Budapesti Hírlap, 1934. április (54. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-01 / 73. szám
2 cigarettahüvely üstszülője fátyolszerű lapokból álló tiszta cellulózé, mely külön eljárással és szabadalmazott gépekkel kerül a hüvely szopókájába. Ezzel a legmodernebb eljárással, vagyis tisztán cellulózé füstszűrővel és szabadalmazott tampongépekkel Magyarországon csakis a „SENÁTOR CELOFILTER" hüvely készül. A „CELOFILTER“ a dohányfüstben a legfinomabban elosztó aromatikus anyagokat, vagyis éppen azokat, melyekért tulajdonképpen dohányzunk, hajszálcsövein keresztül engedi, míg a füstben a durvább elosztásban jelentkező égési termékeket (piridin, ammóniák, a nikotin felesleges mennyisége számtalan hosszanti és keresztcsatornájában viszszatartja. A ,,CELOFILTER“ hatása szemmel láthatólag is ellenőrizhető. Az elszívott cigaretta szűrőjének kibontása után a „CEL O FILTER“ színe és szaga mindenkit meg fog győzni annak teljesítményéről. Egyedüli gyártója: Janina Cigarettapapír Rt., Budapest HÚSVÉTKOR A B. H. számára írta: LÁZÁR ANDOR igazságügyminiszter Az állam vezetésében maradandó értéket csak az fog alkotni, aki ismeri és szereti nemzetét. Ismeri jó tulajdonságait, ismeri hibáit. Tudja azt, hogy bármennyire törekszik is nemzete hibáinak megjavítására, ez tökéletesen nem sikerülhet, mert sem ember, sem nemzet nincs hiba nélkül, nem lehet tökéletes. Az államférfinak, ha jó számvetést akar csinálni, ezeket a hibákat, melyek néha nemzeti sajátosságok, bűnök s egyszersmind erények, minden tervének a kigondolásánál, minden cselekedetének a végrehajtásánál gondosan számba kell vennie. Adott tényezők állanak rendelkezésére: nemzetet és ő követ el hibát, ha nem olyan mértékkel méri az adott tényező erejét, tervező, alkotó, végrehajtó képességeit, mint amilyen erők a nemzetben csakugyan rendelkezésre állanak. Gyönyörű feladat egy nemzetből kihozni annak minden alkotó erejét, fölrázni a nemzet képességeit, munkakészséggé alakítani át a tehetséget. Nagy feladat lekötni az ártva ható erőket. Nagy feladat megküzdeni a közönnyel, és megvetés tárgyává tenni a gúnyt. Nagy feladat a dolgozni nem akarók irigységét leküzdeni, akik munka nélkül akarják elnyerni a dolgozók jutalmát. De legnagyobb feladat megértetni egy nemzettel, hogy mindenki csak maga teremtheti meg a saját tudásának, erejének s ezzel jólétének a teljességét. Hiába állítunk iskolákat, tanulnod kell, ha tudni akarsz; hiába építünk utat a hegyre, arra neked magadnak fel kell menned, ha fenn akarsz lenni. Hiába kívánod, hogy a más munkája teremtse meg a te óhajtásaid kielégülését, csalódni fogsz. Neked magadnak kell munkát keresni, munkát végezni, hogy erős legy te magad s erős legyen az a nemzet, amelyhez tartozol. Az állam rendezheti polgárainak egymáshoz s az államhoz való viszonyát, igyekezhetik arra, hogy eltávolítsa az akadályokat, melyeket egymás útjába rakni gyakran hajlandók vagyunk. Szervezhet, rendezhet bennünket, de csak általunk, a mi munkánk által teremthet új értékeket. Megakadályozhatja, — meg is kell akadályoznia az államnak, hogy egyesek a közösség rovására, mások kárára éljék ki életigényeiket, — de azt sohasem teheti, hogy egyesek életigényeinek kielégítését biztosítsa a közösség számára szükséges munka elvégzése nélkül. A nemzetben rejlő küzdőképesség csökkenésére vall, ha az egyesek nem önmagukban bízva teremtik meg a képességeik kifejtéséhez szükséges alkalmakat, lehetőségeket, ha nem tudnak munkájukkal alkalmazkodni a társadalom igényeihez, hanem azt kívánják, hogy a társadalom alkalmazkodjék az ő képességeikhez, óhajtásaikhoz s ha nem az önmagukban rejlő isteni szikra tüzétől, hanem valami központi elektromos centrale vezetékétől várják életük fényét, melegét, alkotásuk lehetőségét, sikerét. Vannak korszakok, mikor megrendül az egyesek önbizalma. Vannak idők, mikor a gazdasági élet nehézségei a függetlenség, az önálló alkotási vágy szépségét elhomályosítják. Lehetnek idők, amikor a küzdés, a nehéz küzdés helyett a sorvasztó jelentéktelenség, egyénietlenség homokjába süllyedni kívánatosabbnak látszik, mint a küzdés útján megacélosodó karokkal tovább harcolni. Mikor már nem csábít a költő szava, „Előtted a küzdés, előtted a pálya, — Az erőtlen