Budapesti Közlöny, 1869. március (3. évfolyam, 49-72. szám)
1869-03-01 / 49. szám
lással azonban, hogy a házi pénztárból az ellenőr kifizetéseket nem utalványozhat. Szükség esetén az igazgató utalványozási jogát különös meghatalmazás által ez első tiszti írnokra ruházhatja. Az igazgatónál lévő pénztárkulcs a helyettesítés idejére szintén az első tiszti írnoknak aduik át. 24. §. Mihelyt az igazgató hivatali teendőit ismét átveszi, helyettese az időközben történtekről és az általa tett rendelkezésekről és intézkedésekről azonnal jelentést tenni tartozik. 25. § A fegyintézet tiszti és őrszemélyzetében történt halálozás esetén köteles az igazgató azt az igazságügyministériumhoz azonnal bejelenteni, és addig is, amíg a megürült állomás betöltetnék, a körébe tartozó teendők ideiglenes teljesítéséről intézkedni. Ha az ellenőr, az első vagy a második tiszti írnok volnának teendőik teljesítésében akadályozva, ezek helyettesítésére az igazgató mindig a rangban utána következőt jelöli ki. Ha pedig a harmadik írnok van akadályoztatva, ezt a második írnok által helyettesíti. Az intézeti orvos bármi csekély időre is csak oly szakértő által helyettesíttethetik, aki ellen az igazgató kifogást nem tesz. 26. §: Az intézet hivatalnokainak szabadságra bocsátása tekintetében az igazgató jogosítva van a tiszti írnokoknak három heti, — a lelkészeknek és tanítónak egy heti, — az orvosnak és ellenőrnek háromnapi szabadságot engedni. Ha valamely hivatalnok hosszabb szabadságidőt kérne, ez az igazgató véleménye kíséretében az igazságügyi ministériumhoz terjesztendő fel. Az őrszemélyzet szabadságolása teljesen az igazgató hatáskörébe tartozik , ez azonban általában gondoskodni köteles a felől, hogy a szabadságolások által az intézeti szolgálat fenn ne akadjon. 27. §. Az igazgató köteles a vezetésére bízott intézet egész állapotáról minden év végével pontos kimutatást készíteni. E kimutatás úgy szerkesztendő, hogy az igazgató működéséről és az intézet egész évi történetéről világos képet nyújtson és egyszersmind kitüntesse, hogy az feladatának menynyire volt képes megfelelni. Az ezen körvonalak közé eső tárgyak közt különösen a következő főbb mozzanatok foglaltassanak a jelentésben, úgymint: Az intézetben lévő fegyenczek száma; az intézeti javítás sikere; a magánfogság hatásáról szerzett tapasztalatok ; az előfordult nevezetes események ; az intézeti szabályokban történt fontosabb változtatások eredményei; a nagyobb építkezések vagy átalakítások ; az intézeti ipar állása (a házi kezelésnél t.); az iparágakra fordított összes kiadások, a belőlük vont bevételek és tiszta haszon; mely iparág volt legjövedelmezőbb a kincstárra és fegyenczekre nézve egyaránt és mi volt ennek oka; mely iparág volt a legkevésbé jövedelmező; hány fegyencz dolgozott középszámítás szerint naponkint minden egyes munkanemnél ; mely munkanemnél tettek legnagyobb haladást a fegyenczek; mennyire sajátította el a kiszabadultak mindegyike az intézetben tanult mesterséget; mennyi volt az összes fegyenczek munkadíja; melyik fegyencz és mely munkánál keresett legtöbbet; az első díjosztályban lévő fegyenczek közül melyik és mily munkánál keresett legkevesebbet; mily befolyással voltak az egyes munkanemek a fegyenczekre; mennyit költöttek el azok keresményükből a megengedett kedvezmények egyes nemeire (p. levelek bérmentesítésére) külön-külön; mily összegek adattak át a kiszabadultaknak; mennyi netalán a rokonoknak ; mennyi esett az államkincstár részére; mily összegre mentek a munkadíjak kamatai és azokból mire mennyi fordittatott ? Továbbá fölveendők a kimutatásba az iskolázás eredménye; a fegyenczkönyvtár