Budapesti Hírlap, 1934. december (54. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-16 / 284. szám

1984 DECEMBER 16. TALABNAB B.­H A Művészeti Lexikon új kiadása Tíz esztendővel ezelőtt Győző Andor ki­adásában és Éber László szerkesztésében nagyszabású encyklopédia jelent meg Mű­vészeti Lexikon címmel, amely az építészet, szobrászat, festészet és iparművészet anya­gát ölelte fel. A Művészeti Lexikon első kiadása már több évvel ezelőtt elfogyott és a kiadó igen fontos kulturális feladat­nak tekintette, hogy bővített és javított ki­adásban bocsássa újra a közönség rendel­kezésére a lexikont. Annak idején az egész magyar sjtó el­ismeréssel fogadta a könyvet; mostani bő­vülése elsősorban a magyar életrajzi anyag­ban történt, amennyiben több ezer magyar művész életrajzi adatai láttak ebben a könyvben napvilágot, amely most már szak­emberek számára is forrásmunka számba megy. De nemcsak szakemberek kalauza és kézikönyve, hanem egyszersmind a művelt nagyközönség szórakoztatója és nevelője is ez a kétkötetes nagy munka, amely köny­­nyen kezelhető módon tárja hatalmas adat­halmazát az olvasóközönség elé. A könyvet többszáz szövegképpel és 144 képes táblával ékesítette a kiadó. Legtöbbet mond azon­ban a hatalmas két kötetről, ha felsorol­juk azt a gárdát, amely Éber László szer­kesztő és Gombosi György társszerkesztő vezetésével a kiváló anyagot feldolgozta. A Művészeti Lexikon munkatársainak díszes névsora a következő: Barát Béla, Conrad Gyula, Csányi Károly, Divald Kornél, Elek­­Artúr, Farkas Zoltán, Fettich Nándor, Fleischer Gyula, Fónagy Béla, Gál László, Genthon István, Gerevich Tibor, Gombosi György, Hevesi Iván, Hoffmann Edith, Jaschik Álmos, Layer Károly, Lázár Béla, Lux Kálmán, Lyka Károly, Márton Lajos, Meller Simon, Mötter Károly, Münnich Ala­dár, Nagy Lajos, Németh Antal, Payrné Elefánt Olga, Péter András, Petrovics Elek, Kabinovszky Máriusz, Rerrich Béla, Róth Viktor, Rózsaffy Dezső, Supka Géza, Szent­­iványi Gyula, Felvinczi Takács Zoltán, Végh Gyula, Viski Károly, Weyde Gizella és Ybl Ervin. Szegény ember Bohuniczky Szeli regénye Friss forrásvíz gyöngyözése ez a kis re­gény. Mindjárt elöljáróba öröm elmon­dani: kristálytiszta, elsővonalbeli művé­szet. Jelenetek, szavak, képek duzzadásig tele vannak most oldott ízekkel, alig ne­­szező hangokkal, s ha jobban figyelünk rá, élő és élettelen dolgok vad szívdobogásá­val. Azzal a szívdobogással, ahogyan a ma­darak szíve ver, ha kézbevesszük őket- Gyümölcsök tudják csak úgy felszívni egy nyár minden fényét, átnemesíteni, kifor­­ralni az esőket és a keringő nedveket, fel­­használni a föld sóit, emlékezni a levegőre és a szelek járására, ahogyan Bohuniczky Szefi elénk varázsol valaha hallott hango­kat, egyszer­ látott tájakat. A hanghoz és tájhoz embereket, az emberekhez érzése­ket, örömhöz és fájdalomhoz útvesztőket. Egyéneket, típusokat, osztályt, s az osz­tályhoz hajszálgyökerekig mély és lehele­tig igaz osztályérzést és szemléletet. Nőírók munkáihoz bizonyos lágyság, pasztellszínek, bizonytalanság képzetei fű­ződnek. S legtöbbször nem is alaptalanul. De ezek a tulajdonságok nem a nőírók, csak a tehetségtelen vagy bizonytalan írók tulajdonságai. Bohuniczky Szefi no­volta ebben a kis remeklésben éppen az ellenkezőjét jelenti: a látás naturalista hű­ lap mindegyikén 12 kérdés és felelet, szó­ráz elemmel..­..„MMM...............1 a 6 .p 3.