Budapesti Hírlap, 1935. február (55. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

1935 FEBRUÁR 1, PÉNTEK B. ) Varsó optimista VARSÓ, jan. 28. A lengyel közvélemény bizakodó hangu­lattal tekint a jövőbe, pedig az elmúlt gaz­dasági év kevés jót hozott számára. A ke­leti vidéken árvízkatasztrófa, északon szá­razság, nyugaton hatalmas jégverés pusz­tította az ország termését s a természet játékos kedve nemcsak az amúgy is nehéz helyzetben lévő mezőgazdaságnak okozott károkat, hanem az államháztartásnak is. Az államnak kellett ugyanis arról gondos­kodnia, hogy a pusztító árvíz után hidak, gátak, épületek, sőt teljesen új utak meg­építésével valamiképpen ellensúlyozza a természeti katasztrófákat s azon kívül óriási összegeket emésztett fel a nyomorba­­döntött lakosság természetbeni és pénzbeli támogatása is. Az ipar helyzete ezzel szem­ben — különösen az Angliával megkötött szénegyezmény óta — javult. A belső piac rendkívül gyenge fogyasztóképessége azonban még mindig súlyos gondokat okoz s az államnak nem áll módjában, hogy nagy befektetésekkel a gazdasági élet segítsé­gére siessen. Az állandó, sőt növekvő költ­ségvetési hiány mellett így is csodálatra­méltó, hogy a hajdanában elhanyagolt ke­leti vidékek közlekedésének megjavítása érdekében milyen sok történt az elmúlt néhány évben. A lengyel főváros hangulata azonban mégis optimista. És ez a bizakodás első­sorban nem gazdasági természetű tényeken alapszik. Annak ellenére, hogy a jövőben a lengyel gazdasági érdekek mind az angol pénz és árupiac, mind pedig a francia tőke részéről több támogatást várhatnak, mint az elmúlt esztendőben, az általános opti­mizmus inkább a külpolitikai feszültség enyhülésétől reméli a gazdasági helyzet jobbrafordulását. Igen jó benyomást keltett a francia— olasz megegyezés. A megnyugvást nagy­ban fokozta a s­aar-vidéki népszavazás ered­ménye is. Nagy érdeklődéssel tárgyalják azonkívül Varsóban, hogy Lengyelországot szintén felhívták az osztrák függetlenség ügyében kötendő egyezményhez való csat­lakozásra. Lengyelország azonban nem szeretne ellentétbe kerülni Németországgal, most, miután a két ország között létrejött szerződés oly szerencsésen megoldotta a korridor kérdését és kölcsönös viszonyuk egyre barátságosabbá válik. Úgy vélik azonban, hogy Németország bizonyos fenntartásokkal csatlakozni fog a paktum­hoz, ami természetesen nagyon megköny­­nyítené a lengyel külpolitikai orientációt. A lengyel közvélemény általában igen rokonszenvesen fogadja az olasz törekvé­seket, különösen pedig, amennyiben azok Magyarországra vonatkoznak, mert a kö­­zépeurópai kérdés lengyel szempontból is kedvező rendezése nem képzelhető el egy cselekvőképes Magyarország nélkül. Mus­solini ama magatartása, hogy a kisantantot nem hajlandó politikai egységnek tekin­teni, Lengyelországban is visszhangra ta­lált, miután a kisantant államok szövetsé­gét Varsóban nem annyira a béke eszkö­zének, mint inkább akadályának tekintik. Bizonyos elégtétellel állapítják meg azon­kívül a mérvadó körök, hogy a saar-vidéki népszavazás végre felnyitotta a hivatalos francia politika szemeit és talán hozzá­járult a mai Németországgal szemben táp­lált francia előítéletek leküzdéséhez. Álta­lában az a vélemény uralkodik Varsóban, hogy a közremúlt két nagy külpolitikai eseménye Németországnak a Népszövet­ségbe való visszatérését készíti elő. Varsó­ban soha senki sem hitt abban, hogy a német egyenjogúságot örökre el lehet te­metni és ezt a politikát mindenki a tény­leges helyzet félreismerésének tekintette. Pilsonszki marsall annak idején nyomaté­kosan hangsúlyozta Barthou francia kül­ügyminiszter előtt, hogy a status quóhoz való egyoldalú ragaszkodás ellentétben áll a fejlődés elvével. A barátságos lengyel-német viszony mel­lett Varsó őszintén kívánja a lengyel­francia kapcsolatok