Budapesti Közlöny, 1867. április (1. évfolyam, 18-41. szám)

1867-04-19 / 33. szám

354 egyesület vagyoni állása van ismertetve. A mily jótékonyan hat az emberre az alapítók és évdijas tagok hosszú névsora, épen oly leverő e szakaszban arról érte­sülni, hogy a kamat- és évdij-hátralék (20,334 forint) majdnem annyi mint az egyesület évi jövedelme (21,411 ft,) és leverő olvasni a panaszt, hogy e hátra­lék miatt az egyesület nem törlesztheti rendesen tartozásait; előleges költségve­tést hijába készít : nem veszi be , a mire számit, s e miatt folyó kiadásaival is többnyire zavarban van. Az egyesület vagyona 396,139 forint, melyből alapítványi tőke 171,576 ft, ingatlanba van fektetve 224,563 ft. Ez összeg sem vigasztaló; és csak a közbe­jött sanyarú évekkel lehet némileg men­teni, hogy egy földmivelő ország legje­lentékenyebb intézete,hosszas fennállása alatt, ily kevés gyarapodást tanusit. De nem lehetne semmivel menteni, ha most, midőn egyesülni, érdekeinket érvénye­síteni szabad, — az egyesület tőkéje egy pár év alatt nem kétszereződnék. Áz egyesület működéséről szóló sza­kaszt egy kétívnyi jelentés nyitja meg arról, a mit az egyesület a gazdasági oktatás és hasznos ismeretek terjesztése ügyében tett. Első hetyen áll itt a gazdasági tanin­tézetek felállítását tárgyazó fölterjesztés, a melyben felfejti, hogy Magyarország­nak területi és égalji viszonyai szerint öt felső gazdasági tanodára van szüksé­ge; földmives-iskolát pedig minden 50— 60 mértföld területen állitni kell leg­alább egyet. Az egyesület terve szerint ki is nyilt már a keszthelyi, s még ez év folytán ki fog nyittatni a debreczeni tanoda is. Egy harmadik tanoda, mely Rimaszombatban lett volna felállítandó, s e város áldozat­­készsége által nagy mértékben lehetsé­gessé volt téve : belefult a hivatalos tár­gyalások papirhalmazába. A helytartó­ság Iglóra akarta tenni a harmadik in­tézetet; a szakértő gazdasági egyesület­nek pedig elég oka volt Rimaszombat mellett maradni. így egyikből se lett semmi; a mostani időnek lön fentartva, hogy eleget tegyen Rimaszombatnak és igazolja a gazdasági egyesületet. A budai kertész- és vinczellér-iskolá­­ról, az Istvántelekről, nem sikerült pályázásokról és a „Gazdasági kistükör­ről való jelentések egészítik ki e szakaszt. Az egyesület a Károlyi István gróftól ajándékozott 150 holdnyi István-telken földmives-iskolát akar állítani, melyen a rendes gazdasági gyakorlat mellett, gond volna az eperfa-tenyésztésre, selyemipar­ra, a dohány és egyéb iparnövények mivelésére. Az intézetből jóravaló föld­­mives-gazdák kerülnének ki, és emellett az eperfacsemeték,egészséges tojások ter­jesztése s a selyem-termelésben gya­korlott kezek szaporítása által befolyand a selyemtenyésztés kifejtésére. Sajnos, hogy e dicséretes czél felé a pénztelenség miatt alig történt egy pár lépés. Az intézetnek, hogy meginduljon, a legtakarékosabb számítással szüksége volna 34,089 forintra, melyből ez ideig csak 15,906 forint van fedezve, az or­szágos alapból Ígért 10,400 forinttal, és a hazafias adakozásokból gyűlt 5506 fo­rinttal. Az egyesület reméli, hogy tagjai fel­karolják ez intézet ügyét; számit még a hazafias takarékpénztárak gyámolitásá­­ra, a vidéki gazdasági egyletek és vagyo­nosabb községek, úgyszintén egyes bir­tokosok részvétére, kik a vállalat létesü­­lését siettetnék, ha egy vagy több nö­vendék élelmezésére alapítványokat ten­nének. Kívánatos volna, hogy az egyesület reménye mentül hamarább teljesüljön, s mindazok, kikbe bizalmát helyezi, siet­nének az alapitványok megtételével, s tennék lehetségessé ennek az oly sok irányban jótékony intézetnek megnyi­tását. A „közgazdasági tárgyalá­sok* rovata alatt az egyesületnek anyagi érdekeink legfőbb kérdései körüli műkö­dése van rövid kivonatban ismertetve. A kivonat világos, és híven tükrözi visz­­sza az egyesület működésének főbb vo­násait és egész szellemét. Azonban vé­leményünk szerint az oly tervek és alap­rajzok, melyek hivatva vannak talán egypár évtizeden át foglalkodtatni a ha­zafias tevékenységet, egész terjedelmük­ben helyet foglalhattak volna az évkönyv­ben. Különösen a Lónyay és Hollán ál­tal készitett vasúti hálózat tervére és a nép-bankoknak Csengery által készitett alapszabályaira nézve véltük volna szük­ségesnek e megkülönböztetést. Az első a sajtóban és az érdeklett vidékeken hosszas vitára nyujtand alkalmat ; a másiknak