­Nagyobb, 6 kartontábla mindegyikén 25 kér- r­dés és felelet .................................... Kardés és felelettáblák a gyermek értelmiségéhez igazodva, háromféle sorozatban. Az Összes játékszerekről képes árjegyzéket ingyen és bérmentve küld az ország legnagyobb játékáruháza: Budapest, V., Szent István­ tér 4. ségű gazdagságát és megbízhatóságát, a szavak élettel, csönddel valósággal együtt­­lélekző és meggyőző ritmusát, a történet, emberek és környezet csak női szemmel meglátható és női tárgyiasságban vissza­adható különös, varázsos hitelességét. Egy grófi uradalom élete, — alulról, ahogy a cselédek látják. A föld, a munka, az egy­szerűség karnyújtásnyi közelsége. Egy­­egy szóban, mozdulatban, indulatban a cseléd- és kisember-sors felejthetetlen vil­lanásai. S közben egy fiatal szerelem fel­oldhatatlan csomója. A sok életsors át- és átszőve mindazzal a csodával, ami föld­ből, égből, természetből, fákból, nyárból hajt ki-De nem, — nem színes leírások kása­hegye nő így. Az éjszakai falu hangképe, egy nyári táncmulatság izzó gomolyaga, — oly kemény szavakban és képekben csillan meg, mint a zongorára feszített hú­rok. De hozzá kell érni — és zeng az egész. Van egy-két egészen kitűnő képe: kocsi­sok bszélgetnek este az istálló előtt, pipáz­­gatva, fiatalok és öregek," saját sorsuk és uraik különös szeretetével és gyűlöleté­vel. S ahogyan a legöregebb kocsis el­mondja grófi gazdái sorsát, az valóság is, most születő mese is, osztályszemlélet is, misztikum is egyszerre, s az ember csak lélekzetfojtva és szívdobogva olvashatja, s úgy érzi, valami egészen ritka csodának részese, a most születő művészi alkotás szépségének, erejének, horizontmutató lob­ban­ásának. Sehol elfáradás, sehol erőltetés, sehol hamis hang. Kompozíciója is kemény, tiszta, magasba ívelő. Kár, hogy éppen a kompozíciós tisztaságra való törekvés a regény végén túlságos egyszerűsítéssé válik, a sorsok és problémák gyors leegy­­szerűsítésévé. S itt Bohuniczky Szefi regé­nyét hasonlatosnak érezzük a Sárarany­hoz. Az író, Móricz Zsigmond tüzelő indu­lataival gyújtja fel végül hősei életét. Ad­dig inkáb csak a nézés bátorságát, a férfi­nő szembenállás feloldhatatlanságát, a sza­bad szárnyalást köszönheti a fiatal írónő a Sárarany nagy írójának. De ezt a Móricz­­hatást a jövőben Bohuniczky Szefinek ki kell oldania írásaiból, hogy teljesen meg­­találja önmagát­ a­­.) ­ A Herries család Hugh Walpole regényciklusa Az angol irodalomban Hugh­­Walpole az újromantika mestere. Neve nemcsak odahaza, az angol közönségnél tartozik a legteljesebben elismert, kiváló írói nevek közé. Nemzetközileg is számottevő, érté­kes csengése van s ezt főleg az utóbbi időben azzal a nagszabású munkával érte el, amely a férfikora delelőjére ért ötven­éves Walpole-nak negyven kötete között chef d’oeuvre-ként helyezkedik el. Ez a főmű a Herm­es család című, négy részre tagolódó regénykompozíció. Most a magyar közönség is megismer­kedhet e regényciklussal, amely egyetlen család életfonalát követve, leszármazóin át valósággal keresztmetszetét nyújtja az angol élet négy különböző korszakának. S miután ez az élet erős, pregnáns különál­lása mellett bizonyos szervi szálakkal a „csatornán inneni” világhoz kapcsolódik, magának az Európa arcán végbemenő nagy változásoknak. Mint valami óriási és fantasztikus filmszalag képsorozata hul­lámzik az élet a regénytetralógia lapjain, amely egy gazdálkodó, földet túró és ke­reskedő angol család sorsán, forgandó sze­rencséjén, örömein és tragikus mozzana­tain keresztül kétszáz esztendőt fog ösz­­sze, a XVII. század elejétől a modern korba, szinte napjainkba torkollik. A négy részre osztódó regényalkotást ahhoz a képhez lehet hasonlítani, amely a kompo­zíció nagyvonalúságát a rajzi finomságok, a részletek töméntelen változatával egye­síti. Mindegyik rész