bensőségesebbé tételét. Lengyelországnak távolról s­em áll szándé­kában, hogy a Franciaországgal kötött szö­vetséget bármiképpen is gyengítse. Kí­vánja azonban, hogy egyenrangú nagy­hatalomként kezeljék és hogy a francia politika Lengyelország háta mögött ne kössön többé olyan szerződéseket, amelyek Lengyelország politikai érdekeit érintik. Ez elsősorban a „négyes paktumra” és a „keleti paktumra” vonatkozik. Lengyel­­ország sohasem fog beleegyezni abba, hogy a Népszövetséget a nagyhatalmak egy cso­portjának végrehajtó szervévé süllyesszék. Itt külön ki kell emelnünk, hogy a lengyel politika a Moszkvával megkötött szerző­dések szellemében arra törekszik, hogy Szovjetoroszországgal szemben fennálló kapcsolatai barátságosan alakuljanak; nem kíván azonban szövetséget kötni azzal az országgal, amelynek alapelve — legalább is hivatalosan — a világforradalom, így lengyel szempontból semmi különb­ség nincs a „kölcsönös segítség” elve és a politikai szövetség között. Lengyelország egyáltalán nem örült annak, hogy Orosz­ország a Népszövetségben vezető szerepet fog játszani. És ez volt a fő oka annak is, hogy Lengyelország annak idején vissza­utasította az egyoldalú kisebbségi szerző­dések érvényességét. Nem szabad elfelej­teni, hogy az Oroszországgal (és a hajdani Poroszországgal) kötött szövetségek, to­vábbá a Katalin cárnőnek garantált külön­leges jogok (az úgynevezett disszidens ki­sebbségek érdekében) a hajdani Lengyel­­ország felosztásához vezettek. Pilsudszki marsall külpolitikája ezek szerint törté­nelmi tapasztalatok folyománya. Ezért aggódik Varsó, ha az orosz-francia szövet­ség megújításáról hall és ezért ragaszkodik a többszázéves magyar barátsághoz és annak minél szélesebb alapokon való kiépí­téséhez. Ez az oka annak is, hogy Lengyel­­országban mindig ellenkezésre talált az a nyugati politika, amely az országokat csak a békeszerződések szemszögéből nézi és nincs tekintettel a nemzetek dicsőséges múltjára. Lengyelország történelmi hagyo­mányok alapján ragaszkodik szabadsághar­cainak eszményeihez és hagyományok alap­ján rol­b­­ szenvez az egyéb nemzetek jogai­val. Lengyelország sohasem ratifikálta a trianoni és a st. germaini békeszerződést és ezért az osztrák­ kérdést sem a győztes ha­talmak szemeivel nézi, hanem az osztrák nemzet önrendelkezési elvének szempont­jából. Lengyelországot politikai szálakkal a Duna-völgyéhez tulajdonképpen csak a Ro­mániával kötött szövetség fűzi, azonban ennek a kérdésnek is csak a keleti határok tekintetében van jelentősége. Lengyelország legutóbb ugyanis Párizsban kifejezetten hangsúlyozta, hogy sem Csehszlovákia, sem pedig a balti államok határait nem kívánja és nem hajlandó biztosítani. Mindezek alapján Varsóban remélik, hogy a tárgyilagos és valóban európai gon­dolkodású Laval feltétlenül számolni fog Lengyelország fenntartásaival, különösen mióta az olasz-francia közeledés révén a moszkvai politika némiképpen háttérbe szorult és Lávai vatikáni látogatása azt látszik bizonyítani, hogy a francia köztár­saság ismét többre becsüli a hagyományo­kon alapuló világrendet, mint a baloldali párttörekvéseket. Varsó az eddigi, győztesekre és legyő­­zöttekre osztott s állandó bosszúval fenye­gető világrend helyett minden különösebb illúzió nélkül, békét vár. Anélkül, hogy a biztonsági kérdést megelőző egyoldali lesze­relés hívei volnánk, reméljük, hogy ez meg is fog valósulni. A világgazdaság javulását —­ mint egyebütt is — Roosevelt kezdemé­nyezésétől várjuk és véleményünk szerint a távolkeleti helyzet sem fenyeget komoly háborús veszéllyel. Ebben foglaltuk össze röviden a lengyel külpolitikai optimizmus okait. A bizakodó hangulatnak azonban belpolitikai vonatko­zásokban is van alapjuk. A lengyel szená­tus nemrégiben új alkotmányt fogadott el, amely a kormányzat állandóságát az eddi­ginél is