Budapesti Közlöny, 1869. március (3. évfolyam, 49-72. szám)

1869-03-01 / 49. szám

lással azonban, hogy a házi pénztárból az ellenőr kifizetéseket nem utalványozhat. Szükség esetén az igazgató utalványozási jogát különös megha­talmazás által ez első tiszti írnokra ruházhatja. Az igazgatónál lévő pénztárkulcs a helyettesítés idejére szintén az első tiszti írnoknak aduik át. 24. §. Mihelyt az igazgató hivatali teendőit ismét átveszi, helyettese az időközben történtekről és az általa tett rendelkezésekről és intézkedésekről azonnal jelentést tenni tartozik. 25. § A fegyintézet tiszti és őrszemélyzetében történt halálozás esetén köteles az igazgató azt az igaz­ság­ügyministériumhoz azonnal bejelenteni, és addig is, a­míg a megürült állomás betöltetnék, a körébe tartozó teendők ideiglenes teljesítéséről intézkedni. Ha az ellenőr, az első vagy a második tiszti írnok volnának teendőik teljesítésében akadá­lyozva, ezek helyettesítésére az igazgató mindig a rangban utána következőt jelöli ki. Ha pedig a harmadik írnok van akadályoztatva, ezt a máso­dik írnok által helyettesíti. Az intézeti orvos bármi csekély időre is csak oly szakértő által helyettesíttethetik, a­ki ellen az igazgató kifogást nem tesz. 26. §: Az intézet hivatalnokainak szabadságra­ bocsá­­tá­sa tekintetében az igazgató jogosítva van a tis­zti írnokoknak három heti, — a lelkészeknek és ta­nítónak egy heti, — az orvosnak és ellenőrnek h­áromnapi szabadságot engedni. Ha valamely hi­vatalnok hosszabb szabadságidőt kérne, ez az igazgató véleménye kíséretében az igazságügyi ministériumhoz terjesztendő fel. Az őrszemélyzet szabadságolása teljesen az igazgató hatáskörébe tartozik , ez azonban álta­lában gondoskodni köteles a felől, hogy a szabad­ságolások által az intézeti szolgálat fenn ne akadjon. 27. §. Az igazgató köteles a vezetésére bízott intézet egész állapotáról minden év végével pontos kimu­tatást készíteni. E kimutatás úgy szerkesztendő, hogy az igazgató működéséről és az intézet egész évi történetéről világos képet nyújtson és egy­szersmind kitüntesse, hogy az feladatának meny­nyire volt képes megfelelni. Az ezen körvonalak közé eső tárgyak közt különösen a következő főbb mozzanatok foglaltassanak a jelentésben, úgymint: Az intézetben lévő fegyenczek száma; az inté­zeti javítás sikere; a magán­fogság hatásáról szer­zett tapasztalatok ; az előfordult nevezetes­ ese­mények ; az intézeti szabályokban történt fonto­sabb változtatások eredményei; a nagyobb épít­kezések vagy átalakítások ; az intézeti ipar állása (a házi kezelésnél t.­­); az iparágakra fordított összes kiadások, a belőlük vont bevételek és tiszta haszon; mely iparág volt legjövedelmezőbb a kincstárra és fegyenczekre nézve egyaránt és mi volt ennek oka; mely iparág volt a legkevésbé jövedelmező; hány fegyencz dolgozott középszá­­mítás szerint naponkint minden egyes munka­nemnél ; mely munkanemnél tettek legnagyobb haladást a fegyenczek; mennyire sajátította el a kiszabadultak mindegyike az intézetben tanult mesterséget; mennyi volt az összes fegyenczek munkadíja; melyik fegyencz és mely munkánál keresett legtöbbet; az első díjosztályban lévő fegyenczek közül melyik és mily munkánál kere­sett legkevesebbet; mily befolyással voltak az egyes munkanemek a fegyenczekre; mennyit költöttek el azok keresményükből a megengedett kedvezmények egyes nemeire (p. levelek bérmen­tesítésére) külön-külön; mily összegek adattak át a kiszabadultaknak; mennyi netalán a rokonok­nak ; mennyi esett az államkincstár részére; mily összegre mentek a munkadíjak kamatai és azok­ból mire mennyi fordittatott ? Továbbá fölveendők a kimutatásba az iskolázás eredménye; a fe­­gyenczkönyvtár