Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)

1867-11-01 / 194. szám

hogy a megyei közgyűlések egyik legfontosabb jogai közé tartozott az utasitás-adási jog és a me­gyének ezen joga inkább képezné alkotmányunk garantiáját, mint bármi más (Helyeslés) és hogy daczára annak, hogy ezen jog egy hetilúd sincs eltö­­r­­ltve a AS-iki törvényekben — mégis, mivel ezen jog az 1848-ik­i törvény 3-ik czikkelyével össze nem fér, az az egész Magyarország által megszűntnek tekin­tetett. (Zajos helyeslés a középen.) Ha tehát arról van szó, vajjon a megyei köz­gyűlésnek valamely joga és hatásköre olyan-e, mely az 1848-ik XVI­­. czikknek általam idézett szavai alatt értetik, nem elég bebizonyítani, hogy a megyék, vagy legalább egyes megyék ezen jo­got 1848. előtt gyakorolták , hanem be kell bizo­nyítani, hogy ezen a megye által követelt jog az 1848-iki törvényekkel összeütközésben nem áll. (Helyeslés a középen), hogy jelesen, — hogy csak a jelen esetről beszéljünk — azon jog, melyet Hevesmegye magának követelt, nem áll ellentét­ben az 1848. V-ik t. csikkel, mely a ministeri fe­lelősséget tárgyazza. (Élénk helyeslés a középen.) Az egész kérdés itt fekszik, és azért méltóztas­­sanak megbocsátani, ha ebbe mélyebben bocsát­kozom. (Halljuk!) Én elismerem, hogy ha egyedül a törvények be­tűjét veszszük fel, akkor a megyei autonómiának oly tág értelme volna, mely a ministeriális fele­lősséggel úgy, mint az 1848 idei törvények értel­mezik, össze nem férne. Mert miután az 1848-iki törvény a kormányt mulasztásaiért csak annyiban teszi felelőssé, a­mennyiben ezek a törvény által rendelkezésükre bízott eszközökkel elháríthatók valának, világos , hogy ott, hol a kormánynak eszköz nincs kezében arra, hogy végrehajtsa ren­deleteit, ott minden kétségen kívül felelősségre nem is vonatkozik. (Helyeslés a jobboldalon, ellen­mondás a baloldalon). Ha a dolgot csak logica szempontjából vesz­szük, akkor Heves megye követelése az igy értel­mezett 1848-iki felelősségi törvénynyel tökéletesen összefér, s én megengedem még azt is, hogy azál­tal, hogy a felelősség, habár csak ily értelemben is, a törvényeinkbe felvétetett, valóságos consti­­tutionális haladást tettünk. Mert minden igazságos elvnek felállítása s kimondása a törvényben való­ságos haladás, még azon esetben is, ha annak semmi prakticus következései nem volnának. De várjon kérdem : a 48 iki törvényhozásnak az volt-e szándéka, midőn a felelősségi törvényt felállította, hogy e törvénynek gyakorlati következése ne le­gyen ? (Zajos tetszés.) Így, a­mint a törvény áll, a kör, melyre a mi­­nisternek felelőssége terjed, azon arányban válik szükebbé és tágabbá, a melyben a megyék hatás­köre szűkebbre vagy tágabbra szorittatik. És ha a megyéknek jogát úgy értelmezzük, mint azt Hevesmegye értelmezi , azaz úgy , mint még 1847-ben a megyéknek igen nagy többsége által sem értelmeztetett, úgy azon pillanatban meg­fosztanék a felelősséget minden gyakorlati ered­ményétől. (Zajos helyeslés jobbról! Ellenmondás balról.) Ha ezt tesszük, akkor a jelen kormány nagyobb személyzettel fog bírni, alkotmányosabb és újabb hangzású czíme lesz, de a­mi a felelős­séget illeti, ott leszünk, ahol voltunk 1847 ben. (Zajos helyeslés jobbról, ellenzés balról.) És én azt hiszem, hogy tiszt, barátomnak, a belügyministernek, semmivel több joga nem lesz; felelősségére hivatkozva, a végrehajtásra semmivel több befolyást nem gyakorolhat, mint az egykori tárnokmester , tisztelt barátom a belügyminister valóságos tárnokmesterré válik. (Helyes­ derült­ség a jobbon, nyugtalanság a balon.) Már­pedig, tisztelt ház! hogy ez nem volt az 1848 diki tör­vényhozás szándéka, azt nem csak nem hiszem, hanem tudom is. Mert tudom azt, hogy az 1848-as törvényhozás, midőn a ministeri felelősség elvének megállapítását a legnagyobb alkotmányos vív­mánynak tekintette, a felelősséget nem kereste abban, hogy a ministerek bizonyos rendkívüli esetben, ha flagráns törvénysértéseket követnek el, a bíró elébe állíttassanak, hanem kereste abban, hogy a felelősség által a kormányzás irányára be­folyást gyakoroljon, azaz valóságos parlamentáris kormányt hozzon be. (Zajos helyeslés a középen.) Már­pedig parlamentáris kormány a megye­hatóságnak ily interpraetatioja