Budapesti Hírlap, 1932. április (52. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-17 / 84. szám

16 TURISTA ÉLET Vasárnapi kirándulások budapesti Orvosok Turista Egyesülete. Április 17. I. Börzsönyi-túra. — II. Vértes-túra. Mindkét túrára autóbuszjegyek előreválthatók szombaton délig. — III. Vác, Nagyszál, Katalin puszta, Ma­­gyarkut, Nógrádverőce. Találkozás reggel 8 óra 15 perckor a nyugati pályaudvarban. Magyar Munkások Turista Egyesülete. Április 17. Munkatúra a Vértesbe. 1. Találkozás 16-án 17.30 órakor a Kelenföldi pályaudvarban.­­ 2. Találkozás 21.30 órakor a Kelenföldi pályaudvar­ban. Tívó­­s Atlétikai Club turista szakosztálya. Április 17. 1. Pomáz, Szurdok, Pilisszentkereszt, Dobogókő, Mexico, Pilisszentlélek, Esztergom. Találkozás szombaton este 8 órakor a Pálffy-téren. ■— Debrecen, (Hortobágy). Találkozás vasárnap 7.15 órakor a Nyugati pályaudvarban. — 2. Pomáz Salabasina, Bükkipuszta, Dobogókő, Dömös. Ta­lálkozás 0 órakor a Pálffy-téren. — 3. Szarvas, Budakeszi, Máriamakk, Csillebérc, Farkasrét. Ta­lálkozás 8 órakor a Banán-toronynál. * Hírek. Az MTE Zsigmondyak Társasága vas­kapui kirándulásával kapcsolatban április 17-én Pilisszentkeresztre autóbuszt indít. Indulás 7.30 órakor a Merán-szállótól. Jelentkezés telefonon 8­4—55. — A Magyar Turista Egyesület május 14, 15. és 16. napján kirándulást rendez Sopronba és a környékbeli hegyekbe. (Mattersburg, Fraknó, Savanyúkút, Sopron megtekintése). összes költség, elszállásolást és élelmezést is beleértve, 30—32 pengő. Jelentkezés legkésőbb május 4-ig az MTE titkári hivatalában (IV., Aranykéz­ u. 6. III). * Turista-pályázatok. A Magyar Turista Egye­sület három pályázatot írt ki. Az irodalmi­ pályá­zat tárgya magashegyi vagy középhegyi kirán­dulás leírása, esetleg a turistasággal kapcsolatos más szépirodalmi mű. Díjak 30 P., 20 P. és 10 P. A titkos pályázaton egy szerző több művel is részt­­vehet. A diákok turistairodalmi pályázatának tár­gya középhegységi kirándulás, vagy más turista- és cserkészélmény leírása. A díjazás 20 P, 10 P és 10 P. A fényképpályázatra lehetőleg magyar vonat­kozású turistasággal kapcsolatos fényképfelvételek küldhetők be. A három díj összege 60 %. Mindhá­rom pályázatra a szerző nevét és címét jeligés le­vélben küldte be az MTE titkári hivatalához (IV., Aranykéz­ utca 6.). Határidő május 1. A­UTC * Gépjárműtanács Ausztriában. Bécsben a na­pokban tartotta alakuló ülését a Gépjárműtanács, amely a gépjárműtörvény alapján az osztrák Ke­reskedelmi Minisztérium tanácsadó szerve lesz. Az alakuló ülésen az osztrák kereskedelmi miniszter elnökölt. A tisztikar megválasztása után elfogadta a kereskedelmi minisztérium által kidolgozott ügy­rendet. A tanács tagjai: Kurz Marton dr. és Forst­­ner Ágost képviselő, Kresse József dr., az osztrák autógyárosok szövetségének elnöke és Spitzer Ar­nold, az osztrák Touring Club alelnöke. * Nemzetközi motorkerékpárkongresszus Bécs­­ben. A Federation Internationale des Club Moto­­eyklistes ülései ez év tavaszán Bécsben lesznek. A konferencián képviselteti magát Anglia, Francia­­ország, Németország, Hollandia, Olaszország, Len­gyelország, Svédország, Svájc, Dánia, Belgium, Ausztria és Magyarország. * Amerikaiak körutazása Európában. Idegen­forgalmi