használatára nézve szerzett ta­pasztalatok ; a fegyenczek rokonainak és idege­neknek látogatásai; a fegyenczek részére érkezett és az általuk küldött levelek száma; a kiszaba­dult fegyenczek közül hány bocsáttatott el azon­nal szabadon; hány adatott át netalán a törvény­hatóságnak ; a fegyenczekre mért fegyelmi bün­tetések száma ; végül a fegyőrök magaviselete; a rájuk rótt fegyelmi büntetések száma stb. Az igazgató hivatalos jelentését a meghatáro­zott statistikai táblázatokkal együtt az év végétől számított hat hét alatt a főfelügyelőség útján az igazságügyi ministeriumhoz tartozik felterjeszteni. (Folytatása következik.) NEMHIVATALOS RÉSZ. A pécsi püspöki joglyceum mellé a vallás- és közoktatásügyi minister egy külön bírói államvizs­gálati bizottmány felállítását rendelte el. HELYHATÓSÁGOK. Pest megye rendkívüli közgyűlése tegnap reg­gel tartatott meg, melyet a helyettes főispán a kö­­zellevő választásokra vonatkozó szavakkal nyi­tott meg. Napirenden volt az országgyűlést össze­hívó kir. rendelet felolvasása és a mart. 18-ra kitűzött közgyűlésnek áthelyezése más időre. A végbement kihirdetés után a második tárgyra nézve határoztatott, hogy a legközelebbi közgyűlés ápr. 12 én tartatik meg. Ezután egy hosszú med­dő vitát indított meg Teleki Sándor gr. a rácz­­kevei kerület választási székhelyének megvál­toztatása iránt. Indítványa, hogy ez Ráczke­­viből Téténybe tétessék át, elvettetett. VÁLASZTÁSI MOZGALMAK. A PESTVÁROSI VÁLASZTÓK összeírásának ered­ménye a következő : összehratott a belvá­rosban 1739 választó; a Lipótváros­ban 1797; a Terézvárosban 3223 ; a Józsefvárosban 1830; a Ferenc­z­­városban 1023. Reclamátió adatott be mind­össze 282. A beírást bezárták szombat esti 6 órakor pontban. A­kik hatig megjelentek a bi­­zottmányok előtt, azokat még beírták, a­kik hat után jöttek, azokat elutasították, a­mire legsűrűbb alkalom volt a Terézvárosban, hol hat órakor zsúfolva volt a beiratási szoba. Csengery Antalnak egy, egyik barátjá­hoz intézett magánlevelét olvassuk a „N.-V. Lapok ”-ban, mely sokkal érdekesebb, semhogy egész terjedelmében át ne vennék. A levél, mely Pestről, január 30-ról kelt, így szól : „Kedves barátom! Fölhívsz, küldjék én is volt választóimnak jelentést vagy programmot. Bocsáss meg, hogy rögtön nem felelhettem fölhívásodra; bocsáss meg , ha e fölhívásnak most sem tehetek eleget! Egyik oka késedelmemnek egészségi álla­potom. A múlt három év — kivált a közelebb múlt év— engem rendkívül igénybe vett. Úgyszólván szünidőm sem volt. Az egyezkedések Ausztria és Horvát-Szlavonországok népeivel, két dele­­gátió munkái nehezültek rám a felelősség egész súlyával, a törvényhozás rendes teendői fölött. Tollvivője vagy előadója voltam kezdettől fogva több országos és alsóházi küldöttségnek, elnöke és központi előadója számos esetben a képvise­lőház első osztályának , s munkás tagja több nagyfontosságú bizottságnak , a­melyek a tör­vényeket előkészítették, s a­melyek közül a pénzügyi csaknem szakadatlanul ülésezett az egész ülésszakon. A folytonos küzdelem, munka, aggodalom, a sok ülés, a sok éjjelezés nagyon megviseltek. Ha lelkileg nem is, testileg merő­ben kifáradtam. Idült bajaim nagyobb mérték­ben erőt vettek rajtam, mint bármikor , s min­den orvos azt tanácsolja, tartózkodjam egy idő­re, a­mennyire lehet, a szellemi foglalkozástól. Azok után , a­miket nekem Biharból írtak, egész megnyugvással véltem követhetni az or­vosi tanácsot, úgy tetszett, mintha az én igen tisztelt választóim is azon volnának, hogy megsze­rezzék nekem azt a nyugalmat, a­melyet orvo­saim tanácsolnak. Egészségem iránti tekintetből megkímélnek egy új Campagne fáradalmaitól. Hitemet megtartottam , gondolom