Budapesti Közlöny, 1868. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1868-03-01 / 51. szám
Az V-ikre nézve az alválasztmány jogi nézete a Lloyd-társaság által beszolgáltatott posta-jövedelemnek közös jövedelmi természetéről ismeretlen volt még a tibani delegatiónál. Bécs, 1868. február 25-én. B. Orczy Béla S. k., alválasztm elnök. Pulszky Ferencz s. k., alválasztm. előadó. Manojlovics azt indítványozza, hogy az ily közleményeket az elnök időkímélés tekintetéből külön ülés tartása nélkül egyenesen a 38-as albizottsághoz utasítsa. Elnök kijelenti, hogy miután erre felhatalmazva nem volt, ezen eljárást nem követhette, hanem jövőre ezen határozat értelmében fog eljárni. A felolvasott közleményeket a 36-os albizottsághoz utasítja, mely azt nyomban tárgyalás alá veheti, miután azok már kinyomatva szét is osztattak. Elnök felhatalmazást kér arra nézve, hogy miután mártius elseje közeledik, a delegatio ülésezésének végét pedig előre tudni nem lehet, a költségvető bizottság eddigi tételei szerint az elnökség, a delegatió tiszti személyzetének 10 napról 10 napra a díjakat előlegesen kifizethesse. A felhatalmazás megadatik. Erre az ülés eloszlik i. e. 11 órakor, a 30-as albizottság pedig közvetlen ülést tart. Őfelsége többi országai delegátiójának HETEDIK ÜLÉSE. Bécs, febr. 28. A mai ülést elnök gr. Auersperg 112 órakor nyitja meg. A kormánypadon: K. Becke, Kuhn és Früth hadbiztos foglalnak helyet. Az utolsó ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Dem a budget-bizottmány nevében jelentést tesz a közösügyi államköltségvetésről, és pedig a szárazföldi hadsereg költségének előirányzatáról. Ezen költségvetésben a szárazföldi hadsereg szükséglete 1868-ra 110,176,000 írtra létetik, melyből a saját bevételek után még 103,186,000 frtot kell az állampénzből fedezni. A budget két részre oszlik: a rendes és rendkívüli kiadásokra. A rendes kiadások összesen 79,490,000 frtot szükségelnek, a rendkívüli kiadások pedig 30,686,000 frtot. A rendes budgetből 80,058 frt töröltetett le, a rendkívüli budgetből pedig 3,126,942 forint. Szónokai fel vannak jegyezve : Schmerling lovag, Figidy, Skene, Rechbenar és Gros, kik Schmerling kivételével mind a bizottmányi javaslat ellen szólnak. Schmerling dicsérettel halmozza el az osztrák hadsereget hűségéért s vitézségéért. Figuly hangsúlyozza, hogy a hadibudgetben megtakarításokat kell tenni, s azzal végzi beszédét, hogy az óhajok és resolutiók kora már lejárt, mert azok nagyon is elégteleneknek bizonyultak be; s kijelenti, hogy a hadibudget rendezéséhez csak egy út áll még nyitva: az új adómegszavazási és újonczmegajánlási jog használata ! Utána Skene támadást intézett a hadügyminiszer ellen s mint a bizottságban, a budgetnek 5 millióval felemelését ajánlá. Dr. Gross a kitörlés mellett szólott, s ajánlá, hogy ne használjanak többet, mint amennyit épen fizetni lehet. Schmerling és Rechbauer közt a schleswig-holsteini ügy felemlítése élénk polémiára adott alkalmat, melynek folytán ez utóbbi erélyesen tiltakozott az akkori kormány magatartása ellen. Vita végén a hadügyminiszer szót emelt és kitűnő ügyességgel védelmezé magát Skene támadásai ellen, czáfolva ennek a budget fölemelésére vonatkozó ajánlatát. Beszéde rendkívül nagy hatást tett. — Deák Ferencznek moldva-oláhországi osztrák alattvalók a magyar koronázásra vonatkozó arany, ezüst és bronz emlékérmeket küldöttek. — Előfizetési felhívások : Dobó László a fővárosi lapok hasábjain nagyobbára megjelent költeményeit gyűjti össze; Szakály Victor honvéd-albumot ad ki ,kitűnő irodalmi erők támogatásával; Andor Imre „Kossuth Lajos élete és pályája“ czímű életrajzra — mely húsz képpel fog megjelenni — hirdet előfizetést. Ara 2 frt, a honvéd-albumé 5 frt, a Dobó Lászlóé 1 frt 50 krajczar. ESKÜDTSZÉKI TÁRGYALÁS. Február 27-dikén. A közvádló így végzi vádbeszédét: Kétséget nem szenved tehát, hogy a czikkben a legkeményebb izgatás foglaltatik, s hogy az egyenesen a birodalmi kapcsolat felbontására, s legfontosabb sarkalatos törvényünk lerontására van irányozva. Hátra van tehát