szerveink arról értesítenek, hogy az ame­rikaiak ez év nyarán 70 autóbuszt hoznak át az óceánon, amely kocsikkal európai körutazást fog­nak tenni. Eddig 24 olyan autóbuszt jelentettek be idegenforgalmi irodáinknak, amelyek a köruta­zás folyamán Magyarországot is bejárják. * Használt automobilok adójának leszállítása — Németországban. Érdekes törvényjavaslatot fogadott el a német birodalmi gyűlés. Harminchá­rom százalékkal csökkentette az 5 évi használatot meghaladó három és fél liternél magasabb henger­űrtartalmú gépkocsik adóját, hogy ezáltal megköny­­nyítse a drága kocsik vételét a fuvarozók részére, akik eddig a magas adók miatt tartózkodtak a nagy kocsik vételétől. * Simcock táti rekordkísérletét a jövő hétre halasztották. Simcock angol autóversenyző meg­állapodott a KMAC-cal, hogy ma reggel a buda­­pest—bécsi országút Tát melletti betonszakaszán megkísérli Wright motorkerékpáros gyorsasági vi­lágrekordjának a megdöntését. A ICMAC minden előkészületet megtett a kísérlet végrehajtására, reggel 6 órától déli 12 óráig lezáratta az útsza­kaszt, felszereltette a sebességmérőt és a tábori telefont. Simcock azonban délután 1 óráig nem jelent meg a helyszínen, mire a KMAC megbízottai mindent leszereltettek és visszatértek Budapestre. Később a KMAC budapesti irodájába telefonérte­sítés érkezett Bécsből, hogy Simcock, aki reggel 6 órára ígérkezett Tátra, éjfél után teherautón, amelyen gépét szállította, elindult Bécsből, de nem messze az osztrák fővárostól defektus érte a teher­autót, úgyhogy kénytelen volt visszafordulni. Sim­cock csak későn délelőtt tudott újból elindulni Bécsből s így csak délután érkezett Budapestre.­­A KMAC azonnal megtett minden szükséges lépést, hogy a rekordkísérletet minél előbb megtarthassák; erre, valószínű, a jövő hét közepetáján kerül sor. Legújabb tavaszi és nyári külföldi divatlapok érkeztek. Árak:­­ 1.20, 1.80, 2.40, 3.—, 4.­, 4.40, 4.50. Bérmentesítési díj laponként —.30 fillér. Kaphatók a BUDAPESTI HÍRLAP könyvesbulijában József­ körút 5. B. H. 1932. Április 17, vasárnap 1 KÖXDAZDASAO Gyors és mohó kartell-árdrágítás fenyegeti a földművelési kormány gyü­mölcstermesztési akcióját írta Széchenyi Károly gróf Az utóbbi időben sokszor lehet hallani, hogy a termelést át kell alakítani Magyarországnak, mint agrárállamnak, át kell térnie az őstermé­­nyeken kívül olyan termelési ágazatokra, melyek az export lehetőségeit jobban magukban rej­tik. Mindenesetre, a mai földrajzi helyzet mel­lett jogosan nevezhetjük magunkat mezőgazda­­sági államnak, mert exportunk csaknem telje­sen gabonaneműekből tevődik össze. Ezek kül­földön való elhelyezése, sajnos, évről évre na­gyobb nehézséggel jár, aminek egyik elsőrangú oka az, hogy az ősterményekben, főképpen pedig búzában, túltermelés állott elő, ami aztán mező­­gazdasági téren megtette hatását. Ez, sajnos, leg­inkább nálunk észlelhető, és így termelésünk mikénti alakulása a jövőben, kimondhatatlan fontossággal, majdnem azt mondhatni, életfon­tossággal bír. Többféle terv merült fel, hogy mily módon kellene a mezőgazdasági termelést módosítani és lehetőleg olyan termelési tervet kidolgozni és a földműves közönséggel megkedveltetni, mely a jövőben ne mondjon csődöt és tényleg kömé­­nyítsen, ha nem is