rendeltetése Útmutatóul szol­gálni azoknak , kik a nép-bankok­ban a nép erkölcsösségének , mun­kásságának és jólétének egyik leghat­­hatósabb eszközét smerik fel, s felada­tul tűzik : környezetükben a népet ily bankok felállítása által boldogitani. Se­hol se lett volna e két dolgozat annyira helyén, mint azon egyesület évkönyvei­ben, a hol a tervek születtek, és a mely­nek tagjai közt valószinüleg ott van a magyar birtokosságból mindaz, a ki tevékenység és áldozatkészség által a hazafi névre igényt tarthat. — Ezekből fog kitelni a két terv mellett buzgólko­­dók névsora ; ezért lett volna helyén az évkönyvben mindkettőnek teljes épség­ben való közlése. A közgazdasági működések között fel van jegyezve az egyesületnek a magyar földhitel-intézet felállítása körüli érde­me. Ez karolta fel újból az annyiszor megkezdett és annyiszor nem sikerült ügyet; a közgazdasági szakosztály készí­tette 1858-ban az emlékiratot és ü Fel­ségéhez a folyamodványt, a melyre az­tán négy év múlva sikerült gróf Des­­sewffynek a kedvező választ kieszközölni. Itt van a vélemény is, melyet a szak­osztály adott az amsterdámi s az ismert belga banknak azon ajánlatára, hogy földhitel! üzleteiket hazánkra is ki akar­ják terjeszteni. Egy francziáról tétetik még emlités, a ki Pesten kiviteli raktárt akart állitani, és egy angolról, aki 1865- ben állami költségen beutazta a Tisza vidékét valami indiai öntözés létesítése czéljából. Az egyesület a franczia terve mellett kedvezőleg nyilatkozott ; az an­golt elősegítette útjában; de azóta hire is elveszett mind afrancziának, mindaz an­golnak. De az eltűnt angol indiai ter­véért két hazánkfiának : Poroszkay és Reiter mérnököknek tervei dús kárpót­lást nyújtanak. Poroszkaynak a Dunát a Tiszával ösz­­szekötő, hajózható és lecsapoló csatorna­tervét elismeréssel fogadta a szakosztály, s az egyesület melegen ajánlotta a hely­tartótanácsnak , hogy létesítése iránt in­tézkedjék. Reiter tervét, mely szerint a Duna Pest és Buda között szabályoztatnék, egy ha­józható csatorna építtetnék Pest körül, hasonlóan elismeréssel fogadta az egye­sület, s kimondta, hogy létesítése kívá­natos volna. Figyelemreméltó az a vélemény is, melyet a közgazdasági szakosztály a vas­úti szállítás, a birodalmi vámszabályzat ügyében, és az állattenyésztési szak­osztállyal együtt — két uj biztosító-tár­saság fölállítása ellen tett. A dohánytermelők kiviteli társulatá­nak szerkezete egész terjedelmében föl van véve az évkönyvbe; ott találjuk még a földmivelési osztálynak „Tanácsát a szükségben“, mely czim alatt becses uta­­sitást ad 14-féle takarmány termesztésére száraz időben. — Itt van az emlékirat, mely az aszályosság okait és elhárítása módját fejtegeti; a kendernek franczia gyári kezelésére s a futaki termelésre vonatkozó ismertetése mellett, a „Cseléd­ügy“, az „Ugarföldek legeltetésének“ kérdése stb. tesznek tanúságot a földmi­­velési szakosztálynak nemcsak a gyakorló gazdát, hanem a törvényhozást is érdeklő hazafias munkálódásáról. Az állattenyésztés barátait érdekelni fogja a megkezdett törzskönyvezésrőli jelentés. Eddigelő Czilchert Róbert, Sina Simon b., Zichy Ferraris gr., Károlyi István gr., Hunyady József gróf, juhá­­szataiból történtek törzskönyvezések. „Egy erdőszeti törvényjavaslat“ , „a magyar bortermelők egyesületének alap­szabályai“, „a hazaiselyemtenyésztésrőli jelentés“ és néhány hazai gazdaságban használt gépek munkaképességére és árára vonatkozó adatok egészítik ki ezt a nagyon becses évkönyvet. Es ezzel befejeztük az ismertetést; de befejezésül szabadjon még kimondani azon óhajtásunkat, hogy az egyesület azon tagjai, kik a sanyarú időkben szak­ismereteikkel a tudvágynak,buzgóságuk­­kal a hazafias szellemnek oly dús táplá­lékot tudtak nyújtani, a jobbra változott viszonyok között egyesitetterővel fogja­nak terveik valósításához, és mindenek­­fölött terjeszszék, ápolják, buzdítsák azt az egyesületi szellemet, a melynek kö­szönhetjük , hogy az országos gazdasági egyesület újjászületésünkben oly fontos szerepet játszott. JÁNOSI FERENCZ. A bécsi börze távirata april 18-röl: 5% metalliques 57.—:Hitelintézeti részv. 165.60 Nemzeti kölcsön 68.10j London ...............132.20 1860-ki sorsjegy 81.40 Ezüst.................... 130.— Bankrészvények 708.—|Arany.................... 6.23 Felelős szerkesztő: Salamon Ferencz.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék