Budapesti Közlöny, 1868. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1868-10-01 / 225. szám

ban az átváltoztatást követelni, hanem azt óhaj­tom , hogy ha mindkét fél kívánja. Vegyük föl gyakorlati szempontból Megkö­tötték a szerződést a föld tulajdonosa és a szőlő­birtokosok egyesekkel, mert olyanok is vannak, vagy egész községekkel, mert olyanok is léteznek; most ezen törvény szerint az egyik félnek a má­sik beleegyezése nélkül joga van ezen szerződést nem a fizetendő összegre, mert gondolom, ez úgy sem értetik alatta, hanem a fizetés módjára néz­ve megváltoztatni. A szerződés határozott, vi­lágos. Lehet, hogy a fizetés módja egyikre nézve ked­vező, a másikra nézve terhes, vagy megfordítva. Ezen szerződést, ezen egyezséget egyik lényeges pontjában, mihez bizonyosan tartozik a fizetési mód is, megváltoztatni, azt hiszem, hogy nemigen czélszerű és nem is hasznos. Lehet, hogy a szer­ződésben az van kikötve, hogy a szőlőbirtokos tartozik 2 év alatt lefizetni az összeget. Meg akarják változtatni. A tulajdonos kény­­szeríttethetik a hegy­vámot vagy a szőlőadózást teljesítők részéről, hogy menjen át ezen megvál­toztatásra, úgy hogy az papírt kap. Igen, de azt mondhatja a földtulajdonos, hogy „én ugyan 2 esztendő alatt kapnám meg a vált­­ságösszeget, de kétségtelenül teljes értékben; ab­ban pedig nem vagyok bizonyos, hogy azon pa­pír, melyet most kapok, teljes értékű lesz-e ?“ Itt tehát valami olyanra kényszerítjük a föld­tulajdonost, mire a szerződés világos megkötésé­nek ellenére, beleegyezése nélkül nem igen volna jogunk őt kényszeríteni. Más helyütt pedig a szerződésben bizonyos évi fizetések vannak kötelezve, már most a földesúr a szerződést ezen törvény szerint meg akarja változtatni. Igaz, hogy a váltságkötelezettek ezen törvény szerint 22 év alatt tartoznak lefizetni a váltságösszeget, de meglehet, hogy azoknak van oly szerződésük, mely szerint 25 esztendő alatt apró részletekben fizették volna le a váltságösz­­szeget s nem fizettek volna kezelési költséget, mi mégis az egésznél egy fél percentet tesz. Az egyik részre tehát egy esetben, másik részre más esetben nem igazságos, hogy az egyik fél kényszerítheti a másikat a m­ár megkötött szer­ződés valamely lényeges pontjának megváltoz­tatására. Egyik esetben az egyiknek, s másik esetben a másiknak válik belőle kára. Miért for­gassunk fel ily szerződéseket ? Igen, ha mind a két fél igénybe akarja venni az állam segélyét, akkor nincs kifogásom ellene, hogy a szerződés megváltoztassék. (Helyeslés.) De ha nem akarja mind a két fél, hanem csak az egyik, akkor nem tartom igazságosnak, hogy a másik fél kénysze­rí­ttethessék a szerződéstől elállani. (Helyeslés.) Horvát B. igazságügyminiszer : T. ház! Le­hetetlen azon meggyőződésemet eltitkolnom,hogy ha czért akarunk érni, azt csak ezen szövegezés által érhetjük el. A törvényhozásnak legnagyobb feladata e kérdésben az, hogy a viszonynak a föl­desúr és váltságkötelezett közt végét szakítsa és épen azért állítja oda az állam közvetítését. A szerződés lényegére nézve nem történik semmi változtatás, a felek jogai teljesen fenmaradnak, csupán csak a váltságtartozás törlesztési módjára nézve történik az átváltoztatás, és vájjon törté­nik-e valamely praejudicium bármely­ félre nézve? Vegyük pl. legelsőbben a földesurat. A földes­ur megkapta jelzálogos kötvényekben az összes tartozást, és­ pedig nemcsak a tőkére, hanem a hát­ralévő kamatokra nézve is. Ezen jelzálogos köt­vények ellen lehet ugyan azon kifogást tenni, hogy azok nem fognak eladathatni teljes név­szerinti értékük szerint, hanem az árkeret inga­dozásának lesznek alávetve. Azonban te­hát, soha sem szabad felednünk azt, hogy mit a földtulajdonos a váltságkötelezet­­től tíz-tizenkét év m­ulva kapott volna meg, azt most megkapja egyszerre; és ha azon papírok nem is fognak névszerinti értéken kelni a bör­zén, de azokkal Lombard-Üzletet nyithat bármely hitel­intézetnél és ekkér a tőkének