Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)

1867-11-01 / 194. szám

felelős kormánynyal szemközt is ? vájjon oly vi­szonyok alatt, hol az országgyűlés évről évre összegyűl, hol a kormány minden pillanatban, min­den lépéseiért feleletre vonható, hol végre a kor­mány nem kormányozhat, ha a törvényhozás a bi­zalmat tőle elvonja; vájjon ily viszonyok közt azon jognak , melyet Heves vármegye követel, most is csak az volna-e következése, mint 1848. előtt? vál­jon a megyék ily követelései által most is csak a kormánynak hatalma gátoltatik-e, vagy nem in­kább a törvényhozásé ? (Elénk tetszés a jobb ol­dalon), mely megkívánhatja, hogy azon tisztvise­lőket, kiket minden pillanatban feleletre vonhat, az egyes megye úgy tekintse, mint az ország tisztvi­selőit, kik ha felelősségük alatt valamit rendel­nek, a megye ne követelje magának azon jogot, hogy a kormány tettei feletti ítélet jogát gyako­rolja, mely csak a törvényhozást illeti meg. (Elénk tetszés a jobb oldalon.) Én a dolog ezen állásában az oly követelése­ket, minőkkel Heves vármegye a kormány irányá­ban fellépett, nem csak alkotmányunk garantiájá­­nak nem tekintem, hanem tekintem a legnagyobb veszélynek. (Zajos helyeslés a jobb oldalon; ellen­mondás a balon), mely vala­mint alkotmányunkat, szintúgy magát a megyei rendszert fenyeget­­heti.­(Fokozott tetszés a középen). Ismétlem, mit már mondtam, hogy a megyei rendszert őseink legbecsesebb hagyományának te­kintem. Meggyőződésem az , hogy e rendszer lé­tesítésében egyik fő garanciája fekszik annak, hogy az alkotmányosság nálunk a szabadságot nemcsak ígéri, de teljesíteni is fogja. Mindazon tapasz­talatok után , melyek az utolsó 80 esztendő alatt létettek , nincs többé senki a világon , legalább gondolkozó, ki nem látná át, hogy azon formák, melyeket a franczia forradalom felállított, egy magukban véve az egyéni szabadságot nem bizto­sítják. (Helyeslés ) az egyéni szabadság valódi biztosítása az ön­kormányzatban fekszik, és meggyőződésem, hogy a szabadság nem terjed tovább, mint az önkor­mányzat. Hogy a megyei intézmény az önkormányzat eszméjének sem most meg nem felel, sem soha meg nem felelt, (Zaj : ellenmondás a balon.) azt én igen sokszor kimondottam, miután az önkor­mányzat elvét csak egy bizonyos körben alkal­mazza, pedig ma, hogy valóságos önkormányzat­tal bírjunk, szükséges, hogy annak elvét nem csak a megyék­, de a községekbe is behozzuk. (Zajos tetszés a középen.) Ragaszkodnunk kell pedig az önkormányzat elvéhez egész szigorúságában azáltal, hogy min­dent, a­mi az országé : azt csak az ország,­­ mindent, a­mi a megyéé, azt csak a megye; min­dent, a­mi a községé : csak a község intézzen el. (Tartós helyeslés a középen.) Ez azon ezév, melyet alkotmányunk végképeni megalapításánál ma­gunk elé kell tűzni, és lépésről lépésre e felé kell törekednünk, a­mire először akkor lesz alkalom, ha majd a megyei rendszer az Országggyűlés előtt tárgyalás alá kerül. És én azt hiszem, hogy ha ezen az önkormányzat elvére alapított rendszert Magyarországon valaha tökéletesen keresztülvi­­hetjük, ezt csak a megyéknek fogjuk köszönni. Mert a megyei institutió által tartatott fenn ezen szükségnek érzete, és legalább bizonyos körökben az önkormányzatnak prakticus gyakorlata a me­gyei intéz­mény által terjedt. Én tehát a megyei in­­tézményekben alkotmányunk czélszerű kifejleszté­sének föltételét látom (Helyeslés a középen.) Meg vagyok győződve azonkívül arról is, hogy megyei institutiónk jelen alakjában is, alkotmányunknak nagy garantiákat nyújt, először azáltal, mert a kormány rendeletét csak­is megyei tisztviselők ál­tal hajtathatván végre, ezáltal Magyarország­ban kikerültetik az, mi minden centrálisaimnak legnagyobb átka: a fizetett és csak a kormánytól fizetett hivatalnokok nagy serege (Általános he­lyeslés) ; másodszor alkotmányunknak garantiája megye­rendszerünk azért is, mert számos polgár­társainkban a közügyek iránti érdekeltséget ébren tartja és ezen éberség a közügyek iránt, ezen ér­dekeltség erősebb garantiája minden alkotmány­nak , mint bármi más, mit törvénykönyvünkbe írhatnánk. (Helyeslés.) Végre fontos garantiája alkotmányunknak a megyei rendszer azáltal is, mert, miután a kor­mány