Budapesti Közlöny, 1870. április (4. évfolyam, 74-98. szám)
1870-04-01 / 74. szám
gén nem mondható egészben megtakarításnak, mert ellene 1,383.000 frtoyi követelés létetik — amint előbb szóltam, a bécsi zárszámadás tételei szerint, - miként tehette a bizottság, hogy, midőn az összes eredményről szól, ezen összegeket az eredményhez hozzászámította ? Azt hiszem, tehát, hogy a bizottság másként nem is tehetett. (Halljuk !) Nem tehetett pedig azért, mert miután constatálta magát a tényt, nem tehette azt, hogy miután a pénztár valódi elrendezése még meghatározva nincs, miután még ki nem deríttetett az, hogy mennyiben és mily összegekig lesznek azok fizetendők, a folyószámlából kitörítsje. Mindenki, ki a bizottság jelentését figyelemmel olvasta, bizonyára tudni fogja, hogy amily tisztán és őszintén kimondotta a bizottság erre vonatkozó nézetét, úgy mindazon föntartások, melyeket a bizottság soha vissza nem vont, értendők a végeredmények számításánál is. A második észrevétele a t. képviselő úrnak az 1867-iki kimutatásra nézve az, hogy a bizottság nem volt kellő figyelemmel a földtehermentesítési alapok és országos alapokra. A bizottságot nem lehet vádolni azzal, hogy ne lett volna figyelemmel azon alapok kiadásai és bevételeire. A bizottság azt hitte tehát, hogy igenis természetes eljárást követ akkor, midőn a különböző nemű és természetű tételeket nem vegyíti össze, hanem mindenikről külön a maga rendeltetése helyén szól. (Helyeslés jobb felől.) Nem vegyíthette pedig öszsze ezen alapokat azon előirányzattal, mely a monarchia mindkét államára elfogadtatott, hanem külön kellett a leszámítolást eszközölni, amint meg is tette. Maga a t. képv. ur is elismeri, hogy az országos alapokra a bizottság nem hogy észrevételt nem tett volna, sőt kiderítette, hogy az alapok kiadásai meghaladják a bevételeket 511.000 írttal és a bizottság a szerzett felvilágosítások alapján megállapította, hogy ezekből a mint a t. képv. ur maga is mondotta de a bizottság is kijelentette, a túlkiadásoknak egy része fedöztetett. És ha most már figyelembe veszem azon számítást, melyet a t. képviselő úr eredményül állított fel, az tűnik fel előttem, hogy ő 130.000.000 forintot mint összes bevételt, és 127.000.000 frtot mint összes kiadást hoz fel, és e kiadás eredménye az, hogy a bevételekből történt levonások után maradt 2.298,150 frt. Én elfogadom ezen számítást, hanem ha ezen számítást elfogadom, akkor azon kérdést is bátor vagyok a t. képv. úrhoz intézni, hogy miért akarja ezen számításból levonni azon 1.383,665 frtot, melyet mint különbözetét fennebb kimuttattunk, miután tudva van, hogy ezen különbözet nem ezen előirányzatokra, mind a kiadásban, mind a bevételben, van fektetve, melyek itt a számítás alapjául felvetettek, hanem azon bevételi és kiadási előirányzatra,mely bécsi zárszámadás tételei szerint fennmaradt. — És továbbá azt kérdem a t. képv. úrtól, miért akarja levonni ezen összegből azon 314,339 frtot, mely a bizottság jelentésének 31-ik lapján tett megjegyzés szerint a dohányjövedékre vonatkozólag a két ministérium között szintén még kérdés alatt van, — ismételve kérdem- miért akarja levonni ez összeget, miután ez még korántsem bevégzett tény, és miután az e kérdés megoldására vonatkozó tárgyalásoknál a miniszer 600.000 frtot elegendőnek vél, miért kívánja, hogy 914.000 frtot fizessünk? (Tetszés jobbfelől.) A zárszámadások 3-ik füzetének 16-ik oldala tisztán fel fogja a t. képv. urat világosítni e tekintetben úgy, hogy méltó azon kívánságom, hogy mindaddig, amig e részben is leszámolás eszközöltetik, sem le-, sem felfelé, sem ezen, sem a másik oldalról valamely véleménynyel a kérdésnek ne praejudicáljunk. (Helyeslés jobbfelől). És ha ezeket levonja, azt kérdem a t. képviselő úrtól, miért nem adja azon 2 millió 298,156 írthoz azon 39.000 frtot, melyet mint számadási hibát a bizottság is a kincstár előnyére irt ? és ha mindezeket elfogadta, az eredmény bizonyára nem miránk, kik megállapították a 3.602.000 frtot, hanem a t. képviselő úr számitásaira fog hátránynyal kiütni. T. hát! Azon őszinteségnél fogva, melyet a bizottság jelentésében mindenütt tanúsított, nem vonakodott kijelenteni, hogy ezen sokszor említett 3.602.000 frt az 1867. végén, mint tiszta megtakarítás tekinthető nem volt; nem