Budapesti Hírlap, 1934. október(54. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

B. H. 1984 OKTÓBERE, KEDD 2 Szobrot Madách Imrének! Küldje be adományát a Budapesti Hírlapnak megőrzésénél szemem előtt lebeg. Ezt a 95 pontot bizonyos oldalakról eleinte élet gúny és lekicsinylés fogadta. Ez engem nem kedvetlenített el, mert még egyrészt tudtam azt, hogy minden új lépésnek ez az osztályrésze, másrészt abban is biztos voltam, hogy ezt a gúnyt, élcet és csipkelődést abban a mértékben fogja felváltani a megértés és az elismerés hangja, amilyen mértékben meg tudja a kormány győzni a magyar közvéleményt szándékai komolyságáról s minden törekvése realitásáról, arról, hogy semmi más célunk nincs, mint a keserves magyar sors elviselhetővé tétele és semmi más érdek nem fűz mostani nehéz tisztünk ellátásához, mint az az elszánt akarat, hogy a magyar jövő szilárd alapjait lefektessük, ha talán nem is a mostani sokat szenvedett generáció, de gyermekeink és unokáink számára. Nagy megnyugvás és belső elégtétel számomra, hogy a nemzet nagy többsége nemcsak hogy megértette és magáévá tette e nemzeti munkatervből kiáradó lelkületet és annak minden pontját átható igaz és őszinte szellemet, de teljes támogatásban is részesített annak megvalósítására irányuló kormányzati munkában. — Mi a célja ennek a kormányzati munkának? — Ma is változatlanul az, amit e Nemzeti Munkaterv első pontja két évvel ezelőtt határozottan és szabatosan megjelölt: „A magyar nemzet megerősítése, a nemzet minden tagja részére az elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása.” De mivel ez a cél csakis szilárd alapokon nyugvó, határozott célú és erőteljes alkotmányos központi akarat által irányított, független állam keretén belül valósítható meg, politikám első feladatának ez öncélú nemzeti állam kiépítését tekintem. — A Nemzeti Munkaterv élén lefektetett , világos célkitűzés mozgatta azt a politikát és azt a kormányzati munkát, amelyet a vezetésem alatt álló kormány az elmúlt két év alatt mind külső, mind belső vonatkozásban folytatott. — A külpolitikában a kormány fő célja közelebbről az volt, hogy egyrészt megszerezze, illetőleg megtartsa és biztosítsa a magyar nemzet számára a világ részéről azt a megbecsülést, amely őt múltjánál, történelmi teljesítményénél és belső értékeinél fogva megilleti, másrészt olyan nemzetközi pozíciót vívjon ki az ország számára, amely a jog és az igazság szellemében lehetővé teszi nemzetünknek az alkotómunkát, a békés fejlődést és a polgárok jólétének megteremtését. Lélekben összeforrva, egységes falanxként ! — Belső politikám célját, stílusát és módszerét ez a külpolitikai célkitűzés determinálta. Az a meglátás, hogy a nemzet e nagy célt csak akkor érheti el, ha a maximális belső erőket tudja összegyűjteni, felhalmozni és a történelmi célok szolgálatába állítani. A belső erőgyűjtés és energiagyarapítás volt tehát a legfontosabb belpolitikai célkitűzésem, amelyet kiegyensúlyozott gazdasági helyzet, igazságos szociális viszonyok, békés társadalmi atmoszféra és mindezek fundamentumára felépült nemzeti egység megvalósítása útján kívántam szolgálni és előmozdítani. Ezért hirdettem két év alatt nem csökkenő energiával és ezért hirdetem ma is ugyanezzel a hitbeli meggyőződéssel a nemzeti egység gondolatát és az igazi nemzeti egység megteremtésének szükségességét — társadalmi, politikai és lelki vonatkozásokban egyaránt. Az