jobban biztosítja, csaknem ural­kodói jogokat biztosít a köztársasági elnök­nek és a szenátus konzervatív alapon való felépítésével megvédi az államot a dema­gógia veszélyeitől. Kétségtelen, hogy ez a reform nagy ellenkezést váltott ki mind a jobboldali, mind a baloldali pártoknál. Az ellenzéki pártok azonban nem jelentenek nagy erőt, mert saját szervezeteiken belül is nagy ellentétek dúlnak, sajtójuk pedig pénzügyi nehézségekkel küzd. A szélső­séges elemek nem számíthatnak a nemzeti­ségek támogatására sem, mert azoknak nagy többsége kormánypárti. A gazdák adó­ságaiknak végleges és befejezett rendezése óta ugyancsak bizakodással tekintenek a jövőbe s a küszöbön álló nagyarányú tele­pítések kétségkívül sokat fognak segíteni a válságtól erősen sújtott parasztság hely­zetén. Ez a szociális irányú reformpolitika és a kormánypárti blokk állandó erősödése meg fogja nyitni a lengyel belső konszoli­dálódás útját is. A varsói közvélemény optimizmusa tehát nemcsak a határokon túl lejátszódó, hanem a hazai kérdésekben is teljesen indokolt. Flandin és Laval Londonban f A pályaudvaron MacDonald és Sir John Simon fogadta a francia kormányférfiakat . Sajtóhírek szerint a londoni tanácskozások általános európai biztonsági egyezmény létrehozására irányulnak Flandin francia miniszterelnök és Lával külügyminiszter csütörtökön Londonba utaztak, hogy ott tárgyalásokat kezdjenek oly kérdésekben, amelyek eredményesség esetén döntő kihatásúak az egész európai helyzetre. Első vonalában a tárgyalásoknak a fegyverkezés kérdése áll, amelyben Né­metországnál­ az egyenjogúságra vonat­kozó követelése kétségkívül vitathatatlan erkölcsi alappal bír. A jelentések szerint Anglia és Franciaország elvileg nem he­lyezkedik szembe ezzel az egyenjogúsági követeléssel, de annak teljesítését bizonyos kautélákhoz köti. Ma még nem lehet tel­jes határozottsággal tudni, hogy Német­ország hajlandó-e teljesíteni ezeket a felté­teleket, vagyis csatlakozik-e a keleti egyez­ményhez, amelyet Lengyelországgal együtt tudvalévően korábban már visszautasított, aláírja-e a római olasz-francia paktumot és visszatér-e Genfbe. Egyelőre csak talál­gatható, hogy a holnap kezdődő londoni tanácskozásokkal a helyzet miként fog ala­kulni.A miniszterek elé utaztak. Flandin és Laval a pályaudvarról egye­nesen szállodájukba mentek, majd rövid pihenés után átöltöztek és Londonderry lord repülésügyi miniszter vacsorájára siettek. A politikai tárgyalások pénteken délelőtt tíz órakor kezdődnek. Flandin és Laval Londonba érkezett LONDON, jan. 31. Flandin francia miniszterelnök és Lával külügyminiszter kevéssel hét óra után megérkeztek Londonba. A Victoria-pálya­­udvaron MacDonald miniszterelnök és Sir John Lynen külügyminiszter köszöntötte őket. A francia nagykövet és az angol kormány képviselője, Doverig, a francia Az angol-francia egyezmény­­terv LONDON, jan. 31. A Times szerint a párizsi angol nagy­követ és a francia külügyminisztérium kö­zött folyt megbeszélések tegnap délelőtt formulatervezetet eredményeztek, amely a két kormány megegyező nézetét fejezi ki a fegyverkezés kérdésében. A formula főbb vonásai a következők: Anglia teljes mértékben magáévá teszi a Rómában aláírt francia-olasz jegyző­könyvben foglalt nyilatkozatot, amely megengedhetetlennek minősíti Németor­szág egyoldalú felfegyverkezési tevékeny­ségét. A felek megerősítik az 1932 december 15-i öthatalmi nyilatkozatban foglalt egyenlőségi elv gyakorlati megvalósításá­nak szükségét. A javasolt megoldás abban áll, hogy a békeszerződés ötödik (leszerelési) fejeze­tének bizonyos szakaszait közös nyilatko­zattal hatálytalanítsák, feltéve, hogy Genfben általános egyezmény jön létre, amely majd a végrehajtási biztosítékokat is magában foglalja. Szó van arról is, hogy a fennálló regio­nális egyezményeket általános európai egyezménybe