Budapesti KISZ Élet, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

„Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl.” (Arany János) MÁRTÍRJAINK LŐWY SÁNDOR „Nincs olyan börtönfal, amelyen mi túl ne látnánk. És nincs olyan bilincs, amelyet mi szét ne szakítanánk!” Börtönben születtek ezek a sorok: Lőwy Sándor „Mi itt is veletek va­gyunk” c. verséből idéztük. Mint annyian a kor ifjúkommunistái közül, ő is börtönben végezte az élet­iskola „felsőbb osztályait”. Vácott. Példásan jó tanuló volt, eminens, de „tanárai” nem szerették. A szervezke­dést, tanítást a tűrhetetlen viszonyok között, is folytatta. Mikor a politikai foglyok a KMP irányításával éhség­­sztrájkot kezdtek, „tanárai” elérkezett­nek látták az időt és Lőwy Sándort mesterséges táplálás ürügyén meggyil­kolták. Az ő emlékének adózott a fővárosi fiatalok nevében a KISZ Budapesti és VIII. kerületi bizottsága január 16-án, a nevét viselő utcában avatták fel em­léktábláját. PESTI BARNABÁS 1944. karácsonyán már mindenki a szabad életre gondolt. Az ország na­gyobb része szabad volt, de a végnap­jait élő fasizmus még nem adta meg magát. A sopronkőhidai fegyházból nyugatra hurcolták a rabokat, a tisztviselők jó­része elmenekült, csak egy kisszámú őrséget hagytak hátra. Ezek a fegyőrök nem vállalták a rabok kivégzését, de életben hagyni sem merték őket. Az ut­cáról gyűjtötték össze azokat, akik vál­lalkoztak honfitársaik meggyilkolására. Az eseménynél jelen levő lelkész ké­sőbb elmondta, hogy három kommunis­ta elítélt bátran, büszkén állt gyilkosai elé. Ez a három kommunista Pataki István, Kreutz Róbert és a francia el­lenállási mozgalomból kevéssel előbb hazatért Pesti Barnabás volt. Az ő küzdelmes, nehéz életének állí­tott maradandó emléket a KISZ Buda­pesti és V. kerületi bizottsága. A nevét viselő utcában, az ELTE Bölcsészettu­dományi Karának épületén avatták fel január 17-én, ,az V. kerület felszabadu­lásának évfordulóján emléktábláját. TÖRTÉNELEM

Next