Budapesti KISZ Élet, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
KISZ-ÉPÍTŐ TEVÉKENYSÉG A MUNKÁSIFJÚSÁG KÖRÉBEN A KISZ Budapesti Bizottsága 1973. december 12-i ülésén napirendre tűzte és megtárgyalta a munkásifjúság mozgalmi szervezettségének helyzetét és meghatározta ennek a rendkívüli jelentőségű munkaterületnek a legfontosabb feladatait. A napirend előadója Bíró József, a KISZ Budapesti Bizottságának a titkára volt. Részt vett az ülésen és felszólalt Főcze Lajos elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának a titkára, és Bostai Károlyné elvtársnő, az MSZMP Budapesti Bizottságának osztályvezetőhelyettese is. Az alábbiakban — az írásos előterjesztés alapján — áttekintést adunk a téma legfontosabb összefüggéseiről. 1. A KISZ Budapesti Küldöttértekezlete is megerősítette: a budapesti fiatalok döntő többsége a szocialista társadalom híve, támogatója. Ez az elkötelezettség különösen a KISZ alapvető bázisát, gerincét alkotó munkásifjúság sajátja. Az elmúlt években tovább növekedett a fiatalok, és ezen belül a munkásfiatalok társadalmi és politikai aktivitása. Munkájuk becsületes végzése, a különböző szocialista munkaversenyekben, brigádmozgalmakban, védnökségekben való részvételük mind-mind határozott állásfoglalásukat fejezi ki pártunk politikája mellett. Az üzemi KISZ-szervezetek aktívabb nevelő munkájának is köszönhető, hogy a munkásfiatalok mind nagyobb többsége tudatosan vallja az egyéni és társadalmi érdek összhangját. Közéleti aktivitásuk fejlődését fejezi ki, hogy jelenleg az országgyűlési képviselők közül 4 fő (6%) 30 év alatti (korábban egy sem volt), a fővárosi tanácstagok 15,9%-a (korábban 2,5%), a kerületi tanácstagok 15,4%-a (korábban 3,5%) 30 év alatti. E választott testületekben tevékenykedő fiatalok túlnyomó többsége munkás. Nőtt a szakszervezetek választott testületeiben is a munkásfiatalok száma. A HNF testületeiben, 7,6%-ról 14,6%-ra emelkedett a 30 év alatti fiatalok száma, közöttük többen fizikai dolgozók. A budapesti ifjúsági mozgalom különböző fórumain — a KISZ KB 1968. december 28-i, a munkásifjúság helyzetéről szóló határozata óta — rendszeresen visszatérő napirendként foglalkozunk a fővárosban dolgozó munkásfiatalok helyzetével, körükben a politikai nevelőmunka aktuális feladataival, s egy-egy téma megtárgyalásánál különös súlyt helyezünk a munkásfiatalokat érintő hatására (pl. az oktatáspolitikai határozat, politikai oktatás, lakáshelyzet, kollektív szerződések stb.). Az 1971. novemberi budapesti küldöttértekezlet egyik kiemelt feladatként a munkásifjúsággal való fokozottabb foglalkozást határozta meg: „Az ifjúsági rétegek között végzett munkára fordítsunk megkülönböztetett figyelmet, egyben fokozottabban támaszkodjunk a munkásifjúságra. Ennek érdekében növeljük befolyásunkat körükben, adjunk több segítséget élet-, munka- és művelődési körülményeik javításához!” 2. 1968-tól 1972-ig a dolgozó KISZ-tagok száma közel 17 000 fővel növekedett, a szocialista iparban foglalkoztatottak száma 51 000 fővel csökkent. A két ellentétes tendencia a dolgozók körében a szervezettség javulását mutatja. A további vizsgálat előtt szükséges megjegyezni, hogy a dolgozók létszáma az elmúlt években több mint 8%-kal csökkent, ugyancsak csökkent a munkásarány is (14,5%-kal), míg nőtt a műszaki és adminisztratív dolgozók létszáma és az összetételben viszonyított aránya is. Ez egyértelműen érezteti hatását a KISZ-taglétszám alakulására is. A dolgozói KISZ-taglétszámon belül 1968—1972. között átrétegződés ment végbe, elsősorban a hivatali, közlekedési és kereskedelmi szervezetek javára, illetve az üzemi fiatalok terhére. Ez bizonyos értelemben tükrözi a társadalomban végbemenő rétegződést is. Az üzemi taglétszám (ipar, építőipar együtt) stagnál, illetve alig több mint 1%-kal nőtt (az 1973. október 1. állapotot figyelembe véve, csökkent). Ez alapjában véve nem kielégítő, még akkor sem, ha figyelembe vesszük az előbb említett ipari foglalkoztatottak és a munkások arányának abszolút és százalékos arányú csökkenését. A munkásfiatalok szervezettségének alakulása — adatok hiányában — az 1971— 72-es év tükrében nem vizsgálható. Az azonban tény (az 1970-es adatok alapján), hogy az üzemi fizikai dolgozók KISZ-szervezettsége 30%-os, ami nem elfogadható. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a — jelentős mozgalmi tradíciókkal rendelkező — nagy