kebelezzék be. Németország­nak vissza kell térnie Genfbe, hogy a ver­­saillesi szerződéses korlátozásaitól meg­szabaduljon. A kisantant aggódik LONDON, jan. 31. A News Chronicle diplomáciai levelezője szerint a francia miniszterek londoni megbeszélései alkalmával vezető szerepet játszik majd Litvinoff javaslata, amely szerint Németország, Oroszország, Len­gyelország, a Balti­ államok és Csehország támadást kizáró és kölcsönös segélynyúj­tási egyezményt írjanak alá; ebben egy­szersmind a jelenlegi keleteurópai határok tiszteletben tartására is köteleznék magu­kat. Németország ellenezte ezt a tervet és Anglia sem lelkesedett érte, de a kisan­tant felelevenítette azt, mert attól tartott, hogy a londoni megbeszélések francia­­angol-német megegyezéshez és ennek kö­vetkeztében a nyugati helyzet megszilár­dulásához vezethetnek, minek következté­ben Franciaország megszabadulna a nyu­gati helyzettel kapcsolatos aggodalmaitól és Németország terjeszkedési törekvései keleti irányba terelődnének át. Különösen Csehország retteg ettől a lehetőségtől. Ezért a kisantant külügyminiszterek ja­nuár 11-én Laibachban megegyeztek, hogy ultimátumot intéznek Franciaországhoz. Közölték Lavallal, hogy ha a keleti egyez­mény aláírása nem előzi meg a német fel­fegyverkezés törvényesítését, a kisantant végleg elszakítja azokat a hagyományos kötelékeket, amelyek Franciaországhoz fű­zik és máshol keres szövetségeseket. La­val megrémült attól a veszedelemtől, hogy Franciaország keleti szövetségeinek háló­zata végleg felbomolhatik és ezért meg­ígérte a kisantantnak, hogy a keleti egyezmény aláírása meg fogja előzni a Londonban esetleg létrejövő egyéb egyez­ményeket. — Majd elválik, — írja a levelező, — rá lehet-e bírni­­ az angol kormányt arra, hogy kísérelje meg Németországot ennek az egyezménynek elfogadására rábeszélni. A Morning Post római levelezője szerint olasz körök aggódnak amiatt, hogy a lon­doni megbeszélések során esetleg háttérbe szorul majd az Ausztria függetlenségét szavatoló egyezmény, amely Olaszország és feltételeket szab szempontjából életbevágóan fontos ok­mány. Angol hivatalos cáfolat a közzétett formuláról LONDON, jan. 31. A Reuter-iroda, jelenti: Angol hivatalos körökben kijelentették, hogy a francia mi­niszterekkel folytatandó megbeszélések formulájáról szóló sajtóközlemények nem felelnek meg a valóságnak és közzétételük nem hivatalos felhatalmazás alapjáin tör­tént. . A német álláspont LONDON, jan. 31. A Reuter-iroda berlini levelezője a kö­vetkezőkben ismerteti a német álláspontot a leszerelés kérdésében: Németország a jelen pillanatban nem kíván egyik félnek sem tanácsot adni és Angliával teljes egyetértésben olyan le­szerelési egyezmény létrejöttét kívánja, amely előmozdítaná Európa megbékítését. De az angol bizakodó hangulat ellenére a legújabb francia nyilatkozatok arra mu­tatnak, hogy Franciaország ezt csak mel­lékes célként tekinti, amelynek megvaló­sítására csak egyéb célok elérése után gondolt. 3 Párizs feszült várakozásban PÁRIZS, jan. 31. Párizsban feszült várakozással tekinte­nek a francia államférfiak londoni tárgya­lásai elé. A Temps óvatosan foglal állást a fran­cia-angol tárgyalásokkal kapcsolatban. A két ország egyetért abban, hogy a cél a béke megszervezése a get­fi keretek között, valamint az európai népek állandó együtt­működésének előkészítése. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy nem a fegyverke­zés kérdésére vonatkozó francia-angol érte­kezletről, hanem csupán a két ország veze­tői közötti barátságos eszmecseréről van szó. Flandin miniszterelnök a miniszter­­elnökség átvétele óta még nem vette fel a hivatalos kapcsolatot az angol miniszter­ számoljon * a fentartási­g az.. UJ LQIII "építőanyagok évtizedek óta a legjobban váltak be. j/­agybátony-újlaki egyesült iparművek r.ioupap­est..

Next