csügged, — az erős megállja”. Most írtam alá száz gyakornok kinevezési okiratát. Havi 80 pengőért gyakorlatra bocsátunk az igazságügyi szervezet keretében száz jogi doktorátust tett fiatalembert. És erre a száz állásra 751 pályázat érkezett. A 751 között 152 volt olyan, kinek vizsgái egészben, vagy részben kitüntetésesek. Ha ezt látom, lehetetlen, hogy össze ne facsarodjék a szívem. Hiszen hazám ifjúsága jön elém ezekben a pályázatokban. Hazám ifjúsága, amelytől hazánk jövője függ, kiket szerető, féltő gonddal figyelünk, kiket kényeztetéssel, hízelgéssel megmérgezhetünk, komoly gondoskodással, ha kell, korholással, erőssé, boldoggá tehetünk. Ez az ifjúság, a mi édes, szép, jó gyermekseregünk, mennyire tanul, mennyire igyekszik, milyen képességeket gyűjt, milyen bizonyítványokat szerez! És mégis, minden képesség, minden tanultság mellett, kiérzem valaminek a hiányát ebből a 751 pályázatból. Érzem a hiányát a függetlenség, az önálló munka szeretetének, érzem a lehelletét bizonyos fáradtságnak, fásultságnak, mely feláldozza az egyéni képességek küzdelmes és gyümölcsöző kifejtésének a lehetőségét azért a darab száraz kenyérért, amelyet neki a közhatalom nyújtani tud. Hova lett az önbizalom, az önállóság szeretete? Hova lett a szabad pályák küzdelmet és babért ígérő varázsa? Vájjon az életre neveltük-e ezt a fiatalságot, vájjon bízhatik-e az a nemzet a saját jövőjében, melynek legértéke A családok taarékosságának mértékadó jelképe: A mindendenkori olcsón és fél eszközölt vásárlás KLEINENTUL új divatnagyáruházában Király-mca 49. a Teréz-templomnél 1934 ÁPRILIS 1. VASÁRNAP B. H. sebb tagjai, a fiatalsága, önmagukban ilyen kevéssé bíznak? Szomorú, fájó gondolat, érdemes arra, hogy töprengjünk rajta és talán sírjunk is. És mégis, nem akarok sírni. Hinni, bízni akarok ebben a nemzetben, amelyet szeretek, amely jó sorsában gyenge, rossz sorsában dacosan kitartó. Mi lesz gyermekeinkkel, hol találják meg képességeik alkotó kifejtésének lehetőségét? Hol a magyar jövő?! És kinézek falusi házam ablakán. Süt az áldó napfény, vidám nótaszó mellett végzi a tavaszi szántást a gazdalegény. Virágba borult a domboldal, gyümölcsérés lesz s az őszi vetések sötétzöld smaragdja fájó szívemet, égő szememet megnyugtatja, mintha súgva mondaná: bízzál én bennem, gyere én hozzám és hozd magaddal ide fiaidat is. MINISZTEREK húsvéti nyilatkozatai Magyaromig békés külpolitikájáról, a római eredményekről nyilatkozik Kánya Kálmán külügyminiszter . Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a belső rendről és nyugalomról, a dunántúli mozgalomról és a lelkiismeretlen agitátorok pángermán izgatásáról „Ha az állam fontos érdekeit fenyegetné veszély, nem fog visszariadni a legerélyesebb intézkedésektől sem" Kánya Kálmán külügyminiszter Az Est húsvéti számában nyilatkozik az aktuális külpolitikai kérdésekről Kifejtette a külügyminiszter, hogy a magyar külpolitika kitűzött céljait az összes európai államokkal való békés együttműködés alapján kívánja megvalósítani. Ez az elv vezette Magyarországot, amikor arra törekedett, hogy kapcsolatait az európai államokkal úgy politikai, mint gazdasági vonatkozásban kiépítse és tovább fejlessze. Magyarország a középeurópai nemzetközi kérdések rendezésének munkájában nem mellőzhető, sőt központi fekvése egyenesen predesztinálja arra, hogy a középeurópai problémák megoldásának egyik lényeges tényezője legyen. A középeurópai nemzetközi politikának legutóbbi eseményei mutatják Magyarország súlyát a középeurópai nemzetközi politikában. Ezek az események fontos határkövei a magyar külpolitika tevékeny szerepének, amely minden alkalmat felhasznál Magyarország nemzetközi politikai helyzetének javítására, nemzetközi súlyának gyarapítására. Ezután behatóan nyilatkozott a külügyminiszter a római megállapodásokról, amelyekben a magyar külpolitika eddigi céljai, alapelvei érvényesülnek. Leszögezte a külügyminiszter, hogy a római megállapodással nem létesült középeurópai blokk, nem alakult ki új államcsoportosulás. Az egyezmény három állam között eddig is fenntartott szoros jóbaráti viszony megpecsételése, de fenntartja a csatlakozás lehetőségét más államok részére is. A megállapodások külpolitikai cselekvés-szabadságunkat