Budapesti KISZ Élet, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
üzemekben a szervezettség eléri az 50—60%-ot, (vagy esetenként a 70%-ot is), de az építőiparban, valamint a szövetkezeti iparban továbbra is 10—20%-os, (vagy néhány esetben ennél alacsonyabb), akkor a számok egyértelműen a munkásfiatalok szervezettségének problémáját mutatják. A budapesti KISZ-taglétszámon belül a munkásfiatalok aránya kb. 25%. Ez kevés, és meg sem közelíti a munkásifjúság egész ifjúságon belüli számarányát, szerepét, politikai jelentőségét. 3. Annak ellenére, hogy évek óta kiemelt feladat a munkásfiatalok tagfelvételével való fokozottabb törődés, e téren mégsem értük el a kívánt eredményt. Alsóbb szerveink nem rendelkeznek kellő helyzetismerettel, amely alapján feltárhatnánk az elmaradás okait, és meghatározhatnák tennivalóikat. A választási beszámolók — alapszervezeti, üzemi küldöttértekezleti anyagok — sem foglalkoztak kellőképpen e kérdéssel. A legtöbb helyen a munkásfiatalok tagfelvételének szükségességét csak szóban hangsúlyozzák, de a helyzet pozitív változása érdekében nem fejtenek ki megfelelő munkát. Az üzemi KISZ-szervezetek többségében nincs rendszeres tagfelvételi munka. Elfogadhatatlan, hogy egyes nagyüzemekben, ahol a szervezettség csak 25—40%-os — kirívó esetben — egy évben 8—9 hónapban ne legyen tagfelvétel! Mindez egyértelműen felveti a helyi KISZ-vezetők felelősségérzetének hiányát, hogy nincs megfelelő KISZ-építő munka, és a vezetőknek nincs megfelelő kapcsolatuk a munkásfiatalokkal. Hiányosság, hogy nincs összhang a tagfelvétel előtti, és a már KISZ-tagokkal szemben támasztott követelmények között. A tagfelvétel előtt még most is gyakran találkozunk az irreális követelmény-támasztással, viszont nem fektetnek kellő súlyt a KISZ-tagok megbízatásokkal való ellátására, a szervezeti életben való részvételükre, „megtartásukra”. Az üzemi KISZ-munka vonzásának, a KISZ-vezetők munkájának hiányosságát mutatja a nagyszámú „elkallódott” KISZ-tag is. Az elmúlt évek nagyfokú munkaerő-vándorlása elsősorban a munkásfiatalokat érintette. A tagság cserélődése, ennek nem kellő figyelemmel kísérése, a más munkahelyről érkezett KISZ-tagokkal való foglalkozás hiánya, mind oka a taglétszám csökkenésének. Nőtt a munkásfiatalok között a bejáró, a betanított és segédmunkások aránya, s körükben a KISZ szervezettsége korábban és jelenleg is a legalacsonyabb (15—20%). Munkahelyhez kötődésük a legproblematikusabb. Nehezen illeszkednek be a kollektívába, részvételük a munkaversenyekben, s egyéb, a KISZ tömeghatását fokozó rendezvényekben, akciókban — nem megfelelő. Általános műveltségi szintjük általában alacsony, gyakorlatilag közöttük találhatók a 8 általánost el nem végzett fiatalok is. Az üzemi KISZ-szervezetekben — és ezt tükrözik a kerületi felmérések is — kevés szó esik a KISZ-csoportok tevékenységéről. Nem használjuk ki a bennük levő nevelő, politizáló, állásfoglalásra serkentő lehetőségeket, mint a KISZ-taggá nevelő tevékenység alapvető környezetét. Az üzemi KISZ-szervezetek feladatai és érdekvédelmi lehetőségei megnőttek az elmúlt időben. Fokozódott a helyi döntések iránti igény, az önálló, rendszeres szervezeti életre való törekvés, hiszen az üzemi KISZ-szervezetek csak akkor érhetnek el eredményeket, vívhatják ki a munkásfiatalok bizalmát, ha nagyobb felelősségtudattal, ismeretanyaggal és hozzáértéssel vesznek részt a vállalatok életében, megfelelő agitációval mozgósítanak az aktív, tudatos termelő munkára; hatékony érdekvédelmi tevékenységet folytatnak, amely biztosítja az arra érdemes fiatalok erkölcsi és anyagi megbecsülését. Az üzemi KISZ-szervezetek jelentős része nem volt erre felkészülve. A feladat erejüket meghaladta, vagy a napi politikai és szervezeti munkától teljesen elvonta őket a fenti igények teljesítése. Nem alakult ki, vagy visszaesett a rendszeres és színvonalas, tömeghatásában vonzó ifjúsági munka, így a munkásfiatalok egy része eltávolodott az ilyen alapszervezetektől, nem újította meg tagságát, illetve nem kérte felvételét a KISZ tagjai közé. A KISZ szervezettségében nagy szerepe van a szabadidős tevékenységnek. A fiatalok nagy többsége igényli és szívesen részt is vesz a közös megmozdulásokon. Sajnos, szervezeteink lehetőségei nem egyformák, a kulturális és sportellátottság színvonala, illetve az e területen jelentkező igények nagymértékben differenciáltak. A munkásifjúság utánpótlását jelentő szakmunkásképző intézetekben a KISZ- szervezetek nem kellő súllyal vesznek részt a munkássá válás erősítésében. Szervezeti életük nem kielégítő, kapcsolatuk az üzemi KISZ-szervezetekkel kialakulatlan. Az intézetek féltékenyen őrzik a létszámot, az üzemi KISZ-szervezetek pedig keves 2