magamban , megemlékezve 1865-ki programmomra, futáso­mat elvégeztem, s végezetre megadatik neke a kívánt és talán meg is érdemelt nyugodalo­m nem tagadhatom, a modor is jól esett, a­m e nyugalmat megadni szándékoztak! Egy erre jelölt — kétségkivül újabb erő s talán jó irány — kitűzése, nevem hallgatag mellőzésé­re Legalább igy tanácsolták jó barátim is, hide­leg megkimélendők a lefolyt k­édelmek által el­sé megviselt kedélyemet a búcsú, az elválas­gatottságától is. Köszönettel vettem e figyelmet, e kíméletet s annál hajlandóbb voltam követni a jó tanácsot, mert azok után, a­miket Biharból mind nekem, mind a hírlapokban írtak, úgy tűnt volna föl, ha választóimnak írok, mintha reájuk akarnám köt­ni magamat. S mi értelme volna eljárásom igazolásának a­hol előre elítéltetett az irány, a­melyben mű­’­ködtem ? Nem hozatott-e meg a határozat, nem adatott ki a jelszó, hogy ellenzéki követ választassak az egész Biharból ? Semmi sem lett volna könnyebb, mint egyik kezemben 65 ki programmommal, másikban az országos törvénytárral megjelennem választóim előtt s az előrajzot egybevetnem az épülettel. Miért tegyem ? A képzelődés szebb várakat alkot! S mi keleti nép vagyunk. Aztán, kedves barátom, nem tagadom, hogy én bizony az egész követi jelentést valódi ana­­chronismusnak tartom viszonyaink közt. Az utasí­tási rendszer kifolyása az, oly korból, mikor a napi sajtó az országgyűlési tárgyalásokat még nem közölhette. Oly országban, hol népképviselet a törvény­hozás alapja, programmot kérnek a képviselőtől, nem számadást. A múlt be van fejezve. Az iratok, a­melyek alap­ján ítélhet a jelen és a jövő, közkézen forognak A választók a jövőre fordítják tekintetüket. S programmot a jövőre kéretlen csak oly férfiú adhat, ki a követi pályának csupán fény­oldalát ismeri. Én­ nem keresem a szószék dicső­ségét ; nem ambitió , hanem kötelességérzet vonz a munkára, s ezt más pályán is föltalálom. Nekem a képiselői állás „Gondot adott csak, s gondot vesz­teni kész nyereség!“ Egy igen tisztelt barátom szokta mondani : „Nincs nehezebb a magyar politikánál.“ Senki sem érzi mélyebben, mint én, e mondat igazságát Földirazi helyzetünket, ethnographiai viszonyain­kat , fajunk csekély számát , háromszázados kapcsolatunkat, szomszédaink törekvéseit s az európai nagy politika alakulását tekintve, Isten csodája , hogy eddig fönmaradtunk. Valóban , annyira nehéz a magyar politika, hogy alig kép­zelhetem a magyarok Istenének segítsége nélkül. A nagy politikai kérdések a lét vagy nem lét kérdései egyszersmind hazánkra nézve. Nem csekély különbség ez köztünk és azon nagy nem­zetek közt, melyeknek állását tűzik sokan példá­nyul elénk, feledve kapcsolatunkat, túlbecsülve erőnket._________________ . Részemről ily körülmények közt, irigyeltem bár, de sohasem követhettem azon férfiak pél­dáját, a­kik egyik és másik párton, habozás nél­kül vetették golyójukat a szavazó vederbe, a­midőn arról volt szó , mikép alkudjunk meg a kedvező alkalommal, minő a nemzetek életében is ritkán fordul elő, s miképen és mily áldozatok árán szerezzük meg ismét nemzetünknek a fej­lődés föltételeit? Nem mondom, hiszen az ellenzék vezérei is elmondották, mit sikerült kivívnunk. De­­ habár okunk van megelégedéssel tekinte­ni az eredményre — részemről nem óhajtom visz­­sza a küzdelmet, melyen keresztülmentem, — az aggodalmakat, melyek a hazafias kötelességérzet egész súlyával nehezültek lelkemre, minden fon­tosabb elhatározásnál.­­ Egy gyel több ok: nem vágynom vissza a meg­futott pályára. Egygyel több ok : nem keresnem kéretlenül is, a­mit, ha polgártársaim bizalma ön­ként nyújt, épen mivel nehéz kötelességekkel jár, nem volna szabad visszautasítni

Next