volt először azért, mert — mint említettem, — ezen összeg ellen követelés támasztatott 1.385.000 frtig. Másodszor azért, mert mint az 1868 ki zárszámadások tanúsítják, a pótkezelésre 1868 ban 1867. évre 1.141.000 frt fizettetett. De ha mindezen összegeket a fentebb kitett megtakarításból levonjuk, a Lemaradt felesleg kétségkívül bizonyítja, hogy a kormány 1867-ben minden állami szükség fedezése után sem terjeszkedett messzebbre, illetőleg azon határokig sem, melyeket az 1867. március 2-án kelt határozat eléje szab, t. i. a jövedelmek mértékéig való határig. És ha mi tekintetbe vesszük azon túlkiadásokat is, melyeket tett, még akkor sem terjedett ki, hogy ha azon 511.000 frtot, melyet a t. képv. ur ezen előirányzatból von le az országos alapok javára, a tijkiadásokhoz hozzászámítjuk, mert ha ezt hozzászámítjuk itt, akkor, miután itt leróttuk mint kiadást, akkor mint követelést hozzá kell számítanunk azon alapoknak 1867. év elején levő maradványaihoz, és ekkor a maradványok minden esetre 511,000 írttal többre fognak menni, mi az eredményre vonatkozólag mindegy. T. ház ! Az 1868-iki zárszámadások rendszerét a bizottság helyesnek találta; helyesnek találta különösen azon vezérelvet, mely a zárszámadások rendszerének megállapításánál szem előtt tartatott, s melyeket a t. képviselő úr leginkább megrovandónak tartott, azt t. i., hogy a bevétel és kiadás nem vegyíttetett össze a költséggel és jövedelemmel, és e kettő közti azon lényeges különbség, hogy minden bevétel csak addig jövedelem, mig az az államvagyont szaporítja és minden kiadás csak addig költség, míg az államvagyont csökkenti, figyelmen kívül nem hagyatott. A t. képv. úr azt mondja, hogy a bizottság e tekintetben nézeteit nem indokolta. Hivatkozom a jelentésnek először 13. lapjára, hol a bizottság kimeretően adja elő mindazon okokat, melyeknél fogva a zárszámadásban felállított rendszert helyesnek találta, mindig említvén az elvet, melynél fogva a rendszer megállapíttatott, mert nem tagadja másfelől, hogy alkalmazásban az 1868. zárszámadások épen azért, mert a viszonyok kény- szerűségénél fogva, mintegy 2 évi számadásokat, kellett, hogy foglaljanak magukban; ezen tömeges kimutatások következtében lettek sokkal nehezebben átvizsgálhatók mint lettek volna különben. Hivatkozom a biz. jelentésének egy másik részére, ahol t. i. a végszámadásokat megteszi, és azt mondja : „A felállított zárszámadási rendszert, mint azt jelentésének mindjárt elején megjegyezte — a bizottság helyesnek találja, mert valamint az egyesek, úgy az államháztartásnál is az egy évi összes bevételek és kiadások nem csupán az évi költségek és jövedelmekből alakulván, magukban foglalják mindazon összegeket, melyek a szorosan vett évi jövedelmek és költségekből a pénzforgalomnak külön részeit képezik.“ És tovább folytatja : „Mert a zárszámadás rendszerének megállapításánál azon elvek szigorú keresztülvitelét látta elérni óhajtottnak, hogy a szorosan vett jövedelmek és költségek az évi bevételek és kiadásoktól elkülönítve soroltassanak elő, azon okból, hogy e rovatok egymással tett szembeállításával első pillantásra kimutatható legyen, vájjon a valódi jövedelmek és költségek között megvan-e vagy nincsen azon arány, mely az állam pénzügyi gyara- I podása illetőleg fogyatkozásának biztos zálogául szolgál.“ Mindamellett, t. ház, a példa, melyet a t. képv. ur a bécsi zárszámadásokra nézve idézett, a 7-es bizottság ellen az elvet illetőleg, a zárszámadások ellenében pedig a kivitelt illetőleg nem bír bizonyító erővel, és én részemről nem tartózkodom kinyilatkoztatni, hogy mindazon, a bizottság által is elismert hiány mellett, mely a 68 iki államzárszámadásokra nézve fennforog, e zárszámadások rendszere, a bécsi zárszámadások rendszerét, — amennyiben a bécsi zárszámadásban sem hátralék, sem előleg, sem a leltár, sem a mérlegek foglalva nincsenek, messze meghaladja. De másrészről is figyelmeztetem a t. képv. urat, nem is szükséges figyelmeztetnem, ő maga jól tudja, hogy Bécsben a zárszámadások két év után kerülnek csak a ház elé, és a v. utalványozás a megelőzött év rovására a következő év feléig, a fizetés pedig az egész év végéig tart, míg Magyarországon a számadások az év után beadandók, más részről az utalványozás csakis martins, a fizetés pedig ápril