Budapesti Hírlap, 1935. július (55. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-14 / 158. szám

! 1935 JULIUS 14, VASARNAP B*­H. Csik 58.8 mp-el, Gróf 5 , 06 mp-el győzött A mellúszást Schwarz, a toronyugrást Stork nyerte 5 8,8 a pontarány a magyar-német úszómérkőzés első napján A Császár-uszodában szombaton délután kezdődött meg a magyar-német úszómérkő­zés a 100 és 400 méteres gyorsúszással, a 200 méteres mellúszással és a toronyugró­­al. A négy szám közül kettőt a németek, kettőt a magyarok nyertek, így az első nap után a verseny állása 8:8. Eddig a papírforma szerint alakult ki a pontverseny, úgy, hogy ha a vasárnapi szá­mokban (1500 m. gyorsúszás, 4X200 m. staféta, 100 m. hátonúszás és vizipóló) a szerencse nem fordul ellenünk, a várt 23:21-es, sőt esetleg nagyobb arányú ma­gyar győzelem kerül a magyar-német úszó­mérkőzések listájába. Nem zsúfolt ház, de azért tekintélyes számú és főleg igen előkelő közönség ta­núskodott a remek küzdelmeknek. Mielőtt a nemzetközi erőpróbára sor került, néhány percig beszélgettünk a német csapat leg­fiatalabb, de egyben legreményteljesebb tagjával, Freesevel. — Tizenhét éves vagyok, — mondotta. — Brémában úszom, mint a Bremischer Schwimmverband versenyzője, Fischerrel és Heidellel együtt. Tíz éve tudok már úszni, de versenyszerűen csak három éve foglalkozom az úszással. Nagyon boldog vagyok, hogy német váltogatott­­lehetek, ez már a második (!) válogatottságom. Szemmel látható zavarban van az interjú miatt, de azért büszkén bök oda a papírra, amikor a társa érdeklődve közelebb húzódik. Heidel az, s rögtön belekapcsolódik a be­szélgetésbe : — Bremischer Schwimmverband am Ufer an der Weser! — javítja ki az egye­sület nevét. Hja, a német precizitás... De már szólítja őket a tréner, szabad­kozva tűnnek el az öltözők irányában. A korlát mellett is szőkehajú, barnaszvetteres csoport: Freese és Heidel válogatott társai. Mindannyian nevetnek, de ez természetes is: egyrészt valamennyi csaknem gyerek még, tizenhét-tizennyolc éves fiuk, másrészt Verebes Ernő, a híres magyar komikus áll közb­­ü­k és szórakoztatta őket. Már jóval hat óra előtt megérkezik Jó­zsef kir. herceg kíséretével, s elfoglalja he­lyét a díszpáholyban. (Nem sokkal később ifjabb Horthy Miklós, a MUSz népszerű fiatal elnöke érkezik meg és a zsűriasztal közelében helyezkedik el. A céllal szemközt levő oldalon újítás ötlik a szembe: hatalmas hirdetőtábla a versenyzők nevével, startszámával, a ver­seny végén pedig az elért eredményekkel. A cél mögött levő állóhelytribün oldalán levő táblán nagy betűkkel virít: Testgya­korlás itt a terraszon. Ha az egymás hegyén-hátán szorongó közönségre pillan­tunk, nem is látszik megokoltnak ez a fel­írás: valóban alapos „testgyakorlás” a két óra hosszat tartó állás. De a lelkes nézők mindvégig kitartanak, s minden számban egetverő biztatással sarkalják fiainkat. A 100 méteres ifjúsági hölgy­ háton­­úszással kezdik a versenyt. A tavaly fel­tűnt Győrffy Irén nagy fölénnyel győz, s csak négytized másodperccel marad el sa­ját rekordjától. Ez a rekord nemcsak ifjú­sági, hanem szenior rekord is, s világ­­viszonylatban sem megvetendő eredmény. Győrffy­ még csak tizenöt éves! Ezután a 800 méteres ifjúsági gyorsúszást bonyo­lítják le. Szép küzdelem után a finisben a frissebb Gyerkényi győzedelmeskedik a pompás stílussal úszó Maróthy fölött. A két fiatal vidéki fiú nagy reménysége úszó­sportunknak. Még a 200 méteres országos ifjúsági hölgyúszóbajnokságban szerez örömet a közönségnek azzal, hogy az „utánpótlás”: a KISOK-ista Harsányi Vera közel 3 perces nagyszerű idővel győz, aztán­­ kezdődik a nagy verseny! Stork és Vajda ugrásait Donith­ Leó dr., a nemzetközi úszószövetség főtitkára is­merteti magyarul és németül. Storknak láthatóan nagyobb az öhbizialma, holott Vajda jóval rutinosabb nála. A fiatal né­met a tízméteres torony tetejéről minden ugrása előtt rá nevet szemben szorongó társaira, s csak aztán végzi halálos pon­tossággal szebbnél-szebb ugrásait. Vaaida hat ugrásig tartja vele a színvonalat, utolsó két ugrása azonban gyengébben si­kerül s így a már-már remélt meglepetés elmarad: győz Stork 2,5 pont különbség­gel. Az eredmény Vajdára nézve igen hí­zelgő. Németország 3:1 arányban vezet, hirdeti a megafon. Most ismét olyan szám következik, amely­ben a vendégek a favoritok: a 200 méteres mellúszás. A göppingai Schwarz, aki a meg­sérült Sietas helyett tartalékként indult, Sie­­tas párizsi eredményénél is jobb idővel bizto­san győz. Borsos mindvégig szépen tartja ma­gát, de a két úszó stílusának összehasonlítá­sakor a köztük levő időbeli különbség oka könnyen megállapítható: Borsos minden tempó­vétel után valósággal megáll, míg Schwarz­­egyszerű kraulmozdulattal lendíti magát át egyik tempóvételből a másikba. Igen üdvös lenne ezt a németektől megtanulni! Gyors egymásutánban következnek most már a magyar-német úszómérkőzés további számai, Freese és Gróf állnak starthoz. Gróf már az első húsz méteren karcsapásnyi előnyt szerez, a közönség érzi, hogy ezen a számon dől el a pontverseny s egy emberként biztatja Grófot. A fiatal magyar versenyző nagyszerű úszással maga mögé utasítja a németet, 300 méteren megjavítja a magyar rekordot s az utolsó hosszban oly nagy az előnye, hogy a közönség most már a 400 m­-es rekord meg­javítását reméli. Ez, sajnos, most még nem sikerült. Most jön a nap legszebb száma, a 100 mé­teres gyorsúszás. Csik hatalmas lendülettel veti magát a versenybe s az első ötven méte­ren motorként fúrja magát bele a vízbe, úgy­hogy az itt szerzett előnyt Fischer nem tudja behozni, sőt a finisben Csik jó benyúlással még meg is toldja előnyét. Mindenki boldogan tapsol, mikor kihirdetik, hogy a pontverseny állása 8:8, a németek előnyét tehát sikerült behozni. A magyar-német úszómérkőzés eredménye: Toronyugrás: 1. Stork (német) 117.51 pont, 2. Vajda (magyar) 115 pont. Pontverseny: Né­metország—Magyarország 3:1, 200 m. mellúszás: 1. Schwarz (német) 2 p. 48 mp., 2. Borsos (magyar) 2 p. 59 mp. Pont­verseny: Németország—Magyarország 6:2. 1­00 m. gyorsúszás: 1. Gróf (magyar) 5 p. 06 mp. 2. Freese (német) 5 p. 12.2 mp. Gróf közbenső ideje: 100 m. 1 p. 07.8 mp., 200 m.: 2 p. 25.4 mp., 300 m.: 3 p. 44.2 p. Országos rekord! Pontverseny: Németország—Magyar­­ország 7:5. 100 m. gyorsúszás: 1. Csik (magyar) 58.8 mp., 2. Fischer (német) 59.8 mp. Pontverseny: Németország—Magyarország 8:8. hölgy hátonúszó bajnoksága. (Nincs bajnok, mert nem érték el az 1 p. 33 mp.-es stan­­dardidőt): 1. Lovászy Margit (BSE) 1 p. 42.2 mp. 2. Nemeskéry Margit (Orosházai UE) 1 p. 48 mp. 3. Varga Matild (BSE). A győz­tes Fenyő Annát (III. ker. TVE) szabályta­lan fordulásért diszkvalifikálták. A verse­nyen kívül indult G­­rffy Irén 1 p. 26.6 mp.-es eredményt ért el. Magyarország 1935. évi 200 m.-es ifjúsági hölgy gyorsúszóbajnoksága: 1. Harsányi Vera (KISOK) 3 p. 01 mp. 2. Polgár Eta (UTE) 3 p. 16.4 mp. 3. Molnár Magda (MUE) 3 p. 32 mp. Fiúk gyorsúszása 100 méteren: 1. Sólyom György (MTK) 1 p. 08 mp. 2. Bálint László (MAC) 1 p. 08.4 mp. 3. Lőrincz Kálmán (FTC) 1 p. 13.2 mp. Vízipólómérkőzés: B) válogatott—Főisko­lai B) válogatott 3:3 (0:1). Góldobók: a fő­iskolásoknál Tarics, Zábrák, Laky, a B) vá­logatottban Molnár és Keserű II. (2). Vasárnapi program Magyar—német úszómérkőzés: 4X200 m. gyorsúszóstaféta (Angyal—Csik—Lengyel— Gróf). Magyar—német úszómérkőzés: Műugrás (Hódi, Esser). 