Budapesti KISZ Élet, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
„Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl.” (Arany János) MÁRTÍRJAINK LŐWY SÁNDOR „Nincs olyan börtönfal, amelyen mi túl ne látnánk. És nincs olyan bilincs, amelyet mi szét ne szakítanánk!” Börtönben születtek ezek a sorok: Lőwy Sándor „Mi itt is veletek vagyunk” c. verséből idéztük. Mint annyian a kor ifjúkommunistái közül, ő is börtönben végezte az életiskola „felsőbb osztályait”. Vácott. Példásan jó tanuló volt, eminens, de „tanárai” nem szerették. A szervezkedést, tanítást a tűrhetetlen viszonyok között, is folytatta. Mikor a politikai foglyok a KMP irányításával éhségsztrájkot kezdtek, „tanárai” elérkezettnek látták az időt és Lőwy Sándort mesterséges táplálás ürügyén meggyilkolták. Az ő emlékének adózott a fővárosi fiatalok nevében a KISZ Budapesti és VIII. kerületi bizottsága január 16-án, a nevét viselő utcában avatták fel emléktábláját. PESTI BARNABÁS 1944. karácsonyán már mindenki a szabad életre gondolt. Az ország nagyobb része szabad volt, de a végnapjait élő fasizmus még nem adta meg magát. A sopronkőhidai fegyházból nyugatra hurcolták a rabokat, a tisztviselők jórésze elmenekült, csak egy kisszámú őrséget hagytak hátra. Ezek a fegyőrök nem vállalták a rabok kivégzését, de életben hagyni sem merték őket. Az utcáról gyűjtötték össze azokat, akik vállalkoztak honfitársaik meggyilkolására. Az eseménynél jelen levő lelkész később elmondta, hogy három kommunista elítélt bátran, büszkén állt gyilkosai elé. Ez a három kommunista Pataki István, Kreutz Róbert és a francia ellenállási mozgalomból kevéssel előbb hazatért Pesti Barnabás volt. Az ő küzdelmes, nehéz életének állított maradandó emléket a KISZ Budapesti és V. kerületi bizottsága. A nevét viselő utcában, az ELTE Bölcsészettudományi Karának épületén avatták fel január 17-én, ,az V. kerület felszabadulásának évfordulóján emléktábláját. TÖRTÉNELEM