végéig tart. Áttérek, te hát, azon legnagyobb fontosságú ellenvetésre, melyet a t. képviselő úr a 68-ai zárszámadások megvizsgálását illetőleg a hetes bizottságnak tett, hogy t. i. a költségvetési törvényre az 1868. XXVIII. törvényre jelentésében is alig hivatkozik, alapul azt számításaiban semmi esetre nem vette, és ahelyett, hogy a költségvetési törvény alapján hozta volna tisztába az állam valóságos bevételeit és kiadásait elfogadja a főkönyvelési osztály által a törvénytől eltérőleg, önhatalmúlag a bevétel és a jövedelem a költség és kiadás czímek alatt egybeállított számcsoportokat anélkül, hogy csak azt is, hogy vájjon ezen megkülönböztetés mily elvek szerint történt, tüzetesen megvizsgálta volna. T. hát! Hogy a 7-tagu bizottság mit tartott szem előtt kiküldetésére nézve, azt önmaga jelentésében eléggé tüzetesen előadta; a 15 lapon ez mondatik: „A bizottság az 1868. zárszámadást illetőleg, egyedül tekintettel az 1868. évi 28. t.-czikkre adandó véleményes jelentéstételre utasittatván, egész kötelességét vélte teljesíteni, midőn vizsgálatát csakis azon irányra fordította, vájjon megfelelt e a pénzügyi minister s átalában a ministerium az 1868. évi 28. t. sz. által adott felhatalmazásnak ?“ és ezután részletezi a bizottság mindazon kérdéseket, melyek magából a törvényből folynak. Azt hiszem, t. ház, ha a t. képv. ur összehasonlítja különösen a mi 3. sz. a. kimutatásunkat, és ott a költséget és kiadásokat megtekinti, és egybehasonlítja az együttes kiadásokkal, nem fogja mondhatni legkevésbbé sem, hogy a bizottság nem épen az 1868. XXVII. t. sz. rendeletét tartotta a kiadásokra nézve mérvadónak, és miért gondolja a t. képv. ur, hogy a bizottság nem tartotta magát a 28. t.-czikkhez ? azért, mert elfogadott egy előirányzatot a bevételekre nézve, mely a ház előtt meg nem fordult, melyet a pénzügyi bizottság részletesen nem tárgyalt, és mely törvényes erővel nem bir. T. ház ! A t. képviselő úr sokkal jobban fogja tudni, mint én, hogy azon előirányzatnak a fedezetre nézve minő sorsa volt 1868-ban itt a ház körében. Alig hihető, hogy a pénzügyi bizottság — melynek jelentése megtalálható az irományok 5-ik kötete 240-ik lapján 305. sz. alatt, — és melyben mint magát kifejezi, arról gondoskodott, hogy a kiadások és bevételek közt a helyes arány fentartassék, és mely a fedezetre nézve a „végeredmény“ rovata alatt ugyanazon összegeket nevezi meg, a melyeket a zárszámadás foglal magában, — mondom — alig hihető, hogy ne tárgyalta volna részletesen, miután jelentéséhez egy mellékletet csatol, a melyben tételek szerint számíttatik fel minden adónem, tételek szerint számíttatik fel azok lehető jövedelme, és ezen összegek szóról-szóra, tételről-tételre megegyeznek azon előirányzati öszszeggel, amelyet a 7-es bizottság, valamint a zárszámadás is, szeme előtt tartott. Ugyanezen évi irományok 6-ik kötetében 8-ik lapon 305. sz. alatt található Deák Ferencz indítványa, melyet a ház elfogadott, és mely, tekintettel a pénzügyi bizottság által kifejezett kivonatokra, kívánja a budget-törvényt 1868. évre a pénzügyminister által beadatni. A pénzügyminiszer a törvényt beadta és mellékli összehasonlítását mindazon tételeknek, melyeket egyfelől ő maga terjesztett be, másfelől pedig a pénzügyi bizottság f elébbszállított, vagy felebb emelt és ezt mind a kiadásokra, mind a bevételekre nézve. A napló 10-ik kötetének 20-ik lapján a pénzügyminiszer a házat kéri, hogy úgy a törvényjavaslat, mint a mellékletek nyomattassanak ki és az osztályokban való tárgyalás végett az osztályokhoz utasíttassanak. Tehát azt kell hinnem, t. kép, ház, hogy ezenjavaslat a mellékletekkel együtt, amely mellékletek közt be van foglalva a felelet is, az osztályokhoz utasíttatván, azok részéről a ház határozatához képest tárgyaltatott is. De, t. hát, nem is oly főfontoságú dolog az, és maga a bizottság is megjegyezte, hogy a törvényben a fedezet nincs megállapítva; nem oly főfontosságú dolog, mert csak is az összehasonlítás kedvéért hozatott be a bizottság jelentésébe; de hogy mégis valami előirányzat létezhetett, maga a t. képv. ur tanúsítja beszédje későbbi folyamában, mikor azt mondja, hogy elismeri, hogy az. 1868. évben az adók és az államvagyon nagyobb mérvben jöttek be, mint az előrelátható volt; ez az előre- 1285