legalább két harmad részét mindig készpénz gyanánt használhatja. (Helyeslés) Vegyük most a váltság­kötelezettek sorsát. Ezeknek optiójuk van. Én nem tudok az egész országban oly szerződést, melyben a váltságkö­telezettek számára 20—25 esztendő lett volna fen­tartva, hanem az 3—8 közt ingadozott, s a maximum, miről tudomásom van, 12 esztendő. Történik-e itt praejudicium a váltságkötelezet­­tekre nézve, midőn az mondatik, hogy 22 eszten­dőre kiterjesztetik tartozásuk törlesztése ? de egy­úttal optió adatik nekik arra, hogy bármikor akarják, a hátralévő tartozás összegét egyszerre lefizethessék, még­pedig cursus szerinti papírok­kal, mi­által, újabb előnyben részesültek. Egyébiránt t. képviselőház, hogy a központi bi­zottság a szövegezést így fogadta el, mint az a t. képviselőház elé terjesztve van, az élet tapaszta­lata vezérli oda. Nekünk ugyanis a magyar föld­hitelintézetnél volt ilyen tapasztalatunk. Mi a­ hi­­telintézetet, mint közvetítőt akartuk a váltságtar­­tozások törlesztésére nézve a nemzetnek felaján­lani. Eszközöltünk is ki engedélyt arra, hogy e téren a hitelintézet, mint közvetítő járhasson el. Ámde nagyon természetes, hogy a törvényhozás beleegyezése nélkül mi kényszerítőleg nem léphet­tünk fel. Mi volt tehát eredménye ? Az, hogy az egész országban tömérdek eset jelentetett be a földesurak részéről, ellenben a váltság­kötelezettek sehol bele nem egyeztek, s ennek oka az volt, hogy míg a földesurral tartott viszonyuk, évről-évre halasztásért folyamodhattak, s gyakran 5-6 év alatt sem volt képes a földesúr egy évi tartozását exequálni; másrészről tudták, hogy a hitelintézet az egyesek irányában a leg­nagyobb szigorral jár el. Tehát szinteg úgy van felállítva a dolog, mintha ezen szakasz a földtu­lajdonos ellen volna intézve a váltság-kötelezet­tek javára, holott meg vagyok győződve, legalább a tapasztalás azt igazolta, hogy a földtulajdono­sok fognak folyamodni, hogy a szerződések ezen átalakítása megtörténjék. Ha ezen átalakítás a váltság-kötelezettek érde­két sértené, nem fognék mellette szót emelni; de ismétlem, a váltság-kötelezettek sorsát annyiban enyhíti, a­mennyiben tartozásukat 22 év alatt tör­leszthetik, ellenben szabadságukban áll a 22 év eltelte előtt is bármely pillanatban a törlesztést eszközölniük s e törlesztést cursus szerinti papí­rokkal eszközölhetvén, a váltságtartozás tőkéjé­nek egy részét ezáltal megnyerik. A szerződésnek ilyetén átváltoztatom mindkét félre nézve előnyös. Kérném tehát a t. házat, hogy ezen szakasz úgy, a­hogy van, elfogadtassák. Bónis Sámuel mint törvényhozó nem örömest tenne oly intézkedést, mely a szerződések szent­ségének eszméjét megingatja. Bezk­rédj László szerint, ha van joga a sta­tusnak szabályozni azon birtokot, melyben még a szolgáltatás természetben fenn van, kiterjed joga arra is, melynek birtokosai e tartozást megvál­tották. Bohory Károly, ha a közp. bir. szerkezete nem marad meg, akkor egy toldalékot ajánl, mely szerint azon közvetítésnek igénybevétele az ál­lamtulajdonban s az államkezelés alatti javakban az illető váltságkötelezettek javára azonnal meg­adatik. Várady János a központi biz. szövege mellett szól. Paczilay János Deák indítványát pártolja. Nyáry Pál szerint e kérdésnek igen sok oldala van s szóló a kérdés fejtegetésébe bocsátkozik. N­aimássy Endre a szakasz megtartása mel­lett szól. Tokody Ágoston is szól a tárgyhoz, de a rop­pant zajban nem volt hallható. Somo­egyi László, Halász Boldizsár, Somssica Pál, Kacskovics és Pulszky folyton növekvő zaj közt elállnak a szótól. Elnök fölteszi a kérdést : A kik a közp. biz. szerkezetét elfogadják, méltóztassanak felállani (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Elfogadtatik a miniszeriális törvényjavas­at eredeti szövege szerint a 15. §. első része, a többi rész a közp.