rendeleteit csak a megyei tisztviselők által hajtathatja végre,ha valaha kormány találkoznék, mely kötelességét felejtené, hogy példa egy, az országgyűlés által meg nem szavazott adót be akarna hajtani, vagy útor,azokat állítani, melyeket az országgyűlés nem szavazott meg: ily világos törvénysértésre a megyei tisztviselők soha segéd­kezet nem nyújtandanak. (Helyeslés a középen.) Én tehát a megyei institutiót nem csak a jelen­ben alkotmányunk fontos garantiájának tartom, de meg vagyok győződve, hogy a megyei insti­tutió létezése alkotmányos kifejlődésünknek egyik fő, és fontosabb tényezője lesz. De várjon, ha a megyék feladatát úgy értel­mezzük, mint azt Heves megye értelmezte, ezáltal erősítjük-e a megyét ? He legyünk sikerek azok iránt, a mik körültünk mondatnak. — Már a jelen pillanatban is nyilatkoznak szavak, melyek nem eléggé különböztetve meg azt, a mi a megyében visszaélés, azoknak valóságos hivatá­sáról, a megyei institutióról könnyedén szólanak. Vannak, és naponként szaporodnak, kik azt állít­ják , hogy ezen szerkezet a renddel, hogy a par­lamentáris kormánynyal — azaz azon kormány­formával, mely a 19 dik század második felében egyedül lehető — össze nem férhet. Vájjon erő­­sítjük-e megyei institutiónkat azáltal, ha ezen vádakat azzal igazoljuk, hogy megyénknek oly ha­táskört tulajdonítunk, mely csakugyan sem a rend­del, sem a parliamentáris kormány­formával össze nem egyeztethető ? (Élénk hosszas helyeslés a kö­zépen.­ És épen ezért, tiszt, ház, mert a kormány me­gyei institutiónkat fenn akarja tartani, mert egyik kötelességének ismeri elkövetni mindent, hogy ezen institutiónk, valamint eddig alkotmányunk egyik főgarantiája volt, úgy nevezetes garantiája maradjon ezentúl is : a kormány kötelességének ismerte, azon pillanatban, midőn egy megyét oly ösvényre látott térni, mely nem­csak az alkot­mány szempontjából, de magából a megyei insti­­tutiónak szempontjából is veszélyes, erélyesen fel­lépni ; és midőn a kormány ezt tette, teljes meg­győződése az, hogy nem tett semmit mást, mint azt, mit az 1848 ki törvények értelmében, melyek a kormányt minden mulasztásért felelőssé teszik, tennie kötelessége volt. (Hosszas, zajos helyeslés és éljenzés a jobb oldalon.) Bobory képviselő, a ház folytonos nyugtalan­sága közt, Almásy képv. indítványa mellett szól s Kossuth levelét taglalja. Utána szól Tóth Vilmos képv. hosszabb beszédben, me­lyet a ház többsége folytonos helyesléssel kisér ; védi a kormány eljárását — és miután Tisza és Nyáry képviselők érveit czáfolgatta, végül a ház zajos tetszés-nyilvánításai és derültsége közt, egy beszédből, melyet Nyáry képviselő 1848-ban ha­sonló ügyben tartott, a következő helyeket idézi :• „Ha az első perczet elmulasztjuk, félek, hiában fogunk hivatkozni a törvényre, szabad constitu­­tióra; hiában fogjuk a ministeriumot oly jogokkal felruházni, melyeket végrehajtani hatalmában nincs.“ (Zajos tetszés és derültség.) „Ha ilyen kérdéseknél elhagyja a ministeriumot a ház, ak­kor a ministerium semmi, pedig el van hagyva, ha amolyan táblabírósfogásokkal (Zajos helyeslés, taps és derültség), hogy p. o. a municipiumok s azoknak mindazon veszedelmes következései még megvannak, hogy a ministerium parancsol, de annak senki sem engedelmeskedik (Helyes! He­lyes!) , ezért feleletre vonni még sem lehet: akkor mi egy gyalázatos tréfát üzünk itt, és megérde­meljük, hogy nem csak az ország, de az egész mivelt Európa kipisszegjen. (Úgy van! ügy van !) Felelős kormánynyal kokettrozunk, s midőn arról van szó, hogy valakit feleletre vonjunk, azzal állunk elő, hogy a municipiumok még megvan­nak.“ (Hosszas, zajos helyeslés.) Végre egy másik helyen ezt mondta Nyáry: „Hála Isten, a megyei omnipotentiának már egy kissé nyakára hágtunk !