máról holnapra. A megked­­veltetés kérdésénél meg kell állnunk egy pilla­natra. Ez nem is olyan egyszerű, mert a magyar földműves nép, mely generációkon át, úgyszól­ván, történelmünk fennállása óta, búzaterme­léssel foglalkozott, hű ragaszkodással viseltetik a termelés ezen ágazatához. Ennél mi sem érthe­tőbb, hiszen országunkban ősidőktől fogva a búza volt mezőgazdaságunk legnemesebb pro­duktuma. Minőségileg a legújabb időkig, ki­véve a Manitóbá­t, utolérhetetlen és mennyi­ségi szempontból földtani, valamint éghajlati viszonyaink kitűnően megfelelnek. Alig hihető a szomorú való, hogy a technika szédületes fejlődésével, azelőtt irdatlan vidékek millió és millió holdja művelhetővé vált és a magyar búza már nem az a keresett cikk a vi­lágpiacon, ami volt, sőt minőségileg is sajnos, visszaesést mutat. Ez utóbbi ugyan, meggyőződé­sem szerint, csak átmeneti jelenség és országunk területén a tiszai búzák rövidesen ismét a régi színvonalra fognak feljavulni. Mindazonáltal kelletlenül és bármily fájó legyen is, de meg kell állapítani, hogy a mai arányban folyta­tott búzatermelésnek nincs létjogosultsága. Ezzel a gondolattal karöltve sokat emleget­ték már a rendszeresebb és egyöntetűbb gyü­mölcstelepítést. Ez egyfelől nem von el túl sok termőföldet, sőt a köztes termelés folytatá­sával addig, hog a fa érdeke azt megkívánja, még kevesebbet. Másrészt komoly exportlehető­séget tartalmaz, mert a magyar gyümölcs za­matja messze felülmúlja az amerikai gyümöl­csét, mely pedig elárasztja Európát és így, ha féregmentes, hibátlan gyümölcsárat állítunk elő, semmi ok sincs, hogy ne lehessünk verseny­­képesek. Kiváló szakértők ismételten nyilatkoz­tak, hogy földtani viszonyaink is alkalmasak. Mellette szól az is, hogy földműves népünk az előjelek után ítélve, a termelés ezen ágazata iránt rokonszenvet érez és szívesen foglalkozik gyümölcstelepítés gondolatával. Végül, rend­kívüli a szociálpolitikai jelentősége. Gyümölccsel betelepített területnek szakszerű kezelése esetén, — már­pedig úgy a haszon, mint a közcél érde­kében, ezt kell alapul venni, — sokkal több munkaerőre van szükség, mint ugyanannak a területnek egyszerű mezőgazdasági megmunká­lásánál. Ha tehát a rendszeres telepítés gondola­tát ezen szempontot is figyelembe véve hajták végre, lehetőleg azokon a vidékeken, melyek la­kossága a munkaalkalom hiányát leginkább érzi, úgy a terv csak fokozódik értékében. A földmívelésügyi minisztérium szakközegei is nagy munkát fejtenek ki e gondolat mellett és igyekeznek szakszerű jótanáccsal ellátni azo­kat, kik ezzel foglalkozni kívánnak. A pomoló­­giai bizottság az országot 64 termelési körzetre osztotta fel, megállapítva azt, hogy az egyes vidékeken mely gyümölcsnemek, illetve fajták telepíthetők a legcélravezetőbben. A helyzetkép tehát az, hogy országunkban a gyümölcster­melés nagyobb arányokat fog ölteni. Éppen ezért kötelességemnek tartom felhívni úgy a hi­vatalos, mint a közfigyelmet egy legutóbb tudo­másomra jutott körülményre, mely, ha ez idő­­szerint nem is, de a jövőben lényeges veszélyt rejt magában. Azt hiszem, mindnyájan megegyezünk abban, hogy csak úgy érdemes a költséges gyümölcs­telepítéseket elvégezni, ha azokat aztán fenn is tartjuk. Ez azt jelenti, hogy a szükséges