Budapesti Hírlap, 1935. február (55. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-01 / 27. szám
1935 FEBRUÁR 1, PÉNTEK B. ) Varsó optimista VARSÓ, jan. 28. A lengyel közvélemény bizakodó hangulattal tekint a jövőbe, pedig az elmúlt gazdasági év kevés jót hozott számára. A keleti vidéken árvízkatasztrófa, északon szárazság, nyugaton hatalmas jégverés pusztította az ország termését s a természet játékos kedve nemcsak az amúgy is nehéz helyzetben lévő mezőgazdaságnak okozott károkat, hanem az államháztartásnak is. Az államnak kellett ugyanis arról gondoskodnia, hogy a pusztító árvíz után hidak, gátak, épületek, sőt teljesen új utak megépítésével valamiképpen ellensúlyozza a természeti katasztrófákat s azon kívül óriási összegeket emésztett fel a nyomorbadöntött lakosság természetbeni és pénzbeli támogatása is. Az ipar helyzete ezzel szemben — különösen az Angliával megkötött szénegyezmény óta — javult. A belső piac rendkívül gyenge fogyasztóképessége azonban még mindig súlyos gondokat okoz s az államnak nem áll módjában, hogy nagy befektetésekkel a gazdasági élet segítségére siessen. Az állandó, sőt növekvő költségvetési hiány mellett így is csodálatraméltó, hogy a hajdanában elhanyagolt keleti vidékek közlekedésének megjavítása érdekében milyen sok történt az elmúlt néhány évben. A lengyel főváros hangulata azonban mégis optimista. És ez a bizakodás elsősorban nem gazdasági természetű tényeken alapszik. Annak ellenére, hogy a jövőben a lengyel gazdasági érdekek mind az angol pénz és árupiac, mind pedig a francia tőke részéről több támogatást várhatnak, mint az elmúlt esztendőben, az általános optimizmus inkább a külpolitikai feszültség enyhülésétől reméli a gazdasági helyzet jobbrafordulását. Igen jó benyomást keltett a francia— olasz megegyezés. A megnyugvást nagyban fokozta a saar-vidéki népszavazás eredménye is. Nagy érdeklődéssel tárgyalják azonkívül Varsóban, hogy Lengyelországot szintén felhívták az osztrák függetlenség ügyében kötendő egyezményhez való csatlakozásra. Lengyelország azonban nem szeretne ellentétbe kerülni Németországgal, most, miután a két ország között létrejött szerződés oly szerencsésen megoldotta a korridor kérdését és kölcsönös viszonyuk egyre barátságosabbá válik. Úgy vélik azonban, hogy Németország bizonyos fenntartásokkal csatlakozni fog a paktumhoz, ami természetesen nagyon megkönynyítené a lengyel külpolitikai orientációt. A lengyel közvélemény általában igen rokonszenvesen fogadja az olasz törekvéseket, különösen pedig, amennyiben azok Magyarországra vonatkoznak, mert a középeurópai kérdés lengyel szempontból is kedvező rendezése nem képzelhető el egy cselekvőképes Magyarország nélkül. Mussolini ama magatartása, hogy a kisantantot nem hajlandó politikai egységnek tekinteni, Lengyelországban is visszhangra talált, miután a kisantant államok szövetségét Varsóban nem annyira a béke eszközének, mint inkább akadályának tekintik. Bizonyos elégtétellel állapítják meg azonkívül a mérvadó körök, hogy a saar-vidéki népszavazás végre felnyitotta a hivatalos francia politika szemeit és talán hozzájárult a mai Németországgal szemben táplált francia előítéletek leküzdéséhez. Általában az a vélemény uralkodik Varsóban, hogy a közremúlt két nagy külpolitikai eseménye Németországnak a Népszövetségbe való visszatérését készíti elő. Varsóban soha senki sem hitt abban, hogy a német egyenjogúságot örökre el lehet temetni és ezt a politikát mindenki a tényleges helyzet félreismerésének tekintette. Pilsonszki marsall annak idején nyomatékosan hangsúlyozta Barthou francia külügyminiszter előtt, hogy a status quóhoz való egyoldalú ragaszkodás ellentétben áll a fejlődés elvével. A barátságos lengyel-német viszony mellett Varsó őszintén kívánja a lengyelfrancia kapcsolatok