önálló, befejezett egész, de emellett összefüggő úgy, aho­gyan a vérség törvényszerűségei ütköznek ki az elágazó, új ágakat hajtó családfa virulásán, vagy elfonnyadásán, ahogyan az ős összefügg az unokákkal. Az első rész Francis Herries életét beszéli el. Hosszú, különös, a lélek ellentéteiből szövődő, rej­télyes, az emberekkel s még inkább önma­gával viaskodó életét, amelynek színtere Anglia legészakibb, vadregényes vidéke, Cumberland. A második rész Francis Herries öregkori, második házasságából származó leányának, Judith Paris-nak re­génye, a harmadik, 1874-ig vezető perió­dus Judith Paris törvénytelen fiának sorsa, a befejező negyedik rész­e fiú leá­nyának, Vanesse Hermies-nek története. Hugh Walpole reprezentáló művének, nemcsak méretek, hanem tartalmi gaz­dagság, irodalmi szépség szempontjából hatalmas regényciklusának, amely a mo­dern angol irodalomban méltán állítható Francois Villon Italo Siciliano Villon-könyve Amikor Jeanne d’Arc alatt meggyújtják a’máglyát, amikor a Földközi-tenger mel­lékén Columbus Kristóf és Olaszországban Michelangelo születik, amikor Távol- Keleten fenyegetően közelednek Európa felé a hódító török törzsek és elesik Bi­zánc, a kereszténység fényes Végvára, ami­kor különös csillagok tűnnek föl az égen, amelyeknek fényéből az egyetemes halált és pusztulást olvassák ki az emberek s amikor földalatti erők morajlásában külö­nös emberek születnek, akik valóban ki fogják vetni sarkaiból az omladozó kort, — ugyanakkor születik, él és tűnik el az a francia csavargó, aki diák volt és ban­dita, néha Szűz Mária lovagja, de több­ször csak kövér Margot-k kedvese s min­denekelőtt költő: Frangois Villon. Mind­össze 32 évet élt. De erre a rövid életre két életre valót zsúfolt össze. Magisteri címet szerzett, rengeteget korcsmázott, lopott, embert ölt, szenvedte vízpróbák kínjait, volt börtönök tölteléke s állítólag volt hercegi udvarok és költőversenyek hőse, többízben kegyelmet kapott, halálra­­ítélték, megmenekült. S végül eltűnt isme­retlen és sötét sorsa Homályában, amely talán egy utcai verekedés halálos késszú­rását, vagy az elkerülhetetlen akasztófa szégyenét takarja. A világirodalomnak ez a legkalandosabb s talán legérdekesebb figurája áll Italo Siciliano új könyvének középpontjában. De Siciliano sokszálú, többszázoldalas, ha­talmas kötetének igazi mondanivalója túl­mutat Villonon, s az adatok és tények új értelmével, a szavak különös fényével, az összefüggések merész íveivel méltó anyaga lehetne egy Valéry-tanulmánynak, a Va­riété tökéletesre csiszolt remekeinek. Va­­léry tud csak úgy elvezetni egy mű fáty­lai mögé, egy alkotó rejtelmeibe és tit­kaiba, ahol Ivan Siciliano végtelen sok szál­ból megszövi témáját, a középkor feltáma­dását bennünk s a tegnapi emberekben, é­s e szálak és a kép elvezetik tételéhez: ahogyan a klasszicizmus megújult világa volt az ókornak, a romantika (azaz tegnapi nagyjaink és mai lobogóink) a középkor feltámadása. A­ középkor, amely annyi allegóriát, ví­ziót, álmot ismert, soha nem tudott elsza­kadni az anyagtól, a realizmustól, még a misztérium is képekben materializálódik, a középkor és romantika a t°st és a szel­lem drámai ellentéteiben szikráznak ki, a szenvedő és diadalmas anyag lírájában szárnyalnak föl. A folyamat nem volt tudatos. De egyre nyilvánvalóbb. Hugó a színpadra vitt ko­porsóval, Gautier a „Tété de mort”-ral, Beaudelaire a romlás virágaival, vértanúi és halottai tömegével, d’Aurevilly a „Dia­­boliques” kísérteties figuráival, Huysmans fekete miséivel, Wilde öngylkossági elmé­letével, Berlioz és Flaubert izgatottságuk­kal sejthették-e, hogy Szent