védő­szereket mindenképpen megadjuk fáinknak, mert különben nem versenyezhetünk a tökéletes­ségig egyforma és hibátlan külföldi áruval. A gyümölcsfa, neme és fajtája szerint az öt-hat­­hetedik évben válik termőképessé, amikor is bő­ségesen megjutalmazza a termelőt, de minden­esetre nem átmeneti, hanem hosszú évekre szóló befektetésről van szó, melyet nem lehet egyik évben elkezdeni és a rákövetkezőben abba­hagyni, mert már maga a telepítés is lényeges kiadást jelent. Azt lehetne mondani, hogy a tulajdonos a betelepítés után fájának bizonyos fokig rabja, mert, ha csak nem akar beteg és értéktelen fát felnevelni, elő kell, hogy teremtse a pénzt permetezési költségekre. A permetezés a gyümölcstermelés legfontosabb tényezője. Ezen anyagoknak egy része házilag is előállít­ható, de van sok olyan, melyet, mint kész pre­parátumot kell a vegyigyáraktól beszerezni. Ezek előállításával országunkban három gyár foglal­kozik. A Chinoin, Krausz-Moskovits és az 1. G. Foirben Industrie magy­arországi képviselete. Ezek, pár héttel ezelőtt kartellbe tömörültek. Kezdetben azt a látszatot igyekeztek kelteni, mintha ezen lépésük következménye az árak mérséklése lenne. Tényleg, egynémely szernél pár százalék olcsóbbodást mutatnak árjegyzé­keik, viszont másoknál és pedig főképp annál, melyből országszinte legtöbb kell, mint pl. az ,funda“, a kartell árjegyzéke a múlttal szemben körülbelül 25—30%-os emelkedést mutat. Ha a kartellgazdálkodás a maga szisztémája szerint fogja a gyümölcstermelésben rejlő lehe­tőségeket kihasználni, úgy annak szomorú követ­kezményei lehetnek. Mindenesetre, ez az első lé­pés gondolkodóba ejti az embert. Azt, hogy föld­műves népünkkel előbb megkedveltessük, majd pedig, mikor­ a mezőgazdaság erre a termelési ágra nagyarányúan és rendszeresen berendezke­dett, a telepítéseket elvégezte, kiszolgáltassuk egy­­ a kartellgazdálkodás öncélú és egoisztikus politikát jónak, azt megtenni nem lehet. Ez csak súl­­yosbbítaná az általános helyzetet és könnyen túl-­ kiadásokba vinné a telepeseket. Ennek következ­ménye az lesz, hogy pár év elmúltával már nem fogják tudni a szükséges permetezéseket elvé­­gezni, fáikat magukra hagyják és harmadrendű, emberi táplálékra csaknem, de exportra meg teljesen alkalmatlan árut termelnek. Ezt az árut a világpiacon nem lehet majd elhelyezni és vég­zetes túlprodukció állhat elő, ami a nagyarányú gyümölcstermesztés gondolatát végleg kátyúba juttatná. Végeredménye a mezőgazdaság foko­zottabb elszegényedése lesz. Ez a terv nagyobb jelentőségű a jövőre nézve, semhogy sikeres kivitelét ilyen körülmények ve­szélyeztethessék. A földművelésügyi kormány­nak mindent el kellene követnie, hogy a telepí­tés lehetőségét megkönnyítse. Nagyon örvendetes volt a legutóbbi rendelete, mely a gyümölcsfák fokozottabb védelmét írja elő, ami viszont, ter­mészetesen, a védőszerek nagyobb igénylését je­lenti. Csak­ kár, hogy a gyárak kartellbe tömörü­lése és árdrágítása ezt már néhány héttel meg­előzte és mindjárt kihasználta. Nem néhány nagy telepről van szó, hanem a mezőgazdaság átala­kításának gondolatmenetében értékes lehetősé­geket magában rejtő termelési ágazat fokozásá­ról országszerte. Elsősorban a kisemberről, a törpebirtokosról van szó, akinek, ha