ugyanis a rendíthetetlen meggyőződésem, hogy a mai rendkívül nehéz és komplikált nemzetközi helyzetben, óriási világezet közepette, a súlyos belső problémáit egész sorával megterhelt, kicsiny Magyarország csak akkor fogja tudni megállni a helyét, ha lélekben, célokban és törekvésekben összeforrva, egyöntetű falanxként áll azok mögött, akik az alkotmányos tényezők bizalmából állnak az ország élén. — Az egység megteremtésére irányuló társadalmi mozgalomnak — amelyet ugyancsak minden erőmmel támogatok — ,az a történelmi hivatása, hogy a sorsközösség tudatára ébresztve a magyarság minden rétegét, megteremtője legyen annak a lelki harmóniának, cél és törekvésbéli egységnek, amely nélkül nagy történelmi perünket megnyerni nem tudjuk. Egyben, hogy lelki, népi és társadalmi gerendázata legyen ez egység politikai vetületének, a Nemzeti Egység Pártjának, amelynek viszont az a célja, hogy a politika alkotmányos eszközeivel biztosítsa a kormány számára a nyugodt, stabil, céltudatos kormányzati vonalvezetés lehetőségét. — Rendíthetetlen ugyanis a meggyőződésem, hogy nemcsak az erőteljes kormányzást, amelyre ma az európai hullámok csapkodása közepette mindenekfelett szüksége van, de az ősi magyar alkotmányosság fenntartását is csakis egy ilyen hivatása magaslatán álló s a történelmi idők parancsszavát megérteni tudó, erőteljes kormányzatoépség teszi lehetővé. A pártokra, klikkekre, érdekcsoportokra való szétforgácsolódás, vagy a koalíciókkal való kísérletezés ugyanis — elég példát láthatunk erre a körülöttünk zajló eseményekben — nem az alkotmányos élet megerősítésére, de annak meggyöngítésére, lejáratására vezet. Az európai diktatúrákat nem a hatalmas kormányzótöbbségek uralma, de az a körülmény hozta létre, hogy az ezerfelé húzó, a nemzet magasabb érdekeihez felemelkedni nem tudó személyek, pártok és pártocs■kák meddő tusakodásában elsikkadtak az egyetemes nemzeti érdekek s a politikai szenvedélyek játékszere lett a kormányhatalom és az állami tekintély. Azzal tehát, hogy ép a nemzet ősi tradícióinak megfelelő,alkotmányos eszközökkel, egy a feladataival és kötelességeivel tisztában lévő erős és akcióképes, azonos politikai világnézetet valló kormánytöbbségre építek a jelenben és a jövőben is, nemcsak a ma olyannyira nélkülözhetetlen stabil kormányzást, de egyáltalán a tiszta alkotmányos életet és kormányzás további lehetőségét akarom biztosítani. Ezért helyezek igen nagy súlyt mind a Nemzeti Egység Pártjának további szerves és céltudatos kiépítésére, mind pedig a párt társadalmi hátterét alkotó nemzeti egység mozgalmának fej- ■ lesztésére és kiépítésére. Az a célom, hogy ez az egyre nagyobb erőre kapó mozgalom, míg új és friss népi erőkkel látja el a modern magyar közéletet, egyben , szüntesse meg a társadalmi szervezkedésnek azt a hipertrófiáját, amely Magyarországon az egyesületi élet terén jelentkezik s amely a maga 18.000 egyesületével a belső magyar erők dezorganizációjához vezet. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy az érdekképviseleteknek és hasonló szervezeteknek nem lehet feladata minden kormányintézkedéssel szembeszállan. A kormány selvesen meghallgatja az érdekeltek észrevételeit. De ha e szervezetek konkrét kormányintézkedésekkel találják magukat szembe, azoknak alá kell magukat vetniök. — Erre jó példát nyújtott a Frontharcos Szövetség, amely — bár kissé túlhosszú tanácskozások után — de alávetette magát a belügyminiszter intézkedéseinek. Az ilyen szervezetek számíthatnak a kormány legmesszebbmenő támogatására, de az olyan szervezeteket, amelyek a kormány másíthatatlan törvényes rendelkezései ellen is demonstrálnak, nem tarthatom hivatások magaslatán állóknak. Az örökségbe átvett problématömeg — Az a kormányzati tevékenység — amelynek mindennapi feladatai kormányom kétesztendős munkásságának túlnyomó tartalmát alkották — nem volt egyszerűnek és könnyűnek mondható. — Amikor ugyanis átvettem a kormányelnöki széket, meglehetős súlyos gazdasági és szociális helyzetet és ennek nyomán veszedelmes lelki depressziót találtam. Az államháztartásban jelentkező deficit aggasztó méreteket öltött, a gazdasági élet dermedt állapotban nézett a sivár jövő felé, a munka, vállalkozás, forgalom pedig meg volt bénítva a tőkeellátási és a hitellehetőségek leromlása és a devizanehézségek következtében előálló nyersanyaghiány miatt. Az állami gépezet működésének folytonosságát veszélyeztette a nép széles rétegeire nehezedő gazdasági válság, amely mindenfelől nyugtalanságot és elégedetlenséget keltett. A közhangulat leromlása mármár az adófizetésben is észlelhető passzivitásig fokozódott. Termelő és fogyasztó, kereskedő és iparos, adós és hitelező nem tudták hányadán vannak, mert a gazdasági helyzet teljes bizonytalanságában, iránytű nélkül, a véletlen szeszélyeinek kitéve, máról-holnapra élve kellett a létért való küzdelmet végigharcolniuk. Elgyengültünk és elkedvetlenedtünk abban a harcban, amelyet az önálló életet élni akaró nemzet létfenntartásáért kellett folytatnunk. — E kemény és keserves harcban felőrlődött elődöm, Károlyi Gyula kormányának puritán, szívós és hazafias erőfeszítése is, amellyel ők becsületes és önfeláldozó munkát végezve, a legnehezebb körülmények között próbáltak megbirkózni a feltornyosuló akadályokkal. Határozott irány a jövő felé a nemzet számára . Az ország vázolt súlyos állapota nehéz feladatokat rótt az új kormányra. Egyfelől gyors , intézkedésekkel segítséget kellett hoznia, alátámasztani a roskadozó gazdasági élet falait, hogy átmentsük a jövőbe azokat az értékeket, amik a nagy világkataklizmában még megmaradtak. Másrészről a jövendő számára ki kellett jelölni egy határozott irányt, amely felé haladva a nemzet tudja, miért kell elviselni a jelen keserves megpróbáltatásait. — A telkekbe reményt önteni, a csüggedt tömegekben a bizalmát újból feléleszteni, a nemzetet új erőkifejtésre serkenteni. Kormányom első perctől fogva tudatában volt annak, hogy a boldogulásnak ezeket a lélektani feltételeit csakis a megrekedt gazdasági élet újbóli megindításával, új munkaalkalmakkal, a forgalom fejlesztésével, az áruelhelyezési lehetőségek fokozásával lehet megteremteni. Mindehhez azonban hiányzott a pénz, mert külföldi hitelforrások nem álltak rendelkezésünkre, a belföldi tőkeképződés pedig huzamosabb ideje szünetelt.• Nyomban hozzáláttunk feladatunk megoldásához. Míg a Nemzeti Munkatervben minden irányra kiterjedő programot adtunk, a pillanat sürgetését megértve, azonnali intézkedésekkel igyekeztünk a válság hullámait leküzdeni. Elsőnek a téli fenyegető ínség enyhítéséről kellett gondoskodnunk. Az államháztartás rendjének helyreállítása is parancsoló szükségesség volt. A valuta védelmére mindenféle inflációs kísérletezésekkel szembe kellett szállnunk. A külföld elzárkózási törekvéseivel szemben utat kellett törnünk