nem korlátozzák. Ezután a gazdasági kérdések rendezéséről beszélt a külügyminiszter a római megállapodással kapcsolatban, majd nyilatkozatát így fejezte be: " A legközelebbi teendő tehát az, hogy úgy Olaszországgal, mint Ausztriával, az eddiginél élénkebb és mélyebb gazdasági összeköttetést létesítsünk, a kölcsönös árucsereforgalmat növeljük, ezzel külkereskedelmünket kimélyítsük. A római megállapodások gazdasági rész® az első kísérlet a középeurópai államok által emelt autarahikus rendszer gátjainak áttörésére. Az első törekvés abban az irányban, hogy az államok és népek saját jólétüket nem a legszigorúbban értelmezett és végső hatásként teljes elsorvadáshoz vezető, elszigetelt gazdálkodásban keressék, hanem a gazdasági együttműködésben, a gazdasági kereskedelmi szabadság biztosításában. A belügyminiszter nyilatkozata Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter is nyilatkozott ugyanabban a lapban. Elmondta, hogy a közállapotokat kielégítőnek tartja, minthogy teljes a nyugalom és a béke. A hangulat az utóbbi évben határozottan javult, ami összefüggésben van a gazdasági helyzettel. Minden remény megvan arra, hogy ez a nyugalmi helyzet állandósul. Az ínséges területeken a munkaalkalmak megteremtésével lényegesen javult a helyzet és éppen ezért az utóbbi idők mozgalmai, különösen a Dunántúlon, nem vezetnek eredményre. A magyar nép gondolatvilága távolon azoktól az érzésektől, amelyekkel meg akarják bontani egységét. — Meggyőződésem, — mondotta a belügyminiszter, — hogy ezek a mozgalmak önmaguktól szűnnek meg a nélkül, hogy a kormánynak különösképpen bele kellene avatkoznia. Az a nézetem, ha nem is szabad túlzott optimizmussal megítélni a helyzetet, de nincs ok pesszimizmusra sem. Azért mondhatom ezt, mert jól ismerem a magyar nép lelkületét. Tudom, hogy a nemzet ragaszkodik a hagyományokhoz, az alkotmányos érzés az ország lelkéből fakad. Ha nem így lett volna ezer éven át, akkor ez a nemzet már régen nem léteznék. Nincs jelentősége annak a nyilaskeresztmozgolódásnak sem, amely szembe akarja állítani a magyart a magyarral. A Dunántúlon folyó bizonyos pángermán mozgolódással kapcsolatban kijelentette a belügyminiszter, hogy a kormány nagy gondot fordít arra, hogy lelkiismeretlen agitátorok ne verjenek éket a magyarság és a hazai németség közé. — Ha e téren az állam fontos érdekeit fenyegetné veszély, — mondotta a belügyminiszter, — a kormány nem fog visszariadni a legerélyesebb intézkedésektől sem. Hangsúlyozom, hogy a kormány a kisebbségi jogokat, úgy mint a múltban, a jövőben is tiszteletben fogja tartani. Végezetül a főbb kormányzati problémákkal kapcsolatban elmondta a miniszter, hogy a többi között az egyke kérdés megoldásán fáradoznak, továbbá, hogy a közigazgatás racionalizálásával és a hozzá tartozó kérdésekkel kapcsolatos javaslatok most készülnek. Ezek közé tartozik a gyámügyi reform és az alsófokú közigazgatási bíróság ügye. A prágai német egyetem főépületét a cseh kormány kisajátította a cseh egyetem részére PRÁGA, márc. 31. A prágai német egyetem főépületét, a Carolinum-palotát elvették és a prágai cseh egyetemnek ajándékozták. A hír határtalan elkeseredést keltett a csehországi németek körében, annál is inkább, minthogy a cseh egyetem rektora, Domin professzor példátlanul bántó hangnemben jelentette be ezt a tényt a cseh egyetem tanári karának gyülekezetében. — Minden jó cseh hazafi szívének mosolyognia kell, — mondotta a professzor, — s a Carolinum átvételét aranybetűkkel kell beírni a cseh egyetem történetébe. A kisajátítás egy 1920-ból származó törvény alapján történt, amelyet annak idején a forradalmi nemzeti tanács szavazott meg. Ebben a nemzeti tanácsban a nemzeti kisebbségek, mint ismeretes, nem voltak képviselve. A cseh kormány, úgy látszik, maga is érezte a forradalmi törvény tarthatatlanságát, mert tizennégy éven át egyetlen lépés sem történt a kisajátítás végrehajtása ügyében, míg mostváratlanul kiadták az utasítást a Carolinum palotájának átírására. A német egyetem főépületének kisajátítása nyilvánvalóan azzal az akcióval függ össze, amelyet a cseh hatóságok legújabban a nemzeti kisebbségek ellen folytatnak és amelyek célja az, hogy legelemibb jogaiktól is megfosszák a kisebbségeket.