Budapesti Hírlap, 1939. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

1939 JANUAR 1, VASÄRNAP B. 1 Magyar külpolitika (M. E.) A most elmúlt, 1938. esz­tendő történelmi értékű, legnagyobb eseménye az európai politika szempont­jából az volt, hogy döntő jelentőségű változásokat hozott Közép-Európának elintézetlen, megoldásra váró kérdései­ben. Az európai politika felelős kor­­mányférfiai, de az európai közvélemény is, azzal már hosszú évek óta tisztában voltak, hogy Európa tartós békéjét ad­dig nem lehet biztosítani, amíg jóvá nem teszik azokat az igazságtalanságo­kat, amelyeket a győztes nagyhatalmak Közép-Európa természetes egyensúlyi helyzetének végzetes megbontása által elkövettek. Világos volt az is, hogy Közép-Európa újjárendezése az európai külpolitika teherpróbája lesz. Ma már körülbelül tisztán lehet látni, hogy a népszövetségi rendszer teljes összeomlá­­s­t­át idézte elő, hogy az európai ez elől az életbevágó, vagy szanában sokat használt ...isrdisssel éljünk, egzisztenciális kér­dése elől Genfben egyszerűen kitértek. Megszólalt a lelkiismeret szava a ha­talom birtokosaiban is. Az évek múlásá­val mind világosabbá lett, hogy Európa nemzeteinek egész csoportját nem lehet tartósan a jogfosztottság állapotában tartani. Az egyenjogúság gondolata előbb a fegyverkezés terén kezdett lé­­pésről-lépésre előrehaladni, már 1932 óta, majd gyorsan fokozódó mértékben a német nemzeti szocializmus hata­lomra jutása után. A területi kérdések rendezése elől a háborúban győztes nagyhatalmak hiva­talos külpolitikája egészen a múlt esz­tendeig azzal az ürüggyel tért ki, hogy ennek a kérdésnek megbolygatása elke­rülhetetlenül háborúhoz vezetne. Még elviselhetetlenebb volt az igazságtalanul megszerzett területek „boldog tulajdo­nosai­”-nak elvakult dönzése. Benes még öt évvel ezelőtt, 1933 decemberében Érsek­újváron tartott beszédében tisztán a kisantant hatalmi céljaira való hivat­kozással, a legmerevebben visszautasí­totta a határok módosításának még a lehetőségét is. Ugyancsak Benes volt az, aki nem sokkal később a Nemzetek Szö­vetségének egyik ülésén, mikor Apponyi Albert a határok módosításának ész­szerűségéről beszélt, ezzel az egyetlen szóval válaszolt: „Soha!” Ekkor mondta Csehszlovákia volt elnökének az ősz ma­gyar államférfi: „Nekem, aki megértem III. Napóleon birodalmának összeomlá­sát; láttam a vilmosi német császárság keletkezését és elmúlását és tanúja vol­tam a Habsburg-birodalom szétbomlá­sának: nekem senki ne mondja ezt a szót, soha.” Az erők egyenlőtlenségének sivár kor­szakában a magyar külpolitika az egész világ megbecsülését kiérdemlő követke­zetességgel kitartott a mellett az állás­pontja mellett, hogy az igazságtalanul megállapított határok módosítására fenntartott igényéről soha le nem mond­hat. Ugyanakkor rendíthetetlenül han­goztatta azt is, hogy meg lehet és meg kell találni a határok módosításának bé­kés megoldását. Ilyen szempontból volt döntő jelentősége, hogy Ausztriának a Német Birodalomhoz való csatlakozása megtörténhetett az európai béke meg­zavarása nélkül. Éveken át hallottuk, hogy Ausztria területi függetlenségé­nek megsértését elkerülhetetlenül casus belli-nek fogják tekinteni a nyugati ha­talmak és keleti szövetségeik. A brit külpolitika már sokkal óvatosabb és elő­relátóbb volt s az igazság erejét többre tartotta minden egyoldalú hatalmi ér­deknél. Előbb az angol közvélemény, majd a brit külpolitika­ hivatalos veze­tői mind világosabban kifejezésre jut­tatták azt a meggyőződésüket, hogy mesterséges, a népi akarattól elszakadt elgondolásokat és hatalmi rendszereket sokáig fenntartani neki lehet. Ezért nem lett soha komoly lépést a brit kü­lpoli­­t­a az Anschluss megakadályozására, a mesterséges és a népi akarattal szembeszálló hatalmi alakulatok legtel­­je""Mi összeomlását a müncheni érte­kezlet sikere hozta meg. A döntő szót, még az értekezlet összehívása előtt, is­mét Anglia mondta ki. Angol részről állították fel azt az egyszerű tételt, hogy ha Cseh-Szlovákiában a német, magyar és lengyel, összefüggő terüle­teken és a határok mentén élő kisebb­ségi a­p csoportok nem