“ (Hosszas, zajos tetszés a középen.) Várady Gábor képv, mindenekelőtt a vallás- és közoktatásügyi miniszer úr azon fölfogása ellen szól, mintha Tisza Kálmán indítványa nem volna napirenden. Indítvány ez, mely a tegnap adott miniszeri válaszra, tehát napirenden lévő tárgyra vonatkozik. Azután azt taglalja, vájjon megtar­totta-e a kormány Heves vármegyével szemben a gyakorlat által megalapított fokozatos eljárást? Erre nem­mel felel, mert nem találja, hogy, mint a belügyér úr mondotta, az enyhébb eszközt vá­lasztotta, mert a megyét kihallgatás nélkül ítélte el. Tisza Kálmán indítványát pártolja. B. Vay Bél­a : A belügyminiszer úr feleletével meg van elégedve, de kénytelen ez alkalommal kijelenteni, hogy nincs megelégedve azzal, hogy most, midőn épen arról van szó, hogy a parlamen­táris kormány a megyei szerkezettel öszhangzásba hozassék, némely megyékben olyanok történnek, melyek, fájdalom, azt látszanak igazolni, hogy a felelős kormány s a megyei szerkezet nem állhat fenn egymás mellett. Az alkotmányosság ma minden mivelt nemzet nézete szerint a parlamenti kormány legbiztosabb garantiája. Nekünk azon­ban a megyei intézményben második biztosíté­kunk is van s nem tartaná okszerűnek, ha az előbbiért az utóbbiról lemondanánk. Midőn tehát szóló hivatásunknak ismeri, hogy a parlamentáris felelős kormány érvényre juttatása mellett a me­gyék municipiumai is fenntartassanak, nem he­lyeselheti azon időszerűtlen oppositiót, mely né­mely megyében mindennapivá vált, s annyira megy, hogy a felelős kormány rendeleteinek vég­rehajtását megtagadják, miáltal lehetlenné válik a kormánynak a felelősséget magára vállalni. Miután végre folyton növekedő zaj közt Hal­ász Boldizsár képv. Tisza képv. indítványát pár­tolta, kinyilatkoztatván, hogy Almásy képv. indít­ványát nem helyesli — az ülés 1 22 órakor elosz­­lik és a vita folytatása szombatra tűzetik ki. Az ülés végével szólásra még a következő kép­viselők voltak följegyezve: Kudlik, Jókai, Besze, gr. Ráday, Kurcz, Perczel, Trefort, Ghyczy, Soms­­sich, Bónis, Pulszky, Csernátony, Zsarnay, Csíky, Bánó, Pap Pál. KÖZLEMÉNYEK A CS. K. CONSULSÁGOK HIVAT. JELENTÉSEIBŐL. Az ALDUNAI KIKÖTŐK FORGALMI S KERESKEDELMI VISZONYAI 1866 BAN. IV. Tulcsa forgalma 1866-ban. A török birodalom Dobrucsa nevű tartományá­nak kereskedelme Tulcsa, Küsztendse, Balczik és Várna között oszlik meg. Tulcsa forgalmából kö­vetkeztetést vonhatunk a Dobrucsa azon részének termelésére és fogyasztására, mely a Duna part­jától lefelé, a Macsintól Babadaghig vonuló hegyso­­rig terjed. Tulcsa városának főkereskedése a ki­vitel , ennek főtárgyai pedig a gabna és gyapjú. Az 1866-diki év a gabonára nézve igen ked­vező volt; a kivitt gabna pénzértéke ez volt: a búzáé 475,874 ft, az árpáé 97,000 ft, a török bú­záé 6071 ft, az összes gabnáé 579,945 ft. A kivitt gyapjú pénzértéke körülbelül 300,000 ft. A többi kiviteli czikkek és pénzértékük: Hal, kaviár..............................................155,000 ft méz, viasz, bőr, besózott hús, stb. . 43,840 „ másonnan behozott s ismét kivitt nyers termények, bor, szesz, stb. . 2,456 „ gyártmányok...........................................53,212 „ kész ruhák......................................... 30,000 „ mindenféle bőrök .... . . . 37,320 „ az összes kivitel pénzértéke 1,201,773 . Ebből az összegből kivonandók azon termények és gyártmányok, melyek másonnan vitettek be s azután ismét kivitettek, s melyek összes pénzér­téke 85,768 ftra rúg; tehát a helybeli kivitt ter­mények pénzértéke 1.116.005 ftot tesz. Tulcsa kivitelénél Magyarország és Austria úgy­szólván nincs érdekelve, a kivitt termények közül csakis a gyapjúból szállíttatott csekély mennyiség a brassói piac­ra. Annál inkább van érdekelve ha­zánk és egész Austria Tulcsa bevitelénél. Sokféle gyártmány, posztó, mindenféle vászon, kész ruha, kidolgozott bőrök, üvegáruk, bútorok, papír azon főczikkek, melyek részint kirekesztőleg, mint a bútorok, kész ruhák és papir, részint túlnyomólag Austriából vitetnek be. Más czikkekre, pl. a czu­­korra, drogueriákra, divatárukra, szeszesitalokra, vas­ készítményekre, pamut-gyártmányokra nézve az austriai iparosok más országok iparosaival kénytelenek versenyezni. Némely czikkekre nézve Austria már csaknem egészen kiszoríttatott, pl. a stearin és viasz-gyertyákra, gyógyszerekre és ve­gyészeti czikkekre nézve; végre némely tárgyak, mint az alkohol és bor, most kerültek először aus­­triából az itteni piac­ra. Sem austriai, sem egyéb külföldi iparosoknak és kereskedőknek nincsenek itt raktáraik és bizo­­mányaik; az egész beviteli kereskedés a belföldi detail kereskedők kezében van, kik áruikat ott 2244

Next