Lajos korá­ban a legszürkébb polgárt sem tudták volna megbotránkoztatni és elképeszteni, mert az a kor mindezeknek a túlzásoknak, hasadásoknak, ellentéteknek a kora volt s a romantika csak klasszicizmuson átszűrt, raffinált, komplikált, meggazdagodott is­métlése mindannak, amit a középkor ér­zésben, fantáziában, életben és művészet­ben alkotott. Siciliano ezt a tételt, mint fényt és ér­telmet adó lelket, monumentálisra formált anyagba lehelt: legelsősorban Villon figu­rájába, költészetébe, csodálatos feltámadá­sába. De Villonnal együtt feltámasztja az egész középkort is, szellemi, anyagi, esz­mei áramlásaival s ellenpontokul felsora­koztatja a romantika legfontosabb képvi­selőinek, hiteinek, céljajunk portro-k­resztmetszeteit. Siciliano módszere tehát itt már nem Valérye, aki híres Lionardo­ Gensworthy „Forsyte Saga”-ja mellé, egyelőre a négy kötetből álló első két része jelent meg. A Francis Herm­es és a Judith Paris. Az elsőnek Anglia egy kri­tikus, Stuart-trónkövetelőtől polgárhá­borúba döntött korszaka, a második­nak ugyancsak viharosan mozgalmas, vallási és gazdasági harcoktól terhes ideje, Amerika ébredése és Napo­­leon titáni alakja ad a regény hétköz­napjai mögött történelmi hátteret. A két regény tartalmi ismertetésére itt most nem térhetünk ki. Csak annyit mondha­tunk, hogy úgy az elsőnek főhősei, a he­lyét nem topográfiailag, de lelkileg a vi­lágban nem találó Francis Herm­es, Mira­­bell, ez a Goya-féle ecsetre kívánkozó ci­gánylány, valamint az asszonyi energia és a szív eszményi szépségét egyesítő Judith Paris a regényirodalom izgató és nem fe­lejthető alakjainak arcképcsarnokába tarto­zik. De a többi szerepet játszó alakja is csupa életteljesség Walpole angol talaj­ban gyökerező regényeinek, amelyekben a romantika fény-árnyék játéka vibrál, hangjukban megvan az elbeszélés dickensi közvetlensége s a történések szövése mindvégig feszült lekötöttségben tartja az érdeklődést. Az első rész kitűnő fordítója Ruzitska Mária, a másodiké Tábori Pál dr. Walpole regényciklusának kiadója Singer és Wolfner. m karácsonyi vásárunk 60 éves cégünk presztizsének megfelelően — jó minő­ségek, alacsony árak — jegyében megkezdődött Ezekből ajándékozzon Házikabát.. .2$50 Ing finom paplinbó!, színes és fehér !* 8 Nyakkerníts !” Pizsama Unom flanellböl......p7 Divatsál __i_»5“ fű­sénadrág serr? 2'80 Finnin zsebkendő­­ -fehér és színes.................................... . . Valódi Henger alsóruházat! cikkek nagy választékban. LUSTIG EDE RAKOCZI-UT 4 tanulmányában éppen a lionardoi ővrt nem érintette. — Siciliano könyve a hatal­mas Villon-irodalomnak nemcsak briliáns összefogása, de órási tudású kritikája és megrostálása, új értelmezése, értéket je­lentő gazdagodása. A Francois Villon et les thémes poéti­­ques du moyen ágé Párizsban jelent meg, Armand Colm kiadásában. (i. e.) * A .AKASÓRÁK páratlan szép választékiján, bútorához illő tokban, 8 napos járószerkezettel . . . 30-tól 38 pengőig Sim-bam harangütéssel . . . 58-tól 100 pengőig Westminster harangjátékkal 130 J-tól 160 pengőig Ébresztő órák, díszórák, úti ébresztő órák 5 50 P-től 40.5 P-ig. A legolcsóbb árak is kiváló minőségű órákra vonatkoznak. Jbo­mnyi és Révai ■c.T.e"¡' » I.így»-t!c8 5 a Nemzeti Kaszinó palotájában. 9 pengőtől 120 pengőig, egyetlen kényelmes mozdulattal nyílik és csukódik az „Automatika” önműködő karóracsatt. Króm és aranyozott kivitelben. Ideális viselet! Ára ajándékcsomagolásban 5.60 P-től 19.5 P-ig. Eredeti svájci „PERFESÍTA” krono­méter zsebórák 20 pengőtől 80 pengőig. Hatétsúnyi úfikockű­ Eredeti svájci márkás férfi- és női karórák

Next