mellett, min­t He­vesmegye követel, lehetetlen. — (Élénk helyeslés jobbról, ellenzés balról.) Bíróvá teszem e kérdésben a tisztelt házat; — e kérdés egyike azoknak, melyek 1848. óta egész Európa és Amerika államférfiéinak és tu­dósainak gondolkozási tárgyát képezi, és nem fognak találni egyet is, ki — ha a megyék sza­badságának ily értelmezést adunk, parlamentáris kormányunkat másnak tartaná, mint egy szép frasisnak, melynek semmi alapja sincs. (Úgy van­ jobbról, ellenzés balról!) Hogy pedig az 1848 diki törvényhozásnak e kérdésben ez volt nézete, azt felfogásom szerint bizonyítja először azon helyzet, melyben az 1848- diki törvényhozás volt, és azon czél, melyet ma­gának kitűzött. Az 1848-iki törvényhozás mindenekelőtt egy tisztán rendi alkotmányt, egy tisztán a nemesi pri­vilégiumokra alapított szabadságot akart megvál­toztatni parlamentáris alkotmánynyá, és olyanná átalakítani, mely a népképviselet alapján fekszik; (helyeslés a jobbon), fölteheti-e valaki, hogy a 48-iki törvényhozás ezen czélt tűzve ki magának, a megyének, azaz oly institutiónak , mely bármit tegyünk, mindig aristocraticusabb fog maradni, mint a törvényhozás, (élénk ellenmondás a balon. Úgy van! Igaz! a középen), — ha nem is fog ma­radni, — de a mely legalább akkor tisztán aristo­­craticus institutió volt, mert azokból alakult, kik a megyékben előjogositva voltak, — mondom, fel­tehető-e, ha a törvényhozás ugyanakkor, a­mikor a népképviseletet, a­mikor az általános szabadsá­got tűzte ki magának czélul, a megyének, az ak­kor majdnem kizárólag a nemességből alakult megyének, oly jogokat akart volna fenntartani, a­melyek által a népképviseleten alapuló törvény­hozás határozatai legalább annyiban, a­mennyiben a kormány irányát állapítanák meg, tökéletesen meg­­semmisíttetnének. (Élénk nyugtalanság a balon ; hosszas zajos helyeslés a középen.) Bizonyítja ezt a 16. t. ez. szövege, mely mind­járt a 16. t. ez. kezdeténél igy szól: 1 A megyei szerkezetnek, Magyarhon és kapcsolt részei alkot­mánya védbástyáinak a közszabadsággal öszhang­­zatba hozatala, egyszersmind a közigazgatásnak időközben is minden megakadástóli megóvása te­kintetéből rendeltetik: a ministerium a megyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről a legközelebbi országgyűlésnek törvényjavaslatot fog előterjeszteni.“ (Nyugtalanság a balon). Bocsássák meg, ha én a törvény szövegét felol­vasom , teszem azért, mert okoskodásomat arra akarom alapítani. (Helyes­­ a középen). — Az idézett pontokból világos, hogy az 1848 diki törvényhozás, föntartva a megyéket előbbi ha­táskörükben, átlátta azon ellentétet, melyben a megyei szerkezet az általános szabadsághoz áll, és épen azért meghagyta a ministériumnak, hogy a jövő törvényhozás elébe oly törvényjavaslatot terjeszszen, mely által ezen ellentét megszüntet­­tessék (Egy hang: Ohó! Halljuk! a középen); de vájjon, te hát , ha az akkori törvényhozás ily el­lentéteket csak a lehetőségek közé is számított volna, minek a megyei rendszer és miniszeriális felelősség között kikerülhetetlenek lennének, nem említette volna-e ezen törvény azon ellentétet is, melyben a megyei rendszer a parlamentáris kor­mánynyal áll, ha, mondom, csak feltehette volna, hogy a parlamentáris kormány behozatván, valaki a megyei rendszernek oly magyarázatot adhatna, mely által az a felelősség elvével ellenkezésbe jön ? (Élénk helyeslés a középen.) Végre bizonyítja ezt a 40-diki gyakorlat, mert hisz nem oly távol fekszik mögöttünk azon idő­szak és tudjuk mindnyájan, hogy a megyék által 1848 ban soha ily hatáskör, minőt Heves várme­­gy­e magának követel — nem követeltetett; soha eset nem fordult elő, hogy a megye ily tökéletes függetlenséget a centrális kormánytól, hogy azon jogot követelte volna magának a központi kor­mány ellenében, hogy rendeleteinek végrehajtá­sát egyszerűen megtagadja. Én tehát mindezek­ből úgy vagyok meggyőződve, hogy azon jog, melyet Heves vármegye magának követel, nem tartozik azok közé, melyeket a 16. törvényezikk a megyei bizottmányoknak fentartott, — és igy meg vagyok győződve arról is, hogy a kormány, midőn a megyét saját körébe visszautasította, ez­által nem csak nem sértette a törvényt, de köte­lességét teljesítette. (Élénk helyeslés a középen, mozgás a baloldalon.) Tisztelt barátom Nyáry Pál figyelmessé tett be­szédében arra, hogy a 48 diki törvények a megyét­ alkotmányunk védbástyájának nevezik. És kétség­telen, hogy azok nem azért nevezték az alkotmány védbástyáinak, hogy azon jogokat elvegyék a me­gyétől, melyek által a megye az alkotmánynak védbástyája vo­lt. Tökéletesen osztozom e nézet­ben , én azonban részemről azon befolyásr­ól, me­lyet a megyék alkotmányunk fenntartására gya­koroltak, más nézetben vagyok, mint sokan. (Moz­gás balról. Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) Sokan azt vélik, hogy alkotmányunknak 1848. előtt ez volt egyetlen vagy legalább legfőbb és leghatalmasabb garantiája.­­ Én ezt nem hiszem; nem hiszem pedig azért, mert az én meggyőződé­sem szerint az alkotmánynak valóságos garantiája 48. előtt, mint utóbb a törvényhozásban keresendő. (Helyeslés középen!) Az alkotmány valóságos garantiáját nem a megye, mely a sérelmeket feljegyezte, hanem az országgyűlés képezte, mely ezen sérelmeket orvo­solta. (Helyeslés a középen.) És én meg vagyok győződve, hogy ha 1848. előtt a megyék alkotmá­nyunk fenntartására csakugyan nagyobb befolyást gyakoroltak, mint most gyakorolhatnak, annak oka épen azon állásban fekszik, melyet a magyar országgyűlés irányában elfoglaltak. Épen abban, hogy a törvényhozás nem népkép­viselet alapján alakult, hanem egyes megyék kö­veteiből állott, és épen azért meg vagyok győződve arról is, hogy ha csak a népképviselet elvét fel­adni nem akarjuk , ha csak vissza nem akarunk menni régi rendszerünkre , a megyét oly alkotmá­nyos garantiává tenni, a­minő az hajdan volt, nem is áll hatalmunkban. (Helyeslés a jobb oldalon, ellenzés a balon.) De megengedem, hogy a megyék alkotmányunk fenntartására többet tettek, mint az országgyűlé­sen kívül hazánknak bármely más institutiója. Megengedem, sőt meg vagyok győződve arról, hogy miután feladásunk nem az lehet, hogy a konstitutionalizmus garantiáit kevesbítsük, hanem az, hogy azokat szaporítsuk, egyik fő kötelessé­günk elkövetni mindent, hogy a megyék állásá­nak azon részei megmaradjanak, melyek által azok az alkotmány garantiáivá váltak. De én kérdem, váljon a megyének ily hatás­köre , minőt Heves vármegye magának követelt, garantiája-e az alkotmánynak­­ (Zaj a baloldalon; helyeslés a jobboldalon); garantiája-e azon alkot­mánynak, melyet 1848-ban átalakítottunk, mely a népképviselet alapján fekszik, és melynek főga­­rantiája a kormány teljes felelőssége? (Zajos he­lyezés a középen.) Én részemről erről nem tudok meggyőződni, mert nem látom át, a megyéknek adott ily ha­táskör miben és mi által erősíthetné 1848-iki alkot­mányunkat. Hogy a megyék tág hatásköre 1848. előtt akkori viszonyainkban szükséges volt, azt elismerem, de nem fogja senki tagadni, hogy 1848 ban alkotmá­nyunk egy teljes átalakuláson ment keresztül, és hogy ennélfogva azon hatásnak, melyet egyes institutióink alkotmányunkra gyakoroltak, szintén változnia kell. Csak hármat említek : 1848. előtt nem volt fe­lelős kormányunk, azaz ha törvényeinkre hivat­kozva követeltük is a felelős kormányt, a felelős kormányt practice kivinni lehetetlen volt. 1848 előtt az országgyűlés törvény szerint is csak minden három esztendőben gyűlt össze; végre 1848. előtt összes törvényhozásunk a megyei rendszerre volt alapítva. Ezen viszonyok alatt nem szenved semmi két­séget, hogy a megyéknek tág hatásköre, mely­ben azok előbb mozogtak, az alkotmányosság biz­tosítására határozó befolyású volt. Egy nem­ felelős kormánynyal szemközt, egy oly kormánynyal, melynek tagjai a törvényhozás­sal semmi összeköttetésben sincsenek, melynek tagjai a törvényhozás majoritásával igen sokszor világos ellentétben álló elveket követnek: a nem­­zet azon befolyást, melyet a törvények végrehaj­tására gyakorolnia kell, nem gyakorolhatta más­képen, mint azáltal,hogy a végrehajtás egy részét maga vette kezébe, és hogy ezt a megyék tették, ez ismét annak volt természetes következménye, mert a törvényhozás maga csak a megye képvise­lőiből állott, — a megye volt tehát azon unitás, melytől Magyarországon minden kiindult és hová minden visszavezettetett. De kérdem, vajon a megye által gyakorolt ha­talomnak ugyanazon következései lesznek-e egy * 2243

Next