még, hogy kimutassam, miként az izgatás végczélja nem egyéb, mint a birodalmi kapcsolat tettleges felbontása. Sajtótörvényünk nem minden izgatást, hanem annak csak azon nemét helyezi birói beszámítás alá, mely arra van számítva, hogy tettlegességet idézzen elő. Az izgatásnak ezen neme bő mértékben megvan, s könnyen kimutatható a fennforgó esetben. Megvan a tettlegesség terének elfoglalására irányzott izgatás, mert szerző egyrészt az 1867-ki törvények által szabályozott birodalmi kapcsolatot öngyilkolással határos nemzeti calamitásként mutatja be, s azokat, különösen a közösügyi törvényt, minden kitelhető módon gyűlöletessé teszi; — másrészt pedig kimutatni törekszik, hogy a nemzet ezen, szerinte elviselhetlen állapotnak törvényhozás útján véget nem vethet, minthogy a törvényhozás egyik factora ámító, a másik pedig a nemzet függetlenségével incompatibilis. De hogy a czikkben foglalt izgatás csakugyan oda van irányozva, hogy a nemzet a tettlegességek terére hajtassék, az kétségtelenné lesz, ha a czikknek többször idézett 43-dik kikezdése, mely az incompatibilitás tanát hirdeti, tüzetesen szemügyre vétetik. Ezen tételben ugyanis a haza függetlensége és önállása ellentétbe helyeztetik a fenséges dynastiával. A haza függetlenségét s önállását megvédeni és fenntartani minden igaz honfinak szent kötelessége; ezt feladni nem lehet, nem szabad. De ugyanazon szent s törvényes kötelmekkel tartozik a nemzet a fenséges uralkodóház és különösen annak feje, a koronás király irányában is . Kérdem tehát, ha e kettő csakugyan ellentéteseim a haza függetlensége az osztrák ház, illetőleg Ő Felsége uralmával öszszeférhetlen, miként fogja a nemzet a haza iránti legszentebb s feladatlan kötelességét teljesíthetni, ha csak úgy nem, hogy a dynastiától megválni, elszakadni törekedjék ? ! És kérdem, várjon ez békés után, tán valami barátságos egyezség útján történhetnék ? — vagy remélhető, hogy a fenséges dynastia maga önként fog tán lemondani alaptörvényeink által biztosított és századokon át gyakorolt uralkodási jogairól ? — úgy hiszem, ezt senki sem fogja tenni, vagy reményleni. — Ha tehát a nemzet a haza iránti legszentebb kötelességét teljesíteni, ha a haza függetlenségét, melyet a fenséges dynastia uralkodása — állítólag — lehetetlenné teszen, mégis fenntartani, megóvni akarja, akkor a nemzetnek nem marad egyéb hátra, mint azon egyedüli eszközhöz nyúlni, mely ezen esetben rendelkezésére állana, és az a tettlegesség, az erőszak eszköze — a forradalom ! Azonban a czikk szerzője is, azon aggodalomban, mintha a nemzet az izgatás végczélját tisztán meg nem érthetné, az átalánosságba takargatott homályból kilép, s a nemzetet egész nyíltsággal a tettlegesség terének elfoglalására buzdítja. Vagy nem-e ily buzdítás és izgatás, midőn rendkívüli fontosnak tartatik, hogy a nemzet közéletében, minél sűrűbben nyilvánuljanak oly jelenségek, melyek tanúságot teendőek Európa előtt, hogy a jogfeláldozási készség nem bír állandó talappal a nemzet véleményében ? Ki ne látna azon tételben önsegélyre, tettlegességre irányzott izgatást, melyben a nemzet egyenesen az önfennrtás ösztönének ébredésére felhivatik "! Nem-e tettlegességre való buzdítás azon szükség kimutatása, hogy a közösügyi törvény éle a nemzet erélyes magatartása, által eltompíttassék? Avagy nem tartalmaz-e ilynemű izgatást a czikk azon helye, melyben a nemzet felhivatik, hogy amúgy törökösen Allah oltalmában vagy a ministérium intézkedésében meg ne nyugodjék ? Ki ne látna végre a czikk azon tételében törvényszegésre és tettlegességre irányzott buzdítást, melyben világos törvényeink ellenére, melyek tiltják, hogy a szentesített törvények hatása s tekintélye megyegyüléseken csorbittassék, — a municipiumok felhivatnak, hogy az ismeretes hevesi eseten fel nem akadva, mondják ki, hogy az 1867-ks törvény intézkedései a nemzetben mély megütközést okoznak, és hogy ezeknek lerontása nélkül megnyugvás és elégedés nem eszközölhető. Úgy hiszem, sikerült ezek által elég bőven és tisztán kimutatnom azt, hogy a vádbeli czikk egyrészt koronás királyunk