akarnak tovább együttélni a csehszlovák "állal­mai, ki­válásuk megakadályozása, hatalmi, vagy bármilyen más okból az európai békét veszélyeztető, tehát okvetlenül megaka­dályozandó eljárás lenne. A müncheni értekezletnek a népi aka­rat megbecsülését hirdető elve a Felvi­dék magyarlakta területeinek visszaadá­sának esetében tovább bővült, mert egyben eleget tett a béke és a népek együttélésében hasonlóképpen igen nagy szerepet játszó másik elvnek, a történelmi erők tiszteletben tartásá­­nak is. A müncheni szellemnek ezt a to­vábbfejlődését figyelhetjük meg Olasz­országnak nagyfontosságú események előtt álló, új középtengeri politikájában. A népi és történelmi erőket egyesítő, új igazságos szellem érvényesülése állítja további nagy feladatok elé a magyar külpolitikát is. Ciano gróf olasz kül­ügyminiszternek decemberi budapesti látogatása alkalmával kezdett kibonta­kozni Magyarországnak ez a népi és történelmi alapon álló szerepe a Duna völgyében együtt élő nemzetek életének új elrendeződésében. Annak, amit Ciano gróf budapesti útjával kapcsolatban a Telegrafo nálunk járt munkatársa, An­­saldo, a kiváló olasz publiciszta írt, igen nagy jelentősége van. Ansaldo szerint Magyarországnak továbbra is nemzeti államnak kell maradnia. Ha majd visz­­szakapta a magyarok által lakott terü­leteket, a megnagyobbodott Magyaror­szágra az a szerep vár, hogy a diplomá­ciai kikristályosodás középpontja legyen a Duna völgyében együtt élő és a ten­gely - nagyhatalmakkal együttműködő­ nemzetek között, így bontakoznak ki az újév küszöbén álló magyar külpolitika előtt olyan új távlatok és messzire néző lehetőségek, amelyek nemcsak népi, etnikai vonatko­zásban elégítik ki az igazságos magyar igényeket, hanem újból a legteljesebb mértékben érvényesüléshez juttatják hosszú évszázadokon keresztül elnyo­mott történelmi küldetésünket is. Nem más ez messzebbre tekintő vonatkozás­ban, mint a szentistváni gondolat győ­zelme a habsburgi uralomnak négyszáz esztendős dominatio után történt és most már, München után, végleges fel­bomlása után. Előbb Ausztriának a Né­met Birodalomhoz való csatlakozása, majd a müncheni értekezlet határoza­tai a csehszlovák határok módosításával nemcsak a népi elv igazságos igényeit elégítették ki, hanem helyreállították a történelmi igazság régi egyensúlyát Közép-Európában, amikor mind Bécset, mind Prágát elválasztották a Duna völ­­gyétől és Ausztriát a közös határok, a cseh-morva medence megmaradt részét pedig azonos érdekek szétszakíthatat­­lan szálával fűzték a Német Birodalom­hoz. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szlovák népet a történelmi erőknek a természetes erővonalakon megindult el­rendeződése déli irányban tereli tovább. A Dunavölgyében együtt élő nemze­tek természetes határa mindig a Kár­pátok karéja volt. Az Árpádok, Nagy Lajos és Mátyás Magyarországát az egymásrautalt nemzetek békés együtt­működése formálta egy nemzetté. Ezt a történelmi igazságot támasztották új életre az 1938. évben békés eszközökkel megvalósított területi változtatások Kö­zép-Európában, Passautól Munkácsig. A népi, történelmi és gazdasági erőknek a békés együttműködés és az igazság szel­lemében való tovább­fejlődését ígérik az előttünk álló 1939. évnek várható külpolitikai eseményei. Az előttünk álló feladatok elvégzése nehéz munka lesz, ezer esztendős múltúnk egyik legna­gyobb erőpróbája. De a Gondviselés talán éppen azért állított bennünket Európa egyik legnyugtalanabb életű pontjára, hogy amint a múltban is meg­tettük, most is az egész férfiak nyílt tekintetű bátorságával vállaljuk, ha kell, a legnagyobb erőpróbát is. Iványok selyemernyők 'chatter b­éláné "U TUNGSRAM A magyar kormány lépést tett Prágában a csehszlovák sajtó és rádió rágalomhadjárata miatt A legutóbbi napokban a csehszlovák sajtó és rádió minősíthetetlen hangon, sőt lehet mondani, nyomdafestéket nem tűrő hangon intéz támadásokat a magyar ál­lam közigazgatása és kormányzata ellen. A magyar kormány ismételten megkísé­relte úgy Prágában, mint Pozsonyban hi­vatalos úton megállapítani, hogy mi rej­lik a Magyarország ellen szóló és — amint