Budapesti Közlöny, 1870. április (4. évfolyam, 74-98. szám)

1870-04-01 / 74. szám

gén nem mondható egészben megtakarításnak, mert ellene 1,383.000 frtoyi követelés létetik — a­mint előbb szóltam, a bécsi zárszámadás tételei szerint, -­ miként tehette a bizottság, hogy, midőn az összes eredményről szól, ezen összegeket az eredményhez hozzászámította ? Azt hiszem, te­hát, hogy a bizottság másként nem is tehetett. (Hall­juk !) Nem tehetett pedig azért, mert miután con­statálta magát a tényt, nem tehette azt, hogy miu­tán a pénztár valódi elrendezése még meghatároz­va nincs, miután még ki nem deríttetett az, hogy mennyiben és mily összegekig lesznek azok fize­tendők, a folyó­számlából kitörítsje. Mindenki, ki a bizottság jelentését figyelemmel olvasta, bizo­nyára tudni fogja, hogy a­mily tisztán és őszintén kimondotta a bizottság erre vonatkozó nézetét, úgy mindazon föntartások, melyeket a bizottság soha vissza nem vont, értendők a végeredmé­nyek számításánál is. A második észrevétele a t. képviselő úrnak az 1867-iki kimutatásra nézve az, hogy a bizottság nem volt kellő figyelemmel a földtehermentesítési alapok­ és országos alapokra. A bizottságot nem lehet vádolni azzal, hogy ne lett volna figyelem­mel azon alapok kiadásai és bevételeire. A bi­zottság azt hitte te­hát, hogy igen­is természetes eljárást követ akkor, midőn a különböző nemű és természetű tételeket nem vegyíti össze, hanem min­­denikről külön a maga rendeltetése helyén szól. (Helyeslés jobb felől.) Nem vegyíthette pedig ösz­­sze ezen alapokat azon előirányzattal, mely a monarchia mindkét államára elfogadtatott, ha­nem külön kellett a leszámítolást eszközölni, a­mint meg is tette. Maga a t. képv. ur is elismeri, hogy az országos alapokra a bizottság nem hogy észrevételt nem tett volna, sőt kiderítette, hogy az alapok kiadásai meghaladják a bevételeket 511.000 írttal és a bizottság a szerzett felvilágo­sítások alapján megállapította, hogy ezekből a mint a t. képv. ur maga is mondotta de a bizott­ság is kijelentette, a túlkiadásoknak egy része fedöztetett. És ha most már figyelembe veszem azon szá­mítást, melyet a t. képviselő úr eredményül állí­tott fel, az tűnik fel előttem, hogy ő 130.000.000 forintot mint összes bevételt, és 127.000.000 frtot mint összes kiadást hoz fel, és e kiadás eredmé­nye az, hogy a bevételekből történt levonások után maradt 2.298,150 frt. Én elfogadom ezen számítást, hanem ha ezen szá­mítást elfogadom, akkor azon kérdést is bátor vagyok a t. képv. úrhoz intézni, hogy miért akarja ezen számításból levonni azon 1.383,665 frtot, melyet mint különbözetét fennebb kimuttattunk, miután tudva van, hogy ezen különbözet nem ezen előirányzatokra, mind a kiadásban, mind a bevé­telben, van fektetve, melyek itt a számítás alap­jául felvetettek, hanem azon bevételi és kiadási előirányzatra,mely bécsi zárszámadás tételei szerint fennmaradt. — És továbbá azt kérdem a t. képv. úrtól, miért akarja levonni ezen összegből azon 314,339 frtot, mely a bizottság jelentésének 31-ik lapján tett megjegyzés szerint a dohány­jövedékre vonatkozólag a két ministérium között szintén még kérdés alatt van, — ismételve kérdem- mi­ért akarja levonni ez összeget, miután ez még ko­rántsem bevégzett tény, és miután