Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)
1867-11-01 / 194. szám
hogy a megyei közgyűlések egyik legfontosabb jogai közé tartozott az utasitás-adási jog és a megyének ezen joga inkább képezné alkotmányunk garantiáját, mint bármi más (Helyeslés) és hogy daczára annak, hogy ezen jog egy hetilúd sincs eltörltve a AS-iki törvényekben — mégis, mivel ezen jog az 1848-iki törvény 3-ik czikkelyével össze nem fér, az az egész Magyarország által megszűntnek tekintetett. (Zajos helyeslés a középen.) Ha tehát arról van szó, vajjon a megyei közgyűlésnek valamely joga és hatásköre olyan-e, mely az 1848-ik XVI. czikknek általam idézett szavai alatt értetik, nem elég bebizonyítani, hogy a megyék, vagy legalább egyes megyék ezen jogot 1848. előtt gyakorolták , hanem be kell bizonyítani, hogy ezen a megye által követelt jog az 1848-iki törvényekkel összeütközésben nem áll. (Helyeslés a középen), hogy jelesen, — hogy csak a jelen esetről beszéljünk — azon jog, melyet Hevesmegye magának követelt, nem áll ellentétben az 1848. V-ik t. csikkel, mely a ministeri felelősséget tárgyazza. (Élénk helyeslés a középen.) Az egész kérdés itt fekszik, és azért méltóztassanak megbocsátani, ha ebbe mélyebben bocsátkozom. (Halljuk!) Én elismerem, hogy ha egyedül a törvények betűjét veszszük fel, akkor a megyei autonómiának oly tág értelme volna, mely a ministeriális felelősséggel úgy, mint az 1848 idei törvények értelmezik, össze nem férne. Mert miután az 1848-iki törvény a kormányt mulasztásaiért csak annyiban teszi felelőssé, amennyiben ezek a törvény által rendelkezésükre bízott eszközökkel elháríthatók valának, világos , hogy ott, hol a kormánynak eszköz nincs kezében arra, hogy végrehajtsa rendeleteit, ott minden kétségen kívül felelősségre nem is vonatkozik. (Helyeslés a jobboldalon, ellenmondás a baloldalon). Ha a dolgot csak logica szempontjából veszszük, akkor Heves megye követelése az igy értelmezett 1848-iki felelősségi törvénynyel tökéletesen összefér, s én megengedem még azt is, hogy azáltal, hogy a felelősség, habár csak ily értelemben is, a törvényeinkbe felvétetett, valóságos constitutionális haladást tettünk. Mert minden igazságos elvnek felállítása s kimondása a törvényben valóságos haladás, még azon esetben is, ha annak semmi prakticus következései nem volnának. De várjon kérdem : a 48 iki törvényhozásnak az volt-e szándéka, midőn a felelősségi törvényt felállította, hogy e törvénynek gyakorlati következése ne legyen ? (Zajos tetszés.) Így, amint a törvény áll, a kör, melyre a ministernek felelőssége terjed, azon arányban válik szükebbé és tágabbá, a melyben a megyék hatásköre szűkebbre vagy tágabbra szorittatik. És ha a megyéknek jogát úgy értelmezzük, mint azt Hevesmegye értelmezi , azaz úgy , mint még 1847-ben a megyéknek igen nagy többsége által sem értelmeztetett, úgy azon pillanatban megfosztanék a felelősséget minden gyakorlati eredményétől. (Zajos helyeslés jobbról! Ellenmondás balról.) Ha ezt tesszük, akkor a jelen kormány nagyobb személyzettel fog bírni, alkotmányosabb és újabb hangzású czíme lesz, de ami a felelősséget illeti, ott leszünk, ahol voltunk 1847 ben. (Zajos helyeslés jobbról, ellenzés balról.) És én azt hiszem, hogy tiszt, barátomnak, a belügyministernek, semmivel több joga nem lesz; felelősségére hivatkozva, a végrehajtásra semmivel több befolyást nem gyakorolhat, mint az egykori tárnokmester , tisztelt barátom a belügyminister valóságos tárnokmesterré válik. (Helyes derültség a jobbon, nyugtalanság a balon.) Márpedig, tisztelt ház! hogy ez nem volt az 1848 diki törvényhozás szándéka, azt nem csak nem hiszem, hanem tudom is. Mert tudom azt, hogy az 1848-as törvényhozás, midőn a ministeri felelősség elvének megállapítását a legnagyobb alkotmányos vívmánynak tekintette, a felelősséget nem kereste abban, hogy a ministerek bizonyos rendkívüli esetben, ha flagráns törvénysértéseket követnek el, a bíró elébe állíttassanak, hanem kereste abban, hogy a felelősség által a kormányzás irányára befolyást gyakoroljon, azaz valóságos parlamentáris kormányt hozzon be. (Zajos helyeslés a középen.) Márpedig parlamentáris kormány a megyehatóságnak ily interpraetatioja