bensőségesebbé tételét. Lengyelországnak távolról sem áll szándékában, hogy a Franciaországgal kötött szövetséget bármiképpen is gyengítse. Kívánja azonban, hogy egyenrangú nagyhatalomként kezeljék és hogy a francia politika Lengyelország háta mögött ne kössön többé olyan szerződéseket, amelyek Lengyelország politikai érdekeit érintik. Ez elsősorban a „négyes paktumra” és a „keleti paktumra” vonatkozik. Lengyelország sohasem fog beleegyezni abba, hogy a Népszövetséget a nagyhatalmak egy csoportjának végrehajtó szervévé süllyesszék. Itt külön ki kell emelnünk, hogy a lengyel politika a Moszkvával megkötött szerződések szellemében arra törekszik, hogy Szovjetoroszországgal szemben fennálló kapcsolatai barátságosan alakuljanak; nem kíván azonban szövetséget kötni azzal az országgal, amelynek alapelve — legalább is hivatalosan — a világforradalom, így lengyel szempontból semmi különbség nincs a „kölcsönös segítség” elve és a politikai szövetség között. Lengyelország egyáltalán nem örült annak, hogy Oroszország a Népszövetségben vezető szerepet fog játszani. És ez volt a fő oka annak is, hogy Lengyelország annak idején visszautasította az egyoldalú kisebbségi szerződések érvényességét. Nem szabad elfelejteni, hogy az Oroszországgal (és a hajdani Poroszországgal) kötött szövetségek, továbbá a Katalin cárnőnek garantált különleges jogok (az úgynevezett disszidens kisebbségek érdekében) a hajdani Lengyelország felosztásához vezettek. Pilsudszki marsall külpolitikája ezek szerint történelmi tapasztalatok folyománya. Ezért aggódik Varsó, ha az orosz-francia szövetség megújításáról hall és ezért ragaszkodik a többszázéves magyar barátsághoz és annak minél szélesebb alapokon való kiépítéséhez. Ez az oka annak is, hogy Lengyelországban mindig ellenkezésre talált az a nyugati politika, amely az országokat csak a békeszerződések szemszögéből nézi és nincs tekintettel a nemzetek dicsőséges múltjára. Lengyelország történelmi hagyományok alapján ragaszkodik szabadságharcainak eszményeihez és hagyományok alapján rolb szenvez az egyéb nemzetek jogaival. Lengyelország sohasem ratifikálta a trianoni és a st. germaini békeszerződést és ezért az osztrák kérdést sem a győztes hatalmak szemeivel nézi, hanem az osztrák nemzet önrendelkezési elvének szempontjából. Lengyelországot politikai szálakkal a Duna-völgyéhez tulajdonképpen csak a Romániával kötött szövetség fűzi, azonban ennek a kérdésnek is csak a keleti határok tekintetében van jelentősége. Lengyelország legutóbb ugyanis Párizsban kifejezetten hangsúlyozta, hogy sem Csehszlovákia, sem pedig a balti államok határait nem kívánja és nem hajlandó biztosítani. Mindezek alapján Varsóban remélik, hogy a tárgyilagos és valóban európai gondolkodású Laval feltétlenül számolni fog Lengyelország fenntartásaival, különösen mióta az olasz-francia közeledés révén a moszkvai politika némiképpen háttérbe szorult és Lávai vatikáni látogatása azt látszik bizonyítani, hogy a francia köztársaság ismét többre becsüli a hagyományokon alapuló világrendet, mint a baloldali párttörekvéseket. Varsó az eddigi, győztesekre és legyőzöttekre osztott s állandó bosszúval fenyegető világrend helyett minden különösebb illúzió nélkül, békét vár. Anélkül, hogy a biztonsági kérdést megelőző egyoldali leszerelés hívei volnánk, reméljük, hogy ez meg is fog valósulni. A világgazdaság javulását — mint egyebütt is — Roosevelt kezdeményezésétől várjuk és véleményünk szerint a távolkeleti helyzet sem fenyeget komoly háborús veszéllyel. Ebben foglaltuk össze röviden a lengyel külpolitikai optimizmus okait. A bizakodó hangulatnak azonban belpolitikai vonatkozásokban is van alapjuk. A lengyel szenátus nemrégiben új alkotmányt fogadott el, amely a kormányzat állandóságát az eddiginél is jobban