a kivitelnek, nyomban megindítva a külállamokkal való újabb kereskedelmi szerződéses tárgyalásokat. Egyben tervszerű exportpolitika körvonalait megállapítanunk, ami szükségessé tette a devizapolitika megfelelő módosítását is. Munkaalkalmak megteremtése érdekében el kellett indítanunk a teljesen befagyott hiteléletet. Az eladósodott gazdáknk nyugalmi állapotot biztosítanunk. A külföldi hitelezőkkel megállapodásokra törekednünk, amelyek az ország külföldi hitelének lehetőségeit a jövőre nézve is megóvni legyenek alkalmasak. — Kormányom minden gazdaságpolitikai tevékenységének alapgondolata az volt, hogy az egyes gazdasági tényezők és ágazatok között — a magyar sorsközösség jegyében — igazságos kiegyensúlyozásra, méltányos harmóniára van szükség, mert csakis ez a kiegyensúlyozás és harmónia biztosíthatja a gazdasági munkát, a társadalmi békét, az állam rendjét és a nyugodt stabil politikai életet. Ugyanezen az elvi bázison nyugszik az általam követett és követendő szociálpolitika is, amelynek alapgondolata a magyar testvériség, nem pedig az a törekvés, amely a mindennapi megélhetés kérdéseit pártpolitikai célokra kihasználva, osztályharcot szít, de amely osztályharc csak egyeseknek és nem mindenkinek biztosít érvényesülést. Szociálpolitikánk a kenyérkérdés megoldását tűzte ki céljául és olyan világ megteremtését kívánja, amelyben a munka és a munkás megkapja verejtékezésének jutalmát, oltalomban részesül minden kizsákmányolás ellenében és amelyben mindenki részesévé válik a nemzet jólétének. Ezért helytelenítettem és helytelenítem ma is a munkanélküli segélyt, mely destruálja a munkát. De munkát adni, munkalkalmat teremteni — természetesen mindig a célszerűség és a realitás határai között — csak maga a gazdasági élet tud és ezért csak az a szociális politika érheti el célját, amelyet a gazdaságpolitika a gazdasági helyzet megjavításával tud alátámasztani. n3s Az eredmények számokban és tényekben — Ismétlem: ez volt a kormány minden gazdaságpolitikai célkitűzésének alfája és ómegája. S hogy ilyirányú munkásságunk nem volt eredménytelen, annak illusztrálására álljon itt néhány szembetűnő adat. — Az államháztartás helyzete a bevételek fokozását és a kiadások csökkentését tette szükségessé. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítására irányuló törekvésünk eredményeként az 1932/33. évi 108 millió deficit 1933/34. költségvetési évben 62,5 millió pengőre csökkent, tehát 46 millióval volt kisebb, mint egy évvel és 87 millió pengővel kevesebb, mint két évvel ezelőtt. A bevételek emelését célzó adózási politikánkban tekintettel voltunk a szociális és igazságos adóztatás követelményeire. A kiadások csökkentése önmegtagadást és áldozatot rótt a köztisztviselői karra és valamennyi állami alkalmazottra, akik zokszó nélkül hozták meg ezt az áldozatot. Állampénzügyi helyzetünk további javulására megvan minden reményünk. — Helytelen volna azonban ebből arra következtetni, — amire némely oldalon megvan a hajlandóság, — hogy most már derűre-borura elindítsuk a költséges beruházásokat és figyelmen kívül hagyjuk azt a szabályt, hogy nehéz viszonyok között csakis feltétlenül jövedelmező beruházásokat szabad megkockáztatni. De az óvatosságnak és az előrelátásnak ez az elemi szabálya irányadó nemcsak a közüllét, de a magángazdaság beruházásaira nézve is. — Pénzügyi politikánk vezető irányelve a pengőérték, megvédése. A Magyar Nem-"