Budapesti Közlöny, 1868. október (2. évfolyam, 225-251. szám)
1868-10-01 / 225. szám
ban az átváltoztatást követelni, hanem azt óhajtom , hogy ha mindkét fél kívánja. Vegyük föl gyakorlati szempontból Megkötötték a szerződést a föld tulajdonosa és a szőlőbirtokosok egyesekkel, mert olyanok is vannak, vagy egész községekkel, mert olyanok is léteznek; most ezen törvény szerint az egyik félnek a másik beleegyezése nélkül joga van ezen szerződést nem a fizetendő összegre, mert gondolom, ez úgy sem értetik alatta, hanem a fizetés módjára nézve megváltoztatni. A szerződés határozott, világos. Lehet, hogy a fizetés módja egyikre nézve kedvező, a másikra nézve terhes, vagy megfordítva. Ezen szerződést, ezen egyezséget egyik lényeges pontjában, mihez bizonyosan tartozik a fizetési mód is, megváltoztatni, azt hiszem, hogy nemigen czélszerű és nem is hasznos. Lehet, hogy a szerződésben az van kikötve, hogy a szőlőbirtokos tartozik 2 év alatt lefizetni az összeget. Meg akarják változtatni. A tulajdonos kényszeríttethetik a hegyvámot vagy a szőlőadózást teljesítők részéről, hogy menjen át ezen megváltoztatásra, úgy hogy az papírt kap. Igen, de azt mondhatja a földtulajdonos, hogy „én ugyan 2 esztendő alatt kapnám meg a váltságösszeget, de kétségtelenül teljes értékben; abban pedig nem vagyok bizonyos, hogy azon papír, melyet most kapok, teljes értékű lesz-e ?“ Itt tehát valami olyanra kényszerítjük a földtulajdonost, mire a szerződés világos megkötésének ellenére, beleegyezése nélkül nem igen volna jogunk őt kényszeríteni. Más helyütt pedig a szerződésben bizonyos évi fizetések vannak kötelezve, már most a földesúr a szerződést ezen törvény szerint meg akarja változtatni. Igaz, hogy a váltságkötelezettek ezen törvény szerint 22 év alatt tartoznak lefizetni a váltságösszeget, de meglehet, hogy azoknak van oly szerződésük, mely szerint 25 esztendő alatt apró részletekben fizették volna le a váltságöszszeget s nem fizettek volna kezelési költséget, mi mégis az egésznél egy fél percentet tesz. Az egyik részre tehát egy esetben, másik részre más esetben nem igazságos, hogy az egyik fél kényszerítheti a másikat a már megkötött szerződés valamely lényeges pontjának megváltoztatására. Egyik esetben az egyiknek, s másik esetben a másiknak válik belőle kára. Miért forgassunk fel ily szerződéseket ? Igen, ha mind a két fél igénybe akarja venni az állam segélyét, akkor nincs kifogásom ellene, hogy a szerződés megváltoztassék. (Helyeslés.) De ha nem akarja mind a két fél, hanem csak az egyik, akkor nem tartom igazságosnak, hogy a másik fél kényszeríttethessék a szerződéstől elállani. (Helyeslés.) Horvát B. igazságügyminiszer : T. ház! Lehetetlen azon meggyőződésemet eltitkolnom,hogy ha czért akarunk érni, azt csak ezen szövegezés által érhetjük el. A törvényhozásnak legnagyobb feladata e kérdésben az, hogy a viszonynak a földesúr és váltságkötelezett közt végét szakítsa és épen azért állítja oda az állam közvetítését. A szerződés lényegére nézve nem történik semmi változtatás, a felek jogai teljesen fenmaradnak, csupán csak a váltságtartozás törlesztési módjára nézve történik az átváltoztatás, és vájjon történik-e valamely praejudicium bármely félre nézve? Vegyük pl. legelsőbben a földesurat. A földesur megkapta jelzálogos kötvényekben az összes tartozást, és pedig nemcsak a tőkére, hanem a hátralévő kamatokra nézve is. Ezen jelzálogos kötvények ellen lehet ugyan azon kifogást tenni, hogy azok nem fognak eladathatni teljes névszerinti értékük szerint, hanem az árkeret ingadozásának lesznek alávetve. Azonban tehát, soha sem szabad felednünk azt, hogy mit a földtulajdonos a váltságkötelezettől tíz-tizenkét év mulva kapott volna meg, azt most megkapja egyszerre; és ha azon papírok nem is fognak névszerinti értéken kelni a börzén, de azokkal Lombard-Üzletet nyithat bármely hitelintézetnél és ekkér a tőkének legalább