren­cséjére nem is szenved. A földszinti első páholy üres. Az igazgató a színfalak mögött remeg és panaszkodik, a férj elment kártyázni. És mikor az asszony fáradtan, öregen, össze­törten robog Elise mellett a szállóba, eszébe jut, — igen, egy pillanatra az jut eszébe, — hogy fel kellene borítani mindent, véget kellene vetni ennek az egész aljas, szégyenteljes, förtelmes komédiának, ennek a gyötrelmes robotnak !... Elválni, elszakadni ettől az embertől!... De aztán csak a kezével legyint fáradtan, remény­telenül, az esett emberek keserű gesztusával... Másnap reggel elutazik. Mikor megérkezett, a színházigazgató, neves művészek, riporterek, fotográfusok várták. A virágcsokrok alig fér­tek el autójában. Most csak hármasban men­nek ki a vonathoz. A férj fáradt, átkártyázza az egész éjszakát. Unott, fáradt mozdulattal segíti fel az­­ asszonyt a bérelt szakaszba. Elise a csomagok feladásánál intézkedik. Aztán megmozdul a vonat. A komoma ásít és bóbiskol. A férfi megint belemélyed a legújabb Wallece-regénybe, az asszony pedig kibámul az ablakon, a robogó vonat ablakán, mely viszi­­viszi idegen országba, ahová talán még nem ju­tott el utolsó fellépésének híre, ahol még a régi sikereiről ismerik... és ahol elölről kez­dődik minden. DIANA FOGKRÉM Minősége közismert! Ára meglepetés! király, majd ismét Tisza, Körber, Tisza és Pittreich felszólalásai után Tisza a szokottnál erélyesebben szólal meg. Szembeszáll a kiegye­zés oly magyarázatával, mintha Ausztriának megvolna a joga ahhoz, hogy a honvédtüzérség felállítását totakozásával megakadályozza. Ily álláspont a monarchia két állama közötti viszony fennmaradását valóban lehetetlenné tenné. A kiegyezés értelmében csakis bizonyos meghatáro­zott ügyek közösek, de ezek közé sem a honvéd­ség, sem a Landwehr nem tartozik. Mindkét in­tézmény külön a két állam önálló hatáskörébe tartozik. Az izgalmas tanácskozást — írja Horánszky — a király döntő horderejű kijelentése vágja ketté. Megállapítja, hogy „az osztrák miniszter­­elnök saját felelősségét védelmezi Hj viszonyok közt —— úgymond — nincs más hátra, mint hogy a honvédtüzérség felállításáért és az abból szár­mazó következményekért ő maga (a király) vál­lalja a felelősséget.C­íme annak a harcnak hiteles története, melyet Tisza István gróf 23 esztendővel ezelőtt a hon­védtüzérség felállításáért győzelmeben vivott meg. Egész Olaszország megünnepelte a fasiszta milícia megalakításá­nak kilencedik évfordulóját RÓMA, febr. 1. A fasiszta miicia megalakításának kilencedik évfordulóját egész Olaszországban nagy ünnep­ségekkel ülték meg, amelyeken a katonai és pol­gári hatóságok és a lakosság is részt vett. Rómában Mussolini a fasiszta légió parancsno­kait kihallgatáson fogadta s hosszabb beszédben vázolta előttük az eljövendő tizedik jubiláris év feladatait. A Villa Borghesében Mussolini a fasiszta párt vezetői kíséretében lóháton végig­nézte a fasiszta légió díszfelvonulását. Utána a Duce a milícia több tagjának kitüntetéseket adott át. A díszfelvonulás után a feketedngesek a lakosság lelkes tüntetése mellett végigvonultak az utcákon. Délután a Duce és a fasiszta párt vezetői meg­látogatták a marcia múzeumát. Az olasz kormány nem tér le az aranyalapról Bizonyos körök továbbra is terjesztenek alap­talan híreket az olaszországi pénzügyi helyzetről és a fasiszta kormánynak arról az állítólagos szándékáról, hogy letér az aranyaiélról. Ezekkel a híresztelésekkel szemben tény, hogy a Banca áltatta aranykészletei teljesen érintetlenek mar­­adtak, sőt az utóbbi napokban a bankjegyforga­lom 600 millió lírával csökkent. Ez a legnyilván­valóbb cáfolata annak a szándéknak, amelyet az említett alaptalan hírek említenek, hogy Olasz­ország az aranyrendszer helyett más pénzügyi rendszert kívánna magáévá tenni Olaszország pénzügyi helyzetének s­zilárdságát bizonyítja az a tény is, hogy az 1930—31 évben, amelyben már igen élénken érezhető volt az álta­lános világválság, az olasz államháztartás tényle­ges hiánya 504 millió lírára redukálódott, mint ez az állami számvevőszék hiteles ellenőrzéséből­­kiderült. Mussolini a béhe igazi apostola TURIN, febr. 1. (Stefani.) Starace, a fasiszta párt titkára, a pártigazgatók ülésén beszédet mondott és han­goztatta, hogy a fasiszta párt harcos szervezet és minden részében tetterősnek kell lennie. A nemzetközi adósságok és a jóvátétel kérdésére áttérve, hangsúlyozta, hogy Mussolini az igazi béke és a nemzetközi igazságosság apostolának mutatkozott a múlt év októberében Nápolyban elmondott beszédében és éppen ezért ez a beszéd általános helyesléssel találkozott a dolgozók