Budapesti Közlöny, 1868. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1868-03-01 / 51. szám

Az V-ikre nézve az alválasztmány jogi nézete a Lloyd-társaság által beszolgáltatott posta-jövede­lemnek közös jövedelmi természetéről ismeretlen volt még a tib­ani delegatiónál. Bécs, 1868. február 25-én. B. Orczy Béla S. k., alválasztm elnök.­­ Pulszky Ferencz s. k., alválasztm. előadó. Manojlovics azt indítványozza, hogy az ily köz­leményeket az elnök időkímélés tekintetéből külön ülés tartása nélkül egyenesen a 38-as albizottság­hoz utasítsa. Elnök kijelenti, hogy miután erre felhatalmazva nem volt, ezen eljárást nem követhette, hanem jö­vőre ezen határozat értelmében fog eljárni. A felol­vasott közleményeket a 36-os albizottsághoz utasítja, mely azt nyomban tárgyalás alá veheti, miután azok már kinyomatva szét is osztattak. Elnök felhatal­mazást kér arra nézve, hogy miután mártius elseje közeledik, a delegatio ülésezésének végét pedig előre tudni nem lehet, a költségvető­ bizottság eddigi té­telei szerint az elnökség, a delegatió tiszti személy­zetének 10 napról 10 napra a díjakat előlegesen ki­fizethesse. A felhatalmazás megadatik. Erre az ülés eloszlik i. e. 11 órakor, a 30-as al­bizottság pedig közvetlen ülést tart. Őfelsége többi országai delegátiójának HETEDIK ÜLÉSE. Bécs, febr. 28. A mai ülést elnök gr. Auersperg 11­­2 órakor nyitja meg. A kormánypadon: K. Becke, Kuhn és Früth hadbiztos foglalnak helyet. Az utolsó ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Dem­­ a budget-bizottmány nevében jelentést tesz a közösügyi államköltségvetésről, és pedig a szá­razföldi hadsereg költségének előirányzatáról. Ezen költségvetésben a szárazföldi hadsereg szük­séglete 1868-ra 110,176,000 írtra létetik, melyből a saját bevételek után még 103,186,000 frtot kell az állampénzből fedezni. A budget két részre oszlik: a rendes és rendkívüli kiadásokra. A rendes kiadások összesen 79,490,000 frtot szükségelnek, a rendkívüli kiadások pedig 30,686,000 frtot. A rendes budgetből 80,058 frt töröltetett le, a rendkívüli budgetből pedig 3,126,942 forint. Szónokai fel vannak jegyezve : Schmerling lovag, Figidy, Skene, Rechbenar és Gros, kik Schmerling kivételével mind a bizottmányi javaslat ellen szólnak. Schmerling dicsérettel halmozza el az osztrák hadsereget hűségéért s vitézségéért. Figuly hangsúlyozza, hogy a hadi­budgetben megtakarításokat kell tenni, s azzal végzi beszédét, hogy az óhajok és resolutiók kora már lejárt, mert azok nagyon is elégteleneknek bizonyultak be; s kijelenti, hogy a hadibudget rendezéséhez csak egy út áll még nyitva: az új adómegszavazási és újoncz­­megajánlási jog használata ! Utána Skene támadást intézett a hadügyminiszer ellen s mint a bizottságban, a budgetnek 5 millióval fel­emelését ajánlá. Dr. Gross a kitörlés mellett szólott, s ajánlá, hogy ne használjanak többet, mint a­mennyit épen fizetni lehet. Schmerling és Rechbauer közt a schleswig-hol­­steini ügy felemlítése élénk polémiára adott alkal­mat, melynek folytán ez utóbbi erélyesen tiltakozott az akkori kormány magatartása ellen. Vita végén a hadügyminiszer szót emelt és kitűnő ügyességgel védelmezé magát Skene támadásai el­len, czáfolva ennek a budget fölemelésére vonatkozó ajánlatát. Beszéde rendkívül nagy hatást tett. — Deák Ferencznek moldva-oláhországi osztrák alattvalók a magyar koronázásra vonatkozó arany, ezüst és bronz emlékérmeket küldöttek. — Előfizetési felhívások : Dobó László a fővá­rosi lapok hasábjain nagyobbára megjelent költemé­nyeit gyűjti össze; Szakály Victor honvéd-albumot ad ki ,kitűnő irodalmi erők­ támogatásával; Andor Imre „Kossuth Lajos élete és pályája“ czímű életrajzra — mely húsz képpel fog megjelenni — hirdet előfizetést. Ara 2 frt, a honvéd-albumé 5 frt, a Dobó Lászlóé 1 frt 50 krajczar. ESKÜDTSZÉKI TÁRGYALÁS. Február 27-dikén. A közvádló így végzi vádbeszédét: Kétséget nem szenved tehát, hogy a czikkben a legkeményebb izgatás foglaltatik, s hogy az egye­nesen a birodalmi kapcsolat felbontására, s legfon­tosabb sarkalatos törvényünk lerontására van irá­nyozva. Hátra van tehát még, hogy