két harmad részét mindig készpénz gyanánt használhatja. (Helyeslés) Vegyük most a váltságkötelezettek sorsát. Ezeknek optiójuk van. Én nem tudok az egész országban oly szerződést, melyben a váltságkötelezettek számára 20—25 esztendő lett volna fentartva, hanem az 3—8 közt ingadozott, s a maximum, miről tudomásom van, 12 esztendő. Történik-e itt praejudicium a váltságkötelezettekre nézve, midőn az mondatik, hogy 22 esztendőre kiterjesztetik tartozásuk törlesztése ? de egyúttal optió adatik nekik arra, hogy bármikor akarják, a hátralévő tartozás összegét egyszerre lefizethessék, mégpedig cursus szerinti papírokkal, miáltal, újabb előnyben részesültek. Egyébiránt t. képviselőház, hogy a központi bizottság a szövegezést így fogadta el, mint az a t. képviselőház elé terjesztve van, az élet tapasztalata vezérli oda. Nekünk ugyanis a magyar földhitelintézetnél volt ilyen tapasztalatunk. Mi a hitelintézetet, mint közvetítőt akartuk a váltságtartozások törlesztésére nézve a nemzetnek felajánlani. Eszközöltünk is ki engedélyt arra, hogy e téren a hitelintézet, mint közvetítő járhasson el. Ámde nagyon természetes, hogy a törvényhozás beleegyezése nélkül mi kényszerítőleg nem léphettünk fel. Mi volt tehát eredménye ? Az, hogy az egész országban tömérdek eset jelentetett be a földesurak részéről, ellenben a váltságkötelezettek sehol bele nem egyeztek, s ennek oka az volt, hogy míg a földesurral tartott viszonyuk, évről-évre halasztásért folyamodhattak, s gyakran 5-6 év alatt sem volt képes a földesúr egy évi tartozását exequálni; másrészről tudták, hogy a hitelintézet az egyesek irányában a legnagyobb szigorral jár el. Tehát szinteg úgy van felállítva a dolog, mintha ezen szakasz a földtulajdonos ellen volna intézve a váltság-kötelezettek javára, holott meg vagyok győződve, legalább a tapasztalás azt igazolta, hogy a földtulajdonosok fognak folyamodni, hogy a szerződések ezen átalakítása megtörténjék. Ha ezen átalakítás a váltság-kötelezettek érdekét sértené, nem fognék mellette szót emelni; de ismétlem, a váltság-kötelezettek sorsát annyiban enyhíti, amennyiben tartozásukat 22 év alatt törleszthetik, ellenben szabadságukban áll a 22 év eltelte előtt is bármely pillanatban a törlesztést eszközölniük s e törlesztést cursus szerinti papírokkal eszközölhetvén, a váltságtartozás tőkéjének egy részét ezáltal megnyerik. A szerződésnek ilyetén átváltoztatom mindkét félre nézve előnyös. Kérném tehát a t. házat, hogy ezen szakasz úgy, ahogy van, elfogadtassák. Bónis Sámuel mint törvényhozó nem örömest tenne oly intézkedést, mely a szerződések szentségének eszméjét megingatja. Bezkrédj László szerint, ha van joga a statusnak szabályozni azon birtokot, melyben még a szolgáltatás természetben fenn van, kiterjed joga arra is, melynek birtokosai e tartozást megváltották. Bohory Károly, ha a közp. bir. szerkezete nem marad meg, akkor egy toldalékot ajánl, mely szerint azon közvetítésnek igénybevétele az államtulajdonban s az államkezelés alatti javakban az illető váltságkötelezettek javára azonnal megadatik. Várady János a központi biz. szövege mellett szól. Paczilay János Deák indítványát pártolja. Nyáry Pál szerint e kérdésnek igen sok oldala van s szóló a kérdés fejtegetésébe bocsátkozik. Naimássy Endre a szakasz megtartása mellett szól. Tokody Ágoston is szól a tárgyhoz, de a roppant zajban nem volt hallható. Somoegyi László, Halász Boldizsár, Somssica Pál, Kacskovics és Pulszky folyton növekvő zaj közt elállnak a szótól. Elnök fölteszi a kérdést : A kik a közp. biz. szerkezetét elfogadják, méltóztassanak felállani (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Elfogadtatik a miniszeriális törvényjavasat eredeti szövege szerint a 15. §. első része, a többi rész a közp.bizottság szövegezése szerint fogadtatik el. A 21-ik §-nál Kacskovics Ignácz a 3-ik §-nál beadott módosítványát kéri figyelembe vétetni. Somssich