használatára nézve szerzett tapasztalatok ; a fegyenczek rokonainak és idegeneknek látogatásai; a fegyenczek részére érkezett és az általuk küldött levelek száma; a kiszabadult fegyenczek közül hány bocsáttatott el azonnal szabadon; hány adatott át netalán a törvényhatóságnak ; a fegyenczekre mért fegyelmi büntetések száma ; végül a fegyőrök magaviselete; a rájuk rótt fegyelmi büntetések száma stb. Az igazgató hivatalos jelentését a meghatározott statistikai táblázatokkal együtt az év végétől számított hat hét alatt a főfelügyelőség útján az igazságügyi ministeriumhoz tartozik felterjeszteni. (Folytatása következik.) NEMHIVATALOS RÉSZ. A pécsi püspöki joglyceum mellé a vallás- és közoktatásügyi minister egy külön bírói államvizsgálati bizottmány felállítását rendelte el. HELYHATÓSÁGOK. Pest megye rendkívüli közgyűlése tegnap reggel tartatott meg, melyet a helyettes főispán a közellevő választásokra vonatkozó szavakkal nyitott meg. Napirenden volt az országgyűlést összehívó kir. rendelet felolvasása és a mart. 18-ra kitűzött közgyűlésnek áthelyezése más időre. A végbement kihirdetés után a második tárgyra nézve határoztatott, hogy a legközelebbi közgyűlés ápr. 12 én tartatik meg. Ezután egy hosszú meddő vitát indított meg Teleki Sándor gr. a ráczkevei kerület választási székhelyének megváltoztatása iránt. Indítványa, hogy ez Ráczkeviből Téténybe tétessék át, elvettetett. VÁLASZTÁSI MOZGALMAK. A PESTVÁROSI VÁLASZTÓK összeírásának eredménye a következő : összehratott a belvárosban 1739 választó; a Lipótvárosban 1797; a Terézvárosban 3223 ; a Józsefvárosban 1830; a Ferenczvárosban 1023. Reclamátió adatott be mindössze 282. A beírást bezárták szombat esti 6 órakor pontban. Akik hatig megjelentek a bizottmányok előtt, azokat még beírták, akik hat után jöttek, azokat elutasították, amire legsűrűbb alkalom volt a Terézvárosban, hol hat órakor zsúfolva volt a beiratási szoba. Csengery Antalnak egy, egyik barátjához intézett magánlevelét olvassuk a „N.-V. Lapok ”-ban, mely sokkal érdekesebb, semhogy egész terjedelmében át ne vennék. A levél, mely Pestről, január 30-ról kelt, így szól : „Kedves barátom! Fölhívsz, küldjék én is volt választóimnak jelentést vagy programmot. Bocsáss meg, hogy rögtön nem felelhettem fölhívásodra; bocsáss meg , ha e fölhívásnak most sem tehetek eleget! Egyik oka késedelmemnek egészségi állapotom. A múlt három év — kivált a közelebb múlt év— engem rendkívül igénybe vett. Úgyszólván szünidőm sem volt. Az egyezkedések Ausztria és Horvát-Szlavonországok népeivel, két delegátió munkái nehezültek rám a felelősség egész súlyával, a törvényhozás rendes teendői fölött. Tollvivője vagy előadója voltam kezdettől fogva több országos és alsóházi küldöttségnek, elnöke és központi előadója számos esetben a képviselőház első osztályának , s munkás tagja több nagyfontosságú bizottságnak , amelyek a törvényeket előkészítették, s amelyek közül a pénzügyi csaknem szakadatlanul ülésezett az egész ülésszakon. A folytonos küzdelem, munka, aggodalom, a sok ülés, a sok éjjelezés nagyon megviseltek. Ha lelkileg nem is, testileg merőben kifáradtam. Idült bajaim nagyobb mértékben erőt vettek rajtam, mint bármikor , s minden orvos azt tanácsolja, tartózkodjam egy időre, amennyire lehet, a szellemi foglalkozástól. Azok után , amiket nekem Biharból írtak, egész megnyugvással véltem követhetni az orvosi tanácsot, úgy tetszett, mintha az én igen tisztelt választóim is azon volnának, hogy megszerezzék nekem azt a nyugalmat, amelyet orvosaim tanácsolnak. Egészségem iránti tekintetből megkímélnek egy új Campagne fáradalmaitól. Hitemet megtartottam , gondolom magamban , megemlékezve 1865-ki programmomra, futásomat elvégeztem, s végezetre megadatik neke a kívánt és talán meg is érdemelt nyugodalom nem tagadhatom, a modor is jól esett, am e nyugalmat megadni szándékoztak! Egy erre jelölt — kétségkivül újabb erő s talán jó irány — kitűzése, nevem hallgatag mellőzésére Legalább igy tanácsolták jó barátim is, hideleg megkimélendők a lefolyt kédelmek által elsé megviselt kedélyemet a búcsú, az elválasgatottságától is. Köszönettel vettem e figyelmet, e kíméletet s annál hajlandóbb voltam követni a jó tanácsot, mert azok után, amiket Biharból mind nekem, mind a hírlapokban írtak, úgy tűnt volna föl, ha választóimnak írok, mintha reájuk akarnám kötni magamat. S mi értelme volna eljárásom igazolásának ahol előre elítéltetett az irány, amelyben mű’ködtem ? Nem hozatott-e meg a határozat, nem adatott ki a jelszó, hogy ellenzéki követ választassak az egész Biharból ? Semmi sem lett volna könnyebb, mint egyik kezemben 65 ki programmommal, másikban az országos törvénytárral megjelennem választóim előtt s az előrajzot egybevetnem az épülettel. Miért tegyem ? A képzelődés szebb várakat alkot! S mi keleti nép vagyunk. Aztán, kedves barátom, nem tagadom, hogy én bizony az egész követi jelentést valódi anachronismusnak tartom viszonyaink közt. Az utasítási rendszer kifolyása az, oly korból, mikor a napi sajtó az országgyűlési tárgyalásokat még nem közölhette. Oly országban, hol népképviselet a törvényhozás alapja, programmot kérnek a képviselőtől, nem számadást. A múlt be van fejezve. Az iratok, amelyek alapján ítélhet a jelen és a jövő, közkézen forognak A választók a jövőre fordítják tekintetüket. S programmot a jövőre kéretlen csak oly férfiú adhat, ki a követi pályának csupán fényoldalát ismeri. Én nem keresem a szószék dicsőségét ; nem ambitió , hanem kötelességérzet vonz a munkára, s ezt más pályán is föltalálom. Nekem a képiselői állás „Gondot adott csak, s gondot veszteni kész nyereség!“ Egy igen tisztelt barátom szokta mondani : „Nincs nehezebb a magyar politikánál.“ Senki sem érzi mélyebben, mint én, e mondat igazságát Földirazi helyzetünket, ethnographiai viszonyainkat , fajunk csekély számát , háromszázados kapcsolatunkat, szomszédaink törekvéseit s az európai nagy politika alakulását tekintve, Isten csodája , hogy eddig fönmaradtunk. Valóban , annyira nehéz a magyar politika, hogy alig képzelhetem a magyarok Istenének segítsége nélkül. A nagy politikai kérdések a lét vagy nem lét kérdései egyszersmind hazánkra nézve. Nem csekély különbség ez köztünk és azon nagy nemzetek közt, melyeknek állását tűzik sokan példányul elénk, feledve kapcsolatunkat, túlbecsülve erőnket._________________ . Részemről ily körülmények közt, irigyeltem bár, de sohasem követhettem azon férfiak példáját, akik egyik és másik párton, habozás nélkül vetették golyójukat a szavazó vederbe, amidőn arról volt szó , mikép alkudjunk meg a kedvező alkalommal, minő a nemzetek életében is ritkán fordul elő, s miképen és mily áldozatok árán szerezzük meg ismét nemzetünknek a fejlődés föltételeit? Nem mondom, hiszen az ellenzék vezérei is elmondották, mit sikerült kivívnunk. De habár okunk van megelégedéssel tekinteni az eredményre — részemről nem óhajtom viszsza a küzdelmet, melyen keresztülmentem, — az aggodalmakat, melyek a hazafias kötelességérzet egész súlyával nehezültek lelkemre, minden fontosabb elhatározásnál. Egy gyel több ok: nem vágynom vissza a megfutott pályára. Egygyel több ok : nem keresnem kéretlenül is, amit, ha polgártársaim bizalma önként nyújt, épen mivel nehéz kötelességekkel jár, nem volna szabad visszautasítni