­bizottság szövegezése szerint fogad­­tatik el. A 21-ik §-nál Kacskovics Ignácz a 3-ik §-nál beadott módosítványát kéri figyelembe vétetni. Somssich Pál is úgy értette, mert practice alig lehet másképen, hogy a szőlő után községenkint kiszámíttatik a jövedelem, az annak megfelelő tőke azután individualiter kivettetik azon promonto­­riumra, azon classificatió szerint, a mint a hegyek jobbak vagy roszabbak, mert ha minden egyes félnek" a bírákkal kellene érintkeznie, nagyon hosszadalmas lenne az eljárás. Pártolja az indít­ványt. Horvát B. nem fogadhatja el a módosítványt, mert az azon alapelvekbe ütközik, melyek már a 2-ik és 3-ik §-ban ki vannak mondva. Itt hivatkozás történik a talaj minőségére, ter­mőképességére stb. . Nem a föld értéke vétetik alapul, hanem az évi tartozások, tehát csak ezek elválásáról van szó. Ez az első ok, miért a módosítványt el nem fo­gadhatja ; a másik az, mert ugyanazon promontó­­riumban is a tartozás igen különböző lehet, mert nem mindenütt adnak dézsmát, kilenczedet vagy ötödöt, hanem adnak hegyvámot, a hegyvám pedig sokkal kisebb lehet néhol ugyanazon pro­­montóriumon, mint az ötöd vagy 9-ed. Bónis Samu hasonlag el nem fogadhatja a mó­dosítványt, mert az megsemmisítené azon alapot, melyre a ház határozatát állapította. (Helyeslés.) Nyáry Pál a szerkezet elfogadása mellett emel szót. Deák Ferencz szerint a becslések módja s ennek folytán a megállapítás, a részletes kivetés különböző tekintet alá esik; a­hol szabott hegy­vámok vannak, ott a quantitásról nincs szó, csak alkalmazni kell a lajstromokat, ott a becslési ár nem fog kipuhatoltatni, a 9-ed és 10-ed résznél ellenben a quantitás kipuhatolása szükséges, s ez a legterhesebb, mert szoros igazság szerint úgy kellene eljárni, hogy minden embernél a quanti­­tást kell kipuhatolni, mivel mindenki annyit tar­tozik fizetni, a­mennyit adózott. Ezt azonban ál­talános szabályként bajos felállítani. A Szólót a szerkezet elfogadására a miniszer úr nyilatkozata vezeti. Ghyczy Kálmán indítványozza, hogy a­helyett, hogy minden fél csak egy-egy bírót válaszszon, minden fél ezen fontos ügyben két-két bírót vá­laszthasson. Horvát Boldizsárnak az alapelvre nézve nincs kifogása , azonban a kivitelt lehetetlennek tartja. Gn­yczy Kálmán ellenkező nézetét indokol­ván : Elnök fölteszi a kérdést s a többség által az eredeti szerkezet elfogadtatik. A 23-ik §-nál Halmossy Endre következő zá­radékot ajánl: „A megváltási eljárás és egyénenkénti kivetés körül községenként felmerült költségeket felében a jogosult, másik felében a kötelezettek viselik“. Halász Boldizsár szerint e módosítványt fe­leslegessé teszi a 14-ik §. Deák Ferencz nem tartja igazságosnak. A biztosok költségeit viselje az állam, a bizottság költségeit pedig a felek. A §. e módosítványnyal elfogadtatik. A 31-ik §-hoz Manojimovics Emil ad be követ­kező módosítást: „Az a) alatti pont utolsó sorában foglalt ezen szavak : „vagy bizonyos“ hagyassanak ki, ellen­ben a következők adassanak hozzá: ,,ha a kikö­tött határidő a jelen törvény kihirdetését megelőző egy év előtt még le nem járt.“ A b) alatti pont második kikezdésének első ré­sze helyébe a következő tétessék : „Tartozik azonban minden ilyen tulajdonos az a) alatti szakasz esetében a kikötött határidő le­jártától , a b) alatti esetben pedig a jelen törvény kihirdetésétől egy év alatt sat.“ Simonyi Lajos báró szerint a 32. §. második bekezdése ekkér volna módosítandó : „b) azon szőlők, melyeket a tulajdonos 1848. óta határozatlan időre adott ugyan ki, de írott szer­ződésben stb.“ Deák Ferencznek szintén van kifogása e §. b) pontja ellen, s azt egészen kihagyatni óhajtaná. Zsarnay Imre a b) pont kihagyása mellett szól. Simonyi Lajos b. szintén inkább óhajtja annak egészen elhagyását. Horváth Lajos előadó belenyugszik a kiha­gyásba, ha a ház kimondja, hogy minden olyan szerződés, mely határozatlan időre köttetett, nem esik a kivételek alá. (Helyeslés.) Horvát­h. elfogadja a b) pont kihagyását.‘3) Zsedényi Ede: (Eláll; zaj.)gT. ház! (Eláll!)"A házszabályok 51-ik §-ra­­hivatkozva kéri az el­* 2885

Next