Ő Felsége magas személyét mélyen sérti, másrészt pedig a birodalmi kapcsolatot azon végczélból támadja meg, hogy ez tettleg felbontassák, s a nemzet az erőszak, a forradalom terére hajtassák; és így ki van mutatva az is, hogy a felhozott, s egymástól különálló tények a sajtótörvények 6-ik és 7-ik §§-ban foglalt vétségek tényálladékát képezik. Hátra van még okadatolni azon körülményt, miért emeltetett a vád a szerző mellőzésével, a szerkesztő, vagyis vádlott Böszörményi László úr ellen ? A vádbeli czikk szerzője — mint tudva van — Olaszországban, Turinban lakik, s azért, mint Magyarország birói hatalma körén kívül álló egyén, felelősségre nem vonatkozik. Ily esetben sajtótörvényünk 33-ik §-a, mely különösen az időszaki lapokról rendelkezik, jön alkalmazásba. Ezen §. ekként szól . ..Minden czikkekért, melyek valamely lapban megjelennek, ha a szerző felelősségre nem vonattathatnék, a nyilatkozatban kijelölt felelős személyek is felelet-teherrel tartoznak.“ Ezen, a sajtótörvény 30-ik §-a szerint, a hatóság elnökének a lap megindításakor benyújtott nyilatkozatban, mely előbb már a vádirat kapcsolatában felolvastatott, s melyet Böszörményi László és Heckenast Gusztáv együttlegesen írtak alá, a „Magyar Újság“ czimű politikai lapnak felelős szerkesztőjéül vádlott Böszörményi László országos képviselő úr van kijelölve. Ily körülményekben kénytelen voltam a képviselőházhoz azon kérvénynyel járulni, miszerint megengedtessék, hogy Böszörményi László képviselő úr ellen a vádbeli czikkben foglalt vétségek miatt a vizsgálat, s illetőleg a közkereset megindíttassék. Kérvényem folytán meg is engedte a képviselőház, a már felolvasott határozat szerint, hogy Böszörményi László országgyűlési képviselő úr, mint aMagyar Újság című lap felelős szerkesztője ellen, a kérdésben forgó czikk miatt a vizsgálat, illetőleg a közkereset a törvény korlátai között megindíttathassék, — ez okból intéztetett Böszörményi László úr ellen a vád; ez okból vetette el a tekintetes sajtóbíróság vádlott, Böszörményi László úr által a közvádló kereshetősége ellen emelt kifogásokat, és határozatilag megállapította a közvádlónak kereshetőségét, és végre ez okból nem adott helyt vádlott, Böszörményi László úr által a kereshetőség kérdésében a sajtóbíróság határozata ellen közbevetett felfolyamodásnak, tekintőleg semmiségi panasznak a főméltóságú m.k. hétszemélyes tábla, — kimondatván a semmitőszék határozatában, hogy miután a kérdéses czikk szerzője felelősségre nem vonattathatik, s ellene a törvényes kereset sikeresen nem érvényesíttethetik, a felelet-teherrel a nyilatkozatot aláírt felelős személyek, nevezetesen a felelős szerkesztő Böszörményi László úr tartozik, annál is inkább, mivel a törvénynek ellenkező értelmezése hasonló esetben egyenesen a törvény czéljának meghiúsítására vezetne. A törvény világos rendelete és az ország legfelsőbb fórumának, a főméltóságú hétszemélyes tábla, mint semmitőszéknek, megdönthetően határozata, kapcsolatban a felolvasott felelősségi nyilatkozattal, kétségtelenné teszi, hogy a fennforgó vétségekért jelen esetben csak vádlott Böszörményi László, mint felelős szerkesztő tartozik felelősséggel, vagyis, hogy a vádlott azon egyedüli személy, ki ellen a vádat törvényesen intézni kellett. Súlyosak lehetnek reá nézve a törvény következményei, de ez a törvény szigorú és helyes alkalmazását nem alterálhatja. Mert a törvény nem tudásával a tudatlan sem mentegetődzhetik, annál kevésbé az , ki a törvénynyel folytonos, naponkénti érintkezésben áll, ki szabad akarattal, önelhatározással, öntudatosan lépett túl a törvény azon vonalán, mely a szabad tért a tilalmastól elválasztja. Ily helyzetben volt és van vádlott Böszörményi László úr, ki, — habár a „Magyar Újság“ czimű lapot sajtótörvényünk alapján megindította, s habár tudta, hogy azon esetre, ha a szerző a sajtó utján elkövetett vétségekért hazánk bírósága által feleletre nem vonattathatik, illetőleg nem büntettethetik, a felelősség törvényszerűleg ötét terheli, — a vádbeli czikket,melynekkiszámithatom horderejét“ ugyan* 601