és szenvedők tömegeiben. Záloglevelek és kötvé­nyek szelvényeinek beváltása a Nemzeti Banknál A hivatalos lap keddi száma közli a Külföldi Hitelezők Alapja (képviseli a Magyar Nemzeti Bank) hirdetményét, amely szerint a Magyar Nemzeti Banknak a mellette működő tanácsadó­val egyetértésben hozott határozata folytán az alap egyelőre további intézkedésig 1932. évi február hó 15 napjától kezdve a hirdetményben felsorolt zálogleveleknek és kötvényeknek a hir­detmény megjelenése előtt lejárt szelvényeit és sorsolás folytán esedékessé vált címleteit be­váltja. A beváltás pengőben történik. Külföl­diek javára beváltott szelvények és kisorsolts címletek ellenértéke felett csak a Magyar Nem­zeti Bank engedélyével szabad rendelkezni Az 1932 január 1-ét megelőzően már lejárt szelvé­nyeket és sorsolás folytán esedékessé vált címle­teket az alap nem váltja be. Schober nem feltét­­lenül volt ellene a dunakonföderációnak BÉCS, febr. L " Az Osztrák Kereskedő-Egyesület ma tartott 44. közgyűlésén Schober dr., a most lelépett külügyminiszter beszédet mondott. A vámuniót illetően ezeket mondotta: —■ Nem csupán Németországgal akartunk vámuniót. Ausztria hajlandó mindenkivel tár­gy­alni, akiben szintén jó szándék van és aki az osztrák gazdasági területet kiterjeszteni akarja. Ami a dunai konföderációt illeti, nem kell fel­tétlenül nem­et mondani, de tudni kell, várjon a tervezet­ér­e valamit. Egy lehetőség van: legyen olyan ország, amely az agrárállamok termékeit átveszi, amelyeket mi magunk nem tudunk megemészteni. Amikor Bulgáriának, Ro­mániának, Magyarországnak és Jugoszláviának agrártermékekben több mint ötvenmilió méter­­mázsájuk van, Ausztria és Csehország pedig legfeljebb nyolcmilliót vehettek át, hová kerül­jön a fennmaradó 42 millió. A mi országunkat elárasztanák és parasztságunkat tönkretennék vele. A főváros üzemi bizottsága felülvizsgálja az üzemeket A székesfőváros üzemi bizottsága, amelynek hatásköre az üzemek felülvizsgálása, a raciona­lizálás keresztülvezetése és a felesleges üzemek megszüntetése lesz, alakuló ülésén úgy határo­zott, hogy mielőtt a részletes tárgyalásokat meg­kezdi, még bizonyos adatokat kér be az üzemek­­től, illetve az üzemi ügyosztálytól. Ezek az ada­tok most beérkeztek, s az üzemi bizottságot a hét végére újból összehívják. Az üzemi bizottság ülése előreláthatólag pén­teken, vagy szombaton lesz, amikor megállapít­ják azt a sorrendet, amely szerint az üzemek revízióját megkezdik. Az üzemi bizottság hatás­köre lényegesen megnövekedett, amennyiben a kereskedelmi miniszter most küldött leiratában arról értesítette a fővárost, hogy a maga részé­ről nem kívánja az üzemeket újból felülvizsgál­tatni, hanem a fővárosra bízza ezt a munkát. Az új iparfejlesztési törvény szerint ugyanis egy állami bizottságnak kell az összes törvényható­sági és községi üzemeket felülvizsgálni és ennek a vizsgálatnak a törvény életbeléptetésétől szá­mítva egy éven belül be kell fejeződni. Az állami vizsgálatnak ilyen módon júniusig kellett volna megtörténni. Miután a leirat sze­rint az állami felülvizsgálat elmarad, most egye­dül az üzemi bizottság feladata lesz a revízió végrehajtása és a jelentés megszerkesztése, ame­lyet júniusig felterjesztenek a kormányhoz. Teleszky János londoni útja Teleszky János hétfőn Londonba utazott az újabb Stilshakte-tárgyalásokra. Ezek a tárgya­lások minden valószínűség szerint több héten át tartanak, s azokon részt vesz valamennyi hi­telező állam. A népjóléti fegyelmi ügyek A népjóléti fegyelmi ügyek második részét a fegyelmi tanács még a múlt hét végén letár­­gyalta s az erről szóló jelentést rövidesen Ká­rolyi Gyula gróf miniszterelnök, népjóléti mi­niszter elé terjesztik. A fegyelmi vizsgálatot Kávássy Béla miniszteri osztálytanácsos, Pál­­házy József számvevőségi főigazgató, Garant Vilmos számtanácsos, Gyors Lajos számtiszt ellen folytatták le. Mint értesülünk, hétfőn dél­után a fegyelmi bíróság Dréhl Imre fegyelmi ügyével foglalkozott. Kilépés a kereszténypártból Kray István báró és Rakovszky Tibor keresz­ténypárti képviselők levelet intéztek Zichy Já­nos gróf pártelnökhöz, amelyben a pártból való kilépésüket jelentették be. " A költségvetés tárgyalása Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter A jövő évi költségvetésnek végleges összeállítását most vizsgálja felül. Az egyes tárcák költségveté­sének megvizsgálása ma délelőtt kezdődött, s ez alkalommal Kenéz Béla kereskedelmi miniszter és referensei jelentek meg a pénzügyminiszter­­nél és a kereskedelmi minisztérium költségvet­é­­­­sének végleges összeállításáról tárgyaltak. -

Next