az e kérdés megoldására vonatkozó tárgyalásoknál a miniszer 600.000 frtot elegendőnek vél, miért kívánja, hogy 914.000 frtot fizessünk? (Tetszés jobbfelől.) A zárszámadások 3-ik füzetének 16-ik oldala tisztán fel fogja a t. képv. urat világosítni e te­kintetben úgy, hogy méltó azon kívánságom, hogy mindaddig, a­mig e részben is leszámolás eszkö­zöltetik, sem le-, sem felfelé, sem ezen, sem a másik oldalról valamely véleménynyel a kérdés­nek ne praejudicáljunk. (Helyeslés jobbfelől). És ha ezeket levonja, azt kérdem a t. képviselő úrtól, miért nem adja azon 2 millió 298,156 írt­hoz azon 39.000 frtot, melyet mint számadási hibát a bizottság is a kincstár előnyére irt ? és ha mindezeket elfogadta, az eredmény bizonyára nem miránk, kik megállapították a 3.602.000 frtot, hanem a t. képviselő úr számitásaira fog hátránynyal kiütni. T. hát! Azon őszinteségnél fogva, melyet a bizottság jelentésében mindenütt tanúsított, nem vonakodott kijelenteni, hogy ezen sokszor emlí­tett 3.602.000 frt az 1867. végén, mint tiszta meg­takarítás tekinthető nem volt; nem volt először azért, mert — mint említettem, — ezen összeg ellen követelés támasztatott 1.385.000 frtig. Má­sodszor azért, mert mint az 1868 ki zárszámadások tanúsítják, a pótkezelésre 1868 ban 1867. évre 1.141.000 frt fizettetett. De ha mindezen összege­ket a fentebb kitett megtakarításból levonjuk, a Lemaradt felesleg kétségkívül bizonyítja, hogy a kormány 1867-ben minden állami szükség fe­dezése után sem terjeszkedett messzebbre, illető­leg azon határokig sem, melyeket az 1867. március 2-án kelt határozat eléje szab, t. i. a jövedelmek mértékéig való határig. És ha mi tekintetbe vesszük azon túlkiadásokat is, melyeket tett, még akkor sem terjedett ki, hogy ha azon 511.000 frtot, melyet a t. képv. ur ezen előirányzatból von le az országos alapok javára, a t­ijkiadásokhoz hozzászámítjuk, mert ha ezt hozzászámítjuk itt, akkor, miután itt leróttuk mint kiadást, akkor mint követelést hozzá kell számítanunk azon alapoknak 1867. év elején levő maradványaihoz, és ekkor a maradványok minden esetre 511,000 írttal többre fognak menni, mi az eredményre vonatkozólag mindegy. T. ház ! Az 1868-iki zárszámadások rendszerét a bizottság helyesnek találta; helyesnek találta különösen azon vezérelvet, mely a zárszámadások rendszerének megállapításánál szem előtt tarta­tott, s melyeket a t. képviselő úr leginkább meg­­rovandónak tartott, azt t. i., hogy a bevétel és kiadás nem vegyíttetett össze a költséggel és jövedelemmel, és e kettő közti azon lényeges kü­lönbség, hogy minden bevétel csak addig jöve­delem, mig az az államvagyont szaporítja és min­den kiadás csak addig költség, míg az állam­vagyont csökkenti, figyelmen kívül nem hagyatott. A t. képv. úr azt mondja, hogy a bizottság e te­kintetben nézeteit nem indokolta. Hivatkozom a jelentésnek először 13. lapjára, hol a bizottság kimeretően adja elő mindazon okokat, melyeknél fogva a zárszámadásban felállított rendszert helyesnek találta, mindig említvén az elvet, mely­nél fogva a rendszer meg­állapíttatott, mert nem tagadja másfelől, hogy alkalmazásban az 1868. zárszámadások épen azért, mert a viszonyok kény-­ szerűségénél fogva, mintegy 2 évi számadásokat, kellett, hogy foglaljanak