kimutassam, miként az izgatás végczélja nem egyéb, mint a bi­rodalmi kapcsolat tettleges felbontása. Sajtótörvényünk nem minden izgatást, hanem annak csak azon nemét helyezi birói beszámítás alá, mely arra van számítva, hogy tettlegességet idéz­zen elő. Az izgatásnak ezen neme bő mértékben megvan, s könnyen kimutatható a fennforgó esetben. Megvan a tettlegesség terének elfoglalására irány­zott izgatás, mert szerző egyrészt az 1867-ki tör­vények által szabályozott birodalmi kapcsolatot öngyilkolással határos nemzeti calamitásként mu­tatja be, s azokat, különösen a közösügyi törvényt, minden kitelhető módon gyűlöletessé teszi; — más­részt pedig kimutatni törekszik, hogy a nemzet ezen, szerinte elviselhetlen állapotnak törvényhozás útján véget nem vethet, minthogy a törvényhozás egyik factora ámító, a másik pedig a nemzet füg­getlenségével incompatibilis. De hogy a czikkben foglalt izgatás csakugyan oda van irányozva, hogy a nemzet a tettlegességek te­rére hajtassék, az kétségtelenné lesz, ha a czikknek többször idézett 43-dik kikezdése, mely az incom­­patibilitás tanát hirdeti, tüzetesen szemügyre véte­tik.­­ Ezen tételben ugyanis a haza függetlensége és önállása ellentétbe helyeztetik a fenséges dynas­­tiával. A haza függetlenségét s önállását megvédeni és fenntartani minden igaz honfinak szent kötelessége; ezt feladni nem lehet, nem szabad. De ugyanazon szent s törvényes kötelmekkel tartozik a nemzet a fenséges uralkodó­ház és különösen annak feje, a koronás király irányában is . Kérdem tehát, ha e kettő csakugyan ellentéteseim a haza függetlensége az osztrák ház, illetőleg Ő Felsége uralmával ösz­­szeférhetlen,­­ miként fogja a nemzet a haza iránti legszentebb s felad­atlan kötelességét teljesíthetni, ha csak úgy nem, hogy a dynastiától megválni, el­szakadni törekedjék ? ! És kérdem, várjon ez békés után, tán valami barátságos egyezség útján történ­hetnék ? — vagy remélhető, hogy a fenséges dyna­­stia maga önként fog tán lemondani alaptörvényeink által biztosított és századokon át gyakorolt uralko­dási jogairól ? — úgy hiszem, ezt senki sem fogja tenni, vagy reményleni. — Ha tehát a nemzet a haza iránti legszentebb kötelességét teljesíteni, ha a haza függetlenségét, melyet a fenséges dynastia uralkodása — állítólag — lehetetlenné teszen, még­is fenntartani, megóvni akarja, akkor a nemzetnek nem marad egyéb hátra, mint azon egyedüli eszköz­höz nyúlni, mely ezen esetben rendelkezésére állana, és az a tettlegesség, az erőszak eszköze — a for­radalom ! Azonban a czikk szerzője is, azon aggodalomban, mintha a nemzet az izgatás végczélját tisztán meg nem érthetné, az átalánosságba takargatott homály­ból kilép, s a nemzetet egész nyíltsággal a tettle­gesség terének elfoglalására buzdítja. Vagy nem-e ily buzdítás és izgatás, midőn rend­kívüli fontosnak tartatik, hogy a nemzet közéleté­ben, minél sűrűbben nyilvánuljanak oly jelenségek, melyek tanúságot teendőek Európa előtt, hogy a jogfeláldozási készség nem bír állandó talappal a nemzet véleményében ? Ki ne látna azon tételben önsegélyre, tettleges­­ségre irányzott izgatást, melyben a nemzet egyene­sen az ön­fen­n­­rtás ösztönének ébredésére felhi­­vatik "! Nem-e tettlegességre való buzdítás azon szükség kimutatása, hogy a közös­ügyi törvény éle a nem­­zet erélyes magatartása, által eltompíttassék? Avagy nem tartalmaz-e ilynemű izgatást a czikk azon helye, melyben a nemzet felhivatik, hogy amúgy törökösen Allah oltalmában vagy a minis­­térium intézkedésében meg ne nyugodjék ? Ki ne látna végre a czikk azon tételében tör­vényszegésre és tettlegességre irányzott buzdítást, melyben világos törvényeink ellenére, melyek tilt­ják, hogy a szentesített törvények hatása s tekintélye megyegyüléseken csorbittassék, — a municipiumok felhivatnak, hogy az ismeretes hevesi eseten fel nem akadva, mondják ki, hogy az 1867-ks törvény intézkedései a nemzetben mély megütközést okoz­nak, és hogy ezeknek lerontása nélkül megnyugvás és elégedés nem eszközölhető. Úgy hiszem, sikerült ezek által elég bőven és tisztán kimutatnom azt, hogy a vádbeli czikk egy­részt koronás királyunk Ő