megkedveli ezt a gondolatot, könnyen létkérdésévé válik a maga 25—30 fájának sikeres felnevelése. Ezt az országos érdeket nem szoríthatja háttérbe há­rom gyár évi mérlegének feljavítása. Nem lehet a földművesosztályt belevinni egy ilyen mozga­lomba, hogy aztán annak a bőrén, nyomorúsá­gát fokozva, egy pár gyár meggazdagodjon. Máma, amikor az állam részint adókkal, részint egyéb eszközökkel az elképzelés határán felül be­nyúl a magángazdaságba, lehetetlen, hogy ne ta­lálhatná meg a módot, hogy a kartellba lépések következtében nem egyszer mutatkozó visszaélé­seket megszüntesse. Hat százalék a hivatalos bankkamat A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa ma egy százalékkal csökkentette a leszámítolási kamatot . A kincstári pénztárjegyeket, ha tőzsdén jegyzik kézizálogul elfogadják Amire a magyar gazdasági élet joggal szá­mított, a hivatalos bankkamatláb leszállítása ma megtörtént. A döntés alapja tisztán gazda­sági megfontolás volt. A miniszterelnök már néhány nappal ezelőtt kijelentette, hogy a ka­­matlábapasztás a magyar mezőgazdaság súlyos problémája, de hozzátette, hogy annak keresz­tülvitele bizonyos tárgyi adottságokkal függ össze. A pénzügyminiszter is aláhúzta expozé­jában, hogy a diszkontpolitika szorosan össze­függ a pénz értékállandóságával, amelynek megóvása a jegybank elsőrendű feladata. Hoz­zátette azonban, hogy a­­kilátások reményt ad­nak a kamatcsökkentésnek a közel­jövőben való keresztülvitelére. A döntés ma ebben az irány­ban megtörtént s miután tudott dolog, hogy a jegybank döntését nem a politika és nem érzelmi momentumok irányítják, a leszállítás ténye kon­krét bizonyíték arra, hogy Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter tegnapi bizakodó kijelentései teljességgel jogosultak, mert tárgyilag megala­pozottak voltak. A kamatcsökkentés elsősorban annak a körülménynek számbavételével történt, hogy az utóbbi napokban több pénzpiac foga­natosított apasztó intézkedést. Legutóbb április 9-én a német jegybank 6 százalékról 5.5 száza­lékra, nyomban utána a cseh jegybank 6 száza­lékról 5.5 százalékra apasztotta leszámítolási kamatát. Korábban az angol jegybank gyors egymásutánban, kétszer hajtott végre rátacsök­kentést, úgy, hogy jelenlegi kamattétele már­cius 18 óta 3,5 százalék. A nemzetközi pénz­piacnak ez a jelensége tehát kedvezett a ráta­­csökkentésnek. De bizonnyal számbavette a jegybank főtanácsa azt a körülményt is, hogy csak az alacsony kamat tud könnyíteni a ter­melő körök terhein és csak ezen keresztül lehet megélénkíteni a gazdasági tevékenységet. A kamatlábcsökkentésről szóló hivatalos tá­jékoztatás így hangzik: A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa április 16-án tartott ülésében elhatározta, hogy áp­rilis 18-án kezdődő hatállyal a bank által váltók, közraktári zálogjegyek és értékpapí­rok leszámítolásánál alkalmazandó kamatlá­bak 7 százalékról 6 százalékra, a népszövet­ségi kölcsön kötvényeire, valamint az 1931. évi XXVI. törvénycikk 6. szakasza alapján kibocsátható állami pénztárjegyekre adott kölcsönöknél alkalmazandó kamatlábat 7­ százalékról 6,4 százalékra mérsékli. A főta­nács megállapította, hogy az említett pénz­tárjegyek, ha ezeket a budapesti tőzsdén hi­vatalosan jegyezni fogják, a