mellett, mint Hevesmegye követel, lehetetlen. — (Élénk helyeslés jobbról, ellenzés balról.) Bíróvá teszem e kérdésben a tisztelt házat; — e kérdés egyike azoknak, melyek 1848. óta egész Európa és Amerika államférfiéinak és tudósainak gondolkozási tárgyát képezi, és nem fognak találni egyet is, ki — ha a megyék szabadságának ily értelmezést adunk, parlamentáris kormányunkat másnak tartaná, mint egy szép frasisnak, melynek semmi alapja sincs. (Úgy van jobbról, ellenzés balról!) Hogy pedig az 1848 diki törvényhozásnak e kérdésben ez volt nézete, azt felfogásom szerint bizonyítja először azon helyzet, melyben az 1848- diki törvényhozás volt, és azon czél, melyet magának kitűzött. Az 1848-iki törvényhozás mindenekelőtt egy tisztán rendi alkotmányt, egy tisztán a nemesi privilégiumokra alapított szabadságot akart megváltoztatni parlamentáris alkotmánynyá, és olyanná átalakítani, mely a népképviselet alapján fekszik; (helyeslés a jobbon), fölteheti-e valaki, hogy a 48-iki törvényhozás ezen czélt tűzve ki magának, a megyének, azaz oly institutiónak , mely bármit tegyünk, mindig aristocraticusabb fog maradni, mint a törvényhozás, (élénk ellenmondás a balon. Úgy van! Igaz! a középen), — ha nem is fog maradni, — de a mely legalább akkor tisztán aristocraticus institutió volt, mert azokból alakult, kik a megyékben előjogositva voltak, — mondom, feltehető-e, ha a törvényhozás ugyanakkor, amikor a népképviseletet, amikor az általános szabadságot tűzte ki magának czélul, a megyének, az akkor majdnem kizárólag a nemességből alakult megyének, oly jogokat akart volna fenntartani, amelyek által a népképviseleten alapuló törvényhozás határozatai legalább annyiban, amennyiben a kormány irányát állapítanák meg, tökéletesen megsemmisíttetnének. (Élénk nyugtalanság a balon ; hosszas zajos helyeslés a középen.) Bizonyítja ezt a 16. t. ez. szövege, mely mindjárt a 16. t. ez. kezdeténél igy szól: 1 A megyei szerkezetnek, Magyarhon és kapcsolt részei alkotmánya védbástyáinak a közszabadsággal öszhangzatba hozatala, egyszersmind a közigazgatásnak időközben is minden megakadástóli megóvása tekintetéből rendeltetik: a ministerium a megyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről a legközelebbi országgyűlésnek törvényjavaslatot fog előterjeszteni.“ (Nyugtalanság a balon). Bocsássák meg, ha én a törvény szövegét felolvasom , teszem azért, mert okoskodásomat arra akarom alapítani. (Helyes a középen). — Az idézett pontokból világos, hogy az 1848 diki törvényhozás, föntartva a megyéket előbbi hatáskörükben, átlátta azon ellentétet, melyben a megyei szerkezet az általános szabadsághoz áll, és épen azért meghagyta a ministériumnak, hogy a jövő törvényhozás elébe oly törvényjavaslatot terjeszszen, mely által ezen ellentét megszüntettessék (Egy hang: Ohó! Halljuk! a középen); de vájjon, te hát , ha az akkori törvényhozás ily ellentéteket csak a lehetőségek közé is számított volna, minek a megyei rendszer és miniszeriális felelősség között kikerülhetetlenek lennének, nem említette volna-e ezen törvény azon ellentétet is, melyben a megyei rendszer a parlamentáris kormánynyal áll, ha, mondom, csak feltehette volna, hogy a parlamentáris kormány behozatván, valaki a megyei rendszernek oly magyarázatot adhatna, mely által az a felelősség elvével ellenkezésbe jön ? (Élénk helyeslés a középen.) Végre bizonyítja ezt a 40-diki gyakorlat, mert hisz nem oly távol fekszik mögöttünk azon időszak és tudjuk mindnyájan, hogy a megyék által 1848 ban soha ily hatáskör, minőt Heves vármegye magának követel — nem követeltetett; soha eset nem fordult elő, hogy a megye ily tökéletes függetlenséget a centrális kormánytól, hogy azon jogot követelte volna magának a központi kormány ellenében, hogy rendeleteinek végrehajtását egyszerűen megtagadja. Én tehát mindezekből úgy vagyok meggyőződve, hogy azon jog, melyet Heves vármegye magának követel, nem tartozik azok közé, melyeket a 16. törvényezikk a megyei bizottmányoknak fentartott, — és igy meg vagyok győződve arról is, hogy a kormány, midőn a megyét saját körébe visszautasította, ezáltal nem csak nem sértette a törvényt, de kötelességét teljesítette. (Élénk helyeslés a középen, mozgás a baloldalon.) Tisztelt barátom Nyáry Pál figyelmessé tett beszédében arra, hogy a 48 diki törvények a megyét alkotmányunk védbástyájának nevezik. És kétségtelen, hogy azok nem azért nevezték az alkotmány védbástyáinak, hogy azon jogokat elvegyék a megyétől, melyek által a megye az alkotmánynak védbástyája volt. Tökéletesen osztozom e nézetben , én azonban részemről azon befolyásról, melyet a megyék alkotmányunk fenntartására gyakoroltak, más nézetben vagyok, mint sokan. (Mozgás balról. Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) Sokan azt vélik, hogy alkotmányunknak 1848. előtt ez volt egyetlen vagy legalább legfőbb és leghatalmasabb garantiája. Én ezt nem hiszem; nem hiszem pedig azért, mert az én meggyőződésem szerint az alkotmánynak valóságos garantiája 48. előtt, mint utóbb a törvényhozásban keresendő. (Helyeslés középen!) Az alkotmány valóságos garantiáját nem a megye, mely a sérelmeket feljegyezte, hanem az országgyűlés képezte, mely ezen sérelmeket orvosolta. (Helyeslés a középen.) És én meg vagyok győződve, hogy ha 1848. előtt a megyék alkotmányunk fenntartására csakugyan nagyobb befolyást gyakoroltak, mint most gyakorolhatnak, annak oka épen azon állásban fekszik, melyet a magyar országgyűlés irányában elfoglaltak. Épen abban, hogy a törvényhozás nem népképviselet alapján alakult, hanem egyes megyék követeiből állott, és épen azért meg vagyok győződve arról is, hogy ha csak a népképviselet elvét feladni nem akarjuk , ha csak vissza nem akarunk menni régi rendszerünkre , a megyét oly alkotmányos garantiává tenni, aminő az hajdan volt, nem is áll hatalmunkban. (Helyeslés a jobb oldalon, ellenzés a balon.) De megengedem, hogy a megyék alkotmányunk fenntartására többet tettek, mint az országgyűlésen kívül hazánknak bármely más institutiója. Megengedem, sőt meg vagyok győződve arról, hogy miután feladásunk nem az lehet, hogy a konstitutionalizmus garantiáit kevesbítsük, hanem az, hogy azokat szaporítsuk, egyik fő kötelességünk elkövetni mindent, hogy a megyék állásának azon részei megmaradjanak, melyek által azok az alkotmány garantiáivá váltak. De én kérdem, váljon a megyének ily hatásköre , minőt Heves vármegye magának követelt, garantiája-e az alkotmánynak (Zaj a baloldalon; helyeslés a jobboldalon); garantiája-e azon alkotmánynak, melyet 1848-ban átalakítottunk, mely a népképviselet alapján fekszik, és melynek főgarantiája a kormány teljes felelőssége? (Zajos helyezés a középen.) Én részemről erről nem tudok meggyőződni, mert nem látom át, a megyéknek adott ily hatáskör miben és mi által erősíthetné 1848-iki alkotmányunkat. Hogy a megyék tág hatásköre 1848. előtt akkori viszonyainkban szükséges volt, azt elismerem, de nem fogja senki tagadni, hogy 1848 ban alkotmányunk egy teljes átalakuláson ment keresztül, és hogy ennélfogva azon hatásnak, melyet egyes institutióink alkotmányunkra gyakoroltak, szintén változnia kell. Csak hármat említek : 1848. előtt nem volt felelős kormányunk, azaz ha törvényeinkre hivatkozva követeltük is a felelős kormányt, a felelős kormányt practice kivinni lehetetlen volt. 1848 előtt az országgyűlés törvény szerint is csak minden három esztendőben gyűlt össze; végre 1848. előtt összes törvényhozásunk a megyei rendszerre volt alapítva. Ezen viszonyok alatt nem szenved semmi kétséget, hogy a megyéknek tág hatásköre, melyben azok előbb mozogtak, az alkotmányosság biztosítására határozó befolyású volt. Egy nem felelős kormánynyal szemközt, egy oly kormánynyal, melynek tagjai a törvényhozással semmi összeköttetésben sincsenek, melynek tagjai a törvényhozás majoritásával igen sokszor világos ellentétben álló elveket követnek: a nemzet azon befolyást, melyet a törvények végrehajtására gyakorolnia kell, nem gyakorolhatta másképen, mint azáltal,hogy a végrehajtás egy részét maga vette kezébe, és hogy ezt a megyék tették, ez ismét annak volt természetes következménye, mert a törvényhozás maga csak a megye képviselőiből állott, — a megye volt tehát azon unitás, melytől Magyarországon minden kiindult és hová minden visszavezettetett. De kérdem, vajon a megye által gyakorolt hatalomnak ugyanazon következései lesznek-e egy * 2243