Pál is úgy értette, mert practice alig lehet másképen, hogy a szőlő után községenkint kiszámíttatik a jövedelem, az annak megfelelő tőke azután individualiter kivettetik azon promontoriumra, azon classificatió szerint, a mint a hegyek jobbak vagy roszabbak, mert ha minden egyes félnek" a bírákkal kellene érintkeznie, nagyon hosszadalmas lenne az eljárás. Pártolja az indítványt. Horvát B. nem fogadhatja el a módosítványt, mert az azon alapelvekbe ütközik, melyek már a 2-ik és 3-ik §-ban ki vannak mondva. Itt hivatkozás történik a talaj minőségére, termőképességére stb. . Nem a föld értéke vétetik alapul, hanem az évi tartozások, tehát csak ezek elválásáról van szó. Ez az első ok, miért a módosítványt el nem fogadhatja ; a másik az, mert ugyanazon promontóriumban is a tartozás igen különböző lehet, mert nem mindenütt adnak dézsmát, kilenczedet vagy ötödöt, hanem adnak hegyvámot, a hegyvám pedig sokkal kisebb lehet néhol ugyanazon promontóriumon, mint az ötöd vagy 9-ed. Bónis Samu hasonlag el nem fogadhatja a módosítványt, mert az megsemmisítené azon alapot, melyre a ház határozatát állapította. (Helyeslés.) Nyáry Pál a szerkezet elfogadása mellett emel szót. Deák Ferencz szerint a becslések módja s ennek folytán a megállapítás, a részletes kivetés különböző tekintet alá esik; ahol szabott hegyvámok vannak, ott a quantitásról nincs szó, csak alkalmazni kell a lajstromokat, ott a becslési ár nem fog kipuhatoltatni, a 9-ed és 10-ed résznél ellenben a quantitás kipuhatolása szükséges, s ez a legterhesebb, mert szoros igazság szerint úgy kellene eljárni, hogy minden embernél a quantitást kell kipuhatolni, mivel mindenki annyit tartozik fizetni, amennyit adózott. Ezt azonban általános szabályként bajos felállítani. A Szólót a szerkezet elfogadására a miniszer úr nyilatkozata vezeti. Ghyczy Kálmán indítványozza, hogy ahelyett, hogy minden fél csak egy-egy bírót válaszszon, minden fél ezen fontos ügyben két-két bírót választhasson. Horvát Boldizsárnak az alapelvre nézve nincs kifogása , azonban a kivitelt lehetetlennek tartja. Gnyczy Kálmán ellenkező nézetét indokolván : Elnök fölteszi a kérdést s a többség által az eredeti szerkezet elfogadtatik. A 23-ik §-nál Halmossy Endre következő záradékot ajánl: „A megváltási eljárás és egyénenkénti kivetés körül községenként felmerült költségeket felében a jogosult, másik felében a kötelezettek viselik“. Halász Boldizsár szerint e módosítványt feleslegessé teszi a 14-ik §. Deák Ferencz nem tartja igazságosnak. A biztosok költségeit viselje az állam, a bizottság költségeit pedig a felek. A §. e módosítványnyal elfogadtatik. A 31-ik §-hoz Manojimovics Emil ad be következő módosítást: „Az a) alatti pont utolsó sorában foglalt ezen szavak : „vagy bizonyos“ hagyassanak ki, ellenben a következők adassanak hozzá: ,,ha a kikötött határidő a jelen törvény kihirdetését megelőző egy év előtt még le nem járt.“ A b) alatti pont második kikezdésének első része helyébe a következő tétessék : „Tartozik azonban minden ilyen tulajdonos az a) alatti szakasz esetében a kikötött határidő lejártától , a b) alatti esetben pedig a jelen törvény kihirdetésétől egy év alatt sat.“ Simonyi Lajos báró szerint a 32. §. második bekezdése ekkér volna módosítandó : „b) azon szőlők, melyeket a tulajdonos 1848. óta határozatlan időre adott ugyan ki, de írott szerződésben stb.“ Deák Ferencznek szintén van kifogása e §. b) pontja ellen, s azt egészen kihagyatni óhajtaná. Zsarnay Imre a b) pont kihagyása mellett szól. Simonyi Lajos b. szintén inkább óhajtja annak egészen elhagyását. Horváth Lajos előadó belenyugszik a kihagyásba, ha a ház kimondja, hogy minden olyan szerződés, mely határozatlan időre köttetett, nem esik a kivételek alá. (Helyeslés.) Horváth. elfogadja a b) pont kihagyását.‘3) Zsedényi Ede: (Eláll; zaj.)gT. ház! (Eláll!)"A házszabályok 51-ik §-rahivatkozva kéri az el* 2885