100 m. ifjúsági hölgy gyorsúszóbajnokság: 200 m, ifjúsági hölgy mellúszóbajnokság. Magyar—német úszómérkőzés: 100 m, há­tonúszás (Bitskey Aladár, Schlauch). Magyar—német úszómérkőzés: 1500 mé­ter (Lengyel, Freese.) Magyarország—Németország vízipólómér­­kőzése. A vasárnapi versenyek délután fél 5 óra­kor kezdődnek a Császáruszodában. ÍRTA: KISS GYULA Mint a misszionárius a hitetlenek között, úgy járt, kelt, vizsgálódott és magyarázgatott Gillemot mindenfelé a sportolók között, hogy akiket alkalmas­nak. Már a kora tavaszi nap elkezdte pirítani egyéb­ként sápadt színű arcát és amikor elérkezett az első regatta ideje, semmivel sem különbözött a valódi rézbőrűektől. A hosszú, karcsú lapát úgy festett a sok evezéstől kérgesre edzett kemény kezében, mint diadaljelvénye száz és száz győzelmes csatának. Nem volt soviniszta klubember, nem a Pannó­niának akart használni, amikor evezősöket verbuvált futballisták, birkózók, korcsolyázók és kerékpárosok soraiban, vagy amikor a szívéhez oly közelálló Har­minchármasok között toborozott új hívőket a víz- és napimádók seregébe. Jót akart tenni mindenkivel, akit megkedvelt, gyönyörködni akart mások gyö­nyörűségében, meg akart téríteni mindenkit, akit szeret, a szabad természet imádására. Beláttam a lelkébe és megértettem. Tudtam, hogy némán viseli szívében a fájdalmas sebet, amit a Harminchármasok féltékenysége ütött és amelyet teljesen begyógyítani többé nem lehetett. És meg­értettem annál inkább, mert attól a naptól, amikor először beleültetett a Pannónia kasztijába, magam is szerelmese lettem a gyönyörű sportnak, amelynek Gillemot Ferenc annyit áldozott. A Harmincháromban most már helyreállott az egyensúly. Visszatért a budai futballisták fészkébe a baráti egyetértés, a klub egyre izmosodott erőben és mind előbbre jutott a sporttársadalom megbecsü­lésében. A klubszellem fejlesztésén a leghívebben Koch Lexi és a két Lili-fiú buzgólkodott. Lexiék fönt lak­tak a Várban, nagyon szép villájuk volt az Ostrom­utca 1. szám alatt gyönyörű kert kellős közepén. Paradicsomi életet varázsolt ide a mi számunkra Koch Lexi utolérhetetlenül kedves baráti gondos­sága. Nomád életre rendezkedtünk be a tündéri he­lyen, mintha csak egy szép Verne-regény legszebb fejezetét éltük volna a valóságban. Terveket ková­csoltunk és bőven fogyasztottuk a Lexi által szemé­lyesen felszolgált hideg ételeket és szívderítő finom likőröket. Különösen a Curaco-nak volt nagy a kelen­dősége és legszorgalmasabb fogyasztója Stana, a Har­minchármasok dalos pacsirtája. Kellemes hangján régi magyar dalokat énekelt szívhezszólóan és annál kitartóbban, mennél vígabban fogyott a márkás li­­kőrös üvegeknek a tartalma. A romantikának hódoltunk itt a Várban, hogy Óbudán, Lillák Lajos­ utcai portáján szabad utat en­gedjünk a fiatal vér pezsdítő túlenergiájának. Az Ostrom­ utcában szelíd angyalok, itt vad harcosok voltunk. Lillák családi házában az egyetlen emelet szolgált Károly és Erich birodalmául. Csigalépcső­kön kellett feljutni ide és a belépő azonnal céllövöl­dében találta magát. A helyiség vasajtajára célkari­kák voltak festve ezernyi golyóütéstől tarkítva. A falon különböző fegyverek lógtak szögre akasztva, számmal megjelölve, mintha fegyverraktárnak len­nének a tartozékai. Lövegekkel teli dobozok egy kü­lön állványt töltöttek meg, arzenál hatását keltve bennünk, szende budai és pesti ifjakban. A Lili-fiúk nem ismertek tréfát. Itt lövöldözni kellett a