biztosítja, csaknem uralkodói jogokat biztosít a köztársasági elnöknek és a szenátus konzervatív alapon való felépítésével megvédi az államot a demagógia veszélyeitől. Kétségtelen, hogy ez a reform nagy ellenkezést váltott ki mind a jobboldali, mind a baloldali pártoknál. Az ellenzéki pártok azonban nem jelentenek nagy erőt, mert saját szervezeteiken belül is nagy ellentétek dúlnak, sajtójuk pedig pénzügyi nehézségekkel küzd. A szélsőséges elemek nem számíthatnak a nemzetiségek támogatására sem, mert azoknak nagy többsége kormánypárti. A gazdák adóságaiknak végleges és befejezett rendezése óta ugyancsak bizakodással tekintenek a jövőbe s a küszöbön álló nagyarányú telepítések kétségkívül sokat fognak segíteni a válságtól erősen sújtott parasztság helyzetén. Ez a szociális irányú reformpolitika és a kormánypárti blokk állandó erősödése meg fogja nyitni a lengyel belső konszolidálódás útját is. A varsói közvélemény optimizmusa tehát nemcsak a határokon túl lejátszódó, hanem a hazai kérdésekben is teljesen indokolt. Flandin és Laval Londonban f A pályaudvaron MacDonald és Sir John Simon fogadta a francia kormányférfiakat . Sajtóhírek szerint a londoni tanácskozások általános európai biztonsági egyezmény létrehozására irányulnak Flandin francia miniszterelnök és Lával külügyminiszter csütörtökön Londonba utaztak, hogy ott tárgyalásokat kezdjenek oly kérdésekben, amelyek eredményesség esetén döntő kihatásúak az egész európai helyzetre. Első vonalában a tárgyalásoknak a fegyverkezés kérdése áll, amelyben Németországnál az egyenjogúságra vonatkozó követelése kétségkívül vitathatatlan erkölcsi alappal bír. A jelentések szerint Anglia és Franciaország elvileg nem helyezkedik szembe ezzel az egyenjogúsági követeléssel, de annak teljesítését bizonyos kautélákhoz köti. Ma még nem lehet teljes határozottsággal tudni, hogy Németország hajlandó-e teljesíteni ezeket a feltételeket, vagyis csatlakozik-e a keleti egyezményhez, amelyet Lengyelországgal együtt tudvalévően korábban már visszautasított, aláírja-e a római olasz-francia paktumot és visszatér-e Genfbe. Egyelőre csak találgatható, hogy a holnap kezdődő londoni tanácskozásokkal a helyzet miként fog alakulni.A miniszterek elé utaztak. Flandin és Laval a pályaudvarról egyenesen szállodájukba mentek, majd rövid pihenés után átöltöztek és Londonderry lord repülésügyi miniszter vacsorájára siettek. A politikai tárgyalások pénteken délelőtt tíz órakor kezdődnek. Flandin és Laval Londonba érkezett LONDON, jan. 31. Flandin francia miniszterelnök és Lával külügyminiszter kevéssel hét óra után megérkeztek Londonba. A Victoria-pályaudvaron MacDonald miniszterelnök és Sir John Lynen külügyminiszter köszöntötte őket. A francia nagykövet és az angol kormány képviselője, Doverig, a francia Az angol-francia egyezményterv LONDON, jan. 31. A Times szerint a párizsi angol nagykövet és a francia külügyminisztérium között folyt megbeszélések tegnap délelőtt formulatervezetet eredményeztek, amely a két kormány megegyező nézetét fejezi ki a fegyverkezés kérdésében. A formula főbb vonásai a következők: Anglia teljes mértékben magáévá teszi a Rómában aláírt francia-olasz jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatot, amely megengedhetetlennek minősíti Németország egyoldalú felfegyverkezési tevékenységét. A felek megerősítik az 1932 december 15-i öthatalmi nyilatkozatban foglalt egyenlőségi elv gyakorlati megvalósításának szükségét. A javasolt megoldás abban áll, hogy a békeszerződés ötödik (leszerelési) fejezetének bizonyos szakaszait közös nyilatkozattal hatálytalanítsák, feltéve, hogy Genfben általános egyezmény jön létre, amely majd a végrehajtási biztosítékokat is magában foglalja. Szó van arról is, hogy a fennálló regionális egyezményeket általános európai egyezménybe kebelezzék be. Németországnak vissza kell térnie Genfbe, hogy a versaillesi szerződéses korlátozásaitól megszabaduljon. A kisantant aggódik LONDON, jan. 31. A News Chronicle diplomáciai levelezője szerint a francia miniszterek londoni megbeszélései alkalmával vezető szerepet játszik majd Litvinoff javaslata, amely szerint Németország, Oroszország, Lengyelország, a Balti államok és Csehország támadást kizáró és kölcsönös segélynyújtási egyezményt írjanak alá; ebben egyszersmind a jelenlegi keleteurópai határok tiszteletben tartására is köteleznék magukat. Németország ellenezte ezt a tervet és Anglia sem lelkesedett érte, de a kisantant felelevenítette azt, mert attól tartott, hogy a londoni megbeszélések franciaangol-német megegyezéshez és ennek következtében a nyugati helyzet megszilárdulásához vezethetnek, minek következtében Franciaország megszabadulna a nyugati helyzettel kapcsolatos aggodalmaitól és Németország terjeszkedési törekvései keleti irányba terelődnének át. Különösen Csehország retteg ettől a lehetőségtől. Ezért a kisantant külügyminiszterek január 11-én Laibachban megegyeztek, hogy ultimátumot intéznek Franciaországhoz. Közölték Lavallal, hogy ha a keleti egyezmény aláírása nem előzi meg a német felfegyverkezés törvényesítését, a kisantant végleg elszakítja azokat a hagyományos kötelékeket, amelyek Franciaországhoz fűzik és máshol keres szövetségeseket. Laval megrémült attól a veszedelemtől, hogy Franciaország keleti szövetségeinek hálózata végleg felbomolhatik és ezért megígérte a kisantantnak, hogy a keleti egyezmény aláírása meg fogja előzni a Londonban esetleg létrejövő egyéb egyezményeket. — Majd elválik, — írja a levelező, — rá lehet-e bírni az angol kormányt arra, hogy kísérelje meg Németországot ennek az egyezménynek elfogadására rábeszélni. A Morning Post római levelezője szerint olasz körök aggódnak amiatt, hogy a londoni megbeszélések során esetleg háttérbe szorul majd az Ausztria függetlenségét szavatoló egyezmény, amely Olaszország és feltételeket szab szempontjából életbevágóan fontos okmány. Angol hivatalos cáfolat a közzétett formuláról LONDON, jan. 31. A Reuter-iroda, jelenti: Angol hivatalos körökben kijelentették, hogy a francia miniszterekkel folytatandó megbeszélések formulájáról szóló sajtóközlemények nem felelnek meg a valóságnak és közzétételük nem hivatalos felhatalmazás alapjáin történt. . A német álláspont LONDON, jan. 31. A Reuter-iroda berlini levelezője a következőkben ismerteti a német álláspontot a leszerelés kérdésében: Németország a jelen pillanatban nem kíván egyik félnek sem tanácsot adni és Angliával teljes egyetértésben olyan leszerelési egyezmény létrejöttét kívánja, amely előmozdítaná Európa megbékítését. De az angol bizakodó hangulat ellenére a legújabb francia nyilatkozatok arra mutatnak, hogy Franciaország ezt csak mellékes célként tekinti, amelynek megvalósítására csak egyéb célok elérése után gondolt. 3 Párizs feszült várakozásban PÁRIZS, jan. 31. Párizsban feszült várakozással tekintenek a francia államférfiak londoni tárgyalásai elé. A Temps óvatosan foglal állást a francia-angol tárgyalásokkal kapcsolatban. A két ország egyetért abban, hogy a cél a béke megszervezése a getfi keretek között, valamint az európai népek állandó együttműködésének előkészítése. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy nem a fegyverkezés kérdésére vonatkozó francia-angol értekezletről, hanem csupán a két ország vezetői közötti barátságos eszmecseréről van szó. Flandin miniszterelnök a miniszterelnökség átvétele óta még nem vette fel a hivatalos kapcsolatot az angol miniszter számoljon * a fentartásig az.. UJ LQIII "építőanyagok évtizedek óta a legjobban váltak be. j/agybátony-újlaki egyesült iparművek r.ioupapest..