magukban; ezen tömeges kimutatások következtében lettek sokkal nehezeb­ben átvizsgálhatók mint lettek volna különben. Hi­vatkozom a biz. jelentésének egy másik részére, a­hol t. i. a végszámadásokat megteszi, és azt mondja : „A felállított zárszámadási rendszert,­­ mint azt jelentésének mindjárt elején megjegyezte — a bizottság helyesnek találja, mert valamint az egyesek, úgy az államháztartásnál is az egy évi összes bevételek és kiadások nem csupán az évi költségek és jövedelmekből alakulván, maguk­ban foglalják mindazon összegeket, melyek a szorosan vett évi jövedelmek­ és költségekből a pénzforgalomnak külön részeit képezik.“ És tovább folytatja : „Mert a zárszámadás rendszerének megállapí­tásánál azon elvek szigorú keresztülvitelét látta elérni óhajtottnak, hogy a szorosan vett jövedel­mek és költségek az évi bevételek­ és kiadásoktól elkülönítve soroltassanak elő, azon okból, hogy e rovatok egymással tett szembeállításával első pil­lantásra kimutatható legyen, vájjon a valódi jö­vedelmek és költségek között megvan-e vagy nin­csen azon arány, mely az állam pénzügyi gyara- I podása illetőleg fogyatkozásának biztos zálogául szolgál.“ Mindamellett, t. ház, a példa, melyet a t.­­ képv. ur a bécsi zárszámadásokra nézve idézett, a 7-es bizottság ellen az elvet illetőleg, a zárszám­­­­adások ellenében pedig a kivitelt illetőleg nem bír bizonyító erővel, és én részemről nem tartóz­kodom kinyilatkoztatni, hogy mindazon, a bizott­ság által is elismert hiány mellett, mely a 68 iki államzárszámadásokra nézve fennforog, e zárszám­adások rendszere, a bécsi zárszámadások rend­szerét, — a­mennyiben a bécsi zárszámadásban sem hátralék, sem előleg, sem a leltár, sem a mér­legek foglalva nincsenek,­­ messze meghaladja. De másrészről is figyelmeztetem a t. képv. urat, nem is szükséges figyelmeztetnem, ő maga jól tudja, hogy Bécsben a zárszámadások két év után kerülnek csak a ház elé, és a v. utalványozás a meg­előzött év rovására a következő év feléig, a fize­tés pedig az egész év végéig tart, míg Magyaror­szágon a számadások az év után beadandók, más­­ részről az utalványozás csakis martins, a fizetés pedig ápril végéig tart. Áttérek, te hát, azon legnagyobb fontosságú el­lenvetésre, melyet a t. képviselő úr a 68-ai zár­számadások megvizsgálását illetőleg a hetes bi­zottságnak tett, hogy t. i. a költségvetési törvényre az 1868. XXVIII. törvényre jelentésében is alig hivatkozik, alapul azt számításaiban semmi esetre nem vette, és a­helyett, hogy a költségvetési tör­vény alapján hozta volna tisztába az állam valósá­gos bevételeit és kiadásait elfogadja a főkönyve­­lési osztály által a törvénytől eltérőleg, önhatal­múlag a bevétel és a jövedelem a költség és kiadás czímek alatt egybeállított­­ számcsoportokat a­nélkül, hogy csak azt is, hogy vájjon ezen meg­­különböztetés mily elvek szerint történt, tüzetesen megvizsgálta volna. T. hát! Hogy a 7-tagu bizott­ság mit tartott szem előtt kiküldetésére nézve, azt önmaga jelentésében eléggé tüzetesen előadta; a 15 lapon ez mondatik: „A bizottság az 1868. zárszámadást illetőleg, egyedül tekintettel az 1868. évi 28. t.