kölcsönüzletben kézizálogul elfogadhatók. A rátaapasztás nagyon jó hatást keltett az összes érdekeltek körében. Schober Béla, a jegybank vezérigazgatója a történt döntéssel kapcsolatosan arra utal nyilatkozatában, hogy­ a kamatleszállítás a dolgok természete szerint nem jelenthet hitel­kiterjesztést, vagy a hitele­zési feltételekben olyan változást, amely szembe­kerülne a Nemzeti Banknak azzal a legfőbb célkitűzésével, hogy ellenáll minden infaltóri­­kus törekvésnek. A bankárok felfogása vissza­tükröződik Emey Károlynak, a Pesti Hazai vezérigazgatójának nyilatkozatából, aki annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a tör­tént intézkedés előmozdítja a termelést és ha­tását az egész hiteléletben éreztetni fogja. Nyil­vánvaló, hogy most már sürgősen meghozza döntését az új helyzet alapján a Hitelügyi Ta­nács is. A mezőgazdaság körében különösen megértő visszhangra talál a rátaapasztás, mert­ a mezőgazdaság érzi elsősorban terhét a kama­toknak s itt minden enyhítés jótékonyan hat. je. Az év eleje óta sza­porodnak a betétek A fővárosi intézetek betétállománya a januári 1.172'4 millióról március végéig 1.184'0 millió pengőre növeke­dett . A vidéki betétállomány nem változott A belföldi tőkeképződés üteme jól megfigyel­hető a betétmozgalom alakulásán keresztül. Az elmúlt esztendőkben, a betétek bár lassú, de állandó növekedése azt mutatta, hogy a belföldi tőkeképződés megindult. Ennek eredményeként tavaly február végén a 12 vezető fővárosi inté­zet és a Postatakarék együttes takarék-, vala­mint folyószámlabetétei 1482,2 millió pengőt tettek, mely összegből 671.3 millió a takarék­betétekre és 810.9 millió a folyószámlabetétekre esett. Itt megakadt a betétek szaporodása és ettől kezdve állandóan csökkenés mutatkozik. A múlt év derekán, vagyis június végén a szóban­­lévő intézetek betétállománya már csak 1414.3 millió pengőt tett és ez az összeg az esztendő végére leolvadt 1198.0 millióra. A csökkenés te­hát fél esztendő alatt 216.3 millió pengő. A pénzintézeti kezelés alól elvont tőkék túlnyomó ■része ingatlan és egyéb befektetéssel kapcsolato­san más tartozások teljesítésére nyert felhasz­nálást. A vidéki betétállomány alakulását ugyan­ebben az időszakban a 35 legnagyobb vidéki bank összesített adata szemlélteti. Ezeknek be­tétei a múlt év márciusában 154,2 millió pen­gőre rúgtak s ezek az év végén már csak 112,6 milliót tettek. Az új esztendőben azonban megfordult az irányzat és újra megindult a betétek szaporo­dása, különösen a fővárosi intézeteknél. A 12 legnagyobb fővárosi bank és a postatakarék be­tétei ugyanis január végén 1172.4 milliót tettek, februárban 1183.7 millióra és márciusban pedig 1184 millióra növekedtek. A 35 legnagyobb vi­déki intézet betétállományában a növekedés­nek a jeleit még nem lehet megfigyelni, az a tény azonban, hogy az év első negyedé­ben ez az állomány nagyjából változatla­nul a 107 millió pengős szinten mozgott, arra­ enged következtetni, hogy legalább megállott a betétek elszivárgása, ami szintén figyelemreméltó és megnyugtató jelenség. kényszer- és hadikölcsönt, valamint bármilyen értékpapírt­­ magas áron vásárol és minden­nemű felvilágosítással késs­­séggel szolgál Barnabank. Nádor­ u. 26. Telefonj 213-16, IOiS

Next