célkarikába menthetetlenül, ha még oly félelmetes is volt a falakat és a levegőt is megresz­­kettető dörrenések pokoli lármája. Hihetetlennek tűnt fel, hogy a lövöldözés zajára nem futott össze Újlak és Óbuda, de a két Lili addig erősítgette, hogy a vastag falakon nem törnek át a hangok, amíg el­hittük és lövöldöztünk mi is szorgalmasan mind­addig, amíg újabb produkciók nem következtek. A füstfelhők még javában kergetőztek a leve­gőben és már­is bírkózóteremmé alakult át a he­lyiség, amelynek két­­szobája úgy volt összenőve egymással, mint a sziámi ikerpár. Nem volt meg­határozva melyik szoba a Károlyé és melyik az Eriché, mind a kettőé volt mindkettő s ennek meg­felelően még az sem volt véglegesen eldöntve, me­lyik ágy az egyik fiúé és melyik a másiké. A két testvér rajongásig szerette egymást, de mégis örök harcot vívtak. Mindkettőben gőzerővel dolgozott az ősöktől átöröklött tiszta vér és néha semmisé­gekből olyan harc fejlődött ki közöttük, mint ami­lyennek most is tanúi voltunk. Károly mondott valamit, Erich ellenvélemé­nyen volt. Rövid szócsata fejlődött ki a következő pillanatban összeugrottak s mintha két párduc viaskodna, törték és szorították egymást kegyet­lenül mindaddig, amíg a sok hasonló vihart látott széles, hosszú asztalon véget nem ért a viadal. Mi, keményebb fából faragottak a legnagyobb lelki nyu­galommal néztük végig az erők küzdelmét és csak arra vigyáztunk, hogy a repülő székek és a rugda­­lózó lábak bennünket ne érjenek, Nándi azonban megriadva kérlelte a Tevét és Erichet, ne tegyenek kárt egymásban. , De semmiféle aggodalomra nem volt ok. A két fiúnak életszükséglete volt, hogy néha harcba száll­­janak és utána annál jobban élvezzék a testvéri szeretet melegségét. Hogy mennyire összetarto­zott a két Lili, akkor lehetett a legjobban látni, amikor a mérkőzéseken közös ellenség ellen kellett küzdeni. Ez volt az igazi préda a számunkra. Károly a kapuban, Erich mint hátvéd, halálmegvetéssel dol­gozott és megelégedetten összemosolyogtak,, ha együttes erővel sikerült visszavetni az ellenfél táma­dását. A Lilláknál megtartott összejöveteleken nem­csak Harminchármasok találkoztak. A társasághoz tartoztak a Zsoldos fiúk is; Imre, Miklós, Károly és Laci, a legfiatalabb, aki az apród szerepét töltötte be a „nagyok” mellett. A sport­programot rend­szerint kártya-csata követte és be is fejezte, mert nem volt eset rá, hogy a tűz ki ne ütött volna egy­­egy rossz hívás miatt, akár tarokkra, akár alsós­portira ment a játék. Imre és Miklós csak külső pártfogója maradt a Harminchármasoknak és a sportnak, Károly és László ellenben értékes ténye­zője lett, a magyar úszósportnak. Zsoldos Károly mint az Óbudai Torna Egylet egyik oszlopa sokat tevékenykedett a labdarúgó sport terén is, főképpen az ifjúsági sportot szolgálva emelkedett szellemben és kivételes sportszeretettel. (Csütörtökön folytatjuk.) A többi versenyszám Magyarország 1935. évi 800 m. ifjúsági gyorsúszóbajnoksága. 1. Gyerkényi-Pyber Endre (Tatatóvárosi AC) 11 p. 21.6 mp. 2. Maróthy András (SzUE) 11 p. 28.2 mp. 3. Szigeti József (UTE) 11 p. 44 mp. 200 mé­terig Maróthy vezetett, majd Gyerkényi ke­rült az élre és biztos győzelemmel védte meg múlt évi bajnokságát. Magyarország 1935. évi 100 m. ifjúsági 21 fwwww www rt rryyfft Olaszország. Fiera del Le­van­te, évenként szeptember 6-21. A legfontosabb vásár nyugat és kelet árucseréje szempontjából. 41 résztvevő nemzet, kedvezmé­nyes áru- és személyszállítás. Árukompenzációs osztály. — Felvilágosítással szolgál a magyarországi megbízott: Adler Félix IX., Somoksári­ út 16. — Telefon: 382 03.­­ /

Next