-czikkre adandó véleményes jelen­téstételre utasittatván, egész kötelességét vélte teljesíteni, midőn vizsgálatát csakis azon irányra fordította, vájjon megfelelt e a pénzügyi minister s átalában a ministerium az 1868. évi 28. t. sz. által adott felhatalmazásnak ?“ és ezután részletezi a bizottság mindazon kérdéseket, melyek magából a törvényből folynak. Azt hiszem, t. ház, ha a t. képv. ur összehasonlítja különösen a mi 3. sz. a. kimutatásunkat, és ott a költséget és kiadásokat megtekinti, és egybehasonlítja az együttes kiadá­sokkal, nem fogja mondhatni legkevésbbé sem, hogy a bizottság nem épen az 1868. XXVII. t. sz. rendeletét tartotta a kiadásokra nézve mérvadó­nak, és miért gondolja a t. képv. ur, hogy a bi­zottság nem tartotta magát a 28. t.-czikkhez ? azért, mert elfogadott egy előirányzatot a bevéte­lekre nézve, mely a ház előtt meg nem fordult, melyet a pénzügyi bizottság részletesen nem tár­gyalt, és mely törvényes erővel nem bir. T. ház ! A t. képviselő úr sokkal jobban fogja tudni, mint én, hogy azon előirányzatnak a fede­zetre nézve minő sorsa volt 1868-ban itt a ház kö­rében. Alig hihető, hogy a pénzügyi bizottság — melynek jelentése megtalálható az irományok 5-ik kötete 240-ik lapján 305. sz. alatt, — és melyben mint magát kifejezi, arról gondoskodott, hogy a kiadások és bevételek közt a helyes arány fentar­­tassék, és mely a fedezetre nézve a „végeredmény“ rovata alatt ugyanazon összegeket nevezi meg, a melyeket a zárszámadás foglal magában, — mon­dom — alig hihető, hogy ne tárgyalta volna rész­letesen, miután jelentéséhez egy mellékletet csa­tol, a melyben tételek szerint számíttatik fel min­den adónem, tételek szerint számíttatik fel azok lehető jövedelme, és ezen összegek szóról-szóra, tételről-tételre megegyeznek azon előirányzati ösz­szeggel, a­melyet a 7-es bizottság, valamint a zár­számadás is, szeme előtt tartott. Ugyanezen évi irományok 6-ik kötetében 8-ik lapon 305. sz. alatt található Deák Ferencz indít­ványa, melyet a ház elfogadott, és mely, tekintet­tel a pénzügyi bizottság által kifejezett kivona­­tokra, kívánja a budget-törvényt 1868. évre a pénzügyminister által beadatni. A pénzügyminis­zer a törvényt beadta és mellékli összehasonlítá­sát mindazon tételeknek, melyeket egyfelől ő ma­ga terjesztett be, másfelől pedig a pénzügyi bizott­ság f el­éb­bszállított, vagy felebb emelt és ezt mind a kiadásokra, mind a bevételekre nézve. A napló 10-ik kötetének 20-ik lapján a pénzügyminiszer a házat kéri, hogy úgy a törvényjavaslat, mint a mellékletek nyomattassanak ki és az osztályokban való tárgyalás végett az osztályokhoz utasíttassa­­nak. Tehát azt kell hinnem, t. kép, ház, hogy ezen­­javaslat a mellékletekkel együtt, a­mely mellékle­tek közt be van foglalva a felelet is, az osztályok­hoz utasíttatván, azok részéről a ház határozatá­hoz képest tárgyaltatott is. De, t. hát, nem is oly főfontoságú dolog az, és maga a bizottság is megjegyezte, hogy a törvény­ben a fedezet nincs megállapítva; nem oly főfon­­tosságú dolog, mert csak is az összehasonlítás ked­véért hozatott be a bizottság jelentésébe; de hogy mégis valami előirányzat létezhetett, maga a t. képv. ur tanúsítja beszédje későbbi folyamában, mikor azt mondja, hogy elismeri, hogy az. 1868. évben az adók és az államvagyon nagyobb­ mérvben j­öttek be, mint az előrelátható volt; ez az előre- 1285

Next