Felsége magas személyét mélyen sérti, másrészt pedig a birodalmi kapcso­latot azon végczélból támadja meg, hogy ez tettleg felbontassák, s a nemzet az erőszak, a forradalom terére hajtassák; és így ki van mutatva az is, hogy a felhozott, s egymástól különálló tények a sajtótör­vények 6-ik és 7-ik §§-ban foglalt vétségek tényál­­ladékát képezik. Hátra van még okadatolni azon körülményt, miért emeltetett a vád a szerző mellőzésével, a szerkesz­tő, vagyis vádlott Böszörményi László úr ellen ? A vádbeli czikk szerzője — mint tudva van — Olaszországban, Turinban lakik, s azért, mint Ma­gyarország birói hatalma körén kívül álló egyén, fe­lelősségre nem vonatkozik. Ily esetben sajtótörvényünk 33-ik §-a, mely kü­lönösen az időszaki lapokról rendelkezik, jön alkal­mazásba. Ezen §. ekként szól . ..Minden czikkekért, melyek valamely lapban meg­jelennek, ha a szerző felelősségre nem vonattathat­­nék, a nyilatkozatban kijelölt felelős személyek is felelet-teherrel tartoznak.“ Ezen, a sajtótörvény 30-ik §-a szerint, a hatóság elnökének a lap megindításakor benyújtott nyilat­kozatban, mely előbb már a vádirat kapcsolatában felolvastatott, s melyet Böszörményi László és He­­ckenast Gusztáv együttlegesen írtak alá, a „Magyar Újság“ czimű politikai lapnak felelős szerkesztőjéül vádlott Böszörményi László országos képviselő úr van kijelölve. Ily körülményekben kénytelen voltam a képvise­lőházhoz azon kérvénynyel járulni, miszerint meg­engedtessék, hogy Böszörményi László képviselő úr ellen a vádbeli czikkben foglalt vétségek miatt a vizsgálat, s illetőleg a közkereset megindíttassék. Kérvényem folytán meg is engedte a képviselő­­ház, a már felolvasott határozat szerint, hogy Bö­szörményi László országgyűlési képviselő úr, mint a­­Magyar Újság­ c­ímű lap felelős szerkesztője ellen, a kérdésben forgó czikk miatt a vizsgálat, illetőleg a közkereset a törvény korlátai között megindíttathassék, — ez okból intéztetett Böször­ményi László úr ellen a vád; ez okból vetette el a tekintetes sajtóbíróság vádlott, Böszörményi László úr által a közvádló kereshetősége ellen emelt kifo­gásokat, és határozatilag megállapította a közvád­lónak kereshetőségét, és végre ez okból nem adott helyt vádlott, Böszörményi László úr által a keres­hetőség kérdésében a sajtóbíróság határozata ellen közbevetett felfolyamodásnak, tekintőleg semmiségi panasznak a főméltóságú m.­k. hétszemélyes tábla, — kimondatván a semmitő­szék határozatában, hogy miután a kérdéses czikk szerzője felelősségre nem vonattathatik, s ellene a törvényes kereset sikeresen nem érvényesíttethetik, a felelet-teherrel a nyilatkozatot aláírt felelős személyek, nevezete­sen a felelős szerkesztő Böszörményi László úr tar­tozik, annál is inkább, mivel a törvénynek ellenkező értelmezése hasonló esetben egyenesen a törvény czéljának meghiúsítására vezetne. A törvény világos rendelete és az ország legfel­sőbb fórumának, a főméltóságú hétszemélyes tábla, mint semmitő­széknek, megdönthetően határozata, kapcsolatban a felolvasott felelősségi nyilatkozattal, kétségtelenné teszi, hogy a fennforgó vétségekért jelen esetben csak vádlott Böszörményi László, mint felelős szerkesztő tartozik felelősséggel, vagyis, hogy a vádlott azon egyedüli személy, ki ellen a vádat törvényesen intézni kellett. Súlyosak lehetnek reá nézve a törvény következ­ményei, de ez a törvény szigorú és helyes alkalma­zását nem alterálhatja. Mert a törvény nem­ tudásával a tudatlan sem mentegetődzhetik, annál kevésbé az , ki a törvény­nyel folytonos, naponkénti érintkezésben áll, ki sza­bad akarattal, önelhatározással, öntudatosan lépett túl a törvény azon vonalán, mely a szabad tért a tilalmastól elválasztja. Ily helyzetben volt és van vádlott Böszörményi László úr, ki, — habár a „Magyar Újság“ czimű la­pot sajtótörvényünk alapján megindította, s habár tudta, hogy azon esetre, ha a szerző a sajtó utján elkövetett vétségekért hazánk bírósága által feleletre nem vonattathatik, illetőleg nem büntettethetik, a felelősség törvényszerűleg ötét terheli, — a vádbeli czikket,melynek­­kiszámithatom horderejét“ ugyan­* 601

Next