a bécsi rád­­ szlovák és ruszin nyelvű leadása is bizonyítja — külföldre is tovább adott valótlanságok és rágalmak mögött. Biztatásokat kapott, de a hírszol­gálati hadjárat nem szűnt meg. A magyar kormány a mai napon újból felhívta a­­prágai kormány figyelmét, hogy ezt a fokozódó agitációt Magyarország el­­len —amelyet úgy Csehszlovákiában, mint Csehszlovákián kívül folytatnak — nem nézheti tétlenül. Nem kívánja azon az úton követni a cseh és szlovák hírszolgálati szerveket, amelyet azok maguknak választottak. Nem tartja méltóságával összeegyeztethetőnek, de praktikusnak sem, hogy ezt a szokat­lan hangnemet átvegye, amely sem Ma­gyarország, sem Csehszlovákia érdekeit nem szolgálhatja. Továbbra is a legjobb viszonyt kívánja fenntartani szlovák szom­szédjával, amelynek előfeltételét úgy kül­földön, mint magyar földön megterem­tette. Sajnos, a magyar közönség széles réte­gei, amelyek eddig a legnagyobb barátság­gal viseltet­tek a szlovákokkal szemben, a szlovák sajtó hangja és a pozsonyi szabad­téri előadások után kezdenek meghökkenni és önkéntelenül felvetik azt a kérdést, vájjon a minden bevezetés nélkül, min egy parancsszóra megindult magyarellenes agi­táció nem azt a célt szolgálja-e, hogy be­folyást gyakoroljon a meglepetésszerűleg elrendelt szlovák népszámlálás eredmé­nyére. Hiszen emberileg­ nem volna érthe­tetlen, ha a szlovákiai magyar kisebbség a mesterségesen táplált terror nyomása dicit és a magyarbarát szlovákság a köl­tött magyarországi rémhírek hatása alatt olyan magatartást tanúsítana, amely a szlovák közigazgatási hatóságok előzete­sen kihirdetett optimizmusát a népszámlá­lás eredményét illetően alátámasztaná. ■hiiu-ihih in ......um in ..........■ iimiii.........in .......——q Szlovákiában meglepetést keltett a népszámlálás elrendelése Az Egyesült Magyar Párt katasztert állít fel POZSONY, dec. 81. A népszámlálás váratlan kiírása az egész szlovenszkói közvéleményt meglepte. Az Esti Újság megjegyzi, hogy a népszám­lálás kiírását éppen olyan meglepetéssze­rűen rendelték el, mint a december 18-iki választásokat. A népszámlálás céljáról és lebonyolításáról mostanáig sem adtak ki közelebbi tájékoztatást. Az egyik rádióköz­leményben mindössze azt a magyarázatot adták, hogy a népszámlálás célja az, hogy az utóbbi hetek eltolódásai után megközelí­tőleg megállapítsa a mai Szlovákia népi összetételét. A néps­zámlásra nem adnak ki kérdőíveket. Az adatokat a népszámlálási biztos megjelenésekor kell mindenkinek be­diktálnia. A magyar lapok felszólítják a magyar lakosságot, hogy vallja magát tudatosan magyarnak a népszámlásnál. .. .A semmi hátrány nem származhatik; ennyit már az az uralom Cseh-Szlovákiában, amikor a nemzetiségekre gyakorolt nyomással és különböző fogásokkal igyekeztek a nép­­számlálás eredményét megváltoztatni és a nemzetiségek jogait csorbítani. A mai népszámlálástól függetlenül az Egyesült Magyar Párt is nemzeti katasz­ter felállítására készül Ugyancsak meg-­ tette erre az előkészületeket a német párt is. Újabb incidensek a cseh-lengyel határon VARSÓ, dec. 31. Pénteken újabb határincidens játszó­dott le a cseh-lengyel határon. Morawska Osztravában egy lengyel ház szobájába gránátot dobtak. Egy járókelő megsebe­sült. Péntek este ugyancsak Morawska Ostravába­n kilenc egyén behatolt egy lengyel étterembe és annak tulajdonosát é­s lengyel vendégeit durván bántalmazta. Nyolc személy súlyosan megsebesült. Varsói kormánykörökben hangsúlyozzák, hogy hasonló intedensek esetén minden további nélkül tömegesen fogják kiutasí­tani nemcsak a lengyelországi cseh állam­ról g-’rókát, hanem a cieszini cseh kisebb­ség tagjait is, tekintettel arra, hogy a csehek hasonló elbánást tanúsítanak len­­gyel munkásokkal szemben. A Főméltóságú Asszony segélyakciója A kormányzónő segélyakciójára a következő adományok érkeztek: Hardy-Dreher Béla és Béláné együtt 150 P, Kőbányai fűszer és élelmiszerkereskedők asz­taltársasága, Magyar Dezső és felesége együtt 50—50 P, özv. Matits Sándorné 2 P, Szász Pál dr. özv. Steiner Bertholdné 10—10 P, Erzsébet Mozgó Paks, Otthon Mozgó Bonyhád 6—6 P, Balogh Rafael , 2 P.

Next